Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)

1977-10-25 / 251. szám

Közel-keleti jelentés Amerikai itékeáerw Szagainak Moszkvai sajtókonferencia Minden eszközzel a légikalózkodás ellen I Kereszty András, az MTI tudósítója jelenti: Elénk egyiptomi—amerikai eszmecsere folyik a közel-ke­leti békekonferencia kérdé­seiről. Vasárnap Szadat elnök fogadta az Egyesült Államok kairói nagykövetét, aki „az amerikai béketervvel kapcso­latos magyarázatokat” adott át az elnöknek. Ugyancsak vasárnap egy egyiptomi dip­lomata — miként az A1 Gumhurija című napilap ír­ta — személyes üzenetet vitt Carter elnöktől Szadatnak. A diplomata visszatér majd Wa­shingtonba Szadat személyes válaszüzenetével. A hétfői A1 Ahram szerint az egyiptomi álláspontot „tel­jes egészében” csak a no­vember 12-i tunéziai arab külügyminiszteri értekezle­ten fejtik ki. A Palesztinái Felszabadítási Szervezet is ekkor körvonalazza majd pontosan jelenlegi álláspont­ját. Az Ál ■Gumhurija biztos tényként írja, hogy a külügy­miniszterek Tunéziában sür­gős arab csúcsértekezletet hívnak majd össze. ★ Hétfőn délelőtt Kairóban megnyílt az egyiptomi és a szudáni parlament együttes ülése. Az egy héten át — előbb bizottságokban, majd nácskozás a két ország hiva­talos véleménye szerint „fon­tos lépés az egyesülés útján”. A megnyitó ülésen Anvar Szadat egyiptomi és Gaafar Nimeri szudáni elnök mon­dott beszédet. ★ Khaddam Szíriái miniszter­elnök-helyettes és külügymi­niszter a szaúd-arábiai Ri- jadból rövid látogatásra Ku- waitba érkezett és Asszad Szí­riái elnök üzenetét nyújtotta át a kuwaiti uralkodónak. A WAFA palesztin hírügy­nökség ismerteti azt a beszé­det, amelyet Jasszer Arafat, a PFSZ végrehajtó bizottságá­nak elnöke palesztin diákok előtt mondott. Arafat isméi elutasította az amerikai mun­kaokmányt és leszögezte: a palasztinai nép semmilyen körülmények között nem ad­ja meg magát. Dél-Libanonban, az izraeli határ közelében jobboldali keresztény fegyveresek hét­főn délelőtt több mint négy­órás tűzharcot vívtak a li­banoni baloldaliak és a pa­lesztinok egyesített erőivel. + Michael Blumenthal ame­rikai pénzügyminiszter hétfőn megérkezett közel-keleti kőr­útjának következő állomásá­ra, Tel Avivba. Az amerikai pénzügyminisztert izraeli kollégája Szihma Erlich fo­gadta. A tárgyalásokon töb­bek között megvitatják az amerikai pénzügyi segély fokozására vonatkozó izraeli kérést. (MTI) Etiópiában kivégeztek 8 el­lenforradalma rt miután had­bírósági eljárás során halálra ítélték őket és az államfő helybenhagyta az ítéletet — közölték hivatalosan Addisz Abebában. A nyolc személyt ellenforradalmi tevékenység, szervezett gyilkosságban va­ló részvétel, a forradalom I Plenáris ülés Belgrádiján A belgrádi európai bizton­sági és együttműködési talál­kozó hétfőn délelőtt plenáris ülésen folytatta munkáját, majd pedig összeült a gazda­sági, tudományos-műszaki és környezetvédelmi együttmű­ködés témaköréről tárgyaló munkabizottsága. Délután munkabizottsági ülésekre került sor. (MTI) Javasialo'ti az ENSZ­Az ENSZ 42 tagállama ja­vaslatot nyújtott be, hogy tűzzék a közgyűlés jelenlegi ülésszakának napirendjére a polgári repülés biztonságának kérdését. A bonni közlekedési minisz­térium vasárnapi közlése sze­rin1 a spanyol hatóságok vé­gül is hozzájárultak ahhoz, hogy nyugatnémet biztonsági emberek ellenőrizzék Palma de Mallorcán az NSZK-ba in­duló gépek utasait­A nyugatnémet, a francia, a belga, a holland, a svájci és az olasz rendőrség vasárnap is folytatta a lázas nyomo­zást a terroristák után, de a nyomozás továbbra sem veze­tett eredményre. A különböző európai váro­sokban a Baader—Meinhof csoporttal rokonszenvező ele­mek a hét végén is sok tá­madást intéztek nyugatnémet konzuli képviseletek, illetve vállalatok ellen. (MTI) aláírására irányuló merényle­tek, fosztogatás, magán- és köztulajdon elleni bűncselek­mények vádjával ítélték el. Ogadenben tovább folynak a harcok. Etiópiái források szerint az elmúlt napokban a hegyvidéki Sidamo tartomány­ban 48 Szomáliái katonát öl­tek meg. (MTI) Pék Miklós, az MTI tudó­sítója jelenti: A szovjet polgári repülés dolgozói felhívással fordulnak a világ valamennyi országá­nak légi közlekedési és szál­lítási alkalmazottjához, hogy minden eszközzel működjenek együtt a polgári repülés biz­tonságának fokozása, az utób­bi években veszélyesen elha­rapózott repülőgép-eltéríté­sek leküzdése és elkövetőik méltó megbüntetése érdeké­ben. A felhívás szövegét hét­főn Moszkvában nemzetközi sajtókonferencián ismertették a szovjet és külföldi újság­írókkal a polgári repülési mi­nisztérium és a légi közleke­dési dolgozók szakszervezeté­nek képviselői. A sajtókonferencián rámu­tattak. hogy noha a légika­lózkodás a világ közvélemé­nyének felháborodását, a kor­mányok többségének elítélését váltja ki, az ünnepélyes nyi­latkozatok ,em mindig áll­nak összhangban a tettekkel. Intő példa jérre a hét éve hú­zódó Brazinszkasz-ügv. Mint emlékezetes, a két Brazinsz- kasz, apa és fia. 1970. októ­ber 15-én Törökországba kényszerítette az EROFLOT batumi és szuhumj között közlekedő járatának egy AN —24-es típúsú repülőgépét. A gépeltérítés során Nadja Kur- csenko légi kísérőt megölték, a személyzet további három tagját pedig súlyosan megse­besítették. A 46 utas életét csak a személyzet tagjainak lélekjelenléte mentette meg. A szovjet kormány 1976. július 15-i nyilatkozata rámu­tatott, hogy a két köztörvé­nyes bűnözőt bárhol tartóz­Barabás János, az MTI tu­dósítója jelenti: Egy rendkívüli csempész­banda rendkívüli ügyével fog­lalkozott a Lengyel Legfel­sőbb Bíróság és megerősítet­te a varsói vajdasági bíróság ítéletét, amely a csempészban­da vezetőjét Witold Metle- wiczet 25 évi börtönbüntetés­re és 1,3 millió zloty pénz- büntetésre ítélte. A másod­rendű vádlott, Mieczyslaw Mlynarczyk szintén 25 év bör­tönbüntetést kapott és 1,2 mil­lió zloty pénzbüntetést, míg a bűnszövetkezet többi tagját 4—12 évig terjedő börtönbün­tetésre ítélték. Metlewicz és bűntársai arany, valuta és műkincsek csempészésére „specializálód­kodjanak is, haladéktalanul ki kell adni a Szovjetunió­nak, hogy a szovjet törvé­nyekbe ütköző és a Szovjet­unió területén elkövetett sú­lyos bűncselekményeikért szovjet bíróság előtt felelje­nek. Rejtegetésüket — muta­tott rá a szovjet kormány nyilatkozata — a Szovjetunió iránti barátságtalan cseleke­detnek tekintik. Brazinszkasz- ék a Törökországban rójuk rótt rendkívül enyhe büntetés letöltése után 1976. augusztu­sában Venezuelán keresztül az Egyesült Államokba érkez­tek, ahol — bár politikai me­nedékjogot nem kaptak — változatlanul élvezik az ame­rikai hatóságok oltalmát. Ügyükkel, mivel törvénytele­nül tartózkodnak az Egyesült Államokban, az emigrációs hatóságok foglalkoznak. Bra- zinszkaszék kiadatása érdeké­ben levélben fordult Carter elnökhöz az eltérített repülő­gép pilótája és fedélzeti- mérnöke, valamint az ukrán polgári repülősirányítás 344 dolgozója, akik kollégájukat veszítették el a gépeltérítés áldozatává vált utaskísérő halálával. A sajtókonferencián felhív­ták a figyelmet arra, hogy noha az amerikai külügymi­nisztérium képviselője október 18-i sajtóértekezletén kormá­nya nevében elítélte a