Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)
1977-09-30 / 230. szám
Béremelés ax egésxségügyben Három műszakban Ili w sa í si§» i is ti a f és anyagi ösztönzés Évek óta beszédtéma, na- pirenden szereplő gond volt az egészségügyben dolgozók bérrendezése. Megoldására több intézkedés, határozat napvilágot látott. 1971-ben általános bérrendezésre, tízszázalékos béremelésre került sor, 1975-ben az éves bérfejlesztési keretet három százalékról, öt százalékra emelték, de több olyan kisebb rendezést is bevezettek, amelyek az ügyeleti pótlékok részleges emelését célozták. Mindezen intézkedések sem tudták megszüntetni, lényegesen megváltoztatni az egészségügyben mutatkozó bérfeszültségeket' Innen is, onnan is jöttek a panaszok: nem részesül kellő anyagi elismerésben, három műszakos ápolónő, kevés a műtősök, altatónővérek, beteghordók bére. S ennek természetszerű következménye volt, hogy sok egészségügyi intézményben a „hiányszakmák” közé sorolták a fenti területeket. Vagyis kevés volt a gyógyító munkához elengedhetetlenül szükséges, ápolónők, műtősök, kisegítők száma. A gondokat bizonyára enyhíti a közelmúltban napvilágot látott rendelkezés, miszerint: 1977. október 1-től emelni kell az egészségügyi ágazatban dolgozók bérét. Mit jelent a bérrendezés a gyakorlatban, hogyan oldják meg egy intézményen belül? Erről kérdeztük dr- Kovács Bertalant, a pásztói kórház igazgató főorvosát— A rendelkezés körültekintően és alaposan meghatározza a béremelés szempontjait. Intézményen belül elsősorban a három műszakban dolgozó ápolónőket, műtősöket, altatónővéreket, beteghordókat, műtőssegédeket és a műszaki állományúakat érinti. De fizetésemeléshez jutnak a bölcsődei gondozónők, orvos- írnokok és takarítónők is. A bérek differenciálásánál — központi előírás szerint — figyelembe kell venni a munkahelyen eltöltött évek számát. Így például, 15 év feletti munkaviszonnyal rendelkezőknek négyszáz forintot, tíz év felett háromszáz forintot, tíz év alatt pedig a 200 forint emelést minimum meg kell adni. Az egészségügyi intézmények ez év augusztusában a minisztériumtól, a megyei egészségügyi osztályon keresztül megkapták a globális bérfejlesztési keretet, amely a pásztói kórházban havi 56 ezer forintot jelent. — Hogyan történt a felosztása? — A kötelezően előírt besoroláson túl fennmaradó ösz- szeget —, amely egy dolgozóra nálunk hetven forint — intézményen belül tovább differenciáltuk- Ezt a helyi vezetők, a szakszervezeti bizalmiak és a pártmegbízottak oszották el és terjesztették elfogadásra az intézeti bérbizottságnak. Szinte valamennyi dolgozót személy szerint alaposan „áttanulmányoztak”’. Számításba vették a munkát, a törzsgárdatag- ságot, a munkához való viszonyt, a szakképzettséget, az etikus magatartást. A bérrendezés a pásztói kórházban dolgozó 240 ember közül 161-et érintett. Kilencven ápolónő, 71 műszaki és kisegítő dolgozó, részesült közvetlen béremelésben. Ezen kívül emelkedtek az ügyeleti díjak, a területen működő körzeti orvosok készenléti díja, és egyes munkakörökben a munkaköri pótlékok. Akik pedig most nem részesülnek béremelésben, azok a jövő évi öt- százalékos béremelésnél lesznek előnyben. Fülöp Istvánná pénzügyi csportvezető aktívan kivette a részét a béremeléssel járó teendőkből- Rengeteg papírmunkát végzett, elkészítette a besorolásokat, rádolgozta az egyes bérekre az osztályokról érkező javaslatokat s most örömmel mutatja az eredményt — végre elkészült a nagy munkával. — Szívesen vállaltam a többletmunkát, a túlórát, hiszen számomra is jó érzés volt, hogy kórházunk dolgozói a november harmadikai fizetésnél már az emelt bért vehetik a kezükbe, s, hogy az erkölcsi elismerés mellé végre párosul az anyagi elismerés. Az ápolónők bére több mint négyszáz forinttal emelkedik. Egy kezdő ápolónő 2000—2200 forint fizetést kap, a takarítónők is elérik a 2000 forint feletti átlagot. Az érintettek, a kórház dolgozói még nem tudják, menynyivel lesz vastagabb ezentúl a fizetési boríték. A közeljövőben kézhez kapják az értesítést az átsorolásokról. És ha azzal nem értenek egyet, a kulcsszámra vonatkozóan fellebbezési lehetőséggel élhetnek. — Nem hiszem, hogy sok lesz az elégedetlenkedők száma, hiszen a béremelésnél, az egyéni differenciálásnál nagyon körültekintően jártunk el — mondja Székely Pálné, a belgyógyászat főnővérhe- lyettese, aki pártösszekötőként maga is részt vett a pénz elosztásában- — A dolgozóinkat, érthető módon szinte állandóan foglalkoztatja a téma. — ön, nővérként miben látja a béremelés jelentőségét? — Hiszem, felmérhetetlen haszna lesz. A már egészség- ügyi pályán dolgozókat ösztönzi a további, még jobb munkára. Mert szép dolog ugyan a hivatástudat, de azért az anyagi ösztönzés sem utolsó. A magasabb bérek talán az utánpótlás kedvét is meghozzák az egészségügyi pálya iránt. — ism — Mindennap Előfordul, hogy az élet az embert szembeállítja önmagával. Az addig erősnek vélt gyökerek elszakadnak. Dönteni kell. Dönteni arról, hogyan tovább. Márpedig ez sohasem könnyű. Az új mindig bizonytalanságot hordoz magában. Óhatatlanul felötlik az emberben, helyesen cselekedett-e. Meg az is, milyenné formálódnak ezek után a napok, hónapok és formálódik vele együtt az ember. Igen. Dönteni nehéz! Erről vall Szeberényi Pálné a kis irodában. — Valamikor, de meg egy esztendeje is azt hittem, a vegyesbolton kívül nincs semmi olyan munkahely, olyan foglalkozás, amit csinálni szeretnék. Mondom, csak hittem. Ma már tisztán látom, nem volt igazam. A fiatalasszony nem véletlenül említi* az egy .sztendőt. Ennyi ideje dolgozik a FÜTÖ- BER nagybátonyi üzemében. Betanított munkás. A présgép mellett ad formát a sima lemeznek. Nyugodt, határozott. Ügy érzi, megtalálta a helyét. Olyan közösségbe került, amely fTiszi magával, ha tennivalókról van szó. És amelyre ő is bátran támaszkodhat, mindenféle gondjában, bajában. — Ha az ember nemcsak a kezével, hanem az eszével is dolgozik, minden munka szép. Látja a hasznát, nemcsak arra törekszik, hogy a nyolc óra mihamarabb elteljen. S hogy több legyen a borítékban. Ne értsen félre. Nem vagyok ellensége a pénzemnek. De azt tartom, aki csak a forintokért dolgozik, értelmetlenül pocsékolja az éveit. Igaz, hogy épít nagy házat, lesz díszes vaskerítése, netán autója. De semmit nem érez a munka szépségéből. Az elvégzett feladatok öröméből. továbbadjuk és összeszerelik. Konvektorokat, fűtőtesteket, légtechnikai berendezéseket. Ha jól megszámolom már októberre dolgozunk. Májusban tértek át a három műszakra. így van előretar- tás, megszűnt a vita, van-e alkatrész, nincs-e, ki a hibás. Lehajol, odébbtol egy acéllemezt. — Szép ez már így is. Hát még ha elkészül és összeszerelték, befestették. Tudja, mit szeretnék úgy szívem szerint Igazán? — Mit? — Egy olyan épületet látni a tulajdon két szememmel, ahová ezeket a szerkezeteket beépítették. Hogyan üzemel? Jónak tartják-e azok, akik használják vagy észre sem veszik? Elmélázik. A gondolatai szaladnak. — Nagyon jó lenne látni... Szeberényi Pálné Nemtiből jár nap mint nap Nagybá- tonyba. Három műszakra. Előfordul, hogy f áraszt ja a késő esti vagy hajnali zötyögés a buszon. Zúg a füle a két gyerek miatt is. Akik mindig a lelkére kötik: „Siess haza anyu!” Még az a szerencse, hogy a férje ugyancsak Nagybátonyban dolgozik. a szolgáltatóvállalatnál meós. Ha a fiatalasszony nap- pálos, együtt utaznak. — Hatvannyolc éves az édesanyám, de nagyon sokat segít. Én főzök mindennap, ez az én dolgom. Ha délutá- nos vagyok, tudom, hiánv- zom a gyerekeknek. Mindig mondom nekik, ilyenkor a reggel miénk gyerekek. Szigorú, nehéz munka, amit a törékeny, kedves arcú fiatal- asszony végez. A fém kemény anyag, megköveteli a magáét. — Tizenöten dolgozunk együtt. Ebből tíz a nő. Nem babramunka a miénk. Választhattunk volna olyat is. Egyikünk se megy máshova. Mondjam azt, szorosan kötődünk ide? Szeberényinét brigád vezetőnek választották. m — Megpróbálunk összerázódni, jól dolgozni, eredményt felmutatni. Aztán januártól megpályázzuk a szocialista címet. * Állítja, hogy csak jókedvvel lehet jól dolgozni. Az is fontos, hogy őszinte, szókimondó légkör vegye körül -az embereket. Búcsúzóul odasúgja: — Tudja, minek örülök a legjobban? A lányom örökölte a „nyüzsgést”, sok minden érdekli. A nyáron művelődési táborban volt Salgótarjánban. Csatai Erzsébet Kérem, Autóbuszgyártás — kooperációban Világszerte mindinkább elő- A csehszlovák Avia Művek térbe kerül a tömegközleke- az Ikarus-szal együttmű- aés korszerűsítése, mind a ködösben új, kis befogadóké- városi, mind a távolsági sze- pességű autóbusztípust fej- mélyszállításban egyre na- lesztettek ki. A 19, illetve 23 gyobb tért hódít az autóbusz, üléses autóbuszokat Avia 712 Ismeretes, hogy hazánk autó- típusú, 80 lóerős motorral buszgyártó nagyhatalommá látják el. A sorozatgyártást fejlődött. 1971-75- között 41 még ebben az évben megkez- ezer Ikarus autóbusz készült, dik. ebből 32 ezer jutott külföldre, amelyekkel sok országban találkozhat a magyar turista. A Szovjetunió nagyvárosaiban éppúgy magyar autóbuszok bonyolítják a forgalmat, mint az rÍDK-ban, de futnak belőlük a Közel-Keleten, Dél- Amerikában, Afrikában is. Hamburg egyes vonalain Ika- rus-buszok teljesítenek szolgálatot, a magyar jármű Ausztriában és Svédországban is kedvelt. Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár 1947-ben kezdte el az autóbuszgyártást. A fejlesztés ettől kezdve előbb lassú, majd egyre gyorsabb ütemű lett. 1962 után kialakult a közúti járműgyártás fejlesztési koncepciója, és a KGST-n belül hazánk szakosodott nagy befogadóképességű autóbuszok gyártására. 1964-ben kormányprogram lett a közúti járműgyártás fejlesztése. Az Ikaruson kívül természetesen egész sor gyár részt vesz a buszok különféle alkatrészeinek az előállításában. Létrejött a nemzetközi kooperáció: sokirányú műszaki együttműködés eredményeként a magyar autóbuszokba szovjet, lengyel és NDK-beli részegységeket építenek be. A másik terület a közös fejlesztés. A szovjet és ' magyar szakemberek együttműködésének egyik eredménye az a gázturbinás autóbusz, amely előreláthatólag 1978-ban készül el a szovjet járműfejlesz- tesi intézet, a Magyar Autóipari Kutató Intézet közös munkájaként. Mi okozza az ősziilést ? Eddig nem ismerték az őszülés okát és így annak gyógyszerét sem. A kísérletek azonban arra mutatnak, hogy az őszülés összefügg a szervezet rézfeldolgozási folyamatának zavaraival. Azoknak a megfigyelt állatoknak az esetében, amelyeknek ételébe jelentéktelen mennyiségű rezet adagoltak, a szürkülő szőrszálak ismét színesedni kezdtek. Az otthonlevők biztonságával vezet végig az üzemen. A hatalmas csarnokban a napi munka megszokott zaja. A lángvágó kékeslila fénye, a hegesztőpisztoly sziszegése. Éles, kongó hangok. Kalapálás, a gépek egyhangú zaja. Szeberényiné magyarázza a tudnivalókat. A megszokottnál kissé jobban felemeli a hangját. A zúgás miatt csak így értem. — Ez az előkészítő részleg. Mi vagyunk az első lépcső. Az alapanyagból kiszabjuk, megcsináljuk az idomokat. Aztán Gondtalanul telnek az óvodások napjai Sám- sonházán. Igaz, az óvoda kicsi, a gyermeklétszám sem túl nagy, így Hegyi Magdolna óvónő sok időt szentelhet valamennyiüknek. Hetente két alkalommal szlovák nyelvű foglalkozásokat tartanak. A tervek szerint a következő években központi óvoda épül Nagybár- kányban, s itt helyezik el a környező községek, többek között Sámsonháza apróságait is. Kulcsár József felvétele én még nem játszottam... Hány és hány felnőtt gondol a költő szavaira, elnézve a mai gyerekek játékcsodáit. A mai felnőtt nemzedék gyermekkorára még a rongybaba volt jellemző, s egy ormótlan, autónak nevezett fatákolmány álmaink netovábbjának számított. Egykori óvodám néhai játékparadicsoma szinte szegényesnek tűnik egy-egy mai gyerek „kincsei” mellett, melyek sokkal inkább a precíz műveletekre képes gépek benyomását keltik, semmint mídennapos igénybevételnek kitett játékokét. Hogy újra a fent említett faautót hozzam példának, annak nem ártott, ha leejtették, telelapátolták homokkal, s ha „elromlott” bármely papa néhány szeg és kalapács segítségével elvégezhette a nagyjavítást. Ma már talán csak műszerész vállalna ilyesmit... És ami a legérdekesebb, ezekkel a mindent tudó csodajátékokkal nincs rendben valami. Sokkal hamarabb megunják őket kis gazdáik, mint mi annak idején az ormótlan jószágainkat. Félreértés ne essék, nem sírom vissza az egykori játékhiányos, faautós világot, csak arra szeretnék utalni, milyen bonyolult dolog igazán jó gyermekjátékokat adni a kicsik kezébe. Ez egyáltalán nem gyerekjáték! S itt nem csak tárgyakról van szó... Ragadjunk ki csak egy, sokat vitatott példát, az agresszivitásét. Ez a tulajdonság többé-kevésbé minden gyermeknél jelentkezik, bár helyes neveléssel eleve csökkenthető mértékben. A kicsiket érő hatások, — feszített élettempó, filmek és televíziós műsorok — még fokozzák is ezt. és végül leggyakrabban a játékban csapódnak le. Erre hivatkoztak azok, akik követelték a militaristának nevezett kardok, puskák, pisztolyok betiltását, amivel tulajdonképpen semmi sem változott, hiszen a játék fő eleme a fantázia, egy görbe faágat is gyorstüzelő szuperkarabéllyá változtathat. Egyedül a maszek játékkereskedők kerestek a dolgon, akik így szinte monopolhelyzetbe kerültek a hasonló cikkek terén. Ahhoz, hogy a feljebb említett körök elérjék céljukat, a teljes gyermekirodaimat, az ösz- szes kalandfilmet zárolni kellene, s vajon 'ez hoznq-e eredményt? Mi tehát a teendő? Lehet-e bármiféle intézkedéssel változtatni azon a korántsem megfelelő helyzeten, ami a játékok táján található? Egyesek szerint á fantáziát mozgatói konstruktív készletek, különféle építőszekrények jelentenék a kivezető utat. Erre azonban rácáfolt a valóság, amint arról néhány éve egy megrázó ■ kisfilm is beszámolt.... Az óvodások az építőelemekből géppisztolyokat raktak össze, és pillanatokon belül „halomra lőtték” egymást... Meggyőződésem, hogy kivezető út csak egy van. Lekuporodni a gyermekekhez a játéksarokba! Akármennyire kevés a szülő ideje, erre kell, hogy legyen! A legtökéletesebb játékszer sem kepes betölteni — valójában meglevő — pedagógiai szerepét, ha nem foglalkozunk , azzal, aki játszik vele. Ez ad módot a feszültségek tompítására, az agresszió kioltására, s az egyszerű időtöltésből a felnőtt és a gyermek számára is az élmény szintjére emeli a játékot. Mindez arról jutott eszembe, hogy az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron külön nemzetközi játékbemutató és -vásár is nyílt, melyen nemcsak felvonul több ország já- játékszerkínálata, de a helyszínen vizsgálatok is folytak azzal a céllal, hogy a kiállítók megtudják, a bemutatott játékokat miképp fogadják a legérdekeltebbek, a gyerekek? — g. — I NŰGRÁD - 1977. szeptembei 30., pén^sk 5
