Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)
1977-08-27 / 201. szám
Művelődésről, szabad időről a ÍÜSZ-iskolán A salgóbányai buszon egy csapat jó hangulatú fiú és lány az útitársam. Csomagjaik mellett a műbőr huzatban gitárt sejtek. Leszabunk. Jól gondoltam: ők is a Lovász József KISZ-vezetőképző táborba, illetve -iskolába igyekeznek. A gitár fontos kellék lehet még az itt-tartózkodás idején a torkokban nej lő dalok kínérőjeként. A fiatalok sok mindent hoznak- magukkal egy-egy turnuscn. Van, aki könyvet, más szereplési kedvet, ötleteket jó klubfoglalkozásra, megint mások zenélni, táncolni, sportolni szeretnének vagy jó vitaestek utáni vággyal jönnek. Miből lesz valóság, hogyan telik a szabad idő a salgóbányai KISZ-iskolán? Hasznosi András, as? iskola vezetője éppen a turrsusváltás, a táborozás ügyeit intézi, amikor bekopogunk hozzá. — Kük búcsúznak dl most? — Középiskolás propagandisták egyhetes tanfolyama zárult. Zsúfolt volt a program — a hat napba sok-sok ismeretet bele kellett zsúfolni, hogy a tananyaggal végezzünk. Mert ez az- intézmény elsősorban iskola, másodsorban van tábor jellege is. Fő célunk a vezetőképzés — a közművelődést csak közvetett úton segíti az itt folyó munka. Na és az esti rendezvények. — Mennyi idő marad kötetlen programokra, spontán úton szervezett összejövetelekre, rendezvényekre? — Bizony, elég kevés. Központi anyagot kell feldolgoznunk, amiből számot is adnak a tanfolyam végén a hallgatók. Napközben sokszor csak fél óra, egy óra a teljesen szabad idő. A nyár folyamán három típusú turnusaink vannak: sportos (ez csupán háromnapos, tehát két éjszakát töltenek csak nálunk), titkári es propagandista. Az utóbbiaknál már több a lehetőség, ezek hatnaposak. — És ősztől? — A hathetes tanfolyamokkal kissé más a helyzet. Igaz, akkor is feszített a tanrend, 320 órás anyagot kell leadni, de az együtt töltött idő alatt jobban megismerjük a fiatalokat. Minden turnus más és más, így az igények igen eltérőek. Ekkor már rendszeresen működik a könyvtárunk, van egy klub is, esténként marad önművelésre, szórako- • zásra idő, rendezhetnek fakultatív programokat is. De az a tapasztalat, hogy a könnyebb műfaj felé tolódik el az igény. És korlátozottak a lehetőségek : előadóestek, találkozók, zenei programok rendezésénél a szűkre szabott Idő mellett még a helyiségek biztosítósa, az anyagi vonzat is akadályozó tényező. — A nyári turnusok résztvevőinek mit nyújt az iskola a tananyagon kívül? Mivel segítik a magasabb szintű igények kibontakozását, a köz- művelődési feladatók megismerését? — A fő programokhoz bemutató jelleggel kapcsolódott néhány rendezvény. Egy példa: az akcióprogram része a VIT-re való készülés. Az előadás mellett élménybeszámolók voltak — a múltkori VIT- en ott járt nógrádiak jöttek el, diákkal, érdekes, színes élményeikkel — és tartottunk egy kis vetélkedőt is. A VIT- történet 1947-től Kubáig témája jövőre lesz aktuális — a résztvevők abból kaptak Ízelítőt, hogyan kell megrendezni majd egy-egy ilyen 10+1- es_ vetélkedőt. Emellett van időnként diszkó, vannak ismerkedési estek. Ezen a nyáron újszerű találkozó részese volt az egyik turnus: Szerencsi Éva és Vogt Károly fiatal színészek jöttek el a KISZ- iskolába. Az este fő témája a fiatalok, a művészet és a KISZ kapcsolata volt. A népszerű rádióműsor nyomán „Ki nyer ma?” névvel villámvetélkedőket is tartunk. Ebben keveredik a zene, az irodalom, a sport. Sokak számára lehet hasznos az a része a tananyagnak, amikor az akcióprogram kapcsán köz- művelődési feladatokat beszélünk meg. Ekkor elmondhatják, mi van otthon, milyen feladatokat látnak, ehhez milyen ötleteik vannak. Mi az, amiben a KISZ-szervezet segíteni tudja a község, az üzem, a termelőszövetkezet közművelődését? Amellett, hogy saját programjaival is bővíti a, lehetőségek körét, segítséget nyújthat a hiányos végzettségűek beiskolázásában, szakmai vetélkedők rendezésében. Végső soron a leglényegesebb a szemléletmódjuk, a hozzáállásuk. — És erre tud közvetve nevelni a KISZ-iskola? — Ügy érzem, igen. Mi a közösségalakító képességet, a szervezés fortélyait szeretnénk elsajátíttatni a fiatalokkal. Sok feladatot adunk így viszonylag kevés idejük marad itt az önművelésre, önmegvalósításra. De az a politikai és általános műveltséganyag, azok a szervezési ismeretek, amit nálunk kapnak, ebben is segítenek. Igényesebbek lesznek, és ez nem kevés. G. K. M. Sz egedi ü y »*♦ «$» **♦ *** «£♦ Szeged a napfény városa. Éves átlagban állítólag itt süt a legtöbb aranyló sugár, mégis érdekes, paradoxmód, fittyet hányva csillagászati és meteorológiai megszabásoknak, itt egy hónappal korábban véget ér a nyár. Idén például augusztus 21-én búcsúzott. Strauss muzsikája és négyezer ember búcsúztatta a csillagsátras, rivaldafénysziporkás Dóm téri éjszakában. Mert a szegedi nyár immár ország-világ előtt, s immár éppen fél évszázada közös fogalom a szabadtéri játékok ünnepi heteivel. Ha vége a Dóm téri varázslatoknak, a színpadtornyok rejtett Jupi- ter-lámpáival az évszak is fakulni kezd. Igen: a további már vénasszonyok nyara, rém a szegedi és más tájakról idesereg- lő szépséges boszorkányoké, akik ott pompáznak * napközben a sétáló utcában. Eltűnik a tarka nemzetközi sereglet a Kárász utcából, Ti- sza-parti sétányokról, a Széchenyi térről, a Virág cukrászda terászáról — ahová színészlesre ülhetünk delenként. Már csak az emlékeket idézhetjük, melyeket ez a szegedi nyár adott ünnepi estek eseményeiben, és járva a nappali várost: keresve-kutat- va régi és új nevezetességeit. Bizton hiszem, nincs még egy helység hazánkban, melyhez annyi jeles irodalmi név kötődnék, mint Szegedhez. Itt bontott szárnyat az ifjú zsur- naliszta-literátor Mikszáth. Itt élt és munkált Tömörkény, Móra, a Dankó Pistát nótára biztató Pósa tanító úr, s itt, uram bocsá’, Szabolcska költő és tiszteletes úr is. Itt az embertelenül magányos Juhász Gyula, de lakta — köztudottan — József Attila, P.ad- nóti, munkáltak benne olyan neves „Szegedi Fiatalok” mint Erdei Ferenc, Ortutay. Járva az egyre-másra emlékhelyeket őrző utcákat, a Virág cukrászda bejárata mellett téglafakó márványlapon: „Nevezetes borbélyműhe- lyében 1889-től 1922-ig itt dolgozott a szegedi kisember világát megörökitő Cserzv Mihály (1865—1925), írói néven Homok.” Az irodalmi lexikonban ilyesmiket olvasni róla többek között: „Bár csábítottak értelmiségi munkakörbe, mégis megmaradt ipara mellett. .. Elbeszéléseiben, regényeiben a Szeged környéki világnak, embereknek és tajnak igyekezett hű rajzát adni. Az öreg Szegedről szóló írása ma is élvezetes olvasmány.” Ügy biz’, akkortájt Szegeden a borbély is pennaforgató volt! Ám ami a város mai rangját. hírnevét jelenti országvilág előtt a pezsgő irodalmi, szellemi életen túl, annak alapjait épp 50 éve egy fanatikus ifjú, a Szegedi Fiatalok köréből való színházi " | +4 h :í ■■ HL IP? alPÉ « ISI V ; t, i' gg++||'':; > ;i + +||r|g|| A cigánybáró színpada — nappal. A Virág cukrászda lükrösíerm e, melyben egykor Cserzy- mcster nevezetes borbélymííhe lye volt. Fülöp János: (Kisregény) II. Nem akarta fölfogni az agyam, hogy tizenöt kilométert akar lovagolni, az apja meg a bátyja pedig hagyja, csak ülnek, azt hittem, hülyéskedik. Akkor ugrottam csak ki, amikor a lány már a. nagykendőt babrálta a mellén — nem jó azt énnekem nézni. Épp akkor vezette ki Miska a lovat, már föl is nyergelte, mondtam neki: — Elengeditek egyedül ? . — Nem egyedül engedjük el, hanem hárman ... Erre csak nyeltem egyet, mert az anyját, nyugodjék, csak-csak nem emlegetem. Néztem, ahogy följebb veszi azt a szíjon lógót, lábvasat, vagy mifenét, csóváltam a -fejem. Közben csapódott az ajtó, jött Margit nevetve, se szó, se beszéd, föllépett a Miska térdére, csak néztem, fél kézzel elkapta a ló nyakát, fél kézzel meg a nyerget, a szoknyái megkavarodtak a térde fölött megvillant a combja fehérje, s már fönn is ült a lovon. Elkaptam a szememet, ő meg hetykén leszólt nekem valami kis süketséget, aztán úgy elvitte a ló, mint a mesében, s én ettől kezdve olyan tiszta hülye vagyok, a Patyolat-reklámnak öt haty- tyúnál jobb lennék. Ez az én barátom meg hozzáfog' ganézni 1 Kicsit megszédültem én azoktól a comboktól. Az istálló hatalmas, van benne két széles farú ló — .tisztára a laboros, így hátulról, mindkettő, erről jut eszembe, a fényképem Miskánál maradt —, aztán a hátas üres helye, aztán meg három fejőstehén, mozog a pofájuk, tán rágógumit zabáinak. A lábuk közt ide-oda járkálnak a tyúkok, a gombszemük engem fürkész, ahelyett, hogy a trágyát szemelnék. Kedvem volna lehúzni és közébük vágni a csizmámat. — Vigyázz a gyufával — mondja Miska, ahogy rágyújtok. Megkínálom őt is és örü4 NÓCRAD = .1977, augusztus 27., szombat | lök, hogy észreveszem: előbio kiles az istállóablakon. Félhet az öregtől. Engem meg kiröhög, hogy sehol se vagyok a húgánál. — Jó ridegen tarthatott benneteket apátok — mondom gúnyosan. — Egy szavába kerül, s megcsináltok ti itt riún- dent neki, tán még az élőfát is leölnétek, ha mondaná. — Ha kell a fa, leöljülc — feleli. — Az még mindig jobb, mint felülni az ágára, oszt onnan fütyülni a kutyának. Derék, jó szöveg, ki se nézné belőle az ember, rábólln- - tok. — Oda is kell valaki — mondom —, mert a madarak ilyenkor Afrikába utaznak. Tudja jól, hogy arra célzok: az öreg még dolgozni se engedte el a tanyáról. — Valahol nekik is le kell bámulni... Persze, a gólyának nem megy, az csak pirosodik... lábra.... merthogy fehér a bőre. Sokat húztak a nyáron, hogy engem nem fog a nap. Darabokban jött le a bőröm, de csak halványrózsaszínben. — így is félnek tőle a lányok — mondom. Sötéten néz oldalt. Eltrafál- tam. Nagyon érzékeny a húgára. Még figyelmeztetett is annak idején, hogy baj lesz, ha piszkoskodni akarok. — Ezt honnan tudod? — kérdi. — Mondta valaki? — Hát! Te ! Azért törte magát annyira Mohácsra, mert elmarta őt egy elvált asszony. — Én? Nem anyád? Érzem, hogy üres leszek belül. S mintha egy harang kon- dulna meg bennem. Ez már haragból volt.' Jól tudja, ő, hogy én... hogy engem... De a paraszt hétszentségit!... Belevágok valamit! Nincs mit. Egy üres bádogtok van az ablakban. Neki meg vasvilla a kezibe. Eldobom a csikket. Parázs- zsal, mindennel. S szuggerá- lom, hogy kapjon lángra a szalma. Ehelyett: odaszaladnak a tyúkok. Belekapnak, s ezzel eloltják. Ahogy fölnézek, találkozik a szemünk. Látta. Fölkelek és kimegyek. Üvölt a szél, viszi a havat. Enyhül az idő. A kutya megérezheti, hogy most nem tanácsos kikezdeni velem. Húzza az ínyét, de nem mozdul fektéből. Fogom a cuccom, s azonnal elmegyek innét!... Hülyeség. Fele holmim mosásban. S ez a vihar... Azt se tudom, merre kell menni. Az öreg nincs a konyhában. Nem mintha hiányozna! Járok néhány lépést. Mint az oroszlán a ketrecben. Aztán levágom magam az éjszakai helyemre. Nézem a faplafont. Nem is tudom, miért épp ezzel a címeres szigeti ökörrel haverkodtam össze. Voltak ott hozzám hasonló ^ városi srácok fölösen, akik ugyanúgy tudták a nasi-vasit, mint én, s nem kenyérrel ették a levest; volt néhány menő is, aki vastag bukszát hordott a farzsebben, vagy állami kocsi hozta a látogatóját. Nekem sose volt gondom a haverkodással, mindig tolongtak körülöttem, erre kiszúrom ezt a hallgatag, nagyfejű tanyasi állatot, ezt a levakart hirdető- oszlopot, (Folytatjuk) rendező, Hont Ferenc vetette meg. Anekdótának tetsző, de így esett: midőn Hont a szabadtéri játékok gondolatával megkereste a város polgármesterét, az szobájába szólítván hajdúját, így szólt: — János, kend legyen itt, mert ez az ember őrült. Az őrültség pedig: . .modern szellemű tömegszínjátszás. .. és világsikert aratott darabok bemutatása nem hét- köznapian, mindez jelentheti a vidéki város számára: az idegenforgalom növelését, a magas kulturális életet, és bekapcsolódást a nagyvilág vérkeringésébe.” A csillagtetejű színház fényei néhány sikeres év után a háború fuvallatára kihúnv- tak, s csak húsz év után, 1959-ben lobbantak föl újra és világítanak lassan immár két évtized július-augusztusi éjszakáin. A Dóm téri csillagtetejű színházból messze földeket, tájakat és múltakat kalandozunk be, történelmi, legendahősök, sorsok tárulkoznak elénk az izzón vörös csúcsívek alatt. Mint e nyáréjszakakon Learé, Britannia királyáé, Aidáé, az etióp királylányé, Barinkayé, a híres-nevezetes cigánybáróé volt. A történéseket esténként négyezer szempár követte. A szeszélyes nyár is mindvégig kegyesnek bizonyult művészekhez és vendégekhez. Bessenyei Lear ja a tragikum teltet öltött lenyűgöző monumentalitását (kár, hogy a teljes ráfigyelést olykor bántóan megosztották a Vilt Tibor érdekesen mozgékony színpad- idomai mögül előtolakodó reflektorán vány ok), az olasz Lo- renza (jianepa Aidája a zenébe ötvözött tragikumot (csodálatos díszletvilág), és A cigánybáró, Palcsó—Barinkay- val a tündökletes Strauss— Jókai romantikát, Gregor— Zsupán minden ízetlen-ízléstelen aktualizáló rögtönzése ellenére a teljes, gáttalan sikert jelentette. (A fegyelmező rendezői szigor ezúttal sok mindent eltűrt, még szerencse, hogy a cigánytábor atmoszférájával egészen jól meg-! fért a pirított szalonna illata, amely az öltözők felől a nézőteret is betöltötte.) Kár, hogy idén az Oskola utca felől színészbüfé zárta el a játékok vendégeit a térre jutástól, s a gyönyörködéstől a híres papucskészítő mester parányi műhelyében. Igaz, a város ezernyi más látnivalót és kellemes pasz- sziót kínált. A Széchenyi térről sétabuszok járták a nevezetességeket, többnyire ékesebb utasokkal, mert a fiata- labbja inkább gyalog vágott céljának. Strand, múzeum, dóm, ráctemplom, zsinagóga, tárlat, egyaránt zsúfolt volt, de étterem, bisztró, cukrászda is — ahol jó falatokhoz; ínyencségekhez, szegedi spe-. cialitásokhoz jutni. Apropos: specialitás! Egy-; hetes szegedi honosságom idején a híres-neves szalámiból hírmondót sem láttam.1 Am a szegedi nyár, a Dóm téri varázslatok!!.., .. .Nincs megbízható ada-; tóm, hogy egyéni és társas- utak vendégeként hány nóg-r rádi csodálója volt a szegedi nyárnak, a csaknem százezer, mindenfelől sereglettek között. De bizonyos, hogy immár igen sokan „hazajárunk” a dél-alföjdi városba. Szeged a napfény városai Éves átlagban állítólag itt tűz a legtöbb aranyló sugár, mégis érdekes, paradoxmód, fity- tyet hányva csillagászati és meteorológiái megszabásoknak, itt egy hónappal korábban véget ér a nyár. Idén például augusztus 21-én búcsúzott. Egyébként a Magyar Távirati Iroda azt jelenti: a közelgő ősz hangulatát tükrözi a Szegeddel határos Fehértói madárszálló szigete. A kora reggeli és esti vonulásokkal elkezdődött az őszi költözés eleje. Barna Tibor Indul a városnéző járat. — Képek; Barna Alfréd +E ]
