Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)

1977-06-03 / 129. szám

Növekvő igények Ariner Tivadar Művelődésről Jáiwsaknán Mi köti a dolgozókat egy- egy üzemhez?' Természetesen elsősorban az ott végzett munka értelme. eredménye. Emellett a közösség az a kollektíva, amellyel meg lehet beszélni a közös problémákat, amelyben közösen lehet ter­vezni. Itt kapcsolódnak be a művelődési igények és szoká­sok. ezek is segítenek az ösz- szekötő szálak erősítésében. A fehérneműgyár jánosak- nai üzemében több mint öt­százan dolgoznak, zömük nő. A korátlag: 25 év. Ez a tény. sok mindent magában hordoz: a nagyobb természetes fluktu­ációt (gyesi!) és a fiatalokban élő nagyobb igényt a szóra­kozásra. tanul Ara. művelő­désre. sportra. Hogyan sikerül ennek a várakozásnak eleget tenni? Miként alakították ki az üzem közművelődési feladattervét? Milyen elképzeléseket, célokat látnak maguk előtt e téren a telephely vezetői? — ezekről a kérdésekről beszélgetünk Hegyedüs BélánévaL, a telep vezetőjével. Szétszórtság és elzártság — Sok községből járnak hozzánk, két műszakban dol­gozunk és az üzemünk kissé távol esik a főúttól, azaz el­zártak vagyunk. Mindez ko­moly akadályt v jelent a*bban, hogy pezsgő művelődési élet alakuljon ki. De azt nem je­lenti. hogy lemondunk a kul­turális lehetőségek bővítésé­nek kereséséről — mondja be­vezetésként a fiatal vezető­nő. — Hogyan „védekeznek“’ az elzártság ellen? — Nemrégiben kötöttünk egy szerződést a Ganz-MA- VAG-gal: a mátranováki mű­velődési házukban minden rendezvényükről értesíte­nek minket, meghívót és bi­zonyos számú jegyet kanunk. Ha az igények nagyobbak, le­hetőséget adnak több jegy vá­sárlására is. Sok színes, a fia­talokat érdeklő műsoruk van. A József Attila megyei Mű­velődési Központtól is ka­puink műsortájékoztatást, pla­kátokat. van olyan összekö­tőnk. aki jegyeket is biztosít. — Miként propagálják eze­ket a kulturális lehetősége­ket? — Van hangosbemondónk, no és a hirdetőtábla. Az előb­bit más módon is kihasznál­juk: a KISZ védnökségével minden ünnep és évforduló alkalmával rövid műsort „su­gárzunk’’. Könytek az üzemben — A könyvbarátok számára milyen a kínálat? — Egy jól működő szak­szervezeti letéti könyvtárunk ván. Jelenleg 871 kötet közül lehet válogatni, 120 olvasónk van. Nem csak cserélni, bő­víteni is szokták az állományt. Az ifjúsági parlamentien fel­vetődött az az igény, hogy önálló, saját állománnyal hoz­zunk létre egy műszak! könyvtárat. Ez segítséget, adna a tanuláshoz és az önképzéshez egyaránt. Problémát jelent azonban az, hogy viszonylag kevés szakkönyv van a mi te­rületünkről. — Általános tapasztalat, hogy a nők az otthoni házi­könyvtárak „alapítói”. A könyvvásárlásra van-e mód­juk az itt dolgozóknak? — Jó forgalmat bonyolít le régóta a Kossuth Könyvkiadó helyi bi­zományosa — egyre na­gyobb választékot kínálva. Van egy másik könyvvásárlási, alkalom: minden fizetésnapon nálunk találhatják a kistere- nyei könyvesbolt egyik eladó­ját. Két táskát megpakol könyvvel, azzal jön ki hoz­zánk. Persze, a választék így nem lehet túl bőséges... Most az ünnepi könyvhéten beindul itt a Művelt Nép könyvei­nek terjesztése is — úgy hi­szem, ez nem könkurrénciát, hanem választékbővülést je­lént a másik könyvterjesztő mellett. Száznegyven „diák” • — Ahol ilyen sok a fiatal, bizonyára sok a tanuló is, aki most szerez szakmát, közép­iskolai végzettséget. — Igen, „diákunk” van. bőven: 140 fő tanul... Számuk­ra biztosítjuk a délelőtti mű­szakot. az idökedvézménytt hogy elmehessenek a foglal­kozásokra. Nagy gondot jelent ez. megmondom őszintén. Fel­billen kissé a két műszak: délután kevesebben ülnek a iszalagok mellett, vannak né­ha zökkenők emiatt. — Nem sok ez a tovább­tanuló létszám? — Nem! Először is: több in­tézménytípusra oszlik el. Van­nak, akik az általános iskola hiányzó osztályait pótolják, mások szakmunkásvizsgát fog­nak tenni, van a ruhaipari szakközépiskolában. a szak­munkások szakközépiskolá­jában. gimnáziumban is dol­gozónk. De sokan a végzés után fe szívesen maradnak a munkapadok mellett. És ter­mészetesen a középvezetői káderutánpótlást üzemen be­lül ke?l ..kinevelni” — mű­vezetők. munkamódszer-át­adók kellenek. Vetélkedő, divatbemutató, sport — A közművelődésre visz-- szatérver meg fogjuk alakí­tani az üzemi művelődési bi­zottságot, amelyen belül a különböiző társadalmi, poli­tikai szervek vezetői fogják össze majd az irányítást, kere­sik az új lehetőségeket. Mert van azért üzemen belül is néhány forma... Működik egy tánccsoportunk — legutóbb a május 1-i műsorban léptek fel. A tanácsteremben szok­tak próbálni. Sok a változás a csoporton belül — férjhez megy, szül egyik-másik tán­cos —, de mindig van új je­lentkező, mert igénylik ezt a lehetőséget. Vállalnak fiatal­jaink olyan fellépést is, hogy a vállalat legújabb modellje­it mutatják be. Szerepel a terveink között egy vállalati brigádvetélkedő a Szovjetu­nióról, valószínűleg bekap­csolódunk a Lányok, asszo­nyok által hirdetett pályázat­ba is a NOSZF 00. évforduló­ja tiszteletére (igen sok olva­sója van nálunk az újságnak, a nyáron szeretnénk találko­zást szervezni a szerkesztői­vel). A sportolási kedv kielé­gítésére a KISZ-esek vállal­ták a tanműhely melletti el­hanyagolt sportpálya rendbe hozását társadalmi munká­val. Támogatunk minden ha­sonló kezdeményezést. Nem csak azért hogy kipipálhas­suk a közművelődési tervünk egy-egy pontját... G. Kiss Magdolna Urb'D’záeid és ipartelepítés Hatvan százalék városlakó Képzőmü vészetről képben és szavakban X. Az impresszionizmus Edouard Manet: Női arckép. Ha dióhéjban akarjuk megfo­galmazni a mo­dernség általános sajátosságait, el­sősorban azt kell figyelembe ven­nünk) hogy a mű­vész már nem Szavakkal leír­ható történetet, cselekményt áb­rázol, és nem tö­rekszik termé- sz?thűségre. A va­lóság elemeit csu­pán eszközül használja egyéni érzései, formai meglátásai kife-i jezéséhez. és sza­badon bánik ve­lük: merészen át­alakítja a lát­ványt, gyakran a felismerhetet- lenségig. Az első „iz­mus”, az imp­resszionizmus (az „impresszió” az­az a beonyómás szóból képzett el­nevezés) az aprólékosan ter­mészethű naturalizmus és a régi mesterek stílusát utánzó akadémizmus ellen bontako­zott ki, Franciaországban, a múlt század utolsó harmadá­ban. Hívéi szerint a művészet­nek nem feladata társadalmi tartalmak, drámai mondani­l’art (lár pur lár, annyi mint: művészet a művészetért), vagyis az öncélú művészet el­ve. Az impresszionista festő számára a világ színek és fényjelenségek együttese. Ih- letője a látvány, függetlenül attól, hogy tájat, virágcsokrot harmóniák ötvözésére. Szám­űzi a — valóságban nem léte­ző! — vonalat, kerüli a tes­tes, plasztikus formálást, fol­tokban rakja egymás mellé a színeket, ami síkszerűvé teszi a kompozíciót. Az impresszionisták (a fran­cia Manet. Renoir) tették ural­kodó módszerré a szabadban való festés, a plen air-t (ple- ner, annyi mint: szabad le- vbgö), vásznaik ezért több­nyire élénk színűek. Kivált­képpen érdekelte őket a nap­fény színeket átalakító hatása. Mivel pedig a tünékeny fény- jelentéségek állandóan változ­tatják a színeik értékét (va- lőrjét), a látvány rögzítéséhez gyors ecsetvonásokra volt szükség: innét képeik „váz- latszurűsége”. Egyes mesíerek — pointillisták — keveretlen színpettyeket, vonalkákat raktak egymás mellé, mozaik- szerűen, melyek a szem rece­hártyáján alakulnak át meg­felelő tónusokká. Az impresszionista módszer­rel festett képet kellő távol­ságból kell szemügyre venni; közelről a festmény kusza ecsetyonások együttese csu­pán. Mivel fő alkotóeleme a színfolt, a szinek árnya­latgazdagsága — színtelen reprodukció alig árul el va­lamit a mű szépségéből. Az újszerű színhatásokon alapuló impresszionista stílus a színtelen szobrászatban a felü­letek érzékletes, játékos fény­árnyékokkal szabdalt mintá­zásban öltött testet. Kompo­zíció és plasztikus formálás dolgában nem hozott újat, s a művészek ezért új utakat kerestek. A festők jelentős ré­sze viszont ma is lényegében az Impresszionista látvány­festészet elvei szerin dolgo­zik. Hazánkban a nagybányai is­kola kamatoztatta leginkább ennek az irányzatnak a tanul­ságait (például Csók István, Szőnyi István.) „Tiszta” for­májában az impresszionizmus már rég a múltáé. A mai lát­ványfestők felhasználják azoknak az izmusoknak a vívmányait is, amelyek éppen az impresszionizmus ellenében bontakoztak ki, a századfor­duló táján. (Folytatjuk) Egry József fényittas balatoni kompozíciója. valók közlése, célja önmagé- vagy embert örökít-e meg. A ban van: a szépség, elsősor- témát nem tartja fontosnak, ban a színek harmóniájának Minden méltó a festésre, ami rögzítése. Ez a l’art pour alkalmat nyújt kellemes szín­Nyolcadik osztályosok vizsgája Némrég vált közismertté az az adat. amely szerint Földünk lakossága elérte a négymilliátd főt. A demográ­fiai adatok szerint az egytnil- liárdot az emberiség 1850- ben, a másodikat 1930-ban ér­te el, a háforhmilliárdot 1960- ban rögzítették, és az előrejel­zések szerint földgolyónk né­pessége 1989-ben meghaladja az otmi.il iárdot. Földünk lakossága naponta 195 ezer fővel gyarapodik. A lakosság számának növe­kedése, a falvakból a vám- sokba özönlő lakosság, az ipa­rosítás ütemének alakulása, a gazdasági és városfejlesztés rendszerének kialakítása, mind bonyolult folyamatok­Felvetődik a kérdés, mind- éz emberi szabályozás alá vonható-e? E kérdésben sokféle állás­pont. létezik. Pozitív választ ad Viktor Siszenko, a filozó­fiai tudományok kandidátu­sa, a Moszkvai Állami Egye­tem közgazdaságtudományi tanszékéinek osztályvezetője. — Az urbanizáció alapját a társada'mi, mindenekelőtt a város és a falu közötti munkamegosztás képezi. 1926- bar a Szovjetunió összlakos­ságának 18 százaléka volt vá­roslakó, 13 évvel később pe­dig, a rohamos iparosítás idő­szakában 32 százalék. 1959- ben a városi lakosság rész­aránya már 48 százalék volt. Ma ez a szám eléri az össz­lakosság 69 százalékát! Természetes, hogy a Szov­jetunióban az urbanizáció ilyen rohamos üteme szoros összefüggésben áll az ipari zött az ipar termelése 105- szürösére emelkedett. A nagyvárosok általában minden ország gazdaságában vezető helyet foglalnak el. Ezekben koncentrálódik a nemzeti gazdaság jelentős része. Bizonyos értelemben ezek a városok a modern civilizáció és kultúra köz­pontjai is egyben­A nagyvárosok azohban ma már egy sor rendkívül ko­moly problémával küzdenek. Nincs megfelelő hely sem az ipart, sem a lakóépületek szá­mára. a műszaki berendezé­sek és tömegközlekedés fej­lesztése nagyon költséges, a lakótelepek és a munkahe­lyek közötti közlekedés egyre nehezebb) az egészségügyi helyzet romlik stb. A Szovjetunióban ezeknek a problémáknak a megoldása szorosan összefügg az egysé­ges területi — ipari komp­lexumok létrehozásával, a termelőerők elhelyezésével és fejlesztésével. E célból át­fogó tervet dolgoztak ki — ami már a megvalósítás stádiu­mában Van |— a falvak, vá­rosok és kerületek rendezésé­re és beépítésére. A nagyvárosok lakosságá­nak növekedését 20—30 évre szóló fejlesztési tervek sza­bályozzák. A kifejezetten nagy városokban tilos az újabb ipari építkezés és ezzel egy­idejűleg megkezdődik a már meglevő ipari vállalatok kite­lepítése kisebb városokba- Ügynevezett „városkísérő” zónák kialakítására is sor ke­rül. Ezekbe a zónákba tele­pítik át a régi ipari létesít­ményeket. vagy itt épülhetnek az újak. Üj ipari beruházások bárhol a Szovjetunió terüle­tén csak alapos gazdasági számítások és indokok alap­ján valósulhatnak meg. Eköz­ben egy célt kell szem előtt tartani — a népgazdaság kü­lönböző ágainak egységét, teljességét és kölcsönös egy­befon ód ását. A nagyvárosok növekedésé­nek korlátozásával egyidejű­leg intézkedések történtek a kisebb városok gazdasági ak­tivizálására. A Szovjetunió Állami Tervbizottsága pél­dául az 1966—70-es időszakra 500 ilyen városban irányozta elő ipari vállalatok létesité­20.23: Aki szeren! gyáva. Szerzők és rendezők gyakran társulnak hosszú távra televíziós produkciók létrehozásában, mégha ezt a ..társulást” nem is rögzítik semmilyen formában. A „Kréta- rajz”-ok rendezője. Lengyel György ilyen íratlan kapcsolatban illés Endrévé! Most iílés-dráma megrendezésére vállalkozott. Ev? abbáhágyta az orvosegye­temet. hogy jó társa legyen sol­Négyes névadóra került sor a gyár Ady Endre Művelődési Házában a szakszervezeti bi­zottság és a KISZ-bizóttság szervezésében.* Kosik Ildikó. Nyemecz Lórand, Varga Gá­bor Zoltán, Papp Péter neve „Általános iskola befejezé­séről kaptak bizonyítváriyt. Jó érzés számomra olyan embereknek átnyújtani a vég­bizonyítványt, kik a minden­napi munka mellett sok egyébről lemondva vállalták a tanulást. Becsületesen ké­szültek fel a vizsgára- Nagy dolog ez az Önök életében.” A dolgozók általános isko­lája vizsgája után ezekkel a szavakkal kezdte a bizanyít- ványosztást Telek Ervin, a szécsényi járási művelődési tész Tamás mérnöknek. Békés, látszólag boldog is a házasságuk, de a mélyben ellentmondások hú­zódnak. mégpedig soltész emberi gyengeségei miatt. Ez akkor kap bizonyítékot amikor egy kirán­dulás során, halesetet látva, se­gítség nélkül hajt tovább. Va­jon klbírja-e kapcsolatuk az asszony megvetését? A házaspárt Halász JuÖi* és Balázsovits Lajos alakítja került emlékkönyvbe. Az ün­nepségen a szakszervezeti bi­zottság ajándékaként 300 fo­rintos takarékbetétkönyveket adtak át, a KISZ-bizottság pe­dig játékokkal kedveskedett az ünnepeiteknek. osztály felügyelője, a vizsga- bizottság elnöke Szécsónyben, a Mikszáth iskolában. A vizsga után arról fag­gattuk a hallgatókat, miért vállalták a tanulást? Mit je­lent számukra a bizonyít­vány? — Ennyivel tartozunk ön­magunknak. Nem adatott meg gyermekkoromban, pótoltam most, Tanulni soha sem késő — foglalta össze gondolatait Szota Jánosné. — Én mikor tanulhattam volna, nem vettem komolyan az Iskolát. Akkori nemtörő­dömségemet kellett most jó- vátemnem — kaptuk az őszin­te választ Baranyi Bélától­Jusztin Miklósné így fo­galmazott: — Három gyermekem van. Előttük sem lehet közömbös, hogy milyen iskolai végzett­séggel rendelkezem. Nyolc osztállyal a zsebemben és a fejemben, sokkal magabizto­sabb vagyok. — Igen. Elsősorban az ön­bizalmunk jött meg- Ügy ér­zem. hogy a tanároktól hal­lónak. a könyvből tanultak jobban eligazítanak az élet­ben — vélekedett Szabó Andrásné, az osztály legjobb­ja. — Nagyon sokat tanultunk, de megérte. Nem bántam meg. hogy jelentkeztem — így Sarankó Istvánná. Géczi Ferencnét, kinek há­rom gyermeke van, a vizs­gáztató tanárnő a szép, in­telligens feleletéért külön is megdicsérte- Vizsga után szerényen fogalmazott: — Na­gyon örülök, és boldog va­gyok. — Én szeretnék tovább ta­nulni és az ápolónői képesí­tést megszerezni — fogalma­zott az egyik kislány. — Ebben a korban nem könnyű a tanulás, de. az álta­lános műveltséghez szükséges. Ezért tanultam — mondta Garamvölgyi Mihályné. Oláh János nem hagyja abba a tanulást- Elképzelései között szerepel a gépkezelői szakma megszerzése. Zsidal István elégedett a szellemi teljesítményével. — Az iskola felkeltette bennem az olva­sási, a tanulási, művelődési igényt. A dolgozók iskoláját a szé­csényi járási művelődési köz­pont szervezte. — Mik a tervek és az el­képzelések a jövőt illetően? — tettük fel a kérdést Baiogh Ferencnek, a művelődési köz­pont igazgatójának. — Még több embert sze­retnénk beiskolázni, nagyobb létszámmal indulni- A tv Mindenki iskolája sorozatára építjük a tanítási órákat. A legtöbb dolgozó a bútor­gyár szécpényi telephelyéről kerül ki. tlalcsik Gyula te­lepvezető elmondta, hogy a könyveket és egyéb iskolai felszereléseket a dolgozók ré­szére megvásárolták. Azok, akik eredményes vizsgát tet­tek, pénzjutalomban része­sülnek. Az üzem területén felmérték a dolgozók iskolai végzettségét. A jövő tanévben* ezek egy részét beiskolázzák* Sz. F. fejlődéssel: Í913—1972. kö­4 NÓGRÁD - 1977. június 3., péntek 6et­Mai tévéajánlatunk A Zl\l-ben történt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom