Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)
1977-06-28 / 150. szám
I Az egyetlen biztos védekezést a kártevők ellen vegyszeres permetezéssel oldják meg a tolmácsi tsz-ben. Képünkön: Turányi János készülődik a burgonyával beültetett kéthek- táros terület vegyszerezésére. Fotó: Fodor Efff óra Ballst doktornál EGY ÓRÁCSKA AMI kijár a napból az ebédre, azt fordították arra, hogy gondolataikat elmondják egymásnak. Általános mindennapi dolgokkal kezdődött, de, ahogyan eiedtek a hétköznap eseményei, úgy élénkült a szó, sodródott a téma a szakma felé, vált szenvedélyesebbé a hang, és a lakásnak ebben a legkisebb szobájába zsúfolódott sok-sok minden a jószágról, annak egészségéről, gyarapodásáról,» a vele való foglalkozásról. két állatorvos találkozott: dr. Glózik András, az Állategészségügyi Állomás igazgatója, és dr. Bállá József, a homokterenyei körzeti állatorvos. Különböző a beosztásuk, de amikor megeredt a szó, a szakma szeretete, fél- retolta a beosztást: orvosok lettek, igazi állatorvosok. A szerencsés körülmény hozta, hogy tanúja lehettem a találkozásnak, mert így megsejthettem, milyen gond nehezedik a hétköznapok névtelenségében, munkáját végző állatorvosra, aki naponta érzi a milliós értékért való felelősséget. Az igazgató főállatorvos kérdezett, arcán elmélyült gondolattal: — Milyen mértékű a változás a tenyésztésben? A körzeti állatorvos nem válaszolt azonnal. Láthatóan rendezte gondolatát. Az ablakon át a nováki dombokra tekintett. Valószínű, nem is érzékelte, hogy szőkül már a kalász és a jótevő esőtől élén- kebb lett az erdő színe. Nem érzékelte, mert egy. határozott mozdulattal íróasztaláról hivatalos^ írásokat, jegyzetfüzeteket vett elő. Hivatalos észrevételeinek őrzői ezek, abból idézett néhány sort. Tartozik ezzel a felettesnek, és csak ezután mondta. — Változott, mert rendet tettek a telepen. Megerősítették a szakembergárdát^ / Lelkiismeretes emberek a gondozók. A takarmányozásra adtam legutóbb utasítást... Nem a véletlen irányította e kérdést, a válaszban is benne volt egyes dolgok kihang- súlyozasa, hiszen nem is olyan régen Szemrehányás érte a homokterenyei közös gazdaság állattenyésztési munkáját, mert eíhanyogolták azt. Az állatorvos, hogy nyomaté- kot adjon az előbbi állításának, rövid szünet után még hozzátette: — A megyei tejtermelési versenyben díjazottak lettünk. .. Hosszú-hosszú évtizedek munkája fekszik a környék állattenyésztésében, dr. Bállá Józsefnek, a körzeti állatorvosnak. Várják Bámában, Mátraszelén, Nádújfaluban, Iwtranovákon és Homoktere- nyén, ahol elsősorban a termelőszövetkezet nagy értékű szavarmarha-állományá- nak egészségéért felelős. Neki kötelessége gyógyítani, a betegséget megelőzni, és ehhez kevés csupán az orvosi szerszámhoz értés. Figyelemmel kell kísérni a legelő minőségét, az itató kutak tisztaságát, amit csak személyesen végezhet el. Az etetést, a tisztaságot, és ezernyi mást. És nincs idő elfáradni. Bármelyik községből hívják, mennie kell, hogy senkit se érjen kár. Mindegy, hogy ünnep van, este, vagy hajnal, ha hívják, mennie kell. .Kilométerek kilométere mögötte, és néha már jelez a szív is, sok lesz, doktor. Feltekint az okmányokból, arcán a megnyugvás. — Járványos megbetegedésből nem volt elhullás az utóbbi években... A KÉT ORVOS ARCÁN, HOGY számukra a legfontosabb dolgokról esett szó. Az igazgató nézte körzeti orvosát, aki idősebb nála. Hajában már megcsillan itt-ott az ősz. Arca sima, de rajta, hogy hajsza az élete. Mondani szeretne neki valamit, ami felderíti, de a beszélgetés fonalába nem tudja belészőni most, a szakmából kieső gondolatot. Feltekint, és kérdi: — Megnézhetnénk a telepet? — Örömmel, legalább érzéFejlődik a bolgár hajógyártás Az idén húsz százalékkal több hajót és különféle vízi járművet készítenek a bolgár hajógyárakban, mint 1976-ban. Üj, százezertonnás tankhajók- 1 kai, nagy űrtartalmú ércszállítókkal, konténerhajókkal, uszályokkal, tolóhajókkal egészítik ki a bolgár flottát. A bolgár hajógvárak sok nagy teljesítményű vízi járművet exportálnak. A legjelentősebb vevő, a Szovjetunió, amely aru- széft hajógyár feljes termelését átveszi. Románia és Lengyel- ország is szívesen vásárol bolgár hajókat. A termelés növelése érdekében felújítják a burgaszi és ruszéi hajógyárakat, modernizálják a hajógépeket szállító gépgyárat Sumenben Növi Pazarban és Tai govistében. A házai szükségleteken kívül más, hajogyártó országoknak is készítenek ezek az üzemek gépeket. A várnai „Georgi Dimitrov” hajógyár már bevezette a legmagasabb termelékenységű technikai módszereket. Futószalagrendszerű itt a hajógyártás. A gyárból tavasszal indul első útjára a 100 000 tonnás „Han Aszparuh” tankhajó. keltethetem a régi állapot és a mostani közötti különbséget. Azért az úton, amely a lakástól, a telepig alig néhány kilométer, elcsendesedett a szó. Talán valamilyen aggodalom miatt? A telep bejárata az előírásoknak megfelelő. Fertőtlenítővel a cipőnek. A kézmosót keresték, még mindig nem szerelték fel. Bállá doktor mentegetőzött, hogy elkészül, mert megígérték. Szoó Károly, az állattenyésztő is bizonyítja, hogy így lesz, mert a doktor kérte. A bejárattól jobbra kimeszelve a régi tehénistálló. Mennyivel Jobban néz ki, mint volt régen. A doktor, Gecse Ferenc Elemérrel, a telep vezetőjével vált szót. Nem hallani miről, iaz viszont sokat mond, hogy indulatos lett az orvos arca. Valami nincs rendben ? Bállá doktor egy füzetet mutat az igazgató főállatorvosnak, aki elolvassa a bejegyzéseket, és a tekintete felvillan. — Na, és nem hajtották végre? — Ezek szerint...! ~ Indulnak a borjúnevelő felé. Mögöttük a telepiek. Gyönyörű jószágok a ketrecekben. Az emberek közeledtére ficánkolnak. Egészségesek tehát! De az orvosok arca mást mond. Bállá doktor belemarkol a borjaknak adott szénába, megszagolja, aztán mérgesen földhöz vágja. — Kértem, cseréljék ki idei szénával. Szagolja meg — Gecse orra alá tartja, és kemény a hangja —, tegye a feje alá... Tenyésztési kérdés, hogy milyen takarmányt adnak ezeknek a nagy értékű alig pár hetes jószágoknak. Az orvos korábban már jelezte, és Ost- rovszki Józseffel, a tsz mostani vezetőjével is megbeszélte, idei szénát adjanak a borjaknak. Nem hajtották végre. Az orvos arcán a harag, de a restelkedés is, mert az igazgató szeme látja, hogy a borjúnevelőben nincs minden rendben. Ezt tanúsítja Kajtor Aladár is, a gondozó, aki haragtól pirosán mondja, hogy jól hallja mindenki: — Itt csak beszélni tudnak. Holnap itt hagyom az egészet. . . AZ ÁLLATORVOSOK ÖSZ- SZENÉZNEK, megértik egymást. Hiába, ahol nem szeretik igazán az állatokat, ott nehezebb a munka. Másnap Bállá József, a körzeti állatorvos biztosan a tsz-vezetőség előtt fog hadakozni. De az igazgató főállatorvos is, csak hogy ő az igazgatási szerveknél, a járási hivatalban. Nem múlik nap, hogy ki-ki a maga helyén ne folytatna vitát az állatokért, az egészségükért, amivel tulajdonképpen éppen a dolgozó embert szolgálják. Bobál Gyula | Egy kudarc nyomában Kritika r önkritika KÉT ALKALOMMAL ADTUNK hírt a salgótarjáni ifjúmunkás napokról. Vasárnap egy hete a program „beha- rangozója” még reményekkel kecsegtetett. A záróünnepségről szóló tudósítás sorai között azonban már ott volt a keserűség, a méltatlankodás is. Az egy hétig tartó ifjúmunkás napok eseménysorozata csaknem kudarcba fulladt, kishíján elmosta a közöny, az érdektelenség. Miért? Okokat keresni, tanulságokat összegezni ültünk le Varga Györggyel, a . salgótarjáni városi KISZ-bizottság titkárával. Mindenekelőtt álljon itt egy gyors „jegyzőkönyv”, a rendezvények sorrendiségében. Hétfőn délután, az ünnepélyes megnyitón harmincötén jelentek, meg. A város valamennyi fiatal munkását érintő egész hetes rendezvénysorozat nyitányáról lévén szó, kiábrándító a szám. Az ezt követő, az érdekvédelemről szóló fórumra húszán voltak kíváncsiak. Ide is jóval több fiatalt vártak. A nem éppen szívderítő jegyzőkönyv készítését az Ifjúmunkások — ifjúmunkás szemmel című . amatőr képzőművészeti, pályázattal és kiállítással folytathatjuk. Kilencen neveztek be, s a beszélgetés tanulsága szerint ez a szám is csak úgy „jött össze”, hogy a városi KISZ- bizottság munkatársai kutatták fel az érdeklődőket- A villanyszerelők sorrendben következő szakmai és politikai vetélkedőjé már sikeresebb volt. A nevezésekről és a tartalomról egyaránt elismerően nyilatkozott a házigazda, a Mátravidéki Hőerőmű Vállalat salgótarjáni telephelye. A kőművesek hasonló jellegű vetélkedője elmaradt — nevezések híján. Csak egyetlen kérdést: nem lennének belőlük Salgótarjánban? S ami még súlyosabbá teszi a kudarcot, a rendezők bevallott szándéka szerint ez egyfajta propaganda lett volna a kevésbé „felkapott” szakmának. A vgrosi KlSZ-bizott- ság titkárának önkritikus véleménye szerint: „lehet, hogy mi nem jártunk el kellő körültekintéssel a szervezésben”. SZERDÁN A TUDÓSÍTÓ is ott ült a síküveggyár klubjában. Szerettük volna olvasóinkkal közölni a Mit jelent munkásnak lenni? vita tanulságait- Nem volt mit írni! A vita elmaradt. Összesen heten jelentek meg. A tényékhez tartozik, hogy 13 üzemi KISZ- bizottság volt érintve ezen a rendezvényen. Ott volt a síküveggyár négy, a BRG három fiatalja, a többinek se híre, se hamva. Nem jelentek meg a 211. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet képviselői sem, holott őket is várták. Elgondolkodtató, hogy a tizenhárom KISZ-bizottság közül hétnek az élén függetlenített KISZ-bizcittsági titkár áll- Név szerint: SKÜ, ZIM, öblösüveggyár, síküveggyár, BRG, Volán, Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat. Hogy teljes legyen a nap krónikája: az ifjúsági brigádvezetők „tanácskozására” szintén hét fiatal volt kíváncsi. Nem sokkal a szocialista brigádvezetők országos tanácskozása után nem lett volna semmi mondanivalójuk? Csupán egy mondatban: az ifjúmunkás filmankéton tizen- ketten lézengtek. Távol maradt a várt fiatalok zöme a váltótáborban szervezett társadalmi munkától is: „bejött” viszont az összetett honvédelmi verseny és a kispályás labdarúgótorna. Ezek könyvel- hetők el sikeresként. A kiábrándító záróünnepségről már beszámoltunk. Ezúttal csak egy „kiszólást” idézünk- A kohász irodalmi színpad publikumcsalogató komédiájának deákja így rögtönzött: ..Hát közönség van-é már? Nem sok.’ Ennyi a szomorú „lefolyásjegyzőkönyv”. Oknyomozó beszélgetésünkből mindenekelőtt az derült ki: a szervezést áprilisban kezdték, két alkalommal titkári értekezleten beszélték meg a „komplex tervet”, megjelent plakát és programfüzet. Az alapos munkát bizonyítandó nagy halom papírt is mutattak, minden rendezvény részletes mozgósí; tási tervével. El is jutott ez az üzemi KlSZ-bizottságok- hoz, de ismét bebizonyosodott: csak papírral — legyen az akárhány kiló — nem lehet politizálni. A városi KISZ-bizottság titkárának szavai szerint: „Lejárt az az idő, amikor szólunk, hogy gyertek és rendben van minden. Címekkel invitálunk, a mozgósításból hiányzik a tartalom, igy a meggyőző erő is”- így mondja: „szólunk”, „invitálunk” — de a kritikát az üzemi KISZ-bizottságokra vonatkoztatja. Igaz ami igaz: a városi KISZ-bizottság titkára vagy bármely1 munkatársa nem járhat végig minden alapszervezetet, az élőszóval való agitálás elsősorban az üzemeken ál) és bukik meg. Ami a városi KISZ-bizottság felelősségét illeti — nézetünk szerint — nem szabad elnéznie a tunyaságot, az immel- ámmal végzett munkát. Azt, hogy az „emberekhez nem jut. el semmi, s így a társadalmi munkára odatévédt szenvede- lyes amatőr fotós megkérdezheti: mire kellett volna jelentkeznem ? A program olyan volt. hogy ki lehetett volna lépni vele a nyilvánosság elé. Ugyanakkor az ifjúmunkásoknak értelmes. hasznos cselekvési lehetőséget biztosított volna. Nem így történt A rendezvénysorozat nem érte el célját — ebben egyetértünk. De abban is, hogy az ifjúmunkás napokra szükség van. ha nem is így. A kereteket tartalommal kell megtölteni, el kell jutni az érintettekhez. A KISZ-BIZOTTSÁG titkára idézett egy KISZ központi bizottsági határozatol: következetes. fegyelmezett munkára van szükség. Ez alól pedig nem adhat felmentést a kánikula, sőt a függetlenített KISZ-titkárok tanulmányi szabadsága sem. K. Kelemen Gábor ERÉNYEK és gyengeségek í „A szocialista brigádmozgalom a szocialista munkaverseny legmagasabb formája” — hangsúlyozta az MSZMP XI. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolója. Nem is igen akad olyan ember az országban, aki vitatna e mozgalom erényeit; szerepét a termelő- munkában, jelentőséget az igényesség, a tudásvágy felkeltésében. hatását a szocialista embertípus formálásában. Azzal, hogy most mégis a gyengéit tesszük szóvá, nincs más célunk, mint a jobbítás szándéka. Mint minden mozgalom, ez is átesett néhány „gyermekbetegségen”, amelynek legtöbbjét sikeresen leküzdötte, nyomtalanul kiheverte. Van azonban néhány, aminek jegyeit, következményeit — helyenként — máig is magán viseli. Az első: a formalizmus. Megnyilvánulási módjai változatosak: a semmitmondó felajánlásoktól a csicsás brigádnaplóig, a gépiesen kipipált vállalásoktól a látszateredményekig. Mire gondolunk? Például a brigadszer- zödések olyan pontjaira, amelyeket végrehajtani nem felajánlás kérdésé, hanem a Munka Törvénykönyvben rögzített, elemi kötelesség. Hány brigádszerzödésben olvasni meg ma is ilyeneket: ..A brigád tagjai vállaljak, hogy a munkából nem késnek, a munkaidőt végigdol- . gozzák, s betartják a munkavédelmi előírásokat”. Vagy: „A brigád tagjai küzdenek az igazolatlan hiányzások ellen”. Aztán: „A brigád vállalja, hogy eves termelési tervét időarányosan és jó minőségben teljesíti”. A másik virulens gyermekbetegseg: a látszateredmények hajszolása. Magyarázat helyett hadd beszéljenek itt is magukért a példák. Nagy múltú, országosan ismert ipari üzemek szocialista brigádjai is beleesnek olykor abba a hibába, hogy túl sokat markolnak, s keveset fognak. Erőltetik például az íro-olvasó találkozót — mint a kulturális vállalások legrangosabbikát —/ ahelyett, hogy megnéznék: hogy is állnak a tanulással kapcsolatos felajánlások teljesítésével? Pedig nem ártana, mert még mindig gyakori, ! hogy a. brigádtagok némelyikének hiányzik a nyolc osztályos -L alapfokú! — végzettsége. Még mindig a kulturális vállalásoknál maradva: gyakori, hogy a brigád kulturális kötelezettségét kizárólag közös színház- látogatással véli teljesíteni. Meg olyan üzemekben is erőltetik a színházlátogatást, ahová a dolgozók húsz-harminc községből járnak munkába. A színház aztan többnyire a Nagymező utcában székel, s a kulturálódási szolgálni hivatott darab valamelyik operett. A fő az, hogy beragaszthassák a jegyeket a brigádnaplóba. Az viszont senkinek sem jut eszébe, hogy megnézze: vajon nány brigádtag rendszeres olvasója a szakszervezeti könyvtárnak?... A harmadik gyermekbetegség: a közösségi szellem, a kollektivitás fejlesztésének leegyszerűsítése. Arra gondolok, amikor a brigádtagok barátságát kizárólag fehér asztal mellett akarják erősíteni. Jobbik esetben a házastársakkal együtt szabad szombaton, rosszabbik esetben — és mit tagadjuk: ez a gyakoribb — „zártkörű mulatság” keretében. Az ürügy sokféle: „minek elaprózni a jutalmul kapott brigadpénzt, inkább dobjuk fel, gyerekek”, vagy „költsük el Sándor-nap, Józseí-nap, legénybúcsú, katonai bevonulás, leszerelés örömére”. Eleve méltatlan e mozgalomhoz, asiikor a közösségi szellemet a családi élet — esetleg a családi béke! — rovásara próbálják erősíteni. Én nem szeretem az olyan közösséget, amely férfi- cinkosságon alapul, álszentül „brigádösszejövetelnek” becézi az italozást, s elítéli, valósággal kiközösíti azt a bri- gadtagot, aki nem kíván részt venni benne. Én az olyan közösségi megnyilvánulásokat pártolom, amely épít a társadalom legkisebb egységére, a családra, s ami többet nyújt néhány féldecinél, másnapos emlékeknél. A majálisokra, autóbuszos országjáró kirándulásokra gondolok, a közös balatoni vikendekre, vagy a valamelyik brigádtag telkén rendezett szalonnasütésre. A barátság, az összetartozás érzésének szép megnyilvánulása az is, amikor a brigádtagok kölcsönösen segítik egymást a „fészekrakásban”: a házépítésben. Ismerek olyan brigádot, amelynek tagjai mór négy munkatársuknak építettek otthont szabad idejükben. Olyat is. amelynek egyik, fiatalon leszázalékolt tagja évek óta ugyanúgy részesül a brigádjutalmakból, prémiumokból, mintha még mindig társaival együtt dolgozna. Az ilyen gesztusok adják a szocialista brigádmozgalom igazi rangját, tekintélyét! Ny. É. i NÓGRÁD - 1977. június 28., kedd _ 3
