Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)
1977-09-29 / 229. szám
„Eßyenlo'sdit nem akartunk... Bérrendezés után egy iskolában Szeptember első napjaiban ismét becsúsztathattaK egy átsorolási papírt a hasonló dokumentumokat őrző borítékba a pedagógusok De ez — nem túlzás! — többet jelent mindnyájuk számára az eddigieknél. Még akkor is, ha nem teljesült minden kívánság, akkor is, ha még vannak a bérhatár minimuma alatti fizetések. Mert nem csupán béremelésről, hanem átfogó fizetésrendezésről volt szó, amelynek célkitűzései közé tartozott, hogy az oktatásügy területén dolgozók anyagi elismerését a többi értelmiségi pályán elhelyezkedőkéhez hasonló szintre hozza, biztosítva a perspektívákat is. Nem volt hát egyszerű a végrehajtás, sok minden történt addig, amíg az átsorolásokat és a napokban már az új alapú fizetéseket átvehetik a pedagógusok. Salgótarjánban a Mártírok úti iskolában erről a folyamatról kérdezősködtünk. 75 ériniett Nem kevesen örülhettek vagy bosszankodhattak ebben a nagy iskolában az intézkedés miatt: 46 pedagógust és 29 technikai dolgozót érintett. — Talán még sosem volt ennyire szükségük az iskola- igazgatóknak a szakszervezet és a pártcsoport segítségére, mint most. Hiszen a tanévindítás bokros teendői mellé csatlakozott ez a nem kis felelősséggel járó munka. És ezt a segítséget maximálisan meg is adták! — kezdi a beszélgetést Kalocsai Miklós igazgató. — Egyébként abból a szempontból, hogy minden státuszunkat be tudtuk tölteni, mi szerencsések voltunk. A bérrendezési javaslatokat két vágányon elindulva — a gazdaságvezetés és a szakszervezet — készítettük, majd egyeztettük. Azzal kezdtük, hogy lebontottuk a fejenként járó kötelező minimumot, és erre még rátettünk száz forintot. Ami kategóriánként megmaradt, abból lehetett differenciálni. Egyik célunk az volt, hogy minél kevesebben maradjanak olyanok, akik nem érik el a bérhatáruk minimumát. — Végül is ez csak részben sikerült: 12 fő nem érte el ezt a szintet... — Valóban, jelenleg ez a helyzet. De mégis, mindössze három olyan nevelőnk maradt, akinek az ötszázalékos bérfejlesztési keretéből kell majd biztosítani ezt, mivel a többiek a megemelt összegű soros előlépéssel automatikusan elérik, sőt általában túl is lépik a minimumot. Differenciálásra törekedve — Tehát az alacsony bérek „feihozása”, az új bérhatárok szerinti „beállás” biztosítása volt az egyik cél. Nem lehetett könnyű emellett még más szempontok alapján is differenciálni! — De megpróbáltuk, mert mindnyájan úgy éreztük. el kell kerülni a bérek összemosását, nem akartunk egyen- lősdit. Az érdemek alapján elért magasabb fizetés nem indokolja, hogy most csak a kötelezőt kapja valaki. Másrészt van persze egy-két olyan eset is, amikor a szerencse is közrejátszott a magasabb fizetés kialakulásában (például az egyik munkahelyen oéresítet- tek olyan pótlékot, amit a másikon nem, vagy a betöltendő státusz jobb fizetést biztosított, mint a hasonló munkaviszonyú kollégának) — ilyenkor kevésbé vastagon fogott a ceruzánk. Tóth Andrásné szakszervezetis néhány más feszültség- forrást is megemlít. — Legnehezebb volt ez a bérrendezés az alsó tagozatban. Tudom, ez sok iskolában így volt. Sokan vagyunk húsz év fölötti munkaviszonnyal a hátunk mögött — jövőre jó . páran 25 éves törzsgárdata- gok leszünk. És a mi kezdő- fizetésünk. .. Én például 750-el indultam. A mi kategóriánknak az alsó bérhatára 3600 forint — szerencsére, a legrosszabb esetben is csak 150 forint a mínusz. Az okozta a legnagyobb gondot itt a differenciálásban, hogy 12 nevelőnek az új osztályfőnöki pótlékot is ebből kellett kiszorítani. Bátki Barna két funkcióban is bekapcsolódott ebbe a munkába: mint igazgatóhelyettes és mint a helyi pártcsoport vezetője. — Sokat vállalt a szakszervezet — közel 32 ezer forintról volt szó! Néhány esetben, amikor vita alakult ki, a szakszervezet véleményét fogadtuk el. Tóthné 59-től, az iskola megalakulásától kezdve itt dolgozik, jól ismeri a nevelők problémáit. Volt néhány személyre szóló helyzet — például egy megyei szak- felügyelő is dolgozik nálunk, akinek a bérrendezéséhez a megyei tanács adott javaslatot, és mi többet adtunk az ott szereplő összegnél. Egyébként „tartalékoltunk'’ is egy összeget a tantestületi fórum korrigálási javaslataihoz — amit természetesen a közös megvitatás után kiosztottunk. Csak egy esetben került máshová, mint terveztük! Jókor jött! Kinek mit hozott személy szerint ez az intézkedés? Néhány választ sikerült lejegyezni a tanári szobában. Tóth Andrásné alsóban tanít: — A kategóriám minimumánál száz forinttal több most a fizetésem, azaz 3700. Kissé kényelmetlenül éreztem magam azért, hogy az alsóban én kaptam legtöbbet — de hát az volt a döntés, hogy az iskolavezetésben dolgozók hatszázat kapnak. Cserháti János matematika— kémia szakos, három évvel a nyugdíj előtt. — Én már a bérrendezés előtt hatvan forinttal túlléptem az alsó határt, most 490-et kaptam. Ahogy számolom, a nyugdíjig még lesz egy előlépésem és valami bérfejlesztés. A felső határ még így is messzebb lesz, de tudom, hogy a lehetőségek azt nem engedik, hogy jobban „behozhassuk a hátrányunkat”. Örülök a fiatalabbak örömének, perspektívájának. Tóth Anna, két éve tanít magyar—történelem szakosként, maga is örül. — Számomra sokat jelentett ez: ötszázzal emelkedett a fizetésem és osztályfőnök is lettem. Jövőre „ugróm”, így több mint harmadával többet kapok. Van persze helye is: albérlet, az életkezdés (férjem 3300-at keres tervezőként) — már tervezgettünk is rá... Andó Kornélia tavaly még képesítés nélkülinek számított volna — az új rendelkezés alapján azonban, mint a tanítóképző másodéves hallgatója, tanítójelöltnek minősül A fizetése is eszerint alakult: 2150 forint. Csak néhány példát, néhány gondot villantottunk fel, egy tantestületből. De valószínűleg ezek más iskolában is elhangozhattak volna. És egy valamit jól tükröznek: nem csak béremelésről, hanem egy új bérrendszer bevezetéséről van szó. Olyanról, amely — Cserháti János is megfogalmazta — perspektívát is ad. Növeli a pálya presztízsét, a minőségi munka anyagi elismerésének lehetőségét. Persze^ nem valósul meg azonnal mindez, de a szeptemberi bérrendezés minőségi ugrást jelent! G. Kiss Magdolna Textilfestés — kézzel Textíliák festésével már a legrégibb történelmi időkben foglalkoztak. Nehéz megállapítani, hogyan festették ezeket a ruházati célokra, díszítésre szolgáló anyagokat: a festék vizes oldatába mártva az anyagot, vagy úgy, hogy arra a mintákat. ornamen- seket kézzel, ecsettel vitték fel. Az utóbbi módszert nevezzük egyébként a textíliák kézi festésének. Különösen keleten. Japánban es Kínában terjedt el ez a módszer, és a mai napig is gyárianai? ott kézzel festett textíliákat a legkülönbözőbb célokra. Szülőhazája azonban Jáva és a Kelet-indiai-szigetek. A javai betiiíolt szövet az egész világon ismert egzotikus és keresett. textília, és ma Is komoly kiviteli cikke szülőhazájának. A kézzel festett textíliáknak sok előnyük van a nyomottakkal szemben. A kézi iparművészeti szempontok is számításba jönnek. A kézzel festett anyagok további előnye a színgazdagság: akár egyetlen kendőn korlátlan mennyiségű szín és szín- árnyálat lehet. Hengernyomásnál viszont a nyomóhengerek száma határt szab a felhasználható színskálának. Filmnyomásnál sem nyomhatok egymásra korlátlan számban a színek. A kézi textil- festésnek speciális esete a dekoráció- és díszletkészítés, amit a képen látható módon végez az avatott kezű szakember. E „műfajnak” jellemzője, hogy a produktum min- dig egyedi. 