Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)

1977-09-17 / 219. szám

„Muzsika és mese nálam együtt vannak..."

Csizmadia István a Talpuk alatt fütyül a szél című film prímásaként.

Mint a mesében: „Falu végi kis házban élt-éldegélt egy idős házaspár. Egy napon a bácsi —, aki, hogy szavamat ne vétsem, juhászember volt, hosszú esztendőkön át, amíg csak az egészsége engedte — levelet kapott, amelyben az állt, jelenjen meg a fővárosban, az ország házában egy fényes ünnepségén. Sejdítetíe, miben törik fejüket a levél küldői: jutalmat adnak neki. ..”

Stílusos, Csizmadia Istvánhoz illő is, igaz is ez a játékos bevezető. A nógrádsipeki nyugdíjas téeszjuhász valóban jutalomért mehetett fel augusztus 20-a táján Budapestre, és ezt a mesékért kapta. No és a muzsikálásért... Ugyanis a kitüntetés — a Népművészet mestere cím — a mesemondónak és a népi hangszerek „tudósának” elismerése.

— Árulja el, Pista bácsi, melyik a kedvesebb: a mesemondás, vagy a muzsikálás?

A csuparáncarcon huncut- kodó mosoly villan fel, sejtem mi lesz a felelet...

— Hát, a mesemondáshoz is mindig vittem magammal a hegedűt a rádióba.. . Az az igazság, hogy a muzsika és a mese nálam együtt vannak, jól megférnek.

— Mégis, melyik a régebbi vendég a háznál?

— Az a muzsikálás. Hosz- szú lenne, ha úgy igazán elmesélném, hogyan is kaptam rá a zenélésre, de megpróbálom azért rövidre fogni. Szóval, hatéves voltam, Heren- csényben laktunk, egy hosz- szú cselédházban. Boldogult édesapám vizsgázott kertész volt, Se ő, se a bátyám zenélni nem tudott. A gazda fiának lakodalmán láttam először hangszereket. Odaáll- tam bámulni a cimbalom sarkába, édesanyám vitt el onnan reggel... Azután zsindelyből, cirokból, cérnából hegedűt és vonót eszkábáltam össze — nyikorogni tudott... Igazi hegedűt a kántor adott a kezembe. Azt éreztem akkor, a mennyországban vagyok. A kutasói zenekarban tanultam .muzsikálni. Amikor Nógrádsipekre kerültem 1929- ben megszerveztem itt a zenekart. Egyébként hegedűn, furulyán, flótán, okarinán, klarinéton és dudán tudok játszani. Van itt Sipeken egy öttagú zenekarom ma is.

t— Kérem, meséljen valamit a mesékről, hogyan is kezdődött a mesemondói hivatása !

— Béres koromban reggelikor, ebédkor —, amikor egy kis pihenő adódott — szívesen meséltem a többieknek, sokszor megnevettettem a társaimat. Kérdezgették: hogy találtad ki ezeket? — pedig nem is volt abban kitalálás, magam is hallottam. Már apám mesélte, neki a nagyapám, aki benne is. volt a „slamasztikában” ismerte

ezeket a betyárokat. Később, már bácsikoromban a fonóban, fosztóban meséltem. Ma már csak egy-egy disznótoron, na és „hivatalosan”, néprajzi gyűjtéshez. Harminckét mesém van dr. Kovács Ágnesnél leadva. Hogyan is kezdődött a hivatásos mesemondói „pályám”? 1973-ban Baján szerepeltem egy nemzetközi / folklórfesztiválon, ahonnan első díjat hoztam el. Nem volt nekem se akkor, se azóta lártipalázam, nem vagyok izgulós.

Közben szipkát szed elő az egyik fiókból, egy darabka szivar kerül bele. A füstölés mellett még jobban megy a beszélgetés. Bár ahogy a felesége, Emerencia néni elárulja, sosem kérette magát, ha beszélgetésről volt szó. És hogy sokfelé megfordult már, szinte unja a csavargást. De amikor beállt a taxi tavalyelőtt a ház elé, hogy Hajdúszoboszlóra, filmforgatásra vigye, azért szívesen ment..

— Decemberben kezdődött, januárban fejeződött be ez a forgatásbeli munkám. Jó volt, sok élményben volt részem. A filmen — a cím?: Talpuk alatt fütyül a szél — én vagyok a csárda muzsikása. A zenét később, a Sebő-együttessel vették fel. Őket 1973 óta ismerem, dolgoztunk együtt másképpen is. Van köztük egy Gergő nevezetű, azt helyettesítettem, meg voU közös felvétel a rádióban.

— Amióta 1973-ban felfedezték, és különböző műsorokban szerepelt, bizonyára sok mesemondó ismerőse van az ország különböző részeiről.

— Baján tízen voltunk mesemondók. Legutóbb, az Egyetemi Színpadon már csak hatan léptünk fel, nem mindenki sikerrel: volt, aki pár mondat után kifutott a színpadról, egy másik a végét hagyta el a meséjének — pedig előző este olyan gyönyörűen tudták! Sajnos, egyre fogyunk...

— Már hallottam egyszer a rádióban, tudom: meséi a betyárokról, a szegények életéről szólnak főként. Vajon mennyi az igazság ezekben a történetekben?

— A legtöbb olyan, hogy megtörténhetett apáról fiúra szálló hagyomány van mögöttük. Persze, az a legfontosabb, hogy szépek, komolyak, vagy vidámak legyenek, hogy szívesen hallgassák őket.

Egyet el is mond ízelétőül. Elhallgatnál^ napestig, de búcsúzni kell a kedves idős házaspártól. Kívánjuk, hogy a sipekiek, a Palóc szőttes nézői, hallgatói és a rádióhallgatók még sok alkalommal gyönyörködhessenek Pista bácsi meséiben, muzsikálásában!

G. Kiss Magdolna

Fülöp János:

ECÍLEMÜL.E

(Kiaretrény)

29

— Az istenit- — Ezt már érthetőbben lihegi- Intek kifele, de közben megyek is, jobb lesz tágasabb helyen, fene tudja, mit akar ez:

— A rrférnök az életére esküdött, hogy a dombokat is ellepi a víz.

Sikerül kijátszanom magam a konyhába —- mert már ott vagyok- S tovább fecsegek, játszom a derűset, a keményet.-. jókor fordulok meg: most lódul ki. S a lócán kezébe akad egy kés- Krumplit metélt vele Margit— Nono! — mondom izgatottan. — Legyen esze. Bibok bátyám-.•

Most kezdi fröcskölni a szót. A legmocskosabbakat- S olyan fehér, mint a vászon, az ábrázataDe köztünk van a konyha- asztal.

Nincs időm félni- Érzem magamban, hogy nem félek.

Nekem van igazam- Figyelem a kést tartó kezét- Belémvil- lan, hogy milyen hülye voltam. a padláson hagytam a géppisztolyt, azzal féken lehetne tartani.

Mikor sújt felém, elugrokRészeg lehet, mert nekiesik a pad végének, onnan vágódik vissza.

— Ide mertél gyónni! — ezt mondogatjaGombóc támad a torkomban. Hülyeség, de: sírhatné- kom van-- Jót akarok, s ez a hála- Közben kerülgetjük az asztalt: ha ő erre. én arra.

— Nem érti, hogy mindent el fog önteni a víz?

Nem hallja, csak mondja a magáét- S próbál fölmászni az asztalra.

Ugranom kellene de nem megy- Csak húzódom a sarokbaA dühe ment meg. Hogy nincs türelme egészen föltérdelni- Fektéből dobja előre magát, célt téveszt, a kés hegye a falba vágódik, megbicsaklik. ki a kezéből, a támla mögé esik.

De a másik keze elér- Be- lémikap. S ahogy ugranék, a súlya visszaránt. Leesünk az asztal alá, fájdalmasan megütöm a vállamMég most sincs harag bennem, nem is fogom fel. hogy az életemet akarja- Ki akarok keveredni a sötétből, az asztallábak s az öreg csápoló keze közül, amely a zubbonyomat tépi. Rúgok, hányom- vetem magam- A zajban, amelyet csapunk, hallok valami süvítést, de elnyomja a nyögés. a lihegés, a kiabálás — mert már én is kiabálok, megfeszülve vonszolom kifele magam, de vonszolom magammal az öreget is.

