Nógrád. 1977. augusztus (33. évfolyam. 180-204. szám)

1977-08-02 / 180. szám

A Pravda ns EBK-évfordulóról Lífriaí vélemény Ä béke érdekei energikus erőfeszítéseket követelnek A két évvel ezelőtt, au­gusztus 1-én Helsinkiben be­fejeződött európai biztonsági és együttműködési értekezlet évfordulójáról emlékezik meg a moszkvai Pravda hétfői ve­zércikke. Az SZKP KB lapja megállapítja: „Fenállásának hat évtizede alatt a szovjet állam külpo­litikájának fő célja a béke és biztonság országunk és a földkerekség számára történő biztosítása volt és marad. A lenini békepolitika megvalósí­tásakor sikerült eltávolodni a nukleáris háború veszélyétől, a béke megbízhatóbbá vált. Az enyhülési folyamat, a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élését szabályozó elvek, az átfogó egyenjogú együttmű­ködés tartósan a nemzetközi élet részévé vált. Ehhez nem kis mértékben járult hozzá a két évvel ezelőtt befejező­dött európai biztonsági és együttműködési értekezlet si­kere. Egészében javult a helyzet a kontinensen az elmúlt két év alatt. Bizonyos haladás történt az európai államok kö­zötti politikai, gazdasági, kul­turális és egyéb kapcsolatok feljődésében. Jó példával jár elöl a zá­ródokumentum ajánlásainak következetes megvalósításá­ban a Szovjetunió. Meggyőző bizonyítéka ennek az állam­közi kapcsolatok Helsinkiben elfogadott tíz alapelvének az új szovjet alkotmány ter­vezetébe történt felvétele. Nagy jelentőségűek voltak az európai enyhülés megszilár­dítására és elmélyítésére, konkrét anyagi tartalommal történő megtöltésére a leg­utóbbi legfelső szintű szovjet— francia tárgyalások. Az enyhülés ellenségei, a helsinki megállapodás elérésé­nek kerékkötői ma különös igyekezettel próbálják meg­akadályozni azok megvalósí­tását. Az »-emberi jogok-« és a valamiféle »szovjet fenye­getés« ürügyén- csapott hűhó­hoz hasonló rágalomkampá­nyokat szerveznek a Szovjet­unió és a többi szocialista ország ellen, szándékosan meghamisítják a záródoku­mentum tételeit, egyeseket előtérbe tolnak közülük, má­sokat agyonhallgatnak. A béke érdekei energikus erőfeszítéseket követelnek az európai politikai légkör további megjavítása érdeké­ben. A Szovjetunió és a többi szocialista ország a politikai enyhülést jelentősen előremoz­dító, azt katona enyhüléssel kiegészítő számos kezdemé­nyezést tett. Nincs felelősség­teljesebb feladat ma a fegy­verkezési hajsza beszüntetésé­nél, a leszerelésre való átté­résnél” — hangoztatja a Pravda. (MTI) Súlyos veszteségek Etiópiában Nagygyűlés Hpa Kuo-feng elnökletével Pekingben nagygyűlésen em­lékeztek meg a kínai hadsereg megalakulásának 50. évfor­dulójáról. Az ünnepségen je­len volt Teng Hsziao-ping és más kínai vezetők. ­A nagygyűlésen Je Csien- jing honvédelmi miniszter mondott beszédet: felszólított az ország militarizálására. Emlékeztetett a „népi hábo­rú” Mao Ce-tung elméletére, amelynek értelmében — mint hangsúlyozta — „az egész népnek katonává kell válnia”. (MTI) Továbbra is áttekinthetetlen az Etiópia délnyugati terüle­tein kialakult helyzet. Az Addisz Abeba-i rádió azt je­lentette, hogy a Szomáliái hadsereg egységei páncélosok­kal, repülőgépekkel és tüzér­ségi fegyverekkel tá­madják az ország észak- nyugati térségeit. A Szomá­liái támadás a jelentés szerint súlyos veszteségeket okozott a polgári lakosság, mindenek­előtt az idősek, a nők és a gyermekek között. Szomália továbbra is tagad­ja, hogy reguláris egységei vennének részt az Etiópiában dúló harcokban és szerinte Szomáliái származású helyi lakosok keltek fel az etiópiai rendszer