terror- cselekményeket, az amerikai hatóságoknak a Brazinszkasz- üayben tanúsított magatartása ellentétes az 1970. évi hágai és az 1971. évi montreali nemzetközi egyezménnyel és nem járul hozzá a kizárólag nemzetközi összefoggással le­küzdhető légikalózkodós fel­számolásához. (MTI) tak”, és kezükön páratlan ér­tékek mentek át. A vizsgálat szerint a banda mintegy 16 tonna aranyat hozott be ille­gálisan az országba és több mint 20 millió dollárt és nagyszámú műkincset csem­pészett ki. A banda legfonto­sabb orgazdája, a műkincsek első számú átvevője egy Ausztriában élő lengyel emigráns volt, Bécs egyik leg­nagyobb régiségkereskedésé­nek tulajdonosa. A lengyel biztonsági szolgálat emberei­nek gyors akcióval sikerült számos értékes festményt, kéziratot, ikont és ékszert megmenteni. A lefoglalt kincsek értékére jellemző, hogy azokat a Varsói Nemzeti Múzeumban külön kiállításon mutatták be. (MTI) plenáris ülésen — tartó ta­AZ ENSZ NAPJA-A világszervezetet a szerződő államok azzal az elha­tározással hozták létre, hogy megmentik az emberiséget a háború borzalmaitól...” A többi között ezt olvashatjuk az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának bevezető részében. A híres New York-i üvegpalota csarnokában üveg­lap alatt őrzik ezt a világokmányt, amely 32 évvel ezelőtt, 1945. október 24-én lépett életbe. A világszervezet olyan rendszer, a fasizmus megsem­misítése nyomán született meg, amelynek antihumanista lé­nyege a világot lángba borító háborúban, a , népirtásban csúcsosodott ki. Lehetett-e kezdettől fogva más feladata az Egyesült Nemzetek Szervezetének, mint az, hogy sajátos eszközével élve a nemzetközi béke és biztonság megszilár­dításához járuljon hozzá, az emberiség érdekében cseleked­jék. Kétségtelen, még évtizedeknek kellett eltelnie hozzá, hogy az ENSZ lépésről lépésre közelebb jusson e maga elé tűzött hatalmas feladat megvalósításához. Noha jól tudjuk, végeláthatatlan folyamatról van szó, nyugodtan mondhat­juk: a világszervezet manapság közelebb van nemes cél­jainak megvalósításához, mint évtizedekkel ezelőtt. A magyarázat egyszerű: az ENSZ nem a külvilágtól el­zártam valamiféle légüres térben működik. A nemzetközi erőviszonyok változása, kiegyenlítődése, a gyarmati rend­szer felbomlása hatott a New York-i üvegpalotában is. Megszűnt az az idő, amikor Washingtonban — az alapok­mánnyal ellentétesen — az ENSZ-t „az amerikai külügymi­nisztérium melléképületének” tekinthették. A szocialista or­szágok a világszervezetet mindig is úgy tekintették, mint a békés egymás mellett élés egyik legfontosabb nemzetközi fórumát. Ennek érdekében kifejtett tevékenységük fokozott támogatásra talált azoknál a fiatal államoknál, amelyek — az egyetemesség elvéhez híven — egymás után foglalták el helyüket a világszervezetben. Maga az ENSZ természetesen' nem valamifajta csodaír • világ orvoslandó problémáira. Csak a lehetőséget adja meg ahhoz, hogy a tagállamok közösen keressék az emberi­ség legégetőbb gondjainak fokozatos enyhítését, így a nem­zetközi béke és biztonság megszilárdítását, a fegyverkezési hajsza megállítását, a válsággócok felszámolását Az utóbbi időben gyakorta hallatszottak olyan kijelen­tések, amelyek az alapokmány elavultságát igyekeztek bi­zonygatni. A gyakorlat azonban éppen azt mutatja, hogy a 32 évvel ezelőtt életbe lépett okmány egyáltalán nem avult el. Ellenkezőleg a népek egyetemes érdeke az alap­okmány betűjének és szellemének következetes érvényesí­tését követeli meg. Zalai István Etióp ellenforradalmárok kivégzése Súlyos ítélet, rendkívüli csempészeknek Tíz nap, mely