Nógrád. 1977. szeptember (33. évfolyam. 205-230. szám)

1977-09-17 / 219. szám

Mit ad nekünk a Vöröskereszt?

A jó munka biztosítéka

" AMIKOR JÓ NÉHÁNY évvel ezelőtt Vincze Istvánnét, a balassagyarmati költségvetési üzem fiatal dolgozóiét megbízták a helyi Vöröskereszt szervezésével, többen- is feltették neki a kérdést: miért lépjünk be? Mit ad nekünk a Vöröskereszt?

A lelkes fiatalasszony pedig agitált, beszélt; emberi humanitásról, segítségnyújtásról, az egymás iránti megbecsülésről, a bajbajutottak támogatásáról. A támogatásról, amelyre bárkinek szüksége lehet.

Azóta hosszú idő telt el, s a dolgozók, most már a városgazdálkodási vállalat dolgozói (mert ez év januárjától ezen a néven egyesült a balassagyarmati ingatlankezelő vállalat és a költségvetési üzem) maguk is érzik, elismerik a Vöröskereszt rangját, emberközpontú tevékenységét.

De mit is tett és tesz a vállalat vöröskeresztes aiap- szervezete? Hogyan vált népszerűvé a tagság, ez emberek körében?

Vincze Istvánná vöröskeresztes titkár: — A közel négyszáz dolgozóból több mint 150 a vöröskeresztes tagok száma. Vállalatunk négy telephellyel működik, ezért az emberek összefogásában, mozgósításában nagy segítséget nyújtanak a telepeken létrehozott egészségügyi állomások, melyek irányítását az elnök, illetve az aktívák végzik. Külön örvendetes, hogy a nálunk nagy számban levő

cigánydolgozók közül is sikerült néhányat bevonni a munkába.

Eseménydús, színes év volt az idei az alapszervezet életében. Több dolgozó vett részt elsősegélynyújtó tanfolyamon, a tagság élen járt a véradásban, a többszörös véradókat a vállalat «üiön.u- ta lomban részesítette. Da történt itt egyéb más is a nyár folyamán. Az emberek szívesen beszélnek a kismamatalálkozóról, amelyen 21 gyesen levő anyuka vett részt. Valamennyien elhozták a gyerekeiket. Nem csupán a vállalat kollektívájával. a régi munkatársakkal. de egymással is itt találkoztak ismét a kismamák. Fényképek, dokumentumok őrzik a nyári napközis tábor lakóinak megrendezett vöröskeresztes vetélkedő emlékét. A gyerekek tesztlapom kát töltöttek ki, sebet kötöztek, beteget ápoltak, s a jutalom a könyveken, csokoládén kívül a közös élmény varázsa, az elsajátított ismeretek kamatoztatása.

AZTÁN A NYUGDÍJAS- TALÁLKOZÓ. Húsz idős ember ült össze a vállalat kultúrtermében, húsz egykori dolgozó ismerkedett a megváltozott munkakörülményekkel. A szocialista brigádok felajánlották segítségüket a tüzelő beszerzéséhez, a kisebb, javításra' váró munkák elvégzéséhez. Forgott a lemezjátszó korongja, s a vidám magyar ucta táncra csábította az idős embei eket.

Az „átlag" lengyel...

Vannak lengyelek, akiket egy-egy remekműről, tudományos eredményről vagy gyönyörű dallamaikról világszerte ismernek. Elég talán Kopernikusz, Kosciuszko, Mickiewicz, Chopin, Sklodowska-Curie, Rey- mont vagy Sienkiewicz nevét említeni. S vannak általánosító megjegyzések, amelyek több-kevésbé rá- illenek minden lengyelre. Az egykori cári Varsó rendőrfőnöke például kijelentette: „A lengyel nemzet veszélyesen ötletes és mindenre képes”. Bizonyára sok igazság van ebben a megállapításban ts, bár nem lehet mindenre kiterjedő tényekkel igazolni.

De vajon milyen a XX. századi, úgynevezett átlagos lengyel? A számítógépes statisztika korában erre már bőséges a Tényadat. A legfiatalabb Európában; mindössze 30 éves, azt is figyelembe véve, hogy az utolsó 40 évben a lengyel férfiak átlag életkora 18,6 évvel, a nőké pedig 22,4 évvet meghosszabbodott. Minden második lengyel városi lakos.

Az is tény, hogy az átlagos lengyel soha ilyen magas képzettséggel nem rendelkezett. Minden nyolcadiknak középiskolai, minden negyvenediknek főiskolai végzettsége van.

A lengyel rendkívül mozgékony: azt tartják, hogy az utazást illetően első EurópábanÉs vajon, hogyan élnek ma általában a lengyelek? Az egy főre jutó átlagos 1 havi kereset 4000 zloty körül van. A keresetének legnagyobb részét az „átlagos lengyel” élelmiszerekre költi. Évente 70 kilogramm húst fogyaszt, elég sok alkoholt és kávét. Az évi cukorfogyasztása körülbelül 45, a gabonafogyasztás 120 kiló. A háztartások csaknem 90 százaléka mosógéppel, 50 százaléka hűtőszekrénnyel, 80 tv-készü- lékkel és 6 pedig személy- gépkocsival rendelkezik.

Mindez egy átlagos fejlődést számítva is, minden reményre feljogosítja a lengyel állampolgárt.

— A látványos, mutatós rendezvényeken túl nagy gondot fordítunk a Vöröskereszt alapvető társadalompolitikai feladatainak megvalósítására. A környezet védelme, tisztasága érdekében felhívást adtunk ki a város valamennyi házfelügyelőjének a Tiszta háztömb cím elnyeréséért. Az egészségvédelem, az egészséges életmódra nevelés, az alkoholizmus . elleni küzdelem, a tudati állapotok megváltoztatása rendkívül fontos. Előadássorozatot szervezünk

ezekben a témákban és szeretnénk, ha ^ninél többen meghallgatnák.

Mi a feltétele annak, hogy egy vöröskeresztes alapszervezet jól működjék? Vincze Istvánná szerint a vállalat vezetőivel, a párttal, szakszervezettel, a KISZ-szel való jó együttműködés, partnerkapcsolat. S a balassagyarmati városgazdálkodási vállalatnál ez a kapcsolat mintaszerű. Rangja, becsülete van a Vöröskeresztnek.

Deák László párttitkár: — A Vöröskereszt széles rétegeket mozgósító tömegszervezet. A pare sók segítséget, támogatási adhat a felvilágosító munkához, a meggyőzésnez. Alapvető a tudati átlapolok megváltoztatása és ebben nagy szerepe van az egészségügyi felvilágosító munkának, az egymás iránti megbecsülésre. a kollektivizmusra nevelésnek. Kötelességünk segíteni a Vöröskereszt munkáját, hiszen a cél, a szocialista ember formálása valamennyiünk közös érdeke.

Ács Boldizsár, a vállalat igazgatója: — Jólesik a figyelem, jólesik, hogy írnak rólunk, de ne legyünk elfogultak, elégedettek önmagunkkal szemben. A vállalat ösz- szevonása után igen sok gondunk mellett sikerült talpraállítani a vöröskeresztes alapszervezetet. De ne kápráztasson el a véradás sikere, a látványos statisztika! Ez a tevékenységnek csupán az egyik oldala. Legalább ilyen fontos a másik, az egészségügyi fel- világosító munka. Ha az emberek majd meghallgatják az előadásokat, megszívlelik és 20—30 közül csak néhányan visznek haza valamit a hal- loUakból, akkor az már eredmény, akkor hasznos, járható úton haladunk. Mi. a vállalat vezetői figyelemmel kísérjük és továbbra is támogatjuk a Vöröskereszt törekvéseit és nem tekintjük hú- szadrangú kérdésnek. Mert a kollektív munkában megvan a meghatározott helye, szerepe.

A BALASSAGYARMATI

városgazdálkodási vállalatnál ma már senki sem kérdezi meg: Mit ad nekünk a Vöröskereszt? Mert a szervezet az idők folyamin rangot, elismerést vívott ki magának a dolgozók, a vállalat vezetői körében. S ez a rang biztosítéka a további jó munkának.

Kiss Mária

Kedves az idd, szép a termts

Szilvaszüret

Dehercsény felett

Szilvaszüret Debercsény- ben, a Magyarnándori Állami Gazdaság gyümölcsösében. Irányítója Hanuka Miklós kertésztechnikus, a brigád vezetője. Ez a szüret is ünnepélyes akár más gyümölcsféleségé. Különösen az idén, mert olyan jó a termés, amilyen csak ritkán van. A kertésztechnikus mondta, hogy tavasszal, amikor virágba borultak a fák, hatvan vagonra becsülték a termést. A szilvaszedés kellős közepén már biztos, hetvenöt vagonon felüli is termett ebből a közkedvelt gyümölcsből, amely illatos, vastag húsú, különlegesen finom zamatú, magvától váló.

— Budapesten, megyénk városaiban, községeiben a piacon közkedvelt és keresett áru. Mi, akik gondozzuk a szilvafákat ennek nagyon örülünk.... — mondta Hanuka Miklós, a kertészeti brigád fiatal vezetője.

A gyümölcskertészetben mozgalmasak mostanában a nappalok. Debercsénytől Két* bodony felé a szelíd déli oldalakon terül el a végtelen „dzsungelnek” tűnő gyümölcsös. A járatlan ember eltévedne benne, ha nem követné a sűrű gépjárműforgalmat- Autóbuszok szállítják a munkára jókedvvel induló fiatalokat. Többségük iskolás a környező községekből. Ott vannak az állandó kertészeti dolgozók. A szüretelők száma eléri a kétszázat, ezekben a napokban. A brigádvezető megmagyarázta, miért szükséges az erőket most összpontosítani.

— Kora reggeltől késő estig dolgozunk. Versenyben az időjárással, hogy mire esősre fordul, végezzünk a szedéssel. Nem csupán a szilvaszüret a feladatunk, mert megérett .az alma. Azt is szedni kell-..

Ügy szólott a gyümölcsszedésről Hanuka Miklós, mint parancsnok a hadműveletről. Minden figyelmét erre összpontosítja. Szépen gondozottak a gyümölcsfák még a terméstől megfosztva is. Egyenes sorok, megművelt sorközök, ahol most szállító traktorok forognak. Emelővel felszerelve rakják a teli ládákat szépen sorban a bejárathoz közel. A kormánykeréknél Juhász Ferenc és Gyurek József. Innen szállítja a termést pótkocsival felszerelt vontatóval rendeltetési helyére Gubó István és Kelemen János. A brigádvezető külön is felhívta a figyelmet.

— Nagy segítséget nyújtanak a munkához a gép kezelői. Megkímélik az emberi erőt a nehéz ládák rakásától.-.

Az emberi erő! Ez a legszűkösebb a kertészetben. Mert a gyümölcsöt — elsősorban a külföldi és a belföldi piacokra szállítandót — kézzel kell leszedni. Ezt a kertészet állandó dolgozó asz- szonyai végzik. Ki közülük a legszorgalmasabb? Mind a negyven egységesen, így jellemezte őket a vezetőjük. És ki tudná a legjobban? Már egy évtizede végzi e munkát Hanuka Miklós. Kisecsetd ember, szomszéd falubeli, ismeri a területet, az embereket is. Meg tudja teremteni a munka összhangját. Enélkül nem lehetne boldogulni ilyen nagyüzemi módon gazdálkodó gyümölcskertészetben.

Mondta is:

— Januártól januárig tart a munka a kertészetben.-.

A fának meg kell adni ami annak jár, ha jó termést várnak tőle. Egészséges a gyümölcsös, annak ellenére, hogy az idei esztendő a fagytól, a jeges viharig, mindennel szolgált, de a termésre nem panaszkodnak. Az emberi munka segítette átvészelni a gyümölcsfáknak a nehéz napokat. Ezt a munkát csak jókedvvel, hozzáértéssel lehet így elvégezni. Hanuka Miklós pedig munkatársaival nagy szeretettel végzi a gyümölcskertészkedést. Végelát- hatatlanul nagy a gyümölcsös és egyre fejlesztik., De- bercsény felett már egészséges almafacsemeték kapaszkodnak • a talajba. Az is a kertészek feladata, elültetni, gondozni, felnevelni az1 újabb gyümölcsfákat.

— Megvan a mindennapi munkánk, de most első a megérett gyümölcs leszedése.-. — így zárta le a beszélgetést a brigád vezetője.

A szállításra kirendelt traktorok megérkeztek a depóhoz. Elgördült két autóbusz is. Diákokat hozott, akik szüretelni jöttek. Juhász Ferenc, a traktoros kérdezte, hová rakja a gyümölcstől teli ládákat. Olyan pezsgő, eleven ott a gyümölcsfák között az élet, hogy a brigádvezetőnek kevés az ideje a beszélgetésre. Üt- jára ment hát. Hívták az asz- szonyok, intézkedett. Utána a diákokhoz sietett eligazítani őket. Azután útnak indította a szállító járműveket, hogy reggelre a piacokon ott legyen a friss szilva és a konzervgyár se várakozzon. Gyorsan kell cselekedni, pontosan, szépen, mert kedvez a szüretnek az idő.

B. Gy.

Öregek találkozója Pásztón

Élet az éveknek

Nemrégiben fiatalos hangulattól izzott a pásztói öregek napközi otthona. Pikantériás viccelődések, falakat rengető nótázások töltötték meg jókedvvel és derűvel az otthont. A tánc sem maradt el, a nyolcadik-kilencedik ikszet taposó nénikék korukat meghazudtoló ügyességgel ropták — ha nem is a „kidobóst” —, de a csárdást azt példásan. S míg a táncosok kifújták magukat, a többiek Petőfi-köite- ményekből rögtönzött szavalóversenyt tartottak. A 60—70 éve tanult verseket mondták el újra. Igaz, a hang egy kicsit megváltozott az évek során, de a szív, amely diktálta,

'•«uíisiiiiiiiiiiniiiiMiiUiiiiiiüiuiiiiiiiiiiiitiiuiiuiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiikiiiiiiifiiiiuufiiiuiiiiuiJuiiuiiiinuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiii.tiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiKiiuiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiuiiiiiimiiiiiiiiMiiit

................. rM

E

sztendők során új városrész alakult ki Salgótarjánban, a Sebaj telepen. Igaz, az elnevezés talán a nemtörődömséget takarja, ennek ellenére dinamikusan épül, fejlődik a településrész. Ez év végén már befejezik az útépítést, jövőre pedig korszerű ABOáruház, bölcsőde, óvoda, iskola építését kezdik el. A lakótelep impozáns látványát tovább emeli, hogy a most készülő kilencemeletes házak mellé további hetet készítenek. így várhatóan néhány év múlva az egyik legnépesebb városrész köszönti Somoskőújfalu felől a megyeszékhelyre érkezőket. — kép: kulcsár —

a régi volt, ha már nem is üt olyan tempósan.

Természetesen az otthon lakóinak életében nem mindennapi eseményről volt szó: vendégeket fogadtak- Azon a napon reggel tizenketten indultak el Szécsényből Pásztora, ünneplőbe öltözve, kezükben egy-egy virágcsokorral. Harmincegynéhány kilométeres zötykölődés után érkeztek meg, ahol már izgatottan várták őket a pásztói napközisek és a kézműiparosok szocialista brigádjainak tagjai. Előbb Szelcer Gyula, a szé- csényiek „házi poétája”, ez alkalomra írt versikéjévsl köszöntötte a vendéglátókat, majd átadták a saját készítésű népi szőttest. Ezután Fekete Lászlóné, a pásztói napközi fáradhatatlanul dolgozó vezetője kínálta beljebb a vendégeket. az új köntösbe öltözött otthon falai közé. Tízóraizás után rögtön felcsendült a dal, s szinte egyfoljdábán szólt a nóta ebédig. A prímet Margit néni (Vándori Istvánná) vitte, a szécsényi nótafa.

— Nagyon sokat danoltam már életemben — mondta két éneklés között. — Régről maradt ez bennem... amikor a kukoricafosztókba jártunk, egész nap „kuruttyoltunk”... meg, ha aratásról jöttünk hazafelé, a legények a kaszát pengették, mi pedig énekeltünk hozzá. Itt a napköziben is — hat éve, hogy járok — gyakran rázendítünkEbéd után egy kis csöndes pihenő következett. A 93 éves Makra Sándor bácsi kicsit búsan ült félre a többiektől, a napokban elhunyt fiát gyászolja. Számára a napközi

otthon jelent minden kapcsolatot az emberekkel, és most vigaszt is bánatában.

Nemsokára egy érchangú nénike nótába kezdett, írtam volna a szövegét, de a mellettem ülő Bodóné leintett.

— Minek azt leírni—mondta ízes palócsággal — össze van az már gyűjtve, két forintért meg lehet venni a boltban.

Némi nosztalgiával sejtette, ha a keze nem reszketne, mindennap megírna az életéből valamit, mert ő már csak az emlékekből él. Fiával, lányával egy udvarban lakik, azok mindennap dolgozni járnak, ő pedig reggelenként beballag az otthonba és itt- tölti a napot. Így telnek az ór^k, a hónapok, az évek... Barázdáiból, napszítta arcából ítélve hatvanévesnek gondoltam, húszat tévedtem...

Lassan végefelé közeledett a vendégség ideje. A nap hangulatát, a találkozó sikerét Bodnár Józsefné, a szécsényi napközi otthon vezetője, és Horváth Istvánná, a szociálpolitikai főelőadó összegezték:

— Otthonunk lakói feledhetetlen emlékekkel gazdagodtak, s ez egyben arra is ösztönöz, hogy mi is vendégül hívjuk őket, kapcsolatunkat élőbbé tegyükFekete Lászlóné. a pásztóiak részéről így vélekedett:

— Remélem, a találkozó sikerének, hangulatának híre, néhány idős embert arra invitál, hogy otthonunkban töltse el magányos, üres óráit. Á szécsényiek meghívásának pedig szívesen teszünk eleget a közeljövőben.

Ezután nem maradt más, mint a búcsúzás, a közeli viszontlátás reményében.

^ÓGRÁD = 1977. szeptember 17., szombat 5