Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)
1977-10-25 / 251. szám
Arak, adók, dolációk (IV.) Bevételek és kiadások Ha azt kérdezzük meny- hyibe kerül az áru, a szolgáltatás, a fogyasztói árra gondolunk. Pedig az is jogos kérdés, hogy mennyibe kerül az áru, a szolgáltatás a népgazdaságnak. Az egyik többe kerül, mint amennyit a fogyasztó fizet erte. Erre az állam ráfizet. A másik viszont kevesebbe kerül és ezen az állam nyer. Ha a lakosság által tavaly vásárolt összes áruk és szolgáltatások értékét 100-nak vesszük, akkor állami támogatásban részesül 37 százaléka, forgalmi adó terhelte 33 százalékát, a további 30 százalék pedig a költségvetéssel nem került közvetlen kapcsolatba, nem csökkentette és nem is növelte az állami jövedelmeket. Az árpolitika általában tudatosan téríti el a fogyasztói árakat értéküktől, hogy ösztönözze, vagy visz- szaíogja a fogyasztást. De ettől függetlenül is évről evre növekszik az ártámogatások összege, illetve csökken a forgalmi adóé. Azért, mivel az állam a növekvő termelési költségek, az importáremelkedések egy részét magára vállalja és nem hárítja át a fogyasztókra. A legnagyobb összegű ártámogatást, 15 milliárd 281 millió forintot az élelmiszerek kapták 1976-ban. Ezt követte a személyszállítás (10 milliárd 211 millióval), majd a kommunális szolgáltatások (a távfűtés, a víz-, a csatorna-, a gázellátás 2 milliárd 588 millióval) és a tüzelőanyagok (2 milliárd 41 millióval.) A forgalmiadó-listán az élvezeti cikkek vezetnek, az ezen a címen elért állami bevételek összege csaknem annyi (15 milliárd 48 millió forint), mint az élelmiszerek dotációja. Majd a vegyes iparcikkek következnek (5523 millióval), illetve a ruházat (3 milliárd 875 millió forinttal). Jelentős állami bevételek , származnak továbbá a személygépkocsi, illetve a benzin értékesítéséből. Érdemes azt is közelebbről szemügyre venni, hogy milyen az áreltérítés mértéke, az ártámogatás, illetve a forgalmi adó termékcsoportonkénti százalékos aránya. Termékenként, szolgáltatásonként eltérő, a nagyobb „szóródás” a dotációnál tapasztalható. A városi közlekedésre például igaz a mondás, hogy egyet fizet és hármat kap! A dotáció ugyanis csaknem 300 százalékos. Vagyis az utasok által fizetett minden egyes forinthoz az állam még 3 forintot hozzáad. A vasúti személyszállítás dotációja „csak” 170 százalékos. Az ivóvíz- és csatornadíjak a termelési és fenntartási költségeknek csupán az egyharmadát fedezik. A lakbéremelés ellenére az állami lakások üzemeltetési és fenntartási költségeinek még a felét sem viselik a bérlők. A beruházási költségek pedig — a használatbavételi díjat leszámítva — az államot terhelik. A fogyasztói áremeléseket követően még mindig 20 százalékos ártámogatásra szorul a hús és a cukor, 66 százalékos dotációban részesül a tej és a tejtermék. A kenyér 41, a péksütemény 18, a liszt és a tésztafélék 14 százalékos ártámogatást igényelnek. Az élelmiszerek ártámogatásának százalékos kulcsai ugyan nem meghökkentően magasak, de a tömeges és rendszeres fogyasztás révén a sok kicsi sokra megy. A különböző termékekre kirótt forgalmi adó mértéke minden esetben 100 százalék alatt marad. A szeszes italok értékesítése révén az állam átlagosan 50 százalékos adóbevételhez jut. Az alkoholtartalmú italok megadóztatásával összesen csaknem 12 milliárd forint áramlik a költségvetésbe. A dohányjövedék adója több mint 2,5 milliárd forint bevételt eredményez. Tavaly az állami költség- vetés összes forgalmiadóbevétele 27,4 milliárd forint volt, a fogyasztói ártámogatásokra fordított összes kiadás pedig 36,1. milliárd. Tavaly volt először a különböző dotációk és elvonások egyenlege passzív, vagyis 1976-ban az áreltérések végeredményeként nem növekedtek, hanem csökkentek az állami bevételek, méghozzá jelentős összeggel, 9,3 milliárd forinttal. Gazdasági fejlődésünk külső és belső feltételei szigorúbbak lettek. A cserearányromlásban kifejeződő fokozott külpiaci nyomás, az intenzív fejlesztés, a magas gazdasági fejlettség küszöbének átlépése, az eszközigényesség és a tőkehiány fokozódó ellentmondásának feloldása, mind-mind a gazdasági hatékonyság növelését igényli. A gazdaság- irányítás teljes eszköztárát — így az árpolitikát is — jól kell alkalmazni, hogy korszerűsödjék a termelés szerkezete, hogy ésszerűbb legyen a terhelés erőforrásainak (a munkaerő, a gépek, az anyagoknak) a hasznosítása, hogy javuljon a beruházások hatásfoka. Egy régi orosz közmondás szerint az árat az isten alakítja. Nálunk sokan úgy gondolják, hogy az állam az ármindenható. Ez legfeljebb olyan értelemben igaz, ha hozzátesszük: az állam mi vagyunk! Mi: a termelő és fogyasztó állampolgárok, akik munkánkkal, a műszaki-gazdasági színvonal és a történelem formálói vagyunk. Bár az árindexre külső tényezők is hatnak, a meghatározó mégis a hazai munka színvonala és hatékonysága. Kovács József (Folyt, köv.) Jó termék receptje Fejlődésben a minőség A VEGYÉPSZER salgótarjáni gyára — mint tudjuk — értékes műszaki termékeket készít kül- és belföldre egyaránt. Kiváltképp fontos tehát, miként alakul a gyárt' mányok minősége. Rutint szereztek — Rendkívül magasak ve* lünk szemben a követelmények — tájékoztat Luleczky László meós' csoportvezető. — Hogy ezeknek megfeleljünk, fokozott ellenőrzés' kíséri végig a gyártást egészen az átadásig. Az áramlásmérők, az olajmérők és a -tartályok minden hegesztési varratát röntgennel ellenőrizzük. Felvételeket is készítünk, amelyeket megőrzünk esetleges későbbi reklamációk kivizsgálásához. — Milyen reklamációk érkeznek? — Szerencsére súlyosabb nem fordult elő. Apróbb bajok akadtak- Például, hogy egy nyomáspróba itt még sikerült, de később, a kiszállítás vagy a beszerelés közben megrongálódott a tartály, és, a helyszínen már szivárogtatott. Ilyen esetekben a segítségünket kérik. — Adódik-e selejt? — Mint mindenütt, úgy itt is akad. De örömünkre ebben a negyedévben jócskán csökkent a korábbiakhoz képest. Ügy gondoljuk, ez főleg annak köszönhető, hogy van egy se- leitanalitikusunk. A külső se- lejttől a belsőig minden ide vágó probléma az ő kezében fut össze. így tőle megtudhatjuk, hová összpontosítsunk több figyelmet. Javított a helyzeten az is, hogy egy-egy termékünk gyártása kiforrottabb lett; több rutint szereztek a dolgozók. Egyvégtében 30 év Sok múlik a gyártásközi ellenőrzéseken is. Fenes László, műszaki ellenőr olyan berendezések készítésére felügyel, amelyek a paksi erőműbe kerülnek majd, s ott 30 esztendeig — lehetőleg — egyvég- tében kell „helytállniuk”. — Mi baja lehet ezeknek? — Savakat tárolnak majd bennük, s ha rosszak a varratok, előbb-utóbb szétmaród- nak. — Mit tehet ez ellen egy meós? — Szigorúan ellenőrizzük a műszaki előírások pontos betartását. Nagyon fontos a gyártmány, ezért nekünk, mec- soknak vizsgáznunk kellett „atomerőművi berendezések gyártásából”. A vizsgaanyag egy szovjet szabályzatra épült, ami alapján dolgozunk. Ebben a munkában elég sok az adminisztráció, mert minden mozzanatot dokumentálnunk kell, hogy később — ha a szükség úgy hozza — vissza lehessen keresni, ki dolgozott vele. Rengeteget mérünk, s alaposan: centiméterről centiméterre vizsgáljuk a varratokat. Szóval iparkodnunk kell, nehogy a körmünkre égjen a dolog. — Átadáskor mit vizsgálnak? — A gyáron belüli ellenőrzés után az Erőmű-beruházási Vállalat mérnökei veszik át a berendezést. Egyeztetik a méreteket, nyomáspróbát tartanak, ellenőrzik az anyagot, a varratokat és így tovább. Sokat „szőröznek”, míg elfogadják- Néha úgy látszik, mintha egy kicsit félnének az átvételkor. Már csak azért, mert nem „akárhová” kerülne! majd a tartályok. Billogosok Nemcsak a meósok, de a hegesztők is külön tanfolva- mot végeztek e munka előtt. Kilencen vannak a gyárban, akik a paksi berendezéseket hegeszthetik. Mindünknek van egy vasbélyegzője — billogja —, amit a varrat mellé beleütnek a tartályok falába. Még évtizedek múlva is kideríthető, ki hegesztett egy-egy varratot- Fenes László úgy vette észre, kezdetben feszélyezte ez a tudat a hegesztőket. Vajon Sirkó Pál hegesztő érzett-e effélét eleinte? — Egyáltalán nem! — vágja rá határozottan. — Nem ért, ha egy hegesztő pontosan tudja, mi az, amit csinál, hová kerül, mi a szerepe. De ehhez a munkához elsőosztályú minősítés kell. és aki ezt eléri, az nemigen aa ki másod-, harmadosztályú munkát a kezéből. — Tehát ön hiú a munkájára? — Szerintem a legtöbb ember az. Mégha nem üti melléje a bélyegzőt, akkor is. Az nem jó hegesztő, . aki azt mondja, hogy mert az atomerőműbe kerül, jól csinálom, az meg csak a kukutyini serbli- gyárba megy, összecsapom, oda úgy is jó. — Előfordul-e hibás munka? — Itt olyan magas a követelmény, hogy a legnagyobb figyelem ellenére is becsúszik. Ha megremeg a kéz, azt érezzük és korrigáljuk. De ha az elektróda, mondjuk nem koncentrikus, észre se vesz- szük és elmozdul- Utólag persze, azt is helyrehozzuk: csak kifogástalan munkát adunk tovább. A jövőben előreláthatólag még inkább emelkedik a gyártmányok színvonala. Mint megtudtuk, a következő évben röntgen helyett — illetve azt kiegészítendő — ultrahangos vizsgálóműszerrel kívánják a varratok milyenségét ellenőrimi, ami veszélytelen és viszonylag könnyen kezelhető. — molnár — Évente 10 millió gépekre Nem olcsó mulatság Ahogy belépünk a rom- hányi termelőszövetkezet tereskei gépműhelyének udvarára, azonnal látni, hogy a gépesítési ágazat legjelentősebb tényezője a gazdaságnak. A zsúfoltnak tűnő telepen katonás rendben sorakoznak az erő- és munkagépek. Az egymás közelében levő műhelyekben szorgalmasan javítják a gépeket, végzik a karbantartást, a műszaki ellenőrzést. A termelőszövetkezet műszaki ágazatának vezetőjét a telep bejáratánál levő, egyszerűen berendezett irodában találni. Itt beszélgettünk az ágazat munkájáról, irányításáról. Abay-Nemes András gépészmérnök a három termelőszövetkezet egyesülésének első hónapjaiban került a romhányi gazdasághoz, az újonnan létrehozott, megszervezett ágazat élére. — Bizony furcsa kép tárult elém az első nap — emlékezik vissza. Az egyesülés előtt a három kis termelőszövetkezetnek meglehetősen gyér, az is nagyrészt elhasználódott és főleg a kis erő- és munkagépekre alapozott gépparkja volt. Az egyesült termelőszövetkezet vezetése jól látta és határozta meg a feladatokat. A koncentrálást, a nagy teljesítményű gépi fejlesztést és tipizálást tartották az ágazat előtt levő legfontosabb feladatoknak. — Az első évben az egyesülés miatt még a téli gépjavításokat sem sikerült megfelelően megoldani. Akkor a legfontosabb cél a munkák beindítása volt! Bár a termelőszövetkezet gazdálkodása és pénzügyi helyzete egyre inkább fejlődött, a hármas feladatot azonban a szigorú tervszerűség, a fokozatosság és a helyes sorrend betartásával kellett végrehajtanunk — mondja a gépészmérnök. Később fokozatosan beszervezték a közép- és nagy teljesítményű gépeket, a Rába-Steigereket, Zetor 120-asokat, SZK—6-os kombájnokat... — Jelentős előkészítő munkával és rendkívüli nehézségek közepette egy helyre, Tereskére koncentráltuk a gépparkot. Talán nem is tudtuk volna sikeresen végrehajtani, ha nem kapunk olyan nagy-nagy segítséget és biztatást a gazdaság , vezetőitől, a gépesítésnél működő pártcsoporttól, a szocialista brigádoktól... — jegyzi meg Abay-Nemes András. Itt nemcsak gépekről volt szó, sőt nem is elsősorban a gépekről, hanem a gépesítésben dolgozó emberekről. A termelőszövetkezet területe hét községre terjed ki, ezért hosszú távra meg kellett oldani a dolgozók szállítását Ezzel együtt biztosítani a pontos és fegyelmezett munkakezdést. Javították a munka- körülményeket is. A törzsgárda kialakítását, megtartását továbbra is hosz- szú távú feladatnak tekintik. Jelenleg a 46 fős ágazat 87 különféle erőgépet, járművet üzemeltet. A munkagépek szinte megszámiál- hatatlanok. — Az is komoly gondot okoz — folytatja a főmérnök —, hogy a termelőszövetkezet gépparkja még jelenleg is heterogén, ami a javításnál, az üzemeltetésnél, az alkatrész ellátásban nagy feladatot ró ránk. Megnyugtató viszont és erről számolhatott be a gépesítési ágazat a legutóbbi tsz-vezetőségi ülésen, hogy a javítások üteme, a költségek alakulása és a munkabér-felhasználás döntő részben a gazdaság! terveknek megfelelően alakul. A termelőszövetkezetben a gépesítés fejlesztése a leggyorsabb, 1975-től (az egyesülés évétől számítva) évente 10 millió forintért vásárolnak. Természetesen ezt az egyre jelentősebb gépparkot üzemeltetni, karbantartani, javítani egyre nehezebb. A javítóbázisnak is sürgősen lépést kell váltani. — A gépesítés nem olcsó mulatság. Előnyeit csak az az ágazat, az a gazdaság képes igazán élvezni, ahol hatékony a gépkihasználás és így ellensúlyozzák a költségnövekedést. Itt, ezen a vonalon is még nagyon sok problémánk adódik. Nincs megfelelő összhang a gazdaság különböző ágazatai között. A kedveid időszakban ezen a területen lesz a legtöbb tennivalónk — magyarázza a főmérnök s még hozzáteszi: — Azt szeretnénk elérni, hogy ne csak javítsuk, helyrehozzuk a hibákat, hanem megelőzzük azokat. Látja, ez is munkát, szervező munkát kíván tőlijnk. Az önálló ágazatok közötti jobb összhang megteremtésével ezt a célt el kell érnünk... Sz. I. Az ötvözetgyárban Szocialista brigádvezetők tanácskozásán értékelték az idei három negyedévi munkát és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumára meghirdetett munkaversenyt a zagyvarónai ötyö- zetgyárban- Megállapították, hogy a termelési értéktervet 101,1 százalékra teljesítették, a 21 millió forintos nyereségtervüket pedig 23 millió forintra sikerült növelni. A nyereség növekedése mindenekelőtt az anyag- és energiatakarékosságnak köszönhető. mely a technológiai fegyelem pontos betartásával érhető el. A vállalat 15 szocialista brigádjának köszönhető, hogy erőfeszítéseik sikeresek. Közöttük is az egyik legeredményesebben dolgozó a Petőfi Sándor nevét viselő kollektíva. A brigád vállalta, hogy a többi kohásszal együtt az idén 1900 tonna ötvözetet adnak a népgazdaságnak tervükön felül- Képünkön: Katona Gyula, a Petőfi Szocialista Brigád vezetője és munkatársai, Boska József, Dan- kó Károly, Zagyva László kohászok munkamegbeszélést tartanak. Ha felajánlásukat teljesítik, a vállalat vezetésétől 15 ezer forint jutalmat kap a brigádjuk. — kulcsár — NÓGRAD - 1977. októbei 25. kedd 3 i
