Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)
1977-09-11 / 214. szám
Inter nacionalizmus a kultúrában Barátok Prievidzából A prievidzai fúvósok nem ismeretlenek Nógrádban, Salgó- tarján, Nagybátony és Kiste- renye környékén. Régi, szí- vesen látott,: kedves barátokként fordulnak meg évente Magyarországon, viszonozva a salgótarjáni Bányász Művelődési Ház fúvószenekarának hasonló látogatásait. Hogyan, mikor is kezdődött ez t barátság? Ezt bogozhatjuk az együttesek képviselőivel Bartolomej Ertl'lel, a prievidzai művelődési Központ igazgatójával. Nádasdi \nna művészeti előadóval. Figura József karnaggyal, és zenei szakreferenssel, valamint — magyar részről — Balogh Emillel, a salgótarjáni Bányász Művelődési Ház igazgatójával és Bodor Józseffel, a Nógrádi Szénbányák nagy- bátonyi gépüzemének szb-tit- kárával. Az emlékezet rövid szembesítése után egységessé formálódik a válasz. Prievid- za és Salgótarján, pontosabban a Nógrádi Szénbányák közötti barátság 1964-ben kezdődött. a két szakszervezeti bizottság kapcsolatának felvétele révén. Ez volt az a közös, szellemileg és anyagilag is erős alap, amelyre fel lehetett fűzni a két művelődési intézmény, majd a fúvós- zenekarok közötti együttműködést. — Magyar barátaink idehaza bizonyára sokszor elmondták már, hogy miért jó az, ha közösen oldunk meg bizonyos művelődési feladatokat — vezeti be saját véleményét Bartolomej Érti művelódősi- központ-igazgató, majd így folytatja: — A mi kulturális együttműködésünk, s tulajdonképpeni egész munkánk célja, hogy az emberek művelődésének, szórakoztatásának a szervezésével a gazdaságot, a társadalmi építést segítsük. Ez azonban csak a dolog egyik oldala. Másik: az internacionalizmus. Sajátos eszközeinkkel járuljunk hozzá a két nemzet, a magyar és a szlovák nép közeledéséhez. Éppen ezért az lenne a kívánságom, ha mind gyakrabban találkozhatnánk egymással, megismerhetnénk a másik fél jó tapasztalatait, és megkísérelnénk azokat a magunk háza táján megvalósítani. — Milyen, az említettek szerint hasznosítható jelenségre figyelt fel mostani itt-tartóz- kodásakor? — Hirtelenjében kettőt említenék: a terhes asszonyokkal és a nyugdíjasokkal való törődést. Nálunk nem fordítunk annyi figyelmet a kismamákra, mint Magyarországon, majd talán jövőre... Aztán a mi nyugdíjas bányászaink nem vegyülnek cl, nem olvadnak össze annyira az aktív dolgozókkal, mint itt tapasztaltam. Nem azt mondom, hogy mi nem törődünk velük, de mintha egy kicsit túlságosan elkülönítve kezelnénk őket és gondjaikat a másokétól. ★ Művelődési területen a legszorosabb kapcsolat a fúvós- zenekarok között jött létre. A prievidzai együttes — mint Nádasdi Anna tájékoztatott — 26 évvel ezelőtt alakult a Cigel és a nováki szénbánya dolgozóiból. Tagjai között föld 'alatti és külszíni munkások éppúgy megtalálhatók, mint értelmiségiek, mérnökök, irodai alkalmazottak, vagy nyugdíjasok. Az együttes tagjai között remek munkaszellem alakult ki, s az évek során számos erkölcsi és anyagi elismerést szereztek játékukkal. Figura József karnagy két éve vezeti az együttest, ő maga csellón és tenorkürtön játszik. Milyen művek szerepelnek a negyedszázados zenekar műsorrendjén? — Mindenféle fúvósokkal előadható zenemű — feleli a karnagy. — Nyitányok, indulók, különböző feldolgozások. Hangszereléssel magam is foglalkozom. — Nehéz együtt tartani a csoportot? — Egyáltalán nem — válaszolja Nádasdi Anna. — Nálunk nagy hagyománya van a fúvószenének, az emberek a vérükben hordozzák. — Több ízben jártam Prie- vidzában — mondja Bodor József —, s valóban tapasztaltam a fúvószene népszerűségét. Lagzikban is ilyen zenekar húzza a nótát, s egy-egy fúvósfesztivált pedig négyezer ember néz-szurkol végig. — 38 ezer lakosú a városunk és tíz fúvószenekart tart fenn — teszi hozzá az elmondottakhoz a prievidzai művészeti előadó. — Az itt szereplő együttesnek is van egy másodzenekara, ha úgy tetszik: tartaléka. — Akkor nincs gond az utánpótlással... — A zeneiskolákból folyamatosan jönnek a fiatalok, meg más városokból is — mondja a karnagy. — Akárkit nem is veszünk fel. Csak jól képzett, a rendszeres próbát, nehéz munkát is vállalókat. Tehát válogatunk. A mi fúvószenekaraink — sajnos — ettől a kedvező, ideálisnak nevezhető állapottól még messze járnak. Mások a hagyományaink, mások voltak a körülményeink. Az utánpótlás biztosítása azonban egyre jobban foglalkoztatja mostanában a művelődéssel foglalkozó szakembereket. A prievidzaiakkal való együttműködés talán erre is szolgál jó tapasztalattal. Látogatásukat azldén a nagybátonyi Bányász fúvósok viszonozzák. Sulyok László Mai tévéajánlafunk 20.05: A HIRDETÉS. Natalia Ginzburg drámáját — tragikomédiáját — a Pesti Színház előadásában közvetítik, felvételről. A darab főhőse: Teresa, akit Ruttkai Éva alakít. Az asz- szony rettentő zűrzavar és rendetlenség közepette él, napjai azzal telnek, hogv szeretett férjére, Lorenzora emlékezik. Amikor már minden a feje tetején áll a lakásban, elhatározza, hogy apróhirdetés útján lakótársat szerez, aki a lakás fejében ki is takarít. Elena jelentkezik, egy egyetemista lány — Halász Judit —, akit Teresa első látásra a szívébe zár. Mesélni kezd neki életéről és természetesen Lo- renzóról. Teresa és Elena közös élete akkor kerül válságba, amikor egy szép napon, szürke garbóban, ballonkabátban és borot- válatlanul megjelenik Lorenzo személyesen (Bárdi György). Fülöp János: FÜBLIEiUlilLE (Kisregény) 24. Nem tehetek róla. ilyen vagyok. Sokan mondták már azx, hogy sose fogok megko- molyodni. Szerintem azonban ez tévedés, s ezt is a víztől tanultam, amely kitölti a hosz- szú poharat is, a kerek bögrét is. a teáskanna hasas részét ugyanúgy, mint a csőrét. Mindenkinek megvan a maga formája, de ha nincs benne elég matéria, akkor vannak olyan részei, amelyek üresen maradnak, konganak. Én is ilyen voltam, most pedig mintha megmerítikeztem volna valamiben. Kijárok például a gáthoz, pedig nem is kellene. A munkát nem bámulom, azt senki nem szereti, keresek olyan helyet, ahol mér kész a nyúl- gát, vagy tart a partmű; nézem, hogyan küzdi magát előre az áradat, hónyja-veti hátán a jégtáblákat, nyomako- dik. keresi, hol könnyebbülhetne meg, hol szabadulhatna attól a kínzó feszültségül, amely eltölti. Istenbizony sajnálom inkább a Dunát, mintsem utálom, hogy gonosz örömét leli a pusztításban, meg effélék — így írnak róla az újságok. Szerintem ez a szöveg arra való, hogy felpiszkálja azokat, akik a gáton dolgoznak. Roham előtti rumadag, hogy megfeledkezzenek a hidegről, a fáradtságról és a veszélyről. ..Harc a megvadult elemmel”, írják, s bennünket is meg akarnak vadítani. Akkor mér százszor inkább Parázs elvtárs módszere, aki mindig halk, a szeme tükre teli vérerekkel, s mégis türelemmel fürkészi maga előtt az embert, a tárgyat, bárki, vagy bármi legyen is, a mondatai kerekek, egyszerűek, az utasításait kétszer-háromszor is elismétli. Nem ordít, mint Tönköly — igaz Tönkölyt nem lehet irigyelni, a fuvarosokkal foglalkozik, s ha nem a természet rendeli a lovat erősebbnek, mint az embert, akkor az émbereknak, a fuvarosoknak kellene húzni a kocsit, s a lovak hajtanának, s jobban menne a munka. Verekedtem már én is elégszer — jobban mondva: bekerültem egy-két bunyóba, ah öl'aztán olyan laposra vertek. mint egy cintányért, de miért? Nem azért, mert rövid volt a karom, vagy gyönge az ütésem, hanem az idegeim miatt. Minden fájdalomtól kiborulok, s nem tudom, miit csinálok. Márpedig az győz, akinek tiszta marad a feje. Ebben a mostani verekedésben is ilyen a helyzet. A víznek nincs esze, csaík jön, támad, hozza a jégtáblákat és töri a fákat és vele, átszivárog a gáton, s zúg, csikorgatja a fogát — nekünk, embereknek tiszta kell, hogy maradjon a fejünk, s akkor mi fogunk győzni. No, ilyen gondolatok feszítenek engem, s már-már én is szétrepedek, hogy nincs kinek elmondanom- Az öreg, Parázs elvtárs, ha egy percre egyedül marad, lebukik a karjára és alszik. Miskát rég láttam, persze akkor se lehetne dumálni vele, ha itt volna a másik csizmában, a történtek után. Volna még a pilóta, akivel úgy utáljuk egymást, hogy nosza... S itt volna a háziasszony, akire azonban gyanakszom. Mikor ideérkeztünk, ebbe a községbe, az öreget azonnal ebbe a házba irányították, hogy ez a főutcán van, meg ez jó nagy, sok szoba van benne, . az udvarra be lehet állni akár öt autónak is, a „Tera” meg tud gondoskodni a parancsnok elvtársról... Ott voltam az elnök irodájában, amikor elhadarta, nagy darab, bajuszos, de afféle puha, pi- pogya ember, megfigyeltem, hogy mindig mindenkit máshová küldött, ő soha semmit nem intézett. Mentünk a címre, ott állt egy kövér asszony, a szájában aranyfogak, „gyűjjenek csak, gyűjjenek", mondta kedélyesen, nem sandított a sáros csizmánkra, nem törődött azzal se, hogy végignézzük férfiszemmel, amint hajolgat és kilátszanak a vastag lábikrái, meg a térde alatt hurkába tekert harisnyaszár. Nem öreg, szerintem nincs több harminc- harmincötnél. csak a képe oiyan furcsa, tele van futva kis ráncokkal- Azt hallottam, 4 NOGRAD - 1977. szeptember 11., vasárnap Tudósok és építők befejezték a Jerevántól 20 km-re levő első századi Garni pogány szentélyének feltárását, mely az örmény építészet egyik egydülálló emléke. Történészek, művészek, restaurátorok, archeológusok és építészek fáradságos munkája tette lehetővé a turisták zarándokhelyévé lett Garni szentély második születését. Káldi János: Őszike Emlékszel-e a volt-időre, amikor itt jártam veled? A táncos, mélyzöld fűzfasorra, amit elfújtak a szelek? A virágszirom két fecskére? Verset írtak a víz felett. Emlékszel-e a gyalogúira, ami minket a Napba vitt? A gyors-hullámú, futó rétre, ahogy fölverte habjait? A vakító, kis pipacs-lángra? Minden éjemben az virít. özvegyasszomy, a férjé volt a nagy ház, meg a kert, a földek, de szerencséje volt, nem ütötte meg a kuláklistát. A „Tera”! Furcsa, ahogy emlegetik. Nekem persze eleve nem tetszik az, hogy sokat trafikál a pilótával. Röhögnék, ha a pilóta megalkudna az aranyfogaira! Váltottunk egy-két szót, velem nem törődött, ha lehetett volna, ölbe vette volna Parázs elvtársat, de az persze nem hagyta magát sajnáltaim, a pilótával meg hosszú tárgyalásokban volt — ilyen volt a viszonyunk. Most, az imént bejött a konyhába. Ott ültem az asztalnál. a vizespohár a jobb kezemben, csöpögtettem a vizet a bal tenyerembe, amikor Tera bedobogott a csizmáiban, gyorsan megittam a vizet. — Nem kér inkább kis pálinkát? — kérdezte, én meg azt válaszoltam rá finoman, hogy köszönöm, nem élek vele. — Hát kivel él? — kérdezte ő és röhögött, én meg elmosolyodtam egy kicsit, az ember nem lehet udvariatlan. Láttam, hogy főzni kezd, fölkeltem, hogy kimegyek, rámszólt, hogy maradjak csak, az aranyfogait megmutatta: ne féljek, nem főz bele a levesbe! Morogtam valamit, s csak-csak kimentem, de olyan bitang szél fújt, nem akarőzott leballagni a folyóhoz, visszafordultam, bementem a szobába, ledőltem a sezlonra, gondolkodni... •. .arra ébredek (mert persze engem is el-elnyom az álom), hogy Tera zörög a kannával, meg a fával, begyújt a kályhába. Kis vaskályha, öt perc alatt meleget csinál, cseresznyepirosra izzik az oldala, ha Tera megrakja — s most is megrakja istenesen, tiszta pazarlás, tudom, hogy hamarosan szellőztetni kell... (Folytatjuk) Élni\ de hegyen ? Nehezen hallani az állandó dübörgésben. Generációk dübörögtek itt, az életet i ólmában, öntvényben, tűzben látó vascsinálók. Akárcsak ez a nehéz testű, kesernyés arcú ember, az öreg kohász. — Mondtam már, csak a magányt szeretem, az erdőt, a természetet... A következő néma öt percben elszív két cigarettát. Nehezen oldódik a beszélgetés. — Ha akarja, megmagyarázhatom. Több mint egy évtizede gyűröm a kemence