25 éves a Szigligeti Színház (3.) A szolnoki „ekhős*’ szekérA második világháború pusztításai a színházat sem kímélték. Az épület több be- lövést kapott, a front viszontagságai tönkretették a színpadot és a nézőteret egyaránt. Sebtében rendbe hozták. Hidvéghy Lajos, a társulat bonvivánja így emlékezik a szezonnyitásra: „A Tisza-híd a folyóba zuhanva, a város szétbombázva, szétlőve, de játszottunk. Mindig telt ház volt. Olyan vegyes ruházatú közönséggel még sohasem találkoztam, A nézők legtöbbjén katonabakancs volt, német, orosz, román, vagy magyar katonazubbony vagy nadrág — hiszen akkor igy •>öltöztek« az emberek. Ekkor voltak a legnagyobb sikereim. A bal oldali páholyokban minden este ott ültek a hídroncsot szerelő és az új hidat építő Ganz- MÁVAG hidászai és soha ilyen lelkes közönséget, mint akkor. Szu-Csongot énekeltem, amikor a második felvonás végén egy hatalmas csomag repült be a színpadra. Felvettem és soha a »nagyherceg« olyan jóízűen nem lakmározott. füstölt sonkából, mint akkor.’’ Az infláció éveiben két-há- rom tojás, 1 kiló liszt, vagy egy darab szalonna helyettesítette a belépőjegyet. Nagy sikerű színházi estéket jegyzett fel a krónikás. 1949-ben a kecskeméti Katona József Színház nyolcvan- négy tagú művészgárdájával kezdte a színház az évadot. Márki Géza, Kelemen Éva, Sólymos Imre, Pethes Ferenc és még sokan mások a szolnoki közönség kedvencei lettek. Uj közönség, új színház 1951-ben Szolnok Békéscsabával „társult”, majd mindkét város színházát önállósították. Így jött létre a szolnoki Szigligeti Színház. Az államosítással és az állandó szolnoki színház megteremtésével révbe jutott a szolnoki színészet ekhós sze- kerete. 1954. október 9-én a Csárdáskirálynővel „nyitott” • a Szigligeti Színház. A színház igazgatója, Keres Emil köszöntötte az előadás előtt a közönséget: „Messziről jöttünk, nagy az út mögöttünk, kocsmákban, városokban kezdtük régen, nagyon régen. Ügy adták tovább a jelszót mestereink, kevés szóval, sok tekintettel, hogy nem feledhetjük: népünkért élni igaz kötelesség, nagy-nagy komédiás szívvel. Ismét nyitja a színház kapuit Szolnokon, ki tudja immár hányadszor? Ki tudja, hány ember könnyét, boldog mosolyát, szívből jövő kacaját, a játéktól indított nagy gondolatát szülte a színpad varázsa. Itt vagyunk ismét, s azt a széttéphetetlen láncot, amely évszázadokon át a színészek legnagyobb örömét adta —, hogy közönségét szívére ölelve nevettesse, sirat- tassa, tanítsa, nevelje — tovább kovácsoljuk a még boldogabb éveknek, amelyek elé együtt megyünk, amelyekén együtt harcolunk." 99 jellemző, hogy Budapesten is többször bemutatták és nívódíjban részesítették. 1958. nyarán különben két hónapig Budapesten vendégszerepeit a Szigligeti Színház társulata. Az év végén egy újabb nagy sikerű darab került a közönség elé, Gergely Sándor Vitézek és hősök című drámája, ez is nívódíjas előadás volt. A Szigligeti Színház következetes műsorpolitikája az 1960-as évek elején alakult ki. Berényi Gábor igazgató-főrendező magas művészi mércét állított. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy ezt megelőzően nem voltak maradandó művészi élmény ű előadások Szolnokon —, csupán a műsortervek heterogén voltára utalunk. De az kétségtelen, hogy a színház leterheltsége úgyszólván lehetetlenné tette az elmélyült alkotó munkát. Még 1958-ban is húsz bemutatót tartott a társulat, hét prózát, és tizenhárom operettet, illetve zenés vígjátékot. Az operettgyártól Brechlig Még riasztóbb a helyzet, ha az 1952-es évet vizsgáljuk. Huszonkilenc bemutatót tartottak, ebből négy darab csak egy előadást ért meg, hat bemutatója pedig csak 3—4, vagy öt előadást Kétségtelen, hogy a társulat létszáma nagyobb volt a mainál, de — egy-két kiemelkedő színészegyéniség kivételével ■— szerény művészi erőkkel rendelkezett. Elképzelhető, mennyi idő jutott a próbákra, amikor 29 bemutatójuk volt —, s 517 előadást tartottak. 1951 —1961. között 4789 előadásról ad számot a statisztika! Ebben a terminusban — ,nem teljes adatok szerint — 61 operettet, 53 zenés vígjátékot mutatott be a színház. Az évtizedek során a művészi igényesség sokat formált a közönség ízlésén. Az avitt műfajok lassan visszaszorultak. A Szigligeti Színház az 1960-as évek közepére a Tiszatáj egyik vezető művészeti intézményévé lett, a színész a társadalom megbecsült tagjává. Szolnokon épült először színészház —, amely akármilyen szerény is, mégis pótolta az albérletet. A kőszínház megnyitásának 50. évfordulójára átalakították a színházat, az idén pedig 12 millió forintot áldoztak a világítástechnika modernizálására. De maradjunk még az 1960-as éveknél. A Szigligeti neve akkor kezdett „jól csengeni” szakmai körökben, majd országosan elismertté válni. Jó néhány szezonban a szolnoki társulat tagja volt Men- sáros László, Somogyvári Rudolf, Tallós Endre, Mádi Szabó Gábor, Andaházy Margit, Tyll Attila, Kozák András, Drahota Andrea, Gyöngyössy Katalin, Horváth Sándor, Horváth Gyula — és sorolhatnánk még a neveket. Ezekben az években „indult” Szolnokon néhány tehetséges fiatal rendező is. Emlékezetes előadások sorozata jelzi a színház művészi színvonalának emelkedését, önálló arculatának megte- remtődését. A Lear király, A Salemi boszorkányok, a Kurázsi mama, a Tóték, majd később a Macskajáték országosan is elismert előadások voltak. A négymilliomodik nézői várják A 25 éves szolnoki színház 1976. végéig 9 ezer 696 előadást tartott, 3 millió 806 ezer 771 néző előtt. Minden valószínűség szerint a jubileumi évben vált majd bérletet' vagy jegyet a 4 milliomodik néző. A Szigligeti Színház 1967,' óta tart rendszeresen előadásokat Salgótarjánban. Ez idő alatt több mint száz drámát mutattak be a művelődési központ színpadán. Ez év tavaszán a színház társulata megkapta a megyei Madách- emlékérmet. Tizennégy Shakespeare-be- mutató, — a legutóbbi az Athéni Timon — hat Shaw- premier, négy Gorkij-dráma, öt Csehov-mű, négy Moliére- és két Schiller-bemutató jelzi az utóbbi húsz évben az igények változását, ha a színház műsorpolitikáját nézzük, Arbuzov, Rozov és Bulgakov darabjai a legnagyobb „prózai” sikerek voltak. A nyugati drámaírók csaknem minden jelentősebb művét mű-' sorra tűzte a színház. Három nevezetes dáturrt van a szolnoki színészet történetében: 1819., amikor az első magyar nyelvű előadást tartották, 1912., amikor felépült a jelenlegi, de azóta már átalakított kőszínház, s 1952., mert ebben az évben, kapott állandó társulatot a Tisza-parti város. Ajándékba: 40 forint Mindegyik évfordulónak •megvan a küzdelme, érdeme, jelentősége, de *z tény, hogy a művészi alkotóműhely meg- teremtődéséhez — az állandó társulat megalakításával — csak a szocialista állam áldozatkészsége nyitotta meg az utat. Minden 10—20 forintért megváltott színházjegyhez ma is 40 forintot „tesz hozzá” a mecénás, az állam, támogatás formájában. így jutott el a szolnoki színészet az ünnepi színházi hétig. (Vége) Tiszai Lajos Szélvihar, Vitézek és hősök Az ellenforradalom leverését követő időszak első kiemelkedő bemutatója a Szélvihar volt. Az előadás sikerébe festés mindig magán hordja készítője egyéni ízlését, az anyaghoz vagy a tervezett cikkhez — pl. asztalkendőhöz, falvédőhöz — alkalmazkodó mintát. Ezeknek a textíliáknak az előállítási költségét — ellentétben a nyomott textíliákkal — nem változtatja .számottevően, hogy néhány darabot vagy ezres tételeket gyártanak-e. Természetesen a bonyolult mintaelemek, esetleg egyedi művészi kivitelezésű anyagok értékelésénél 4 NOGRADi- 1977. szeptember 29., csütörtök] Mai tévéajánlatunk 21.55: Művészeti magazin. Idén szeptember 17—25-ig tartott a képzőművészeti világhét, amelynek jelszava ez volt. „A művész, mint a társadalom hasznos tagja.” A világhét Mkulmabu] tó1 b kiállítás is nyílt; a. központi, reprezentatív kiállítást az Iparművészeti Múzeumban nyitották meg, ide kalauzol a műsor is és bemutatja a Design-kiállítás legszebb darabjait. A műsor meghívott vendégei a képző- és iparművészet, valamint az építőművészet képviselői — többek között Karmazsin László ipari formatervező, Fájó János, Szalay Ferenc festőművészek. Szervátiusz Jenő szobrász —- a világhét jelszavával kapcsolatban mondják el gondolataikat; a művész, a művészet hasznosságáról. A meghívott vendégek mindegyike egy-egy művével is szerepel az Ipar- művészeti Múzeum aulájában rendezett kiállításon. Filmlevél PILLANGÓ Papillon, Batterfly, Schmetterling, Pillangó, — ennek a kis állatnak a neve, bejárta a világ bestseller irodalmát, s a szó hallatán, a kalandregények rajongói, állattanismereteik helyett.' inkább a ‘szökések nagymesterére gondolnak. Hollywoodnak a regényből készített grandiózus produkciója, vagy — hogy a maróbb tollú kritikusok szavával nevezzük nevén a „gyereket” — szupergiccse — rövidített, tömörített forgatókönyv alapján eleveníti meg Francia Guyana fegyenceinek. valóban nem irigylésre méltó életét. F. J. Schaffner rendezését akinek nevéhez hazánkban csak a szűk körben bemutatott Majmok bolygóját kapcsolhatjuk — a szakma oldaláról, igazán nem érheti támadás. A tucatnyi „télak” történetét, három fő szökés köré egyszerűsítve. 180 perces filmet készített. A piac, tehát az amerikai mozilátogató szája ízének megfelelően fűszerezte, ízesítette főztjét. Sokszor csak a francia trikolór juttatja a néző eszébe, hogy nem ízig-vérig „csillagos-sávos” történetet lát. A színek szívárványosak, Pillangó megtörhetetlen. a leprások undorítóak, de jószí- vűek, a trópusok lenyűgözően buják, a feszeskeblű indián lányokat, pedig akármelyik női fehérneműgyár reklámfotósa megirigyelhetné. Igazi rutinmunka tehát, olyan stáb készítménye, amely érti a filmgyártás minden csínját- bínját. A film szerkezetét, ritmusát csak egy jelentősebb hiba torzítja. A magánzárka- jelenet — az ilyesfajta filmek tempójával , nehezen összeegyeztethető „monodráma” jellege — az első résznek, közel harmadát teszi határozottan vontatottá. Steve Mc- Gueen és Dustin Hoffman, az öreg filmes rókák biztonságával alakítanak, bár igazi színészi próbatételt nem kínál számukra a játék. Amelyből éppen az a plusz— mondhatnánk franciás báj és izgalom veszett el — amely Henry Charierre regényét kiemelte a hasonló kalandos-életrajzok özönéből. Még akkor is, ha az egykori fegyenctársak szerint az egészből egy szó sem volt igaz. Molnár Miklós
