Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)
1977-07-13 / 163. szám
A Horizont Kádár János mZK-beli látogatásáról „Bővül az együttműködés” címmel az NDK-beli Horizont című hetilap Peter van Dick cikkét közli e heti számában Kádár Jánosnak az NSZK- ban tett látogatásáról. Kádár János bonni tárgyalásai beleillenek abba a tevékenységsorozatba — állapítja meg a cikk —, amellyel a szocialista országok vezető képviselői következetesen megvalósítják a testvérorszagok ösz- szehangolt külpolitikai vonalát. Ennek célja, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok között érvényesüljenek a békés egymás mellett élés elvei. A tárgyalásokról kiadott közös közleménynek a nemzetközi életre vonatkozó megállapításai közül a lap kiemeli, hogy mind Kádár János, mind Helmut Schmidt méltatta az enyhülés útján elért sikereket, s hangsúlyozta eltökéltségét a kétoldalú kapcsolatos továbbépítésére. A Horizont cikke ismerteti — számadatokkal alátámasztva — Magyarország és az NSZK gazdasági-kereskedelmi kapcsolatait, majd végezetül Kádár János és Herbert Mies találkozójáról ír. A cikk kiemeli, a testvérpártól^ képviselői elégedetten állapították meg, hogy az MSZMP és az NKP kapcsolatai az internacionalizmus alapján fejlődnek. (MTI) Új aptmynl progrnmnyilailtoxat Tovább folyta&éáik a demokratizálási folyamat Lövöldözés Kedden hajnalban lövöldözésre ébredtek Ottawa központjának lakosai. Egy rendőrt halálos találat ért, hármat súlyos sérülésekkel szállítottak Sorházba. A kanadai rendőrség egyelőre nem hajlandó nyilatkozni az incidens okairól és körülményeiről. (MTI) < Megadták magokat Két fegyveres bandita vasárnap este Helsinkibe térítette az Aeroflot szovjet légitársaság Petrozavodszk és Leningrad között közlekedő TU—134 típusú belföldi járatát. A gépen hetvenkét utas és hétfőnyi személyzet tartózkodott. A géprablók Svédországba akartak továbbutazni, de Stockholm nem volt hajlandó befogadni őket. Hosszas tárgyalások után a banditák végül szabadon bocsátották túszaikat és kedden hajnalban megadták magukat a finn hatóságoknak. (MTI) Lehel Miklós, az MTI tudósítója jelenti: Hétfőn a késő esti órákban, kilenc és fél órás tanácskozás után ért véget az új spanyol kormány első ülése. Az ülésen, mint várható volt, elna- tározták a peseta leérSeseié* sét. A kormány maratoni ülésén jóváhagyta programnyilatkozatát, amelyet késő éjjel megtartott és a rádió által is közvetített sajtóértekezleten ismertetett Ignacio Camunas miniszter, a kormány szóvivője. A kormánynyilatkozat, amelynek legfontosabb gazdasági programpontjairól a Minisztertanács ülése köz.- ben is tárgyalt, Adolfo Suárez miniszterelnök az ellenzék vezérének tekintett Felipe Gon- zalezzel, a Spanyol Szocialista Munkáspárt főtitkárával, hitet tesz a demokratizálási folyamat következetes folytatása mellett. Kilátásba helyezi a még francoista, fasiszta korporációs elvek szerint működő helyi közigazgatási szervek gyors felszámolását, és azt, hogy még ebben az esztendőben községtanácsi választásokat tartanak. A kormány- nyilatkozat autonómiát és egyenlő jogokat ígér a Spanyolország lakosságát alkotó népeknek. Még az ősszel törvényjavaslatot nyújtanak be a Cortes- ben az adórendszer gyökeres reformjáról; erőteljesen növelik az egyenes adókat, enyhítik a közvetett adóztatást, emelik az örökösödési illetéket és a járadékok után fizetendő adót. Szigorúan eljárnak az adócsalókkal szemben és ennek érdekében ilyen vonatkozásban feloldják a banktitkot. A dolgozóktól is „megértést és áldozatvállalást” kérnek. Külpolitikai tekintetben a spanyol kormány folytatni kívánja a kapcsolatok normalizálását a világ minden országával, a nemzetközi jog és az ENSZ elvei alapján. A helsinki záróokmány szellemében fejleszteni kívánja kapcsolatait az európai Kontinens országaival, különösen a nyugati országokkal és rövidesen kérni fogja felvételét az Európai Gazdasági Közösségbe. Madrid az Egyesült Áramokkal a kölcsönös érdekek és az egyenlőség alapján kivan- ja fejleszteni kapcsolatait. A spanyol kormány tárgyalások útján kívánja rendezni Nagy-Britanniával a gibraltori kérdést, és meg akarja tárgyalni a Szentszékkel az érvényben levő konkordátum felülvizsgálatát. A Minisztertanács ülésén kineveztek 34 új, magas rangú kormánytisztviselőt, közöttük öt új államtitkárt. Ezek; Jose Raamon, Alvarez Rendue- les, a gazdasági koordinálás és programozás államtitkára. Luis Gonzalez Seara felsőoktatási és kutatásügyi államtitkár, Ignacio Aguirre Bőrrel idegenforgalmi államtitkár, Gabriel Canadas Nouvil- las művelődésügyi államtitkár és Jose Luis Graullera Mico közigazgatásügyi államtitkár. (MTI) Homokdűnék íovaial Ilii % tímt 'miff„,v1> ,"'V wuti. S\ W VM J 1 y I ü'-t' )' V/' i. m > 1 m kA íjJTT. . M „Ö a bűnös.. (A Weltwoche Magazin karikatúrája) Túljutott a Kőolajexportáló OPEC-üSyeh Országok Szervezete, az OPEC történetének eddigi talán legválságosabb időszakán. Július elseje óta újra egységes a tagállamok által exportált kőolaj alapára. A szakadás még tavaly decemberben, a katari értekezleten történt, ahol tizenegy tagállam 1977- re két lépcsőben 15 százalékos olajáremelést határozott el: január elsejével 10 százalékos, július elsejével pedig 5 százalékos emelést. Szaúd-Arábia és az Arab Emirátusok Állam- szövetsége ellenállt a magasabb olajárat követelőknek, s úgy döntött, csak egyszeri — január elsején érvénybe lépő — öt százalékos áremelést haji végre. A kőolajár alakulása, a nyersanyag világgazdasági jelentősége miatt, aligha lehet egy országcsoport ügye, vagyis csupán az OPEC dolga. A tagállamok által végrehajtott áremelések közvetlenül vagy közvetve egyaránt érintik a legfejlettebb tőkésországokat, a.fejlődő világ legszegényebbjeit, s hatnak a szocialista országokra is. Érthető tehát, hogy az árügyeket világszerte mindig is nagy figyelemmel kísérik, most sem volt ez másként. Az OPEC egységét helyreállító kompromisszum abban áll, hogy Szaúd-Arábia és az Olajár-kompromisszum Arab Emirátusok Államszövetsége hajlandó volt belemenni újabb 5 százalékos áremelésbe július elsejétől, csebrébe ezért a többi OPEC-tag- állam elállt a még tavaly decemberben bejelentett második áremeléstől. Még nem tudni, hogyan foglal állást Irak és Líbia, de nem' hivatalos közlések szerint e két ország is hajlandó elfogadni a kompromisszumot. Ezzel lényegében helyreáll az OPEC árpolitikai egysége és ez a szervezet további léte szempontjából különösen jelentős, mert valójában mindig is az áremelés volt az a cél, amelyért közösen tudtak fellépni. Ez egyben azt is érthetővé teszi, hogy az OPEC-en belül — a látszat ellenére — nem a különböző tagállamok ideológiai, politikai platformja alapján lehet választóvonalat húzni, hanem gazdasági, hatalmi érdekeikből kiindulva. A szervezet hangadói természetesen a legnagyobb olajtermelők: Szaúd-Arábia. Irán. Kuvait, az arab emirátusok, vagyis politikailag egy ért elNÖGRÄD - 1977. július 13., szerda műén konzervatív államok. Igaz, az OPEC tagja Algéria, Irak és Líbia is, ezek az országok haladó, antiimperia- lista politikát folytatnak. Elvben tehát e két csoport között kellene húzódnia a törésvonalnak. Hogy ez nem így van, annak legjobb bizonyítéka: a magasabb árat követelők élén mindig is Irán állt, a mérsékeltebb árpolitikát folytatók vezére pedig Szaúd-Arábia. Két olyan hatalom, amely egyaránt összehangolja politikáját az Egyesült Államokkal a Közel- és a Közép-Keleten, a legnagyobb amerikai fegy- vervásáriók és hatalmi ambícióik — akár a Perzsa-öbölben, akár a Vörös-tenger térségében — egybevágnak az amerikai elképzelésekkel. Hogy mégis az OPEC árugyei- ben gyakran rendkívül éles vitát folytatnak, annak oka: amíg Iránnak nagyarányú gazdaságfejlesztési, fegyverkezési programja van és ez elszívja az olajbevételek jó részét, addig Szaúd-Arábia — legalábbis jelenleg — óriási olajdollár-feleslegeket halmoz fel, nem tudja elkölteni bevételeit. Ugyanakkor mindkét országnak, mint ahogy az OPEC Elfelejtett háború ? többi tagjának is szüksége van a szervezetre, s nem szívesen vinnék nyílt szakításig vitáikat. A kompromisszum sejteti az amerikai közreműködést is. A Newsweek című amerikai hetilap a közelmúltban azt írta, hogy az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia titkos egyezményt kötött pénzügyi-gazda sági és katonai együttműkö désről. Nyilván a naéyobb olajáremelést követelők le- csendesítését szolgálta az az amerikai ígéret is. hogy „mérsékelt, magatartás” esetén felülvizsgálják az 1974-ben elfogadott kereskedelmi tör vényt, amely kizárta az OPEC- tagállamokat a fejlődő országoknak nyújtott különleges importvám-kedvezményekből Ennél is fontosabb, hogy a fogyasztók oldaláról, a nyugati világ vártnál lanyhább konjunktúrája csökkentette a kőolaj iránti keresletet, a termelői oldalról viszont Szaúd-Arábia a termelés felfuttatásával növelte a kínálatot a kőolajpiacon s ezzel a komp romisszum elfogadására kényszerítette az OPEC többi tag ját. Túlzás lenne persze, va lamifajta végleges, töretlen árpolitikai egységről beszélni. Ha a nyilvánosság előtt az OPEC újra egységesnek tűnik is, a tagállamok egymástól eltérő politikáját, érdekeit meghatározó erők változatlanul működnek. Z. L. Amikor raijus M-áa és Síén megünnepelték a* algériai Tindouf mellett, kftsel a nyu- gat-szaharai határhoz a fegyveres felszabadító harc kirobbantásának negyedik évfordulóját, a Polisario Front képviselői kijelentették, hogy az 1977-es év döntő lesz a Nvu- gat-Szahar&t megszálló marokkóiak és mauritánialak filer vívott felszabadító harcban. Az egykori Spanyol-Szaha- rábcl tavaly vonultak ki a spanyol csapatok és a területet amerikai-francia egyeztetéssel Marokko és Mauritánia között osztották fel. Az ösz- szesen 80 ezer lakosú, foszfátban gazdag sivatagi terület önállóságáért azóta heves harcot folytató Polisario Frontot elsősorban Algéria és töbo haladó afrikai ország támogatja. 1976-ban a marokkói és mauritániai egységeknek sikerült „pacifikálni” az egykori spanyol gyarmat fontosabb városait és településeit. A lakosság egy része, algériai területre menekült. Azóta a helyzet sokat változott, a Nyugat-Szahara önrendelkezéséért küzdő szervezetnek sikerült a lábát megvetnie a sivatak homoktengerében, sőt ellentámadásba lendült. Megbénították a marokkói területen működő Bou Craa-i foszfátbánya kitermelését, és a háborút kiterjesztették a katonailag és gazdaságilag gyengébb ellenfél, Mauritánia területére. „A homokdűnék lovasai” hallatlan könnyedséggel támadnak támaszpontjaiktól több száz kilométerre anélkül, hogy felfedeznék őket. Májusban megindított „városi csaták” kezdete a Zoué- rate elleni támadás volt, amelyben hat, ott dolgozó francia állampolgárt ejtettek foglyul, hangsúlyozván ezzel a francia kormány felelősségét a konfliktus kiterjesztésében. Legutóbb július 3-án vasárnap este a Polisario Froni harcosai ismét eljutottak egészen a mauritániai fővárosig Nouakchottig és háromnegyed órán át aknavetőkkel és automata fegyverekkel lőtték a kormány negyedet. Ez a meglepetészerű támadás — az első jelentések szerint — sikeresebbnek bizonyul!. mint az elmúlt évi, amikor az akcióban maga a Polisario Front akkori vezetője is elesett. Nem véletlen, hogy a támadás egybeesett az Afrikai Egységszervezet iib- revielle-i csúcsértekezletével, ahová a Polisario Front képviselői — marokkói nyomásra — nem kaptak beutazási engedélyt. A mauritániai kormány Algériát teszi felelőssé a támadásokért. A szaharaiak által létrehozott kormány miniszterelnöke Lamine Mohamed kijelentette: „A konfliktus a mi népünk és a megszálló marckkói-mauritániai koalíció közötti harcban rejlik, nem pedig Algír és Rabat, vagy Algír és Nouakchott vitájában”. Liszkai László Castro interjúja Furcsa ajánlat Fidel Castro, a Kubai KB első titkára, az államtanács és a minisztertanács elnöke, in l érj út adott a Ve ja című brazil hetilapnak. A kubai—amerikai kapcsolatok jövőjével kapcsolatban nyomatékosan hangsúlyozta: az Angolában állomásozó kubai csapatokat' semmiképpen sem vonják ki annak ellentételéül, hogy az amerikaiak megszüntetik a szigetország elleni gazdasági embargót. A kubai vezető szerint enyhén szólva furcsa, hogy J miközben az merikaiak a kubai csapatok Angolából történő kivonását előfeltételként támasztják, ugyanakkor Kubában a guan- tanamó-i támaszponton a kubaiak akarata ellenére több ezer amerikai katonát állomá- soztatnak. Fidel Castro az Egyesült Államok erkölcsi kötelességének mondta a Kuba elleni gazdasági blokád felszámolását, Hangsúlyozta, hogy „az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatok normalizálása csak elvi alapon mehet végbe. Ez a normalizálás határozott lépés lenne az enyhülés folyamatában, ugyanakkor semmiképpen sem jelentené azt, hogy lemondunk a marxizmus—le- ninizmus elveiről”. Castro elítélte a pekingi vezetést, amiért elárulja a nemzetközi forradalmi mozgalom érdekeit, együttműködik az imperializmussal, és fellép a Kuba elleni blokád megszüntetése ellen”. (MTI) Carter és az Indiai-óceán Elégedett a tárgyalások eredményével Carter elnök hétfőn fogadta Paul Warnkét, az amerikai fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatal igazgatóját, az Indiai-óceán térségével kapcsolatos szovjet —amerikai tárgyalásokon részt vett amerikai küldöttség vezetőjét. Warnke részletesen tájékoztatta az elnököt a június 22— 27 között Moszkvában tartott megbeszélések eredményeiről. A találkozót követően a Fehér Ház szóvivője közölte: Carter elégedett a tárgyalások „komolyságával, polémiamentes légkörével” és reméli, hogy sikerül olyan fegyverzet- ellenőrzési megállapodásra jutni, amely „figyelembe veszi a Szovjetunió és az Egyesült Államok érdekeit egyaránt, ugyanakkor lehetővé teszi a fegyverkezési verseny megfékezését az Indiai-óceán térségében A szóvivő közölte azt is, hogy a szovjet—amerikai tárgyalások valószínűleg ez év szeptemberében folytatódnak. Szovjet hadgyakorlat A Szovjetunió Kárpátok melléki katonai körzetében folytatódik a körzet csapatainak „Kárpátok” elnevezésű hadgyakorlata, A manőverekre kedden több, a helsinki záróokmányt aláíró országból érkeztek megfigyelők. A hadgyakorlatra megérkeztek az NSZK, az NDK, Ausztria. Bulgária, Franciaország, Magyarország, Olaszország, Lengyelország, Románia, Svájc, Csehszlovákia és Jugoszlávia katonai megfigyelői. (MTI)