mellett, Füst, zaj, elviselhetetlen levegő. A tüdőm már csak roncs, az idegeim felmondták a szolgálatot — emésztődik a szervezetem. Naponta utazás másfél óra. Rám olvassák a brigádban, hogy visszahúzódó vagyok. Pedig a közösség így, meg úgy — mondogatják. Az biztos, hogy nem járok a munkatársakkal kirándulni, szórakozni, nem vagyok olt a közös rendezvényeken, de a termelésben megteszem a magamét. Rám még senki nem dolgozott. Az a néhány óra szabad idő arra kell nekem, hogy kiszellőztessem a tejem, szívjam a friss erdei levegőt .. .na, szóval, egyedüllétre vágyom. Rossz a szemnek a permetező por, rezegteti a dobhártyát az óriási zaj. Gyorsan clsom- fordálok. *• Szókimondó ember a brigádvezető. Nem kéreti magát. — A huta a legkeményebb munkahely. Nem könnyű az itteni emberekkel. Az egész napos fizikai megterhelés után nehéz őket a közösségi életmódra, a közös megmozdulásokra serkenteni. Hiszen alig várják, hogy leteljen a munkaidejük, és rohannak haza a családhoz. Mire jó hát akkor a szocialista brigádmozgalom? Elsősorban arra, hogy felkelti az emberek érdeklődését a világ dolgai iránt, megpróbálja formálni az igényeket. Én a fokozatosság híve vagyok. Nem baj az, ha kezdetben az emberek a maguk szűk kis körén belül kapnak rá az olvasásra, esetleg barkácsolnak, házikertet ápolnak. Egy idő múltán a felgyülemlett élmények úgyis megmozdulnak bennük és szeretnék megosztani munkatársaikkal, a kollektívával is. És ez a külön-külön gyűjtött, de közkinccsé tett élmény- anyag egyre közelebb hajtja őket egymáshoz, s ez az a pont, amikor el lehet kezdeni a kollektíva építését, az élmények, ismeretek közös gyűjtését. Példát is mondok rá. Nemrégen még az iskoláztatás problémájával küsz- küdtünk. Sok olyan dolgozónk volt, aki nemhogy a nyolc, de még a hat általánosról sem tudott papírt felmutatni. Néhány bátor ember belevágott a tanulásba. És örökös téma lett az üzemben az iskola, a beszámolókra való felkészülés. A többiek figyeltek, hallga- tóztak, s a következő tanévben harmincán jelentkeztek az e§ti iskolába. ★ Ráncolja a homlokát a fiatalasszony; — Azért nő létére megérthetné a nőket! Megválogathatná a kérdéseit! — Sokat kell markolnunk. Munka, szakszervezeti, politikai oktatás, termelési, kulturális vállalások, család, házimunka ... Soroljam tovább a „szocialista módon élni” jelszó követelményeit? Külön gondunk a vidéki asszonyokkal való törődés. Nem szoktak azok a városi élethez, nehéz őket megváltoztatni. Mielőtt bármit is kezdenénk velük a kulturálódásban, a közösségi életmódra nevelésben, a tudatukat kell átformálni. Mert attól senki sem 'esz városi, hogy a város üzemében dolgozik. Közben meg au a súg a füle, hogy kertet kellene kapálni, jószágot elemi. Mint annak a fiatalasszonv- nak. aki néhány évvel ezelőtt került a brigádba. Kimondom én kerek perec; tipikus pa- rasztmenyecske volt, meg- kérgesedett, konzervatív gondolkodásmóddal. Egyedül a pénz hajtotta a gyárba... Ezenkívül senki és semmi nem érdekelte. Most meg? Ö a brigád főszervezője, kirándulásokra,' klubestekre agitál, társadalmi munkára mozgósít. Még a magánéletét is átrendezte. • A rokonság nagy megrökönyödésére „szanálta” az új ház melletti kis nyári- konyhát és beköltöztette a családját a tágas, szépen berendezett lakásba ... Látja, a mindennapok bosszúságát, gondjait az ilyen és ehhez hasonló eredmények ellensúlyozzák. Ez ad lendületet a brigád további munkájához. ★ A hármas jelszó: szocialista módon élni, dolgozni, tanulni! A munka és a tanulás minden embernél könnyebben megfogható, könnyebben mérhető, mint az életmód. Mert ez utóbbi ezernyi mozzanatból, ezernyi tevékenységből, megnyivánulásból tevődik össze. Mindezek forrása pedig a tudati állapotokból fakad. Amelyeket csiszolgatni, finomítgatni a közösségek, kollektívák hivatottak. A szocialista brigádok, az emberi közösségek ezen kifinomult, egyé re erősödő sejtjei. — vkm — !
