Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)
1977-09-11 / 214. szám
Községeinkben, , falvainkban mind több korszerű, kényelmes esaládi ház épül. Képünk Karancslapujtön készült, ahol új utcasor alakult ki a szépen tervezett házakból. — kép: kulcsár — Nőpolitika a gyakorlatban Tizennyolc kisgyerek az óvodában ' Az asztalon géppel írott lista. Tóth Józsefné munkaügyi osztályvezető , ki tudja hányadszor nézi végig. Talán már fejből tudja az egészet. Tóthné bólogat: — Volt vele gondunk elég. Ügy fogalmaztunk, ez a nőpolitika a gyakorlatban... o o o A munkaügyi osztályvezető rövid, szabatos tájékoztatót ad. Nyolcszáznyolcvan rői dolgozója van a Budapesti Harisnyagyár nagybátonyl üzemének. Így különösen élesen vetődik fel a munkába visszatérő édesanyák gyermekeinek óvodai elhelyezése. Lejárt a hároméves gyermek- gondozási szabadság, az anyuka állna vissza a gép mellé. De... A nagybátonyi óvodákban különösen kevés a férőhely. Márpedig a harisnyagyár asszonyai közül legalább ötszáz nagybátonyi lakos. O O O A nagybátonyi gyár vezetői nagyon jól látták, hogy a munkásnők megtartásának, üzemhez kötésének legegyszerűbb, de annál fontosabb módja, hogy segítenek az óvodai elhelyezésben. Ez nem is volt olyan egyszerű és könnyű. Annál inkább nem, mert a nagybátonyi csak egyik üzeme a Budapesti Harisnyagyárnak. Hetekkel ezelőtt azoknak a gves-en levő kismamáknak, akiknek nyár végén, vagy ősz elején a harmadik évét betöltötte gyermekük, levelet küldtek, hogy a szülők igényelnek-e óvodai elhelyezést. A válaszok visszaérkeztet. Tizennyolc olyan dolgozó édesanya volt, akinek kisgyermekét most, szeptemberben kellett óvodába bejuttatni. Ez csak az első lépcső, mert jelen pillanatban kétszáz olyan gyes-en levő fiatal- asszony van, akik folyamatosan jönnek vissza a következő években. A nagy kérdés: mi lesz a gyerekkel? Akkor, ha nincs nagymama... o o o A nagybátonyi harisnyagyárnak — helyesebben a Budapesti Harisnyagyárnak — egyetlen lehetősége maradt: dolgozói érdekében anyagilag is támogatni a nagyközségi tanácsot új óvoda építésében. A szerződést hamarosan megkötötték. Még alig száradt meg rajta a tinta. A szerződés értelmében a gyár kétmillió forintot utal át egy összegben a Nagybátonyi nagyközségi Tanácsnak 1973. június 30-ig. Mindezt a fejlesztési alapból. Ezzel kívánják segíteni a nagybátonyi új . óvoda építését; vállalták a költségek egy részét. o o o A harisnyagyári munkásnők most óvodába kerülő gyermekeit kivétel nélkül felvették. Talán nem is tudják mindannyian, hogy a kicsiket a felvételnél előnyben részesítette a tanács a szerződés értelmében. o o o Mucsina Lászlóné az egyik felvett kisgyerek édesanyja. A csarnokban a gépe mellől áll fel néhány pillanatra. — Pusztamárkházán laktunk, addig a gyerekre az anyósom vigyázott. Itt építettünk Maconkán házat. Lejárt a gyermekgondozási szabadság. Valamit tenni kellett. — Ha nem veszik fel a gyereket óvodába? — Mit tehettem volna... Valószínűleg fizetés nélküli szabadságot kellett volna kérném. Pedig nagyon kell a pénz, mert építkezünk. A férjem is itt dolgozik a harisnyagyárban. — Tudja, hogy a gyár segített? — Hát... A jelentkezési lapot mi vittük el. Aztán felvették. A macorkai óvodába került. Jobb szerettem voina a bányavárosit. Inkább útba esett volna. Mucsináné félfüllel 'hallói-, ta, hogy a gyár pénzt adott a tanácsnak óvodaépítésére. O O O Kovács Zsoltné vegyészmérnök. Nyáron az édesanyja jött el Hódmezővásárhelyről, hogy néhány hétig vigyázzon a gyerekre. Kovácsná kisfia is a felvett tizennyolc gyerek között van. o o o A raktárban dolgozik Nagy Jenőné, aki tagja volt a 2 számú bányavárosi óvoda felvételi bizottságának. — öt óvoda van a nagyközségben. ennek ellenére nem jutott minden gyéreidnek hely. Sajnos voltak, akiket el kellett utasítani. Higgye el, két napig jóformán nem is aludtam. Azon töprengtem, helyesen döntöttünk- e? Hasonló volt bizonyára ' a helyzet a többi óvodában is. Ezen már csak az új építése segít. Azt tudom, hogy a harisnyagyári gyerekek mindenképp előnyben részesültek. o o o A munkások megtartásának ez is nagyon fontos eszköze. Főként, ha nőkről, édesanyákról van szó. Most tizennyolcán érzik, hogy segített, törődött velük a munkahely. A következő években pedig azok, akik ugyancsak visszatérnek a gép mellé. Csatai Erzsébet Előnyös az eladónak és a vevőnek Műszakpótlék a kereskedelemben A CÍM MEGLEHETŐSEN pontatlan, hiszen távolról sem az egész kereskedelemben, hanem annak csupán egy ágában — az élelmiszerkiskereskedelemben — valamint a vendéglátásban és a szállodaiparban vezették be a közelmúltban, július elsején a műszakpótlékot. Az intézkedés így is mintegy 130 000 dolgozót érint kedvezően; átlagosan 160—180 forinttal nőtt a több műszakban foglalkoztatottak havi jövedelme.. A műszakpótlék, a már 'korábban bevezetett munkahelyi pótlékkal együtt, jelentősen javítja az élelmiszer-kiskereskedelemben dolgozók helyzetét, ami annál is inkább örvendetes, mivel ebben a szakmában túlnyomó többségben, 80 százalékban nők dolgoznak, méghozzá keményen, mondhatni férfimódra. Hiszen mindenki tudja, naponta láthatja, mint birkóznak a nehéz sörös-, colás-, tejesrekeszekkel, emelgetik a súlyos csomagokat létrán állva a raktár magas polcaira, vagy hordják ki az eladótérbe. Ezt, a nőknek igencsak megerőltető munkát kevesen vállalják; . kevesebben, mint amennyi eladóra szükség lenne. Miközben az élelmiszerboltok forgalma állandóan nőtt, az elárusítók létszáma — elsősorban a nagy városokban — folyvást csökkent. Megesett, hogy boltokat kellett bezárni a munkaerőhiány miatt. A bérintézkedések remélhetőleg nemcsak csökkentik az elvándorlást a kereskedelemből, hanem — egyéb szociális és más gondoskodással, így például a gépesítés fokozásával együtt — talán előbb-utóbb növelik is a létszámot, vonzóvá teszik az eladói szakmát. AZ ELADÓIT? Legalábbis az élelmiszer-eladóit. Hiszen az iparcikk-kereskedelem dolgozói nem. kapnak műszakpótlékot, holott az áruházakban, a TÜZÉP-tele- peken, a nagyobb üzletekben ők is két műszakban dolgoznak. Nem valamiféle elvi álláspont tett különbséget a két szakma munkásai között, hanem a lehetőség és a kényszerűség. A lehetőség, amennyiben pillanatnyilag ennyire telt az anyagi erőből, az állami támogatásból. A kényszerűség, amennyiben az élelmiszer-kereskedelemben tapasztalt munkaerő- hiány helyenként már-már veszélyeztette a lakosság alapvető áruellátását. Ha nem is mindenütt az említett szélsőséges módon, hogy eladók hiányában be kellett zárni élelmiszerboltokat, de úgy szinte mindenütt, hogy hosszú sorok kígyóztak a pénztárak előtt, piszkos kosarakat kényszerültünk használni, mert nem volt, aki tisztántartásukról gondoskodjék, vagy .sűrűn voltak vitáink az elárusítókkal, elvégre ahol kevés a dolgozó, ott nehéz fegyelmet tartani. Talán korai mindezt múlt időben állítani, elvégre a jövedelem növekedése nem egy csapásra érezteti hatását, meg azután a többlet nem is olyan nagy összeg, hogy alapvetően befolyásolja a munkaerő mozgását, vagy a munkafegyelmet. A műszakpótléknak azonban van még egy, figyelemre méltó előnye. Olyan módon növeli a jövedelmet, hogy egyúttal az állóeszközök jobb kihasználására is ösztönöz. Miként? Az élelmiszer-áruházak, az éttermek, a szállodák. de a legkisebb tej- vagv pékboltok is állóeszközt képviselnek, olyan értéket, amilyenből újat létrehozni nagyon sol^, pénzbe kerül. Ha az üzlethelyiségeket, a hűtőgépeket, a pénztárgépeket és egyéb értékes berendezéseket a több műszak révén — amelyet most már szívesebben vállalnak a dolgozók — jobban kihasználják, akkor a vállalatok megközelítően azonos eredményre jutnak, mintha súlyos milliókért beruháznának. A MŰSZAKPÓTLÉK természetesen így sem helyettesítheti az új kereskedelmi egységek építését — a hálózatot nemcsak elmaradottsága, hanem a vásárlói igények folytonos növekedése miatt is állandóan fejleszteni, bővíteni kell. De a műszakpótlék bevezetése olyan intézkedés, amely úgy növeli az eladók jövedelmét, hogy közben jobb gazdálkodásra ösztönzi a vállalatokat is. És ugyanakkor — ha közvetve is — mindenkinek juttat, aki vásárol, vendéglőben vagy munkahelyén étkezik. G. Zs. j Gáztisztítás — hűtéssel Már régen foglalkoztatja a szakembereket, hogy az ipari kemencékben keletkező gázokat hogyan lehetne fűtésre, melegítésre felhasználni. Az ipari kemencegázok azonban nagyon szennyezettek, és megtisztításuk körülményes és költséges. Egy szovjet egészségügyi kutatóintézet szakemberei — úgy tűnik — megoldották a tisztítással és felhasználással kapcsolatos nehézségeket. A gázok hasznosítására TZG—10 elnevezésű hőkicserélőt terveztek. A szennyeződéseket először nedves úton kicsapatják. majd a forró gázt a hőkicserélő kondenzátorba vezetik, ahol — miután felmelegíti a vizet — 35-40 C°-ra csökken hőmérséklete. A kemencegázzal melegített vizet ezután a legkülönbözőbb célokra lehet hasznosítani. AWWWWWWWW l\\\\\V>XS^\VVN(l rendesek a napok a Bikktó-pusztán. Mitől is lennének hangosak, a madarak már nem dalolnak, a szarvasbikára meg olyan meleg van, hogy nem indul a nászra. Az itt nyaraló gulyánál? nincs kolomposa, mit zavarná hát a csendet. Legfeljebb az autóbuszjárat, amelyik Herencsény felől nagy szuszogva kapaszkodik a tetőre, ahol megkönnyebbül és megállás nélkül halad lefelé a hegyen a bokori elágazóhoz. Fent van ám a Bikktó-puszta a hegyen, már csak a Nagylátó van magasabbra nála. Meg a másik oldalon a lejtős legelő, aztán erdő és eidő, amelyik fáradtan piheg ebben a nyár végi melegben. Mégis azért itt a legjobb a gulyának. Jó a legelő is. a levegő is, a növendék állat tavasztól őszig megerősödik. Ezeket a jószágokat neveli Kalocsai János, a cseraátsu- rányi gulyás, gyöngyvirág nyílástól a lombhullásig. Vékony, mosolygós ember, egy cseppet sem gulyás kinézésű a kék kartonból készült sze- reiőruhában, a napszítta svájcijában, a kezében lóbált 'sárga műanyag tasakkal és a zsebében cimmogó táskarádióval. Jót derült, kivillant még a fogsora is: — Nem a ruha teszi a gulyást. .. Valójában nincs szüksége különösebb felszerelésre, hiszen ott, a fennsíkon, a legelőtől kőhajításryira van a házuk. Igazi nyári pásztoriak, mert Herencsényen a major felé vezető úton a saját ház várja őket, az pedig szép. terebélyes. De itt éinek feleségestül, gyereke;, lói Bikktón az alkonyat egész nyáron a Bikktón. Igaz, a gyerek már húzódozik naponta a falu felé, hiszen az utolsó általánost kezdte meg, de eddig még szükség volt rá is. Azért végső soron csak útjára engedi az apja, mert ahogyan gondba borult arccal mondja: — Belőle már nem lenne jó gulyás. Ezt a munkát pedig csak szívesen szabad csinálni. .. Körültekintett a Bikktó környékén. Már menőben volt a nap is. Errefelé mintha gyorsabban haladna. Nem azért, mert közelebb van hozzá az ember, hanem mert hol az egyik, hol a másik hegy mögé kerül. Erre vár a gulya is. Amikor enyhül a napfény, kimozdul a delelőről, roldre- szegve fejüket ropogtatva a füvet, haladnak a legelőn. Széles a határ, nyugodtan mehetnek. A gulyás pedig a dombról tekintetével követi nyugalmas legelésüket. Messze a távolban, amikor elérik a cseres szélét, szépen megfordulnak és haladnak visszafelé. Kalocsai János tudja ezt — Jó szándékú, nyugodt jószágok ezek... Pedig még fiatalok, a télen először, ha elleni fognak. De a gulyásnak éppen az a legfőbb dolga, hogy őrizze nyugalmukat, jól legeltesse őket. Ennek pedig nagy szakértője Kalocsai János, a számadó gulyás. Kilenc esztendő óta szíves dolga ez már neki. Itt érzi jól magát. Pusztalakók voltak szüleivel együtt, nem állja a városi zajt, még a falusi Is , fá- rasztja, erdő, mező a hazája, nyargaló szél a barátja. Illába, ez szívódott fel a vérébe. Szereti a háborítatlanságot. — Történnek itt események is... Idézgeti gondolatában, mert olyan ritkán történik valami. Eszébe jutott és felderült az arca, és mondta is, hogy az egyik még fiatal tudatlan kutyáját megcsapta egy autó kereke. Ritka erre a jármű és az is kárt okozott a Kutyában. Szerencsére nem komolyabbat. Aztán jönnek már így az őszbe fordulás elején a vadászok is. Itt járnak ki a Cserhátra. A puskalövés azért ritka, mert óvatos a vad is, kerüli az embert és nehéz meglátni. Hanem az igazi szórakozása a pásztornak, amikor időtájt erre keverednek a turisták. Tarkák, akár a mise, felszereltek, mini a katonák és izzadnak, szuszognak, isszák a vizet, ami a legjobb a környéken. Aztán mennek tovább. — Nem csinálnak nagy zajt, inkább tarkállanak — égnek tartott csontos arcán a derű ült az emlékezéstől. Az erdőt megcsörgette a szél. Sütött még a nap. de itt már megnyúlt az erdő árnyéka. Az ősz lopakodik a Bikktó-puszta felé. A jószágok is nyugtalanabbak már ilyenkor. Különösen most, hogy a melegtől kiszáradt a legelő. Ha így megy, akkor befelé hajtanak a nyári szállásról. A múltkoriban kirt járt az elnök, Benkó, Laci is. ö is célozgatott rá. De Kalocsai tudja a legjobban, az lenne a leghasznosabb mar. Mondta is: — Az idén nem kedvezett az idő a jószágnak. Sokat nyugtalankodtak..-. Az elnök érti ennek a mondatnak a jelentését, haert tudja: a nyugtalanság mögött az van, hogy . a fiatal állatok nem úgy fogamzottak, ahogyan azt remélték. Pedig Kalocsai Jánosnak, a gulyásnak a legnagyobb öröme itt a hegyen, ha minden jószág lehetőleg másodmagával tér be a téli szállásra. Ez jó a közös gazdaságnak is, meg neki is, mert ez után kapja a jutalékot. Kesergett magában. — Hiába, az időjárás megfordítja a jószágot is. [g lhaladt már a gulya, túl a legelő másik végére. Elindult a gulyás is utánuk, kimért léptekkel. Sarkában a két kutyája. Az országút felé tartott, mert a gulya is arrafelé kanyarodott. A túloldalon a karám, oda igyekeztek a jószágok, hiszen elfogyott a napfény és ’as- san szürkült az erdő szélé. Erre felé a nappal gyorsan fordul az éjszakába. Az őrzőnek ott kell lenni az országúton, ahol a gulya majd áthalad a karám felé, mert sohasem tudhatja az ember, ki kószálhat arra. Bobál Gyula NOGRÁD - 1977, szeptember 11., vasárnap 3
