Nógrád. 1977. július (33. évfolyam. 153-179. szám)
1977-07-16 / 166. szám
A Kossuth Könyvkiadó újdonságai közt említést érdemel Tamás Ervin riportkönyve, a Búcsú a cigánytelepektől, amelyet Révész Tamás művészi fotói illusztrálnak. Nagy László John F. Kennedy emberi-politikai portréját rajzolja meg gazdag előtanulmányok alapján; a könyv alcíme: Illúziók és valóság. Érdekes témával foglalkozik Gergely Jenő ösz- szefogialó munkája. A politikai katolicizmus Magyarországon (1890—1950) című monográfia. Átdolgozott, új kiadásban látott napvilágot a Népszerű történelemsorozatban hazánk legújabbkori történetének egyik legcsúnyább szégyenfoltjáról tudósító hiteles krónika, Rozsnyói Ágnes A Szálasi-puccs című könyve. Kitűnő összefoglaló az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságot külföldi segédlettel vérbe . fojtó fehérterror első éveiről Pölöskei Ferenc könyve, a Horthy és hatalmi rendszere (1919—1922). Az ideológiai és a gazdaságelmélet fejlődését vázolja fel — Göncöl György utószavával — Maurice Dobb: Az érték- és a jövedelemmegoszlás elméletei című tanulmánykötet. A Lenin összes műveinek befejezéséhéz közeledő második kiadásához, e kötetek gyakorlatiasabb forgatásához ad hasznos segítséget Lenin műveinek bibliográfiája, amelyet .Tóthné Szendrényi Jolán állított ösz- sze. Ismét megjelent Barta Sándor: Aranyásók című híres regénye. A Gondolat Könyvkiadó a Mai tévéajánlafunk 18.45: Czimra Gyula. „Fél életét azzal töltötte, hogy megkeresse önmagát” — mondta Czimra Gyuláról egyik mél tatója. Czimra 1901—1966-ig élt. festőművész és grafikus volt, a karcolt rajzok mestere. Fiatal éveit Párizsban, Bar- bizonban, Nagybányán töltötte, majd 1929-ben Szentendrén telepedett le. 1934-tól élete végéig Rákoshegyen élt Szemtől szemben sorozatban jelentette meg Staud Géza Max Reinhardt című kötetét. Jurij Lotmar. munkája a Filmszemiotika és filmesztétika. Űjból napvilágot látott az első kiadáskor is már oly’ nagy sikert aratott A festészet felfedezése című kétkötetes összefoglaló mű, René Berger tollából. A sok színes illusztrációt is tartalmazó mű első kötete A látás művészete, második kötete A megítélés művészete címet viseli. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó a Képes történelemsorozatban jelentette meg a Magyarország 1919— 1945. közötti történetét népszerűén. de ugyanakkor történelmi hitelességgel ábrázoló — úgy is nevezték: a rákos- hegyi remete. Amilyen kevés szóval elmondható életútja, olyan kevés témájú festő volt. Kevés témájú, de nem jelentéktelen. Környezetének tárgyai, az őt körülvevő tér, ajtók és ablakok szolid rajzú ábrázolója volt, aki egy zárt világról adott hű képet. A filmben — amelyet Zsigmondi Boris írt és rendezett — Barcsay Jenő és László Gyula értékelik művészetét. kötetét; a Fortélyos félelem igazgat szerzője Fekete Gyula. A könyvesboltokba került Edith Nesbit ifjúsági regénye, Az elvarázsolt kastély Würtz Ádám illusztrációival. Demény Ottó gyermekverseinek kötete: A kőkutya; Fehér Klára gyermekregénye: De igazán tud repülni a karosszék! Kiss Dénes meséit tartalmazza a Mesélnek a fák című kötet; Kormos István gyermekregénye, A Pincérfrakk utcai cicák; Mándy IéSn ifjúsági regénye az Arnold, a bálnavadász. Üjból megjelent — Dömötör Tekla válogatásában és szerkesztésében, valamint utószavával — Az aranyláncon függő kastély, ez a remek .francia, olasz, spanyol és portugál meséket tartalmazó antológia. Szintén új kiadásban jelentette meg a Móra az Így élt Lenin című életrajzot, Koroknay Zsuzsa munkáját. A Kozmosz szerkesztőség gondozásában látott napvilágot Szőnyi Sándor: Hatodik földrész című regénye, a Galaktika című tudományos-fantasztikus antológia 24. kötete (ösz- szeállította és szerkesztette Kuczka Péter.) A Fiatalok könyvtárában két új kötet jelent meg. Az 1918—19-es magyar forradalmak irodalmából ad válogatást a Tűz márciusa című antológia József Farkas szerkesztésében és utószavával. Világhírű könyv a másik: Fjodor Gladkov Cement című regénye, Bakcsi György utószavával. barre Sándor Famúzeum európai ritkaságokkal Európa legrégibb, legritkább (ái találhatók a bulgáriai Para ngaliza természetvédelmi területen A különleges „muzeális gyűjtemény” a Rila-hegység délnyugati részén, több mint 1800 hektárnyi területen diszlik. Fzt az erdőséget már a harmincas években védetté nyilvánították. Százados fái között vannak tűiét cinek, fekete és fehér edel fenyők, jegenyefenyők, borókafenyők Közülük egyesek 1SD—1M evesek és 30—35 méter magasak. A vidék nemcsak növényzetéről híres: gazdag a rovarvilága, az ősi fákon sok madár él, az erdőkben szarvasok, medvék tanyáznak, néha farkasokra bukkannak Parangalizában az erdő igen sűrű, olyannyira, hogy ez nemcsak Bulgáriában, de más, európai klímaviszonyok között is ritka. A Medicina Könyvkiadó gondozásában sokadik, átdolgozott kiadásban látott napvilágot Hirschler Imre: Szülőszoba, tessék belépni! című népszerű könyve, amely a könnyű terhesség, a fájdalom nélküli szülés problémáival foglalkozik és függelékként is-' merteti a terhes nőnek, valamint az anyának, illetve a gyermekét egyedül nevelőapának járó kedvezményeket is. üzemgazdász néptáncoaoh Találkozás egy „megfertőzött" famíliával Szememben az igazi kuriózum nem valami teljesitmény, rekord, hanem legjobban talán úgy fogalmazhatnám meg, hogy ez a vállalt „különbözőség”. Diósjenőn a Végh családnál ebből egy nagy csokorral kaptam. Ahol mindenki népművelő Kilenc gyerek nőtt fel Véghéknél Két >.nyuk még főiskolás (pedagógusok lesznek), a szülőkkel és velük együtt heten foglalkoznak pedagógiával a családban. Illetve. .. — van olyan gyerekük, aki népműveléssel cserélte fel a katedrát. A családfő, Végh László nevetve ingatja a fejét. i — Minek ezt külön választani! Mindenki népművelő is, pedagógus is kicsit ebben a famíliában... A nagy családi ház derékszögben futó hosszú verandáiénak a legkellemesebb részében, a szőlővel befuttatott szárnyon beszélgetünk. Eztiilal csak a mama, a papa, József fiuk és felesége, a legfiatalabb menyük és legfiatalabb unokájuk van itt... Közben persze „beszivárognak” az unokák szép vadvirágcsokrokkal, megérkezik egyik pedagógus lányuk íe. — Van elfoglaltság egy ilyen nagy családban elég. De mégis, hadd kérdezzem meg: akinek egy ilyen soktagú családot sikerült „megfertőzni” azzal, hogy szeressék a pedagógiát, a népművelést, azaz szívesen foglalkozzanak az emberekkel munkaidejükön, munkakörükön túl is, hogyan ízlik a nyugdíjasok kenyere? — Nem rossz kenyér ez... öt szép menyecskét hoztak a fiaim, azoknak teszem a szépet. Van hat unokánk is, nekik megmutatom a hold krátereit a házi csillagvizsgálómon. Ha a szemem nem romlott volna el ennyire — de hát éppen ezért kellett kérnem a nyugdíjazásomat (még most is egy év hátra lenne) —, még többet tudnék csinálni. Itt vannak még a nyuladm. — Évente száznál többet is megesnünk. Zsámbék után Diósjenőn — Hogy a bábozásban milyen nagy lehetőség van, azt többen is elhitték a gyerekek közül. Egyik lányom Egerben folytatja e családi hagyományt. Józsi fiam a táncot választotta. — Mondjatok már valamit arról, hogyan lesz egy üzemgazdászból a népi táncosok vezetője? — Zsámbékon kezdődött, ott ismerkedtünk meg a feleségemmel, áz agráregyetem kihelyezett tagozatán, ahol együtt táncoltunk a főiskola csoportjában. Ez a három év folytatást követelt, és amikor hazajöttünk, elhatároztuk, folytatjuk itthon. Nem volt állandó tánccsoport a faluban. A fiatalok megkerestek, kérték, menjünk el egy próbára. Miután megláttak bennünket, mit tudunk, felvetették, hogy vállaljam el a vezetést. Most egy éve járunk Salgótarjánba, ahol hároméves képzés után néptáncpedagcgu- si oklevelet kapuink „C” kategóriában. A feleségem kissé később kapcsolódott csak be, ugyanis közben szült, most féléves a kicsi. — Kik a csoport tagjai? — Többen vannak a termelőszövetkezet fiataljai közül, vannak diákok. A nagycsoportban 18—20 fő táncol. — Milyen csoport van még? — Utánpótlás-, avagy növendékcsoport. És valószínűleg lesz még egy kisebbekből. De mesélje el anyuka, hogy is volt az a kedves eset! — Az egyik fellépésünk után történt, hogy odajön egy idősebb asszony, dicséri a táncunkat és megkérdezi: — Az én unokámat nem vennék be? — A fiam gyanútlanul rákérdez: — Mennyi idős az unokája? — Négyéves... Nem túlzás óvodás csoportot alakítaná? Ügy néz ki, hogy ha nem is a legkisebbekből, de álakul — a menyem vezetésével — egy harmadik csoport. Zsuzsától a műsorszámaik iránt érdeklődöm. Tápéi darudöbogő és körösztöző — A legcifrább nevű és amellett legsikeresebb a tápéi darudöbogő és körösztöző. Egyébként szinte száz százalékban azt tanítottuk be eddig, amit Zsámbékról ismertünk. — És miben léptek fel7 — Csak a csizmák valók a kölcsönzőből! — mondja büszkén. A többi felszerelést a faluból szedtük össze. Jó lenne, ha a lábbeli is saját lenne, hiszen sokszor kell még kikérni és nem olcsó a díj. Megérné megvenni. — Milyen a „munkaszellem” a csoportban? — Szívesen járnak próbákra. Persze, az utóbbi két évben a höígygárdánk csaknem teljesen kicserélődött. A lányok férjhez mennek, a fiúk katonáskodnak. Ezért is Kell az utánpótlást nevelni! G. Kiss Magdolna Anyanyelve a táj Hetvenöt éves a szolnoki művésztelep ÍT..Én kül Szolnoknak sükeres térségeit áldom, hol remegő szemeimbe az első napragyogás ötlött. Itt hempelyeg enyves iszapján a Tiszaviz; itt omlik ölébe Zagyvánk. Egybevegyült vizein a szőke folyónak a szép hid: a Szandai dombig két sor fűzfa között izmos töltések utánok szőllők a Varsányi határig. Legmagasabb parttyán a víznek látszik az egyház, ja sótár s a hajdani földvár..." A szülőföld — nagyjából e Rorok kelte óta képzőművészeti bölcsőhely — leírása Verseghy Ferenctől származik. Annak pedig háromnegyed évszázada, hogy a költői képbe foglaltakat a hajdani földvár helyén élő, vagy oda rendszeresen visszatérő telepes művészek mintázzák- örökítik tovább, folytonosan megteremtve így Szolnok és vidéke orbis pictusát. Ettől kezdve hagyomány is talán, hogy az egybevegyült vizek városát sokkal többen festették. mint Írták meg. Olyanféle Szolnoknak a művészte- lep. mint Párizsnak az Eiffel- torony. Kinyúlik belőle . és szinte arról magáról is megismerik — mondta egyszer egy műtörténész. S valóban jelképe is a városnak hazánk második legrégibb művészeti telepe. Ezt a só- és hadiutak kereszteződésében fekvő forgalmi gócpontot egy osztrák hadifestő, August von Pet- tenkofen fedezte fel a festészetnek a múlt század középén. Pettenkofent a bécsi biedeimeier édeskés festői világából a forgalmas kis mezőváros élénk piaci, vásári élele, cigányaival és vaskos plebejus figuráival, a körülötte elterülő síksággal, vagyis a szolnoki látvány ragadta ki és avatta plein air festővé. Ami a magyaroknak Barbizon, az nekünk Szolnok volt — hangoztatják az osztrák műtörténészek. A Szolnokon készült képeivel Európa- s/erte ismertté váló Petten- kofen nyomán ( tekintélyes oszTrák festők, majd a Mun- kácsy-tanítványok egész sora kereste fel a várost évről évre. Elég arra utalni, hogy Deák-Ébner Lajos és Bihari Sándor művészete is Szolnokon teljesedett ki. Ilyen előzmények után került sor a század elején az Alföld első művésztelepének megszervezésére. 1899-ben Bihari Sándor, Boruth Andor, Fényes Adolf, Hegedűs László, Katona Nándor, Kernstok Károly, Mednyánszky László, Mihalik Dániel, Olgyay Ferenc Pongrátz Károly. Szilágyi Lajos és Vaszary János festőművészek írásban folyamodtak a kultuszminiszterhez, hogy „Szolnokon, a magyarság egyik jellegzetes közportjában való letelepedésüket segítse”. Az időközben. megalakult Szolnoki Művészeti Egyesület alapszabályában a nemzeti kultúra szolgálatát, a természetben való festést, a főiskolai hallgatók továbbképzését és a közönség nevelése érdekében képzőművészeti múzeum létesítését határozta el. A műtermes telep megalapítását engedélyező okiratban — a millenniumi idők megpezsdült közszelleme egyik jellegzetes dokumentumaként — ezeket olvashatjuk: . .e művésztelepülés a vele járó társadalmi érintkezések és időszaki kiállítások révén kiszámíthatatlan befolyással lehet Szolnok város és az egész vármegye kulturált és ipari fejlődésére, eltekintve azoktól áz eredményektől, amelyek ebből általánosságban a hazai művészetnek fognak javára válni”. Hat évvel a kis erdélyi városka, Nagybánya művésztelepének megalakulása után 1902-ben nyílt meg jelentős állami támogatással a szolnoki telep, ahol a Művészeti Egyesület törzs- és vendégtagjai számára két kiállítóhelyiség és tíz műteremlakás biztosította a békés alkotó munka feltételeit. És lám, az eredmény is hamar megmutatkozott, a telep művészei mér a következő évben megrendezték első tárlatukat. Erről az Űj Időkben így irt Lyka Károly: „Valaki egy úr népi tósztban a megnyitás papján arra figyelmeztette hallgatóit, hogy íme, ezek az ideszakadt festők egymás után beleházasodtak a szolnoki famíliákba. Mi azt hisz- szük, hogy lassanként a művészetük is beleházasodik az alföldi levegőbe. Ez a telep igazi programja, de persze nem valósítható meg máról holnapra. Még a nagy Pettenkoíennek Is szüksége volt a festészet ama lényeges élemére, amelyet időnek nehezünk. Az ember szeme, agya, gusztusa nem formálódik át o'van gyorsan, mint hinnők. Ha pedig nem szolnoki szemmel és aggyal pingálja valaki Szolnokot, úgy csak néprajzi jegyzőkönyvet tud produkálni.” E tájban házasodott, s korántsem csak „helyiértékű” festészetről negyedszázaddal később a jeles művészettörténész már ezeket állapíthatta meg: „Amióta a művésztelep fönnáll, a típusos szolnoki kép messze túlterjed a piac festői intimitásain, apró epizódalakjain. cigányain, csirkés kofáin, s megnyitja nekünk a Nagyalföld széles látóhatárát. A sokáig ok nélkül elhanyagolt Nagyalföld a maga geológiai monumentalitásában, mint új festői érték vonul be Szolnokról művészetünk kincsesházába.” Ezen a jubileumi kiállításon már részt vett a mai szolnoki művésztelep legidősebb mestere, Chiovini Ferenc, aki félszázada él a telepen. Munkássága. varázslatos egyérisége összeköti a jelent a múltjával. Példakép ő páratlan munkakedvével, a ’áj és népe iránti hűségével és elkötelezettségével, azzal, hogv „még mindig friss szemmel nézem és élvezem ennek a vidéknek a vizuális igazságait.” Kívüle még öt festő — Bárányé Sándor, Be- rényi Ferenc, Bokros László, Fazekas Magdolna és Megy- gyes László —, valamint három szobrász — Nagy István; Símen Ferenc és Szabó László dolgozik jelenleg a telepen. összegzésre, számvetésre készülnek külön-külön, de együtt is. A táj már nem ugyanaz, amit Pettenkofen, Fényes Adolf, Aba-Novák Vilmos és a többiek annyira megszerettek és oly’ nagyszerűen megfestettek. Más a levegő varázsa, az Alföld látszólagos üressége, a szolnoki Tabán helyén új városrész nő fel, más a Tisza- és Zagyva-part, s legfőképpen más az ember és társadalma. De a figyelem szorgossága, a szemlélet tágassága és a műgond ma is a megismert valóság tiszteletéből és szerere- téből fakad. Minderről remélhetőleg meggyőzően tanúskodik a jubileumi év megannyi tárlata Szolnokon' és másutt is Örkény István, akit a Macska.iáték és a Kulcskeresők szolnoki ősbemutatói óta szívélyes viszony fűz a városhoz, egy ízben azt írta, hogy Szolnoknak talán sohasem volt ajándékozni valója, hisz' nincsenek világraszóló műkincsei, és csodatevő ereklyék híján zarándokokat sem vonz. Kilencszáz éve, amióta létezik, nem szolgál másra, csak a legszükségesebbre: hogy lakosai élni tudjanak benne. A háromnegyed évszázados művésztelep megannyi értékére és szépségére gondolva úgy hisszük, Szolnoknak volt és van is ajándékozni valója. I'álrcti Ágoston 4 NÓGRAD - 1977. július 16., szombat
