Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)

1977-08-02 / 180. szám

Nemzetiségi találkozó Bánkon Több nyelven - egy akarattal Gyilkosság - a „SZÍlíiei jegyében" Ünnepi díszbe öltözött va­sárnap reggelre Bánk. Fello­bogózták az utcákat, a szlo­vák népi hímzésekkel I díszí­tett ablakokból népviseletbe öltöztetett babák tekintettek a járókelőkre. A falu határá­ban hatalmas táblán felirat köszöntötte az érkezőket: „Üdvözöljük a XI. nemzetisé­gi találkozó vendégeit!” A sárisápi fúvószenekar kezdte a kedvcsinálást, a ví­ziszínpadon fél kilenctől tér­zenét adtak. Ebben az idő­pontban már gyülekeztek a klubkönyvcárnál a felvonulás résztvevői. A művészeti cso­portok szemet gyönyörködtető díszes népviseletben, dalol­va és táncolva vonultak a víziszínpadhoz, a nagygyűlés és a kulturális seregszemle színhelyére. A víziszínpad paravánját — híven a találkozó „mon­danivalójához” — háromnyel­vű felirat díszítette. „Nemze­tiségi találkozó — Tag der nationalitäten — Národnostny defi” — olvashattuk. A domb­oldalba épített lelátókon és a sétányon több ezer ember gyűlt össze, sok helyütt a közönség soraiban is népvise­letbe öltözött lányokat, asszo­nyokat lehetett látni; kevere­dett a magyar, a német, és a szlovák beszéd. A himnusz elhangzása után Srám András, a Hazafias Népfront Rétság nagyközségi Bizottságának titkára nyitotta meg a nemzetiségi találkozót, majd Varga József, a rétsági járási pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet, emlékezett meg nemzetiségig politikánkról, eredményei­ről. Köszöntötte a nagygyűlés vendégeit; a megyei tanács, a Hazafias Népfront, a nemze­tiségi szövetségek képviselői. A nagygyűlésen felszólalt Such János, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára is. A többi között szólt a nemze­tiségi találkozók jelentőségé­ről és múltjáról. Köszönetét mondott Nógrád és Bánk köz­ségeknek, melyek a házigaz­dák szerepét vállalták, meg­rendezték Nógrád megye 24 nemzetiségi községének ta­lálkozóját, kulturális sereg­szemléjét. Such János szlovákul mon­dott szavait Pintér János, Bánk népfrontbizottságának elnöke tolmácsolta számunk­ra. Az ezt követő beszélgeté­sen elmondotta: Bánk lakos­ságának nyolcvan százaléka szlovák nemzetiségű. Eleve­nen élnek itt a nemzetiségi hagyományok, ezért a község lakossága nagy szorgalommal, öntevékenyen készült a nem­zetiségi találkozó méltó meg­rendezésére. A sok ezres érdeklődő tö­meg nagy figyelemmel várta a művészeti csoportok bemu- , tatkozását. A legtöbben tol­mácsolás nélkül is értették a nemzetiségi hagyományokat, szokásokat feldolgozó táncok kísérő szövegét. Nagy taps­sal jutalmazta a közönség a rétsági ÁFÉSZ tánccsoportja; A vendéglátó bánkiak — népviseletben A terényi nemzetiségi gyerme ktánccsoport nagy sikerű elő­adásának egy pillanata Fellépés előtt. Mrella Péterné Legéndről, Sinkó Mihályné és Uhlár Mihályné Nógrádsápról érkezett fotó: — kulcsár a sárisápi fúvószenekar és Röpülj páva-kör; a vanyarci Röpülj páva-kör; a legéndi asszonykórus; a terényi né­piegyüttes és a nógrádsápi kórus műsorát. Különösen nagy sikert aratott a Cseh­szlovákiából érkezett Ziadar nad Hronom nevű együttes, többször is visszatapsolták a nemzetiségi szövetségek köz­ponti művészegyüttesét. A terényi nemzetiségi gyer­mekcsoport méltán került az érdeklődés középpontjába. Farsangoló és lakodalmas tán­cuk előadása után, a csoport két vezetője, Mucsina Gyula és Mucsina Gyuláné a kö­vetkezőket mondotta: — A gyerekek nagy öröm­mel, lelkesedéssel yettek részt a farsangolás három napjá­nak feldolgozásában így mu­tathattuk be három képben a kalapd‘«2ítést; a koleíálást és a bált. Mi is gyűjtjük helyi forrásból e régi szokásokat, a feldolgozásban azonban nagy segítséget kaptunk Lami Istvántól, a szlovák nemzeti­ségi szövetség osztályvezetőjé­től. Most azt tervezzük, hogy műsorunkra tűzzük az Ojáne-t, a János napi játékokat. A színek előadás késő dél­utánig tartott, de a nonstop műsor még tovább folytató­dott. Ízelítőt adtak tudásuk­ból a balassagyarmati köny- nyűbúvárok, bemutatták ha- jómodelljeiket. Az MHSZ ví­ziparádéját követően pedig az Országos Rendező Iroda művészei szórakoztatták a nagyszámú közönséget. Így vált teljessé a nap program­ja, amelyért oly’ sokan dol­goztak. Több nyelven — egy akarattal.. (k. k. c.) Pintér Istvánt 7. A rendőrség tanácstalanul állt a gyilkosok rejtélyével szemben, jóllehet a tettesek éppen elég nyomot hagytak maguk után ahhoz, hogy a nyomukra jussanak. Az a hallatlan felületesség, amely mindkét egymással vetélkedő nyomozócsoport munkáját jellemezte, egyelőre még bün­tetlenséget biztosított a gyil­kosoknak. Egyetlen nagy lépést tettek előre a nyomozók, amikor a fegyverszakértők, a Polanski- villában talált revolveragy da­rabkákat összeillesztve meg­állapították, hogy „Hi Stan­dard” típusú fegyverről van szó. A gyártó cég főnöke még pontosabb adatokkal tu­dott szolgálni. — A darabok egy Hi Stan­dard Longhorn, 22-es kaliberű revolverből származnak — mondta Ed Lomax, akinek egész oldalas képét ebből az alkalomból természetesen kö­zölték az amerikai lapok. A fegyvert, mint „Buntline- revolvert” is emlegették, mert Ned Buntline, a hollywoodi vadnyugati filmek ismert szerzője terveztette egyik film­hőse számára. A Buntline-t 1967 áprilisában dobták piac­ra, s 28 hónap alatt összesen csupán 2700 darabot gyártot­tak belőle. Lomax átadta azoknak az üzleteknek a lis­táját, amelyek a fegyvert for­galomba hozták. A rendelke­zésre álló hatalmas appará­tussal nem látszott túlságosan nagy feladatnak, hogy mind a 2700 gazdáját megállapítsák. Hozzá is láttak, de egyáltalá­ban nem „amerikai” tempó­ban. Megállapították hogy Kalifornia államban 131 ilyen fegyvert adtak el, ebből 105 — mint a bűncselekmény el­követésének eszköze — nem jöhet számításba. A nyomozást folytatták, de nem jutottak előre. A rendőrségi bürokrácia ebben az esetben is nagyon lassan működött Csupán szep­tember 3. és 5. között küldtek szét egy körlevelet, amelyben a Los Angeles-i rendőrkapi­tányság közölte az alárendelt őrszobákkal: a Tate-ügyben keresnek egy Hi Standard Longhom márkájú, 22-es ka­liberű revolvert, amelynek markolata sérült A körlevél A LaBianca-ház, >a gyilkossá gok felfedezése után több mint 300 példánya kö­zül egy sem jutott el azonbán a „Valley Services Divi.sion”- hoz, annak a Watsonnak szol­gálati helyéhez, akinek Ste­ven Weiss édesapja a fia -ál­tal szeptember 1-én talált 22- es kaliberű Hi Standard Longhomt átadta. Amikor a lapokban a fegy­verszakértők megállapításáról, s a fegyver utáni kutatás­ról olvasott, Mr. Weiss többször gondolta, hogy fia éppen a Polanski-viliabeli gyilkosok revolverét találta meg. Mérlegelte is, hogy tele­fonál a rendőrségre, de aztán elvetette a gondolatot. Nem akart fontoskodásával nevetsé­gessé válni. Ha a gyilkos fegyverről lett volna szó, a rendőrség már régen ismét jelentkezett volna, újabb kér­déseket tett volna fel. A rendőrség azonban hallgatott, s a derék Weiss papa vég­eredményben nem volt detek-; tív. S úgy gondolta, hogy ha valamilyen ügyben a rendőr­ség teljes erővel nyomoz, ak­kor pontosan és szervezetten dolgozik. Almában sem gon­dolt rá, hogy a fia által talált Buntline békésen porosodik egy borítékban a talált tár­gyak osztályán... A gyilkosokat ekkor már egyébként mindenki kereste. Az a huszonötezer dollár ju­talom, amelyet Roman Po­lanski barátaival kitűzött a tftttes kézrekerítésére, meg­tette a magáét. A rendőrség a télefonbejelentések tízezreit kapta. Prostituáltak és fodráu szók, színésznők és elmebete­gek, kalandorok és minden­képpen az újságokba kerülni akaró sztárjelöltek közölték, milyen „nyomokra” leltek. A lapokból úgy tudták, hogy az augusztus 8-ról, 9-re virradó éjszakán megölt nők és férfiak szexorgián vettek részt, ezért sokan „baráti körük” tagjai­nak szexuális eltévelyedéseit hozták a hatóságok tudomá­sára, mondván, hogy az indi- tóok valami ilyesmi, tehát a tettest ebből a körből kell ke­resni. Megszólalt a televízióban Truman Capote, a Hidegvér­rel című könyv világhírű szerzője is. Kifejtette vélemé­nyét a gyilkosságról. Szerinte egyetlen ember gyilkolt a Po- lanski-villában, egy magányos,' valószínűleg fiatal őrült, aki szexuális kielégülését találta a vérfürdőben. Capote sokkal gyengébb bűnügyi teoretikus­nak bizonyult, mint amilyen kiváló író. Időközben. Paul LePage és emberei megemberelték magú-, kát. Gondos vizsgálatnak ve­tették alá a LaEianca-házbeli vérrel írt feliratokat, s rájöt­tek, hogy azok valami össze­függésben lehetnek a legújabb Beatles-nagylemezzel. Azon szerepeltek a „Heiter Skelter”, a „Piggies” és a „Blackbird” című számok. A Black birdben gyakran hangzik el, hogy „Arisé” a helyszínen talált „RISE” ebből származhatotr Mai tévéajánlatunk' 20.00: „Vén Európa” Hotel. Reményik Zsigmond tragé­diájának közvetítése a veszp­rémi Petőfi Színházból. „Ez a történet nem kita­lált dolog, hanem az életből vett valóság. A hotel áll és a benne szereplő személyek élő alakok...” — irta Remé­nyik Zsigmond művének ajánlásában. S drámájával azokra a veszélyekre hívja fel a figyelmet, amelyek a megírás pillanatában — 1939- ben — már ott gyülekeztek sötét felhőként Európa egén. A cselekmény középpontjá­ban a hoteltulajdonos, Don Carlos Knöpfle személye áll. A hotelben szerveződő ördö­gi körnek is ő a mozgatója. Az ő személye, cselekvése, égálása s végül szinte fátum- szerűén bekövetkező halála példázza a társadalmi és drá­mai igazságszolgáltatást. Hi­szen Don Carlost nem a csődbe jutott hotel teszi tönk­re, hanem embertelensége. Aki mindenkit tönkretett, elárult, megalázott — .egy hajdani alkalmazottja leszúrása által vész el. fU&íiif míi&orinrmix A harmincadik műsorhét kétségkívül általános érdeklő­déssel kísért eseményét Vit- ray Tamás egyébként is nép­szerű műsora, a Csak ülök és mesélek jelentette. A sok kis kuriozitást összefogó vállal­kozás ezúttal egyetlen témá­nak szentelte több mint hat- vannerces adásidejét, annak a nyírségi szenzációnak, hogy egy ott éló idős ember a ke­zével is lát. A különleges adottságról, sajátságos képes­ségről újságcikkek láttak napvilágot, a jelenség előtt tanácstalanul, de kétkedőn álltak orvosok, pszichológu­sok. Vitray nem lenne vérbeli riporter, ha nem eredt volna utána a csábító témának: mi lehet a tudományos magyará­zata, hogy valaki, egy ken­dőkkel letakart és bekötött szemű ' látó, képes asztalra helyezett -tárgyakat érintés nélkül felismerni, színeikben is megnevezni. A produkció látszatra minden magyarázat­nak ellentmondott, a tudomá­nyos ellenőrök tartózkodó vé­leménye mégis további mun­kára sarkallta a riportert. Ro­dolfo mester szakmái ismere­I teinek köszönhetően az orvo­sok, pszichológusok kételye végül is teljes és cáfolhatat­lan igazolást nyert. A kézzel látás bárki által elvégezhető, egyszerű trükk, csupán egy életútjában megfeneklett em­ber szokatlan kitörési kísér­lete az elfeledettségből. A vi­déki színpadok valahai éne­kes bonvivánja, a miskolci színház felszabadulás utáni első igazgatója, aki ma jóval túl a nyugdíjas korhatáron egy kisvállalat kultúrosa, mégsem elítélendő szemfény­vesztő. Csupán mások csodá­latára, ámulatára áhitozó lény, mint egykoron a világot je­4 NÓGRÁD - 1977. augusztus 2., kedd lentő deszkákon, ahonnan a világ forgandóságában leke­rült és mind szűkösebb közeg­be kényszerült. Vitray a riport kettős ösz- szetettségében az érdekes szto­ri teljes bejárásával pszicho­analitikus elemzésre vállalko­zott, azt dicséretes Kitartással véghezvitle, egyben — épp legkitűnőbb bűvészünk segéd­letével — a tudományos gon­dolkodás ügyének is szolgála­tot tett, mert bebizonyította, hogy csodák pedig nincsenek. És ez megért egy „misét”. A keddi műsornap egyebek­ben is dicséretesnek minősít­hető. A délutáni adásidőben szívesen néztük a Kicsit kö­zelebb a felhőkhöz című NDK tévéfilmet, mely egy kö­zépiskolai osztály életének rö­vid, de a helyes erkölcsi ér­zék kialakulásában sorsdöntő szakaszának ábrázolására vál­lalkozott. A tartalmas embe­ri kapcsolatok, életreszóló barátságok születésének hite­les és megindítóan szép1 fá­zisait követhettük nyomon a tévéfilmben, mely ugyan el­sősorban a fiatalokhoz szól, de felnőtteknek is elgondol­kodtató tanulságokat hordoz. Tehetségek és hódolók címmel Osztrovszkij drámá­jából láthattunk szovjet fil­met e napon a második mű­sorban egy fiatal tehetséges színésznőről. A társadalmi korrajz teljességében hitelesí­ti a lírai történet törvénysze­rű kifejletét, ahol a művészi pálya ' kényszerű válaszút elé kerül. Jó szándékú vállalkozást is­mertünk meg szerdán a Há­zassági hétforduló című NDK tévéfilmben. Sajnos, a cselek­ménysornak kevés a valósze­rűsége, így az írói indítékot aligha vette valaki is komo­lyan. Francia—olasz—nyugatné­met filmsorozat kezdődött el csütörtökön az 1. műsorban Verne Gyula regényéből. a Sztrogoff Mihályról. A törté­net legújabb feldolgozása hét részben kerül az elkövetkező hetekben képernyőre. Az első rész alapján arra következtet­hetünk, hogy izgalmas ka- landsorozatökban lesz részünk, ha követjük a Verne képze­letét is megragadó híres cári futár útját. E nap 2. műsorának ese­ménye a Nyári színházi esték keretében, a Kórszínház pro­dukciójában az Ezeregyéjsza­ka című kétrészes játék volt. Kazimir Károly színpadra al­kalmazásában a csodálatos mesevilág ismert alakjai és történetei elevenedtek meg. valóban kellemes nyáresti szórakozásul szolgálva. Hasonló szolgálatot tett pénteken a Mesélő városok sorozatban Karel Capek: Az ellopott 1/VII. C. Uo. sz. irat és Jiri Marek: Szállodai gyilkosság című bűnügyi his­tóriájának tévéfilm-változata. Szombaton két kínálat ál­lította válaszút elé a tévéné­zőket. Az 1. műsorban a Met­ronom ’7,7 könnyűzenei verseny döntőjére, a 2. mű­sorban a Dél Csillaga című Verne-regényből készült an­gol—francia produkció sugár­zására egyidejűleg került sor. Az előbbiben eldőlt, hogy a nem túlzottan színvonalas és izgalmas könnyűzenei vetél­kedő győztese Katona Klári és az Illés-együttes lelt, a kfílandfilm viszont mozgal­maságával nyújtott jó hét vé­gi időtöltést. Mint ahogy va­sárnap a Sógorom, a zugügy­véd című amerikai filmvígjá­ték is. (b. O j

Next

/
Oldalképek
Tartalom