Így esünk ki hirtelen a kpnyha közepére- S ha verekszünk is — de test test ellenEgyszer le tudom rúgni magamról, de közben megkarmol, s ahogy a sebbel meg- vérződő ujjaimra nézek időt kap. megint rámveti magát. Nehéz, mint a föld- Bénítóan erős a fogása. Érzem., hogy gyengülök. Hangos zúgás van a fülembenAhogy a képembe markol, az annyira fáj, hogy belemarok a kezefejébe- Ordítunk mindketten a fájdalomtól. Kétfelé esünk, de én járok rosszabbul, mert arcraesek, s ő elkapja a torkomatFény gyullad a szemem előtt, hogy szinte belevakulok, minden porcikám megfeszül, hogy kitépjem magam a szorításából. tátogok a kezemmel, az ordítás, amelyet elszorít szétveti a tüdőm, vízhullám

4 NÖGRAD - 1977. szeptember 17., szombat j

Hasznosnak ígérkező kulturális eseménysorozat előkészítése folyik Salgótarjánban. A jövő hónap elején kerül sor a „Fiatal művészek Salgótarjánban” című rendezvényekre- Bár gazdag lesz a program, amelyről még szólunk, először mégis arról ejtsünk néhány szót. milyen szerepet tölthetnek be a várható események a város és a megye szellemi életében.

Ügy tűnik, hivalkodásmentes találkozásokra számíthat a közönség a művészekkel- Marxi megállapítás szerint: „ha éiveíni akarod a művészi alkotást- akkor művészileg művelt embernek kell lenned”. Minden remény megvan arra. hogy ezek a közelgő események a dolgozók és az ifjúság szélesebb tömegeit segítik hoz” zá a művészileg való vűvelt — vagy legalábbis műveltebb — emberré váláshoz, n műveltségi színvonal emeléséhez, ezáltal a gondolkodás és az életmód formálásához is.

Hasznosnak véljük azt is. hogy a fiatal művészekkel való találkozások nem ígérkeznek kivételes eseményeknek- Ez a rendezvénysorozat szervesei*1 illeszkedik a megye- székhely. illetve a megye köz- művelődési programjába. Így tehát inkább folyamatról, semmint egy önmagában álló kulturális akcióról van szó, s ez mindenképpen örvendetes jelenség- Elég. ha csak a képzőművészeti világhét eseményeire, vagy az éppen ugyancsak októberben zajló múzeumi és műemléki hónap programjaira gondolunk, amelyek szintén a közművelődés, illetőleg a múzeumok aktív idejét jelentik. Többi között- e rendezvénysorozatok kapcsán is elmondhatjuk, bonta- kozóban van megyénkben az a pezsgőbb közművelődési élet, amelyre a társadalmi fejlődés jelen szakaszában olyannyira szükség vanHa nem is szakítjuk ki a fiatal művészekkel való találkozásokat a közművelődés egészéből, folyamatától, röviden szóljunk azért néhány fontosabb eseményről.

Elöljáróban annyit, nem csupán egyetlen ir.ű\ észeti ág ifjú alkotói lesznek jelen október elején Salgótarjánban, hanem az irodalom, a képzőművészet, a zene. a színház, a film- a táncművészet fiatal művelői találkoznak a közönséggel* így például a város középiskoláiban rendhagyó irodalomórákat rendeznek, amelyeken a színművészeti főiskola végzős hallgatói vesznek részt. Két kiállítást is említünk- Az egyik majd október 8-án nyílik meg a megyei művelődési központban. Itt a Fiatal Képzőművészek Stúdiója kísérleti műhelyének tagjai mutatják be a város közönségének azokat a maketteket, terveket, fotódokumentációkat stbamelyeket Salgótarján nyugati városrészének környezet- rendezési pályázatára készítettek. Ez a tárlat egyúttal a nyílt várospolitika további megvalósulását is jelenti, hiszen a lakosság már a tervezés stádiumában ismételten találkozhat a kvalitásosai*) városi környezet megteremtésével összefüggő elképzelésekkel. A másik kiállítást ugyancsak a Fiata' Képzőművészek Stúdiójának tagjai rendezik. A kohászati üzemek művelődési központjában négy-öt festő és grafikus mutatkozik be a közönségnek október 15-én- A stúdió tagjai egyébként október 13-án személyesen találkoznak a közönséggel a megyei művelődési központban.

A rendezvénysorozat programjaként a Balázs Béla Filmstúdió filmbemutatókat tart a városban- Ember Judit: Tantörténet című nagyjátékfilmjét október 10-én láthatjuk. Másnap pedig három kisfil- met vetítenek- A végzős színinövendékek október 9-én a Pénzügyi és Számviteli Főiskola salgótarjáni tagozatának helyiségében mutatkoznak be. Sor kerül fiata! táncművészek fellépésére is- Ugyancsak a főiskola helyiségében kerül sor elsőkönyves írók bemutatkozására is, a Magyar Írók Szövetsége közreműködésével. A Filharmónia segítségével pedig fiatal művészek rendeznek koncertet- T. E.

Áttekinthetőbb, ösztönzőbb

A pedagógusok és az egészségügyiek bére

Mértéktartó hírverés követ- nyékben dolgozóké még en- te a kormány májusi bejelen- nél is alacsonyabb mértékben tését, miszerint szeptember és emelkedett? S amikor —közoktóber elsejei hatállyal, köz- ponti elhatározásként — ahá- ponti alapból jelentősen fel- rom százalékot ötre emelték, emelik az oktatásügyben, és a gyakorlatilag végrehajtott az egészségügyben dolgozók béremelések százalékértéke bérét. Több szempontból is maradt a másfél két és fél örvendetes, hogy az érintett százalék körül... munkaterületeken béremelésre, bérrendezésre kerül sor. Az egészségügyben és az

Az oktatásügy berkeiben az oktatásügyben dolgozók jó- emlúlt években már-már szál- szerével nem tudták pontosan lóige volt a kérdés: „Miért megmondani, hogy havonta nincs pénz, ha egyszer van?” mennyi is a végzett munkáért Miért fordulhat elő — nem íá,ró keresetük, mert a mindvéletlenül, nem esetlegesen, két területen meghonosított hanem hosszú éveken át és bérendszer enyhén szólva is rendszeresen —, hogy a bér- áttekinthetetlen volt. A kü- fejlesztésre szánt összegek lönböző túlóradíjak, pótlékok nagy — majdhogynem na- 5s eSyéb címeken fizetett gyobbik része nem jut el a összegek Időrendben sem kö- pedagógusokhoz? 1973—1974. vftték az elvégzett munkát: éis 1975-ben a lehetőség sze- bizonyos díjakat azonnal kl- rinti három százalék helyett fizettek, más összegekre egy- az alsó- és középfokú okta- ”^ hónapot is várni kellett.

Mai tv-aján faiunk

20.05: MONSIEUR VERDOUX.

Chaplin 1947-ben . még Amerikában készített filmje, a Monsieur Verdoux valóságos történeten alapszik: Párizsban garázdálkodott egy gyilkos — neve Landru —, aki széptevéseivel, házassági ígéreteivel szedte áldozatait. Az ő figurájába bújt Chaplin — ezúttal először hagyva Charlie, a keménykalapos, sétabotos kisember maszkját —, hogy bebizonyítsa tételét: néhány ember miatt hatalmas szervezet mozdul meg, míg a háborúban törvényesen gyilkolnak meg milliókat és milliókat.

Társadalombírálata — éppúgy, mint a klasszikussá vált „A diktátor” esetében — sértette a jobboldalt és konzervatívokat. Ezért hamarosan meg is vált Amerikától. Ez a filmje azonban máig megőrizte filmművészeti, emberi értékét.

csap az arcomba és megtölti a szájamat, megrendül alattam a vertföld padló, egész testem vízben ázik... ... vége- Vége a szorításnak- EleresztVízben fekszem- Káprázó szemem előtt víz fut, jéghideg, szennyes víz. Ez a halál?

Tagolatlan ordítást hallok. Az öreg Bibok. Futni akar. fröcsköl a lépése nyomán- Épp akkor nyitja meg az ajtót, amikor megpróbálok fel- tápászkodni. A beömlő víz mindkettőnket leüt a lábunkrólAz udvar helyén, a völgy helyén egybefüggő, mozgó szürkeség. Térdig vízben állok fel, s még mindig nem jut el az agyamig! hogy ez.-.

Rettenetes, jajgató állatüvöltés. Bele kell rázkódni.

Az öreg megint kifele rohan, akkor éri a házat a következő lökés, hogy belenyögnek a falak, s a tornác előtt összeroskad az óriási tüzelőmáglya- Az öreg elesik a tornácon. kiabálása bugyboré- kolásba fúl- Ahogy utánavetem magam, az ágyékomat úgy éri a jéghideg víz, mintha bárddal metszenének belé- Alig érem el Bibokot, tépi magát a kezemből: — Az állatok !

Harsog körülöttünk minden, én ezt nem képzelhettem, hogy ilyen zaj lehet, süvítés, sziszegés, igen, az- állatok is. rémületes hangokat adnak, az istálló valamivel lejjebb van, ott már torkig érhet, de nem lehet odamenni, rohan a víz mindenfelé, már derékon felül’ ér nekem is, most óbtasi intézményekben dolgozok átlagbére mindössze 1,7 százalékkal a felsőfokú intézméred az életösztönöm: — A padlásra! Hallja? A padlásra!

A kamrában, ahogy nyitom az ajtót, a. vízzel együtt ismét elesek, minden csuromvizes rajtam, de el tudom kapni a fakorlátot, s végre kivergődök. Bibok bácsival együtt. Felkecmergünk, lihegve roskadok le a kukoricára, érzem por- és egérszagát.

Künnről mindent, a víz süketítő bömbölését is túljajgatják a jászolhoz láncolt állatok, nem emberi fájdalom- és félelemkórus. Mellettem csapzott szürke fejét öklei közt gyúrva zokog az öregember.

Mielőtt elirtózhatnék önmagunktól, akik talán megmenthettük volna a jószágot, olyan ütést kap a ház, hogy meginog bele, oldalt, a tetőnél, egy reccsenő gerenda mellett törik a cserép, s megjelennek előttem a jétáblák a folyamban, ahogy egymásra torlódtak, igen, ezek most jönnek, úsznak az árral, mint a torpedók- vágódnak abba, ami előttük áll.

— A jég! — ordítofn az öreg fülébe.

Kábán emeli a fejét, ekkor megint kapunk egyet, ismét ropogva hullanak le a cserepek, a résen besüvít az árvíz hangja, mint a szélvihar, s csikorgó hangok hallatszanak.

— A kéményhez! — rántom föl a vénembert.

Odavonszolódunk. Ha a ház nem is, tán ez kitart.

Tudatára ébredek annak, hogy nagyon fázom.

(Folytatjuk)

A most csak vázlatosan említett gondokról, furcsaságokról egyébként az elmúlt években is sok szó esett. S éppen ez az a pont, ahol a mostani bérendezés megéri a figyelmet. Mert annak nincs sok értelme, hogy ezúttal újra és ki tudja hányadszor papírra rögzítsük a bérrendezés részleteit; hogy tudniillik milyen munkakörökben, milyen elvek szerint és hány százalékkal emelkedtek — illetve az egészségügyiek esetében csak október elsőjétől emelkednek — a bérek.

Arra azonban érdemes odafigyelni, hogy a szóban forgó két munkaterület agyonbonyolított bérendszere, éppen most, a központi béremelések végrehajtásával párhuzamosan egyszerűsödik, áttekinthetőbbé válik. Ismerve a különböző bérendszerek sajátosságait — ez azt is jelenti, hogy a pedagógusoknál és az egészségügyieknél az eddigieknél nemcsak racionálisabb, de lényegesen ösztönzőbb bérrendszer funcionál majd a következő években. Egyszerűsödik a pótlékok rendszere, egyértelműbbé válik a túlórák honorálása, helyet kap a lehetőség szerinti tarifarendszer, egyszóval — alaposan leegyszerűsítve a változások lényegét — ki-ki jobban figyelemmel kísérheti, hogy bizonyos munkákért' mennyi pénz jár, s hogy azt -a pénzt megkapja-e? Mi több: a módosításoknál arra is figyeltek, hogy a több és a jobb munkát egyértelműbben honorálhassák- Most már csak az kell, hogy a szerencsésen módosított alapelveken nyugvó bérrendszer ne torzuljon el a gyakorlatban.

Vértes Csaba