Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)

1977-07-24 / 173. szám

Egy vita tanulságai Csodagyerekből — nagy zeneművész Törvény kötelez! Dohnányi Ernő centenáriuma Kettős a kötés. Egyrészt a nemrégiben megszületett köz- művelődési törvényben meg­szabott tennivalók, másfelől a haladás felhajtóerejének bel­ső törvénye kötelezi az üze­meket, a vállalatokat arra, hogy szervezettebben, többet, tudatosabban foglalkozzanak a munkások művelődésével, to­vábbképzésével. Ez nem mond ellent a termeléscentrikusság- nak, hiszen csak a „rövidlátó”, máról holnapra élő, tervező gazdasági egységeknél tartják azt. hogy a dolgozók művelő­désének, tanulásának gondjai nem tartoznak a munitaerő- gazdálkodás. a munkahelyi kollektíva kialakításának ér­dekében elvégzendő feladatok körébe. Persze, nem könnyű elindul­ni. Az üzemek többsége nem rendelkezik hagyományokkal — a telepített i gyáregységek­ben és a változó munkahe­lyen foglalkoztató vállalatok­nál, mint például az építőipar — a munkássá válás számos problémája, a sok bejáró dol­gozó kevés szabad ideje aka­dályokat állít a szervezés elé. De a tennivalók, a jelen­legi helyzet átgondolása nél­kül nem is lehet megtenni a/z első lépéseket. A megyei ta­nács közművelődési bizottsá­ga ebben nyújtott segítséget két, adottságaiban, lehetőségei­ben igen eltérő üzemnek nem­régiben megtartott ülésén. A vita tárgya a salgótarjáni Tervező- és Építőipari Szövet­kezet és a balassagyarmati Fémipari Vállalat beszámoló­ja volt a munkásművelődés és munkástovábbképzés helyzeté­ről és feladatairól. A hiányosságok nyomában Első pillantásra nyilvánvaló az eltérés a két gazdásági egység között a munkaszerve­zésben. De sok a hasonlóság is: mindkét helyen oOO—600 között van a létszám, a prob­lémák közül első helyre a to­vábbképzést, az oktatási fel­adatokat helyezik, mindkét helyen a kezdeti lépéseket te­szik. Mégis nagy a Különb­ség. Kezdjük talán az oktatás, a munkástovábbképzés témá­jával. A vitában, a kérdések közúti sűrűn felbukkant az a megállapítás, hogy túlságosan oktatáscentrikusak a beszá­molók. Mindkét agyagban szerepelnek különböző adatok erről. Megtudjuk, hogy a FIM balassagyarmati gyár­egységében hatodik éve tá­mogatják a dolgozók általá­nos iskolai végzettségének megszerzését. Évente átlago­san 15 fő fejezte be tanulmá­nyait, de az időközben .kilépő dolgozók miatt abszolút érte­lemben keveset csökkent a hiányos végzettségűek száma: célokra 65 ezret, vetélkedők­re 18 ezret, TIT-rerdezvé- nyekre 12 ezret, külföldi ki­rándulások támogatására 34 ezret, szervezett belföldi ki­rándulásokra 120 ezret (!) szántak az elmúlt évben. Ám, ahogy a közművelődési bi­zottság tagjainak rákérdezé­seiből, kritikai megjegyzései­ből is kiviláglott: nem elég­gé átgondoltak ezek a kiadá­sok, szolgálhatnák. jobban is a munkásművelődés céljait a meglevő anyagi lehetőségek. A kulturális célokra kiadott 65 ezer forintnak például két­harmada sportra megy, így a rendezvénylátogatást támo­gató összeg csak mintegy 22 ezer... A másik vállalatnál 80 ezer forint a kulturális alap, de ezt célszerűbben, sokféle kulturális igényt ki­elégítve igyekeznek felhasz­nálni. Csak egy bizottsággal több ?... A közművelődési törvény alapján ezekben a gazdasági egységekben művelődési bi­zottságot kell alakítani. A Fémipari Vállalat balassa­gyarmati gyárában ez tavaly megtörtént, amikor a megle­vő oktatási bizottságot kibő­vítették. Konkrét programot, feladattervet ugyancsak nemrégiben készítettek, de ebben sok problémára keres­nek megoldást (tartalmazza programjuk a különböző vá­rosi