Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)
1977-06-28 / 150. szám
1 arcé, de nem Moliére- tői Olykor a méltóságteljesem, komoly irodalmárok is szeretnek eljátszogatni. Arcuk ünnepélyessége a ritkán engedélyezett élvezet örömére vált át. A szinte önmaguk szórakoztatására megírnak egy műremeket. * »>♦$ *> A játékos múzsa passziójából így született annak idején Illyés Gyula mulattatva okító népi farcé-ja a Bolhabál — ajándékul a Déryné Színháznak —, mely sikeres országjáró vándorlás után a Thália Színházban is otthonra talált, s született most Páskándi Géza szellemi műhelyében, az Egy ember, aki megunta a bőrét. Ez utóbbi háromíelvonásos népi komédiát az elmúlt kedden ismerhettük meg a televízióból a veszprémi Petőfi Színház ősbemutatójaként. Páskándi nem kisebb mester, .mint Moliére, alapötletére építkezik, amikor a Botcsinálta doktor nyomán, a témát az időtlenségbe emelve, merőben új helyzetekben és társadalmi keretben újraírja. Hogy a vállalkozás mégsem teremt a nézőnek önfeledt szórakozást, annak okát alighanem a túlméretezettségben kell keresni. Az író ugyanis játszadozása közben elfeledkezik a valóságos időről, ami által a színpadi idő olyany- nyira megnyúlik, hogy a történés terjengőssé válik. A dramaturgiai ökonómia hiányának tudható be, hogy a jóízű cselekmény időről időre leáll a színpadon, hosszadalmas okfejtések ernyesztik el figyelmünket, olykor már- már a türelmetlenség határáig. Amire Moliére-nek szűk, másfél óra elegendő, arra Páskándinál kettő is kevés, így joggal érezzük a játék végéin, hogy kevesebb — több lett volna. A favágóból bot csinálta doktor tehát távolról sem sikeredett moliére-i remekművé, Botcsinálta doktorrá. De — annyi országos visszhangot keltő produkció után — a veszprémi előadási együttes is igen „tartalékos” felállásnak érződött. Egyedül a főszereplő, Szo- boszlay Sándor volt, aki fenntartás nélkül tetszett — de tudjuk, hogy a jó színházhoz is kifogástalan csapatmunka kell. Walter Mattias Diggelmann személyében svájci író mutatkozott be szerdán este a képernyőn Ketten a tavon című tévéjátékával. A regény nyomán készült pszichoanalitikus dráma egy feltételezett gyilkossággal a háttérben egy látszatra harmonikus családi élet röntgenképét mutatja elénk. A látszatharmónia kóros burjánzásokat takar, melyek a külső világ irritálására teljes ocsmányságukban fakadnak fel. Diggelmann írói jelentőségét az adja, hogy szereplőinek egyéni problémáit társadalmi méretekben képes ábrázolni, ezáltal voltaképpen társadalmi kor- és kórképet összegez arról a világról, amelyben maga is él. A tévéjáték két főszerepében Memsáros Lásziló és Váradi Hédi remekelt. Kitűnő portrét mintázott, a kíméletlen, szenzációhajhász újságíró leglényegesebb jellemzőivel Sin- kó László, és ígéretes tehetségnek tűnik az együttesben a 16 esztendős Kamondi Imre PIRANDELLO hugi Pirandello, a modern olasz prózairodalom kiemelkedő alkotója, a XX. századi drámairodalom nagy úttörője. Nobel-díjas. Regényeiben és novelláiban szülőföldje, Szicília kisvárosainak sivár életét, reménytelenül tengődő kispolgárait és nyomorgó parasztjait ábrázolta fanyar humorral, együttérzéssel. A világsikert drámái hozták meg számára. 1921-ben írta a Hat szerep keres egy szerzőt es a IV. Henrik című drámákat, amelyek bejárták a világ színpadjait. Amerikában színház alakult darabjai előadására, Olaszországban maga alapított társulatot, amellyel a világot járta. 1926-ban Budapestre is ellátogatott. A modern színház elődjét, atyját tisztelheti Piran- delloban, elsőként vállalkozott a hagyományos, meg merevedett színpadi formák felbontására. Drámái a szétesett polgári világképet tükrözik. Megrendítő, máig ható művészi formában fejezik ki a polgári világ felbomlása, s az első világháború okozta bizonytalanságot, szellemi válságot. A IV. Henrik című dráma főhőse őrültséget tettet, hogy a látszatra épülő világból menekülve, a konvenciókat elvetve valósítsa meg kúlsö-belsö szabadságát. Ha Pirandello pesz- szímista világnézete számunkra elfogadhatatlan is, ma is tiszteljük következetes kritikai szellemét, konok gondolati útkeresését. bemutatkozása, egy válságaival magára hagyatott kamasz alakjában. A „testre szabott” feladatot komoly értéktöbblettel oldotta meg. Karinthy Frigyes emlékének tisztelgett a televízió pénteken a második műsorában, a Hököm színház jelentkezésével. Öt ragyogó kis jelenet: A férj írogat, az Amíg tisztázódik a tegezés kérdése, a Nem tudom a nevét, a Zeneszerző és A nagybácsi, időtlen érvényű szellemi sziporkái, filozófikus telitalálatai mulatatták meg és gondolkodtattak el bennünket negyvenöt illékony percben, Karinthy gondolatai olyan remek tolmácsolókra leltek, mint Váradi Hédi, Haumanm Péter, Kabos László, Tahi Tóth László, Major Tamás, Gelley Kornél, Kern András, Ki.bédi Ervin. Hogy mekorra értékkülönbség lehet humor és humor között, annak érzékelésére jól kínálkozik a Karinthy-műsor, és a szombaton látott Vidám színpadi válogatás, a Lehetünk őszinték? — egybevetése. Ha lehetünk őszinték: ez utóbbi annyira van az előzőtől, mint ama bizonyos Makó Jeruzsálemtől. A humoripar perifériáin összeszedett jelenetek, magánszámok közismert „fordulatai”, „csattanói”, már szinte a könyökünkön jönnek ki. Ez alól felmentést egyedül Kellér Dezső komfe- ranszé érdemel, a többi műsortölteléknek jobbára kár volt színpadi létre születnie. Mint, ahogyan kár volt filmre, a szombat éjszakai •perceinket kitartóan keserítő angol „bohózat”-sorozat- nak, A kétbalkezes-nek is. Ugyan, mennyi lehet még raktáron belőle?! (b. .t) Négyszáz éve született Rubens Talán ott dőlt el a sorsa, hogy apja, Jan Rubens, a Köln melletti Sie- genben élő, protestáns vallású jogasz II. Fülöp inkvizíciója elől menekülve Vestfáliá- ba került, s ott "°mcsak Orániai Vilmos jogtanácsosa lett, de a herceg kikapós feleségének, Szász Annának a kedvese is... A dolog persze kitudódott, s az öreg Rubens-t halálra ítélték. A család majd’ minden pénzét föl kellett áldozni, hogy a szerelmes természetű apát kimenekítsék az akasztófa alól. Jan Rubens hamarosan meghalt. özvegye vala- Rubens portréfestészetének egyik reme- mennyi gyerme- ke: Gyermekarckép. kével — köztük a most négyszáz éve, 1577-ben született Pieter Pauwellel — áttérhe- Antwerpenben székelő Albert tett a katolikus vallásra, s főherceg és felesége, Izabella visszatelepedhetett Antwer- infánsnő udvari festője lett. penbe, ahol a hányatott éle- Sorra kapta s vállalta a na- tű család rokonai, baratai él- gyobbnál nagyobb megbízatá- tek. sokat, és hamarosan egy új Pieter Pauwel Rubensből stílus, a ílamand barokk tel- ott, Antweipenben lett „a ba- jesedett ki ecsetje alól. rokk művészet Michelangelo- Óriási munkabírással készí- ja”, „a festészet Homérosza”! tette mozgalmas képeit, ame- Ott fogott először ecsetet a ke- lyeknek nagy erejű alakjai hol zébe, s onnan indult el — im- mitológiai témák, hol meg vámár a flamand város festő- dászjelenetek szereplőiként céhének tagjaként — itáliai hirdették alkotójuk fantáziá- tanulmányútra is. jának gazdagságát, megjelenítő Huszonhárom éves korában, erejét. Nem sok idő kellett, 1600-ban érkezett meg a mű- hogy kialakuljon a félreismer- vészetek földjére, s remek hetetlen rubensi testforma, a ajánlóleveleinek, meg némi vaskos, húsos alak, a flamand szerencséjének köszönhetően ízlésnek megfelelő szépségide- azonnal a mantuai herceg, ál. Vincenzo Gonzaga udvarába Gyorsan népszerű lett. Műkerült. Másolhatott, tanulha- helye — Hauser Arnold mű- tott — a legjobb mesterektől vészetszociológus szavaival:, leshette el a legjobb fogáso- „manufaktúraszerű üzem” — kát. alig győzte a megrendelések / Rubens nyolc esztendeig szol- teljesítését. Egy idő után — gálta Gonzagát. Akkor —- dehát ez nem is volt szokat- 1608-ban — anyja betegsége lan abban az időben — Ru- miatt visszatért Antwerpenbe, bens már csak röpke vázlato- hogy legfeljebb csak alkal- kát készített, s legföljebb a mánként távozzon onnan dip- képek befejezését végezte el: lomataként. a többi, aprólékosabb tenniPár újabb év, és Rubens az való műhelyének különben Igen tehetséges alkalmazottaira. tanítványaira maradt. Élete legnagyobb sorozatát, IV. Henrik francia király özvegyét, Medici Katalint megörökítő képsorait is így festette: a huszonegy négynégv- zetméteres táblát alig öt esztendő alatt adta át. Ez a sorozata talán minden más munkájánál jobban mutatja festészetének élénkségét, puhaságát, színeinek könnyed átmeneteit. Portréi — noha kevésbé látványosak — ugyanezeket a művészi erényeket hordozzák. Különösen híres első feleségéről. Isabella Brantról készített utolsó arcképe: bensőségesség, lélektani hitelesség jellemzi ezt a vásznat Akárcsak azokat a munkáit, ámeneken gyermekeit örökítette meg. Rubens életében akkor következett be egy újabb, nagv változás, amikor az 1630-as vek elején vidékre, Steenbe költözött. Ott már az új feleség, az elhanyt Isabella unokahúga Helene Fourment élt vele, s mind az alig tizenhét éves ifjú hitves, mind a békés táj újabb és újabb — mozgalmas kompozíciójú színekben tobzódó — képek festésére ösztönzik az akkor már ötvenes éveiben járó férfit. Ste- enben fedezte fel, s örökítette meg a flamand tájat, a flamand parasztok életét... Meghalni azonban hazament első sikereinek színhelyére Antwerpenbe. Ott is temették el 1640-ben. ( Antwerpen — s persze egész Belgium — az idén nagy festőfiát ünepli: a Rubens-év fővédnöke maga Baudouin belga király s számos emlékkiállításon mutatják be a művész alkotásait. Ám nemcsak az egykori flamandok leszármazottai emlékeznek meg róla, hanem mindazok, akik tisztelik, szeretik csodálatos művészétét. Magyarország sem marad ki az ünneplők sorából, annál is inkább nem, mert a budapesti Szépművészeti Múzeum két nagyszerű alkotását is őrzi: egy középkorú, szakállas férfit ábrázoló Férfi tanulmányfejet, s egy másik, ugyancsak szakállas, fehér nyakfodros Férfi képmást — ezeket a puhán, nagy jellemzőerővel megfestett képeket... Akácz László VÉGH ANTAL JE6ZUUS Mai tévéajánlatunk 20.00: Kisfilmek a nagyvilágból. Az Egyesült Államok területén a déli Sziklás-hegység legjelentékenyebb folyója a Colorado — hossza 2 900 kilométer —. amely a Colorado- fennsíkon tor át. Az örvénylő. zuhatagos i folyón elsőként John Powell hajózott végig, 1869-ben. 1969-ben kajakokból és tutajokból álló expedíció ismételte meg az igen veszélyes utat. Ez az út a témája annak az angol rövidfilmnek, amelynek címe: Kajakkal és tutajon a Colora- dón. Ezutáin egy magyar rövidfilm nyújt betekintést a budapesti Áilatkert ápolóinak, orvosainak, állatgondozóinak munkájába, címe: Titkok a rács mögött. Végül egy kanadai rövidfilm következik A messziről jött vándor címmel. A „vándor” — kétezer éves múmia, amelyet egy kanadai egyetemen most felboncoltak. Az érdekes esemény kapcsán, képet kapunk az egyiptomiak temetési szertartásairól is. NOGRAD - 1977. június 23., kedd II. — Ákáromis! — fenyegetőzött Ivan nevetve. A szegények morogtak, Bálint, hogy mondhatott ilyet! Letették szerszámaikat, feljöttek a töltésre. Ahogy ösz- szegyűlt a nép, a főispán rövid beszédet mondott. Éppen úgy ejtette a szavakat, mint akármelyik paraszt, csak a beszédje volt okosabb. A földosztásról szólt: tavasszal kimérik a Tisza grófok földjét! Ez biztos! Mert könnyebb lenne a Szamos vizének visszafelé folyni, mint valakinek azt megakadályozni, hogy Magyarországon új világ legyen... Ennek az új világnak pedig fundamentuma a földreform. Nemsokáig maradtak a vendégek. Szívélyesen búcsúztak el. Az úton egymás között beszélgettek. Ivan kapitány se ült előre a sofőr mellé, mind a négyen hátul szálltak fel. A főispán azt mondta: — Mekkora erő van ebben a népben ! Ezeket nem lehetett megtörni megalázással, robottal, ti- zenharmados aratással... A szolgabíró — műszaki ember: — Nem biztos, hogy fel tudják ezek' építeni a hidat. De iskolának jó lesz. Majd tavasszal megnézzük, mire mentek. (REGÉNY) Ivan kapitány: szívesen segítené a hídépítőket, eddig is küldött nekik szeszt, csizmatalpat, szalonnát, de a felsőbb parancsnokság leállította az ide irányított szállítmányt. Mindent a szatmári hídhoz kell küldeni, az katonailag fontosabb. Azt, amit ők négyen beszéltek, Bálint és a hídépítők nem hallották, csak a biztató szavakra emlékeztek. A gazdákat azonban elkeserítette ez a beszéd. — Az istenit neki, a végén csakugyan elvesznek tőlünk mindent, a gróf után mi következünk. És még dolgozzunk is nekik a hídnál... A főispáni látogatás jelentős dátum volt a híd építésében. Másnap reggel otthon maradt minden gazda. A teljesítmény így is volt olyan, mint az előző napokon. Akik maradtak, azok tudták, miért dolgoztak... Minden fejszecsapássa] közelebb akartak jutni valamihez! Ügy érezték, valamitől elválasztja őket a víz, a Szamos vize,.. de ha egyszer túljutnak rajta! Bálint este korábban ment Zsuzskához. — Reggeí volt itt egy ember. .. hadifogságból szökött, azt mondta, látta Bercit, találkozott vele, de nem beszéltek, mert Berci a tiszti különítményben volt, ő meg a legénységgel. Egy hídépítésnél dolgoznak... Hála istennek, él! — mondta Zsuzska. — Igen — felelte rá Bálint. Aztán sokáig nem beszélgettek, nézték, kutatták egymás arcán az öröm, a boldogság, az együvétartozásuk nyomait. Bálint fogta Zsuzska kezét, a mama folyton ki-be járkált, és mogorvább volt, mint máskor. A Berciről érkezett hír zavarhatta meg? Mindenki ideges a családban, még a gyerek is nyugtalanabb, mint máskor. — Beszélgetni se tudunk! így nem lehet... Kétpercen- ként nyílik az ajtó. Tudod mit? Kísérj ki... jobb, hamegyek. .. Zsuzska nem vesztette el sem a türelmét, sem a kedvességét. — Jobb, ha úgy teszel, mintha mennél. Bálint magára terítette a kabátot, köszönt. A mama visszamorgott valamit. Amikor az előszobába értek, ott az ajtónál megálltak egy pillanatra Nézték a padlót. Kiiött utánuk a mama. — Megfázol, kislányom! —mondta mogoi'ván. Elindultak, maguk se tudták hová. Sötét volt. csak a templom fehér fala világított. Oda mentek. Behúzódtak a széles téglalábazat mögé. Ide senki se lát az útról. — Szeretném, ha megcsókolnál ! — A templom falánál?! Bolond vagy! Itt igazán nem... nem akarom...! Itt a templom falánál... xt- Szép egy kis papné vagyok én, Bálint! — Szép vagy.! — Nem úgy gondoltam... De nem bántam meg semmit. .. Jobb így. Erős vagyok, ragaszkodók hozzád. Ha Berci visszajön, bátran fogok elébe állni. Azt mondom neki: nem vétkeztem ellened, mert már nem vagyok a tied... és a szemébe nézek! Ügy búcsúztak, hogy holnap este nem találkoznak. Bálintnak be kel! menni a városba, hivatja a főispán, kétnapos értekezlet lesz. — Akkor majd holnapután...' Másnap az értekezletre rheghívottakat teherautó gyűjtötte össze a falvakból. Eljöttek Bálintért is. A munka vezetésével Sándor bátyját bízta meg. Zűrzavaros volt aznap a helyzet a hídnál. Egyetlen szekeres gazda se jött, délig nem kaptak rönköt az erdőről, pedig ott kint vágta a brigád. A hídnál csak nézték az emberek az utat, mikor jönnek már a szekerek? Nem jöttek. Délre Járó Sándor mégis előállított két ökör- és két lófogatot. Azok fordultak délután kétszer. Amíg bent a városban Bá- linték tanácskoztak, váratlan dolog történt. Szamosházán. Megérkezett a hadifogságból Csák Albert tiszteletes úr. Zsuzska szinte elszédült, amikor meglátta Bercit. Rosszul nézett ki, sápadt volt, sovány, de nem erőtlen! Furcsa, nagyon furcsa volt Berci. Idegen, távoli, Megcsókolták egymást. A gyerek nem ismerte az apját, de nagyon Hamar megbarátkozott vele. Bálinttal nem, pedig ő mindig kedves akart lenni hozzá. _________ (Folytatjuk) J \
