Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)

1977-10-16 / 244. szám

fimcsú Pele királytól Más, a nép által rettegett, de rajongva nem szeretett ki­rályokkal ellentétben Pele ki" rály (uralkodásának ideje 1955-1977.) megértette az idők szavát, s önként vonult vissza trónjáról. Utoljára még rúgott egy remek, 30 méteres sza- badrúgásigólt, az 1281-iket pályafutása során. S csodát vitt végbe: New Yorkban nemcsak zsúfolásig megtelt a stadion, hanem a bejutott 75 646 nézőn kívül még lega­lább annyian elmentek volna, ha kaptak volna jegyet. Ed* son Arantes do Nascimento, a brazíliai favellek, a nyomor- negyedek fia, aki Pele héven vonult be a sporttörténelem­be — vagy esetleg nem csak abba? — tizenöt évesen került trónra és három héttel 37. születésnapja előtt búcsúzott tőle. Zokogva. Az amerikaiak, akik — bár Pele nagyon sokat tett azért, hogy ez megváltozzék — még mindig nem nagyon értenek a futballhoz, de még mindig szentimentálisak, százezrével vele könnyeztek, látván kép­ernyőiken a zokogó férfit. Azért mi ne könnyezzünk vele, de ki se gúnyoljuk. In­kább elgondolkozva búcsúz­zunk mi is, akik sze- - retjük, vagy kevésbé sze­retjük a labdarúgást, de sem­miképpen nem tagadhatjuk, hogy a világ számára a fut­ball, s így olyan nagy egyéni­séget is, mint Pele már régen nem csak egy játékot jelent Miről beszéljünk először? Pele története — a mezít­lábas, nyomorgó gyereké, aki karriert csinált a nagyon sze­gény brazil gyermekek kö­zött — milliókat nyugtatott és tévesztett meg. S azok a vi­lágbajnoki címek, amelyeket a brazil válogatott 1958—1962 és 1970-ben Pele .vezérletével háromszor is elért magasra szították a latin-amerikai földrészen is nehezen kialvó nacionalizmus lángját és ez nem volt a hatalmasok elle­néit. Ezt azonban ostobaság volna Pele szemére vetni! Népe iránti szerebetből, a haladás iránti tiszteletből ta­lán rúgta volna mellé tiszta helyzetben a labdát? Pele, aki 65 ország — többnyire zsúfo­lásig megtelt — stadionjaiban lépett pályára, sokat tett azért ha akarta, ha nem, hogy a világ megismerje ■ Brazíliát és a kis Nascimento egykori paj­tásainak életét. Még huszonöt éves sem volt, amikor „Pele király” címmel filmet készítettek éle­téről. Sao Paulában szobrot emeltek neki, miután berúgta az 1000. gólt a Santos színei­ben az ellenfél kapujába. Ka­pott kitüntetést és elismerést, s amikor 1971-ben szögre akasztotta a futballcipőt, a katonai diktatúra hatalmasai felháborodottan követelték, hogy maradjon. A rioi Mara- cana stadion 140 ezres közön­sége, az akkori búcsújáték szemtanúi kórusban kérlelték. hogy „Pele Fica” — .Maradj Pele!” Nem maradt, s hogy most újra búcsúzott, annak az az oka, hogy mint a világ annyi híres és nagykeresetű profi sportolója, ő sem értett ah­hoz, hogy miként őrizze meg a pénzét. Vállalataival, amely­hez ő a nevét és a pénzét ad­ta, mások rosszul spekuláltak. Pénzügyi csőd fenyegette, amikor jött a New York-i ajánlat. Egy pénzcsoporttól, az azóta nemzetközileg ismert „Cosmos”-tól- ötmillió dollár, ha a „fekete gyöngyszem” hajlandó még két évig rúgni a labdát. Az Egyesült Álla­mokban, ahol a labdarúgás, a „soccer” még alig ismert és semmiképpen nem népszerű. S éppen azért, hogy a nagy attrakció végre áttörje a fron­tot, s a labdarúgás meghódít­sa a baseball és a rugby vi­lágát is. A pénzembereket persze nem maga a sport, hanem a benne rejlő üzleti lehetőségek érdekelték- S Pelét sem any- nyira a futball amerikai tér­hódítása, mint, az amire ége­tően szüksége volt. Pele te­hát igent mondott, átvette az ötmillió dolláros csekket, s két esztendővel ezelőtt helikopter­rel leereszkedett a New York-i új labdarúgóstadion műgyepé­re. S még két évig futballo­zott. A Cosmos megnyerte az amerikai bajnokságot/ Ez per­sze nem sokat jelent: bajnok