Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)

1977-08-09 / 186. szám

Sr ói szellem idézés A mögöttünk hagyott mű­sorhét rangját egy méltatlanul korán elfeledett, vagy inkább a szélesebb olvasóközönség kö­rében alig is megismert, iga­zában csak a szakma szőkébb berkeiben méltányolt és szá­mon tartott író, Remenyik Zsigmond „Vén Európa” He­tei című háromfelvonásos tragédiája jelentette. Mintha egy nyomasztóan sűrű társadalmi légkörű O’Neill-dráma színpada tárult volna elénk a képernyőn ked­den este Veszprémből, Reme­nyik történetének bontakozá- sát követve. Az o’neilli hatás bizonyára nem a véletlen mű­ve, hiszen Remenyik fiatal éveiben több mint fél évtize­det, s később is évedet töltött Dél-Amerikában, illetve az Egyesült Államokban. Él­ményanyagát akarta gazdagí­tani — volt bárzongorista, csempész, divatkereskedő, stb. —, látókörét szélesíteni, s bi­zonyára behatóan megismer­kedett századunk haladó ame­rikai irodalmának legjelentő­sebb áramlataival is. Innen a jól érzékelhetőn rokon hang­ütés a tengerentúli drámamű­faj nagymesterével, O’Neillel. Remenyik azonban nem csu­pán eminens tanuló, vagy el­tanuló volt, hanem egyben ön­törvényű, szuverén alkotó is, aki az amerikai valóságot eu­rópai szemmel látja és képes láttatni. Ugyanakkor a har­mincas évek széthulló, meg­semmisülésbe tartó Európáját is színpadára fogalmazza. Hő­sei riasztó mélységű szakadé­kok fölött haladnak elrendelt útjaikon, s eleve tudjuk, hogy útjuk valamely szakaszán zu­hanásra ítéltetenek, megsem­misülésre, mint az a mállott fogadó, a Vén Európa, amely­ben egymást pusztítón élnek. Mert a „Vén Európa” Hotel betöltve a valahai alapító ne­mes szándékát, immár az em­bertelen élet fészke. Annak az életformának, társadalmi kö­zösségnek. amely itt él, nem vezet tovább út. Remenyik alkotói termé­kenysége elsősorban társadal­mi regényekben volt gazdag. Szinte kifogyhatatlan élmény­anyaga jórészt önéletrajzi vo­natkozású. Kedvelt témaköre századunk első negyedének széthulló úri társadalma, a vi­déki kúriák süllyedő világa, melyet a hitelesség erejével ábrázolt. Színpadról Az atyai ház valamint a Kard és koc­ka révén adott jelentősét. Kár, hogy a harmincas években ki­bontakoztatott nemzedék e je­lentős egyéniségét, aki Tamás Aladárral és Bortnyik Sándor­ral alapított Üj föld című fo­lyóiratában, majd József At­tila halálától mint a Szép Szó egyik szerkesztője kommunis­ta írókat segített nyilvános­sághoz, halála után alig más­fél évtizeddel szinte a teljes elfeledettségből kellett meg­idéznie a veszprémi Petőfi Színháznak. S ha semmi más érdeme nem volna a színrehozásban a kitűnő dunántúli együttes­nek, ennyiért is köszönet és elismerés illetné. Ám a „Vén Európa” Hotel bemutatója ma­ga Is eseményszámba megy. Eseményszámba az a gondos­ság, mely Horvai István ren­dezői munkáját áthatja és sű­rű atmoszférájú produkciót ajándékoz a közönségnek. És esemény a közreműködő mű­vészek, mindenekelőtt Tán­cos Tibor, Szoboszlay Sándor, Czeglédy Sándor, Dobos Il­dikó. Losonczy Ariel, Takács Katalin. Unka György, Perlay István erőteljes, részeiben és egészében egyaránt hiteles jeilemrajzai révén. Lenyűgöző produkció tanúi lehettünk a képernyő előtt, s egyben bizonyára sokan in­díttatást is kaptunk Remenyik írói hagyatékának jobb, ala­posabb megismerésére, az is­mertek újrafelfedezésére. A hét további műsornapjai változatos, könnyed szórakoz­tatóként szolgáltak. A krimikedvelők szerdán, szombaton és vasárnap A baba című háromrészes sorozaton izgulhattak, újból meggyőződ­ve, hogy e műfajban az an­golok változatlanul utolérhe­tetlenek Izgalmasnak bizonyult csü­törtökön hétrészes, francia— olasz—nyugatnémet sorozatban feldolgozott Verne-regény, a Sztrogoff Mihály második epi­zódja, a második műsorban pedig ismétlésként is ingerlő­én hatott nevetőizmainkra a Szabin nők elrablása. Jóval többet vártunk viszont — visz- szatérve az 1. műsorra — a tévéoperatőrökről szóló össze­állítástól. Az ígéret ellenére szinte semmi érdekeset és ér­demlegeset nem kaptunk a ka­mera „túlsó oldaláról”. A műsorhét második na­gyobb eseményére, Jókai: A lőcsei fehér asszony című re­génye tévéfilmváltozatának bemutatójára pénteken ke­rült sor. Maár Gyula feldolgo­zásában és rendezésében a mű lényege a lehető teljességben bontakozott elénk, olyan igé­nyes művészek közreműködé­sével, mint Madaras József, Solti Bertalan, Gelley Kornél, Szilágyi Tibor, Temessy Hédi, Oszter Sándor és a vendég- művész Stefan Kvielik. (b. t.) Találkozunk szeptemberben Ä Pénzügyi és Számviteli Főiskola salgótarjáni tagoza­tának leendő hallgatói kö­zül néhányan szorgalmasan dolgoztak az elmúlt napok­ban. Üj otthonukat, a kol­légiumot takarították egy hétig. — Kiknek és miért szer­vezték meg a rövid építő­tábort? — Az ország különböző pontjairól jöttek ide tanulni — mondja Szabadszállási Ág­nes, a brigád parancsnoka. — A jelentkezettek közül húsz fiatal serénykedik itt. Nem­csak a kollégium takarítása a cél, hanem az is, hogy elő­zetesen megismerhessék egy­mást. A diákok napjai nem egy­hangúak. Minden percet fel­használnak, hogy a másik életé­ből egy „lapot” megtudjanak. Beszélgetés közben gyorsan jár a kezük. — Eddig három emeletet átalakítottunk — mondja Kis- gergely Margit, aki Hangony- ból érkezett. — Az asztalokat, székeket lemostuk, pengével lekapartuk az ablakokon levő festékmaradványokat. — Női munkát is végzünk — szól közbe Révai Zoltán balassagyarmati fiú. — Már a második napon mi tisztítot­tuk az ablaküvegeket. Először jókat mulattunk egymáson, kinek hogy áll kezében a tör­lőruha. Révai Zoltán az érettségi után két évig dolgozott a balassagyarmati kábelgyárban, mint raktáros. Mindig azt forgatta a fejében, hogy to­vább akar tanulni. S nem eredménytelenül készült, hi­szen ez évben felvették a sal­gótarjáni főiskolára. — Én egy évig dolgoztam — mondja Antal Péter, aki szintén új diák. — Pásztón a Lovász József Művelődési Központban voltam előadó. Fiatalok klubestjeit szervez­tük meg. Ez idő alatt nekem is a továbbtanulási szándék lebegett a szemem előtt. Rövid ideig lesznek együtt. Ez alatt komoly munkát vé­geznek. Tíz órán keresztül szorgoskodnak, hogy minél szebb legyen a második ott­honuk. — Esténként milyen közös programokat szerveznek? — Az első este volt egy rövid ismerkedés — meséli Szabadszállási Ágnes. — A következő estéken a fiatalok inkább együtt maradtak. Be­szélgetnek, felelevenítik ed­digi élményeiket és a friss középiskolai emlékeket. — Szerdán vitaestet tartot­tunk — kapcsolódik a beszél­getésbe Révai Zoltán. — Nem is vettük észre, hogy egyre többen ülünk a heverőkön. Volt akinek már csak a sző­nyegen jutott hely. Elmond­tuk nem csak azt, hogy ki honnan jött, de arról is szó esett, hogy a három év után, hogyan tovább. A múlt hét végén hazautaz­tak a leendő főskolások, de a tanévkezdéskor már régi is­merősként köszönthetik egy­mást. Az építőtábor lakói kö­zös gondolattal váltak el: ta­lálkozunk szeptemberben! T. Zs. Pintér Sándor: Gyilkosság - a „szeretet jegyében fi 13. Egy torz vi­lág, tor? tü­körképe egy szörnyeteg agyában. S Vincent Bug- liosi ügyész­nek nem kis fáradtságába került, amíg az esküdteket meg tudta győzni mind­erről. A tör­vény ugyan nem kötelezi a vádhatósá­got az indító­okok feltárá­sára, de külö­nösen egy olyan perben, ahol a vádlot­tak — mint Manson is — A koronatanú tagadnak, az indítóok hite­les bemutatása nélkül a vád képviselője a gyakorlatban kudarcra van ítélve. Igaz, Bugliosinak sikerült azt is bebizonyítania, hogy Charles Manson ismerte Sha­ron Tatet, ismerte a ház, a villa beosztását is, tehát akik azt állították, hogy véletlen vezette a banda tagjait, nem mondtak igazat. Az első tapasztalatokat a Mansont és követőit össze­fűző kapcsolatokról Bugliosi akkor szerezte, amikor a „csa­lád” két, szabadlábon levő tagjával, Sandra Pugh-gal és Lynette Fromme-val beszél­getett. Mindketten hajlandók voltak a találkozásra, de csak akkor, ha csokoládét kap­nak! „Meglepett a két lány arc­kifejezése — írta később Bug­liosi. — Belső megelégedett­ség sugárzott róluk. Ügy ha­tottak, mint akiket semmi nem tud nyugtalhnítani. Csaknem állandóan nevetgéltek, mind­egy volt, hogy én mit mond­tam. Számukra nem léteztek megoldatlan problémák. Szükségtelen volt többet kér­dezni és keresni, mert ők megtalálták az igazságot Az igazság pedig így szólt „Char­lie, szeretet”. Az ügyész megpróbálta megtudni, hogy milyen szere-' .tétről van szó. — Olyan szeretetre gondol­nak, ami férfi és nő között jöhet létre? — Igen, arra is, de ez csak részben van úgy. — Szeretet az szeretet, nem tudjuk meg­határozni. — Azt hiszik, hogy Charlie a Jézus Krisztus? Rejtélyesen mosolyogtak, mintha olyan titkot őriznének, amely csak nekik jutott osz­tályrészül. Egyébként Sandra Pugh, aki egy csecsemőt is tartott a karján, 21 éves volt, Lynette Fromme pedig már éppenséggel 26, de úgy hatot­tak, mint kisgyerekek. Kis­Linda Kasabian. lányok, játékaik közben. Azok között értve a gyilkosságot is. A gyilkosságokról egyébként nem akartak tudni. És más bűntettekről sem. Csupán a szeretetről. Elengedték őket. s később, amikor bíróság elé kellett állniuk, rövidebb bör­tönbüntetéssel megúszták. Az­tán „Squeaky” (ez volt a be­ceneve) Fromme 1975. szep­temberében ismét hallatott magáról. Merényletet kísérelt meg Gerald Ford, akkori amerikai elnök ellen. Amikor a sikertelen kísérlet után elvezették, annyit mondott: „Az ország egy disznóól!” „Squeaky” Frommetól és társaitól nemigen lehetett használható vallQmásokat ki­csikarni. És Bonnie Howard és Danny DeCarlo vallomásai­nak napjától csaknem két hét telt el, amíg a Los Angeles-i rendőrség főnöke be merte je­lenteni, hogy „több, mint 8750 munkaóra alatt a rendőrség­nek sikerült megoldani a Tate-gyilkosságok rejtélyét”. A fényszórók és kamerák kereszttüzében, összesen 15 mikrofon mögött állva Edward M. Davis közölte, hogy elfo­gató parancsot adtak ki az őrizetben levő Charles D. Watson, az Alabamában le­tartóztatásban tartott Patri­cia Krenwinkel és az ismeret­len helyen tartózkodó Linda Kasabian ellen. A Los Ange­les-i kerület nagy vádtanácsa előtt a rendőrség további négy-öt gyanúsítottat nevez majd meg. A rendőrkapitány­ság vezetője, aki egyelőre Manson és Susan Atkins ne­vét nem említette, hozzátette, hogy az általa megnevezett három személy részese volt Rosemary és Leno LaBianca meggyilkolásának. A jelenle­vő újságírók meglepődtek: egészen addig a rendőrség ha­tározottan állította, hogy a két rémtettnek nincs semmi köze egymáshoz. Linda Kasabian még ezen a napon önként jelentkezett a rendőrségen. Bevallotta, hogy ott volt a tett idején a Cielo Drive 10 050 szám alatti'ház­ban, de tagadta, hogy az öt­szörös gyilkosságnak részese lett volna. Ö lett a per koro­natanúja, az ügyészség — az amerikai igazságszolgáltatás­ban nem ritka az ilyen „üz­leti megállapodás” — cserébe büntetlenséget biztosított szá­mára. Előzőleg, ügyvédje se­gítségével magnetofonra mondott mindent. Susan At­kins is teljes vallomást tett. Ezt azonban az esküdtszék előtt csak akkor lett volna hajlandó megismételni, ha egyezséget kötnek vele. Az ügyész azonban nem hagyha­tott mégsem egy legalább hét­szeres gyilkost futni, csak az­ért, mert hajlandó koronata­núként fellépni. És szerencsé­iére rendelkezésre állt Linda Kasabian, aki közvetlenül nem vérezte be a kezét. Elkészült a Manson elleni vádirat. December 11-én ol­vasták fel előtte. Az ülést William Keone bíró vezette. Közölte, hogy a vádlottnak de­cember 22-ig van ideje eldön­teni, hogy bűnösnek, vagy ár­tatlannak vallja magát. Az ülés után Manson védője nagy hangon nyilatkozott a sajtónak: — Semmiféle értelmes bi­zonyíték nincs Manson és a többi vádlott ellen. Az ügyészségnek két ujjlenyoma­ton kívül semmije sincs... Mai tévéajánlatunk 20.00: Kisfilmck a nagyvi­lágból. Az összeállítás elején Frédi­vel és Bénivel, a két kőkor­szaki szakival találkozhatnak a nézők, akik most ismét ti­zenegy epizódon keresztül lesznek láthatók, új kaland­jaik hőseként. Az első rész címe: Frédi-nővér. Egy ausztrál rövidfilm se­gítségével a nézők is részesei lehetnek annak az expedíció­nak, amely a pingvinek vonu­lását követve igyekezett meg­figyelni és felvevőgép lencsé­jén keresztül megörökíteni a pingvinek életét. Az örök hó birodalmában élő, nagy, fe­kete-fehér madarak különös tevékenységét a Délsarki tél című filmből ismerhetik meg. Az NDK területén igen sok műemlék — templom. vár, kastély, lakóház — található. Ezek közül a román kori mű­vészet maradványaival ismer­tet meg a Román kori művé­szet az NDK-ban című rövid­film. SÜSÜ történi? r Hallom, Atanasz, hogy ha- — Képzeld a feleségem egy , , , . , , , felbontatlan levelet talált az ragban vagy a felesegeddel. ü.óasitalomban> amit még 6 Mi történt? . küldött nekem lánykorában. 4 NÓGRAD - 1977. augusztus 9., kedd Balassagyarmat legtöbb ünnepi eseményén közreműködik a városi fúvószenekar. Rendszeres bemutatkozásukkal ün­nepélyesebbé, hangulatosabbá teszik a nyilvános rendezvényeket. Fellépésük, térzenéjük mindig népes hallgatóságot vonz. ................................... 1 ~~ . = M —

Next

/
Oldalképek
Tartalom