Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)

1977-09-30 / 230. szám

Több felnőttet várnak A szovjet film óriátai (1.) Szülői értekezlet a könyvtárban Ä Patyomkin története Egy ízlésesen berendezett, értékes könyvállománnyal rendelkező könyvtár működik a Néphadsereg úti iskolában, Salgótarján peremkerületében. Vezetője. Krajnák Tibor cím­zetes iskolaigazgató, magyar— történelem szakos tanár, aki lelkesedéssel, igyekezettel fog­lalkozik az iskolás és felnőtt olvasókkal. Az elmúlt napokban szülői értekezlet keretében ismertet­te a felnőtekkel a könyvtár munkáját, szolgáltatásait­— Az iskolában működő könyvtár 1974-ben létesült. A környék felnőtt lakosságát látja el könyvekkel és 6—14 éves korig a tanulóifjúság számára biztosítja az olvasni­valót. A szülők érdeklődéssel hall­gatják a könyvtáros ismerte­tőjét. — Könyvtárunk szabadpol­cos- Közöttük számos mese és ifjúsági regény, régi és mai tárgyú, krimi, bűnügyi, illet­ve ismeretterjesztő könyv van. Körülbelü 30-féle folyóirat jár könyvtárunkba. Ezen kí­vül rendelkezünk kézikönyv- tárral, ahol a legfontosabb szótárakat, lexikonokat, gyűj­teményes munkákat helyeztük el. Ezeket olvasóink, az olva­sóteremben használhatják. A hallgatóság soraiban fel­lelhető Kelemen Istvánná, akit nem kell különösebben ösztönözni a kölcsönzésre, hi­szen a kölcsönzési időben 8— 10 darab könyvet vitt magá­val. A könyvtáros készségesen felvilágosít: — Kelemenné az egyik legszorgalmasabb olvasó. Klasszikusokat, mai témájú könyveket kölcsönöz. — Kik még a valóban rend­szeres olvasók? — Sok könyvet elolvasott már Molnár István nyugdí­jas- Főleg a kalandos útiraj­zok, útleírások érdeklik. Saját kis könyvtárral is rendelkezik. Ifjú olvasóim közül Kele Gyu­la szakközépiskolás tanulót. György József harmadéves asztalos szakmunkástanulót említhetem meg. Kele Gyula, aki a könyvtár ifjúsági titkára is — számára mit jelent a könyv, az olva­sás? — Ha olvasok, egészen más világban érzem magam. Hasznos, tanulságos időtöltés. Jelenleg Szabó László Dober- dó című művét olvasom. Ér­dekelnek a történelmi témával foglalkozó könyvek. Az utób­bi hónapban — folytatja a fiatalember hét-nyolc köny­vet is elolvastam, de mosta­nában a tanulás miatt keve­sebb időm jut rá- Tibi bácsi szokott segíteni a jobb köny­vek kiválasztásában. — Megbeszéli-e valakivel az olvasmányélményeit ? — Az öcsémnek, Petinek szoktam ajánlani, hogy mit olvasson.­Krajnák Tibort szeretik az olvasói. Négyszáz olvasója kö­zül kétszáz a fiatalok, kétszáz a felnőttek köréből verbuvá­lódik­A Vöröshadsereg úti óvodá­sok részére két év óta hangu­latos könyvtári foglalkozáso­kat tartunk — mondja a könyvtáros. Megismerik a gyerekek a könyvtár könyvei közül azokat, amelyek szá­mukra érdekesek, sok képpel és kevés szöveggel. Amikor pedig megtanulnak olvasni, ünnepélyes formában beírjuk őket a könyvtárunkba, és is­kolásként a második félév­ben már önállóan, vagy irá­nyítással kereshetnek, választ­hatnak maguknak könyveket- Az iskolásokat önálló búvár­kodásra nevelem, gyermek­foglalkozásokat. könyvtári szakórákat, iró-olvasó talál­kozót szervezek számukra. Minden tanuló könyvtári tag. Az elmúlt éxjoen Fazekas Eri­ka és Fodor' Krisztina negye­dik osztályos tanulók olvasták a legtöbb könyvet, ezért könyvjutalomban részesültek­— „A leglelkesebb könyv­olvasónak”. ezt írták bele a könyvbe — mondja Krisztina. — A gyerekek szeretnek könyvtárba járni, megszeret­ték a könyveket, szívesen ol­vasnak — szól a könyvtárve­zető. — Viszont a szülőkaiig használják könyvtárunkat. De bízunk benne, hogy a könyvtárban tartott kis is­mertető. a szülői értekezlet felkeltette az érdeklődést az olvasás iránt a szülőkben is, és kitöltött belépési nyilatko­zatokkal keresik fel lelkes könyvtárosukat. A könyvtár egyébként na­ponta 12-től 15 óráig tart nyitva, míg a felnőtteket — szerda kivételével — 15—17 óra között várja. Ezen kívül az érdeklődők minden máso­dik szombat délelőttjén nyit­va találják a könyvtár ajta­ját. Kakuk Márta SZATMÁRI MŰEMLÉKIEK r Ä Nyírség hazánk legkeletibb része sok ér- remekeinek megőrzésére nagy gonddal vi- dekességgel várja látogatóit. A népi építészet gyáz az Országos Műemléki Felügyelőség. A turistvándi népi ipar műemléke a múlt A kocsordi unitárius kazettás templom., tzázadban épült vízimalom. Benkő Imre felvételei Móricz Zsigmond emlékháza Tiszacsécsén. N Telik a poligámiából Egy amerikai fanatikus val­lási szekta két csoportja arról kezdett vitatkozni, hogy me­lyik csoport „isten kiválasz­tottja”. Az egyik csoport ve­zetőjét pisztollyal lelőtték. Hasonló sorsra jutott ellenfe­le is. A harc már sok éve folyik, és 21 ember halálát okozta. De a szekták támo­gatói nem adják fel: még van tartalékuk, hiszen mind­két csoportban dívik a poli- gámia. Az egyik csoport ve­zetőjének eddig 9 felesége volt, a másiknak 8. AMIKOR BRÜSSZELBEN a világ minden tájáról összese- reglett filmkritikusok titkos szavazással a világ legjobb filmjének Eizenstein- Patyom­kin páncélosát nyilvánították — maguk sem tehettek róla — tulajdonképpen közhelyet teremtettek. Azóta, valahány* szór a filmtörténet nagy klasszikusai kerülnek szóba, mindenhol, mindenki a Pa- tyomkint említi kicsit köteles- ségszerűen. Pedig a forrada­lom remekműve —, mert az a javából — igazán nem sző­rű] rá az iskolás könyvek iga­zolására: ma is él, magával* ragad, lenyűgöz — éppúgy, mint születésekor, 1925-ben. A film, a Patyomkin tör­ténete — egy kicsit a hetedik művészet története, útja az el­ismertetésért is, 1925. március 11-én a szovjet kormány elha­tározta, hogy az 1905-ös for­radalom évfordulójáról film­ciklussal emlékezik meg. Az akkor 28 éves, teljesen is­meretlen M. Eizensteinre bíz­ták a Patyomkin históriájának megörökítését Március utolsó napján láttak hozzá a felvé­telek készítéséhez és még ab­ban az évben, december 25-én a Bolsoj közönségének hivata­losan is bemutatták a pálya­kezdő filmes alkotását. 1926 januárjának második felében jelentek meg az első bírála­tok. Idézzük egy akkori szem­tanú, a francia Léon Moussi- nac, filmkritikus visszaemlé­kezését: „Tudtunk a film szovjetunióbeli sikeréről, s amint a Patyomkin egyik kó­piája eljutott Párizsba, sike­rült megtekintenem. Már ott, helyben elhatároztuk, hogy minden akadállyal dacolva, ismertté tesszük a filmet. Előbb a szakma emberei, majd a széles közönség előtt is. Nem volt kétségünk a vár­ható nagy hatásról... Bizo­nyossá váltam akkor, hogy a filmművészet képes lesz a legnagyobb alkotások létreho­zására, mert a Patyomkin, vitathatatlanul remekmű, már a filmtörténet nagykorúságát jelezte...” És egy másik idézet. Egy matróz levele a francia kriti­Érdekességek, röviden Rövid életrajz A norvég televízió játék­vezetője azt a feladatot adta egy éltes hölgynek, hogy mondja el kapásból rövid életrajzát. A talpraesett nor­vég hölgy a következőképpen válaszolt: „Két hónap múlva leszek 70 éves. Korábban si­ma arcom és plisszérozott szoknyám volt, ma éppen for­dított a helyzet ” * Kényszerszünet Az argentin főváros Buenos Aires igazságügyi palotájának bíróit és személyzetét ezekben a napokban 48 órás szabad­ságra küldték. A nyolcvan- éves öreg épületet annyira el­árasztották a patkányok, hogy nagyszabású irtóakniót kellett indítani ellenük, hogy azután a munkát tovább folytathas­sák. •ír Egy milánói lap jelentése: „Mirandola közelében két au­tó egymásnak ütközött. Az egyik kocsi vezetőjének leg­alább két lába eltörött.” A gyógyító lárma Mai tévéajánlatunk kus igazgatása alatt tevékeny­kedő Spartacus filmklub lap­jához, 1928. május 1-éről kel­tezve. „A Patyomkin páncélos két­szeri megtekintése után ma is élénk örömet érzek és sze­retném egész csodálatomat kifejezni, elsősorban a vállal­kozás, másodsorban a film iránt. Mint a Fekete-tengeren hajózó öreg tengerész nyu­godtan állíthatom Önöknek, hogy azon az estén ismét át­éltem azokat a dicső szevasz- topoli napokat. Azt hiszem, ennél jobbat nem is lehet tenni. A filmben látott képek nagyon hasonlítanak az álta­lam átélt napokhoz... Állít­hatom: a Patyomkin a legtö­kéletesebb megörökítése, a fe­kete-tengeri matrózok felkelé­sének”. LUDA ÉS JEAN Schnitzer A szovjet film 20 éve című munkájában azt írja' Eizens­tein filmjéről, hogy „mnidén idők legtökeletesebb filmje”. Felejthetetlen az első képtől az utolsóig, minden vetítéskor újabb és újabb szépségeit fe­dezi fel a néző. A Patyom­kin uralja a világ filmművé­szetét. Hogy mindez csak a vágó­asztalon született volna meg?. . . Az igaz, hogy a for­gatókönyvben, amelyet Agad- zsanova írt, a páncélos epi­zódja minimális helyet foglalt csak el. A forgatás során, Eizenstein a rá jellemző me­részséggel elhatározta, csak ezt a részt tartja meg, a töb­bit kivágja. Ezzel az egyetlen epizóddal nemcsak a levert felkelés drámáját idézte fel, hanem egy elkövetkező győze­lem lehetőségét is körvona­lazta. A befejező képsorokban a hajó nem kötött ki Cons­tantában ahogy az a történe­lem tanúsága szerint történt, hanem egyenesen az Aurora felé veszi az irányt. _Hogy hogyan jutott a rende­ző erre a gondolatra, arról Szergej Jutkevics írja: Eizens­tein megértette a közönség­gel, hogy a hadsereg, és ter­mészetesen a tengerészet is — a proletariátushoz, a nép­hez tartozik. Amikor, hihetet­lenül későn, 1960-ban az olasz nagyközönség megismerkedett a szovjet némafilm első re­mekművével, az Oggi kritiku­sa, Angelo Solmi ezt írta: „A Patyomkin páncélossal Ei­zenstein az egész világ szá­mára alapvető filmesztétikai művet írt. Bebizonyította, hogy a némafilm a maga sajátos eszközeivel minden pszichológiai, drámai helyze­tet kifejezhetett”. ’ 1948-ban egy nemzetközi filmes tanácskozáson a világ legjobb filmjének ítélték a Patyomkint. 1952-ben a már említett bruxelles-i fesztivá­lon a világ filmrendezői meg­erősítették ezt a véleményt és megegyezett abban. hogy Eizenstein műve halhatatlan; a legjobbnak talált tíz film közül az első. (A Patyomkin 32 szavazatot kapott, a sor­ban Chaplin Aranyláza követ­te 25 szavazattal). 1956"ban az olasz Tempo című lap Olaszország legneve­sebb kritikusainak véleménye alapián ugyancsak alapműnek minősíti. Ha valamilyen ka­tasztrófa elől a bennünket követő nemzedék számára ót kellene menekíteni egy fil­met, akkor — írta a lap — a legtöbben a Patyomkint vá­lasztanák. 1958-ban 26 ország filmtörténászei a Patyomkint tüntették ki „a világ legszebb filmje” címmel. A film a le­hetséges 117 szavazatból 100- at szerzett meg. 1961-ben az angliai Sight and Sound folyóirat vizsgáló­dása szerint Eizenstein a világ legjobb rendezője, elsősorban a Patyomkin miatt, őt Chap­lin. valamint Renoir követi. A PATYOMKIN PÁNCÉ. LOS, mint láthatjuk, a tova­tűnő évek. és a múló divatok ellenére, új és újabb hullá­mok dacára, valamennyi nem­zetközi verseny vitathatatlan bajnoka, térben és időben. Halhatatlanságát magas mű­vészi színvonala igazolja, sza­vatolja, az az örökérvénvű, mindig aktuális téma, amely- ivei embernek ember általi kizsákmányolása felett mond ítéletet. Nemlaha György (Folytatjuk) FECSKEÍÍZÖ Az augusztusi esős, hűvösebb napok legyengítették a nyarat, s a visszatérő jó időben már az őszelő biztos jelei mutatkoztak. Ilyen kétségbevonhatatlan jelzés volt a ter­mészet apró mozdulásait kevéssé ismerő ember számára is a fecskék gyülekezése. Nem ismerek senkit, akiben — még­ha csak néhány múló pillanatra is — a törékeny madarak készülődése ne keltene némi önsajnálattal édesített, boron­gás érzelmeket. A népes madárcsapatokat szemlélve azon is sokan elméláznak, hogy a számbavehetetlen veszélyeken át egyre fogyatkozva, vajon mennyi tér vissza jövőre közülük az irdatlan távolságokból. Néha úgy tűnik, nem a múló idő­re való figyelmeztetés, hanem a biztosra vehető megfogyat­kozás váltja ki az emberi figyelmet és kísérőjét, az őszies hangulatú érzelmeket.. Míg egy kilenc madárból álló csapat szívós tréningjét figyelem (nem vadásznak, láthatóan a fiatalokat készítik fel egy szabálytalan kör alakú „gyorsasági levegőpályan”), azon kapom magam, hogy kirajzolódik előttem a fecskeváró ember szentimentális alakja. Ám amikor a gyorsasági kö­rök után fészkükre térnek a madarak és kiürül az ég, szer­tefoszlik az idealizáló ködkép is, Eszembe jut, amit tavasszal és nyár elején szerte a megyében és sokfelé az országban láttam. A tekintélyes és örvendetes nagy családi házak közül számoson, a gondosan csatornázott ereszek alatt, a faburkolatra szegezve színes papírszalagokat lobogtatott a szél. Volt, ahol fóliából kivá­gott hosszú csápok verdestek lanyha légmozgásra -is. Sokáig nem értettem mi lehet a rendeltetésük. Az otthont kereső, fészekrakó fecskék adtak rá magyarázatot. A gyorsan ter­jedő népszokás nem valamiféle újabb funkciótlan díszt ra­kott a magánházakra. A papír- és fóliacsíkok védelmi célo­kat szolgálnak. Meggátolják az emberhez és házához szokott fecskét, hogy az eresz alá tapassza fészkét. Nehezen érthető, miért van erre szükség. Talán mert a gömbölyded madár­lakhelyek elcsúfítják az épületek homlokzatát? Hiszen a fecskék ügyes-szép építményei kivétel nélkül szemet gyö- nyörködtetőbbek, mint maguk az épületek! Más okot pe­dig sehogyan sem találok. Legfeljebb nevet adhatok a je­lenségnek. A csend gyógyít. Ez igaz, de állítólag igaz ennek az ellen­kezője is. Visseli olasz pro­fesszor szerint azoknak a sze­mélyeknek gyógyításában, akik gépkocsi-baleset követ­keztében mély álomhoz ha­sonló állapotba kerülnek, eredményesen alkalmazható — a zaj. Mintegy 450 betegé­vel végzett kísérletei során megállapította, hogy ezekben az esetekben az erős zaj al­kalmazása gyorsabban hely­reállítja a megfelelő vérnyo­mást, mintha a betegeket teljes nyugalom és csend ve­szi körül. 20.00: GALILEI A budapesti művészeti he­tek programján szereplő drá­ma Németh László műve, Ádám Ottó rendezésében, Bessenyei Ferenccel a címsze­repben. Vajon forog-e a föld? Vagy egy helyben áll és a nap és a csillagok forognak körülötte? A tizenhatodik— tizenhetedik század nagy kér­désére- már Kopernikusz is tudta a helyes választ; Gáli-; lei további érveket is talált bizonyításukra. Ám ez a fel­fogás nem tetszett a pápának, aki magának tartotta fenn a jogot, hogy tudományos kér­désekben is döntsön, s ezért az agg Galileit Rómába hi­vatják, ahol nagy óvatosan ugyan, bebörtönzik, s az ink­vizíció elé állítják. Az idős ember testében, lelkében megtörik, keserűségében visz- szavonja tanait. NOGRAD - 1977. szeptember 30., péntek ] Ha a szóban forgó papír- és fóliaszalagok, mint eszkö­zök bekerülnének a lexikonokba, a fecskeűző elnevezést ja­vasolnám. De milyen nevet adjunk az új családi házak ép­ségét raffináltan-aggályósan óvó embernek? Emlékszem, gyerekkoromban többféle mondás járta, amelyek azokra a házakra vonatkoztak, ahol valamilyen ok miatt tavasszal néptelen maradt az ereszalja. A baboná- sabb mondás szerencsétlenséget emlegetett-jósolt, az em- berismeröbb szeretetlenséget: Jó lenne tudni, hogyan is szóltak pontosan ezek a mondások. Egy biztos: a fecskeűző embert fel sem tételezték. Hisz’ a bajt és a szeretetlensé­get melyik házban akarták volna vendégül. Pál Józset

Next

/
Oldalképek
Tartalom