mindenütt van- De már többször tízezrek szurkolták végig a mérkőzéseket a tele­vízió hajlandó futballt közve­títeni, ami kétségtelen bizo­nyítéka a reklámfőnökök lab­darúgás iránti elismerő véle­ményének, a közvéleményben lassan végbemenő változás­nak, s a búcsújáték alkalmá­ból már felárral is árulták a jegyedet Ha egyszer az Egyesült Ál­lamok labdarúgói felnőnek a nemzetközi élvonalhoz, ez bi­zonyára gazdagítja» a sportvi­lágot. S ha ez egyszer így lesz, akkor ötmillió dollár ide, a Cosmos részvényeseinek profitvágya oda, Pele gazdag örökséget hagyott maga után. Persze, mint a királyok ál­talában. Pele is csak ember volt- Gyakran tévedett. Vele is előfordult hogy ordító helyzetben fölé rúgta a lab­dát. S bár a pályán megsze­rezte magának a jogot, hogy a futballban igazi szakértőnek számítson, véleményeiben sem bizonyult mindig csalhatatlan­nak. Nekem, egyszerű hódolójá­nak a százmilliók közül, jó tíz éve megadatott hogy szemé­lyesen beszélgetést folytassak vele. Az interjú során szóba került a magyar labdarúgás helyzete is- Pele kijelentette: bizonyos benne, a magyar futball a fellendülés előtt áll... Sajnos a külföldi követek­kel szemben hivatalból tapin­tatos király és nem a próféta beszélt belőle­Pintér István T áj futás Ágasvár Kupa a Mátrában Nagyszerű versenyzési lehe­tősége lesz ma a tájfutás hí­veinek. Hasznos és Mátrake- resztes között kerül lebonyolí­tásra az Ágasvár Kupa elne­vezésű országos tájfutóver­seny, melyet a pásztói /járási szövetség rendez. Kilenc kate­góriában mintegy 150-en áll­nak rajthoz. A mezőnyben ott lesznek Budapest, Nyíregyhá­za, Jászberény, Gyöngyös, va­lamint a megye szakosztályai­nak versenyzői. A pásztóiak tíz fővel képvi­selik magukat. Szívderítő eredményre számíthatnak a tehetséges Holtner testvérek, de a 13—14—15 évesek kor­osztályában indulók is okoz­hatnak kellemes meglepetése­ket. A rajt tíz óra harminc perckor lesz. A változatos, középnehéz terep bizonyosan igénybe veszi a versenyzőket, akik között a minősítési szintek elérése miatt nagy harcra van kilátás. Jó lenne, ha a megyei szakosztályok mi­nél nagyobb számban részt vennének az Ágasvár Kupa küzdelmében, hiszen nem túl gyakori az országos tájfutó- verseny Nógrádban. Nevezni egyébként a helyszínen is le­het. — adorján — Röplabda Területi BM-baf ti ok sáv Salgó­tarjánban Már hagyománnyá vált, hogy évenként több sportág­ban megrendezik az országos BM-bajnokságot. Az idén az országos bajnokságot megelő­ző röplabda területi döntőt Salgótarjánban bonyolították le. Ennek a sportágnak jó propagandája volt a kétnapos verseny, amelyet a városi sportcsarnokban, valamint Zagyvapálfalván, a testnevelé­si tagozatos általános iskolá­ban rendeztek. Eredetileg tíz megye BM röplabdacsapatát várták a találkozóra, ehelyett nyolc csapat érkezett meg. Szabolcs, Csongrád, Szolnok, Bács-Kiskun, Pest, Heves, Borsod valamint a rendező Nógrád megye együttesei vív­ták a küzdelmeket. A versenyt Szabó Béla rendőr ezredes, a BM Nógrád megyei Rendőr-főkapitányság testnevelési és sportbizottsá­gának elnöke nyitotta meg ün­nepélyes keretek között. Töb­bek között hangoztatta, hogy Nógrád megyének ' megtisz- telés, hogy e versenyt megren­dezheti. Éppen ezért nagy gonddal és alapossággal szer­vezték, készítették elő a röp- labdások összecsapását. Az ünnepélyes megnyitó után két csoportban rendezték meg a mérkőzéseket. A két csoport­ból négy együttes — Bács- Kiskun, Szolnok, Csongrád /alamint Nógrád — jutott a döntőbe. Pénteken izgalmas döntő mérkőzések következ­tek. A nógrádi BM-csapat le­győzte a Csongrád megyeieket, s ez egyben azt jelentette, hogy kiharcolta az országos döntőben való szereplés jogát. A döntő végeredménye: 1. '■zolnok, 2. Bács-Kiskun, 3. Nógrád, 4. Csongrád. A további sorrend: Borsod, Heves, Szabolcs, Pest megye. A kétnapos verseny befe­jeztével Szabó Béla rendőr ez­redes nyújtotta át az értékes ' tiszteletdíjakat a legjobbak­nak. Az ezt követő fogadáson a csapatok képviselői elisme­résüket tolmácsolták a szer­vezőknek a zökkenőmentes rendezésért. A harmadikként országos döntőbe jutott Nóg­rád megyei BM-csapat no­vemberben Kecskemétre uta­zik, hogy újabb csatákat vív­jon. Mérkőzés előtt Tisztes eredményre számít a BKV Előre Jól rajtolt az NB II. egyik újonca a BKV Előre aztán jött a törés... Bizony nemegy­szer otthonukban is sebezhe­tőnek bizonyultak a közleke­désiek. A csapat 10 forduló után 7 ponttal a 16. helyről várja a folytatást. — Nehezen szokják meg a fiúk az NB II. légkörét. Hiába vannak rutinos játékosaink, más az NB Il-ben focizni, mint eggyel alacsonyabb osz­tályban. Nagyobb a terhelés, biológiailag is át kell állni a játékosoknak, mások, nagyob­bak a feladatok. Nem törtünk le! Mint újoncok a bentmara- dást tűztük ki célul, s úgy ér­zem ezt teljesíti is a csapat — mondja Borbély András a BKV Előre vezető edzője, aki­vel a klub Knopp Imre utcai sporttelepén beszélgettünk. Legutóbb a Dorog ellen 2— l_re alulmaradtak a fővárosi­ak és sokan úgy vélekedtek, a szerencsével nem. állt hadilá­bon a volt NB X.-es gárda. — Mi volt a heti program? — A szokásos. Szerdán a Láng Vasas ellen játszottunk, és 5—1-re nyertünk. A Tarján elleni taktikát — szokás sze­rint — ' szombaton beszéljük meg. — Mit vár a mérkőzéstől? — Tisztes eredményre szá­mítok még akkor is, ha a Tar­ján lényegesen jobb csapat a| miénknél. Persze ők is gyen­gélkednek, gondolom ugyan­abban a cipőben járnak, mint mi. Tanultunk a Dorog elleni találkozóból és nem fogunk megijedni. Egy döntetlennel már nagyon elégedett lennék. — Változtat-e legutóbbi csapatán? Borús a Következik az őszi XI. for­duló a labdarúgó NB Il-ben. Ma délután 13.30 órától a tóstrandi pályán az SBTC az újonc BKV Előre csapatát fo­gadja. A mérkőzés előtt a sa­lakos edzőpályán felkeres­tük Dr. Lakat Károly vezető edzőt. Nem volt valami derűs hangulatban. Űjabb sérülések nehezítik az összeállítást. Az együttes eddig legjobb telje­sítményt nyújtó játékosa, Ke­gye Zoltán középhátvéd ha­marosan Budapestre utazik, hogy porcműtétnek vesse alá magát. Ma délután már nem játszhat. Várpalotai teljesít­ményét is jelentősen befolyá­solta a sérülése. Ádám felgyó­gyult, megkezdte az edzéseket, ám sérülése kiújult. Így ismét a Sportkórházba vonult sérü­lése újabb kezelésére. Kovács Talán egy-két helyen, Sinkó megsérült, de remélem, rendbe jön vasárnapig — fe­jezte be a beszélgetést Bor­bély András, a BKV Előre vezető edzője. G. B. hangulat III. is megbetegedett. Bíró hétközi edzésen térdsérülést szenvedett, így az ő játéka is kétséges. örvendetes viszont, hogy Szűcs, Kajdi és Orosházi el­kezdte az edzéseket és játé­kukra számítani lehet. Ilyen körülmények között — véleke­dett dr. Lakat Károly — már a bajnoki pontvadászat nem a felzárkózás, hanem a leszaka­dás ellen folyik. Tisztában vannak azzal, hogy az egy­más utáni két hazai győze­lemmel a csapat még sokat javíthat a helyzetén. Egyetlen pontleadás viszont már kelle­metlen következményekkel járhat. A várható összeállítás: Szűcs — Horváth I. (Horváth II.), Varga, Cséki — Orosházi, Földi, Balga — Szoó, Kajdi, Bíró (Márta), Tóth (Loch). Fiatal edzők A futball megszállottja Hétévesen, a felszabadulás napjaiban szeretett bele a labdarúgásba. Élete össze­forrt a sporttal. Mátranová- kon született 1938-ban. Apja földműves volt. „Ha ezt a da­rab földet felszántod, me­hetsz edzésre...” — hangzott az intelem és Szoó Miklós, amint hazavitte a fogatot, rohant a pályára. Az 50-es évek elején már iskolás ko­rában az ificsapat kapuját védte. — Hamar bekerültem „az egybe” — mondja a mai ed­ző. — Vanó Jánost váltottam fel. Az Sti Üveggyár ellen játszottam először. Répás Bálint, Répás Elemér, Kapás Bálint, Balogh Pál, Kajtor Sándor, Halász József, s má­sok játszottak még akkor. Rosszul sikerült a bemutat­kozásom, mert 1—0-ra kikap­tunk. König Rudi, a SÜMSE csatára lőtt egy dugót a jobb sarokba — emlékszik vissza, mintha tegnap történt volna. — Borzasztóan bántott min­den vereség. Senki sem tu­dott olyankor megvigasztalni — vallja őszintén magáról. Mégis 22 évig védte a Mát­ranovák kapuját. S abban a 7—800 mérkőzésben azért több volt a győzelem öröme, mint a vereség bánata. Meg­nyerték az 1970—71-es baj­nokságot, s két évig az NB Ill-ban is játszottak. Az MTS érdemes dolgozója kitüntetésben 1973-ban része­sült. Lakása falának két ma­gakészítette polcán díszhe­lyen az emlékplakett, érmek és fényképek között. 1972-ben a nováki sportkör fennállásá­nak 50. évfordulóján labdarú­gót ábrázoló bronzszobrot ka­pott emlékül. Az ezernyi sportélmény mellett mindig keményen dol­gozott Szoó Miklós. Fiatalon a bányaüzem vájára volt, ma pedig a Ganz-MÁVAG mát- ranováki gyáregységének egyik szocialista brigádve­zetője. A 22 fős Gárdonyi Géza komplexbrigád az elő­készítéstől a végszerelésig ké­szíti a különféle bel- és kül­földi gyártmányokat. Uru- guayban is dolgozik már ke­zük alól kikerült daru, s Óz- don is futódaru. Egy kisebb, hatfős munkacsoportban (né­gyen futballisták) Miklósék a darugépészeti szerelést vég­zik. A Gárdonyi brigád nem­rég kapta meg a bronzkoszo­rús szocialista brigád címet a jelvényekkel és a jutalommal. Nem véletlenül elsők a gyár­egység munkaversenyében. Négy évig albérletben lak­tak, s azután fogtak családi­ház építéséhez. — Nagyon nehéz volt — mondja Miklós. — Három hó­napig vállaltam akkor éjsza­kai munkát a bányában, hogy itthon jól haladhassunk a munkával. És mindemellett el nem maradtam egy mérkőzés­ről sem. — Bizony nem, te még a lakodalmad másnapján is el­mentél futballozni — szól közbe szemrehányóan Anna asszony, aki közben elsőéves autószerelő szakmunkásta­nuló fiuk leckeírását ellenőr­zi. — Nem is mennék én még egyszer férjhez focistá­hoz, alti annyi időt tölt tá­vol hazulról — fogadkozik, de megenyhül, amint férje rámo- solyodik. ő azt szerette vol­na, ha Miklós a megkezdett szakközépiskolai tanulmá­nyait folytatja. — Egyévi jó eredmény után abbahagytam a techni­kumot — fűzi a szót a csa­ládfő —, mert tavaly edző­tanfolyamra javasolt a sport­köri vezetőség, s inkább azt választottam. Nekem úgyis ott volt minden idegszálam a pályán. Már Szomszéd Ádám edzősége idején fog­lalkoztam az ifikkel. Ez év tavaszán tettem segédedzői vizsgát. Most Márkus István foglalkozik az ifjúságiakkal és Maruzs András a 20 fős serdülőcsapattal. — És a felnőttegyüttes­sel elégedett-e? — Legnagyobb problémánk a sok sérülés. Különösen kö­zéphátvédünk, Gecse hiány­zott. Át kellett szervezni az egész csapatot, s ez nem mert könnyen. Az erőnlét­tel sosincs gondunk, hiszen iúlius 5-től egy hétig Zsóri- ban alapoztunk, végigbírják a fiúk a 90 percet. Nincs azonban gólerős csatársorunk. Sajnos, sok tehetséges fiatal aresszózni jár, nem fogja fel a sport értékét. Egy remény­iégünk mégis van: Mihály Laci, 17 éves megyei ifiválo- ’atottunk. Nagyon tehetséges, a modern, totális futball he­lyi megteremtője lehet. Min­den poszton nagyszerűen megállja a helyét. Ilyenekre van szükségünk, aki úgy hajt végig minden mérkőzésen, mint ő és a csupaszív játé­kosunk, Mészáros. És legalább úg$ szereti a labdarúgást, mint a mátrano- váki csapat újdonsült edzője, Szoó Miklós. Akiről ma is állítják a nováki szurkolók, hogy az SBTOben is megol­dotta ^olná a kapusgondokat, ha meg tudták volna győzni az átigazolásról, ö azonban Mátrarováknak esküdött hűséget. Andó Miklós /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom