Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)

1977-10-23 / 250. szám

A magyar hadifogolysajtó Szibériában Az I. világháború idején az tJrálban és Szibériában több ezer idegen hadifoglyot őriz­tek. Sorsukkal a cári kormány nem sokat törődött: olcsó munkaerőforrásnak tekintet­te csupán őket, akiket éhbé­rért bármilyen munkára igénybe lehetett venni az ipa­ri vállalatoknál és a mezőgaz­daságban. Napi keresetük nem haladhatta meg a 20—25 ko­pejkát — amit ezen felül kapniuk kellett volna, az ál­lamkasszába került. A hadifoglyok, hogy hely­zetükön javítsanak, még a háború éveiben igyekeztek felvenni a kapcsolatot a for­radalmi orosz munkássággal, illegálisan tevékenykedő bol- sevikokkaL A közeledést elő­segítette a februári polgári forradalom, de a foglyok hely­zete az ideiglenes kormány alatt is ugyanolyan nehéz ma­radt. Csak a Nagy Októberi Szo­cialista ' Forradalom hozott gyökeres változást a külföldi •hadifoglyok életében. Abból kiindulva, hogy többségük egyszerű munkás vagy paraszt, akiket megtévesztettek és há­borúba taszítottak az imperia­listák, a szovjet kormány leg­fontosabb feladatai között tar­totta számon körülményeik javítását­Az 1917. dec. 6-j határozat kimondta a kényszermunka megszüntetését, s hogy a ha­difoglyok egyenlő bért kap­janak az orosz munkásokkal. Annak ellenére, hogy az új szovjet állam nehéz gazdasági helyzetben volt, a hadifoglyok életkörülményeinek javításá­ra 3 millió 120 ezer rubelt irányoztak elő. 1917. december közepén «dekrétum mondta ki, hogy a foglyokat nem szabad tovább zár alatt tartani, az 1918. febr- 21*i határozat pedig azt, hogy a külföldi katonai és polgári foglyokat az orosz proletariá­tussal egyenlő jogok illetik meg, szabadon élhetnek, mun­kát vállalhatnak, képviseltet­hetik magukat a helyi szov­jetekben, szakszervezetekbe, és más munkásszervezetekbe tömörülhetnek és sajtót ala­píthatnák. A hadifoglyok éltek a lehe­tőségeikkel. A szocialista for­radalom után sorban alakul­tak meg a munkásszervezetek és az internacionalista moz­galom helyi szervei, Szibériában 1917. decembe­rében az internacionalista mozgalomnak már több köz­pontja volt. Ekkor alakult meg Omszkban, a mozgalom egyik legjelentősebb központjában a magyar szociáldemokrata szervezet. Amikor a városban kikiáltották a szovjetet, a ha­difoglyok egy csoportja — Li­geti Károllyal, az internacio­nalista mozgalom egyik ve­zéralakjával az élen — sietett üdvözölni az új hatalmat. A magyar és román hadifoglyok gyűlésén Ligeti az orosz for­radalom jelentőségéről be­szélt, s arról, hogy ezt vala­mennyi ország munkásságá­nak támogatnia kell. A Re- voljucionnaja miszl című lap közölte Ligetinek „A hadifog­lyokról” című cikkét, amely­ben a szerző arról írt, hogyan hatottak az oroszországi for­radalom eseményei a hadifog­lyokra. s hangsúlyozta, hogy a hadifogoly-szervezet kész együttműködni az orosz prole­tariátussal. Ligeti Károlynak és az omszki magyar hadifoglyok érdemeinek elismerését je­lentette 1918. januárjában a magyar nyelvű Forradalom című hetilap megindítása. Nemcsak Szibériában, hanem egész Szovjet-Oroszországban ez volt az első ilyen jellegű újság, elterjedt az Urálban és Szibéria más fogolytáboraiban is. Nagy szerepe volt a hadi­foglyok osztályöntudatának felébresztésében. (Magyar nyelvű cikkei mellett német, cseh és török nyelvű rovatok­kal is jelentkezett, főszerkesz­tője Ligeti Károly volt.) Ha­sábjain feltárták a világhábo­rú valódi okait, s felszólítot­ták a mozgalom résztvevőit, egyesítsenek minden erőt az Orosz Köztársaság védelmére, amely „a világszabadság zá­loga”. A cseljabinszki fogolytábor­ban 1918. május -26-án meg­rendezték „A Vörös Sajtó Napjá”-t, a városi pártbizott­ság hozzájárult a német és magyar nyelvű újságok kiadá­sához. Az internacionalisták kérésére a fogolytábor latin be­tűmintákat kapott, s júniustól — nem itt, hanem Jekatyerin- burgban — megkezdhették a német és magyar újságok nyomtatását. Az Uráli Forra­dalmár, a Világforradalom, a a különféle brosúrák, röpla­pok, kézzel írott faliújságcik­kek mind fontos eszközei vol­tak az aigitációnak, a politikai felvilágosításnak. Tomszkban, az internaciona­lista mozgalom másik nagy központjában a hadifoglyok keresetük 25 százalékát aján­lották fel magyar, német és cseh nyelvű újságok kiadásá­ra. A Népszava (szerkesztette Reiner Károly) épp olyan el­terjedt és népszerű sajtóorgá­num volt, mint az Irkutszkban kiadott Nemzetközi Újság, vagy a Kommunista (megje­lent német, magyar és nyu­gati szláv nyelveken), a Világ- forradalom (szerkesztette Em­ber Lajos), a csitai Igazság, a krasznojarszki Ember stb. Farkas András: ÁcSok Sikeres előadás Egy dlszhalszakértő előadása után a hollandiai Edóm­ban a sajtóban a következő értékelés jelent meg: „Az elő­adó fejtegetései minden tekintetben betöltötték céljukat. A hallgatóság egyik fele a végén megerősödve állt fel széké­ből, a másik fele frissen ébredt.” Különösen megnőtt a hadi­fogolyújságok jelentősége az ellenforradalmi lázadások ide­jén: a provokáció elleni harc­nak, az ellenforradalom leve­résére való mozgósításnak a szóbeli agitáció mellett igen fontos eszköze lett. „A hadi­foglyok a szovjethataíom olda­lán állnak, készek meghalni is érte” — hirdette a tomszki Népszava, „A proletárság meg fogja védeni önmagát, a jele­nét «és jövendőjét — írta Li­geti Károly a Forradalomban —, amelyet a történelem leg­nagyobb eseménye, az orosz forradalom reá ja bízott... És ha itt lesz az idő, ha otthon vörösödni kezd a magyar és a forradalmi tűztél, álékor siet­ni fogunk a nagy találkozó­ra!. ..” A hadifoglyok százával lép­tek be a Vörös Hadseregbe. Szibéria-szerte partizáncsa­patok alakultak. Csupán Omszk három felfegyverzett csapatot küldött az ellenforra­dalmárok leverésére. A ma­gyar nyelvű újságok, különö­sen a Világforradalom és a Vörös Újság rendszeresen tu­dósítottak a harci események­ről Szerkesztőik ott küzdöttek az élvonalban, nemcsak cik­keikben vállalva a mártírha­lált. Ligeti Károlyt a kolcsa- kisták ölték meg, az itthon vörösödé magyar eget már nem láthatta. Bakos Mária Egész októberben tartanak a műszaki könyvnapok; ez alkalommal ezért elsősorban az új műszaki könyvekre hív­juk fel olvasóink figyelmét. A Műszaki Könyvkiadó gazdag terméséből említsünk néhányat. Dr. Gerő László Régi orosz építészet című munkája építészeti koronként ad részletes ismertetést a régi orosz építészetről, a X. szá­zadi fejedelemségek legrégibb épületeitől kezdve. Az Épület- gépészet kézikönyve (szer­kesztette dr. Menyhárt Jó­zsef) a fűtéstechnika, a lég­technika-, sa víz-, gáz-, csator­nahálózat épületgépészeti kér­déseit tárgyalja. Csáki Fri­gyes akadémikus szerkesztette az Irányítástechnikai kézi­könyvet; ez — egyebek kö­zött — bemutatja az irányítá­si rendszerek alapjait, a ve­zérléstechnikát és a digitális technikát, a távvezérlést, a számítógépek felépítését és szerepét a folyamatirányítás­ban. A harmadik fontos kézi­könyv külföldi szerző — H. B- Maynard — műve: a Gaz­dasági mérnöki kézikönyv tar­talmazza mindazokat az isme­reteket, amelyekre, a vezető beosztású dolgozóknak, a gaz­dasági mérnököknek és a ter­' ’ • Értelmiségiek — közösségek — művelődés Látogatóban Huszár Tibornál ".a kultúra kérdései foglalkoztatják elsősorban, és mert ma a műveltség, a művelődés, a tudomány és a köz­nevelés ügye előtérbe került — különösen érdemes figyelni arra, amit mond.” E szavakkal ajánlják az olvasók figyel­mébe Huszár Tibort 1975-ben megjelent A cselekvő ember című tanulmánykötete borítóján. Huszár Tibor filozófus-szo­ciológus, aki „Az erkölcs és társadalom”, „A fiatalkorú bű­nözők” című monográfiák, a „Történelem és önismeret” és a már említett „A cselekvő ember” című tanulmányköte­tek, valamint számos — elsősorban a Valóság című folyó­iratban publikált — tanulmány szerzője, az ELTE szocioló­giai tanszékének vezetője. Salgótarjánban az Életmód-mű­velődés nemzetközi tudományos konferencia egyik szekció- vezetője volt. Az üléseken, vitákon az életmód, a közössé­gek és a művelődés összefüggéseit, egymásra hatását vitatták a hazai és külföldi résztvevők. Huszár Tibort a Valóság egyik szerkesztői szobájában kerestük fel, hogy választ kérjünk néhány — a konferencia témájával és saját kutatá­saival egyaránt összefüggő kérdésre. — ön elsősorban elmé­leti jellegű kutatásokkal foglalkozik, középpontban az értelmiség szociológiai jellemzőivel, történeti változásaival. Milyen haszna volt ennek a kon­ferenciának ön szerint? — Szovjet, bolgár, német kollégák jöttek el, hogy kuta­tásaikat ismertessék; érzékel­hettük a hasonlóságokat és különbségeket. A magyarok közül azok a hozzászólások voltak érdekesek, amelyek va­lamely konkrét vizsgálódás tapasztalatait fogalmazták meg, a gyakorlat oldaláról. Gondolok többek között a fia­tal agrárszociológusra. Juhász Pálra. A mai falu változásai­ról beszélt (egyre inkább jel­lemző lesz, hogy a kertkultú­ra, az agrotechnika iránti ér­deklődés új — intézményen kí­vüli — igényeket, szükségle­teket szül) és arról, miként lehetne ezt a közművelődés folyamatába bekapcsolni, jó értelemben „intézményesíte­ni”. Megemlíteném még Lász­ló Bencsik Sándort, aki a közösségek jellemzőit fejteget­ve kiemelte: minden brigád más-más arculatú, mivel „alulról épült”, a munkások igénye szerint formálódott. Meg kell óvni a közösségeket attól, hogy úgynevezett „kincstári” elemek szétsza­kítsák a természetes összekötő szálakat, szétrombolják ezt az „építményt”. — Három évvel ezelőtt egy tanulmányában írta: „.. .rátermett, művelt, vonzó egyéniségek nélkül sem a közművelődés nem válik , közösségformáló erővé, sem a közösség a közművelődés közvetítő közegévé.” Ügy érzem, ez a megállapítás az értel­miségiekre általában is vonatkozik, nem csak a népművelőkre. Értelmi­ségszociológiai kutatásai során milyen kép alakult ki önben az értelmiségi­ek és a közösségek kap­csolódásairól? — Több kérdés rejlik eb­ben az egyben... Szólni kell először is az értelmiségiek társasági igényéről, ami egyik jellemző vonása ennek a ré­tegnek. Idegennek tűnne a megfogalmazás, ha ezt mon­danánk: közösségigény, de az­zá is fejlődhet. Az angolok klubjaira, kávéházaira, a francia szalonokra gondol­junk csak. Nálunk magyarok­nál régebben a kávéházak és az egyletek elégítették ki ezt az igényt. És ezek mellett lé­tezik az a típusú társasági élet, amelynek a család ad keretet. Mindezekre szükség van: ütköztetni a véleménye­ket, lehetőségeket találni a gondolatok csiszolásához, él­ményeket, információkat cse­rélni. A szocialista közműve­lődésnek feladata, hogy „elé­be menjen” ennek. Van rá jó pár kísérlet: a TIT, a Ha­zafias Népfront gyakran te­remt találkozási lehetőséget, keretet a klubélethez, közös­séghez. De sajnos, sok még ezekben a formalitás. — Csekély mértékű a mozgás, a kapcsolódás az egyes értelmiségi rétege­ken belül. Pedig talán ha egymás munkáját jobban megismerik, megtalál­nák az összekötő szála­kat az együttműködéshez, a társasági életből szinte észrevétlenül közösségi élet bontakozna ki. — Több viszonylatban is — például a házasodás — zártak valóban ezek az értelmiségi csoportok- És nemcsak a ré­tegen belül, hanem a többi réteg és osztály szempontjá­ból. Ez a kérdés másik, még izgalmasabb oldala. Mert szinte közhely: a közösségal­kotásban, a kultúraközvetí­tésben a magyar értelmiség­nek régi tradíciói vannak. Igaz. más volt a helyzet, ami­kor a lakosság egy százalékát sem tették ki a diplomások, érettségivel is csak kevesen rendelkeztek- Akkor erősen élt sokakban a „küldetéstu­dat” — különösen falun akar­tak „lámpásként” szolgálni, de a munkásmozgalomba be­kapcsolódott értelmiségiek is így éreztek. Ma már nem ki­zárólag értelmiségi feladat a műveltségközvetítés, az életmód formálása, és maga­sabb az átlagos iskolázottsági szint is, de azért komoly sze­rep hárul rájuk. Elsősorban a fiatalokra, akiknek a tapasz­talat szerint mindig legin­kább meg volt az energiájuk ehhez. Sokan mégis közömbö­sen elmennek a feladatok mellett, hivatkozva arra: a pályakezdés anyagi gondjai, a szakmai ismeretek megszerzé­se túlságosan leköti őket. Hosszabb távon szerintem többen vállalkoznak majd a közösségalkotó szerepre, a fej­lett szocializmus építése meg­könnyíti életkezdésüket, a közművelődés .-stratégiája” számíthat már rájuk. — Ön, mint tanszékve­zető egyetemi tanár ho­gyan látja az egyetemek felkészítő munkáját, mennyiben tudják segíte­ni a közművelődési fela­datok felismerését, az ér­telmiségi pálya teljesebb betöltését?, — Szakonként változó — de sehol nem rózsás a helyzet. A bölcsészkari kénzést ismerem közelebbről. Nálunk senki sem tagadja ennek szükséges­ségét, jelentőségét, de nem történik túl sok minden az érdekében.-. Nem kristályo­sodtak ki még a formák — a közösségépítéshez jártasságok, készségek kellenek, de ezeket hogyan szerezzék meg a leen­dő értelmiségiek? A Studium Generale, a „falukutatások”, „terepjárások” segíthetnének ebben, és bizonyára még sok formát találhatnánk. De eh­hez az ifjúsági szervezetnek és az oktatási intézmények­nek jobban együtt kellene működniük, hogy megteremt­sék a szakágnak leginkább megfelelő lehetőségeket­— A salgótarjáni vitá­ban gyakran esett szó két veszélyről: a közös­ségek elhalásáról és az intézményesítés negatív következményeiről. Nincs ebben egy kis ellentmon­dás — hiszen az intéz­ményesítés általában azt hozza magával, hogy ja­vulnak a fenntartás kö­rülményei, bővülnek a lehetőségek? — _ Mégis fennáll mindkét veszély. Minden a mértéken múlik — a közösségek funk­cionálása tárgyi feltételeinek biztosítása mellé nem csatla­kozik-e túlzott szabályozó szándék, elnyomva a spontán kezdeményezéseket? A közös­ségi élet belső rugója az ön- szabályozás, az együttes cse­lekvést érdekeknek, szükség­leteknek kell irányítania. A privát tendenciák — a ma­gánéletbe elzárkózás, „az én házam az én váram” szemlé­let — erős hatásúak lehetnék, ha nincs élő, valóságos szük­séglet, a túlszaHálvozás oedig elsorvasztja a közösséget. — Foglalkozik-e mos­tanában közművelődési témákkal tudományos munkája során? — Csak áttétellel: az értel­miséggel kapcsolatos kérdé­sek állnak ugyanis munkám középpontjában- Elkészült egy könyvem — hamarosan meg is jelenik —. címe Fe.je- zetek az értelmiség történe­téből. A reneszánsz korig visszanyúlva vizsgálódtam Az utóbbi két évben a két világ­háború közötti magyar értel­miség sorsát kutattam,' készül egv különmunkám Erdei Fe­rencről is­— Köszönöm a vála­szait! G. Kiss Magdolna Új könyvek vezéssel foglalkozó egyéb szak­embereknek szükségük van, s összefoglalja a legfontosabb matematikai, statisztikai és programozási eljárásokat. A népszerű Fotókönyvtár soro­zatban látott napvilágot a Fényképezés a szabadban. Szerzője Tokaji András, von­zó rhódon hívja fel a figyelmet az élet sokszor elhanyagolt te­rületeinek feltárására, a „fo­tósérték” meglátására. Meg­jelent a Fizikai kislexikon, az első ilyen jellegű mű’ a magyar könyvpiacon. A több mint 5500 címszó felöleli a fizika minden részterületét (főszerk.: dr. Szilágyi Miklós). A Félvezetők című könyv kérdések és rövid, válaszok formájában ismerteti a fél­vezető anyagokkal, kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat (szerzője Krempasky Julius). Megjelent Sárközi Zoltán: Műszaki táblázatok és képle­tek, H. J. Zebisch: Dinamika, I. G- Horbenko: Ultrahang a gépiparban. Dr. Mihalik Béla — Szomolányi Tiborné: Kézzel festett textíliák, Ján Kozehu­ba: A színes tv-műsorvétel gyakorlata, M. M. Morris: Digitális áramkörök és rend­szerek, Csanádi—Nagyváradi —Winkler: A /magyar repülés története (új bővített kiadás); Mészáros Ferenc: Személy- gépkocsi hibafelismerése és helyszíni javítása, dr. Nagy Ervin—dr. Szabó Dezső: Bu­dapest közlekedése tegnap, ma, holnap. Több érdekes kötet látott napvilágot^ az Ipari szakkönyvtárban is, egyebek közt a színes tv- készülékek méréséről be­állításáról, a tv-javításról és hibakeresésről, a gépi lángvá­gásról, a gépjárműszerke­zetek karbantartásáról és ja­vításáról. Az Akadémia Kiadó műsza­ki könyvnapi kiadványai kö­zül említsük meg az Archi­tektúra sorozat új kötetét, amely a magyar származású, Alexander Bodon munkássá­gát mutatja be, szerzője Ju­hász László. Berényi Dénes könyve, az Atomkorban élünk nemcsak a szaktudomány művelőinek érdeklődésére tarthat számot, hanem a té­mával foglalkozó széles körű közönség figyelmére is. A technika egyik újonnan ki­alakult ágába, az elektroni­kus digitálistechnikába vezeti be a középfokú ismeretekkel rendelkező olvasót a nemrég elhunyt tudós, Csáki Frigyes tanulmánykötete, a Bevezetés a digitális technikába. Meg­jelent Bárdossy György: Karsztbauxitok című kötete is. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó jelentette meg a Beruházók jogi kézikönyvét; szerzői különféle oldalakról világítják meg a beruházási folyamátot, könyvüket mun­kaeszközként forgathatják a jogászokon kívül más szak­emberek is. Az orosz szár­mazású világhírű amerikai közgazdász, Wassily Leon tief válogatott tanulmányait tar­talmazza a Terv és gazdaság című kötet, amely bemutatja a Nobel-díjas tudós sokrétű elméleti és gyakorlati munkás­ságát. NÓGRAD - 1977, október 23., vasárnap 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom