Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)
1977-10-23 / 250. szám
Kodály munkatársa volt „Nyugdíjas" _ népzenekutató Kodály Zoltán és Rajeczky Benjamin. A zempléni népi együttes A Zemplén népi tánc- és dalegyüttes a jellegzetes kelet-szlovákiai tájtól kapta a nevét. Zemplén vidékét a múltban úgy ismerték, hogy az mezőgazdasági, szőlőtermő terület. Termékeny lapályai napsütötte dombvidékkel váltakoznak- amelyek ideális feltételeket teremtenek a szőlő termesztéséhez. A zempléni nép élet- és termelési körülményei hatottak népviseletére, építőművészetére. dalaira, táncaira és népszokásaira. A gazdag népművészet fen- maradásáról ma az 1957-ben megalakult Zemplén együttes gondoskodik- Dalai- zenéje és táncai a zempléni jelleg tisztaságát fejezi ki- Az együttes tevékenységét elsősorban saját gyűjtéseire alapozza. A Zemplén első külföldi útja 1963-ban Lengyelországba vezetett. A lengyel közönség előtt ez ideig huszonnégyszer lépett fel. Gyakran fellépnek a Szovjetunióban és a Magyar Népköztársaságban is. NÉHÁNY ÉVVEL EZELŐTT a sárospataki néprajzi .konferencián jártam, ahol az egyik délutáni program keretében a város műemlékeit is megtekintettük. A katolikus templom ódon falai alatt különös elmélyedéssel hallgattuk a középkori gregorián dallamokat, amelyeket dr. Rajeczky Benjamin népzene- kutató gyűjtéséből állítottak össze. Akkor és ott döbbentem arra, hogy mi, nógrádiak mennyire nem ismertük a megyénkben élő európai hírű népzenetudóst, aki évtizede-, ken keresztül a magyar zenepedagógia egyik vezéralakja volt, aki együtt aolgozott Kodállyal, akinek tanulmányai, tankönyvei és lemezei jelentek meg itthon és külföldön. Ki is hát valójában dr. Rajeczky Benjamin? A Zenei lexikon szerint magyar zenetörténész, 1901- ben született Egerben. Az innsbrucki egyetemen tanult, majd Kodálynál zeneszerzést hallgatott. 1925—45. között középiskolai tanár Budapesten, 1933-tól a Magyar Énekoktatók Országos Egyesületének főtitkára. 1945—50- ig a népzene lektora a budapesti tudományegyetemen, 1950—60-ig a Néprajzi Múzeum népzenei osztályán dolgozott, 1960-tól a Magyar Tudományos Akadémia népzene- kutató csoportjának helyettes igazgatója. Ezek a száraz adatok is Jelzik, hogy az elmúlt 40 év alatt kiemelkedő szerepe volt a népzenekutatás és a hazai kórusmozgalom fellendítésében. Pedagógusként kezdte pályafutását. A tanítványai ma is emlegetik, nemrégiben Abody Béla szólt róla nagy szeretettel a rádióban. A középiskolai hangversenyek és koncertek olyan zenészeket neveltek, akik zeneakadémista korukban !s visszajártak az alma mater zenekarába és énekkarába. Ezek közül került ki Nádasdy Kálmán, Rosier Endre, Sugár Rezső, Weiner Tibor, Geszler György és Grabócz Miklós is. Első tanulmányai is az énekoktatással kapcsolatosak. Már a harmincas évek közepén feltette a kérdést: „Mi a zene szerepe a középiskolai nevelésben?” Fejtegetésében szomorúan ál’apítja meg, hogy sem a szaktanárellátottság, sem az óraszám nem biztosítja a ' megfelelő hatékonyságú és színvonalú zenei nevelést. Különösen elmarasztalja az iskolai ünnepélyeket: „Ahol jó műsor van, ott a tanulók zenekultúrát szereznek és azt is akarnak továbbadni. Ahol jó műsor nincs, ott a zenélés a legjobb akarat mellett sem találta meg célját és értelmét.” S ez utóbbi a gyakoribb! — Személyes példája egyértelműen bizonyítja, hogy „a középiskola neveli az intelligenciát... Ha segítünk a középiskola zenei helyzetén, a magyar zenén segítünk”. Gazdag pedagógiai munkássága mellett a tudományos munkát sem hanyagolta el. Figyelme egyre inkább a gregorián ének és a középkori dallamok, illetve a népdalok kapcsolata felé fordult. S az évtizedek során ennek a témának európai hírű tudósává vált. Gyűjtései az elmúlt negyedszázad alatt a magyar népzenekutatás élvonalába emelték. Domokos Pál Péterrel együtt jelentette meg a Csángó népzene első kötetét, Kiss Lajossal pedig a Kodály szerkesztette Magyar Népzene Tára V. kötetét írta meg. Ebben szinte az egész ország felgyújtott siratódallamai kiadásra kerültek. Ezek pedig abból a szempontból is lényegesek, hogy a kutatók megtalálják a szálakat, melyek a magyar népzenét a kelet és nyugat dallamaival összekötik. Gyakran dolgozott együtt Szabolcsi Bencével és Bartha-1 Dénessel, s a közös munka gyümölcse a Zenetudományi Tanulmányok tíz kötete, amely ma is útmutatást és iránytűt jelent a fiatalabb zenekutatóknak. A XVI—XVII. század dallamai a mai népzenében, illetve az egyházi és világi dallamok variációja különösen foglalkoztatja a mestert, s ahogyan izgatta Aranyt a naiv eposz kérdése, ugyanúgy eligazító lehet a válasz az ősmagyar zenekultúra szórványemlékeinek felderítésében. A nemzeti hagyományok, s ebben a népzenekutatók is érzik felelősségüket: egy-egy korszak és egy tájegység zenei emlékeinek felkutatása és megőrzése egyáltalán nem közömbös az új típusú ember karakterének , kialakításában. Maga Rajeczky Benjamin is gyermekkorában kötött egy életre szóló barátságot a zenével. Egyéniségének kiteljesedése pedagógiai munkássága és kutatásai is a szülőföld varázsát szimbolizálják. A szülei, a nagyszülei is énekes és muzsikát szerető emberek voltak. S azt szeretné, ha minden magyar családban úgy nevelnék a gyermekeket, ma is, ahogyan őt indították útra a népzene élő hagyományaival valamikor a XX. század első évtizedeiben. Erre ma sokkal több esélyünk és lehetőségünk is van, hiszen Bartók és Kodály munkássága dfjszolút tekintélyt vívott ki a magyar zenepedagógiának és népzenekutatásnak’ amelynek eredményeként kiemelt helyünk van a világban. Japántól Kanadáig, Mongóliától Etiópiáig mindenütt ott találjuk a magyar tudósokat, akik segítenek egy-egy ország nemzeti zenekultúrájának megteremtésében. A zene országokat és népeket kapcsol össze. Korunkban ez a szerep hatványozottan jelentkezik Ezért is tartja fontosnak Rajeczky prol'eszö NÓGRÁD - 1977. október 23., vasárnap szór a Nemzetközi Népzenei Tanács munkáját, amelyben Kodály halála óta képviseli Magyarországot. Egy-egy munkacsoport gyakran tanácskozik hazánkban. Tapasztalataik és benyomásaik igen kedvezőek. Ezek a kapcsolatok is öregbítik a magyar népzenekutatók hírnevét, s nem véletlen, hogy hazánkat újabban „zenei nagyhatalomként” emlegetik. Ennek a hírnévnek egyik szerény kovácsa dr. Rajeczky Benjamin, a Pásztón élő népzenetudós. EREJÉT ÉS MTTNKAKEDVÉT a népzene és a nógrádi táj szeretete megsokszorozza. Ma még optimistább, mint negyven évvel ezelőtt, s bízik abban, hogy „a jövő zenéje nem más, mint gyermekeink jelen zenéje” — amit mi beléjük plántálunk, amit a népzene nélkül nem képzelhetünk el. Pintér Nándor A hatvanas években a Zemplén együttes iránt Európa többi országa is érdeklődni kezdett. 1966-ban nagy sikerrel lépett fel Svédországban. A svéd televízió közvetítésével egész Skandináviában bemutatkozott- 1967. évi franciaországi, belgiumi és luxemburgi vendégjátékain a szlovák népművészetet és egész szocialista hazáját képviselte. Hőfi és a beszéd ,'A nők átlagosan hosszabb ideig élnek, mint a férfiak, mert többet beszélnek, mint partnereik. A beszéd meggyorsítja a légzést, élénkíti a vérkeringést — afféle nyelvvel végzett síkfutás ” Jean Camio Az ősi hagyományok folytatói A trjavnai művészeti szakközépiskola egyik ifjú mestere A bulgáriai Trjavna száza'- dokon át ikonfestőiről, és fafaragóiról volt híres• A hegyvidéki kisvárosban napjainkig megőrizték az ősi mesterek hagyományait. A trjavnai művészeti szakközépiskolában jelenleg is 520 fiatal tanul, rajztermek' fafaragó műhelyek, aszlalosműhelyek állanak a tanulók rendelkezésére, ahol szaktanárok felügyelete mellett tökéletesíthetik tehetségüket- formába ön- tik elképzeléseiket és sajátítják el művészeti műfajok számtalan titkát. Az iskola fafaragásra, lakberendezésre, kirakatrendezésre, készíti fel a szakembereket• A fiatal mesterek keze alatt újra megelevenedik a régi bolgár mesterek hagyománya, korszerű, szép formákban. színekben. Derűs vagy szigorú iskola 7 Nem lehetne-e okosabban nevelni? — teszi fel a kérdést a szülő ilyenkor iskolaév elején. Talán fölidézi magában Lengyel József egyik novellájának professzor hősét is, aki az egyetemi tanterembe lépve „szigorúan körülnézett, amire, elképzelése szerint, az elsőéveseknél feltétlenül szükség volt... Az volt a véleménye, hogy a diák inkább az első évben válasszon más pályát”. Amikor azonban a harmad- s negyedéveseknek adott elő, „már nem mutatott szigorúságot, itt már személyes ismerősök közt érezte magát... akikben utódját kereste”. Persze, az általános iskola, de még a .középiskola sem egyetem. Az általánost el kell végezni, nem lehet „más pályát” választani. Tanulásra, jellemre, életre itt kapja a diák szinte a legdöntőbb hatásokat. A példa Nemcsak tanári, hanem emberi bölcsesség is kell ahhoz, hogy a gyerekben a pedagógus „utódját keresse”. Könnyebb szólamokat ismételgetni a „jövő nemzedékről”, semmint a mindennapi gyakorlatban eszerint élni. Aligha fér kétség ahhoz, hogy a jó nevelő vonzó és ható egyéniség is. De, ha nincs elegendő pedagógusegyéniség az iskolában, kielégítő-e azzal vigasztalni magunkat, hogy helyüket majd átveszi a pedagógusközösség? S valójában van-e ilyesmi? Ugyan mikor nevezhető közösségnek a tanári kar? Ritka adomány, ha valaki nevelőnek születik, ha tudása, embersége, szenvedélye, módszere egyaránt példaképp vonzza a diákjait. Segíti-e az ilyen pedagógusok számának gyarapodását, ha mind több és több előírás, adminisztráció, sablon köti meg a tanár, a nevelő kezét? Túlterhelésről panaszkodni a diák ecetében szinte divat már. A túlterhelést olykor szó szerint kell érteni: a tankönyvek például, mondhatni, osztódással szaporodnak. Egyetlen tárgyhoz néha kell egy „alapkönyv”, meg egy afféle „olvasókönyv”, aztán példatár, meg munkafüzet, s ha kettős a tárgy, mint például a „nyelv és irodalom”, vagy a matematika és geometria, könnyen előfordulhat, hogy a diáknak mindig az összes könyvet magával kell vinnie, sosem lehet tudni, melyikre lesz szükség. Gyakran egyikre sincs. Mert a sok mindenféle között elmaradt az, hogy a diákkal megkedveltessék a tanulást, mi több: a tudást, hogy rákapjon a könyvre, az olvasásra. Az önkéntes továbbkíváncsiskodásra, a búvárkodásra. Ledarálni a leckét, jól-rosszul, a többi nein érdekes — ez a rosszul alkalmazott szigor gyakori következménye, á szigoré és az adminisztratív értelemben felfogott nevelőmunkáé is. Az érdemjegy Érdemes lenne például őszintén felülvizsgálni azt, hogy bizonyos évfolyamokban nincs osztályzás, nincs bizonyítvány. Azért nincs, hogy így is letörjön az osztályzatközpontúság, oldódjék a kalkulus túlértékelése, félelme. De valóban ez történik? Az érdemjegy túlértékelése talán onnét ered, hogy — kell, nem kell — a legtöbbször mégiscsak átlagszámítással kalkulálják ki, összeadják a feleleteket, dolgozatok osztályzatát, beleszámítják a netán büntetésül adott jegyeket is, elosztják — kész a bizonyítvány. Pedig a jó pedagógus tudva tudja, hogy — mondjuk — négyes és négyes között mekkora a különbség. Például akkor, ha egyébként ötös tanuló, s ha egyébként hármas tanuló kapja. De ezt nem az érdemjegy tükrözi, ezt a jó tanár a fejében és a szivében tudja; önállóságra keltene nevelni a -diákokat, önálló munkára. Már elkopott szinte annak idézgetése, hogy amit megtalálni a könyvtárban, kár azzal a fejet tömni. S, amit viszont —, mint nélkülözhetetlen alaptudást — mégiscsak a fejekben kell elraktározni, nem könnyebb-e kedvvel, s értelemmel? A család Sok szó esik arról is, hogy az iskola csak a családdal együttműködve érhet célt. De szó esik arról is, hogy a szülői ház elmulasztotta nevelési feladatokat magára vállalja az iskola. Jól teszi? Aligha. Még, ha tudná, sem pótolhatná azt, ami a szülői ház, a család dolga a nevelésben. Ám, ha segíteni akar az iskola a szülőknek a nevelésben, miért oly felületesek, merevek, adminisztratívak gyakran a szülői értekezletek? Értekezletek! Olykor ítélethirdetések, parancsosztások, ahelyett, hogy meghitt beszélgetések volnának! Már megint abban szigorú az iskola, amiben derűsnek kellene lennie! S, abban meg derűs, amiben szigorúbb lehetne, kivált önmagához: amikor például feladatokkal látja el a szülőket, amikor félmegoldásokkal megelégszik, amikor iskolán és nevelésen kívül, fölösleges feladatokkal, munkával, igénybevétellel sújtja a diákot és a szülőt És ezt derűsen teszi, s elvárja, hogy azok is jókedvűen tegyék. Abban mindenki egyetért, hogy valamit tenni kell « jövőben az iskola jobbítására. Eleget töprengünk-e azon, hogy mit, mi mindent kell tenni? S, talán elsősorban arra a mérlegre kellene földobni minden problémát, fölismerést, javaslatot, elképzelést hogy tágul-e a szakadék vakáció és tanév között, vagy éppen ellenkezőleg, elmosódik a határ a kettő között. Végképp elképzelhetetlen, hogy a gyerek annak is örüljön, ha iskolába jár, s ne csak annak, ha itt a vakáció? Zay László Gyermekszínházak Ez a furcsán hangzó szó: alapították Magdeburgban.' ASSITEJ a gyermek- és ifjú- Ezenkívül 35 öntevékeny út- sági színházak nemzetközi törő színházi együttes is gon- szervezetének neve. Az ASSI- doskoctik pajtásaik szórakoz- TEJ feladata, hogy a gyerme- tatásáról. A színházlátogató keknek, fiataloknak szóló közönségnek csaknem fele a színházi alkotások körét bő- fiatalok közül való. vítse, az ifjúság színházkul- Az ASSITEJ nemzetközi túráját nemzetközi méretek- kapcsolatai igen jók. A közelben is gyarapítsa- s hogy a múltban szovjet, bolgár, maszínházat világszerte jobban gyár. román, jugoszláv, csehhasználják fel a fiatalok ne- szlovák részvétellel szeminá- velésére- riumot rendeztek a gyerrrek* Eredményes. jó munkával színházak rendezőinek- Egy kitüntette magát a szervezet másik nemzetközi összejöve- NDK-ban működő központja, télén a fiatal afrikai és arab amelynek elnöke Ilse Roden- államok színházi szakembe- berg asszony, a nemzetközi reivel 'vitatták meg az ifjú; szövetség alelnöke- A Német korosztály nevelésével kap- Demokratikus Köztársaságban csolatos feladatokat- A lipcsei régi hagyományai vannak a Henschel Kiadó a közeljövő- gyermekszínházaknak. A leg- ben megjelenteti azt a gazdarégebbi köztük a lipcsei, gon illusztrált kötetet, amely amely már 30 éve áll fenn. a képben és szóban a gyermek- legújabbat hat évvel ezelőtt színházakról szól.
