Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)

1977-09-25 / 226. szám

Köpec’i Béla akadémikus

Az életmódról

és a

Az életmódról és művelő" désről Salgótarjánban rendezett nemzetközi konferenciát követően Köpeczi Béla akadémikussal beszélgettünk néhány olyan kérdésről, amelyek mind az elmélet, mind pedig a gyakorlat művelői számára figyelmet érdemelhetnek.

— Az életmódról és művelődésről lezajlott nemzetközi konferenciát értékelve — többi között — szólott arról, hogy a tanácskozássorozat egyik érdeme volt a sokféleség, mindenekelőtt az információgazdagságban. Milyen kérdéskörök voltak azok- amelyek önt személy szerint leginkább megragadták?

— Ügy vélem, hogy három olyan kérdésről volt szó, amely különleges figyelmet érdemel. Az egyik a szocialista társadalom értékrendszerét érintette. Abban mindenki egyetértett, hogy minden társadalmi rendszer kialakítja a maga értékrendszerét. Abban már van eltérés, hogy mennyire sikerült a miénket kialakítani, és sokfajta vélemény hangzott el a tekintetben is, hogy milyen módszerekkel lehet az értékeket terjeszteni és elfogadtatni. Ezek mögött a véleményeltérések mögött tulajdonképpen az a probléma húzódott meg, hogy mennyire lehet az ideológiai és a gazdasági tényezőket összehangolni, illetve, hogy mi e tényezők szerepe az életmód alakításában és elfogadtatásában.

— A második kérdéskör a kultúra szerepét és lehetőségeit érintette: vajon a kultúra tud-e hatni az életmód alakítására, és ha igen, milyen módon. Elhangzottak olyan vélemények, amelyek e hatás jelentőségét kétségbe vonták- Ezek mögött is az a meggyőződés húzódott meg, hogy nagyobb szerepük van az életmód alakításában az objektív tényezőknek, mint a művelődésnek. Mondanom sem kell, hogy én ezekkel a

véleményekkel nem értek egyet. Nem azért, mert az anyagi tényezők szerepét lebecsülöm, hanem azért, mert meggyőződésem szerint a művelődés az általános és a szakmai ismeretek terjesztésével formálja az igényeket, hat a világnézetre és ezzel együtt a magatartásra és életmódra is.

— Végül a harmadik kérdéskör kulturális intézményeink munkáját érintette. E tekintetben okkal mondtak el kritikai észrevételeket, amelyekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az intézményi rendszer az új követelményeknek nem tud teljes mértékben megfelelni. Üj tartalmakat kell közvetíteni, megváltozott módszerekkel és néhol megváltozott szervezeti keretekben.

— Amint hallottuk, a konferencia további eredménye az volt, hogy Salgótarjánban az elmélet és a gyakorlat szakemberei találkoztak egymással. Véleménye szerint, a hazai életmódkutatás elméleti szakemberei nyertek-e olyan információkat. amelyek az elméleti kutatást esetleg befolyásolhatják? S mit adott a konferencia a hazai gyakorlati szakemberek számára?

— Valóban kiemeltem azt a tényt, hogy Salgótarjánban az elmélet és a gyakorlat szakemberei találkoztak egymással. Am,i az elméleti szakembereket illeti, hasznuk elsősorban abból volt, hogy hallhattak azokról a tapasztalatokról, amelyeket művelődés- otthon-vezetők, könyvtárosok, az ismeretterjesztés szakemberei elmondtak. Itt-ott még a pedagógusok is. Arra is felfigyelhettek, hogy a gyakorlat milyen igényeket vet fel az elméleti kutatással szemben. Ami a gyakorlati szakembereket illeti úgy vélem, hogy kétfajta következtetést vonhattak le, Az egyik: az elméleti kutatás nem kíván elszakadni a gyakorlattól, a másik:

hogy az elmúlt években bizonyos kutatási eredményeket mutathatnak fel, amelyek segítik a tájékoztatást a gyakorlatban is- Emellett, miután külföldiek is részt vettek a konferencián, információt kaptak mindarról, ami a művelődés terén — részben az életmódkutatásban is — főleg a szocialista országokban történik.

— Milyen tapasztalatokat szereztek a résztvevők a Nóg- rád megyei kulturális intézményekben tartott gyakorlati foglalkozásokon? Esetleg milyen jelenségek váltottak ki vitákat e foglalkozások után?

— Nem tudnék összefoglaló képet adni arról, hogy a résztvevők milyen tapasztalatokat szereztek a Nógrád megyei kulturális intézményekben. Azt állíthatom, hogy mindenki dicsérte a kitűnő felkészülést, amellyel a gyakorlati foglalkozásokat megszervezték. Érdekesnek találták a foglalkozásokon felvetett kérdéseket és azokat a formákat is. amelyek között ezek folytak.

— Magam Pásztón vettem részt az értelmiségi klub találkozóján, ahol különösen az ipar és mezőgazdaság szakemberszükségletének megtervezése és nevelése témakörben lefolyt tapasztalatcserét tartottam érdekesnek.

— Mindnyájan örültünk annak a szép bemutatónak, amely a Nógrád megyei népi táncokat és dalokat olyan pompás előadásban ismertette meg velünk. Külföldi barátaink különösen nagy elismeréssel nyilatkoztak a látottakról, hisz’ számukra a konferencia a Magyarországgal való ismerkedést is szolgálta. Végül mindnyájan hálásak voltunk a szíves vendéglátásért, s engedjék meg, hogy ezért a nyilvánosság előtt is köszönetét mondjak vezetőknek, szervezőknek, a közművelődés munkatársadnak.

— Köszönöm az interjút.

T. E.

Mai fv-a$ánla§nnk

14.50: Játék-c a játék?.I.

A gyermekek a tanulás mellett a játék során sajátítják el a legtöbb ismeretet. Minden kor, minden társadalom megteremtette sajátos játékait, amelyek annak a társadalmi osztálynak „tudnivalóit” fejlesztették ki, amelyikbe a gyermek beleszületett. Munkaeszközök mását kapta az egyik gyerek, palotákét a másik.

■ Mi a feladata ma. a mi társadalmunk gyerekei száméra készülő játékoknak? Ugyanez — és valamivel több is. Kifejleszteni bennük az alkotó, továbbgondolkodó ösztönt, ügyessé, ötletessé nevelni, hogy azután ilyen felnőttekké váljanak. A műsor jelenlegi játékainkat teszi mérlegre. keresve a jó játék elkészítésének, megtervezésének különféle útjait.

A műsor második részét október 1-én 14.30-kor láthatják, Játszótereink címmel.

Rendkívüli

adásnap

19.30: A budapesti zenei hetek nyitóhangversenyének közvetítése az Erkel Színházból.

A budapesti művészeti hetek keretében kerül megrendezésre a budapesti zenei hetek — e két rangos esemény első programja az a koncert. —, amelyen a Magyar Állami Hangversenyzenekar működik közre, vezényel Feren- csik János. A műsoron két Bartók-mű szerepel, a Zene húros-, ütőhangszerekre és cselesztára, valamint a Hegedűverseny. Ez utóbbit Székely Zoltán, a Hollandiában élő magyar művész adja elő, aki 1939-ben a mű ősbemutatójának is szólistája volt Amszterdamban. A koncert szünetében riportokat hallgathatnak a nézők a zenei hetek eseményeiről, s megismerkedhetnek a hegedűművésszel is: A riporter-műsorvezető

Antal Imre lesz.

TANULÓ DOLGOZOK JOBBÁGYIBAN

Ebben a tanévben több dolgozó tanul valamilyen iskoÚJ

A Kossuth Könykiadó több érdekes újdonsággal jelentkezik. A 89 éves korában nemrég elhunyt, kiváló kommunista forradalmár, Szabó Sándor forradalmi életútját örökítette meg Kőműves Imre A Tisza-parttól az Ebro völgyéig című könyvében. Komját Irén, az Inprektor hajdani tudósítója A kommunista mozgalom világlapja címmel ismerteti a nemzetközi munkás- mozgalom történelmi jelentőségű sajtóorgánumát, teljes nevén az International Presse- Korrespondez-et, a szerkesztőség tevékenységét, a lap munkáját. A Bajkál—Amur fővonal építését, a 3200 kilométer hosszú vasút létesítését ismerteti riportkönyvében Csák Elemér, BAM, Üt Szibéria kincseihez című, sok érdekes képpel is illusztrált könyvében. Az Állampolgári jogok a szovjet társadalomban című kiadvány a szovjet állami és társadalmi élet több felelős vezetőjével készített interjút tartalmaz. Földünk korai felfedezéseit ismerteti a kiváló tudományos népszerűsítő írások művésze, a nálunk is jól ismert Walter Krämer A világ csodái cimű könyvében. Korábbi kötete (A messzeség titkai) az előemberekről, á föld birtokba • vételéről szól, míg ebben a kötetben a második szakasz- szal ismerkedünk meg: a korai felfedezésekkel, amelyek az ókor végétől egészen az újkor hajnaláig tartanak.

Az Európa Könyvkiadó újdonságai közül említsük meg a modern olasz drámák ízléses kötetét, amely Bűntény a Kecske-szigeten címmel jelent meg. Az antológia az 1920-as évektől kezdve ad áttekintést a mai olasz dráma fejlődéséről, bemutatva legkiemelkedőbb darabjait; a válogatást Szabó György végezte. Még egy érdekes drámakötet látott napvilágot; ez a mai francia drámairodalom nagy öregjének, Jean Anouilh-nek hét drámáját tartalmazza, minden oldalról bemutatva a kiváló színpadi technikájú szerzőt. A Napjaink költészete sorozatban jelent meg Alai Bosquet: Álomgyár című verseskötete a mai francia irodalmi élet egyik érdekes, színes alakjának verseivel. A válogatás és a fordítás Képes Géza értő munkája. A Nobel-díjas finn író, Emil Frans Sill anpää elbeszélés- kötete az Emberek .a nyári éjszakában. A kötet a finn tájak nyugalmát és derűjét, a finn emberek életének természetközelségét és lelki gazdagságát egyaránt szemlélteti. Néhány újabb kiadású könyv is említést érdemel. Így a Denis Diderot: Az apáca és a Rameau unokaöccse című regényeit tartalmazó kötet, amely a magyar—román közös könyvkiadás keretében, a bukaresti Kriterion kiadóval közös gondozásban jelent meg. Ismét kapható Alexandre Dumas: Luisa San Felice, kétkötetes kalandregénye; az ezekben a hetekben megfilmesítve is oly nagy sikert arató: Száll a kakukk fészkére, Ken Kesey regénye; Mak- S7im Gorkij: Az anya című világhírű regénye, valamint a kiváló japán író, Abe Kóbó: A homok asszonya című regénye.

A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó jelentette meg: A magyar háztartások gazdálkodási modellje című érdekes tanulmánykötetet, Hoffmann Istvánná tollából. Az Időszerű közgazdasági kérdések sorozatában látott napvilágot

Josef Goldmann: A makro- ökonómiai elemzés és előrejelzés című szakkönyve. Érdekes tanulmányokat tartalmaz a Szemle a büntetőeljárásban című kötet, szerzője Pusztai László. (Az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai

Intézet gondozásában.) A

latin-amerikai helyzet jobb megértését segíti elő Kádár Béla most megjelent tanulmánykötete, Latin-Amerika gazdasági dilemmái címmel. A kiadó Minerva szerkesztőségének gondozásában jelent meg az ismert riporter, Szabó László bűnügyi elbe- séléseinek újabb kötete. 13 nyomozó emlékezik címmel.

Kezdem az irodalommal:

„Ülj mellém a kandallóhoz,

Fel van szítva fnelege,

Csobánc várról Édes-kedves, lm! Hallyad, egy agg-rege.”

Kisfaludy Sándor: Csobánc című regéjéből való ez a versszak. Ügy járunk már a Balatonhoz, mintha hazamennénk, úgy ülünk partján, hegyeinek várromjainak tövében, mint aki otthon van. Berzsenyi Dánielre, Eötvös Károlyra, írók, költők műveire emlékezünk, amelyek gazdagították Balaton-képünket, még vonzóbbá alakították e szépséges, történelmi magyar tájat.

Folytatom a képzőművészekkel. Egry József egykori badacsonyi házában, műtermében — ma múzeum — járunk nyaranként, látjuk a napfény- özönben született képeket.

Iában a Salgótarjáni Ruhagyár jobbágyi telephelyéről. Munka mellett 16-an járnak ruhaipari szakközépiskolába, négyen pedig gimnáziumi tanulmányokat végeznek. Egyéves egyetemi előkészítőre is beiratkozott egy dolgozó — ennek elvégzése után dönti el, milyen felsőfokú intézménybe pályázik, az üzem támogatásával. Szerepel a képzési tervek között egy szakmunkástanfolyam indítása is. A nyolchónapos képzésre azok jelentkezhetnek, akiknek már megvan a hároméves szakmai gyakorlatuk és betöltötték huszadik életévültet. Eddig 18-an jelezték tanulási szándékukat

Idén nyáron Tihanyban együtt láttuk Bernáth Aurél tavi képeit is. Itt faragja köveit Borsos Miklós. De ne soroljuk tovább a tó vonzásában született műveket. Légiónyi a név, az alkotások sora nagyon hosszú.

Mindezek ugyancsak hozzájárulnak ahhoz, hogy a sekély vizű, gyakran hullámzó európai tó még inkább a miénk, s mint kandalló mellé, úgy járulunk a simogató vi; dékre. Lehet-e újat mondani róla irodalomban, zenében, képzőművészetben? Nem kérdés. Lehet! A világ — ez a tájék is — önmagával azonos, a róla alkotott kép annyi, ahányan megpróbálják önmagukban kialakítani. A művész is ezt teszi, s egyúttal a nagyobb közösségnek kívánja közvetíteni születő gondolatait, érzéseit.

Udvardi Erzsébet festőmű"

NOGRAD - 1977. szeptember 25., vasárnap j

SZELÍD ÖRÖM

Udvardi Erzsébet képeiről

Fekete Gyula:

S e I e j t j e i m

Irófélének olyan mindenórás munkaeszköz a notesz, amilyen mérnökembernek a logarléc. Jó, ha kézre esik, hol rögzíteni, hol frissíteni a gyarló emlékezést.

De van azért a notesznek — észrevettem én — kevésbé dicséretes szerepe is: a lelkiismeretet elringató, elaltató. Föl jegyzi az ember azt a valamit, s azzal, hogy följegyezte, elveti a gondját. Holott nem elvetni, hanem megőrizni szeretné a gondját. Forrón-melegen leltárba iktatni, s forrón- melegen számon tartani.

Csak hát a notesz néni az a tökéletes termosz, hogy a szűkszavúan lejegyzett témákat, felvillanó gondolatokat évekig forrón tárolhatnánk benne, a legmagasabb hőfokon. Belelapoz az ember sűrűn teleírt régi noteszeibe, vagy akár a legújabb használatosba, s elkedvetlenedik, mennyi a selejt. Tíz feljegyzésem közül kilencet selejtnek számíthatok. Ügy kerül majd egyszer a szemétbe a leltárba vett gondolatcsíra, hogy sohasem kerekedik-teljesedik ki — legalábbis nem közérdekű gondolattá — a nyilvánosság előtt.

Változóban például a közvélemény — kicsire nem adunk.' Az ilyen-olyan bosszúságok, sérelmek fölemlegetése egyre inkább a levelezési rovatok profilja lesz. Be kellene végre látnom, hogy nem az irók, hanem az olvasók reszortja a bosszankodás. Valamiképp testhezállóbb is magánügyben, magánindítékból, magánsérelem miatt bosszankodni, mint a mások ügyében — közügyben.

Kedvetlenül lapozgatom selejtjeim sűrűjét.

Távirati, kurta mondatok; mintha az orvos csak egyetlen tünetet jegyezne fel a kórlapra. Immár végképp adós maradva a kórelőzmény —, s a kórokozó — földerítésével.

*

Kínálkozik persze a mentegetőzés: ez a dolgok rendje, ha az ilyen mérges kis feljegyzések fullánkjukat vesztik lassacskán. Megszokjuk a szokatlant, beletörődünk a változatlanba. Hiszen ami sokáig változatlan, az már-már megváltoztathatatlannak tetszik. Eleinte milliónyi embert foglakoz- tat valami apróbb-nagyobb bosszúság, de eljön az idő, amikor már a téma említésére is indulatosan továbblapoz talán ugyanaz a millió: könyörgöm, hagyják már ezt, a könyökömön jön ki!

Íme, a közvélemény tekintélyes része azok ellen fordul, akik az idült témát bolygatják — valljuk be, sok ebben bölcsesség. Mert ha más bele tudott törődni, miért nem törődik bele a bolygató is? Mert „halad a világ”, és „alkalmazkodnak az igények a körülményekhez”, és „minden rosszban van valami jó”. Folytathatnám a közkeletű bölcsességeket, de bizonyítok inkább.

