Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)

1977-08-27 / 201. szám

\ Országos körn\fczcivcmclwnt tábor Vendéglátó a Bakony — Felkészülés a fiatalok nevelésére — Tanulmányú: F űzi őgyártel epre Ma már lassan a befeje­zéséhez közeledik az a gazdag program, amely a hét elejdii kezdődött a Veszprém megyei Bakony- osziopon a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa és a Magyar Úttörők Szövetsé­ge szervezésében. A hat­napos tanfolyam hallgatói az ország valamennyi me­gyéjét — így Nógrádot is — képviselik. Ez az első környezetvé­delmi tábor, amelyet a szer­vezők évről évre folyama­tosan. szeretnének megren­dezni Vezetőképző tábor­nak nevezték el, mivel a tanfolyam hallgatói a kör­nyezetükben összefogják a fiatalok tevékenységét, se­gítik a munkájukat, nevelik őket a gyakorlatias környe­zetvédelemre. Egyszóval: irányítják és szakszerűen vezetik a fiatalok termé­szetvédelmi munkáját. Előadások és filmek Kántor Sámuel a Hazafi­as Népfront Országos Ta­nácsának környezetvédelmi szakreferense irányítja a bakonyoszlopi országos tá­bort. Elmondotta, hogy az országos tapasztalatok bi­zonyítják: a fiatalok köré­ben megnőtt az igény a környezetük módszeres vé­delmére. Nem mindegy, hogyan kapcsolódnak be a korunkban égető feladatnak a mindennapos végrehajtá­sába. Ennek személyi felté­teleit kívánja a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Úttörők Szö­vetsége megteremteni a mostani tanfolyammal. Ezt a célt szolgálják a tanfolyam előadásai. Példá­ul a társadalmi együttmű­ködés a környezetvédelem­ben. Az úttörők részvétele a környezetvédelmi társa­dalmi őrség munkában. A természetvédelem formái az úttörőcsapatoknál és így tovább. Az előadásokhoz m ndrn alkalommal hozzás ;ó'nak az egyes megyék előre fel­kért szakre lerensei. így Nógrád merje képviselője is a hozzászólók között van. E: biztosítja az orszá­gos szintű tapasztalatcseréd hiszen a megyék küldöttei ismertetik a saját vélemé­nyüket, a javaslataikat. El­mondják a megyéjükben megszervezett munka ered­ményét, az általuk alkal­mazott legjobb módszere­ket. Az előadásokat szakmai filmek, diavetítések egészí­tik ki a bakonyoszlopi kör­nyezetvédelmi táborban. Délutánonként. különprogram Ifjúsági találkozó Szócső Mf ben Könnyű (zenei) Véget ért a táncdalfesztivál jegyzetek — vagy Iki minek nevezi —, ’ megtörtént az eredményhir- # detés, a díjkiosztás. Most 77 már jöhet a szapulás, ahogy t t általában szokás. Felróhat juk A leningrádi II. szovjet—ma­gyar ifjúsági barátságfesztivál jegyében. a béke és barátság szellemében 1977. augusztus 28-án, vasárnap járási ifjúsági találkozót rendeznek a szécsényi Várkert­ben. A járás községeiből váriák a fiatalokat. Egybázasgergéről. Ipolytarnócról, Ságújfaluból, Nóg- rádmegyerből. Hollókőről. Nóerád- sipekről külön autóbuszjáratok Indulnak. A járás KlSZ-alapszer- egyszerűségénél, a falvédőszö- vezeteinek felvonulása a lárási vef^él- „Hisz minden el- ^tébó^duiv|: szakad, /Mert minden csak romn,egyed tízkor kerül sor az ün- egy pillanat/” stb. nepélyes megnyitóra, majd tíz — ... ___„„„ órától délután háromig soortorog­F elreertes ne essék, nem r<^m0k — kispályás labdarúgás.' várok mélyen filozofáló, nagy kötélhúzó verseny és egyéb ver- eszmed mondanivalójú dal- senyszámok — várják a fiatalo­kat. Délután három órakor tart­Említést érdemel, hogy a kiegészítő program is a hatnapos bakonyoszlopi tanfolyam alapvető célját — a környezetvédelmet — szol­gálja. így szakmai túrákra, tanulmányi kirándulásokra viszik a résztvevőket Ba- konyoszlopról Csesznekre, Vinnyesándormajorba, Gé- za-házára és az Ördögárok­hoz. Ugyancsak tanulmányi ki­rándulást szerveznek a fűzfőgyártelepi Nitrokémia Ipartelepekre. Itt a részt­vevők megismerkedhetnek a gyárban már évekkel ko­rábban jól megszervezett környezetvédelmi szakszol­gálat munkájával. Majd hajókirándulás alkalmával ismertetik a tanfolyam hall­gatóival a Balaton környe­zetvédelmi gondjait. Elhangzott a bakonyosz­lopi országos környezetvé­delmi tanfolyamon, hogy Nógrád megye országosan is a legjobbak között talál­ható. A környezetvédelmi munka példamutató szer­vezése sokoldalú és alapos. Túl az állami oktatáson Végül arra hívta fel a figyelmet Kántor Sámuel, hogy nem az állami okta­tást kívánják tevékenysé­gükkel helyettesíteni, fel­váltani. A társadalmi össze­fogást, a • mai kereteket akarják bővíteni a fiatalok körében, akik a holnap felnőttéiként védik, óvják majd környezetünket, ter­mészeti értékeinket. S ezt a nemes célt igen jól szol­gálta a bakonyoszlopi or­szágos környezetvédelmi tábor hatnapos, gazdag programja. zai könnyűzenei életünknek. S7-°veSeket , íróiktól, csupán 1ák ifjúsági nagygyűlést, mely- valos vagy veit hibákat, ki- ^eieturucneit. elerrll igényeinknek szeret- nck előadója Demus iván. a Kiss: ném őket megnyerni. A da- lárási bizottságának titkára. Fél lók ne álproblémákat fesze- négykor kezdődik a kulturális be­fogásolhatjuk az öltözéket, mozgást... a Egyszóval: menő volt. Most modem szabású ruhá­ungdöu. • • . r . n • . | i » j r liC dipt UUldllCtlkau Nekem éppenséggel — égé- UJ ^s: gessenek (A magányos iíjú mutató, az alapszeTvezetek ttnte­szében véve — tetszett a Met- moaaai^lepett a ina^erae u meg nem értése; a romanti- vékony művészi csoportjai adnak ronóm ’77. De ha most erről rj*- ?knriil kus> szentimentális szerelmek műsort, de színpadra lepnek a szólnék, bizonyára kihívnám T',,nosztalgiája és a többi.) És csehszlovák testvérjárás, a losonci magam ellen a nagy többsé- ír®"™*”. h.t-t«" főleg ne laposan megírt for- rasz-bizottság kultúrcsoportjának get. Marad tehát az „egyet- u= mákban, a költőiség legkisebb tagjai is. Az ifjúsági találkozó* len lehetőség”: hibát keres- fenéiét szövését szandéka nélkül kerüljenek nagyszabású szabadtéri bál zárja ni, s valami értelmet adni ne- ^adását A/ eredmény 8fs- elénk- a Várkertben. A találkozót rossz ki. Ez pedig könnyűnek lát- a slieorú zsűri mé- Persze, át ne essünk a ló Idő esetén is megtartják, annyi­szó dolog, mert^ még néha ’ . . műsort túlsó oldalára. Játékos, köny- ban módosul a program, hogy a annak is van ertelme, hogy - művésznő sírva-ríva me-' nyed, de ugyanakkor tartai- művelődési központban kerül sor „„„ s a művésznő sirva-riva me- . VeUa" nekült a kamera elől. Mi eb- mas. mai fiataloknak szoló rá. a nagyszabású lárási ifjúsági bői a tanulság? A sült ga- dalszövegeket szeretnénk hal- találkozó ideién nyitják meg a lamb is csak akkor repül vala- lani- Olyan témákról, amelyek Szovjetunió kénekben című fotó­kinek a szálába ha meefele- nem Rousseau fejéből pattan- kiállítást, különféle ' termékbemu- lő időben nyttja ki S tak ki, hanem a városok, fa- tatókat. lesz politikai könyvvásár luk mindennapjaiban élnek, és honvédelmi kiállítás. 3- a hétköznapok örömeiben, A dalszövegek. Szomorúan gondjaiban, _ nap mint nap az embert kellerpetlen megle- tapasztalhattuk, a szövegírók szenvedünk tőle, vagy jóked- petések érhetik. Mint ahogy ismét nem strapálták ma- vet adnak, történt egy népszerű énekes- gukat. Megmaradtak az avitt, Hogy is mondják? A téma nővel, aki évekkel ezelőtt elcsépelt, mindig nagy elő- az utcán hever, csak le kell még országot-világot járva, szeretettel használt forma- érte hajolni. De nem mindegy, sikert sikerre halmozott, hír- sablonoknál, a milliószor meg- hogyan nyúlunk hozzá! nevet, elismerést szerezve ha- írt témáknál, a kétszerkettő — tanka — semmi értelme sincs minek! Az idő változik, és mi vele változunk — tartja egy régi latin mondás. S ezt ildomos szem előtt tartani, különben Ni/árt tánc őszre Ismert, népszerű fiatalem- — Békéscsabán az országos mozgást, a lépéseket, Igyek- ber Balassagyarmaton Fülöp bajnokságon már együtt sze- szünk az ütemet betartani. István, a művelődési központ repeltünk — mondja Fülöp Most egyébként más felada­„A” kategóriájú táncosa. És István —, s bejutottunk a tunk is van. A kicsiket, a fia­egy kicsit büszkék is rá. Hi- döntőbe. Tanárnőnkkel, Filla talabbakat tanítjuk, a tanárnő szén korábbi partnernőjével, Edéné táncpedagógussal együtt szabadságának lejártáig. Farkas Györgyivel a városban nagyon örültünk a sikernek. — Munkahelyéről eljárhat ők érték el elsőként — s má- — Hogyan telik a nyár? a próbákra, versenyekre? ig egyetlen párosként —ver- ___ Hetente próbálunk, 2 3 — A délutános műszakból s enytáncban ezt a magas szín- <5rát. Ez most a nagy t’rénin- nem engednek el, így csak tét. gezések időszaka. kéthetenként tudok gyakorol­— Négy évvel ezelőtt, még —Miért’ ni- A versenyekre általában általános iskolás koromban ,, , - . . , , szabadságot veszek ki. Az az el táncolni a klub- , . , , osszel kezdődnek a igazság, hogy a társastáncnak klubkozi versenyek, tavasszal njncs különösebb becsülete. Fej­kezdtem ván autószerelő^ aki egyP éve szerenelnf' két 'éven Pedig Sok haszna van- " dolgozik a balassagyarmati k a Wmtot leszti az ízlést a szépérzéket, AFIT-szervizben. - Modern, ki!f Igényesebbé teszi az embert beat-táncokra gondoltam, az- ®bb a y ’ a sonder klas" viselkedésben, magatartásban, tán bécsi keringő, csa-csa-csa ■ öltözködésben, emberi kapcso­és ehhez hasonló lett belőlük. — Milyen egy táncos tré- tataiban. Sajnálom, hogy so- Nagyon megszerettem, és a ning? kan nem látják ezt. tanárnő is biztatott. _ Először balettal bemele- Kézfogáskor olajos kezének Egy éve „A” kategóriájú gítünk, aztán a versenyanya- csuklóját nyújtja, s megy a táncos, s az idei évtől új got táncoljuk magnóra, kü- műhelybe, ahol egy Polski Fi- partnernővel, menyasszonyé- lön-külön és lépésenként, míg at javítása várja, val, Urbán Ibolyával dolgo- tökéletes nem lesz. Aztán , zik. együtt csiszoljuk tovább a (ok) Eltérő érdeklődés.- kj - I * ♦> ♦> »I* v *1* <♦ *1* *1* *1* *1* *1* *1* *1* «$» *1* *1* *1* *1* ♦♦♦ *t* ♦> <♦ *1* *1* ♦> *Z* *1* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ v ♦♦♦ ♦♦♦ *1* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ v ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *7* ♦♦♦ ♦♦♦ *1* *7 *1* *1* *1* Heg mindig nyár, E gész nap cipelte a teli ládákat le a teherautó­ról, be az üzletekbe. Hét vége volt, a nagykeres­kedelem zúdította az árut a boltokba. Megint őt osztották be az öreg Mayer mellé, aki az aktátóskát is nehezen ci­peli már. Öt, a mérnököt, mert a főnök egy rosszindu­latú, göthös csontkollekció. Gyűlöli az egészséges fiatalt, és úgy akarja megtörni, hogy meghajtja a munkában. Meg­töröd te a jó öreg édesanyá­dat, azt töröd meg, de nem engem, a diplomást, aki vala­ki ebben a francban, mert faluról jött. Csak ő tudta, hogy megették a szövegét, mert az a diploma nem léte­zik, hiszen három évig bír­ta az egyetemen és lelépett. De ő verte a mellét, liogy diplomája van.és dolgozó em­ber akar lenni, mint az apja volt. így került rakodómun­kásnak a kereskedelembe. Nyújtózkodott egyet, és mikor eszébe villant, hogy holnap szabad szombat, mintha vé­gigcsiklandoznák, ugrálni sze­retett volna. Dobálta magáról a cuccait egészen a meztelen­ségig, jés úgy kukkantott ki az udvarra. Az apja a tőkén gyűjtést faragott. Hajlott há­ta kidomborodott, öreg pipá­ja búsan billent a szájában minden baltacsapásra. Arcá­nak színét elfedte a szőr, te­kintete fáradt volt. A fiú nyújtózkodott, amikor nézte apját. Széles válla megfeszült, melle kidagadt. Felkapott egy fürdőnadrágot és kikiáltott; A BALTASOK... — Mit piszmogsz azzal a fá­val, hiszen lángra lobbanunk a napfénytől. Inkább suvic- kold le a szekeret. Érted? — Értem. 1 — Az öreg fel- tápászkodott és elindult a ga­rázs felé. Neki pedig elne­hezült a teste és rádobta ma­gát a szobai heverőre. Reg­gel ébredt fel, amikor a bor­zas fejű Kánya bekopogott hozzá: — Felfelé az ágyból, gye­rünk Franyóhoz, ma egy nap vár ránk... és röhögött, de olyan rikoltó hangon, hogy viszketett a füle tőle. i Mindig megalázva érezte magát, amikor Kánya szavá­ra kellett cselekedni. Ez a nyamvadt senki, ez meri őt felkölteni? Felugrott és zuh a párnával, egyet Kánya te­jére, aki röhögve hátrált: ' — Na, megbolondultál? Megnyugodott, amikor hal­lotta Kánya röhögését. Rápa­rancsolt, hogy hozza a félde­cit. Ittak egyet, átmelegedeít a gyomra és végleg felébredt. Karon ragadta a fiút. — Na, most nyisd ki a cső­röd, mi van? A következő percekben már a falu utcáján száguldottak a fényesre csiszolt kocsival, az újfaluba Franyóékhoz, aki az udvaron szédelgett még az álmosságtól. neki: Kánya odasúgta — Jocó, ébreszd őt fel... A kúton megmerítette a bögrét és zsupsz, a vizet Fra- nyó fejére, aki majd elsírta magát. Olyan rémület ült az arcára, hogy Kánya nahotázni kezdett, de úgy, mintha fuldo­kolt volna. Együtt voltak mind a hárman, a legények, akik elől leütött fővel kitérnek a járókelők a faluban, amit ők rettentő büszkeséggel vesz­nek tudomásul. Mert ha nem így lenne, azt Jocó, a mérnök nem viselné el. És ha ő nem. akkor Kánya sem, de Franyó sem. Jocó megkérdezte Ká­nyát: — Mi van, most beszélj!.. — Este lagzi Bancsuréknál, elmarkolták a Jolit, menjünk oda baltásnak. Franyó, aki mindig későb­ben értette meg miről is van szó, bizonytalanul mozgatta a fejét mindaddig, amíg Jocó nyitott tenyérrel az orrára nem csapott. Ezután Jocó fel­kiáltott: — Ott a helyünk... Este két keréken éles nyi­korgással fordultak a kapu elé. Az udvaron a sátor alatt már vacsoráztak, a zene meg­kavarta a csendet. Szétlökték a kíváncsiskodókat, és megállj tak a kapu előtt. Középen Jo­có nyitott inggel, hogy kilát- szódjék a mellkasa. Egyik ol­dalán Kánya röhögve, a mási­kon Franyó összehúzva magát félszegen. Vártak, mert tud­ták, rájuk figyel már a lako­dalmas nép. A házigazda kö­telességét ismerve felállott az asztaltól, harapnivalóval és itallal a kezében elindult fe­léjük. Töltött, de csak két po­hárral: — A gépkocsi vezetőjének nem jár... Kánya elvigyorodott, Fra­nyó riadtan Jocóra pislogott, de nem nyúltak a pohár után, Jocó félretolta a házigazdát: — Csak a fiatal házasoktól fogadjuk el — nyomatékosan a kapufélfára tette a kezét. Az örömapa visszament és nemsokára jöttek a fiatalok, töltöttek, etették a három bal- tást, akik egyre közelebb hú­zódtak a lakodalmas néphez. Rövidre az asztal mellett vol­tak, aztán leültek, és éjfélre már a főhelyen ittak-ettek, zajongtak, röhögtek, még Fra­nyó szeméből is eltűnt a féle­lem. A kocsi a kapu előtt ál­lott. Reggel teletömve gyomruk, fejük a sok italtól, álltak fel az asztaltól és Jocó kiadta a parancsot: le a vízhez, meg- fürdeni. Riadtan menekült előlük minden élő. Az embe­rek megdöbbenten néztek utá­nuk. Ruhástól vetették magu­kat a vízbe. A nap magasan fenn járt már és ontotta a meleget, mintha haragjában tenné. A partra ’ másztak, aludtak, amikor Jocó feléb­redt, már megszáradt. Nagyot ordított, a hegyek is vissz­hangozták. Kánya és Franyó felriadt. — Franyó, a maradékot! Ettek, ittak, aztán ordítot­tak, amíg nem jött a délutáni vihar. A hegyek mögött har­sogott. Célba dobáltak az üve­gekkel. Amikor megeredt az eső, be a kocsiba és indultak a szomszéd faluba. Franyó nem akart menni, félt. Jocó seggbe rúgta. Kánya röhögött, közben 'nagyokat csuklott. Jo­có a kocsiba vágta magát, je­lezvén, hogy kövessék. Akkor már leszakadt az eső, dörgött az ég. Elindultak az ország­úton. A kocsi bömbölt velük, túlharsogva a mennydörgést is. A felázott úttesten meg­megcsúszott a gép hátulja. Jocó dühösen a gázra tapo­sott és még gyorsabban szá- guldtak. Az eső viharrá da­gadt, amikor a kettős kanyar következett. Az elsőben ke­resztbe fordult a kocsi, aztán vissza, majd neki az útpad­kának, onnan a magasba lendült és az árokban kötött ki. A motor lefulladt. Az ég­nek néző kerekek egykedvű­en forogtak. Áztatta az eső... ' . Bobál Gyula J

Next

/
Oldalképek
Tartalom