Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)
1977-07-01 / 153. szám
Tanító bácsi, Az önkéntes néprajzi és nyelvjárási gyűjtők Vili. országos találkozójáról ELVÁLLALNA? Meglepetésekkel szolgáié kisközség Szécsényfelíalu. Ugyan miért? — kérdezhetik sokan. Mindössze 700 lakost számlál, a felnőttek többsége kijáró dolgozó, csak alsó tagozat működik az iskolájában és a nagyok helyén óvodai csoport. Mi az mégis, amiben eltér a megye más falvaitól? Igaz, a fekvése gyönyörű, a házak takarosak —. de ma már ez sem különleges Nógrád hepehupáin. Az első meglepetés: három évvel ezelőtt munkáskórust hívtak életre. A második: elnyerték a Petőfi-emlékkönyv- tór címet, amelynek komoly feltételei voltak. Kezdetben volt a színjátszás... A tűzvörös futórózsáktól lángba borított teraszon beszélgetünk a Homoki házaspárral. A múlt, a jelen és a tervek összefonódnak, miközben arra keressük a választ, hogyan sikerült ez a két dolog. — Messzebbről kell kezdeni, az itt élő emberekkel. A mezőgazdaságból kevesen tudtak megélni, a férfiak elmentek hát a bányákba. Először csak a hét végét tudták itthon tölteni: szombatonként keresztül a hegyen hazajöttek, vasárnap vissza a barakkba. Később kerékpárral, vonatta] már naponta innen jártak el. Ma? A bányászat visszafejlesztése után sokan kerültek a salgótarjáni nagyüzemekbe, a sík-, az öblös- üveggyárba, az SKÜ-be, a fiatalok közül jó páran a BRG-be. a VEGYÉPSZER-be. Valahogyan itt mindig megvolt az az igény — a nagy szegénység idején is —, hogy ha az idejük engedi, összeüljenek beszélgetni, szórakozni, 20.25: Néró és a VII/A. Komlós Aladár író és irodalomtörténész regénye — az azonos című Néró és a VIUA — a két világháború között egy vidéki kisvárosban, egy leánygimnázium közegében játszódik. Tanár és diák kapcsolata, a hivatás, az iskola szeretete kapott hangot a regényben, amelyből most Ruszt József, a kecskeméti Katona József Színház rendezője készített tévéfilmet: Palotai Erzsi és Thurzó Gábor írták a forgatókönyvet. Peréryi Zoltán tanár úr — Gábor Miklós játssza — érdemelte ki a lányoktól a művelődni. Amikor ide kerültünk —, mert nem vagyok Idevalósi, 1943 telétől tanítok itt —, pár év múlva megkerestek, alakítsunk színjátszó csoportot. A felszabadulás után még inkább ment ez. Villany se volt még, bányászlámpát akasztottunk a falra, annak a fényénél tanultuk a színdarabot az iskolában. Jó volt... Később a színjátszás elmaradt, helyette irodalmi színpad lett. Hagyománya van itt a népművelésnek — mondja Homoki Lajos. Munkáskórus falun — Az éneklésnek is? — Volt előzménye a kórusunknak. Még régebben Kalocsai Miklós, aki most iskola- igazgató Salgótarjánban, vegyes kórust szervezett. De az sem volt hosszú életű. Most hogyan is indult? Eljött az egyik munkásember, mondja, hogy szeretnének egy kórust. Először szűkebb körben puhatolóztunk, ki jönne. Huszon- ketten kezdtük, most har- mincketten vagyunk. — Mit énekelnek? *— Kezdetben csak egyszó- lamú dalokkal próbálkoztunk. Népdalt és munkásdalt, bányászdalt vegyesen adtunk, elő, most már két szólamban. Körülbelül félszáz dalt ismerünk. Tatabányáról, a salgótarjáni Kohász Művelődési Központtól, a nagybá- tonyi Bányász Művelődési Háztól kértünk anyagokat. Segítséget ígért Kicsiny Miklós, a megyei művelődési központ igazgatója is. Persze, az igazi az lenne, ha lennének hasonló kórusok a közelben : Karancsságon, Ságújfa- luban, Nógrádmegyerben. Ez is hagyományőrzés, nemcsak a pávaköri munka. Nagyon lelkiismeretesen járnak a próbákra, örömmel csinálják. „Néró” csúfnevet, pedig nem is olyan régen még ő volt a leánygimnázium növendékeinek bálványa. Most azonban, megőszült, megöregedett, megkeseredett, mirt ahogyan megkeseredik minden ember, akit meghurcolnak, megbélyegeznek. Perényi emelt fővel vállalta érzelmeit, vállalta hibáját, És akik meghurcolták kisszerű, hajbókoló, rosszakaratú emberek. Komlós Aladár regényéről, illetve Perényi tanár alakjáról írta annak idején Karinthy Frigyes: „Szerelmes volt egy életen át, de rém személybe, hanem az Iskolába.” l Volt olyan igény is, hogy; alakítsuk át vegyes karrá, de* ez már az én erőmet meghaladja. .. — A Petőfi-emlékkönyvtár: cím elnyerése nem kis ered-* mény... Hogyan sikerült? Könyvszerető emberek — Szép számmal van könyvszerető ember ebben a faluban. Ezért is kapott új könyvtári épületet a község — es azt úgy alakították ki, hogy megfeleljen a feltételeknek: alapterületben, könyv- és folyóirat-ellátottságban. Járt itt a Könyvtáros című újság főszerkesztője is, megnézte, tanácsokat adott. Végül egybehangzó vélemény alapján minősítették méltónak a címre. Egy gyönyörű Petőfi-dombormű — Borsos Miklós alkotása -r is gazdagítja így a könyvtárunkat. — Kikből áll a könyvtár olvasóközönsége ? — Sok a felnőtt, a KISZ- es korú! A fizikai dolgozók, a bányászok közül soknak otthon is van családi könyvtára, és ide is jár. — A felnőttek többsége kijáró: késő délután érkeznek haza, vagy több műszakban is dolgoznak. A kóruson kívül mi az, ami összehozza az embereket? — Gyakran hallom, olvasom, hogy máshol közömbösek az emberek — munka után legszívesebben a ház körül tevékenykednek, csak a „sláger”-rendezvényekre mennek el. Nálunk' jól sikerülnek általában a TIT-előadások, a KISZ-es rendezvények. Ez a két terület összefügg egymással: a politikai oktatáson is gyakran felvetődnek javaslatok, előadástémák, a szervezést is a fiatalok vállalják. Igyekszünk komplex, összefüggő témákat hozni — pl. a szerelem, a párválasztás, család. Nemcsak az utóbbi időben —, amióta annyi szó esik róla —, hanem régóta jól megy a tömegsport, a túrázás. Igyekszünk kihasználni mindent, amit egy kis falu is adhat.., G. K. M. TENGERÉSZNÖK Az NDK kereskedelmi flottájában 779 nő dolgozik, ami azt jelenti, hogy minden tizedik tengerész nőnemű. Elsősorban mint stewardesst, szakácsnőt és péket alkalmazzák őket, ezenkívül hárman rádiósként, ketten pedig könyvelőként dolgoznak. Mai tévéajánlatunk VÉGH ANTAL JÉGZAJUb (REGÉNY) I 17. Bálint a keresztapját mindig szerette, egyenes beszédű ember volt és konok. Érettségire száz pengőt küldött anyától. „Mondd meg neki, hogy ezt a keresztapja küldi a ballagásra. Ennyit nekem is i-.eg- ér, hogy úr lett az öcskösből. Tekintetes úr! Mert egy érettségizett embernek ez a cím kijár.. már kevesebbet lehetett, az emberek behúzódtak a házakba beszélgetni. ■ Angyal Sándoréknál minden este volt valaki estéző. De ezek az estézések nem olyanok voltak, mint hajdan. Akkor csak Fekete Károlyt hallgatták: mi történt az első világháborúban, a Piavénái, Montenegróban. Most minden este a híd, a föld, a világ... az járja. Az asszony odarakott este a blóderbe egy csomó édes még, hogy lesz-e jövőre Is olyan termés, mint amilyen az idén volt. Az idő egyre romlott. Ha enyhült, mindjárt megindult az eső. Ha kitisztult, hirtelen hideg jött. Az emberek fáztak! A jó ruhás gazdák ctthonj ültek a melegen. Akik kitartottak, azokon alig volt valamirevaló ruha. A két Járó testvérnek azt mondták a gazdák: — Nincs nektek a hídnál semmi helyetek! Rendes tisztességes iparosemberek vagytok ti! De Báliht miatt egyikük se maradhatott el. Nekik éppen úgy ki kell tartani, mint a szegény embereknek, akiket a túlsó parttól elválaszt a víz, pedig az ottani földekre áhítoznak. » Bálint aznap rosszul érezte magát. Nátha kerülgette, délután megfájdult a feje. A brigádokat egyszer se járta végig, bent üldögélt a bódéban. Munka végeztével Angyal Sándor nyitott be. Beszélni akarnék veled, öcsém. .. — Lehet! Mostanában sokat vitatkoz- sütőtököt, aztán jól betüzel- tak. De az utóbbi hetek- tek, megvárták, amíg kisül a ben alig, mert keresztapa már tök. Arról beszélgettek, ki kinem jár a hídhoz! vei fogja össze tavasztól a teHamar sötétedett, egyre henet, nyáron vajon ki kapál hosszabbak az esték, dolgozni harmadába a gazdáknak, 4 NÓGRÁD - 1977, július 1., péntek J A festői környezetben fekvő nyugat-dunántúli város. Kőszeg adott otthont június 2G—22-én az önkéntes néprajzi és nyelvjárási gyűjtők Vili. országos találkozójának Az 1963 óta kétévenként megrendezésre kerülő találkozó jó alkalom az eredmények, gondok lemérésére. a továbblépés mikéntjének megállapítására. A Magyar Néprajzi Társaság és a Magyar Nyelvtudományi Társaság a kulturális Minisztérium, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Vas megyei Tanács és Kőszeg város Tanácsa támogatásával rendezte meg ezt a gyűjtőta- lálkozót. Az ünnepélyes megnyitót a munkaülések sorozata követte, melyben egv-egy szakterület hivatásos kutatói, szakemberei, s az önkéntes gyűjtök számoltak be munkájukról, annak eredményeiről, részleteket olvasván fel elkészült pályamunkáikból. Dr. Kálmán Béla akadémikus a családnévkutatás és a történelem kapcsolatáról számolt be, s ennek alakulását vizsgálta az egyes történelmi korokban. A vezetéknevek kialakulásáról, előfordulásáról, eltűnéséről elmondottakat minden esetben bő példatárral egészítette ki. Dr. Kurucz Albert, az Országos Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója gondolatébresztő előadásában hangsúlyozta a társadalmi segítség fontosságát, a szabadtéri néprajzi múzeumok (múzeumfaluk, múzeumházak) berendezésénél. Rámutatott a falumúzeum, a múzeumfalu (Szombathely, Nyíregyháza, Göcsej) közötti különbségre; hangsúlyozta a szentendrei Országos Szabadtéri Néprajzi Muzeum mielőbbi teljes kialakításának fontosságát, miután részletesein beszélt e létesítményről, kialakításának -mikéntjéről. Nagy Gyula, az orosházi Szántó Kovács Múzeum igazgatója a paraszti önéletírók munkájának fontosságáról beszélt, s arról a módszerről, ahogyan munkájukat irányítja. A következő munkaülés központi feladata a monda- kutatással kapcsolatos problémák megbeszélése volt. Dr. Ferenci Imre tanszékvezető, a szegedi JATE docense beszélt a mondái hagyorAányok fontosságáról, a mondagyűjtés módszertanáról. Az előadást konkrét példák bemutatása. követte. Dr. Kerecsényi Edit, a nagykanizsai Thury György Múzeum igazgatója, a Zala megyei földrajzi nevekkel kapcsolatos mondakutatásról, gyűjtésről beszélt. Majd hallottunk az önkéntes gyűjtök anyagából a halottlátókhoz fűződő mondákról (BAZ megye), a bodrogközi helyi mondákról. Munkaülés keretében hallottunk a fej fakutatásról, a műemléknek számító, s ma mar egyre nagyobb mértékben pusztuló fej fák megmentésének fontosságáról. A bevezető előadást dr. Morvay Péter, a Magyar Néprajzi Társaság önkéntes gyűjtő- szakosztályának elnöke tartotta. Diavetítéssel kísért előadás keretében hallottunk a szervezett \ fej fagyűjtésről, mely Pest megyében bontakozott ki; majd a Sajó vidéki, a talkibányai és a Szolnok megyei temetőkről és az ott található, védetté nyilvánított, illetve feltétlen megmentendő fej fákról beszéltek az önkéntes gyűjtők. Szó volt még a különböző temetőkben található sírjelekről, sírfeliratokról, sírversekről. temetkezési, módokról, szokásokról; a fejfak faragásáról, a különböző fejfafor- mákról. A délutáni munkaülés előtt megkoszorúzták a gyűjtőtalálkozó résztvevői Herman Ottó emléktábláját, majd a kőszegi temetőben — a II. Rákóczi Ferencet (1703-ban) bécsújhelyi börtönéből, megszöktető — Lehmann Gottfried kapitány sírját. A munkaülés a hagyományos paraszti gazdálkodás ismeretanyagával és szókincsével kapcsolatos előadás meghallgatásával (dr. Várkonyi Imre főiskolai tanár tartotta) folytatódott. A gyűjtők beszámoltak a Poroszlón létrejött földbérlő társaságokról, a néhány bihari faluban kibontakozott határhasziiálat- ról, a szóföldrajzi vizsgálatok — De jönnek a többiek is! Ügy gondoltuk, be kellene menni Ivan kapitányhoz... Bálint türelmetlen volt: — Menjen Ivánhoz, aki akar! Nekem hagyjanak békét. Mit szervezkednek mindig? Ahelyett, hogy dolgoznának ! Az emberek lerakták a szerszámaikat, és szótlanul hazamentek. 1 Bálint másnap rossz hangulatban ment ki a hídhoz. Már voltak ott néhányan, de. legtöbben még csak azután szállingóztak. Amióta megjött a hideg, egyre többen maradtak el a munkából Pedig most kellene mindent beleadni! Ellenőrizte a létszámot, száz- tizenhatan dolgoztak aznap. Amikor a hídépítést kezdték, négyszázan voltak. Legalább kétszázötvenen lennének! Két hete az oroszok se jártak itt. velük talán még lehetne elérni valamit. De hát nekik is más a gondjuk, úgy látszik. A kapitány segíthetne, kiparancsolhatná a hídhoz a szamoskői gazdákat. (Folytatjuk) lefietőségeiről és fontosságáról. Jól kiegészítette a gyűjtőtalálkozót, s emelte annak nívóját, az az ünnepi folklór- est, melynek kereteben vasi népdalokat hallottunk, szatmári. somogyi táncokat láttunk az ölbői pávakör, illetve az. Ungaresca Táncegyüttes előadásában. A rendezvény harmadak napján a szabad fórum keretében sok nehézségről, gondról, de sok eredményről is szó esett az ötletek adása, konkrét segítségkérés, javaslat mellett. A találkozó hivatalosan dr. Benkő Lóránd akadémikusnak, a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnökének zárszavával ért véget, majd a résztvevők megtekintették a cáki műemlékpincéket és a szombathelyi múzeumfalut a múzeum igazgatójának kalauzolása mellett. Sok témakörről, sok mindenről hallottunk a gyűjtőtalálkozó keretében. Talán az előadások, felszólalások felvillantásával sikerült érzékeltetni azt a sokszínűséget, mely a rendezvényt jellemezte, s mely messzemenően azt a gondolatot emelte ki, hogy számos érték van még népünk birtokában, amely feltáratlan, feldolgozatlan. Cselekednünk kell tehát mielőbb! — S ebben a cselekvésben fontos szerepük van az önkéntes gyűjtőknek. Lcblancné Kelemen Mária Sopron várja vendégeit Sopron az idén a szokásosnál is nagyobb figyelemmel és vendégszeretettel fogadja a hazai és külföldi turistákat. Hétszáz esztendeje annak, hogy a királyi kiváltságlevél megerősítette a nyugati országrész e fejlett kereskedő településének városi rangját, és újabb kedvezményekkel segítette további fejlődését. Az idén immát huszadik alkalommal rendezik meg a soproni ünnepi heteket. A megnyitó ünnepség egy hete, június 24-én volt. A Petőfi Színházban július 5-én mutatják be Hegedűs Géza Lackner Kristóf című drámáját. Az író a soproni tanács felkérésére írta a darabot a város humanista polgármesteréről — a bemutatóra a pécsi Nemzeti Színház vállalkozott. A fertőrákosi Barlangszínház különleges környezete sok produkciót segített már sikerhez. Az idén is opera-, ope- ett-, balett- és könnyűzenei est színhelye lesz a barlang. Június 26-án a Bergendy- és a Tomsits-együttes lépett fel, június 28-tól, négy estén át, a kecskeméti Katona József Színház a Gül babát játssza. Július 2-án és 3-án a Pécsi Balett mutat be az elmúlt évad műsorából néhányat, július 8-án és 10-én pedig a Bar- íangszínház valóban hagyományos eseménye, az Aida kerül színre a Magyar Állami Operaház művészeinek előadásában. a Szombathelyi Szimfonikusok közreműködésével. 9-én és 10-én pedig a Trubadúr. Az Állami Népi Együttes világhírű Ecseri lakodalmasával vendégszerepei július 13-án és 14-én. Az ünnepi hetek záróhangversenyére július 15-én kerül sor. A zenei rendezvényeken kívül még sok látnivaló várja a turistákat. A kiállítások közül Kovács Margit és Veszp- rémy Imre tárlatát említjük; a Sopron iparát és a GySEV történetét bemutató kiállítás a 700 éves évforduló rendezvényeihez kapcsolódik. A virágkötészeti, az, étlap- és menükártya-kiállítás különleges látnivalókat ígér. A sportversenyek közűt a Fertő tavi vitorlásverseny, a jubileumi tekekupa és az országos vegyes mesterü sakkverseny keltheti a legnagyobb érdeklődést. — A müvésztelep és a nyári egyetem az idén is várja a hazai és kültöldi vendégeit. Azok a turisták pedig, akik nemcsak a műemléki belvárosra. hanem a modern Sopronra is kíváncsiak, szép. új szobrot láthatnak a Kőfaragó téren. Makrisz Agamemnon Testvérek című alkotását Győr városa ajándékozta a jubiláló Sopronnak. Színház a sztyeppék központjában A szovjetunióbeli Kara- Kalpak Autonóm Köztársaság fővárosában, Nukuszban elkészült az új színház épülete. Az 50 éve alapított társulat már új otthonában ünnepelhette a jubileumot. A sztyeppék nomádjaikért ismert ősi kara-kalpaki nép — amelynek lélekszáma alig félmillió — az októberi forradalom után kezdett ismerkedni a színművészette!. Tehetséges fiatalok kerültek akkor Moszkvába, ahol megalakították a színművészeti főiskola úgynevezett kara- kalpaki stúdióját. Oktatójuk Konsztantyin Sztanyiszlavsz- kij volt, s róla nevezték el az első kara-kalpaki színházat is. Orosz színművészek és rendezők segítették az idők során színpadi nyelvre átültetni az ősi kara-kalpaki eposzokat, a helyi feudálisok elleni harcról szóló történeteket. Ma már modern darabok kerülnek műsorra, s a színház a kis rép egyik legkedveltebb szórakozása lett. A nukuszi színtársulatnak rengeteg a vendégfellépése, de minden meghívásnak nem tudnak eleget tenni, ezért elhatározták, hogy sajátos ..leárytársulatokat” hoznak létre a köztársaság kilenc kisebb városában. A helyi társulatok munkáját a nukuszi Sztanyiszlavszkij Színház rendezői és művészei irányítják majd.