Pár évvel visszalapozva, akkori selejtjeim közt találom a következő feljegyzést:

„A javító-szerelő munka végtelenül primitív kezd lenni; úgyszólván az alkatrészek cseréjére korlátozódik. Nem vállaljuk — ezt visszhangozzák mindenütt a szervizek, olykor filléres alkatrészek hiánya miatt. A Csináld magad! mozgalomnak soha nem volt ilyen perspektívája. Ahogy a politechnika kikopik az iskolából, úgy vonul be a felnőttek életébe. Érteni kell lassacskán mindenhez, fusizni a magnót vésővel, kalapáccsal, mert a szerviz nem javít, csak cserél — ha van mire.”

Azóta magam is sokat fejlődtem a politechnikában. Tapasztalatból tudom immár azt is, hogy egy kis „összeköttetés” ügyes kezű műszerészhez, esztergályoshoz, aki a gyengélkedő alkatrészt nemcsak kicserélni tudja, de megjavítani, sőt pótolni is, olykor többet ér, mint a sűrűn hirdetettreklámozott szakszervizek egész hálózata.

Lám, így fordul a köz javára egy bosszantó hiba: po-' litechnikát tanul az ország.

Olvasom egy nyugdíjas levelét: elromlott a hűtőgépje.' Két szerviznek jelentette be, mind a kettő ki akarta cserélni az aggregátort. Az egyik húsz forintot, a másik negyvenet kért csupán azért a felvilágosításért, hogy a javítás 1800 forintba fog kerülni. Nem lévén ennyi fölösleges pénze a nyugdíjas levélírónak, egy ismerőse tanácsára hozzálátott maga, és kipiszkálta dróttal az eldugult gázcsövet. Ingyen piszkálta ki.

Lóm csak, hiba lett volna hadakoznom a szervizek ellen annak idején. Mert megtörténhet ugyan, hogy a primitív alkatrészcserékre kárhoztatva elfelejtik lassan szakmájukat a szervizek dolgozói, de megtanulja helyettük a szerelést, a javítást, a hiányzó apróságok pótlását a sok „hozzá nem értő”.

Tftr

Kétlelkűségem tükrei: szaporodó kiszolgált noteszeim.’

Az újságíró felirkálja a mindennapos dühöket, az író meg rostálja kifelé —, s végtére a két lélek közötti tágas résen majd mind kipereg.

De marad utána valami nyugtalanság — mindkét lélekben közös.

vész újabb Balator-interpre- tációt mutat be most Salgótarjánban, a megyei művelődési központ üvegcsarnokában, a képzőművészeti világhét alkalmából. A művek által közvetített összkép hitelességéhez nern fér kétség. Hiszen már csaknem két évtizede Badacsonytomajban dolgozik, abban az atmoszférában, amely különösen erősen formálja az itt élő embert. Az a pantheisztikus életérzés, amely műveiből sugárzik, több, korábban itt élt, s napjainkban is hosszabb időt itt töltő pályatársáéval rokon. Ügy látszik, ez a dunántúli tónak és környékének alig kikerülhető varázsa, amely különösen erősen sugallja az ember és a természet egységének ismételt kifejezését.

Udvardi Erzsébet érzékenyen reagál e sugallatra. Műveiben alapvetően impresszio- nisztikus indíttatást érzek, annak ellenére, hogy a megfogalmazásban erőteljes és tudatos műviség jut érvényre. Lírai feljegyzések — itt-ólt gondosan készült vázlatok —

ezek a képek a tájék embereiről, növényeiről, az évszakok megállíthatatlan váltakozásáról. A nyár aranya, a tél ezüst színe következetesen jelenik meg a képeken, mintegy megadva külön-külön és együtt is a művek alaphangját. Bizonyos drámaiság is megjelenik a képeken, amelyek a téli jeges víz és a vihar megjelenítésében jutnak főként kifejezésre, továbbá a Szüleim sorozatban és a Látogatás című képen, bár a líra e műveket is átszövi. Ide sorolom még a Bosszú című képet is>.

Udvardi Erzsébet Munkácsy- díjas művész, alkotásai külföldi és hazai tárlatokon gyakran szerepelnek. Festményei, többi között, ott voltak az 1960-as velencei biennálén, kiállított Bécsben, Tihanyban, Budapesten, 1966-ban elnyerte az Egry-díjat, 1970-ben az egri akvarellbiennálé díját, hogy csak néhányat említsünk.

Salgótarjáni kiállítása szelíd örömet kínál.

_____ Tóth Elemér