Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)

1977-06-28 / 150. szám

I Az egyetlen biztos védekezést a kártevők ellen vegyszeres permetezéssel oldják meg a tolmácsi tsz-ben. Képünkön: Turányi János készülődik a burgonyával beültetett kéthek- táros terület vegyszerezésére. Fotó: Fodor Efff óra Ballst doktornál EGY ÓRÁCSKA AMI kijár a napból az ebédre, azt for­dították arra, hogy gondolata­ikat elmondják egymásnak. Általános mindennapi dolgok­kal kezdődött, de, ahogyan eiedtek a hétköznap esemé­nyei, úgy élénkült a szó, sod­ródott a téma a szakma felé, vált szenvedélyesebbé a hang, és a lakásnak ebben a legki­sebb szobájába zsúfolódott sok-sok minden a jószágról, annak egészségéről, gyarapo­dásáról,» a vele való foglalko­zásról. két állatorvos találko­zott: dr. Glózik András, az Állategészségügyi Állomás igazgatója, és dr. Bállá József, a homokterenyei körzeti ál­latorvos. Különböző a beosz­tásuk, de amikor megeredt a szó, a szakma szeretete, fél- retolta a beosztást: orvosok lettek, igazi állatorvosok. A szerencsés körülmény hozta, hogy tanúja lehettem a találkozásnak, mert így megsejthettem, milyen gond nehezedik a hétköznapok név­telenségében, munkáját végző állatorvosra, aki naponta érzi a milliós értékért való felelős­séget. Az igazgató főállator­vos kérdezett, arcán elmélyült gondolattal: — Milyen mértékű a válto­zás a tenyésztésben? A körzeti állatorvos nem válaszolt azonnal. Láthatóan rendezte gondolatát. Az ab­lakon át a nováki dombokra tekintett. Valószínű, nem is ér­zékelte, hogy szőkül már a kalász és a jótevő esőtől élén- kebb lett az erdő színe. Nem érzékelte, mert egy. határozott mozdulattal íróasztaláról hi­vatalos^ írásokat, jegyzetfüze­teket vett elő. Hivatalos ész­revételeinek őrzői ezek, abból idézett néhány sort. Tartozik ezzel a felettesnek, és csak ezután mondta. — Változott, mert rendet tettek a telepen. Megerősítet­ték a szakembergárdát^ / Lel­kiismeretes emberek a gon­dozók. A takarmányozásra ad­tam legutóbb utasítást... Nem a véletlen irányította e kérdést, a válaszban is ben­ne volt egyes dolgok kihang- súlyozasa, hiszen nem is olyan régen Szemrehányás ér­te a homokterenyei közös gaz­daság állattenyésztési mun­káját, mert eíhanyogolták azt. Az állatorvos, hogy nyomaté- kot adjon az előbbi állításá­nak, rövid szünet után még hozzátette: — A megyei tejtermelési versenyben díjazottak let­tünk. .. Hosszú-hosszú évtizedek munkája fekszik a környék állattenyésztésében, dr. Bállá Józsefnek, a körzeti állator­vosnak. Várják Bámában, Mátraszelén, Nádújfaluban, Iwtranovákon és Homoktere- nyén, ahol elsősorban a ter­melőszövetkezet nagy érté­kű szavarmarha-állományá- nak egészségéért felelős. Ne­ki kötelessége gyógyítani, a betegséget megelőzni, és eh­hez kevés csupán az orvosi szerszámhoz értés. Figyelem­mel kell kísérni a legelő mi­nőségét, az itató kutak tiszta­ságát, amit csak személyesen végezhet el. Az etetést, a tisz­taságot, és ezernyi mást. És nincs idő elfáradni. Bármelyik községből hívják, mennie kell, hogy senkit se érjen kár. Mindegy, hogy ünnep van, es­te, vagy hajnal, ha hívják, mennie kell. .Kilométerek ki­lométere mögötte, és néha már jelez a szív is, sok lesz, doktor. Feltekint az okmá­nyokból, arcán a megnyugvás. — Járványos megbetegedés­ből nem volt elhullás az utób­bi években... A KÉT ORVOS ARCÁN, HOGY számukra a legfonto­sabb dolgokról esett szó. Az igazgató nézte körzeti orvosát, aki idősebb nála. Hajában már megcsillan itt-ott az ősz. Arca sima, de rajta, hogy haj­sza az élete. Mondani szeret­ne neki valamit, ami felderí­ti, de a beszélgetés fonalába nem tudja belészőni most, a szakmából kieső gondolatot. Feltekint, és kérdi: — Megnézhetnénk a tele­pet? — Örömmel, legalább érzé­Fejlődik a bolgár hajógyártás Az idén húsz százalékkal több hajót és különféle vízi járművet készítenek a bolgár hajógyárakban, mint 1976-ban. Üj, százezertonnás tankhajók- 1 kai, nagy űrtartalmú ércszál­lítókkal, konténerhajókkal, uszályokkal, tolóhajókkal egé­szítik ki a bolgár flottát. A bolgár hajógvárak sok nagy teljesítményű vízi járművet ex­portálnak. A legjelentősebb ve­vő, a Szovjetunió, amely aru- széft hajógyár feljes termelését átveszi. Románia és Lengyel- ország is szívesen vásárol bol­gár hajókat. A termelés növelése érde­kében felújítják a burgaszi és ruszéi hajógyárakat, moderni­zálják a hajógépeket szállító gépgyárat Sumenben Növi Pa­zarban és Tai govistében. A házai szükségleteken kívül más, hajogyártó országoknak is készítenek ezek az üzemek gépeket. A várnai „Georgi Dimitrov” hajógyár már bevezette a leg­magasabb termelékenységű technikai módszereket. Futó­szalagrendszerű itt a hajógyár­tás. A gyárból tavasszal indul el­ső útjára a 100 000 tonnás „Han Aszparuh” tankhajó. keltethetem a régi állapot és a mostani közötti különbséget. Azért az úton, amely a la­kástól, a telepig alig néhány kilométer, elcsendesedett a szó. Talán valamilyen aggo­dalom miatt? A telep bejá­rata az előírásoknak megfe­lelő. Fertőtlenítővel a cipő­nek. A kézmosót keresték, még mindig nem szerelték fel. Bállá doktor mentegetőzött, hogy elkészül, mert megígér­ték. Szoó Károly, az állatte­nyésztő is bizonyítja, hogy így lesz, mert a doktor kér­te. A bejárattól jobbra kime­szelve a régi tehénistálló. Mennyivel Jobban néz ki, mint volt régen. A doktor, Gecse Ferenc Elemérrel, a te­lep vezetőjével vált szót. Nem hallani miről, iaz viszont so­kat mond, hogy indulatos lett az orvos arca. Valami nincs rendben ? Bállá doktor egy fü­zetet mutat az igazgató főál­latorvosnak, aki elolvassa a bejegyzéseket, és a tekintete felvillan. — Na, és nem hajtották végre? — Ezek szerint...! ~ Indulnak a borjúnevelő fe­lé. Mögöttük a telepiek. Gyö­nyörű jószágok a ketrecek­ben. Az emberek közeledtére ficánkolnak. Egészségesek te­hát! De az orvosok arca mást mond. Bállá doktor belemar­kol a borjaknak adott széná­ba, megszagolja, aztán mérge­sen földhöz vágja. — Kértem, cseréljék ki idei szénával. Szagolja meg — Gecse orra alá tartja, és ke­mény a hangja —, tegye a feje alá... Tenyésztési kérdés, hogy mi­lyen takarmányt adnak ezek­nek a nagy értékű alig pár hetes jószágoknak. Az orvos korábban már jelezte, és Ost- rovszki Józseffel, a tsz mos­tani vezetőjével is megbeszél­te, idei szénát adjanak a bor­jaknak. Nem hajtották végre. Az orvos arcán a harag, de a restelkedés is, mert az igaz­gató szeme látja, hogy a bor­júnevelőben nincs minden rendben. Ezt tanúsítja Kajtor Aladár is, a gondozó, aki ha­ragtól pirosán mondja, hogy jól hallja mindenki: — Itt csak beszélni tudnak. Holnap itt hagyom az egé­szet. . . AZ ÁLLATORVOSOK ÖSZ- SZENÉZNEK, megértik egy­mást. Hiába, ahol nem szere­tik igazán az állatokat, ott nehezebb a munka. Másnap Bállá József, a körzeti állat­orvos biztosan a tsz-vezetőség előtt fog hadakozni. De az igazgató főállatorvos is, csak hogy ő az igazgatási szervek­nél, a járási hivatalban. Nem múlik nap, hogy ki-ki a ma­ga helyén ne folytatna vitát az állatokért, az egészségük­ért, amivel tulajdonképpen éppen a dolgozó embert szol­gálják. Bobál Gyula | Egy kudarc nyomában Kritika r önkritika KÉT ALKALOMMAL AD­TUNK hírt a salgótarjáni if­júmunkás napokról. Vasárnap egy hete a program „beha- rangozója” még reményekkel kecsegtetett. A záróünnepség­ről szóló tudósítás sorai kö­zött azonban már ott volt a keserűség, a méltatlankodás is. Az egy hétig tartó ifjú­munkás napok eseménysoro­zata csaknem kudarcba ful­ladt, kishíján elmosta a kö­zöny, az érdektelenség. Miért? Okokat keresni, ta­nulságokat összegezni ültünk le Varga Györggyel, a . salgó­tarjáni városi KISZ-bizottság titkárával. Mindenekelőtt áll­jon itt egy gyors „jegyző­könyv”, a rendezvények sor­rendiségében. Hétfőn délután, az ünnepé­lyes megnyitón harmincötén jelentek, meg. A város vala­mennyi fiatal munkását érin­tő egész hetes rendezvényso­rozat nyitányáról lévén szó, kiábrándító a szám. Az ezt követő, az érdekvédelemről szóló fórumra húszán voltak kíváncsiak. Ide is jóval több fiatalt vártak. A nem éppen szívderítő jegyzőkönyv készí­tését az Ifjúmunkások — ifjú­munkás szemmel című . ama­tőr képzőművészeti, pályázat­tal és kiállítással folytathat­juk. Kilencen neveztek be, s a beszélgetés tanulsága szerint ez a szám is csak úgy „jött össze”, hogy a városi KISZ- bizottság munkatársai kutat­ták fel az érdeklődőket- A villanyszerelők sorrendben következő szakmai és politi­kai vetélkedőjé már sikere­sebb volt. A nevezésekről és a tartalomról egyaránt elis­merően nyilatkozott a házi­gazda, a Mátravidéki Hőerő­mű Vállalat salgótarjáni te­lephelye. A kőművesek hason­ló jellegű vetélkedője elma­radt — nevezések híján. Csak egyetlen kérdést: nem lenné­nek belőlük Salgótarjánban? S ami még súlyosabbá teszi a kudarcot, a rendezők be­vallott szándéka szerint ez egyfajta propaganda lett vol­na a kevésbé „felkapott” szak­mának. A vgrosi KlSZ-bizott- ság titkárának önkritikus vé­leménye szerint: „lehet, hogy mi nem jártunk el kellő kö­rültekintéssel a szervezésben”. SZERDÁN A TUDÓSÍTÓ is ott ült a síküveggyár klubjá­ban. Szerettük volna olvasó­inkkal közölni a Mit jelent munkásnak lenni? vita tanul­ságait- Nem volt mit írni! A vita elmaradt. Összesen heten jelentek meg. A tényékhez tartozik, hogy 13 üzemi KISZ- bizottság volt érintve ezen a rendezvényen. Ott volt a sík­üveggyár négy, a BRG há­rom fiatalja, a többinek se híre, se hamva. Nem jelentek meg a 211. számú Ipari Szak­munkásképző Intézet képvise­lői sem, holott őket is vár­ták. Elgondolkodtató, hogy a tizenhárom KISZ-bizottság kö­zül hétnek az élén függetlení­tett KISZ-bizcittsági titkár áll- Név szerint: SKÜ, ZIM, öb­lösüveggyár, síküveggyár, BRG, Volán, Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat. Hogy teljes legyen a nap kró­nikája: az ifjúsági brigádve­zetők „tanácskozására” szin­tén hét fiatal volt kíváncsi. Nem sokkal a szocialista bri­gádvezetők országos tanácsko­zása után nem lett volna sem­mi mondanivalójuk? Csupán egy mondatban: az ifjúmunkás filmankéton tizen- ketten lézengtek. Távol ma­radt a várt fiatalok zöme a váltótáborban szervezett tár­sadalmi munkától is: „bejött” viszont az összetett honvédel­mi verseny és a kispályás lab­darúgótorna. Ezek könyvel- hetők el sikeresként. A kiáb­rándító záróünnepségről már beszámoltunk. Ezúttal csak egy „kiszólást” idézünk- A kohász irodalmi színpad pub­likumcsalogató komédiájának deákja így rögtönzött: ..Hát közönség van-é már? Nem sok.’ Ennyi a szomorú „lefolyás­jegyzőkönyv”. Oknyomozó be­szélgetésünkből mindenekelőtt az derült ki: a szervezést áprilisban kezdték, két alka­lommal titkári értekezleten beszélték meg a „komplex tervet”, megjelent plakát és programfüzet. Az alapos mun­kát bizonyítandó nagy halom papírt is mutattak, minden rendezvény részletes mozgósí; tási tervével. El is jutott ez az üzemi KlSZ-bizottságok- hoz, de ismét bebizonyoso­dott: csak papírral — legyen az akárhány kiló — nem lehet politizálni. A városi KISZ-bizottság titkárának sza­vai szerint: „Lejárt az az idő, amikor szólunk, hogy gyertek és rendben van minden. Cí­mekkel invitálunk, a moz­gósításból hiányzik a tartalom, igy a meggyőző erő is”- így mondja: „szólunk”, „invitá­lunk” — de a kritikát az üze­mi KISZ-bizottságokra vonat­koztatja. Igaz ami igaz: a vá­rosi KISZ-bizottság titkára vagy bármely1 munkatársa nem járhat végig minden alapszervezetet, az élőszóval való agitálás elsősorban az üzemeken ál) és bukik meg. Ami a városi KISZ-bizottság felelősségét illeti — nézetünk szerint — nem szabad elnéz­nie a tunyaságot, az immel- ámmal végzett munkát. Azt, hogy az „emberekhez nem jut. el semmi, s így a társadalmi munkára odatévédt szenvede- lyes amatőr fotós megkérdez­heti: mire kellett volna je­lentkeznem ? A program olyan volt. hogy ki lehetett volna lépni vele a nyilvánosság elé. Ugyan­akkor az ifjúmunkásoknak ér­telmes. hasznos cselekvési le­hetőséget biztosított volna. Nem így történt A rendez­vénysorozat nem érte el cél­ját — ebben egyetértünk. De abban is, hogy az ifjúmunkás napokra szükség van. ha nem is így. A kereteket tartalom­mal kell megtölteni, el kell jutni az érintettekhez. A KISZ-BIZOTTSÁG tit­kára idézett egy KISZ köz­ponti bizottsági határozatol: következetes. fegyelmezett munkára van szükség. Ez alól pedig nem adhat felmentést a kánikula, sőt a függetlenített KISZ-titkárok tanulmányi szabadsága sem. K. Kelemen Gábor ERÉNYEK és gyengeségek í „A szocialista brigádmozgalom a szocialista mun­kaverseny legmagasabb formája” — hangsúlyozta az MSZMP XI. kongresszusán a Központi Bizottság beszá­molója. Nem is igen akad olyan ember az országban, aki vitatna e mozgalom erényeit; szerepét a termelő- munkában, jelentőséget az igényesség, a tudásvágy fel­keltésében. hatását a szocialista embertípus formálásá­ban. Azzal, hogy most mégis a gyengéit tesszük szóvá, nincs más célunk, mint a jobbítás szándéka. Mint minden mozgalom, ez is átesett néhány „gyer­mekbetegségen”, amelynek legtöbbjét sikeresen leküz­dötte, nyomtalanul kiheverte. Van azonban néhány, ami­nek jegyeit, következményeit — helyenként — máig is magán viseli. Az első: a formalizmus. Megnyilvánulási módjai vál­tozatosak: a semmitmondó felajánlásoktól a csicsás bri­gádnaplóig, a gépiesen kipipált vállalásoktól a látszat­eredményekig. Mire gondolunk? Például a brigadszer- zödések olyan pontjaira, amelyeket végrehajtani nem felajánlás kérdésé, hanem a Munka Törvénykönyvben rögzített, elemi kötelesség. Hány brigádszerzödésben ol­vasni meg ma is ilyeneket: ..A brigád tagjai vállaljak, hogy a munkából nem késnek, a munkaidőt végigdol- . gozzák, s betartják a munkavédelmi előírásokat”. Vagy: „A brigád tagjai küzdenek az igazolatlan hiányzások ellen”. Aztán: „A brigád vállalja, hogy eves termelési tervét időarányosan és jó minőségben teljesíti”. A másik virulens gyermekbetegseg: a látszatered­mények hajszolása. Magyarázat helyett hadd beszéljenek itt is magukért a példák. Nagy múltú, országosan ismert ipari üzemek szo­cialista brigádjai is beleesnek olykor abba a hibába, hogy túl sokat markolnak, s keveset fognak. Erőltetik például az íro-olvasó találkozót — mint a kulturális vállalások legrangosabbikát —/ ahelyett, hogy megnéz­nék: hogy is állnak a tanulással kapcsolatos felaján­lások teljesítésével? Pedig nem ártana, mert még mindig gyakori, ! hogy a. brigádtagok némelyikének hiányzik a nyolc osztályos -L alapfokú! — végzettsége. Még min­dig a kulturális vállalásoknál maradva: gyakori, hogy a brigád kulturális kötelezettségét kizárólag közös színház- látogatással véli teljesíteni. Meg olyan üzemekben is erőltetik a színházlátogatást, ahová a dolgozók húsz-har­minc községből járnak munkába. A színház aztan több­nyire a Nagymező utcában székel, s a kulturálódási szol­gálni hivatott darab valamelyik operett. A fő az, hogy beragaszthassák a jegyeket a brigádnaplóba. Az viszont senkinek sem jut eszébe, hogy megnézze: vajon nány brigádtag rendszeres olvasója a szakszervezeti könyvtár­nak?... A harmadik gyermekbetegség: a közösségi szellem, a kollektivitás fejlesztésének leegyszerűsítése. Arra gon­dolok, amikor a brigádtagok barátságát kizárólag fehér asztal mellett akarják erősíteni. Jobbik esetben a há­zastársakkal együtt szabad szombaton, rosszabbik eset­ben — és mit tagadjuk: ez a gyakoribb — „zártkörű mu­latság” keretében. Az ürügy sokféle: „minek elaprózni a jutalmul kapott brigadpénzt, inkább dobjuk fel, gyere­kek”, vagy „költsük el Sándor-nap, Józseí-nap, legény­búcsú, katonai bevonulás, leszerelés örömére”. Eleve mél­tatlan e mozgalomhoz, asiikor a közösségi szellemet a családi élet — esetleg a családi béke! — rovásara pró­bálják erősíteni. Én nem szeretem az olyan közösséget, amely férfi- cinkosságon alapul, álszentül „brigádösszejövetelnek” be­cézi az italozást, s elítéli, valósággal kiközösíti azt a bri- gadtagot, aki nem kíván részt venni benne. Én az olyan közösségi megnyilvánulásokat pártolom, amely épít a társadalom legkisebb egységére, a családra, s ami töb­bet nyújt néhány féldecinél, másnapos emlékeknél. A majálisokra, autóbuszos országjáró kirándulásokra gon­dolok, a közös balatoni vikendekre, vagy a valamelyik brigádtag telkén rendezett szalonnasütésre. A barátság, az összetartozás érzésének szép meg­nyilvánulása az is, amikor a brigádtagok kölcsönösen segítik egymást a „fészekrakásban”: a házépítésben. Is­merek olyan brigádot, amelynek tagjai mór négy mun­katársuknak építettek otthont szabad idejükben. Olyat is. amelynek egyik, fiatalon leszázalékolt tagja évek óta ugyanúgy részesül a brigádjutalmakból, prémiumokból, mintha még mindig társaival együtt dolgozna. Az ilyen gesztusok adják a szocialista brigádmoz­galom igazi rangját, tekintélyét! Ny. É. i NÓGRÁD - 1977. június 28., kedd _ 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom