Nógrád. 1977. október (33. évfolyam. 231-256. szám)
1977-10-02 / 232. szám
Szederkényi Attila kiállításáról A balassagyarmati Horváth Endre Galériában a képzőművészeti világhéten nyílt meg Szederkényi Attila szobrász- művész első önálló kiállítása. A Képzőművészeti Főiskolát 1971-ben elvégző művész két éve telepedett le Balassagyarmaton, a városi tanács által felajánlott új kővári iskolában és állást is vállalt, jelenleg a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ művészeti előadója. A kiállításon 18 szoborral és hat rajzával ismerkedhettek a látogatók. Kiállításának legérdekesebb jellemzője az, hogy klasszikus görög témák ürügyén mond tartalmasán mait. A téma tehát a ma emberének életérzéseit, a világhoz és önmagához való viszonyát fejezi ki. Törekvéseiben a kor feltett kérdéseire adott válaszok egyéni megfogalmazásait láthatjuk, olyan válaszokat, melyek — bár két lábbal állnak a valóság talaján — mégis a vulgáris naturalizmustól messze kerülve, az esetlegestől és külsőségestől még inkább eltávolodva mondanak ki átírással, elvonatkoztatással humánus tartalmat, a forma és a tér eszközeivel. Nem ragad az irodalmiság talajába, megmarad mindenkor a plasztika területén (ha mást is mond a mű címének irodalmi utalása), s nem érzi nyűgnek, pányvának az irodalmi ihletést. Mennyire a mi korunk békevágya, háborúellenessége fejeződik ki a hadi- isten Árész és a domborműpárja alakjában! Szederkényi Attila ismeri a mintázás (kimondottan mintázó és nem faragó szobrászegyéniség!) gyönyörűségeit: az említett mű reliefifjújának érzékletes mintázása, Manzu munkáira emlékeztető erényei mindenkit meggyőzhetnek arról, hogy már szinte teljes fegyverzetében láthat egy ifjú művészt, akinek indulása mindannyiunkat komoly várakozással tölt el. Domborművei a síkból kilépett alakjaival, megmintázásuk ideges, nyugtalan voltával korunk emberének tépett" elidegenedett, de mégis-mégis valami jobbra, nemesebbre törő megformálásával nem hagyja érintetlenül a szemlélőt: itt érezni kell, hogy nem puszta görög ráemlékezésről van szó, hanem húsbavágó maiságról a plasztika modern eszközeinek teljes latbaveté- sével. Hogy érződik a nagyok hatása ennél az indulásnál? „Mindenkinek van apja” — tartja a francia közmondás, s folytathatnánk: az új láncszem csak hadd illeszkedjék a régihez, de azt nem szolgaian követve, hanem az új követelményeknek, az alkotó személyiségének megfelelően továbbfejlesztve. S ha így nézzük induló művészünket; nincs kétségünk, hogy még nagyon sok kellemes művészi élményt tartogat számunkra. Kovalcsik András Hulladékmentes termelésért Védjük bolygónk tisztaságát! Manapság olyan , szörnyű mennyiségű termelési hulladék gyülemlik fel, hogy ha nem oldjuk meg idejében ezt a problémát, akkor környezetünk az emberi élet számára alkalmatlan szemétdombbá válik, véli Igor Petrjanov- Szokolov akadémikus- jeles szovjet környezetvédelmi szakértő. Szerinte az egyedüli megoldás, a hulladékmentes termelés. I 1— Az emberi társadalom szükségletei igen sokrétűek — mondja Petrjanov-Szokolov akadéjnikus. — A földön gyakorlatilag nincs olyan vegyitermék, amely valamilyen mértékben ne lenne hasznos az ember számára. Manapság azonban az emberiség a természetből vett nyersanyagnak csupán 1,5—2 százalékát használja fel önmaga számára. Az összes többi hulladékba kerül. Ezért igyekszünk olyan technológiai eljárásokon alapuló komplex üzemeket létrehozni, amelyekben az üzembe kerülő összes nyersanyag teljes mértékben a társadalom számára hasznos, szükéges termékké válik. A jövő üzemének alapja a hulladékmentes komplex technológia kell legyen. — A tudományos haladás már most létrehozta a szükséges előfeltételeket ahhoz, hogy gyakorlatilag minden iparágat átállíthassunk hulladékmentes termelésre. Persze az ilyen eljárások kialakításának útjában meghatározott nehézségek vannak, de azokat nem tekinthetjük leküzdhetet- leneknek. — Nem tudjuk teljesen előre látni, hogyan és mire fog hatni az emberi tevékenység következtében a természetben megjelenő egyik vagy másik anyag. Mutagén hatással lesz-e az emberekre, torzszülött gyermekek megjelenéséhez fog-e vezetni, esetleg rákkeltőnek bizonyul? Japánban például a kadmiumszennyeződés váratlan specifikus megbetegedésekhez vezetett. Túlságosan nagy a kockázat, hogy a természeti környezet a tőle idegen komponensek irdatlan mennyisége következtében elszennyeződik. — Ezért annyira fontos olyan termelés kialakítása, amely nem bontja meg a természetben az ökológiai egyensúlyt, nem bocsát ki hulladékanyagot és felhasználja a termelésbe kerülő és annak folyamán képződő összes komponenseket. Meggyőződésem, hogy összességében a társadalom szempontjából olcsóbb például a közép-európai ipar- vállalatok által kibocsátott kéntartalmú gázokat felfogni és felhasználni, mint az általuk az északi országok erdőségeiben és vízmedencéiben okozott borzalmas károkat elviselni. — Persze lehet olyan ellenvetés, hogy a hulladékmentes termelés elve irreális, igen drága stb. Erre azt válaszolhatom, hogy 12 évvel ezelőtt is, amikor ezt az elvet először felvetették, ugyancsak megva- lósíthatatlannak tűnt. Ámde fokozatosan nemcsak hogy általános elismerést vívott ki, hanem egy sor vállalatban meg is valósították. A Szovjetunióban már most tucatjával működnek olyan vállalatok, ahol a hulladékmentes termelés elvét alkalmazzák. Közéjük tartozik Ukrajnában a pervomajszki vegyiüzem, egyes aranykitermelő vállalatok Anatolij Boldirjev építőanyagipari miniszterhelyettes a hulladékmentes termelési móddal foglalkozó konferencián felszólalva kijelentette, hogy az építőanyag-ipar már most teljes mértékben átállítható hulladékmentes termelésre. Soron következő feladat a kőolajipari vállalatok hasonló célú átállítása. Ugyanis csupán '"egy liter kőolaj a vízbe bocsátva 250 ezer liter vizet szennyez be, amelynek létfontosságú elemei elpusztulnak és soha nem regenerálódnak. — A természetvédelmi probléma megoldásában szerintem a társadalom szociális beren- kezkedése a legfontosabb — állapította meg befejezésül Petr- jakov-Szokolov akadémikus. — Hazánkban a környezetvédelmet állami alapra helyezték. Csupán a tizedik ötéves tervben (1976—1980) 11 milliárd rubelt fordítanak környezetvédelemre. S az eredmények nyilvánvalók: példaként megemlíthetjük Moszkvát, amelynek levegője a nagyszámú távhőellátó központ ellenére tisztább a nagy európai fővárosok többségének levegőjénél. A környezetvédelemről való gondoskodás nemrég alkotmányos garanciákat kapott az új szovjet alkotmánytervezetben, amely kimondja, hogy a mai és a jövő nemzedékek érdekében a Szovjetunióban megteszik a szükséges intézkedéseket a föld és annak méhe, a növény- és állatvilág védelme és tudományosan megalapozott ésszerű * felhasználása, a levegő és a víz tisztaságának megóvása, a természeti kincsek újratermelésének biztosítása és az emberi környezet megjavítása érdekében. Sz. T. A Gondolat Könyvkiadó újdonsága Mil06lav Stingl A maya városok című, sok képpel illusztrált könyve; bemutatja a fejlett kultúrájú maya nép városait, s e városok sorsát is. A Nagy magyar írók sorozatban látott napvilágot Rónai László Kosztolányi De- zső-monográfiája. A kis kötet sok érdekes fotódokumentum kíséretében vázolja Kosztolányi’ életpályáját s tájékoztat írásművészetéről, műveiről. Sinkó Ervin válogatott tanulmányait tartalmazza a Szemben a bíróval című kötet, amelynek gazdag anyagát Sü- kösd Mihály válogatta és szerkesztetteA Szépirodalmi Könyvkiadó jelentette meg — a népszerű Zsebkönyvtár sorozatában — Moldova György Gázlámpák alatt című kötetét, amelyről a szerző ezt írja: „A Gázlámpák alatt szerzője született hallgató. Bármikor elcserél egy történetet egy vacsoráért. E történetek hiteles voltát sohasem kutatta, ezért tévedés volna álcázott riportnak tartani őket” A félelem iskolája Boldizsár Iván új kötete. A szerző ebben elmélkedő visz- szaemlékezéseit gyűjtötte ösz- sze. egy-egy arcot idézve fel a családi körből, vagy egy-egy emlékezetes pillanatot a fel- szabadulást követő első órákból. Komorabb tárgynál időznek el — a történelem sötétebb színeit felidézve — a személyi kultusz éveit ábrázoló Írásai. Megjelentette a kiadó Móricz Zsigmond regényeinek ötödik kötetét, ak Erdély-trilógiával, a 30 év sorozatban pedig Nagy Lajos A lázadó ember című önéletrajzát, amely korrajz és történelem is a Ferenc József-i „boldog békeidőktől” a harmincas évek közepéig. Ugyancsak most jelent meg— az Arcok és vallomások sorozatban — Kónya Judit munkája, Szabó Magda alkotásai és vallomásai tükrében címmel, Szentmihályi Szabó Péter Az ész álma című verseskötete. valamint Tolnai Gábor Maradi velem, mert beestele- dett című esszékötete Ferenczy Béni az Amerigo Tot illusztrációival. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadónál látott napvilágot Péterfia Karola Egyéves háború című ifjúsági regénye, amelyet Zsoldos Vera illusztrált. A könyv egy tízgyermekes család új lakásba költözéséről szól; azt meséli el, hogy a kedves, vásott, de csupaszt v gyerekek hogyan szereznek barátokat és ellenségeket új környezetükben. Jules Verne A Franklin kifut a tengerre című regényének: hőse egy amerikai tengerészkapitány fiatal felesége, Dolly, Amikor a férje vezette hajó, a Franklin titokzatos módon eltűnik a Csendes-óceán keleti vizein és már mindenki letett minden reményről. Dolly egy váratlanul kapott örökség segítségével expedíciót szervez férje, s a hajó felkutatására- Petrolay Margit meséje A világszép kecskebéka, Róna Emy illusztrációival. Űjabb kiadásban jelent meg Jan Larri Kukk és Kukki csodálatos utazása című könyve a két falábú kalandjairól. A Mit mesél a természet? sorozatban jelent meg Tas nádi Kubacska András Hangyács- ka című ismeretterjesztő meséje egy hangya hétköznapjairól. A Kénes történelem sorozatában jelent meg ismét Á reneszánsz világa Makkal László tollából sok érdekes illusztrációvalFilmlevél ÉGŐ PAJTÁK Lásson halványul már a hatvanas évek ragyogó filmcsillagainak fénye. Űjabb üstökösöket lök pályára a tehetség, s a divat követelményeihez rugalmasan alkalmazkodó filmipar. Belmondó, vagy Ursula Andress neve már nem azt jelenti a ma ifjú mozirajongójának, mint egy évtizeddel korábban. Az új királyok — Jack Nicholson vagy Charles Bronson — trónja, csakúgy megingathatatlannak látszik, mint akármelyik elődjüké. Nem járt különbül Alain Delon sem, akinek nevével — néhány közepes művet leszámítva — a dicsőséget, vagy bukást jelentő vászon helyett, inkább csak a bulvársajtó hiénáinak tolla alatt találkozhattunk. Az Égő pajták, nálunk legutóbb bemutatott filmje, ugyancsak felemás alkotás. Olyanany- nyira, hogy a néző türelmét, nem egyszerűen csak próbára teszi, de a film dereka táján már arra ösztökéli a bátrabb beme- részkedőket, hogy a kijárat felé tapogatózzanak. Álarcos bűnügyi történet? Vagy éppen fordítva? A krimi megkívánt feszes ruhájába bújtatott álszociográfia, a változás bomlás elől nem menekülhető francia tanyavilágról? A bíráló elnehezülő tollal keresgéli a kifejezéseket a film körülírásához, amely csak sejteni lehet, miféle ajánlólevéllel hízelegte be magát filmforgalmazásunk kegyeibe. A bűvös „jelszó” Delon mellett Simon Signorét neve lehetett. Ennek a félresikerült alkotásnak 6 kölcsönöz egyértelmű értékeket. Fura módon, e mű kapcsán kell arra gondolnunk, hogy a filmcsillag, s az igazi filmszínésznagyság között, többnyire csak az idő húzhat merev határvonalat. A „ma” nézőjét elbűvölhetik a kor „szagához” illeszkedő, annak sikkjét profi módon gyakorló hivatásosok allűrjei. Simon Signorét tehetségét, alakításainak nemes egyszerűségét nem kezdte, s nem is igen kezdheti ki az idő. Művészetét figyelve a néző, óhatatlanul is arra gondol, mi késztethet ekkora nagyságot, pályájának csúcsán, vagy talán már ott, ahol egyértelműen állócsillagnak nevezhető, hogy részt vállaljon e sokadrangú produkcióban. Nem dönthetjük el, a film egyetlen életteli alakját osztották-e rá, avagy az igaz talentum művelt megint csodát: arany lett a sárból! Alain Delon rutinpózokkal sétálgatja végig a filmet, a róla szóló „szen- zációcikkek” sokszor emlegetett kirobbanó agresz- szivitását biztonsággal palástolja, A film pereg, pereg, s nincs néző, akit magával innne. Egyre hangosabban zörögnek a cukrosstaniclik, sokan megörülnének, ha a pereces az előadás közben is kínálná portékáját. A végén aztán, a záró- poénok köntösében, az alkotók szinte kioktatják a betévedőt. Művüknek nem volt köze bűnügyi történethez, ürügy volt csak, melynek révén mélyebb gondokra, a francia falu problémáira, a „nagycsaládok” bomlására kívánták felhívni a figyelmünket. Megnyugtathatjuk ókat. Nem sikerült. Molnár Miklós Pihenő 4 NöGRAD - 1977. október 2., vasárnap Szóhűvész a Bolyaiból Szerény mosolyát az országban nagyon sokan ismerik. Háromszor látták viszont a televíziónézők Egry János nyelvi vetélkedőjében, s mindháromszor neki sikerült jobban a játék a betűkkel. A mesterhármast a véletlennek köszönheti a salgótarjáni Bolyai Gimnázium harmadik osztályos tanulója, Tóth Nándor. — Tavaly, nyáron ráértem, láttam egy adást, törtem a fejem a megoldáson vagy négy napon át, s a végén 500 pontot érő megfejtést küldtem be. Késtem vele, nem fógadták el a pontversenyben, de ősszel egyszer csak táviratot hozott a postás, hogy menjek fel október 28-án próbajátékra. Nem felejtettem el, mert születésnapom előestéje volt. No, felmentem. A játszmáim eredménye tűrhető volt, azt mondták, majd behívnak játszani. Úgy egy-két hónap múlva. Közijén egy ideig nem voltak adások, szü - netelt a játék, és már elkönyveltem, hogy nem lesz az egészből semmi... Nem így történt. Májusban jött a távirat, hogy a karancs- lapujtői fiatalembert játékra várják a stúdióban. — Egy héttel előtte edzeni kezdtem. Kaptam a barátaimtól egy betűkészletet, abból kidobtam tíz betűt, és megpróbáltam összerakni... Az első forduló előtt nagyon izgultam, de azt hiszem, mindenki így van vele. Az „ellenfél” az utolsó előtti menetben elrontott egy szót, így biztosan nyertem. — Két héttel később is ilyen könnyen ment? — Lehet, hogy műhelytitkot árulok el — mosolyodik el Nándor — de szó sem volt két hétről Ezek az adások felvételről mennek, s így a győztes, mármint éh, azonnal új partnerrel kerültem szembe. Valahogy akkor már könnyebben mentek, az első győzelem egy kicsit megnyugtatott. Pedig nem volt könnyű az ellenfél. Ráment a hosz- szabb szavakra, nekem is azt kellett tennem, öt-hat pontos különbségek voltak, egészen amíg rontottam. Egy tízbetűs szavam nem fogadta el a zsűri, le kellett szedni. Akkor vesztésre álltam, de szerencsére ő is rontott egyet, elveszett az előnye, győztem. A harmadik játék miatt két napot késett a nyári debreceni matematikai szaktáborból. .. — Csak arra emlékszem, hogy egy hölgy volt az ellenfél. Nagyon szoros verseny volt, de a végére talán elfáradt, mert egyre rövidebb szavakat rakott ki... Két padlóváza, egy hordozható rádió és sok élmény. Ezzel lett gazdagabb Tóth Nándor. Örömében osztoztak osztálytársai, néhány tanárja is gratulált. — A legbüszkébbek a nagymamák voltak. Mind a kettő ott lakik a faluban. A szüleim is örültek, de megpróbálták nem mutatni, talán, nehogy elbízzam magam... — Milyenek az iskolai eredményeid? — Nem panaszkodom. Igaz, az Idegen nyelvek nem a legjobban mennek, de magyarból jó vagyok. — Valami efféle pályát választasz? — Dehogy! Már évek óta a matematika felé vonzódom. Az a kedvenc tárgyam. Szeretnék továbbtanulni, valami ezzel kapcsolatos szakon. — Ha újra behívnának,1 megint játszanál? — Miért ne? Bár eddig nem volt rá eset, tudomásom szerint, hogy három győzelem után behívtak volna valakit. Azért néha küld be megfejtést, ha maga is elégedett vele. Csak úgy, játékból. — g. -í J