ellen. Julius Nyerere tanzániai el­nök vasárnap 6 napos hiva­talos látogatásra az Egyesült Államokba utazott. A tanzá­niai elnök Washingtonban James Carter amerikai elnök­kel a dél-afrikai helyzetről tárgyal. ★ Két bomba robbant vasár­nap a Zimbabwei Afrikai Népi Unió nevű. rhodesiai felszabadítási szervezet lu- sakai székházában. Jelentős anyagi károk keletkeztek, de sebesülés nem történt. A szervezet lusakai székhaza el­len az év elején is merényle­tet követtek el; akkor a me­rénylet során életét vesztette a szervezet egyik vezető sze­mélyisege. Az unió vezetői szerint az év eleji merénylet rhodesiai ügynökök műve. (MTI) Ian Smith, a rhodesiai rezsim vezetője demonstratív láto­gatásokat tesz az ország Mozambikkal határos katonai kör­zeteiben Az USA is részt vett ßz agresszióban A Líbia ellen másfél héttel ezelőtt végrehajtott agresszió­ban az egyiptomi fél oldalán részt vett az Egyesült Álla­mok is — közölte hétfőn Tri- poliban Abdusszalam Dzsal- lud, a líbiai legfelsőbb népi kongresszus legfelsőbb tit­kárságának tagja. A líbiai vezető újságírók előtt kijelentette: bizonyíté­kok vannak arra, nogy. az Egyesült Államok közvetett és közvetlen • módon is szerepet vállalt az egyiptomi táma­dásban. Dzsallud emlékeztetett arra, hogy az agressziót köz­vetlenül megelőző időszakban Líbia fölött négy amerikai, pilóta nélküli felderítő repü­lőgépet lőttek le. Mint mon­dotta a repülőgépek roncsait bárki megtekintheti. Dzsallud közlése szerint a harcok kirobbanása után az Egyesült Államok úgy döntött, hogy fegyvereket szállít Egyiptomnak, „mivel Egyip­tom ereje nem volt elegendő a Líbia elleni agressziónoz”. A líbiai vezető arra is em­lékeztetett, hogy az egyipto­mi légierő lerombolta a líbiai Tobruk légibázisát, jóllehet Lí­bia egyetlen egyiptomi kato­nai támaszpont ellen sem in­tézett támadást. „Nincs szán­dékunkban agressziót elkövet­ni senki ellen, sem közvetve, sem közvetlenül nem lazítunk senki ellen, mert hitünk sze­rint a forradalom belülről fog jönni” — hangoztatta Dzsal­lud. A tervezett egyiptomi—lí­biai politikai és katonai talál­kozóról szólva a líbiai vezető megállapította, hogy a politi­kai eszmecsere tervét Szadat egyiptomi elnök elvetette, az egyiptomi hadifoglyok kicse­rélésével kapcsolatban pedig idézte Moamer Kadhafi líbiai államfő kijelentését, süni sze­rint Líbia kész visszaengedni hazájukba az egyiptomi fog­lyokat, az ilyenkor szokásos összes formalitások mellőzé­sével. Összetűzések Hétfőn Johannesburg szí­nes bőrűek lakta elővárosai­ban, Sowetoban és Dobson- vilflében újabb összetűzések­re került sor a dél-afrikai rendőrség és több száz színes bőrű tüntető között. A rend­őrség könnygázgránátokkal és gumibotokkal támadott rá a főleg fiatalokból álló tün­tetőkre. (MTI) Mi történik a kávépiaotm? A világkereskedelemről ér­kező hírek között korábban az élvezeti cikkek (kávé, tea, kakaóbab) szerényen meghú­zódtak az olyan mezőgazda- sági eredetű tömegcikkek ár­nyékában, mint a gabona, a gyapot, a cukor, a só stb. Ma azonban a nemzetközi áru­piacok fontos szereplőivé vál­tak, az elmúlt pár hónapban az élvezeti cikkek világpiaci ára meredeken emelkedett, és lassan a szürke közfogyasztá­si cikkekből áraikat tekintve szuperluxus termékekké vál­tak. Az USA-ban például kampány folyik a kávéfo­gyasztás csökkentésére. Szé­les körben propagálják a pót­kávékat. A figyelem középpontjában természetesen a kávé áll. 1975 végén New Yorkban 1 tonna kávé ára 1500 dollár körül alakult, a minőségtől függően, 1977 elején már 4500 dollár volt. Ennek nagyságát érzékelteti, hogy ezért az ösz- szegért az USÁ-ban egy jó személyautót lehet vásárolni. Hasonló volt a növekedés az európai piacokon is. Biztos, hogy 1976-ban a kávé drágult a leggyorsabban a közszük­ségleti élelmiszerek ( családjá­ban, de talán az összes ter­mék között is. A kávé áremelkedését gyor­san követte a kakaóbab is, amelynek ára ma már 3600 dollár tonnánkért. A legké­sőbben a tea ébredt fel a Csipkerózsika-álomból és az áremelkedés csak az elmúlt 2 NÓGRÁD - 1977. hónapokban vált viharossá, 1964—1973 között a tea éra 50 penny volt kilónként, 1976 első feléig az ár lassan 70—80 pennyre nőtt, míg napjaink­ban 2.3 font egy kiló jó mi­nőségű tea ára. (Amerikai dollárban kifejezve 1 tonna tea ára 4250 dollár.) Mi az oka ennek az óriási áremelkedésnek és mit vár­hatunk a jövőre nézve? Amerikai szakértők becs­lése szerint az élvezeti cik­kek világtermelése 1975/1976- ban hosszú évek óta a leg­alacsonyabb, mindössze 62 millió zsák (1 zsák = 60 kg) volt, szemben a korábbi esz­tendő 70—75 millió zsáknyi termelésével. Az élvezeti cikkek fogyasz­tása talán a világ minden országában növekvő irány­zatú. Ebből következik, a ke­reslet és kínálat között egyre mélyülő szakadék jött létre. A relatív áruhiány és a fo­gyasztás növekedése együtte­sen indították el az áremel­kedés láncreakcióját. Az élvezeti cikkek között erőteljes helyettesíthetőségi kapcsolat van, ezt bizonyítja, hogy 1976-ban a világ teater­melése kedvező volt és mégis a piacon az áremelkedés folytatódott. augusztus 2., kedd A kávédrágulás egyik fő okát pontos időponttal lehet meghatározni: 1976. július 18., amikor Brazíliában a fagy elpusztította a termés nagy részét. De más országokban is alacsony volt a termelés. Például Angolában a harcok miatt, más országokban az aszály, árvíz, hurrikán té­pázta meg a kávéültetvénye­ket. Nemcsak az időjárás, ha­nem a kávé-rozsdabetegség is felütötte a fejét, ami Nicara­guában pusztított a legjob­ban. A kakaóbab termelését nem érték olyan mértékben a ter­mészeti csapások, mint a ká­vét, de Nyugat-Afrikában a kevés eső és az alacsony hő­mérséklet miatt a termelés kb. 5—7 százalékkal csökkent, a korábbi évek átlagához vi­szonyítva. Ez a terméscsökke­nés nem indokolt volna olyan viharos áremelkedést, mint amilyen végbement. E ter­méknél is érvényesült a „ká­véhatás”: Ghánában nem újít­ják fel a kakaóültetvényeket, Nigériában a figyelem közép­pontjába a nyersolaj került. Nem kétséges, hogy a nem­zetközi spekuláció is meg- nyergelte a kereslet és kíná­lat egyensúlyának megbomlá­sát és a csillagászati árak kialakulásában jelentős sze­repet játszott. A spekuláció azonban ma már lassan ki­fulladóban van, s mint ár­felhajtó tényező nem megha­tározó. Az okok csokrába tar­tozik az is, hogy az élvezeti cikkek árai hosszú évekig nem tükrözték a tőkésinfláció ál­talános árnövelő hatását. A közelmúlt és napjaink áremel­kedésében kifejeződik egy bizonyos árfelzárkózási fo­lyamat is, amely valószínűleg állandósul. Nehéz feladat felvázolni a jövőt, mert például a kávé és a kakaó ára most csökken, miközben a teaárak még min­dig emelkednek. Az amerikai szakértők becslése szerint 1977/1978-ban a ■ kávékínálat eléri a 70 millió zsákot, ami 14 százalékkal több mint 1976/1977-ben volt. Erőteljes termésbővítés figyelhető meg minden érintett országban, mert a jövedelmezőség igen magas. A teatermelés az egyes termelő országokban jelentke­ző politikai problémák mi­att valószínűleg nem emelke­dik olyan gyorsan, mint a kereslet, hasonló a helyzet Afrikában a kakaóbab-terme- léssel. A termésbecslések azonban még mindig bizony­talanok, mert váratlan fagy, vagy árvíz mindent felborít­hat. Talán nem tévedünk túl nagyot, ha azt állítjuk, hogy az élvezeti cikkek (kávé és kakaóbab) piacán az eseten­ként látványos árcsökkenés ellenére sem várható hosszabb távon az árak olyan lemor­zsolódása, hogy a kávé, a ka­kaóbab és a tea ára a világ­piacon visszatérjen a korábbi alacsony szintre. Wiesel Iván Szadat a közel-keleti rendezés „új" kilátásairól Anvar Szadat egyiptomi elnök szerint egy jövendő genfi békekonferencia előtt meg kell teremteni a palesz­tin—jordán államszövetség alapjait. Miután Izrael ellenzi a Palesztin Felszaba- dítási Szervezet részvételét a konferencián, „lehet más le­hetőségeket találni” a palesz­tin képviseletre — mondotta Szadat az amerikai ABC há­lózatban vasárnap sugárzott; nyilatkozatában. , Az egyiptomi államfő kije­lentette: „bízom Carter el­nökben” és várja Cyrus Vance amerikai külügyminisztert, hogy tájékozódjék tőle a washingtoni tervekről. (Vance vasárnap indult el közel-ke­leti kőrútjára, amelynek első állomása Kairó). Szadat az amerikai riporte­rek kérdéseire: hogyan bízhat a genfi konferenciában, ami­kor Izrael nerh hajlandó ki­vonulni Ciszjordániából, nem tárgyal a palesztinokkal, azt mondotta, hogy „számításai alapján” derűlátó. Az elnök szerint a palesztin részvétel „alternatív megoldásai” elő­segíthetik, hogy az Egyesült Államok közvetlenül is tár­gyaljon a palesztinokkal. Az „alternatív megoldással” Jász- szer Arafat, a PFSZ vezetője is „elvileg egyetért” — állí­totta Szadat. Az egyiptomi államfő „Tó kezdetnek” minősítene, hogy az Egyesült Államok 250 mil­lió dollár értékben katonai szállítógépeket ad el Kairó­nak. Az egyiptomi vezetés által messzemenően támogatott amerikai tervekről újabb ér­tesüléseket közölt a hét vé­gén a New York Times. Esze­rint Vance külügyminiszter megvizsgálja majd, elfogad­ható-e Izrael számára „ala­csony ran'gú” palesztin részvé­tel a majdani genfi jordán küldöttségben. Vance kőrútján bizonyos fo­kú előzetes egyetértést szeret­ne kialakítani Izrael és az arab országok között a kon­ferencia napirendjében és ügyrendjében. A lap megerősíti az első­nek Izraelben kiszivárogtatott amerikai—izraeli tervet: he­lyezzék Ciszjordániát évekre izraeli „gyámság” alá, majd a lakosság később népszava­záson döntsön jövőjéről. Joseph Kraft, az ismert közíró a vasárnapi * Washing­ton Postban rámutat: „a tény az, hogy Carter elnök megannyi beszéde, nyilatkoza­ta, csúcstalálkozója sem moz­dította előre a béke ügyét jottányival sem. Lehet, hogy a rendezésre a libafloni pol­gárháború után kialakult rit­ka lehetőség egyáltalán el­vész. Vance körútja már ak­kor nagy siker lesz, ha meg tudja őrizni a rendezés lehe­tőségét”. A cikk valószínűnek minő­síti, hogy Washington újra visszatér a Kissinger-féle „kis lépések politikájához” a Közel-Keleten — vagy pedig Vance az ENSZ közgyűlése elé viszi a kérdést. (MTI) Carter interjúja Géniről, a SALT-ról James Carter amerikai el­nök, a Time magazin vasár­napi számában megjelent in­terjújában a közel-keleti ren­dezés ez évi kilátásait mérle­gelve úgy nyilatkozott, hogy hajlandó lenne a palesztin vezetőkkel való közvetlen tár­gyalásokat fontolóra venni, ha azok elismernék Izrael­nek az állami léthez való jo­gát, Hozzáfűzte azt is, hogy másfelől szeretné, ha Mena- hem Begin izraeli kormányfő hozzájárulna palesztin veze­tők részvételéhez a genfi konferencián. Egy kérdésre válaszolva az elnök elismerte, hogy az izraeli kormányfővel a közelmúltban tartott washingtoni megbeszélésein ezt a kérdést így nem vetette fel, mert Begin csak a „me­nekültekről” volt hajlandó tárgjaíni. Interjújában az elnök nagy nyomatékkai szólt arról, hogy a közel-keleti vezetőkkel foly­tatott magánbeszélgetései so­rán minden fél részéről nagyfokú rugalmasságot és békeóhajt tapasztalt, s ez vé­leménye szerint megalapozott’ reményt nyújt arra, hogy az idei év — a várakozásoknak megfelelően — pozitív ered­ményeket hozhat á közel-ke­leti rendezésben. Ugyanakkor hangoztatta, hogy ha sikerül felújítani a genfi békekonfe­renciát, az nem lesz sem könnyű, sem rövid, de alkal-' mat fog teremteni az arab és izraeli vezetőknek, hogy a tárgyalások során megértsék és egymáshoz közelítsék ál­láspontjukat. Az elnök vége­zetül leszögezte, hogy ellen­zi a közel-keleti kérdés megoldására az előző kormány által kidolgozott úgynevezett „kis lépések” politikáját. Az interjú további részében az elnök az Egyesült Államok külpolitikáját érintő . kérdé­sekben foglalt állást. A töb­bi között kijelentette, hogy ha Cyrus Vance amerikai és Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szeptemberi találkozóján nem jut megál­lapodásra a SALT-témában, akkor valószínűleg mindkét fél hozzá fog járulni a jelen­legi megállapodás érvényes­ségének kiterjesztéséhez. A továbbiakban bejelentette, hogy ő és Leonyid Brezsnyev szovjet államfő nem ragasz­kodik egy kora szeptemberi találkozóhoz, de — fűzte hoz­zá — „remélem, hogy nem sokkal később lehetőségünk lesz a találkozásra”. Végezetül országa és a Kí­nai Népköztársaság kapcsola­tairól szólva azt a véleményt hangoztatta, hogy az Egyesült Államok már jövőre diplomá­ciai elismerésben részesítheti a Kínai Népköztársaságot. (MTI) Spanyolországi jelentés A Spanyol Kommunista Párt előtervezetet dolgozott ki az ország új alkotmánya számára. A tervezetet megvi­tatásra a cortes illetékes bi­zottsága elé terjesztik. A vasárnap nyilvánosságra hozott tervezet az ország ál­lami szervezetét a parlamen­táris demokrácia szabályai szerint képzeli el, a nép vá­lasztott képviselőinek felelős kormánnyal. Megtartanák a törvényhozás jelenlegi két­kamarás rendszerét és ezen belül a képviselőház az ösz- szes állampolgárt, a szenátus pedig a nemzetiségeket és a tartományokat képviselné, amelyek széles körű autonó­miát kápnának. Az SKP vé­leménye szerint az új alkot­mány elfogadása után-fel kel­lene oszlatni a most megvá­lasztott parlamentet és az új alkotmány előírásainak meg­felelő új cortest kell válasz­tani. Cadiz kormányzója rendőri erők bevetésével brutálisan szétoszlatta Sanlucar spanyol városka dolgozóinak munkát követelő békés tüntetését. A durva rendőri beavatkozás­nak 33 sebesült áldozata lett, közöttük nők és gyerekek. ★ Az ETA baszk nacionalista szervezet folyóiratának leg­frissebb számában nyilatko­zatot közöl, amelyben a szervezet elhatárolja magát Javier de Ybarra bilbaói nagyiparos meggyilkolásától és élesen elítéli a bűntényt. A nyilatkozat szerint az ak­ciót a Bereziak „különleges” terrorista csoport hajtotta végre. A nyilatkozatból kide­rül, hogy az ETA-n belül né­zeteltérés van a politikai vezetés es az ETA -katonai szárnya, elsősorban a külön­leges kommandók között. Nicolae Ceausescunak a Román Kommunista Párt fő­titkárának meghívására szom­baton este Bukarestbe érke­zeit Santiago Carrillo a Spa­nyol Kommunista Párt fő­titkára. Carillót az otopeni repülőtéren Ilié Verdet, az RKP KB titkára, a "Politikai Végrehajtó Bizottság póttag­ja fogadta. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom