Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)

1977-08-02 / 180. szám

Az ígéret szép sző Vállalni, de lenni is! ÍGÉRET SZÉP SZÓ ha megtartják úgy jó — szól a régi magyar mondás. Különö­sen igaz ez akkor, ha az ígéret már vállalást jelent. Az üzemek, gyárak és vállalatok szocialista brigádjai egymás után tették meg felajánlásai­kat a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfordu­lója tiszteletére. Az Üvegipari Művek Sal­gótarjáni Öblösüveggyárá­ban minden brigád bekapcso­lódott a mozgalomba. Éves többletvállalásaik értéke öt­millió forint. Az első hat hónap eredményei igazolják, jó úton járnak a kitűzött cél eléréséhez. Pontosabban a többség. Vannak olyan bri­gádok, melyek időarányosan nem teljesítették vállalt fel­adataikat. Miért? — kerestem a vá­laszt az Április 4. csiszoló szocialista brigádnál. — Az év elején a termelés­ben 104'százalék elérésére tet­tünk felajánlást és a selejtet 5.7 százalékra kívántuk csök­kenteni. Az előbbit csak 95 százalékra teljesítettük és a selejt csökkenése sem érte ef a vállalt szintet — kezdte a, brigád vezetője Adame Ká­roly. Kelyhek, poharak, világítási búrák szájcsiszolását végzik. Ez „átmeneti” üzemrész a huták és a festők, illetve a csomagolok között. A pattin­tott üvegszálak finomítás után kerülnek tőlük tovább. A brigádban 15-en dolgoznak és az állandó változó számú kisegítők is hozzájuk tartoz­nak. A csiszolók közül öten szakmunkások. A többiek be­tanítottak. — Nem magyarázkodásként mondom, de a - lemaradás egyik oka a hutákból érkező termékek méretpontatlansá­ga. Ezért itt a csiszolókoron­gokon kell alakítani és ez elég sok időt vesz el. A lö­késszerűen érkező anyagok a folyamatos munkát hátráltat­ják. Van úgy, hogy szinte üres a környék, de utána any- nyi üveggel megrakott tálca sorakozik, hogy közlekedni is alig lehet. — A kiszolgálóknak az len­ne a feladatuk, hogy a szala­gokhoz folyamatosan szállít­sák a munkadarabokat. De legtöbbször ezt saját magá­nak, a csiszolónak kell elvé­geznie. Egyrészt kevés a ki­szolgáló munkás, másrészt nem úgy dolgoznak, ahogyan kellene. Sokan csak -egy-két hétig vannak nálunk és az­után leszámolnak. Az igazo­latlan mulasztások száma is magas. Mi a helyzet a minőséggel? :— A csoportban öt-hat fia­tal tanulja a szakmát. Az ő kezükből még elég selejtes áru kerül ki. Meg azután nem lehet egyszerre sokat is. meg jót is termelni — mondta a brigád vezetője. Ez a válasz meglepett, mert nemcsak a minőségben, de a termelés mennyiségében is elmaradtak a vállaltaktól. Vagy talán itt úgy érvényes, hogy a jó munkához idő kell, de a rosszhoz még több? Hogyan látja a feldolgozó- üzem helyettes vezetője, Var­ga Antal? — A hutákból kikerülő ter­mékeknél tényleg gondok vannak. Ezek orvoslása fo­lyamatban van. De nem sza­bad megfeledkezni a munka- fegyelemről és a felelősségér­zetről sem. Ezek ugyanolyan fontosak, mint a termeléshez szükséges feltételek biztosítá­sa. A vállalások többi részét miként teljesítették a csoport dolgozói? — fordultam ismét a brigád vezetőjéhez. A vá­lasz előtti kínos csendet csak a Csiszolók éles sercegése tör­te meg. — Kulturális téren csupán egy egri kirándulást szervez­tünk eddig. Társadalmi mun­kában, kommunista műsza­kon dolgoztunk, de az egyen­ként, külön vállalt öt órát még nem teljesítettük. A miértre elmaradt a vá­lasz. Adorján László a lemara­dás okát az áruk minőségének romlásában, a selejt számá­nak növekedésében látja. — A kemencékből elkerülő termékek szállítás közben gyakran megsérülnek, eltör­nek. Az egymásra halmozott, üvegekkel teli polcok egy-egy figyelmetlen mozdulattól le­dőlnek és pillanatok alatt 100 —200 darab áru vész el. Ez már nálunk seíejtként jelent­kezik, pedig még hozzá sem , nyúltunk. A régi elavult tanműhely helyén kezdték építeni a kor követelményeinek megfelelő, a tanulók részére gyakorlati oktatást biztosító létesítményt a Balassagyarmati Fémipa­ri Vállalatnál. A közel három és fél millió forintos beruházást az 1977 78-as iskolai tan­év kezdetére szeretnék befejezni a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. Salgótarjáni rendezési tervek Két peremterület, a zagy­'. . . VT kereste k : ß* Amházprogram Csehszlovákia lakossága a keresetének több mint kéthar­madát az állami és szövetke­zeti boltokban költi el. A belkereskedelmi szervek a fogyasztók egyre növekvő igé­nyeinek megfelelően állandó­an korszerűsítik és bővítik az üzletek, vendéglátóipari üze­mek és raktárak hálózatát. Az elmúlt tíz évben tizen­hét nagyáruház épült, 114 ezer négyzetméter eladótérrel. A jelenlegi ötéves tervben .— 1976—1980 — az üzlethálózat további húsz élelmiszer­nagyáruházzal, 13 ipari termé­ket árusító üzletközponttal és 77 bevásárlóközponttal bő­vül. Ezzel egyidejűleg folytat­ják az üzletek szakosítását is, elsősorban a városokban. A forgalom növeléséhez szükség van új raktárak épí­tésére, s a régiek korszerűsí­tésére. Az ötéves tervidőszak­ban a raktárterület 460 -ezer négyzetméterrel bővült. Űj élelmiszerraktárak főként a fogyasztói központokban épülnek, míg az ipari árurak­tárakat a területi központok­ban koncentrálják. — Szerintem azért sok a selejt, mert csak a mennyi­ségre figyelünk — vélekedett Csábi Lászlóné, ki tizenegy éve dolgozik a csiszolóban. Nem a minőség, hanem a mennyiség után fizetnek. Mi­nél többet csinálunk, annál több a pénz is. — Hogy miért nem teljesí­tettük a tervet? Még csak jú­lius van... EZ IGAZ, DE MI a bizto­síték arra, hogy a második fél évben megváltozik a helyzet? Az értékeléseknél pedig csak az elért eredmé­nyeket veszik figyelembe és nem a formális felajánlásokat jutalmazzák. — békési — vápái falvai Sugár út, és Ká- rolyakna részletes rendezési tervét vitatta meg és hagyta jóvá hétfőin megtartott végre­hajtó bizottsági ülésén a Sal­gótarjáni városi Tanács. A megbeszélésen jelen voltak a NÓGRÁDTERV és a buda­pesti VÁTI tervezőirodák, va­lamint a megyei tanács építé­si, terv- és pénzügyi osztályá­nak képviselői. A rendezési terv sokoldalúan elemzi a két terület fejlesztését, kitérve a közművesítés tennivalóira, a megfelelő zöldterület kialakí­tására. A továbbiakban a vég­rehajtó bizottság egyéb ügye­ket tárgyalt. ..................................................................................... E mlékszem, az utóbbi évek­ben mily jelentős eredmények részese volt a salgótarjáni MÁV—Volán komplexbrigád. Szakmai és a budapesti igaz­gatóság által megszervezett éves szintű és csak az őszi időszakra érvényes versenyek­ben lettek hatodikok, harma­dikok, majd 1976-os össztel­jesítményük alapján — elsők. Nagy szó volt ez, nemcsak megyeszerte, ami akkora ön­bizalmat adott a salgótarjáni szocialista brigádnak, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. ' évfordulója tiszteletére hirdetett munka­versenyhez elsőként csatla­koztak. Illetve, nemcsak ezt tet­ték: a MÁV budapesti igaz­gatósága valamennyi komp­lexbrigádját csatlakozásra és egyben versengésre is kihív­ták. Aztán egy ideig még hal­lattak magukról, majd mint­ha minden elcsendesedett vol­na körülöttük. Miért? Nézzük, sorra vesszük fél­éves teljesítéseiket. Valahogy nem egyeznek ezek a számok a felajánlással, az elképzelé­sekkel. Persze, ha az ember felületesen viszonyít csak az elmúlt év hasonló időszaki teljesítéséhez, csapdába esik. Pliszen 1977-ben annyira megnőtt a szállítás, amennyi­re terveik kidolgozásakor még gondolni sem mertek volna... 1976. első fél évében 4361 vasúti kocsit kezeltek — most 5638-at. A múlt évi, 'va­sárnap és ünnepnap alatt tör­tént kocsikezelések száma 418 volt — most 722. De ezek mel­lett talán a legjobban érzé­kelteti a megnövekedett fel­adatokat, hogy az idei első fél évben a múlt évinél 38 ezer 639 tonnával nagyobb mennyiségű súlyt mozgattak Elkeseredés nélkül meg a komplexbrigád tagjai. Ugyanazzal a gépesítési ka­pacitással — és kevesebb em­berrel. .. Mindebből aztán kö­vetkeznek azok a „rossznak” minősíthető számok is, ame­lyek sorrendben a követke­zők: 3i ezerről duplájára nőtt a kocsiálláspénz, 126-ról 251- re emelkedett a késetten ki­rakott kocsik száma, és 2,9 óráról 3,4-re az egy kocsira eső tényleges rakodási idő. Ezek alapján egyértelműen negatívan minősíthetnénk . a szocialista brigádot, ám mindezen eredmények, közöt­tük is a legfontosabb: eb­ben az évben zökkenőmente­sen sikerült a megyeszékhely nagyüzemeit és kereskedelmi vállalatait anyaggal és áru­val ellátni. Az iparra kon­centrálva, pedig . soha ilyen kevés gond nem adódott a késztermékek továbbításá­ban. Ezek a tavalyi rekord­szint fölé emelik a brigádot... És mégis, miért nem tud­tak rugalmasan, a tőlük meg­szokott módon azonosulni a naggyá nőtt teendőkkel? Nos, több oka van. Nádasdi János, a vasúti csomópont állomásfőnöke a következőket mondotta: „Eb­ben az évben az eddigieknél, s a vártnál jobban megnöve­kedtek a vasúti szállítások, ami egyrészt jó. Folyamato­sabbá vált az üzemek kocsi­ellátása, zavartalan az áruk fogadása, továbbítása. Más­részt megnőttek a komplex­brigád teendői: melyeknek a jelenlegi szinten jobban már nem tudnak eleget tenni. Részhibák korrigálása sem vezetne látványosabb ered­ményekhez. Amin viszont se­gíteni lehetne, az a brigád­tagok további ösztönzése. Ügy látom, s igazolják mások is észrevételemet, hogy kicsit „elaludtak”, belefásultak a feszített tempóba az embe­rek. Csak belefásultak volna ? Féligazság! A ' munkaerőgon­dok is jelentős szerepet ját­szanak a teljesítmények ala­kulásában. Kakuk István, kereskedel­mi főnök, az állomásfőnök helyettese, a komplexbrigád „mávos” brigádvezetője, Bi- bók Imre kocsimester és Fe- rencz István szállítási kiren­deltségvezető, a másik fél ál­tal megbízott brigádvezető hosszan, szinte véget nem érőn ecsetelték, a jelenlegi helyzetet. Aminek végkövet­keztetése: igaz, a MÁV-nál kevésbé okoz gondot a mun­kafegyelem, hiszen őrzi még — esetenként kemény kézzel is — a munkafegyelmet, el­lenben az új munkások ko­rántsem nyújtják még azt a teljesítményt, amit egy nyug­díjba vonulttól megszoktak. Így esetenként hiába valónak tűnik az igyekezet; csak az idegek őrlődnek, s lassabban futnak a kocsik. Bár a MÁV- osok, merthogy a komplex­brigád amolyan nagy család, mindent megtesznek volános társaik segítésére; néha szin­te a mozgó szerelvényről kap­csolják le a vagonokat, he­lyettük rakodni azonban —, mert nem feladatuk — nem tudnak. Egészen más a helyzet a Volánnál. Az itteni szállító­részleget néha büntetősza­kasznak is titulálják, (nem minden alap nélkül, hiszen jócskán kerülnek ide olyan emberek, akik valamilyen ballépésük következménye­ként alkalmatlanná váltak darabárukísérőnek, gépkocsi- vezetőnek, vagy másnak.) s így joggal elégedetlen vezető­jük, Ferencz István. Nincse­nek létszámgondjai: tizennyol­cán dolgoznak irányítása aia>t jelenleg, de közülük nyolc az olyan, akik — mi­ként mondotta — a hegyet is megmozgatnák. Az ilyen tí- pusúakból hiányzik még nyolc... Persze, nem ez az egyetlen befolyásoló tényező. Zavarta a munkát a vasútnál történt át­szervezés is, ki fullasztotta az embereket a már fentebb em­lített félelmetes mennyiségű áru- és anyagözön, amit hí­ven érzékeltet: 1976. első ne­gyedévéhez viszonyítva az idei hasonló időszakban 40 százalékkal nagyobb súlyt mozgattak meg. Pesszimista hangulat, befe­lé fordulás, letörés, nincs a brigádnál. Nem is lehetne, hiszen többségük erejét meg­feszítve dolgozott eddig is. És vallják, nem hoznak ma­gukra szégyent: november 7- re teljesítik a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom év­fordulója tiszteletére tett vál­lalásaikat. Még akkor is, ha kemény hónapoknak néznek elébe... ' Karácsony György * Ha egy vállalat vezetője téves elképzelést követve hiJ bázott valamit, előfordul, hogy a vállalat dolgozói megbí­rálják érte. Ha egy dolgozó elhibázza a rábízott feladat tel­jesítését mindig megkapja a fejmosást. Az előbbit alulról, az utóbbit felülről jövő bírálatnak szokás nevezni. Ahogy társadalmi demokratizmusunk fejlődik a bírálat mindkét formájával egyre gyakrabban találkozunk. Ez ter­mészetes és helyes is. De mintha az alulról és a felülről jövő bírálat gyakoriságához mérten az önkritika ritkább lenne. Tévedés ne essék, nem az egykori rossz-szívű, látványos önbírálatokat hiányolom. Akkor, ha valaki elrontott vala­mit, vagy ha az illetékesek megsúgták neki, hogy „nem jól látja” a dolgokat — bölcs dolog volt látványosán önbírála­tot gyakorolni. Az ilyen melldöngető önbírálatok — érthe­tő okokból — nem voltak mindig őszinték. Az efféle önbírálat komolytalan, többet árt mint hasz­nál. Ez egy dolog. Más dolog az is, hogy a saját munkánk egészséges önkritikája nélkülözhetetlen. Mégis nem egy he­lyen egészen jól megvannak komoly önvizsgálat nélkül, így aztán napsugaras beszámolókat olvashatunk olyan üze­mekben is, ahol rengeteg a probléma. Még soha nem ta­lálkoztam termelési értekezleten olyan beszámolóval, ami valahogy így kezdődött volna: „Kedves elvtársak, a nyolc­vanszázalékos tervteljesítés vállalatunk előző évi tevékeny­ségében azért következett be, mert elhibáztuk a dolgokat. Rossz, hiányos információk , alapján döntöttünk olyan ter­mékek gyártásáról, ami sem bei-, sem külföldi vevőknek nem kellett. Ebből levonjuk a konzekvenciákat. Most kö­rültekintőbben végezzük a piackutatást, mint tavaly.” Ehelyett leggyakrabban úgy kezdődnek a beszámolók, hogy az év alapvetően jól sikerült. Felsorolják, hogy mi mindenben van előrelépés, milyen jó a vállalat szociális helyzete stb. Aztán valahol a sorok között megtaláljuk az említett nyolcvan százalékot, aminek okait termS.-Wecon H piaci helyzetben, az anyagellátásban, a kooperáló vállalatok határidőcsúszásában, a kereskedelmi és forgalmazó vállala­tok rossz szemléletében (nem akarják eladni a rengeteg árut) és még sok mindenben lehet megtalálni. Ha mind­ezt elfogadják a dolgozók, akkor majd menet közben eset­leg korrigálunk, ha nem, és megbírálnak érte, akkor leg­alábbis magyarázkodni lehet. Már nem olyan egyértelmű a felelősség, mintha becsületes önkritikával mi neveztük vol­na nevén a gyereket. Hányszor hangoztatjuk úgy általában, hogy aki dolgo­zik, az .hibázik is. De konkrétan valahogy mégis mindig más követi el a hibát. Más számította el magát, más fe­ledkezett meg egy fontos dologról, más nem tanult meg eléggé egy fontos összefüggést, más nem fogadja meg a jó tanácsokat, más becsüli le az üzemi demokráciát, más nem elég okos... Mi mindig megmondtuk, mi jól csinálta.­Egyszer beszéltem egy vezetővel, aki azt mondta félig viccesen, £e nern mindennapi bölcsességgel, hogy büszke a hibáira, mert azok jobban jellemzik, mint az erényei. Mi­re egyiket kijavította, újabb hibája született. Sokat dolgo­zott,' mindig volt mire büszkének lennie. Ha akarjuk, ha nem együtt élünk a . hibákkal. Akkor lehet őket kijavítani, ha tudunk róluk, ha eltökélt becsüle­tességgel szembenézünk velük. A jól dolgozó ember, vezető, közösség bátran megen­gedheti magának hibáinak beismerését. Néha erről jobban meg lehet ismerni, mint az eredményekről. Ugyanis az eredményeket előbb vagy utóbb valahogyan mindenki a vi­lág tudtára adja. A hibákról szívesebben hallgatunk. Hát az ember már csak ilyen. így hát továbbra is Önkritika kerestetik! A becsületes megtaláló jutalma a jobb munka, a vak­vágányok elkerülése, okosabban dolgozó kollektíva, jobb vállalati légkör. Hornyák András NÓGRÁD - 1977. augusztus 2., kedd 3 T

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom