Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)

1977-08-09 / 186. szám

Hatalmas esztergagépen alakulnak a munkadarabok TorjákJános szakmunkás irányítása mellett. 1 970-ben szerezte szakmunkás-bizonyítványát a Salgótarjáni Kohászati Üze­mekben, azóta is számíthatnak munkájára. Bárnából jár a megyeszékhelyre. A három műszakos munka mellett nehéz beosztani a családi teendőket. Most szabadságra készül, új lakást építenek, így szükség van a szabad időre. — kj — Kései tanácskozás Forróséiv szülte gondolatok Mint arról már lapunk ha­sábjain beszámoltunk, az öt­vözetgyárban megtartott mű­szaki tanácskozást a különbö­ző üzemegységeknél termelési tanácskozások követték. Ér­deklődve vártam, hogy a gon­dok, feladatok hogyan kerül­nek felszínre az üzemi demok­rácia legmagasabb fórumán. Este nyolc óra. A kohókból áramló, vörösen izzó meleg remegteti a levegőt. Még egy utolsó lapát, mely hirtelen megfékezi a nyíláson ki-ki- táncoló lángnyelveket, és azután lezárulnak a kohók torkát elfedő hatalmas vasaj­tók. Magukra maradnak a ke­mencék. LÉPCSŐKÖN, ■ MUNKAPADOK SZÉLÉN Kissé szokatlan időpontban, az egyik lakatosműhely adott otthont az 1-es számú üzem termelési tanácskozásának. A verítékcseppekre tapadt szén­portól fekete arcú emberek, hat órai kemény munkával a hátuk mögött, kicsit fáradtan gyülekeztek. Kinek hol jutott hely, lépcsőkön, munkapadok szélén várták a tanácskozás kezdetét. Szepesi Ferenc, az üzem művezetője tolmácsolta a mű­szaki tanácskozáson elhang­zottakat, kiegészítve saját munkájuk értékelésével, elem­zésével. Szólt az első hat hó­nap eredményeiről, nehézsé­geiről, de a hibákat sem rej­tette véka alá. Ismertette a második fél év feladatait, az anyag- és energiatakarékos­ság terén, valamint a brigá­dok közötti munkaverseny­ben elért eredményeket, ten­nivalókat. A részletekre kiter­jedő, alapos beszámolót hoz­zászólások követték. Percek alatt parázs vita keletkezett, egymást követték a javasla­tok. Eltűnt a kezdeti fáradt­ság. A MUNKAFELTÉTELEK JAVÍT ÄSA Papp János adagológép-ke­zelő az üzemben már műkö­dő gépi adagolás előnyeiről és hátrányairól szólt. — Javítani kell a feltétele­ket. Tökéletesebb elegykeve- réssel, az alapanyagok ponto­sabb megválasztásával jóval több ferroszilícium csapolha­tó. A kavics betonalapanyag, nem pedig ötvöző. Ha ezen ja­vítanának, nem az alsó hatá­ron működnének a kemencék, és nagyobb lehetne a terme­lékenység. — Kevés az ember a gé­peknél. Ugyanazt a munkát kisebb létszámmal kell ellát­nunk, és ez a bérezésnél nem látszik meg — szólt közbe Or­sós Pál. Szinte rögtön érkezett a válasz is. — De, miért kevés az em­ber? Mert hiányoznak a vé­dőfelszerelések, kesztyűk és bakancsok. Vegyi anyagokkal dolgozunk, és ezek balesetve­szélyesek. Többen emiatt es­nek ki a termelésből. Emelke­dett a munkahelyi balesetek száma. Batki László csapoló, az őket valójában „melegen” érintő kérdést vetette fel. — Miért nem fizetnek me­legüzemi pótlékot? Ha vala­kit, akkor minket igazán megillet. A munkavédelemhez és a balesetveszélyességhez kapcso­lódott Bedegi Győző olvasz­tár. — Veszélyes a daruk álla­pota, a háromágú láncokat is gyakrabban kell cserélni, nincsenek tartalék szerszá­mok. A munkaszervezéshez tartozik, hogy ne a dolgozók járjanak a lakatosokhoz egy- egy hiba megjavításáért. A művezető intézkedjen, hogy a termelés minél folyamatosabb legyen — mondotta. A vitába élénken kapcsoló­dott be Szekeres András kap­csolótábla-kezelő. A techno­lógiai és munkafegyelemről, a tájékoztatásról, a termelés feltételeinek javításáról, és arról szólt, hogy a hátralevő feladatokat a bri­gádnak kell megoldania. Nem szabad a másikra várni, min­denkinek .tudása legjavát kell adnia. Az elhangzott kérdések, ja­vaslatok egy részére utolsó hozzászólóként Kovács János műszaki igazgatóhelyettes adott választ ■ ★ A tények, szavak, vélemé­nyek önmagukért beszélnek. Az egészséges alkotó vita jól tükrözte az üzemi demok­rácia legmagasabb fórurnánaK fontosságát, jelentőségét. Van­nak gondok, megoldásra váró problémák, melyeket csak így, közösen lehet és kell megva­lósítani. — békési — Feltételek és feladatok A mezőgazdánál* anyagi-műszaki bázisának helyzete Mezőgazdaságunk fejlődése a hetvenes években nemzetközi összehasonlításban néz­ve is figyelemre méltó. A termelés növeke­désének természetesen megvan az anyagi alapja, a rendelkezésre álló termelőeszközök gyorsan gyarapodtak. Ezzel egyidőben a ter­melőerők összetétele is lényegesen változott. A művelt terület és a munkaerő csökkent, így az anyagi-műszaki bázis jelentősége vi­szonylagosan és abszolút mértékben is meg­növekedett. Mezőgazdasági körökben köz­helynek számít, hogy s> termelés összes anya­gi ráfordításának kereken 60 százaléka ma már ipari eredetű. A termelés hatékonyságát dön­tő mértékben befolyásolja tehát az anyagi­műszaki bázis hasznosítása. ★ Az ipari eredetű anyag- és eszközfelhaszná­lás három nagy- tétele közül a takarmány­költség a legnagyobb E téren nagy az előre­lépés, általános a gazdasági ipari keverék­takarmányok használata. Gondként jelentke­zik viszont a termékek változó minősége és a fajlagos takarmányfelhasználás lassú javu­lása. A műtrágya- és növényvédőszer-felhasználás ugyancsak nagymértékben növekedett. Sajnos az utóbbi két évben a műtrágyánál — Nóg- rádban is — megtorpanás tapasztalható, pe­dig a termelés tervezett növelése csak nö­vekvő tápanyagellátással valósítható meg. Szükséges, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek rosszul értelmezett takarékosságból ne mér­sékeljék a műtrágya-felhasználást. Ugyanak­kor fontos, hogy a műtrágyázás talajkémiai vizsgálatokra alapozva, a termőföld tényleges tápanyagtartalmának megfelelően történjék. A gépfenntartás költsége (üzemanyag nél­kül) a takarmányozás és a kemikáliák fel- használásának költségénél kisebb, mégis e té­makör néhány kérdéséyel nagy nyomatékkai indokolt foglalkozni. A munkaerő csökkenése miatt, illetve a termelékenység növekedése érdekében ugyanis a termelés gépesítése az elmúlt években és a jelenlegi tervidőszakban is nagymértékben fokozódik. Jelenleg az ösz- szes állóeszközök egynegyede gép, berendezés. Jármű. Az V. ötéves terv idején pedig a me­zőgazdasági beruházásokban a gépesítés rész­aránya a terv szerint megközelíti a 60 szá­zalékot. A gépek, technikai berendezések nagy és egyre nélkülözhetetlenebb segítséget jelentenek a mezőgazdaságnak. A hatékony alkalmazás érdekében azonban országosan és a gazdaságokban egyaránt sok még a ten­nivaló. ★ A fejlődés egyik jellemzője, hogy a terme­lési folyamat komplex gépesítése, gépcsopor­tok alkalmazása kerül előtérbe. A termelési rendszerek a gyakorlatban is mutatják, hogy az összehangolt géprendszerek teljesítménye nagyobb, kihasználása 20—30 százalékkal kedvezőbb az átlagosnál Az ilyen géprend­szerek kiszolgálása is egyszerűbb, gazdaságo­sabb. Érthető és helyeselhető tehát, hogy a gazdaságok keresik a korszerű, rendszerekbe beilleszthető gépeket. Fáradozásuk azonban nem mindig jár sikerrel. A használt géptípu­sok számának csökkentése és az összhang megteremtése egyaránt gondot okoz. Gyakori és jogos kritika, hogy a kívánt gé­pet nem tudjak beszerezni, ezért Hasonló, de más típusú (esetleg eltérő teljesítményű) gé­pet vásárolnak helyette. Ez az üzemelési költséget megnöveli, a javítást, karbantartást megnehezíti, mégsem könnyű a helyzeten változtatni. Korszerű gépekből ugyanis a ke­reslet a nemzetközi kereskedelemben is na­gyobb mint a kínálat. így sok esetben kény­telenek vagyunk tudomásul venni a lehető­ségeket. Hosszú lejáratú szerződések megkö­tése, esetleg nemzetközi termelési kooperá­ciók létesítése távlatban segíthet e nehézsé­geken. Addig is szükséges azonban a belföl­dön forgalomba .kerülő gépek figyelmes for­galmazása, a beszerzések alaposabb mérlege­lése. hogy legalább üzemen belül csökkenjen a géptípusok száma. Hasonló probléma tapasztalható a munka­gépeknél. A korszerű, nagy teljesítményű traktorokhoz például ma még' gyakran nem áll rendelkezésre megfelelő teljesítményű munkagép. Ezt a feszültséget Is meg kell szüntetnünk, részben tervszerű importtal, részben a hazai gyártás me ■ '■n as-»ve1. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy azonos munkára gyakran korszerű és közepes teljesítményű gépek is ismertek. A gazdasa­gok joggal a legkorszerűbb gépet szeretnék megvásárolni. Mégis azt kell mondani, hogy ez a törekvés nem mindig célravezető. A leg­korszerűbb gépekből legtöbbször csak igen kevés áll rendelkezésre, a termelés gépesíté­sét, az elhasználódott gépek műszakilag, gaz­daságilag egyaránt indokolt cseréjét azonban nem szabad a legeslegújabb gépekre való várakozás miatt halogatni. A termelés gépesítése az említett nehéz­ségek ellenére már eddig is döntő változást hozott a mezőgazdaságban. Az egyre kor­szerűbb, nagy teljesítményű gépek, gépsorok alkalmazása viszont nemcsak a termelés tech­nológiáját változtatja meg. Magas szintű is­mereteket és követelményeket támaszt a mun­kát szervező szakemberekkel és az üzem- fenntartást biztosító műszaki szolgáltatással szemben. E téren azonban még számottevő a2 elmaradás. A karbantartás, • javítás színvonala, feltéte­lei nagyon differenciáltak. Megfelelő színvo­nalú hibamegelőző karbantartást a termelőüzemeknék csupán egynegyedében végeznek. Ennek következménye, hogy tízezer traktoron végzett diagnosztikai vizsgálat ta­pasztalatai szerint a kormányszerkezet és a villamosszerelvények több mint 50 százalé­kánál, a motorok 38 százalékánál volt Kifogá­solható a műszaki állapot. " , ★ Az üzemképesség fenntartásához szükséges karbantartás-javítás elvégzéséhez műhelytér szükséges. A műhelytér a IV. ötéves terv időszakában 16 százalékkal növekedett, ez azonban nem elég. . Jelenleg egy 60 lóerős traktorra átlagosan 18 négyzetméter jut, lé­nyegesen kevesebb a műszakilag indokoltnak tartott 25 négyzetméternél. Fokozza a gondot, hogy a meglevő műhelyek is elaprózottak, felszerelésük korszerűtlen. Mintegy 600 tsz nem rendelkezik például szervizberendezés­sel, amely az alapvető karbantartás elenged­hetetlen berendezése. A műhelyek szakmunkáslétszáma jelentős, mintegy 60 ezer fő. Gondot jelent azonban, hogy a technikai eszközök műszaki színvo­nalának emelkedését nem követte a szakmun­kások továbbképzése. A munkát irányítók, szervezők száma sem elegendő. A tsz-ekben jelenleg több mint 300 fő szakmunkásra és mintegy hatezer lóerő-teljesítményű gépre jut átlagosan egy mérnök. A felmérések azt is mutatják, hogy a gaz­daságok egy részében a gépészek nem rendel­keznek kezelési, karbantartási utasítással, nem ismerik kellően a gépbeállításokat. Fő­ként az újabb típusú gépeknél hiányzik az utasítás, ami kedvezőtlenül hat az üzemelés­re, a javítások elvégzésére. A korántsem teljes körű, szemléltetésként említett nehézségek mutatják, hogy a gépál­lomány fejlődésével az üzemelés feltételei döntően objektív okok következtében nem tartottak lépést. Pedig érdemes és szükséges a problémák megoldásával foglalkozni. Rep­rezentatív felmérés adatai szerint ezúton az egy hektárra jutó javítási költséget 13—15 százalékkal, az üzemanyag-fogyasztást 14—16 százalékkal, az alkatrész-felhasználást 14 szá­zalékkal lehetne csökkenteni. Emellett a gépek üzembiztonsága is növelhető, a meghibásodá­sok száma 36 százalékkal, a hibák kijavítá­sához szükséges idő 50 százalékkal csökkent­hető. * A gépkapacitás hatékonyabb kihasználása megköveteli, hogy a mezőgazdasági üzemek fokozottabb figyelmet fordítsanak gépeik üze­meltetésére, karbantartására, javítására. Eh­hez azonban segítségre van szükségük. A feladatokat csak az ipari szolgáltató- és a ke­reskedelmi vállalatokkal történő szoros együttműködéssel lehet eredményesen meg­oldani. Zsuffa Ervin, az MSZMP Központi Bizottsága alosztályvezetője ARCOK —MUNKA KÖZBEN Adalékok egy megváltozott élethez Mielőtt nem teljes részle­tességgel felvázolnánk Járja István hugyagi lakos, a Ma­gyar Kábel Művek balassa­gyarmati gyára dolgozójának portréját, szükségszerűnek tű­nik. hogy előtte szót ejtsünk egy olyan történésről, ami né­hány hónapja kizökkentette eddig megszokott élettempó­jából. De nemcsak őt: család­ját is! Feleségét és a három gyereket, bár közülük a leg­kisebb — aprócska még — semmit sem érzékel ebből... Szóval, kizökkent az eddigi ritmusból Járja István, s úgy tűnik, nem is kisidőre. Hogy nyugdíjazásáig-e, avagy sem, az viszont már szinte kizá­rólag rajta múlik. Erről, túl­harsogva a gyártócsarnokot betöltő, percre sem csillapodó dübörgést, a következőket mondja, szemét a védőkesz­tyűs keze alatt tekeredő ká­belről le sem véve: — Jól érzem magam, a megváltozott körülmények el­lenére ... Sőt, még jobban, mint annak előtte... Hogy tudja, áttértünk a folyamatos munkarendre. Igen, ez év február elsejé­től Járja István, aki az itt töltött hat év alatt megszok­ta, hogy két műszak van: a délelőttös és a délutános. most — négyre jár. És — megle­hetős gyakorisággal tölti éj­szakáit, vasár- és ünnepnap­jait a kábelgyár nagy teljesít­ményű sodrógépe mellett. A legelsők egyike volt, akik miután felsőbb helyről nap­nap után elhangzott az igény a többlettermelésre, részt, vet­tek és szorgalmazták-szervez- ték a nagy teljesítményű gé­pek folyamatos üzemelését. És persze hozzá azokat a gép­kezelőket, akik értők voltak a munkához, s megértették a percre-le-nem-állás szüksé­gességét. Nehéz volt? — Mármint a kezdet? — Igen! Ügy próbáltam munkatársaimat meggyőzni a folvamatos üzemelésről, hogy kis ideig önmagam is kétsé­gek között éltem. Meglesz-e a régi pénzünk ..sikerül-e önmagunkat, s családunkat is „átállítani” egy újabb rend­szerű életre ..., bírjuk-e a számunkra szokatlan váltako­zásokat? — És..: Elneveti magát, olajos ke­zével gesztikulálva mondja: — Ha még egyszer azt mon­danák, térjek vissza a régi két műszakra, dehogy is ten­ném! Tudja, csak néhány hét volt a döntő, amíg le nem tisztultak, rendeződtek a dol­gok, Most már nem cserél­nék ... Több a szabad időm, jobban „meg tudom szervez­ni magam”. No, ezt aztán nem értem, de a gépvezető megmagyarázza. Egy példát említ. Négy mű­szakot dolgozik délelőtt, az­tán két szabadnapja van. Az­tán utána éjszakás lesz, majd rá következően délutános — és folytatódik a körforgás. Szakadatlanul, vasár- és ün­nepnapokon is. Szabadnapjait persze nem mindig kapja szombat-vasárnapra. Talán egy-másfél hónapban egyszer. S hogy rossz-e ez? — Nézze! Csütörtökön dél­ben hazamegyek és legköze­lebb csak vasárnap este tíz­kor jövök újra. Igaz, nem ez a jellemző, de ilyen is van. Aztán ha hétköznap — ked­den, vagy más napon — ma­radhatok otthon? Nekem és a családnak ez is nagyon jó. Egy negyedévre előre meg­kapják a műszakbeosztást; már ennyi időre előre meg tudjuk otthon beszélni, mikor mit teszünk. — Hugyagról jár be. És a közlekedés? — Szerencsés helyzetben va­gyok: mindegy melyik mű­szakban vagyok, van vonatom. — És a többieknek? Mert ha jól tudom, hetvenen dol­goznak folyamatosan ... — Mi Hugyagról heten já­runk együtt... A többiekért bérautóbuszak mennek min­den esetben. — Szóval, jól megvan? — Igen. S a család is. örül­nek, hogy néha több időt tölt- hetek velük mint eddig. Egyébként a feleségem is itt dolgozott a gyárban, csak most szülési szabadságon van ... A pénz? Eddig olyan két­százhúsz óra alatt kerestem meg, amit a folyamatos mű­szakban 192 óra alatt. — Mennyit? — öt, öt- és fél ezer forin­tot. Kérdem tőle, hogy csak ne­ki jut-e ennyi a borítékba? Mondja, nem, hiszen a kemé­nyen, jó minőségben és fo- lyatos műszakban végzett munkát mindenkinek megfi­zetik. — Harmincegy éves. Miként vélekedik az életéről ? — Mondhatom, sínen va­gyok! Szép családom van, jó munkahelyem. Nyugodt va­gyok, kiegyensúlyozott, meg­becsülnek. Nem tudom, kell-e ennél több ... Keze közül kifogy a ká­belkígyó. Néhány pillanatra megáll a gép. Olajos kezébe törli homlokát Járja István, mintha .'Járná: sötét arcából még csillogóbban ragyogjon ki a szeme... k. gy. j NÓGRÁD = 1977. augusztus 9., kedd • 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom