Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)

1977-08-02 / 180. szám

Nemzetiségi találkozó Bánkon

Több nyelven - egy akarattal Gyilkosság - a „SZÍlíiei jegyében"

Ünnepi díszbe öltözött vasárnap reggelre Bánk. Fellobogózták az utcákat, a szlovák népi hímzésekkel I díszített ablakokból népviseletbe öltöztetett babák tekintettek a járókelőkre. A falu határában hatalmas táblán felirat köszöntötte az érkezőket: „Üdvözöljük a XI. nemzetiségi találkozó vendégeit!”

A sárisápi fúvószenekar kezdte a kedvcsinálást, a víziszínpadon fél kilenctől térzenét adtak. Ebben az időpontban már gyülekeztek a klubkönyvcárnál a felvonulás résztvevői. A művészeti csoportok szemet gyönyörködtető díszes népviseletben, dalolva és táncolva vonultak a víziszínpadhoz, a nagygyűlés és a kulturális seregszemle színhelyére.

A víziszínpad paravánját — híven a találkozó „mondanivalójához” — háromnyelvű felirat díszítette. „Nemzetiségi találkozó — Tag der nationalitäten — Národnostny defi” — olvashattuk. A domboldalba épített lelátókon és a sétányon több ezer ember gyűlt össze, sok helyütt a közönség soraiban is népviseletbe öltözött lányokat, asszonyokat lehetett látni; keveredett a magyar, a német, és a szlovák beszéd.

A himnusz elhangzása után Srám András, a Hazafias Népfront Rétság nagyközségi Bizottságának titkára nyitotta meg a nemzetiségi találkozót, majd Varga József, a rétsági járási pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet, emlékezett meg nemzetiségig politikánkról, eredményeiről. Köszöntötte a nagygyűlés vendégeit; a megyei tanács, a Hazafias Népfront, a nemzetiségi szövetségek képviselői.

A nagygyűlésen felszólalt Such János, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus

Szövetségének főtitkára is. A többi között szólt a nemzetiségi találkozók jelentőségéről és múltjáról. Köszönetét mondott Nógrád és Bánk községeknek, melyek a házigazdák szerepét vállalták, megrendezték Nógrád megye 24 nemzetiségi községének találkozóját, kulturális seregszemléjét.

Such János szlovákul mondott szavait Pintér János, Bánk népfrontbizottságának elnöke tolmácsolta számunkra. Az ezt követő beszélgetésen elmondotta: Bánk lakosságának nyolcvan százaléka szlovák nemzetiségű. Elevenen élnek itt a nemzetiségi hagyományok, ezért a község lakossága nagy szorgalommal, öntevékenyen készült a nemzetiségi találkozó méltó megrendezésére.

A sok ezres érdeklődő tömeg nagy figyelemmel várta a művészeti csoportok bemu- , tatkozását. A legtöbben tolmácsolás nélkül is értették a nemzetiségi hagyományokat, szokásokat feldolgozó táncok kísérő szövegét. Nagy tapssal jutalmazta a közönség a rétsági ÁFÉSZ tánccsoportja;

A vendéglátó bánkiak — népviseletben

A terényi nemzetiségi gyerme ktánccsoport nagy sikerű előadásának egy pillanata

Fellépés előtt. Mrella Péterné Legéndről, Sinkó Mihályné és Uhlár Mihályné Nógrádsápról érkezett fotó: — kulcsár

a sárisápi fúvószenekar és Röpülj páva-kör; a vanyarci Röpülj páva-kör; a legéndi asszonykórus; a terényi népiegyüttes és a nógrádsápi kórus műsorát. Különösen nagy sikert aratott a Csehszlovákiából érkezett Ziadar nad Hronom nevű együttes, többször is visszatapsolták a nemzetiségi szövetségek központi művészegyüttesét.

A terényi nemzetiségi gyermekcsoport méltán került az érdeklődés középpontjába. Farsangoló és lakodalmas táncuk előadása után, a csoport két vezetője, Mucsina Gyula és Mucsina Gyuláné a következőket mondotta:

— A gyerekek nagy örömmel, lelkesedéssel yettek részt a farsangolás három napjának feldolgozásában így mutathattuk be három képben a

kalapd‘«2ítést; a koleíálást és a bált. Mi is gyűjtjük helyi forrásból e régi szokásokat, a feldolgozásban azonban nagy segítséget kaptunk Lami Istvántól, a szlovák nemzetiségi szövetség osztályvezetőjétől. Most azt tervezzük, hogy műsorunkra tűzzük az Ojáne-t, a János napi játékokat.

A színek előadás késő délutánig tartott, de a nonstop műsor még tovább folytatódott. Ízelítőt adtak tudásukból a balassagyarmati köny- nyűbúvárok, bemutatták ha- jómodelljeiket. Az MHSZ víziparádéját követően pedig az Országos Rendező Iroda művészei szórakoztatták a nagyszámú közönséget. Így vált teljessé a nap programja, amelyért oly’ sokan dolgoztak. Több nyelven — egy akarattal.. (k. k. c.)

Pintér Istvánt

7.

A rendőrség tanácstalanul állt a gyilkosok rejtélyével szemben, jóllehet a tettesek éppen elég nyomot hagytak maguk után ahhoz, hogy a nyomukra jussanak. Az a hallatlan felületesség, amely mindkét egymással vetélkedő nyomozócsoport munkáját jellemezte, egyelőre még büntetlenséget biztosított a gyilkosoknak.

Egyetlen nagy lépést tettek előre a nyomozók, amikor a fegyverszakértők, a Polanski- villában talált revolveragy darabkákat összeillesztve megállapították, hogy „Hi Standard” típusú fegyverről van szó. A gyártó cég főnöke még pontosabb adatokkal tudott szolgálni.

— A darabok egy Hi Standard Longhorn, 22-es kaliberű revolverből származnak — mondta Ed Lomax, akinek egész oldalas képét ebből az alkalomból természetesen közölték az amerikai lapok.

A fegyvert, mint „Buntline- revolvert” is emlegették, mert Ned Buntline, a hollywoodi vadnyugati filmek ismert szerzője terveztette egyik filmhőse számára. A Buntline-t 1967 áprilisában dobták piacra, s 28 hónap alatt összesen csupán 2700 darabot gyártottak belőle. Lomax átadta azoknak az üzleteknek a listáját, amelyek a fegyvert forgalomba hozták. A rendelkezésre álló hatalmas apparátussal nem látszott túlságosan nagy feladatnak, hogy mind a 2700 gazdáját megállapítsák. Hozzá is láttak, de egyáltalában nem „amerikai” tempóban. Megállapították hogy Kalifornia államban 131 ilyen fegyvert adtak el, ebből 105 — mint a bűncselekmény elkövetésének eszköze — nem jöhet számításba. A nyomozást folytatták, de nem jutottak előre.

A rendőrségi bürokrácia ebben az esetben is nagyon lassan működött Csupán szeptember 3. és 5. között küldtek szét egy körlevelet, amelyben a Los Angeles-i rendőrkapitányság közölte az alárendelt őrszobákkal: a Tate-ügyben keresnek egy Hi Standard Longhom márkájú, 22-es kaliberű revolvert, amelynek markolata sérült A körlevél

A LaBianca-ház, >a gyilkossá gok felfedezése után

több mint 300 példánya közül egy sem jutott el azonbán a „Valley Services Divi.sion”- hoz, annak a Watsonnak szolgálati helyéhez, akinek Steven Weiss édesapja a fia -által szeptember 1-én talált 22- es kaliberű Hi Standard Longhomt átadta.

Amikor a lapokban a fegyverszakértők megállapításáról, s a fegyver utáni kutatásról olvasott, Mr. Weiss

többször gondolta, hogy

fia éppen a Polanski-viliabeli gyilkosok revolverét találta

meg. Mérlegelte is, hogy telefonál a rendőrségre, de aztán elvetette a gondolatot. Nem akart fontoskodásával nevetségessé válni. Ha a gyilkos fegyverről lett volna szó, a rendőrség már régen ismét jelentkezett volna, újabb kérdéseket tett volna fel. A rendőrség azonban hallgatott, s a derék Weiss papa végeredményben nem volt detek-; tív. S úgy gondolta, hogy ha valamilyen ügyben a rendőrség teljes erővel nyomoz, akkor pontosan és szervezetten dolgozik. Almában sem gondolt rá, hogy a fia által talált Buntline békésen porosodik egy borítékban a talált tárgyak osztályán...

A gyilkosokat ekkor már egyébként mindenki kereste. Az a huszonötezer dollár jutalom, amelyet Roman Polanski barátaival kitűzött a tftttes kézrekerítésére, megtette a magáét. A rendőrség a télefonbejelentések tízezreit

kapta. Prostituáltak és fodráu szók, színésznők és elmebetegek, kalandorok és mindenképpen az újságokba kerülni akaró sztárjelöltek közölték, milyen „nyomokra” leltek. A lapokból úgy tudták, hogy az augusztus 8-ról, 9-re virradó éjszakán megölt nők és férfiak szexorgián vettek részt, ezért sokan „baráti körük” tagjainak szexuális eltévelyedéseit hozták a hatóságok tudomására, mondván, hogy az indi- tóok valami ilyesmi, tehát a tettest ebből a körből kell keresni.

Megszólalt a televízióban Truman Capote, a Hidegvérrel című könyv világhírű szerzője is. Kifejtette véleményét a gyilkosságról. Szerinte egyetlen ember gyilkolt a Po- lanski-villában, egy magányos,' valószínűleg fiatal őrült, aki szexuális kielégülését találta a vérfürdőben. Capote sokkal gyengébb bűnügyi teoretikusnak bizonyult, mint amilyen kiváló író.

Időközben. Paul LePage és emberei megemberelték magú-, kát. Gondos vizsgálatnak vetették alá a LaEianca-házbeli vérrel írt feliratokat, s rájöttek, hogy azok valami összefüggésben lehetnek a legújabb Beatles-nagylemezzel. Azon szerepeltek a „Heiter Skelter”, a „Piggies” és a „Blackbird” című számok. A Black birdben gyakran hangzik el, hogy „Arisé” a helyszínen talált „RISE” ebből származhatotr

Mai tévéajánlatunk'

20.00: „Vén Európa” Hotel.

Reményik Zsigmond tragédiájának közvetítése a veszprémi Petőfi Színházból.

„Ez a történet nem kitalált dolog, hanem az életből vett valóság. A hotel áll és a benne szereplő személyek élő alakok...” — irta Reményik Zsigmond művének ajánlásában. S drámájával

azokra a veszélyekre hívja fel a figyelmet, amelyek a megírás pillanatában — 1939- ben — már ott gyülekeztek sötét felhőként Európa egén.

A cselekmény középpontjában a hoteltulajdonos, Don Carlos Knöpfle személye áll. A hotelben szerveződő ördögi körnek is ő a mozgatója. Az ő személye, cselekvése,

égálása s végül szinte fátum- szerűén bekövetkező halála példázza a társadalmi és drámai igazságszolgáltatást. Hiszen Don Carlost nem a csődbe jutott hotel teszi tönkre, hanem embertelensége. Aki mindenkit tönkretett, elárult, megalázott — .egy hajdani alkalmazottja leszúrása által vész el.

fU&íiif míi&orinrmix

A harmincadik műsorhét kétségkívül általános érdeklődéssel kísért eseményét Vit- ray Tamás egyébként is népszerű műsora, a Csak ülök és mesélek jelentette. A sok kis kuriozitást összefogó vállalkozás ezúttal egyetlen témának szentelte több mint hat- vannerces adásidejét, annak a nyírségi szenzációnak, hogy egy ott éló idős ember a kezével is lát. A különleges adottságról, sajátságos képességről újságcikkek láttak napvilágot, a jelenség előtt tanácstalanul, de kétkedőn

álltak orvosok, pszichológusok.

Vitray nem lenne vérbeli riporter, ha nem eredt volna utána a csábító témának: mi lehet a tudományos magyarázata, hogy valaki, egy kendőkkel letakart és bekötött szemű ' látó, képes asztalra helyezett -tárgyakat érintés nélkül felismerni, színeikben is megnevezni. A produkció látszatra minden magyarázatnak ellentmondott, a tudományos ellenőrök tartózkodó véleménye mégis további munkára sarkallta a riportert. Rodolfo mester szakmái ismereI

teinek köszönhetően az orvosok, pszichológusok kételye végül is teljes és cáfolhatatlan igazolást nyert. A kézzel látás bárki által elvégezhető, egyszerű trükk, csupán egy életútjában megfeneklett ember szokatlan kitörési kísérlete az elfeledettségből. A vidéki színpadok valahai énekes bonvivánja, a miskolci színház felszabadulás utáni első igazgatója, aki ma jóval túl a nyugdíjas korhatáron egy kisvállalat kultúrosa, mégsem elítélendő szemfényvesztő. Csupán mások csodálatára, ámulatára áhitozó lény, mint egykoron a világot je4 NÓGRÁD - 1977. augusztus 2., kedd

lentő deszkákon, ahonnan a világ forgandóságában lekerült és mind szűkösebb közegbe kényszerült.

Vitray a riport kettős ösz- szetettségében az érdekes sztori teljes bejárásával pszichoanalitikus elemzésre vállalkozott, azt dicséretes Kitartással véghezvitle, egyben — épp legkitűnőbb bűvészünk segédletével — a tudományos gondolkodás ügyének is szolgálatot tett, mert bebizonyította, hogy csodák pedig nincsenek. És ez megért egy „misét”.

A keddi műsornap egyebekben is dicséretesnek minősíthető. A délutáni adásidőben szívesen néztük a Kicsit közelebb a felhőkhöz című NDK tévéfilmet, mely egy középiskolai osztály életének rövid, de a helyes erkölcsi érzék kialakulásában sorsdöntő szakaszának ábrázolására vállalkozott. A tartalmas emberi kapcsolatok, életreszóló barátságok születésének hiteles és megindítóan szép1 fázisait követhettük nyomon a tévéfilmben, mely ugyan elsősorban a fiatalokhoz szól, de felnőtteknek is elgondolkodtató tanulságokat hordoz.

Tehetségek és hódolók címmel Osztrovszkij drámájából láthattunk szovjet filmet e napon a második műsorban egy fiatal tehetséges színésznőről. A társadalmi korrajz teljességében hitelesíti a lírai történet törvényszerű kifejletét, ahol a művészi pálya ' kényszerű válaszút elé kerül.

Jó szándékú vállalkozást ismertünk meg szerdán a Házassági hétforduló című NDK tévéfilmben. Sajnos, a cselekménysornak kevés a valószerűsége, így az írói indítékot aligha vette valaki is komolyan.

Francia—olasz—nyugatnémet filmsorozat kezdődött el csütörtökön az 1. műsorban Verne Gyula regényéből. a Sztrogoff Mihályról. A történet legújabb feldolgozása hét részben kerül az elkövetkező hetekben képernyőre. Az első rész alapján arra következtethetünk, hogy izgalmas ka- landsorozatökban lesz részünk, ha követjük a Verne képzeletét is megragadó híres cári futár útját.

E nap 2. műsorának eseménye a Nyári színházi esték keretében, a Kórszínház produkciójában az Ezeregyéjszaka című kétrészes játék volt. Kazimir Károly színpadra alkalmazásában a csodálatos mesevilág ismert alakjai és történetei elevenedtek meg. valóban kellemes nyáresti szórakozásul szolgálva.

Hasonló szolgálatot tett pénteken a Mesélő városok sorozatban Karel Capek: Az ellopott 1/VII. C. Uo. sz. irat és Jiri Marek: Szállodai gyilkosság című bűnügyi históriájának tévéfilm-változata.

Szombaton két kínálat állította válaszút elé a tévénézőket. Az 1. műsorban a Metronom ’7,7 könnyűzenei verseny döntőjére, a 2. műsorban a Dél Csillaga című Verne-regényből készült angol—francia produkció sugárzására egyidejűleg került sor. Az előbbiben eldőlt, hogy a nem túlzottan színvonalas és izgalmas könnyűzenei vetélkedő győztese Katona Klári és az Illés-együttes lelt, a kfílandfilm viszont mozgalmaságával nyújtott jó hét végi időtöltést. Mint ahogy vasárnap a Sógorom, a zugügyvéd című amerikai filmvígjáték is.

(b. O j