megrengette a világot A z OSZD(b)MP Közpon­ti Bizottsága október 10-d, majd 16-i történel­mi jelentőségű ülésén a Finn­országból hazatért Lenin ja­vaslatára határozat született, a fegyveres felkelés azonnali megszervezésére. Abból kel­lett kiindulni, hogy az ellen­ség fel van fegyverkezve és rendelkezik az államappará­tussal is. Ugyanakkor a pro­letariátusnak nincsenek ha­dászati tapasztalatai, tisztjei, nem rendelkezik kiképzett hadsereggel sem. Tehát mind­ezt meg kell szervezni, mert egyedül a lelkesedés nem ve­zethet győzelemre. A bolsevi­kok éppen ezért nagy jelentő­séget tulajdonítottak a hadse­regben végzett munkának- Zinovjev és Kamenyev azon­ban úgy vélekedett, hogy a felkelésre még nem érett meg a helyzet, mert nincs bolsevik többség a nép körében. Az ér­tekezlet e kapituláns maga­tartással szemben egyhangú­lag elfogadta Lenin határoza­ti javaslatát, miszerint a leg­közelebbi napokban meg kell indítani a felkelést. Annak ve­zetésére és irányítására For­radalmi Katonai Központot választottak. Lenin világosan érzékelte, hogy a történelem nem bocsátana meg a bolse­vikoknak, ha elmulasztanák a kedvező alkalmat. Hangoztat­ta: „Mérhetetlen volna a for­radalmárok bűne, ha elsza- lasztanák a pillanatot, amikor tudják, hogy tőlük függ a for­radalom megmentése." Zinovjev és Kamenyev két nappal később áruló nyilatko­zatot jelentetett meg a „No- vaja Zsizny” című mensevik újságban az előkészületekről, sőt Trockij még a felkelés napját is kifecsegte. A kor­mány pedig lázasan készült a forradalom elfojtására. Természetesen a bolsevik párt sem tétlenkedett. A Bal­ti Flottát a főváros közelébe rendelték, politikai megbízot­tak utaztak a vidéki nagyvá­rosokba, Moszkvában is lázas készülődés folyt. Lenin javas­latára a Központi Bizottság október 24-ére — az eredetileg tervezettnél egy nappal ko­rábbra — tűzte ki a fegyve­res felkelést, figyelembe véve, hogy „a történelem nem bo­csátja meg a késedelmeskedést a forradalmároknak, akik ma győzhetnek (és ma egész biz­tosan győzni fognak), holnap viszont azt kockáztatják, hogy mindent elveszítenek-” z NŰGRAD - 1977. októbei 25. kedd A felkelés vezérkara — Le­ninnel az élen — a Szmolnij- ban tartózkodott. A pétervári munkások és katonák ponto­san végrehajtották a párt ál­tal részletesen kidolgozott felkelési tervet. Megszállták a postát, a távírót, a vasúti köz­pontokat, a jelentősebb köz­épületeket. Az október 25-éről 26-ára virradó éjjel a forra­dalmi egységek rommal bevet­ték a Téli Palotát és letartóz­tatták az Ideiglenes Kor­mányt. Néhány nap alatt győ­zött a forradalom az egész országban. A hatalom a szov­jetek kezébe ment át! Hatvan év telt el a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom világtörténelmi jelentő­ségű győzelme óta. A földke­rekségen milliókat és millió­kat foglalkoztat a kérdés ma is: milyen okok, milyen kö­rülmények magyarázzák a korszakváltó diadalt, a koráb­ban egyetléh, egységes, min­dent átfogó imperialista világ- rendszerrel szemben? Nyilvánvalóan a legdöntőbb tényező az volt, hogy a for­radalom nemzetközi és belső, objektív és szubjektív feltéte­lei egyaránt adottak voltak. Á kapitalizmus a századforduló tájékán átnőtt imperializmus­sá, a proletárforradalmak győzelme lehetségessé és szük­ségessé V(áit. Az első imperia­lista világháborúval kezde­tét vette a kapitalizmus álta­lános' válsága. A háborút a tőkés nagyhatalmak között ki­alakult megoldhatatlan érdek- ellentétek robbantották ki, s a hadviselő államok — egymás erejét lekötve — képtelenek voltak a válságba került orosz burzsoázia megmentésére. A cári Oroszország elviselhetet­len és megoldhatatlan ellenté­tektől volt terhes, az imperia­lizmus leggyengébb láncszemét képezte. Az 1905—1907-es el­ső polgári demokratikus for­radalom elvetélt kísérletnek bizonyult ugyan, de kiváló al­kalmat nyújtott a tapasztalt, jól szervezett, harcedzett orosz munkásosztály forradalmi energiájának kibontakoztatá­sára. A proletariátus — amely az 1917-es februári forrada­lom méltó vezetője volt — az osztályharcokban megedződött s újabb tapasztalatokra tett szert. Ugyanakkor a burzsoá kor­mány viszonylag meggyengült ellenfél volt, amely a nyugati imperializmustól függött. Más­részt az Ideiglenes Kormány — a győztes februári forra­dalmat követően — egyetlen korábbi ígéretét sem teljesí­tette: nem biztosította a bé­két, nem adott földet és ke­nyeret. A reakciós orosz bur­zsoázia nem rendelkezett az­zal a manőverezési képesség­gel, amelynek birtokában nyu­gati pertnerei oly sokszor meg tudták fékezni a „lázadó” tö­megek megmozdulásait. A kispolgári pártok — a men- sevikek és az eszerek — áruló magatartása, az ellenforradal­mi burzsoáziával kötött szö­vetsége, ugyancsak fokozta az uralkodó osztály gyengeségét, helyzetének labilitását. Az OSZD(b)MP II- kong­resszusán a munkásosztály­nak olyan forradalmi, élcsa- patjellegű, új típusú pártja született, amely képes volt szervezni, vezetni a rohamot a cári önkényuralom meg­döntéséért. E párt sikeresen vivta meg kétfrontos harcát, eredményesen építette ki tö­megkapcsolatát, értő módon egyesítette egyetlen forradal­mi áradatba a munkásosztály szocialista forradalmi mozgal­mát a többi elnyomott osz­tály törekvéseivel, a kizsák­mányolt népek nemzeti fel­szabadító küzdelmével. A megelőző' forradalmak tüzébeh kialakult és egyre szilárdabbá vált a munkás- osztály és a parasztság közel 70 százalékát képező szegény­parasztság természetes szövet­sége. A tömegek látták, hogy csak a proletariátus vezetésé­vel tudják jogos követelései­ket kielégíteni. A szegénypa­rasztság óriási tömegei a forradalom oldalár álltak, a középparasztság zöme is ro­konszenvezett a bolsevikok célkitűzéseivel, a hadsereg túlnyomó többsége is felsora­kozott Leninék mellett. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom győzelmével az emberiség történelmében első ízben proletárdiktatúra, munikás-paraszt hatalom jött létre. A világ két — egymás­sal antagonisztikusan szem­benálló — társadalmi rend­szerre oszlott: a születő, egyre gyarapodó szocializmusra és a halódó, pusztulásra ítélt kapitalizmusra. A győzelem a munkásosztály ideológiája, a marxizmus—leninizmus dia­dalát jelentette az egész nem­zetközi revizionizmussal és dogtamizmussal, azok minden áramlatával és irányzatával szemben. A Nagy Október jelen­tősége azonban túlnőtl a nemzeti határokon: a fiatal szovjethatalom utal mutatott az egész emberiség számára. Hatására fellendült a forradalmi mozgalom az egész világon, nemzetközi mé­retű offenzíva rendítette meg alapjaiban a tőkés rend leg­erősebb tartópilléreit. Német­országban, Ausztria-Magyarort szagon, s Európa jó néhány más országában forradalom robbant ki, fellendült az el­nyomott népek nemzeti felsza­badító mozgalma egész Ázsiá­ban, de különös hevességgel Kínában- S a második világ­háború egyik legfőbb követ­kezményeként — 1917. októ­berének példája nyomán — jöttek létre az európai és ázsiai népi demokratikus or­szágok, hogy a néhány évvel később kialakult szocialista világrendszer keretében egyre sikeresebben váltsák valóra Lenin forradalmának örökbe­csű hagyatékát. üyürky Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom