Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)
1977-08-28 / 202. szám
Öt kérdés út pedagógus bér-emelésről Az V. ötéves terv életszínvonal-politikai koncepciójának részeként született meg május 19-én a kormány döntése: átfogó bérrendezést hajtanak végre az oktatásügyben és a közművelődésben dolgozók körében. Hasonló horderejű intézkedés utoljára 1957-ben volt; az 1971-es béremelés csak részben csökkentette azokat a különbségeket, amelyek a más területeken dolgozó értelmiségiek jövedelmével összevetve mutatkoztak. Nógrád megyében több mint négy és fél ezer dolgozót, 22 milliós összegben érint ez a régóta várt esemény. Ezekben a napokban utolsó szakaszába lépett a kormányhatározat végrehajtása, megyeszerte készülnek az átsorolási jegyzőkönyvek. Berki Mihálynak, a megyei tanács elnökhelyettesének ezzel az intézkedéssel kapcsolatban tettünk fel néhány kérdést. — Milyen várakozással néznek a béremelés elé? — Elsődleglesen azt várjuk, hogy elősegíti majd a tantestületek stabilizálódását, megindítja a pedagóguspályáról más pályára elvándoroltak vissza jövetelét. Hogy ez nem utópia, azt konkrét tapasztalatok bizonyítják: már most több esetről hallottunk, hogy pályamódosítók újra „szolgálatra” jelentkeztek. A pályakezdő fiatalok anyagi megbecsülését a munkáltatóknak kötelességévé teszi a határozat, emelkedtek a kezdő fizetések. Az egyetemet végzett tanárok és népművelők például 2 400- nál kevesebbet nem kaphatnak. Az oktatás-nevelés megnövekedett feladatainak nagyobb anyagi elismerését biztosítja több területen: az alsóban tanítók osztályfőnöki pótléka, az ifjúságvédelmi felelősök pótléka még több családlátogatásra^ még jobb megelőző munkára ösztönöz. A tanárjelölt, tanítójelölt elnevezés a felsőfokú intézmény második évének elvégzése után nem csak névváltozás a képesítés nélkülivel szemben, hanem átsorolási lehetőséget ad. Ez is a tantestületek stabilabbá válását szolgálja. — Milyen alapelvek szerint történik a keret elosztása? — Kettős feladat áll előttünk: az új bérrendszer bevezetése és a szeptember 1-i bérrendezés. Három alapelv az irányító ebben: a végzett munka elismerése, a képzettség és a munkaviszonyban eltöltött idő. Van egy olyan ösz- szeg minden munkakörnél, amit kötelezően oda kell adni, így az egy főre jutó bér- fejlesztési összeg és a kötelező hányad különbsége marad a differenciálásra. — Véleménye szerint menynyire van mód és lehetőség a differenciálásra? — A lehetőség megvan. Csak egy-két példa: az egyetemi végzettségű tanárok kötelező béremelési hányada 400 forint, az egy főre jutó bér- fejlesztési összeg 600 forint, a tanítóknál 350 és 540 ez a mutató. A két számadat különbségét lehet felhasználni differenciálásra. Az eddigi tapasztalat az, hogy élnek ezzel a lehetőséggel a legtöbb iskolában. Nagyon körültekintő munkát kíván ez, hiszen az új szakmai bértáblázat megvalósulását is szem előtt kell tartani. A szakszervezet sokat segít ebben. — Hogyan készítettek fel az illetékeseket erre a munkára? — Július közepétől lépcsőzetesen. A szakemberek elkészítették a keretszámokat, a tanácsok, az oktatási és köz- művelődési intézmények vezetőit megbeszélésekre hívtuk össze. Ezt követően az elmúlt napokban az intézményekben rendkívüli tantestületi értekezleteken, nyílt fórumon ismertették javaslatukat a vezetők. Szeptember elején mindenki kézhez kapja az új átsorolását — Mi lesz ezután az évi 5 százalékos bérfejlesztési kerettel? Nem áll fönn a veszély, hogy tartalékolásra használják egy részét a tanácsok? — Nem, ezt a rövidesen kiadandó bérszabályozó is szavatolja, amelyet a művelődési osztály a szakszervezettel közösen készít. Ez rögzíti, hogy a keretet év elején fel kell használni. Igaz viszont, hogy a megemelt összegű soros előlépés elviszi a 47—43 százalékot. De ez a pedagógusok érdekét szolgálja. összhangban az alapelvekkel, növelve a pedagógusi hivatás erkölcsi és anyagi perspektíváját! ' G. K. M. Egy ápolóm m r" ;,1950-ben születtem. ~: leérettségiztem ... Érettségi után Salgótarjánba!! beteg- á polkái képesítést szereztem. Első munkahelyem a salgótarjáni kórház urológiáján volt. Hamarosan helyettes főnővérként dolgoztam eiz osztályon .... Férjhez mentem, Szécsénybe költöztem .;.” írhatná önéletrajzába Verbói Jánosné. Ízlésesen berendezett, modern otthonában arról faggatom, amiről nem tenne említést az önéletrajzában. — Milyen a mostani munkahelye? — A hétvégi orvosi ügyeletén teljesítek szolgálatot. A heti 42 órát egyszerre dolgozom le. azaz szombat délután egy órától hétfőn reggel hét óráig vagyok bent. Huszonegy község ügyeletét hárman látjuk el: körzeti orvos, gépkocsivezető és én. Lényegében önálló munkaköröm van. mert ha az orvos hívásra megy, akkor a kisebb sérüléseket ellátom, és Ka szükséges, akkor a beteget kórházba szállíttatom. — Fizetése? — Hetedik éve dolgozom, de csak 2048 Ft — De nem a szakma, hanem a fadobozok, fakanalak, sótartók faragása, égetett mintákkal való díszítés miatt kerestem fel. — Igen, ez az én szórakozásom. Bezárkózom a konyhába, kinyitom az ablakot — rettenetes füstöt tudok csinálni — és „alkotok”. A függöny pillanatok alatt olyan kormos lesz, hogy nem győzöm mosni. Tudom, amit én csinálok, nagyon messze van az igazi művészettől, de azt hiszem, mégis jobb, mint ha kutyuso- kat, gyerekmacskákat hímeznék vagy subáznék. Ilyenekhez türelmem se lenne. — Ad el a„műveiből”? — Nem, dehogy. Rokonoknak, ismerősöknek szívesen ajándékozok, de pénzt nem fogadok el értük. — Egyéb szórakozása? — Nagyon szeretek olvasni, nézze a könyveimet! — s mutatja a világirodalom remekeit. — Néhány napja alkohol- és dohányzás elleni plakátokat rajzoltam tussal. — Tanulás, magasabb képesítés megszerzése? — Szeretnék jelentkezni az egészségügyi főiskolára és tervbe vettem a német nyelv tanulását is. — Boldog? — teszem fel az utolsó és talán a legnehezebb kérdést. — Szép hivatásom van, nem hagynám ott az egészségügyet semmi pénzért Családomnak sikerült igazi otthont teremteni. Mivel az egész hetem szabad, sokat lehetek együtt ötéves kislányommal, Viktó- ri Annamáriával, és a férjemmel. Felnőtt létemre még mindig tudok játszani — fadobozokkal, fakanalakkal. Igen, boldog vagyok. —lia— Nem kis művészek! Lakáskultúra, köxös alkotás Állandó lakók is költöztek a napközis gyerekek mellé a tóstrandi úttörő-váltótáborba. Augusztus 28-án zárul az a két hét, amit 60 salgótarjáni járási tanuló — fizikai dolgozók jó képességű, művészet iránt érdeklődő gyerekei — itt tölthet. A gyorsan elillanó napok sokféle elfoglaltságot hoztak. Tízfős csoportokban ismerkedtek a grafikával, kerámiakészítéssel, fotózással, képzőművészettel, játékkészítéssel, textilmunkákkal. A ™nof,i = -)t-S a!'Szeberénvi Valéria Ncmtiből, Simon B. Katalin Ccrcdről, ja néha őket, ha a szomszéd Pe,róc^ Györgyi Karancskesziből jött a képzőművészeti o csoportba. dók, szék a napközisek „művé- titulust használnak. — Nem kis művészeket akarunk képezni! — mondja határozottan a tábor instruktora, Kiss Gabriella, az MNK munkatársa. — A fő célunk a látáskultúra, a formaérzék fejlesztése. Ennek érdekében találkoznak a különböző technikákkal, lehetőség nyílik kollektív alkotásokra, és megismerkednek a megyeszékhely- lyel és környékével. Ezek a jó képességű, tehetséges gyerekek jobban tudják majd látni a szépet. _ ...... ,. . . „ . ,, , . „ Formálódik az agyag a kisterenyei Szomszéd Tamas es a- Az sem lényegtelen, hogy nemtj Danyi Csaba ujjai alatt. biztosabban mozognak majd a salgótarjáni közművelődési intézményekben, amikor a város diákjai lesznek — fűzi hozzá a táborvezető, Pálinkás Sándorné ceredi népművelő. — Ezért, nem „ifjú művészek tábora” ez, hanem művelődési tábor. Jó a név! Sorra bekukkantunk a kis műhelyekbe. A játékkészítők vezetője Budavári István, a budapesti Képzőművészeti Szakközépiskola tanára. — Előszpr látok el ilyen feladatot, de itt is először van játékkészítő csoport. Nekünk szintetizáló feladatunk van — a tábor lakóinak munkáit is felhasználva, készítjük a játékokat. Érdekes, hasznos, örömet jelent. Nem is hinné, milyen sokat ad a giccs elleni harcban ez a tevékenység! Sajnos, a rajzoktatásban még nincs Kodály-módszerünk, a vizuális kultúráért csak nemrég indult szélesebb körű munka. Ez is fontos láncszeme ennek a folyamatnak. Szujó Zoltán grafikus Is csoportvezető lett. — Mit lehet megtanulni ilyen rövid idő alatt? — Ez csak ismerkedésre elég. A három nyomtatási formát — a sík-, a magas- és a mélynyomás — mutatom be a kitelepített kis műhelyem gépein, szerszámain. Készülnek próbalapok is, de ezeken még sok a görcsösség. A tervünk az: jövőre visszahívjuk a gyerekek 90 százalékát. Akkor már tere lesz az önálló alkotómunkának is, jobban előtűnik az érzék, a tehetség. A játékkészítők Budavári Istvánra figyelnek. — kulcsár A keramikusok sátra igen tarka. Az asztalokon gyúródeszkák, sodrófák — hozzá perSze a lágy agyag, a „tészta”. Sorakoznak a már kiégetett figurák, kis bögrék, mintázott síkok. A csöpp sa- mott égetőkemence — csupán egy, elkelne' belőle még kettőhárom! — hamarosan megtelik a délelőtti munkákkal. Antal András iparművész, tervező másodszor csoport- vezetője a kerámiával ismerkedőknek. — Csodálatos munka, jő lehetőség ez nekem. Teljesen kezdő gyerekek jöttek, akiknek fogalmuk sem volt arról, mi is az a kerámia, mire kell a korong, hogyan készül a máz. Egyetlen tavalyi gyerek van csak a gárdában: az asszisztensem, Csábi Márti Ce- redről. Sokat segít, helyettesített is másfél napig. Egyébként Balassagyarmatra készül bőrdíszműves tanulónak. Az Fülöp János: "" : (Kisregény) 12. Hogy örültem, amikor a dumámra kinyílt, fölengedett! Később aztán nagyon jól jött, hogy számítottam rá, ha nagyon messzire mentem a szövegemmel — hamar kiderült, hogy nem lehet vele ku- koricázni, nemhiába ő az első a században, meg a keze is gyors (ezt mesélte, a rókák miatt, merthogy csapdával rákásztak, s puszta kézzel szedte ki a vöröst a vasból). Engem nem volna nehéz megverni, mert kicsi vagyok és rövid a karom, — no, belharc- ban kevésbé, meg aztán tudok is egy-két jó fogást —, így aztán mindig szerettem, ha a környezetemben akadt egykét erőművész, aki lekötelezettem. De most ellenem fordult ez a mélák!... Mikor az otthoni dolgokról mesélt, látatlanban beleestem a húgába. Leírta, a tanyájukat, a környékét, a szigetet, s hol itt, hol ott, bedobta a húgát. Egy-két szóval belefestette a tájba. Ha ehhez hozzávesszük a laktanyát, ahol az ember amúgyis folyton a külvilágról ábrándozik (meg azt, hogy nekem ez ismeretlen, ez a családi élet), hát... legszívesebben vonítottam volna, az ég fele fordítva a fejemet, mint a kutya a holdra. Hogy «.ereget az 4 NÓGRÁD - 1977. augusztus 28., vasárnap | udvaron, meg dolgozik a kertben, nem ijed meg, ha valamit odébb kell tenni; még kaszálni is tud. Meg kiviszi nekik az ebédet a fején. Ezt az utóbbit, az ebédvivést, akkor mondta, amikor fellépett nálunk az a népi együttes, a lányok borosüvegekkel jöttek be, iregtek-forogtak ott nekünk, s a fene majd megevett mindnyájunkat, olyan jó tartással lépkedtek, meg tartották magukat az üvegek miatt. Akkoriban minden éjjel hülyeségeket álmodtam, de a Miska húga egyikből sem hiányzott. S most itt van élőben. Láthattam. Szó se róla, remek kiállású lány. De talán éppen ez a baj. Mi vagyok én mellette? Egy stipszli- Lovagol. Mázsás súlyokat emelget. Kaszál. Csoda, hogy engem lenéz, magasról? Legokosabb lesz letenni róla, hogy nekem valaha is lehet hozzá közöm. Lám, Miskával is végső soron őmiatta ugrottunk ösz- sze. Nem vagyok a formámnál. Zavar hogy a lány előtt különb akarok lenni, mint amilyen vagyok. Én le szoktam söpörni magamról a dolgokat. Ahogy esik, úgy puffan. Most meg folyton problémázok. Nagy nekem ez a lány, valljuk be!... Máris megkönnyebbülök. Tudom, oltári jó a természetem, ilyen szempontból. Nálam sose kell földig lebontani a házat, elég átmázolni a vakolatot. A lelkem mélyén persze,' furkál valami, mozgolódik, mint a sajtkukac. Csiklandoz, hogy ne hagyjam. Hagytam már nem egyszer, most a sarkamra kellene állnom. Mi ez, ki ez? Tudatlan tanyasi tyúk. Jó, jó, egészséges nagydarab, hol ne legyen ilyen, ha nem itt, a jó levegőn? De azért ő is olyan, mint a többi. O is eszi a jó szöveget, neki is van vére, fantáziája. Pláne itt, ahol nincs mi elterelje a figyelmét. S aki ilyen jól táplálkozik, annak meg kell legyenek a kívánságai. Reggel is, hogy evett — mintha egész éjjel kaszált volna... Elképzelem ezt. Hülye szokás, de jó. Ügy el tudok képzelni mindent — most még a fű illatát is érzem. A nyári jó meleget, ahogy fölszán. A darázsdöngést. Ha behunyom a szemem, látom a napsütötte rétet, előttem' lépdel a lány, suhint a szoknya, rácsapódik a csípőjére... Hogy ült föl a lóra! Életemben egyszer ültem lovon, három napig nem tudtam járni, azt hittem szétreped a combom köze. Ö meg úgy megszorította a lovat a lábával. .. Szép lány. A tartása remek. A képe is mindig nevetős, nagyon jó haver, lehet Szépek a fogai, azért nevet mindig. A haja pedig tiszta- ságszagú.. 2 Eejött valaki, becsapta az ajtót. Elaludtam. Miska. Rám se néz, ahogy fölülök kócosam a kemencénél. Nekem kell kezdenem: — Staub? Kicsit rekedtre sikerült a hangom, de azért elfogadja a cigarettát. Ez békét jelent. — Tiszta mindem? — kérdem. — Akár vacsorálhatnál is ott. — ö is veszi a lapot, körülnéz, mond egy jó gorombaságot, mintha semmi lett volna a délutáni balhé. Kinézek, már sötét vgn: — Hány óra? — Egy. — Hülye vagy? — Itt egy! A másik odaát van a szobában! Azon jár az eszem, hol lehet a lány. Odakünn akkora pihéket hord a szél, mint egy-egy díszzsebkendő. — Huzat van odakinn — mondom. \ CFolytatjuk) én munkahelyemen; a rorrr hányi kerámiagyárban kidolgoztunk egy új módszert,’ amellyel közelebb hozhatjuk a gyerekeket a keramikusság- hoz. Ennek a lényege az, hogy egészen más mint a gyurmá- zás, a formákkal, az anyag természetével, a síkok felhasználásának lehetőségével ismertetjük meg őket. Ä táborlakók közül néhányan már tavaly is itt vol-' tak. Találkoztam egy olyan fiatalemberrel, aki jövőre is ide készül. Koós Pista Cere- den hatodikat fog kezdeni szeptembertől. Mint tavaly, idén is a textiles szakcsoport egyetlen férfitágja. — Ez tetszett legjobban::: Sokféle technikával ismerkedhetünk meg Szőlfősi Mária iparművész segítségével. Szép, és most már könnyű is a macramee-készítés, a rojtkötésű falikép. Czene Csilla földije' szintén' textiles. Büszkén mutatja, milyen munkákat készített eddig. — Nem hiszem,' hogy ä foglalkozásom közel áll majd a textilművészethez... De nem ez a lényeg — úgy érzem, felnőtt koromban sokkal köny- nyebb lesz majd a lakásomat díszíteni, szeretem a szépet. Egy táborlakó van, aki már tudja: iparművészi pályára megy. — Felvettek á budapesti Képzőművészeti Szakközép- iskolába, üvegszakra. Várom már az iskolát! — mondja a somoskőűjfalui Molnár Zoltán. Itt, a táborban Földi Peter művész csoportjához tartozott,' de már korábban is szerette a rajzot, festést. Búcsúzunk a gyerekektől. Ä kis samottkemencében ég az agyag, a játékkészítők és a grafikusok törik i a fejüket, mi is sikeredik a záró kiállításra, de folyik a játék, röpül a tollaslabda is. Dolgoznak és szórakoznak a gyerekek. És közben mindnyájan kicsit többet, jobban meglátnak a környező világból. j _ jG. Kiss Magdolna J