kulturális intézmények­kel kötendő együttműködési szerződések tervét, a bejáró munkások művelődésének tá­mogatását szolgáló elképzelé­seket). A Tervező- és Su.tő­ipari Szövetkezetnél még nem alakult ilyen bizottság. A vi­tában a szövetkezet képvise­lője elmondta: náluk igen sok bizottság működik mar eddig is ... De — ahogy hozzászó­lásában Gulyás Jánosné, a megyei művelődési osztály vezetője és Berki Mihály, a megyei tanács elnökhelyette­se is megfogalmazta — a mű­velődési bizottság nem egy bizottság a sok között, hanem az értelme éppen az, hogy összefogja a munkásművelő­dés terén elindított kezdemé­nyezéseket, valamint azokat az embereket, akiknek egy- egy üzemnél közös érdekük az ott dolgozók művelődésé­nek segítése. Mindemellett: a bizottság életre hívását. a köz­művelődési törvény előírja ... Ne helyben járással! A vita a szokottnál is élén- kebb és hosszabb volt — sok ötlet, észrevétel elhangzott, a bizottság tagjai segítségüket ajánlották fel a további fel­adatok kimunkálásához és végrehajtásához. Az elmon­dott tapasztalatok, javaslatok vissza-visszatérő „refrénje” egy gondolat volt — és ez túlmutat a két üzem közmű­velődésének gondjain, felada­tain —, hogy minél keve­sebb formalizmussal, az egyé­ni érdekek áramkörét felmér­ve. egyénekre szabva lehet csak tartalmilag is előbbre mozdítani a munkásművelő­dést. Hogy lehessen brigád­vállalás az is, hogy a örigad- tagok problematikus gyere­keinek tanulását, egymás to­vábbtanulását segítik, de egy- egy vetélkedő, kisebb kiállí­tás „házigazdaságának” vál­lalása, értékes túrák szerve­zése — és folytathatnánk a sort. Nem szabad nagyon magasra állítani a mércét, a meglevőből kell kiindulni —, de nem helyben járással! Ta­lán ez volt a vita legfőbb tanulsága. G. Kiss Magdolna Mai tévéaiánlatunk A vasárnapi programból két műsort ajánlhatunk a tévéné­zők figyelmébe. A délutáni adásidőben, 15.40-kor indul el, bizonyára sikeres útjára az a hétrészes francia tévéfilmsorozat, mely nek elődjét annak idején Vi- dócq névvel ismertünk meg. E népszerű kalandsor folytatása most Vidocq újabb kalandjai címmel kerül képernyőre, s az első epizód a Vidocq ban­dája címet viseli. A ma látha­tó történet arról szól: 1815. áprilisában Napóleon vissza­tér Elba szigetéről, g XVIII. Lajos híveivel együtt Belgr umba menekül. A zűrzavart kihasználva valaki nagy mennyiségű hamis bankjegyet hoz forgalomba, a kérdés: ki a tettes? Az es'ci fő műsorban 20.05- kor láthatjuk a Henessey cí­mű angol filmet A dokumen­tumokkal hitelesített produk­ció az Írországban évek óta zajló tragikus események nyo­mán született. Egy összetűzés­nek áldozatul esik az ír He­nessey felesége és kislánya is; a férfi rettenetes bosszúra ké­szül. Nagyszabású jubileumi ün­nepre készül a magyar zenei élet. Július 27-én lesz száz esztendeje, hogy megszületett Dohnányi Ernő, a világhírű zongoraművész, zeneszerző, karmester és pedagógus. Em­lékére őszi kiállítást készíte­nek elő a Nemzeti Múzeum dísztermében, ahol bemutat­ják Dohnányi művészetének tárgyi dokumentumait. Az évforduló alkalmából felele­venítjük életpályáját. Megkí­séreljük összefoglalni a szé­les munkaterületet, amelyet a zenei életben 1960. február 9- i% (haláláig) idehaza és kül­földön betöltött. A TANÁR FIA Dohnányi Ernő Pozsonyban született, gimnáziumi tanár fiaként. „A zenélés Pozsony­ban akkortájt — írja Üjfalus- sy József — nemcsak az ün­nepnapokat emelte ki, hanem a hétköznapokot is végigkí­sér! e”. Dohnányi Frigyes ha­mar felfedezte fia tehetségét. Átsegítette a zongorázás kez­deti nehézségein: ő maga irá­nyította, oktatta. Hatéves ko­rában zongorázni tanította és megismertette a zene alap­elemeivel. Dohnányi profesz- szor jeles gordonkaművész volt. Bécs közelsége révén az ottani mesterek muzsikája hagyott nyomot a zenélő Po­zsonyban: Mozart, Brahms művészete. (Bécsben voltak a „Brahms-tábor” hívei). Fors­ter Károly pozsonyi orgonista is ilyen szellemben tanította tovább a fiatal művészt, aki­nek első nyilvános fellépése a középiskolában zajlott le. Első szerzeményével 15 éves korában került a közönség elé. Bartók is azt vallotta ké­sőbb: „Brahms és a nálam négy évvel idősebb Dohnányi hatottak rám akkor a legerő­sebben”. A ZENEAKADÉMIÁN 1894-ben Budapestre jött ta­nulni. Mestere Thomán Ist­ván volt ?a zongorázásban, Koessler János a zeneszer­zésben, mint Bartóknak is. Dohnányi hamarosan elnyerte a Liszt Ferenc-díjat. Sokat komponált és Zrínyi-nyitá­nyával millenniumi király­díjat nyert. Egyik kompozíció­ját Brahms is megcsodálta és ajánlására Bécsben is elő­adták. Egy évvel a század- forduló előtt kezdte meg zon­goraművészi pályafutását ifjú Dohnányi. Londonban két hó­nap alatt harminckétszer zon­gorázott, úgy, mint a legna­gyobb virtuózok. Hírneve gyorsan terjedt. A következő Dohnányi korabeli, fiatalkori fotója (Kristóf Károly gyűjte­ményéből) évben már az Egyesült Álla­mokban turnézott. Bravúros koncertsorozata egészen 1905- ig tartott, akkor ä berlini Ze­neakadémia tanára lett és egy évtizeden át oktatta az új zongoraművész-nemzedéket. Az első világháború alatt Mihalovich Ödönnek, a buda­pesti Zeneakadémia igazgató­jának felkérésére Budapestre jött és itt elfoglalta az őt megillető helyet Zeneakadé­miánkon. 1919 A Tanácsköztársaság ide­jén, Mihalovieh nyugalomba vonulása után, Dohnányi Er­nő lett a Zeneakadémia igaz­gatója, majd állását — a Ta­nácsköztársaság leverésekor — átengedte Hubay Jenőnek. Egy időre megvált az in­tézettől. Csak 1928-ban, az időközben Zeneművészeti Fő­iskolává alakult Zeneakadé­miára hívták ismét vissza. De még 1919-ben az Operaház zenekarából álló Filharmó­niai Társaság elnökkarna­gyává választotta. A FŐZENEIGAZGATÓ Évekig élt ezután külföldön mint karmester és profesz- szor. Amikor aztán hazatért, kitüntetésekkel halmozták el. A Zeneművészeti Főiskola fő­igazgatói székében az új ma­gyar muzsikusnemzedék leg­főbb irányításával nehéz pe­dagógiai feladatokat oldott meg, de remek gárdát nevelt. Ugyarakkor ő lett a Magyar Rádió főzeneigazgatója is, szellemileg irányította a ze­nei műsort. Így volt ez a má­sodik világháború végéig. 1945-ben előbb Ausztriába, majd Amerikába emigrált. Argentínában telepedett le. líK9-ben az Egyesült Álla­mokba költözött át, mint a tullahassee-i Florida-egyetem tanára. Idős korban i« lanka­datlan erővel dolgozott, sokat komponált és ott írta meg 11. szimfóniáját, II. hegedűverse­nyét és Amerikai rapszódiá­ját. AZ ÉLETMŰ Gazdag és színes ópuszok egész serege jelzi Dohnányi Ernő művészetét. Ezek közül a legismertebbek a Ruralia Hungarica, az Ünnepi nyi­tány, a Szegedi templom­szentelő mise. a Szimfonikus percek című zenekari műve. Szívesen dolgozott színpadra, vagy megengedte, hogy szer­zeményeit színpadra alkal­mazzák. Ilyen volt a Magyar Televízióban is megörökített A tenor című vígoperája, a Szent fáklya című balett, amelynek szövegét Dohnányi- né Galafrés Elza táncművész­nő és koreográfusnő írta, vagy A vajda tornya című opera. Legszebb balettje a Pierette fátyola, Európa sok színpadát bejárta. De az élet­mű nemcsak a kompozíciói­ban és az általa dirigált sok­sok hangversenyben teljesül ki. hanem tanítványaiban, akik között ma olyan nagy művészeket tisztelünk, mint Fischer Annie. Egyébként ami a Tanácsköztársaság idején történteket illeti, Dohnényi- val kapcsolatban, őt még Ká­rolyi Mihály nevezte ki igaz­gatónak a Zeneakadémián, da a nyáron és az 1919/20-as év elején külföldön turnézott. Októberben jött haza, s akkor vette tudomásul, hogy „sza­badságolták”. Dohnányi sza­badságolásának hírére 14 ta­nár sztrájkolni kezdett a Ze­neakadémián ... Az új igaz- gató, Hubay, számított Doh­nányi segítségére, de a mű­vész feltételt szabott: ne es­sék a sztrájkolás után tanár­társainak bántódása. Ezt a feltételt nem teljesítették! Még Kodály Zoltán ellen is vizsgálatot indítottak „a kom- mün alatti magatartás” cí­mén. Ezért nem vállalt Doh­nányi állást Pesten, hanem hosszú évekre ismét külföld­re szerződött. A tervezett Dohnányi-emlék- kiállításon ennek az esemény­nek a dokumentumai is lát­hatók lesznek majd. Kristóf Károly .............................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................nimm 1 971-ben 71-en, 1976-ban 62- en voltak. A munkaidő-ked­vezmény, a tanulási költségek megtérítése mellett, az. iskola elvégzése Után a dolgozók 50O--1OOO forintos egyszeri jutalomban' is részesültek. A TESZÖV-nél sokkal negatívabb a kép. A dolgozók 21,1 szá­zaléka (113 fő) nem rendel­kezik általános iskolai vég­zettséggel. Önszorgalomból mindössze öten végezték el az általános iskola valamelyik osztályát. A salgótarjáni dol­gozók iskolájának segítségé­vel 1976-ban 12 főt iskoláz­tak be, közülük 8-an- vizsgáz­tak le, egy fő szerezte meg a végbizonyítványt. Az összlét- számhoz viszonyítva jelentős a középiskolai és szakképzés­ben résztvevők száma (47 fő) — de a fizikai dolgozók rész­aránya elenyésző, —, ezért az 1976-ban oktatásra fordított 2208 ezer forint csak kis rész­ben szolgálta a munkás­művelődést. Van pénz — de mire költik? A szociális-kulturális ráfor­dítások összege figyelemre méltó a szövetkezetnél: üdül- tetősre 54 ezret, kulturális A Fiatal Képzőművészek Stúdiója már jó néhány esz­tendős múltra tekinthet visz- sza. Eredetileg azzal a céllal alakult, hogy a főiskolát vég­zett fiatalokat (de akár auto­didaktáikat is) közös csoport­ba tömörítse, azaz a kezdeti nehézségeken anyagilag és er­kölcsileg is átsegítse az ifjú művésznemzedéket, hiszen tud­valevő, hogy a pályakezdők beilleszkedése a társadalom életében, nem a legkönnyebb. Nemcsak nálunk, de a többi szocialista országban is általá­nos gyakorlat, hogy a képző­művész-szövetségek csak akkor vesznek fel fiatalokat, ha már komolyabb munkákkal bebi­zonyították művészi érettségü­ket. E bizonyításhoz azonban évekre, gyakran, egy évtizedre van szükség. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után a pályakezdők egyéni kiállítási lehetőséget is csak nagy nehézségek árán kapnak. Energiájuk ielentős részét kénytelenek munkáik elhelyezésére fordítani. A főis­kolai évek után keletkező va­kum betöltésére hozták létre 1958-ban ezt a stúdiót, amely saját ösztöndíjakkal és pályá­zatokkal inspirálja a pálya­kezdő művészgenerációt. Na­gyobb kiállítási lehetőségeket 4 NÓGRÁD - 1977. július ^ 24., vasárnap A múlt és a jelen a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának életében felkínálta lehetőségeket. Álta­lános tapasztalat, hogy azok, akik kívül vannak a stúdió falain, törekednek, hogy beke­rülhessenek. Ennek ellenére a tagság többsége, körülbelül 180 fiatal, csak papíron léte­zik. A kiállítási katalógusokon a stúdió tagok azonban csak 1970 után kaptak. A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának általános konst­rukciója ma sem változott. Jelenleg is felosztható ösztön­díjkeretükre építenek. A maxi­mális ösztöndíj* 1500, a legke­vesebb 1000 forint lehet. A főiskolát végzett növen­dékek korábban automatiku­san tagjaivá lettek a stúdió­nak. Az elmúlt év azonban minőségi változást hozott. Már nem mechanikusan zajlanak le a felvételek. Tavaly négy jelentkezőt utasítottak el azzal az indokolással, hogy nem ér­ték el ,a főiskolai színvonalat. A stúdió jelenleg 288 tagot tart nyilván. A legfrissebb hajtás: a művészeti-írók kö­zössége. 30 kritikust, művésze­tekkel foglalkozó írót hívtak maguk közé, azzal a leplezet­len szándékkal, hogy beavas­sák őket a műhelymunkába. Kérdéses azonban, hogy mennyire alkalmas ma a Iiot- tenbiller utcai székház aktív művészeti munkára. Az épü­letet már hosszú hónapok óta tatarozzák, öt műhelyük van, de nem működnek — fűtési zavarok miatt. A műhelyek­ben legfeljebb 10 fiatal dol­gozhat egyidejűleg. A stúdió vezetőségének bevallása sze­rint is „nagyon kevés a mű­hely”. A tagság évről évre kérvényezheti ugyan, hogy munkahelyet kapjon, de nem könnyű hozzájutni. Ennek el­lenére optimisták, mert vala­hogyan mindig megoldják ne­héz helyzetüket. A fővárosban közismert a műteremhiány. A stúdió tagjai többnyire mosó­konyhákban, üzlethelyiségek­ben, jobb esetekben saját la­kásban dolgoznak.' Ennek él­lenére a stúdióműhely segít az átmenet nehézségein. A Fiatal Képzőművészek Stúdiója eleinte csak szociális és adminisztratív tevékenysé­get végzett, alig folytatott po­litikai munkát. A feladatok azonban megnőttek. A stúdió­hoz tartozó fiatalok most már művészetpolitikai irányítást is kapnak. Ezt a célt szolgálják a te­matikus pályázatok is. Elsőd­leges szempont lett „megkö­vetelni a témát”. Az új veze­tőségnek ez a legkomolyabb művészetpolitikai elve. A zsű­rizést is feladatuknak tekin­tik. A zsűri munkájába ta­nácsadóként ők maguk is be­leszólnak: javasolják, kit tá­mogassanak. Sőt, a díjazás munkáiban is részt vesznek és a lektorátus igényli is az ilyesfajta közreműködést. Ez már ötödik-hatodik éve tart. Ebben az időszakban növeke­dett meg a stúdiók kiállítási területe is. A pályakezdő kép­zőművészek egyre többet állít­hatnak ki a fővárosban és az országban: a Stúdió Galériá­ban, a Ferencvárosi Pincében, az újpalotai „lila iskolában”, a Józsefvárosi Galériában és a Csepeli Galériában is. Évi tíz alkalommal rendezhetnek tárlatokat, s legalább ugyan­ennyi, alkalomszerű kiállítás­ra is módjuk nyílik. Az or­szágos tárlatok 40 százalékát a fiatalok rendezik meg. Tényleges, hogy az ifjú kép­zőművész-társadalom mennyi­re értékeli, becsüli a stúdió mindig ugyanaz a 120 név ta­lálható meg. Ebből következik, hogy a stúdió belső konst­rukciója, szabályozórendszere még nem tökéletes. „A feles­leges ballaszt megnehezíti munkánkat, az aktív művész­társadalom mozgósítását” — mondják a stúdió vezetői: — Vagyis, ha szabadon érvénye­sülhetne egy egészségesebb szelekció: a távolmaradók automatikusan kizárnák ön­magukat, sokkal jobb lenne a helyzetünk.” A stúdió vezetői már két éve foglalkoznak az elavult stúdiószabályzat meg­reformálásának gondolatával. Ami pedig a jövőt illeti: az alapszabály-módosítás válto­zásokat ígér. Bíznak abban, hogy ez aktívabb művészeti tevékenységre sarkallja majd a tagságot. Az egyéni kiáliitá­sok mellett támogatni kíván­ják a kisebb csoportokat, szakmailag és művészileg is. Ez új jelenség lesz a stúdió életében. A stúdió tagsága és vezetősége még sok változást ’vár az elkövetkező évektől. Szeműim Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom