Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)
1977-08-28 / 202. szám
Ilatmos Ferenc: Koránkelők Részletek egy szociográfiából A város fölött még alig dereng valami fény, mikor megindulnak az első villamosok, autóbuszok, előbújnak az első siető emberek. Ahogy vidéken a kakas, itt ők a hajnal hírnökei. Üj nap kezdődik. Tolongva, furakodva a megállókban egyre többen gyülekeznek, hogy elinduljanak a gyárak felé újra kezdeni, tovább vinni az életet. Évtizedekig ugyanazon az úton, ugyanazokon a villamosokon. É „másik Magyarország”-ban a hajnalban kelőkében, különös színfolt a Váci út, a 3-as, az 55-ös villamos. Talán a város legöregebb villamoskocsijai közlekednek itt. Lassúak és elhasználtak. Olykor fél órába is beletelik, amíg a Marx térről az Árpád-hídig ér egy-egy szerelvény. De a rajtuk utazóknak mindez fel sem tűnik. Régóta megszokták már a döccenéseket, az ácsorgást, egymás rossz szájízét, a lökdösődést a tömött kocsikban, egymás testének szorítását, melegét, a ruhák különös ápo- rodott, olajos szagát. Az arcok ismerősek. Vannak akik már évek óta utaznak így együtt anélkül, hogy valaha is egy szót szóltak volna egymáshoz. Szinte várják már egymást a megállóban. És észreveszik, ha a megszokott helyen nem tűnik fel az ismerős arc. Akiknek ülőhely jutott, többnyire alszanak, vagy újságot olvasnak. Ketten-hár- man kis csoportokban beszélgetnek, alig hallhatóan, valószínű munkatársak. Bár nem ritka az sem, hogy idegen emberek szóbaelegyednek, mintha már évek óta ismernék egymást. Itt nem tűnik zaklatásnak egy-egy alkalmi szomszédhoz intézett kérdés, megjegyzés. Elindul a villamos. Egy idősebb ember szalad a tömött kocsi után. A lépcsőn utazók helyet csinálnak neki, három kar is utána nyúl, nehogy visszaessen, amint a lépcsőre ugrik. Sikerült Felléleg- zik a peron, mindössze egy élcelődő megjegyzés kíséri az esetet: ' — Papa, jó úton jár, ha biztosít — utalva a mindenki által ismert reklámszövegre. Csöndes mosoly nyugtázza, hogy az ügy ezzel lezártnak tekinthető. Nehéz megfejteni, de valami belső rokonság érződik itt az embereken. Talán attól, hogy aki minden reggel háromnegyed öt és háromnegyed hat között itt végigutazik, az tartozik valahová. Azok együvé tartoznak. És ugyanez az érzés fogott el akkor is, mikor befordultam az öltözőhöz vezető nyitott folyosón. Jöttek kifelé az emberek. Fáradtan, morcosán, dideregve. — Jó reggelt! — K...ívánok — harapták el 9 választ. Vagy egyszerűen csak: '„Halló” — emelték fel a kezüket. Éreztem: jó, hogy idejöhetek. Itt ismernek. Szeretnek. Értjük egymás mozdulatát, mosolyát, szemrebbenését. Itt soha nem éreztem magányt. Itt jólesett még az élcelődő mondat is, amikor beléptem a műhelybe hat óra után perccel: öt — Mi az, délutános vagy? Pista bácsi ideges mozdulatai: — Na, gyere már, meddig őrizgessem még azt a pálinkát. Hogy tudtam, várnak. Azok a hajnali beszélgetések hat órától fél hétig a ládákon ülve. Szóba hoztuk a világ minden gondját, baját Szóval: jó volt tartozni valahová. Nem valami konkrét megfogalmazható érzés volt ez bennem, inkább csak hangulat, vagy még inkább közérzet. Az együtt végzett nehéz munka, a napi nyolc óra „közös” élet, a dühöt, haragot, fáradtságot feloldó kocsmai ivásza- tok, a pohár melletti mélyről felfakadó beszélgetések, a közös sors tudata. Fél kettő. Hoztam lakatot is. Átöltözök és megyek bélyegezni, ahogy elő van írva. A műhelyt a műszakváltás zűrzavara uralja. A váltótársak ilyenkor beszélik meg, mi volt, mi lesz a munka. Mit, hogyan csináljanak. Ki, miért rúgott be. Ki, miért nem jött be. Füttyösnek igaza volt. Váltótársaink még rakják a kemencét. Fél három előtt nemigen fejezik be a kiszedést. Én örülök neki, később kell kezdenünk. Fütty,ös viszont, zsörtölődik: — Nem elég, hogy az új embert is nekem kell betanítani, még nem is kezdhetünk időben. — Nem baj. Majd rávertek — vigasztalja őt a sánta gázkezelő, aki velünk dolgozik, délután. — Segítek én is. Nem értem kaján vigyorgását, de nem is törődök vele. Tényleg segít. Ketten rakják Füttyössel a kemencét, én egyedül szedem. Érzem, az emberek figyelnek. Csak sejtem, hogy ki akarnak próbálni. Vagy valami tréfa készül? Nem tudom. Az a tudat, hogy figyelnek, megkétszerezi akaratomat. összefogom, lerántom, elhúzom, összefogom, lerántom, elhúzom. Szomjas vagyok. Összefogom, lerántom. Ég az arcom. Csattan a lemezen az anyag. Elhúzom. Énekelni próbálok valami ütemes dalt, hogy a ritmust tartam tudjam. Ez segít. Fütyülök, dúdolok. A ritmus a legfontosabb minden fizikai munkában. Csípi a szemem az izzadtság. Most kisebb darabok jönnek a láncról. Harminc centisek, ahogy megítélem. Már nem is két sorban, hanem háromban rakják. Odajön a művezető. — Megy, szaki? — Csinálom, összefogom, lerántom. Már nem húzom el, mert nem érnék vissza. Majd a végén összeszedem, gondolom. Csak nehogy megbotoljak valamiben és ráessek erre a meleg anyagra. Itt lerántom, de a másik sorból már majdnem leesik az első. Odakapok. A harmadik sorból két lap már le is hull. Csattan a lemezen. Csak arrébb lököm a fogóval, hogy odaférjek. Szedem le a többit. Nem érzem az idő múlását. Nincs időm rá. Gondolkodni sincs időm. Már semmit sem érzek. Nem látok mást, csak a kemence száját és a láncon kigördülő enyhe ívű acéllapokat. Ci bálom le. Durran a lemez. Ref- lexszerűen kapkodok egyik sortól a másikhoz. Nem, ezt nem bírom. Mindjárt elönt a kitóduló anyag, mint a mesebeli uraságot a csodafazékból soha ki nem fogyó kása. Már hullik mind a három sorból a lemezre, a lábamra. Pánikba esek. Nem tudom, hova kapjak. — öreg, jöjjön hátra, segítsen kiszedni, mert itt hagyom az egészet üvöltöm. Füty- työs odaszalad, felkap egy fogót, és szedi össze a lehullott lapokat. Kicsit megnyugszom. Felnézek. Látom, hogy a kemence mögött a sánta gázkezelő röhög. Azért sem hagyom abba. Füttyössel végre megtisztítjuk a lemezt a rúgólapoktól. Én szedem le, ő elhúzza. — Miért nem szólt előbb? Ez a sánta rakatta velem ilyen gyorsan. Azzal visszamegy rakni. Még hallom, hogy elzavarja onnan a gázkezelőt: — Menj innen a dolgodra, mert a másik lábad is megsántítom. Dolgozok tovább. Most már nyugodtabb tempóban. Nem vettem észre, hogy nem is vacsoráztunk. Negyed kilenc van. Elszaladok vizet inni. Egy üveg szódát benyakalok, de úgy érzem, még mindig szomjas maradtam. Megtöltöm az üveget. Visszamegyek. Ne- kilódulők. Mindjárt vége a műszaknak. Egy korsó sör volna jó. Hosszú ideig tartott, amig a kezdeti mustrálgatásból, idegenkedésből az első barátságok megszülettek. Minden napra jutott egy-egy bátortalan kérdés, melyre hiába volt a nyílt, őszinte válasz. Itt előbb bizonyítani kell. Bizonyítani a munkában,' vizsgázni emberségből. Mikor az ember kezdi érteni a szűkszavú megjegyzések mögötti jelentéseket, mikor érzi és érti a csöndbe me- revedet arcok indulatait, mikor először hívják műszak után egy korsó sört meginni, akkor érezheti csak, hogy befogadtatott. Befogadni és elfelejteni a munkásembernél egyaránt nehezen megy. Az oda- tartozásnak ára van, meg kell fizetni. — Ne erőlködjön úgy, hajlítsa beljebb egy kicsit a fogó szárát, könnyebb lesz ösz- szefogni — szólal meg végül, és mint aki elvégezte dolgát, elindul a műhelyből kifelé. a művelődés X Beszélgetés dr. Molnár Bélával, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárával 1 A közművelődés össztársadalmi kérdés, megoldása nem korlátozódhat hivatalból érdekelt állami szervekre. A Hazafias Népfront, mint minden nagyobb jelentőségű probléma megoldásában, társadalmi eszközeivel ebben is részt vesz., Erről kérdeztük dr. Molnár Béla elvtársat, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárát. — A Minisztertanács határozatban kérte fel a Hazafias Népfront Országos Tanácsát, hogy sajátos eszközeivel segítse elő a köz- művelődési törvényben meghatározott feladatok végrehajtását. Milyen fő területei vannak e tevé- ) kénységnek? — Én az első helyen szeretném említeni a politikai műveltség fejlesztését. Ez ugyanis a korszerű műveltség elszakíthatatlan része. A Népfront ebből a megközelítésből foglalkozik vele, ésszerű munkamegosztásban más szervekkel, intézményekkel. — Milyen konkrét feladatai vannak a népfront- mozgalomnak a politikai műveltség fejlesztésében? — Ez sokrétű munkát foglal magába, de talán fontossága miatt a népfrontbizottságok által tartott sorozat- jellegű politikai fórumrendszert emelném ki. Ezekre általában a téli időszakban kerül sor, mert a vidéki emberek akkor jobban ráérnek. Szinte nincs olyan falu, ahol bizottságaink ne tartanának ilyen találkozókat. Szeretném elmondani, hogy több százezer ember vesz részt ezeken a beszélgetéseken, amelyeknek formái rendkívül változatosak. Az utóbbi egy-két évben azt tapasztaljuk, hogy erőteljesen megnőtt az érdeklődés a szocialista életmóddal összefüggő kérdések iránt. Igénylik az emberek a téma mélyebb megvitatásának, megértésének lehetőségét. — A népfront közművelődési tevékenységének másik fő területe a részvétel a közoktatás fejlesztésében. Az a meggyőződés vezet bennünket, hogy a közoktatás sem csak a hivatalos intézmények dolga, hanem társadalmi feladat. — Mi az, amiben a népfront itt hatékonyan tud közreműködni? — Mindenekelőtt a tankötelezettségi törvény érvényesítésének elősegítésében. Magyarországon régóta törvény, hogy a gyerekek kötelesek elvégezni a nyolc osztályos általános iskolát lehetőleg tizennégy, de tizenhat éves korukig feltétlenül. A valóságban megengedhetetlenül magas azoknak a száma, akik ebben az életkorban nem fejezik be az iskolát Ennek oka a szülők >gondatlansága és gyakran a törvény liberális értelmezése. Társadalmi jelzésekre történtek is konkrét intézkedések, ez azonban önmagában kevés. A népfront éppen ezért tartja egyik fő feladatának a szülők egyéni felelősségének hangsúlyozását A segítségnek egyik fő csatornája a szülői munkaközösségek hálózata. A Hazafias Népfront az Oktatási Minisztériummal és a tanácsokkal együttműködve irányítja, segíti munkái ukat. — Régi gyakorlat, hogy a népfront és az Oktatási Minisztérium minden tanév kezdetén tájékoztató levéllel fordul a szülői munka- közösségekhez. — A közeledő új tanév alkalmával a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának, valamint az oktatási miniszternek közös levelével olyan ajánlást küldünk a szülői munkaközösségeknek, amelyben a család megnövekedett szerepére és felelősségére hívjuk fel a figyelmet, továbbá rámutatunk az alapvető nevelési tényezők (család, iskola, társadalom) együttműködésének fontosságára. Az ajánlásban olyan más fontos kérdésekkel is foglalkozunk, mint az egészséges testnevelés, rendszeres sportolás fontossága, továbbá tájékoztatást adunk az új tantervekről. Az iskolákban ebben az évben közösen fogják megtárgyalni ezt az ajánlást a szülői munkaközösségek, a tantestületek és a társadalmi szervek. •— Következő nagy közművelődési tevékenységi területe a népfrontnak a különböző társadalmi művelődési mozgalmak gondozása és támogatása, — A mozgalom a közművelődés közösségi formáit tekinti a legfontosabbnak, ezeket támogatja leginkább. Két jelentős társadalmi közművelődési mozgalom gazdája vagyunk. Egyik az „Olvasó népért” mozgalom. Nagyon nagy a fejlődés; ebben,az évben például 82 olvasótábort szerveztek az országban, 4000 ember részvételével. A résztvevők többsége fiatal, pontosabban általános- és közép- iskolás diák, de már tÖBT5 felnőtt olvasótábor is van. Ezek az olvasótáborok, amelyeket a népfrontbizottságok az író- szövetség fiatal • tagjaival együttműködve szerveznek, szinte az „Olvasó népért” mozgalom káderképzését töltik be. A mozgalmat gazdagítják különböző konkrét akJ ciók, például az MSZBT által kezdeményezett „Kell a jó könyv” akció. — A honismereti mozgalom több tízezer fiatal és idős emberből áll és rendkívül sokrétű. Tartalmaz üzemtörténetírást, helytörténetírást, műemlékvédelmet, széles körű népművészeti gyűjtőmunkát, a forradalmi munkásmozgalom személyiségeinek, mártírjainak, fontosabb eseményeinek felkutatását, múzeum- gyarapítást, nem egy esetben múzeumalapítást is. A honismereti mozgalomnak szintén vannak ismétlődő, állandó fórumai és pályázathoz kötött akciói. — A harmadik ilyen mozgalom. amely szinte külön szelvénye a közművelődésnek : a klubmozgalom. — Igen, a klubmozgalom nagyon elterjedt és ha sikerül ezekben nem csak jó szórakozást, de az önművelődést is vonzóan szolgáló közös cselekvést meghonosítani, akkor a hatása még szélesebb lesz. A klubokban politikai, zenei, népművészeti tevékenységet folytatnak. Sok klubban kórusok, pávakörök működnek. Nagyobb vállalkozásként említem meg, hogy a tv-ben előkészítik a „Röpülj páva” következő fordulóját. Sajátos vonzása lesz, hogy a közösségi teljesítményt, az együttes produkciót állítjuk előtérbe. — Ebben a munkában van-’ nak mindig bizonyos alkalmakhoz kötődő események.1 Ilyen például a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója, amely meghatározó a közművelődés minden területén. A következő két esztendőben, 1978-ban és 1979- ben ilyen maghatározóvá válik közművelődést*, tevékenységünkben az 1918-as polgári demokratikus forradalom, majd az 1919-es Tanácsköztársaság 60. évfordulója. Bíró Zoltán Káldi János: Virágfödte emlék Kisdiákkor, kisdiákkor, szeptemberben kivirágzói Megzendülsz, mini holdszin szózat, rheglengeted lobogódat. Elhívsz újra katonádnak, s akit te hívsz, újra vágtát. Száll az vígan, mit se félve, áll az, ha kell, újra élre. Suhan az, mint lenge álom. át a nádon, a világon. Világító köd-ruhában, piros lánggal, pántlikásan. Tör viharként habos ménen, át a csillag-sűrűségen. Hogyha hívnál, hogyne mennék, szeptemberem, messzi emlék. Tamás István: Az égő csipkebokorba néztem keresve kérlelve az igazságot kutatva törvényt S megvakított a lencsék kancsal tükrök barbár -fókusza Illatozó rózsás sebeimmel a vélt ösvénynek tüskés két oldalán tapogatózva meleg magányomba értem dideregni Gyújtópontjában á kényes s kényszerű távlatoknak sivalkodnak csőszködve kunyhómnál torkukon marok örv rém mesék s megfogant jcgcsapok Jánossy Ferenc: A BÁTYÁM DIÖFÄJA (akvarell) NÓGRÁD - 1977. augusztus 23., vasárnap 5
