Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)
1977-07-27 / 175. szám
160 éves a varsói Megtervezett pazarlás ősz cs&lcaftoknak egyetem A varsói egyetem Stanislaw Kostka Potocka és Stanislaw Staszicz kezdeményezésére alakult meg 160 évvel ezelőtt, Sándor cár jóváhagyásával. Az egyetem alapját két főiskola — egy orvosi, s egy jog- és közigazgatási — jelentette. A kezdeményezők a határozat megszületése után 42 órával már létre is hozták az egyetemi szervezetet. 1817. januárjában az egykori Kazi- mierzowska palotában öt karon kezdte meg működését az egyetem, mégpedig a teológia, jog- és közigazgatás, filozófia, orvostudomány és a képzőművészeti karon. A kezdet szinte ideálisnak mondható. Az új intézmény „különleges királyi védnökséget” élvezett. Ez azonban nem tartott sokáig: a diákok forradalmi magatartása miatt az egyetemet 31 évre bezárták s 1862-ben nyitotta meg újra kapuit, mint Varsói Főiskola. Ezúttal is csupán hét esztendőre. 1869-től ugyanis 46 éven át orosz Cári Egyetemmé változott. Az ősi Kazimierzowska palotában a lengyel nyelv használata csak 1915-ben vált lehetségessé, s újra alkalmazhatták az „Universitatis Var- soviensis” bélyegzőt. A független Lengyelországban a varsói egyetem a legrangosabb felsőfokú intézmények közé tartozik. A népi ellenőrök — egy országos ellenőrzés keretében — 43 gazdálkodó egységnél tartottak vizsgálatot, s ez mintegy ötvenezer embert foglalkoztató munkahelyet érint. Arra kerestek választ, hogy a vállalatok termelési feladataikkal összhangban foglal- koztatják-e a munkaerőt? Hogyan tárják fel a munkaerő-gazdálkodás tartalékait — veszteségforrásait, s milyen intézkedéseket tettek a veszteségek fölszámolásáért? Mi tagadás — a vizsgálat végeredménye lehangoló. Megállapították ugyanis, hogy a felkeresett vállalatoknál a termelési tervek és a létszámtervek között nincs szoros kapcsolat. A munkaerőtervek többsége a tényleges létszámszükségletet meghaladó előirányzatot tartalmaz, s ennek tervezésében nem veszik figyelembe a teljesítményszázalékok alakulását! Teljesítménykövetelmények mind a termelési, mind a munkaügyi tervek készítésénél csak kismértékben szerepelnek. Hogy miért nem készülnek reális létszámtervek, a vállalatok azt a választ adták, hogy — erre egyébként sem lenne mód a mai feszült munkaerőhelyzetben! így aztán azon sincs csodálkozni való, hogy a nem termelői létszámot ma is csak becsléssel határozzák meg, erre egyáltalán nem alkalmaznak semmilyen normát. Azt tehát bizonyítottnak vehetjük, hogy a vállalatok a munkaerővel már a tervezésnél — enyhén szólva — túl nagyvonalúan, bőkezűen bánnak. Másszóval: időnként és helyenként megtervezik a j pazarlást. íme a tények, amelyeket a vizsgálat egyetlen lakonikus megállapítással bocsát előre: a teljesítménykövetelmények jelenlegi rendszere elavult. Erre vezethető vissza, hogy ezen a területen legalább akkora a rendetlenség, mint a munkaerőtervezésben. Gazdálkodásunk egyik legelhanyagoltabb területe a normázás, a munkateljesítmények megfelelő színvonalú mérése és meghatározása. Ismét kiderült, hogy a foglalkoztatottak tekintélyes hányadának egyáltalán nem is mérik a teljesítményét. Kevés azoknak a vállalatoknak a száma, ahol rendszeresen foglalkoznak a normákkal; az időalaprendszerek, normaalapok sok helyütt tizenöt-húszévesek, s ezért nem ritkák az irreális, 150—190 százalékos egyéni teljesítmények. A vállalatoknak csak a feje készít veszteségtanulmányokat, ám ezek sok esetben csak formálisak. Arra valók, hogy egy ) intézkedést kipipáljanak a listáról. Sokatmondó adatsor: a Nehézipari Minisztériumhoz tartozó vállalatok munkásainak húsz, a kohó- és gépiparhoz tartozóknak 18,6, a Könnyűipari Minisztériumhoz tartozóknak 55,5 százaléka dolgozik teljesítménybérben. Ezek után elgondolkozhat az ember: miként lehet egyáltalán vállalatot működtetni, hogyha nem tervezik pontosan a létszámot, a munkavégzéshez szükséges időt? Avagy lehet-e egyáltalán azt a tevékenységet tervezésnek nevezni, amelyből kihagyják az idő tényezőit, illetve ennek megfontolt, közgazdaságilag megalapozott meghatározását? Kérdések, amelyekre önkéntelenül adódnak a válaszok. Ám a megítélést világosabban értelmezhetőbbé teszi a Központi Statisztikai Hivatal jelentése népgazdaságunk tavalyi fejlődésének főbb jellemzőiről. Ebből kiolvasható, hogy a termelésnövekedés teljes egészében a munkatermelékenység növekedéséből származott ugyan; a termelékenység emelkedése azonban lényegesen elmaradt az előző években tapasztalt növekedési ütemtől. Mindez olyan helyzetben, amikor a gazdasági fejlődésünk legfőbb forrásának a termelékenységet tartjuk, erre alapoz az ötödik ötéves terv, erre alapoz — s csak ebből meríthet az életszínvonal növelését, előirányzó terv. Matkó István Újabb hitel a legfontosabb építési kapacitások ' Négymilliárd forint értékű hitel és állami támogatás elnyerésére bocsátott ki az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium pályázati felhívást, amelynek célja, hogy az V. ötéves terv hátralevő időszakában segítse a legfontosabb építőipari kivitelezési kapacitások bővítését. Az intenzív fejlesztést a munkaerőgondok sürgetik. Azokat az intenzív fejlesztési megoldásokat kell tehát előtérbe állítani, amelyek a munkaerő-megtakarítással egyidejűleg növelik az építési kapacitást. Ebben a tervidőszakban eredetileg 7,1 milliárd forint értékű állami támogatást, beruházási hitelt, és egyéb külső forrásból eredő támogatást irányoztak elő. Az újabb 4 milliárd forintot központi intézkedésre kapta meg az ágazat, hogy a tervidőszak hátralevő éveiben meggyorsítsa a fejlesztést. A tervidőszak hátralevő éveire nyújtott négymilliárd forintból a jelentős munkaerő-megtakarítással járó gépesítésre, építőipari kapacitásfejlesztésre kidolgozott pályázatokra kaphatnak támogatást a vállalatok. Elsősorban azokat az építési kapacitásokat kell bővíteni, amelyek a komplex lakótelepek és a legfontosabb nép- gazdasági beruházások kivitelezését, a közmű-, mélyépítési- és útépítési feladatok megvalósítását segítik, főként Budapesten és a lakásépítésben kiemelt más' településeken. Fontos fejlesztési cél a már meglevő korszerű lakásépítési kapacitás bővítése is. Támogatást kapnak azonban más termelőágazathoz tartozó vállalatok is, amelyek az építőipar ipari hátterét bővítik, elsősorban a házgyári panelek készítéséhez szükséges sablonok gyártásának, az építőgépek javításának és alkatrész-ellátásának fejlesztésével. Az Országos Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium — illetve képviseletében az Állami Fejlesztési Bank — a Magyar Nemzeti Bank és az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium szakembereiből összeállított bizottság értékeli a vállalatok pályázatait, beruházási javaslatait. Előnyben részesítik azokat a javaslatokat, amelyek szerint a vállalatok nagyobb saját fejlesztési alapot és hitelt vonnövelésére nak be a beruházásba és a gépesítéshez elsősorban szocialista importból szerzik be az új berendezéseket, s gondoskodnak szervezett, magas színvonalú kihasználásukról. Az új technológiai berendezések beszerzésére azonban csak akkor nyújthatnak be pályázatot, ha a már meglevő és azonos célú gépek, berendezések sem állnak tétlenül, tehát igazolják e drága eszközök megfelelő kihasználását. Az idén azokat a pályázatokat értékelik, amelyeket a vállalatok, vagy szövetkezetek legkésőbb augusztus 30-ig nyújtanak be az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium beruházási főosztályának. Időszerű beszélgetések Fegyelmen a figyelem raik közül, rendszeres Igazolatlan hiányzás miatt. Sőt, egy közelmúlti példa: szocialista brigádvezetőt is leváltottak — nem megengedhető cselekedete miatt — és ők vetették fel meglehetősen élesen? a Zagyva III. helyzetének stabilizálását is. És szocialista brigádtagok azok is, akik javasolták, s tesznek érte: ne csupán adminisztratív eszközökkel próbálják fegyelmezetté tenni az embereket, hanem ráhatással, neveléssel, jo szóval is. És legyen szervezettebb a munka és folyamatos az anyagellátás, mert ezek is a selejtes munka, a balesetek, mi lesz később? Lassan kiöregszenek a szakik. Egyre többen érik el a nyugdíjkorhatárt. Ez a gond most: az utánpótlás biztosítása”. (Angyal László, a Zagyva II. húzóüzem művezetője) ★ Természetesen van kiút, a meglehetős hosszúra nyúlt íe- gyeiemhullámvölgyből, s az utóbbi hetek alatt, miként ezt Juhász Sándor, a Vörös Csillag Szocialista Brigád vezetője is megerősítette, csökkent az igazolatlan hiányzások száMég nem is hosszú ideje váltjuk a szót Miskolci Istvánnal, ia salgótarjáni síküveggyár munkaverseny-fele- lősével, s máris arról beszél, hogy náluk is roppant nagy súlyt fektetnek a munkafegyelem megszilárdítására. Hiszen ez — boncolgatja — igen-igen fontos tényezője a baleseti helyzet alakulásának, a tervek teljesítésének, a munkahangulatnak — a gyár hogylétének. Figyelmünk a figyelmen — összegzi mondanivalóját, mert ez sok gondunk okozója. Valóban, a gyár üzemeiben — különös élességgel ütközött ez ki a szinte vadonatúj, japán technológiával üzemelő Zagyva Ill-ban — természetesen egyéb hibák mellett, az esetleges, tervtől történő lemaradások, a nagyfokú fluktuációnak, az igazolatlan mulasztások magas számának, a munka közbeni fegyelmezetlenségeknek köszönhetők. Az év első időszakában 75-en leptek ki, s eggyel kesebben léptek be a gyárba, ami ha az 190C-as összlétszámhoz viszonyítjuk, csalóka képet mutat, mert a munkakönyvét kikérők a termelés szempontjából a legfontosabb helyeket hagyták ott. Ez pedig, miként a Zagyva Ill-ban is, ahol a húzóüzemben csak a második negyedévben tízen léptek ki, „megrázkódtatja” a termelést. Hogy mik a sorozatos kilépések okai? A gyárkapunak hátat, fordítók szerint a „nincs se vasárnap, se karácsony”; a folyamatos üzem. Aztán a meleg, aztán a veszélyes munkahely, meg a pénz. Ami nvnd igaz is, s tal^n némely esetben a „gyenge” fizetésre való hivatkozás is helytálló. (Bár embere válogatja, hiszen a közelmúltban egy ugyanezt okként feltüntető segédmunkás havonta 3400—3600 forintot vitt haza.) Mondják aztán, hogy főleg a szakképzetlenek', a megfelelő iskolai képesítéssel nem rendelkezők állnak arrébb, meg — sértődés ne essék! — a cigányok. Akik közül jelentős számban doboznak a síküveggyárban. A„Igaz: az én fajtámból kevesen bírják sokáig egy helyben. Odébb állítja őket a vérük, itteni munkájukat még mindig jelentősen befolyásolják otthoni körülményeik, s a környezetük, amelyből ide kerültek. Főleg a fiatalok, még nem érzik a munka iránti felelősséget. Sokan úgy varrnak: ha van pénz jó, ha nincs, muszáj egy kicsit dolgozni. Aztán. ha megunják itt, elmennek máshová. Persze, nem minden cigány, és nem csak a cigányok ilyenek, azt maga is tudja... Én 1967-től dolgozom itt. Apám is itt van, a feleségem is. Jól érzem magam, szeretek dolgozni... És ezt próbálom megmagyarázni a többieknek is, próbálok hatni rájuk.” (Baranyi J^nos, 34 éves cigány). APróbálok hatná rájuk — mondta a fiatalember ■ es Miskolci István is erről beszél: a szocialista brigádok nevelő erejéről. Ami tény és létezik. Hiszen a közel nyolcszáz dolgozót magában foglaló közösségben elvétve akad fegyelmezetlenség — bár a múlt évben kettőjüket zárták ki soa logások előidézői. A „Nézze, nekem nyolcvan emberem, meg ‘ ezer gondom van. Mert az az igazság, hogy elég sok baj van itt a munkafegyelemmel. Nem, nem a régiekre értem én ezt. Bár ők sincsenek mind aranyból. A múltkor is... Csak nem jön az egyik emberem, csak nem akar, az istennek se. Mi van vele, ki tudja? írjuk neki az igazolatlant, egészen hatig. Akkor bejön, kérdem, mi volt7 Hát elmeséli, hogy berúgott, másnap szégyellt volna bejönni. Harmadnap . megint „rátett egy keveset a lapáttal”, negyediken már félt. s két nap kellett, hogy gatyába rázza magát. Mi történt vele? Semmi! Van hat igazolatlanja, a verkli megy tovább. Mindez a fluktuáció, a munkaerőhiány miatt. Ezért vagyunk kénytelenek olyanokat is felvenni, bár tudom, nem innen mennek jnyugdíjba, akiknek már csak annyi hely van a munkakönyvében, hogy egy utolsó pecsétet be lehessen ütni.. . Egyelőre azonban még nyugodt vagyok, hiszen a júniusi teljesítésünk is 103,5 százalék volt, s ma is jelenthettem, hogy jó a minőség, De ma. Ami tálán az uj műszakpótlék-rendszernek is köszönhető. S abból a sajátságos, a létszámhiány által kikénysze- rített, gyári pluszműszak- pénzből is ered, amit a közelmúltban vezettek be. Ennek nyomán az, aki rendes műszakja leteltével, egy másikat is vállal, például a vasárnapi délelőttösben 304, a délutánosban 334, az éjszakásban 364 forintot kap rendes bérén kívül. Persze, amint a művezető is hangsúlyozta, ez sem lehet végleges megoldás. Stabil létszámnál az így kifizetett pénzt sok dologra lehetne felhasználni. Létszámstabilizálás és új munkaerő nevelése. Kát jelentős feladata a síküveggyárnak ma, s holnap mindinkább. Hiszen jó ütemben halad a 650 millió forintos újabb beruházás, a feldolgozóüzem kivitelezése is... Karácsony György Az állattenyésztésben különösen nagy szerepe van a különböző receptúrák alapján elkészített tápoknak az etetésben. Megyénkben a fontos nyersanyag előállítását két község üzemében végzik. A tari üzemegység rekonstrukciós munkálatai miatt azonban fokozott „erőbedobással” termelnek Magyarnándorban, hogy megyénk termelőszövetkezetei ne szenvedjenek hiányt a takarmánykeverékekből. Három műszakban 77 féle tápkoncesitrátum előkeverékét gyártják csaknem 2400 vagon éves termeléssel a Nógrád megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat magyarnán- dori takarmánykeverő üzemében. A jó keveréktakarmány-gyártás egyik legfontosabb tényezője a tökéletes aprítás, amit Majoros János műszakvezeti ellenőriz A préselt állapotban forgalomba kerülő takarmányt Mar-’ siczki István és Cserháti Mária minősíti A kész árut automata mérlegről Malkovics János veszi le — fodor — NÓGRÁD - 1977. július 27., szerda 3
