Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)

1977-07-21 / 170. szám

(O) Cég, zsebből Irányítva Nem jósolnak Palotáson r A mennyiséggel szemben a minőség előtérbe kerülése, a versenyképes áruk arányának növelése, a teljesítménnyel megegyező bérezés, a szerve­zés fokozása, a munkaerő- gazdálkodás, a kutatás ered­ményeinek gyors felhasználá­sa, mindaz, amiről eddigi cik­keinkben szóltunk, szorosan kapcsolódik a vállalati érde­keltséghez és irányításhoz. Helyénvalónak kell tartanunk azt a véleményt, hogy a gon­dok jelzőrendszert alkotnak, azt mutatják, hol és miben hiányzik —, vagy éppen ér­vényesül — az érdekeltség, hol vált túlhaladottá az irá­nyítás módszertára. A tapasztalatok arra figyel­meztetnek, sem az érdekelt­ségben, sem az irányításban nem sikerült a kívánt válto­zásokat elérni, a vállalatok többsége' új feladatait a régi módon akarja végrehajtani, s ez érthetően feszültségeket teremt. Túlzott centralizmus Makacsul tartja magát a mindent egy kézbe felfogás. Valamikor, az iparfejlődés kezdeti szakaszában az üze- mecskét valóban vezethették -—, ahogy ez a köztudatba plántálódott — zsebből. E képletes zseb a főnöké volt, ő adott mindenre ' utasítást, ő vett fel és bocsátott el embe­reket, ő fizetett... Ma persze a vállalati apparátus sok min­dent ellát, ám a zseb maradt. A gazdaságkutató intézet a vállalati irányításról, a Pénz­ügyminisztérium bevételi fő- igazgatósága pedig a vállalati belső érdekeltségrendszerről folytatott vizsgálata megegye­zően azt állapíthatta meg, hogy túlzott centralizmus ér­vényesül. Nehogy félreértés legyen: az egyszemélyi, felelős veze­tés elve érvényes. Ezt azon­ban sok helyen úgy valósítják meg. mint a tevékenység egé­szének egy kézben történő összpontosításét. Az anyaggaz­dálkodástól a túlórakeret­felhasználásig, a gépvásárlás­tól az árubemutatóig, minde­nért a vállalatvezető „felel”, de mert ennyiféle feladatot képtelenség jól egyeztetni, a felelősség is csak látszólagos. Valójában a túlzott centra­lizmus a szervezet szétdara- bolódásahoz, a részek egymás­tól független működéséhez nyit utat, s a szervezet csú­csa hiába szorgalmazza a ha­tékonyabb munkát, az alko­tóelemek nem alkalmasak en­nek gyakorlati érvényesítésé­re. A gazdaságkutató intézet vizsgálatának megállapításai­hoz visszanyúlva: a negyedik ötéves terv időszakában leg­gyorsabban fejlődő vállalatok azok voltak, amelyek az álló­eszközök bővítésével együtt korszerűsítették az irányítási rendszert, s megteremtették a népgazdasági célokhoz illesz­kedő belső érdekeltséget. A centralizmus helytelen ér­telmezését, az abból adódó sok tekintetben kellemetlen következményeket, a beszűkült hatáskör hátrányait érzik a megye gyárai, gyáregységei, melyek központja általában Budapesten van. Átmenet és felemásság Más oldalról, de ugyanoda közelítve: a Pénzügyminiszté­rium bevételi főigazgatóságá­nak vizsgálati tapasztalatai szerint a vállalatok többsé­gének belső érdekeltségi rend­szerét a felemásság jellemzi. Például: valamely vezető ér­dekelt az ún. osztályos áruk arányának csökkentésében, csak éppen nincs módja ezt ösztönözni beosztottjainál, mert azok alap- és teljesít­ménnyel kombinált órabérét mások állapítják meg, s az un. minőségi prémiumokat is azok határozzák meg. Az összhang kialakításának képessége hiányzik a legjob­ban ma a vállalatoknál. Rendbe tesznek egy-egy rész­területet. ám nem jutnak ta- podtatnyit sem előbbire, mert a többi szervezett alkotóelem —, vagy érdekeltségi elem — úgy működik, mint korábban. Ezért sűrű eset, bizonyos szervezési intézkedések nem mérséklik, sőt fokozzak a za­varokat, a belső ellentmondá­sokat, mintha azt sugallnák, jobb volt a régi módon. A következetlenség, az ide-oda kapkodás tükröződé­seként foghatjuk fel a válla­lati irányító szervezetek is­métlődő formai átalakítását, amikor a csoportból osztály, az osztálybői főosztály lesz. gyarapodnak a címek, a ran­gok, de a munka marad, ami­lyen volt. A csomóponton állva Ne kételkedjünk az irányí­tók túlterheltségében, de ab­ban igen, szükségszerű-e?1 Avagy: a vállalati szervezet korszerű formáját felépítve, szabadulni lehetne a terhek egy részétől? A szónoki kér­dés magában hordja a fele­letet, de sajnos, ma még rit­kaságnak számít az a szerve­zet, ahol a vezetők a csomó­pontokon állnak: megelőzik az élesebb ütközéseket, a to­vábbi haladás irányát mutat­ják. Sokkal jellemzőbb az az eset, amikor mindenki, egy vagy két lépcsővel alacso­nyabb szintű vezető feladata­it végzi, s valójában —, sen­ki sem vezet! Büntetlenül ezt nem lehet megtenni, s a büntetés: az alacsony hatékonyságú mun­ka, Amibe á költséggazdálko­dás gyatrasága éppúgy bele­tartozik, mint az új termékek, technológiák vontatott beve­zetése a gyártásba. Az elavult, a zsebből történő irányítás fölszámolása nem egyike a hatékonysági tartalékoknak, hanem a legfontosabbia. Lázár Gábor (Következik: Jól megjizetve, de...) Naponta HARMINC VAGON Geotermikus energia a mezőgazdaságban A mezőgazdaságban növek­szik az energiafelhasználás — összefüggésben a korszerű ter­melési eljárásokkala gazda­ságok igyekeznek kihasználni azokat az energiahordozókát, amelyek a termelési költsége­ket nem növelik túlságosan. Egyre inkább előtérbe kerül a geotermikus energia alkalma­zása, főként a növényházak és a fóliatelepek fűtésénél használják jó eredménnyel a termálvizet. 1966. és 1970. között a mező- gazdasági nagyüzemekben mintegy 16 hektár területen épült a föld mélyéről feltörő meleg vízzel fűtött növényház. A negyedik ötéves terv idő­szakában már 24 hektárra ke­rült ilyen korszerű üzem. A gazdaságossági számítások ar­ról tanúskodtak, hogy a léte­sítmények fenntartása olcsóbb, mintha egyéb fűtőanyagot használnának. Ezért az ötödik ötéves terv időszakában to­vább folytatják a geometrikus energiával fűtött növényházak építési programját; az előzetes adatok szerint a gazdasagok­ban további 13 hektáron emelnek új épületeket. Műsza­ki előkészítés alatt van o na­gyobb geotermikus energiával fűtött növényház beruházási programja. A termalvízfűtésű növény­háztelepekhez kapcsolódva a némileg lehűlt, de hasznosí­tásra még alkalmas vízzel fó­liatelepek talaját fűtik a gaz­daságokban, mintegy 120 hek­táros területen. A melegvíz-fűtés űjabbaH egyéb mezőgazdasági létesít­ményekben is létjogosultságot nyer. A szegedi Üj Élet Tsz- ben ezer négyzetméteren csi­bekeltető üzemet fűtenek ve­le, ugyanebben a gazdaságban a paprikát forró víz felhasz- nálásával szikkasztják. A tá- biánsebestyéni gazdaságbán sertésfiaztatót fűtenek termál­vízzel, Szentesen pedig, anol nagy hagyománya van a geo­termikus energia felhasználá­sának, a baromfinevelő telep­re vezették be a termálvizet. — Ez a legjobb aratási idő — mondja Kovács József, a palotási termelőszövetkezet szerelője, aki most kombájno- si minőségben beszélget ársa­vai, Ozibiusz Sándorral. Fél órája, hogy pihennek már, hiszen pár szem eső hullott. Kénytelenek vesztegelni mi­atta. mert a vágóasztal töves- től tépi a gabonát. A jó időt nem ez jelenti, Kovács Jó­zsef is másra célzott. Az SZK—5-ösök fülkéjében — mert nincs az igazi kánikula — kellemes a klíma — Kicsit szikkad, s már megyünk is tovább — jegyzik meg. — A betakarítás helyzetéről Valkó Ernő termelési elnök- helyettes számolt be. — Ütemtervünk szerint ti­zenhat munkanap szükséges a befejezéshez. Egy-kát nappal talán csökkenteni tudjuk. Egyidőben másfél ezer hektár búza. 540 hektár tavaszi ár­pa. 105 hektár mustár és 80 hektár borsó betakarítása je­lent feladatot. Többnyire múlt időben illik beszélni, a búza aratását is hamrrosan befe­jezzük — sorolta. A palotásiaknak húsz saját kombájnjuk van. mind a táb­la közepén. Kiszolgálásukra 15 szállítójárművet rendeltek ki. — Naponta 30 vagon tisztí­tott termést adunk át. A ga­bonaforgalmi vállalat igazán kitesz magáért. Dolgozói még éjfélkor is talpon vannak — újságolta Vájná Tamás, a kö­zös gazdaság elnöké, az iro­dában, s a terepjáróra mu­tatott : — Gyerünk az aratás helyszínére! A tavaszi árpa mellett — már ezt vágják — Dudok György agronómus fogadott. Ö ellenőrzi a kombájnok munkáját. Az idén a palotási vezetőség a célprémiumot a minőségtől függően ítéli oda. Nehéz feladat elé kerültek a kombájnvezetök, hiszen eddig csak a teljesítmény számított. Most ügyelnek ám a szem­veszteség csökkentésére is! — Amelyik gép után sok a búza a földön, kiáll a táblá­ból, njíg meg nem javítják — mondja Vájná Tamás. — Nincs, nem is volt sem­miféle probléma — veszi át a szót Ozibiusz Sándor. — A kombájnokat „tüzetesen átnéz­zük reggelente. Hála az ala­pos javításnak, meghibásodás miatt fél órát sem álltunk. Ha mégis adódik kisebb zökkenő, a szerelőbrigád Ko­vács Sándor vezetésével már robog is az ügyeletes kocsival. Még hegesztőpalackkal .s fel­szerelték magukat — Milyen az átlagtermés? Az elnök és a helyettese összemosolyog. Megfogadták, amíg nincs biztoé eredmény, nem jósolgatnak. Aztán Val­kó Ernő az elnök háta mö­Kovács József: Ez a legjobb aratási idő.., Pl Ozibiusz Sándor: termett ’ Palotáson ilyen szép gabona még nem- i Néhány perc, s újra indulnak a kombájnok (Kulcsár József felvételei) gött csak kiböki: — A ter­vezettnek megfelelő, har­mincöt mázsa körüli. .. Ha arcának derűs vonásai mázsákra utalnának, bizonyá­ra még egy-kettővel megtold- hatnánk az előrejelzést. Any- nyi biztos,' hogy a jégverte 126 ................................................................................................................................ V allanak az üzemi baleseti jegyzőkönyvek Mindig a sérült a r A•/ ellenőrzés tapasztalatai szerint a balesetek kivizsgá­lása megyénk üzemeiben — az esetek jelentős többségé­ben — még mindig leszűkül a személyi felelősség megál­lapítására. Ez a rossz gya­korlat veszélyes, mert gyak­ran a dolgozókra hárítja a felelősséget. S ugyanakkor a vállalat vétlenségét igyekszik bizonyítani. Helytelen, mert elfedi a valóságos okokat. A balesetek kivizsgálásának legfőbb célja, hogy eldöntse: milyen okok, tényezők okoz­ták a balesetet, mit kell ten­ni; hogy hasonló esetek ne forduljanak elő. Az intézke­déseknél azonban figyelembe lehet, sói kell is venni, hogy személyileg ki a felelős a balesetért, ez azonban nem szoríthatja háttérbe a tárgyi tényezők reális megítélését — olyan meggondolásból, hogy „megvan a felelős”. Az üzemi balesetek kivizs­gálásának sokéves tapaszta­lata szerint egy-egy sérülés sohasem egy dolog miatt kö­vetkezik be, hanem ebben több közvetlen és közvetett ok is közrejátszik — vagyis s szabálytalanságok sorozata idéz: elő. A kiváltó tényezők sem egylorma jelentőségűek. Van­nak olyanok, amelyeket je­lentéktelennek ítélnek meg, s ezzel elterelik a figyelmet a veszélyforrásokról, a veszé­lyek lebecsülésére késztetik a dolgozókat. Ez a magatartás elsősorban a helytelen mun­kavédelmi szemléletből fa­kad, annak következménye. Káros, mert lebecsüli, háttér­be szorítja a munkavédelmi oktatás fontosságát, nélkülöz­hetetlenségét, elősegíti a munkafegyelem, a biztonsági fegyelem lazulását, szükségte­lennek tartja az állandó jel­'«■aű munkavédelmi ellenőrző munkát. A gyakorlat bizonyítja, hogy a balesetek kivizsgálá­sánál mindig meg lehet és kell is találni azt a leglénye­gesebb tényezőt, amely a sé­rülést előidéző, alapvető oko­zati összefüggéseket feltárja. Csak ennek ismeretében tud­nak olyan intézkedést tenni, amelyek a hasonló jellegű sérüléseket megakadályoz­zak. Az előbb vázolt gondolatok kapcsán konkrétan nézzük meg miről vall a közelmúlt­ban ellenőrzött, ötszáz üzemi baleseti jegyzőkönyv. Ezekből kiderül, hogy a sérült hibája miatt követke­zett be a balesetek hatvan százaléka. Tizenhat százalék­ra tehető, amikor nem jelöl­ték meg a felelőst. Tizenhat százalékban a vállalatot hi­báztatták, míg nyolc százalék a mások mulasztásából adó­dó balesetek aránya. A közöltek jól érzékeltetik, hogy az okok helyett elsősor­ban a személyi felelősség megállapítására törekszenek. Ezt. tükrözik a jegyzőköny­vekben gyakran olvasható .véletlen”, „figyelmetlenség”, „vigyázatlanság” megjelölések, vagyis azok a tényezők, ame­lyek jórészt a sérültre hárít­ják a felelősséget. F.z.t erősítik meg a jegyző­könyvekben feltüntetett „in­tézkedések”, amelyek az ese­tek többségében csupán egv dolgot írnak elő. Ez pedig a dolgozó munkába állása utá­ni ismételt munkavédelmi ok­tatás Ha csak erre van szük­ség, önként adódik a kérdés; milyen volt a balesetet meg­előző oktatás? Ügy tűnik, hogy a balese­tek kiviz.sgálásáná] alkalma­zott módszerek részben nél­külözik a kellő gondosságot, a felelősségérzetet. Hibás és igazságtalan lenne azonban, ha az előbbieket általánosíta­nánk. Sokan vannak, akik valóban szívügyüknek tart­ják, embertársi kötelességük­nek érzik a valódi okok fel­tárását, a hasonló jellegű bal­esetek elkerülése érdekében. A statisztikai adatok és a jegyzőkönyvek tanulságai nyomatékosan felhívják a fi­gyelmet arra, hogy fokozot­tabban gondoskodjunk a dolgozó emberek élei- és testi épségéről, védelméről, a biz­tonságosabb munkakörülmé­nyen megteremtéséről. Mert a szülő, a esalád minden­nap bazavárja szeretteit. Hogy ez mindig sikerüljön, ezért mindenkinek kötelessége a baleseteket megelőző intézke­déseket, óvó rendszabályokban előírtakat, a rendeletekben meghatározottakat betartani, illetve betarttatni. Nem mondhatjuk el, hogy mindenki az előbb említett előírások szellemében végzi munkáját. Ez csak akkor kö­vetkezik be, ha a munkavé­delmi munkát együttesen, közös erőfeszítéssel, cselekvés­sel végezzük. Fejes Balázs SZMT munkavédelmi osztályvezető hektár kivételével gyönyörű kalászok hajoltak meg a kombájnok előtt Ozibiusz Sándor Szarvasgede határában meg is jegyezte: — Palotáson még ilyen szép gabona nem termett! Szita Inhre, Szűcs Pál, Zsu­zsa Józseí és Szabó Ferenc kombájnjai mintha négyest lejtenének az árpában. A szal­ma rendre kerül, de a szom- ? édos oldalon közel járnak ' már a szalmalehúzók is, Őket j a tarlóégetők, s a nyári szán­tást végzők • követik. Négy darab K—700-as erőgép már több mint félezer hektárt fel­szántott. — Ügy szerveztük a mun­kát, hogy folyamatosan köves­sék egvmást — magyarázza a termelőszövetkezet elnökhe­lyettese. A nedvesség gyorsan elil­lan a talajból. A láthatatlan pára mintha megcsapná a kombájnosok orrát, vagy a sok-sok aratás alatt kifino­mult ösztönük sugallja. ha­marosan újra elindulhatnak. Felberregnek a motorok, ki­ürítik a tartályokat, hogy mi­nél több hely maradjon a még Iában álló arpanak. Is­mét nekivágnak, S bármeny­nyire is legjobb az aratási idő. az izzadságcseppek hamar a homlokon kígyóznak. Szabó Gyula NÖGRÁD - 1977. július 21., csütörtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom