Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)

1977-06-24 / 147. szám

1

#

Köile m

n y

(Folytatás az 1 oldalról)

rozatok mpc valósításáról, a párttagok kötelességeiről, a párt életéről, valamint közéletünk minden fontos kérdéséről.

A Központi Bizottság megállapította, hogy a párttagság az egyéni beszélgetések során is reálisan, nagy felelősséggel nyilatkozott a párt politika,Y - ról és annak megvalósításáról. A párt eszmei, politikai, szervezeti egysége szilárd, érvényesülnek a lenini normák, a kommunisták lelkiismeretes, példamutató munkával vesznek részt a szocialista építés feladatainak megoldásában. A Magyar Szocialista Munkáspárt eredményesen tölti be társadalmunkban irányító, vezető szerepét.

3. A Központi Bizottság a tagkönyvcsere politikai tapasztalatai alapján a következőkre hívja fel a figyelmet:

— Továbbra is nagy gondot kell fordítani a pártépítő munkára. A pártba jelentkezők elé magas erkölcsi és politikai követelményeket kell állítani. A tagfelvételi munkát annak tudatában kell folytatni, hogy a pártot körülveszik a szocializmust meggyőződéssel építő szimpatizánsok széles tömegei. Közülük egyéni elbírálás alapján — minden mechanikus kategorizálást mellőzve — a munkások, mezőgazdasági dolgozók, termelőszövetkezeti s parasztok, értelmiségiek és alkalmazottak legjobbjait kell párttaggá nevelni.

— A párt belső életét bevált gyakorlatunk szerint, a lenini normák alapján kell tökéletesíteni. Ennek fontos eleme, hogy minden pártszervezetben mindenkor biztosítani kell a párttagok szemé-:

A Központi Bizottság megvitatta és jóváhagyta a kulturális politika néhány idő- szérű kérdésével foglalkozó tájékoztató jelentést.

I. A- Központi Bizottság megállapította: művelődéspolitikánk alapelvei, amelyeket húsz esztendővel ezelőtt a „ Magyar Szocialista Munkáspárt 1957. júniusi országos értekezlete, majd ezt követően részleteiben 1958-ban a művelődéspolitikai irányelvek fogalmaztak meg, kiállták az idő próbáját. Ezeket az irányelveket érősítették meg és fejlesztették tovább a párt kongresszusai. A XI. kongresszusnak a kulturális kérdésekre vonatkozó határozatai és a párt programnyilatkozata ezekre az alapokra építve jelölte meg hosz- szabb távra a kulturális építés irányát és fő feladatait.

Az MSZMP a marxizmus— leninizmus orientáló erejével, következetes elvi irányító munkával, a nem marxista

lyes véleményének szabad kifejtését, és erre a vezetőségnek munkájában támaszkodnia kell. Az évenkénti beszámoló taggyűléseket úgy kell előkészíteni. hogy a párttagoknak módjuk legyen a fontos politikai kérdésekben véleményt nyilvánítani, s emellett személyes gondjaikat is megbeszélni.

— A párton belüli demokrácia a párt eredményes működésének egyik döntő feltétele, ugyanakkor alapja a közéleti és a munkahelyi demokrácia fejlődésének is. A szocialista demokrácia társadalmunkban akkor válik mind teljesebbé, ha a párt életében, egész tevékenységében a lenini elvekkel összhangban érvényesül a demokratikus szemlélet. ,

— A tagkönyvcsere igazolta

a Központi Bizottság korábbi' döntésének helyességét, hogy fokozott figyelmet fordít az alapszervezetek munkájára. A pártmegbízatások rendszerével továbbra is biztosítani kell a párttagság aktív részvételét a politikai munkában. Az alapszervezetek erősítsék

kapcsolataikat a pártonkívüli- ekkel, gyakoroljanak nagyobb hatást környezetük szocialista szellemű formálására, a politizáló légkör fejlesztésére.

— A párt és az ország előtt álló feladatok sikeres megoldásához elengedhetetlen eredményes szövetségi politikánk következetes folytatása. Ehhez kedvező lehetőséget teremt az a tény, hogy a XI. kongresz- szuson elfogadott országépítő céljaink nemzeti programmá váltak. Szövetségi politikánk eredményeire támaszkodva, a lehetőségeket jól hasznosítva tovább kell erősíteni a párt tömegkapcsolátait. Párton kívüli szövetségeseinket fokoIII.

nézetekkel folytatott elvi vitákkal gondoskodik arról, hogy a tudományos kutatás, az irodalom. a művészet, az oktatásügy és a közművelődés eredményesen segítse szocialista céljaink elérését. A párt fő politikai irányvonala a kulturális életben is kedvező feltételeket teremtett valamennyi haladó, hazáját szerető, alkotni és a közösségért munkálkodni kész erő összefogásához. E politika jegyében a párt a jövőben is minden lehetői megtesz a szocialista kultúra felvirágzása, a tudományok fejlődése, a műveltség terjesztése érdekében.

2. Pártunk számos dokumentumban fogalmazta meg a kulturális élet egyes területein jelentkező feladatokat.

Megfelelően halad a Központi Bizottság tudománypolitikai irányelveinek végrehajtása. A tudományos kutatás fejlődése meggyorsult és eredményeinek gyakorlati alkalmazása mind nagyobb mérzottan kell bevonni a közéleti munkába. Következetesen érvényt kell szereznünk annak a gyarkolatunknak, hogy pártfunkció kivételével minden tisztséget betölthetnek pártonkívüliek is. ha erre egyébként alkalmasak. A párt tömegkapcsolatainak fejlesztésében. szövetségi politikánk megvalósításában különösen jelentős szerepük van a tömegszervezeteknek, s tömeg- mozgalmaknak.

4. A XI. kongresszus megállapította, hogy a fejlett szocialista társadalom építése fokozott követelményeket támaszt a párttal, a párttagsággal szerbben. Ezzel összefüggésben a tagkönyvcsere során megváltak a párttól azok, akik valamilyen okból nem tudtak eleget tenni a növekvő követelményeknek A pártból ily módon — saját akaratukból, vagy az alapszervezet kezdeményezésére — a tagságnak 2,7 százaléka maradt ki. Ugyanezen idő alatt a pártépítő munka azt eredményezte, hogy a taglétszám nem csökkent, a tagkönyvcsere lezárásakor azonos volt az egy évvel korábbival; a Magyar Szocialista Munkáspártnak 1976. december 31-én 765 566 tagja volt.

5. A Központi Bizottság kötelezi a párt minden vezető szervét, hogy biztosítsa a tagkönyvcsere tapasztalatainak, a párttagok véleményének és javaslatainak szervezett hasznosítását.

A Központi Bizottság nagyra értékeli, hogy pártszervezeteink a tagkönyvcsere időszakában megnövekedett aktivitással dolgoztak; elismerését fejezi ki mindazoknak, akik e felelősségtelejes munka eredményes elvégzésében részt vállaltak.

tékben járul hozzá népgazdaságunk fejlődéséhez és társadalomépítő feladataink megoldásához.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a. Központi Bizottság tudománypolitikai irányelvei helyeseknek bizonyultak, s még hosszú időre megszabják az alapvető feladatokat. A tudománypolitika és a tudományirányítás néhány területén, elsősorban a műszaki és agrárkutatás-fejlesztésben azonban új követelmények és új feladatok is körvonalazódnak. A tudományos és technikai haladás nyomán a tudomány mindinkább közvetlen termelőerővé válik, az egyik legfontosabb népgazdasági tartalékunk, s egyúttal a hatékonyabb termelésnek és gazdálkodásnak, a versenyképes termékek gyártásának is fontos tényezője.

A gazdaságpolitikai célok fokozott érvényesítése, a kutató-fejlesztő tevékenység javítása megköveteli a szellemi és anyagi erők koncentrálását és a fokozott bekapcsolódást a nemzetközi tudományos munkamegosztásba.

A tudomány távlati fejlődése és a gyakorlati gazdasági feladatok megoldása a jövőben is megköveteli az alapkutatások növekvő mértékű támogatását. Az alapkutatások fejlesztése, a szakember- képzés feladatainak eredményes megoldása érdekében megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az egyetemi kutatás és oktatás feltételeinek javítására, kiemelt fejlesztésére.

3. A Központi Bizottság 1972. évi oktatáspolitikai határozatának és a XI. kongresszus iránymutatásának szellemében folyik a közoktatás fejlesztése. Csökkent az iskolák közötti színvonalkülönbség; a tárgyi és személyi feltételek javulásával emelkedett az oktatás színvonala; korszerűbbé vált az alapfokú oktatás és a szakmunkásképzés; előtérbe került a nevelőmunka; valamennyi oktatási szinten jelentősen emelkedett az esti és levelező tagozatokon tanulók szauna.

Társadalompolitikai céljaink megvalósítása, s ezen belül a felnövekvő nemzedék számára az egyenlő tanulási feltételek biztosítása még hosszabb időszakon át elsőrangú fontosságú feladattá teszi az általános iskolai oktatás színvonalának emelését és kiegyenlítését.

A Központi Bizottság rámutatott, hogy a következő években is a legfőbb feladat az 1972. évi oktatáspolitikai határozat végrehajtása, az új tantervek bevezetése, a feladatokhoz szükséges feltételek megteremtése. Ezek a folyamatok a közoktatás adott szerkezetének gyökeres megváltoztatása nélkül valósulnak meg. Az időszerű korszerűsítési munkálatokkal egy- idöben tovább kell dolgozni a fejlett szocialista társadalom követelményeinek megfelelő iskolarandszer tartalmi, pedagógiai, szervezeti és más kérdéseinek komplex kimunkálásán.

4. Társadalompolitikai feladataink megoldása szorosan összefügg a közművelődés és a művészetek fejlődésével. Fokozott erőfeszítéseket kell tenni a klasszikus és a mai kultúra értékeinek közkinccsé tételéért. Erősíteni kell a művelődés iránti érdekeltséget és felelősséget az egyénekben és a közösségekben egyaránt. Növelni kei1 a mai magyar művészet elkötelezettségét társadalmi valóságunk kérdéseinek szocialista eszmeiségű megválaszolása iránt.

A Központi Bizottság 1974. évi közművelődési határozata nyomán kedvező változás bontakozott ki a közgondolkodásban, a kulturális munkában. A kulturális, művészeti műhelyek közművelődési tevékenysége szembetűnően fejlődött. Az előrehaladás azonban nem egyenletes.

Alkotó művészeink többsége azonosult a párt politikájának fő vonalával. Több művészeti ágban erősödött a törekvés a szocialista életmód és erkölcs fő kérdéseinek, a dolgozó osztályok életének ábrázolására. s fokozódott az ilyen művek népszerűsége. Folyamatos feladat művészetünk szocialista eredményeinek kritikai elemzése, értékelése, új vonásainak bemutatása.

A marxista—leninista elmélet propagálása, az ideológiai kérdések folyamatos tisztázása, a szövetségi politika érvényesítése egymással összefüggő, egyidejűleg megoldandó feladat. Ez növekvő követelményeket támaszt a kulturális élet párt- és állami irányításával, a művészetpolitikai gyakorlattal, az alkotóműhelyek felelős vezetőivel szemben.

5. Művelődéspolitikánk céljai a nemzetközi méretekben folyó ideológiai harc és a kulturális értékek fokozódó cseréjének bonyolult feltételei között valósulnak meg. Tudományos és kulturális életünk tényezőinek fontos feladata, hogy nemzetközi síkon is helytálljanak és hozzájáruljanak a

haladás és a szocializmus eszméinek térhódításához.

Kulturális kapcsolataink a szocialista országokkal eredményesen fejlődnek, s arra törekszünk, hogy tartalmas együttműködés jöjjön létre az emberiség kultúrájának minden haladó képviselőjével. Népünk kész arra, hogy befogadja az emberiség múltjának és jelenének minden kulturális értékét és ugyanakkor büszkén tárja a világ elé saját alkotásait.

6. A Központi Bizottság megállapította: értelmiségünk magáénak vallja a szocialista társadalmat, alkotó munkájával támogatja építését, s ez megfelelőeh tükröződik kulturális életünkben is. Pártunk politikája, szocialista rendszerünk, értelmiségünk helytállása biztosíték arra, hogy kulturális fejlődésünk a jövőben is eredményesen folytatódik.

X

A Központi Bizottság a továbbiakban szervezeti és személyi kérdéseket tárgyalt és döntéseket hozott:

— Kozári József elvtársat, a KB pártgazdasági és ügykezelési osztályának vezetőjét más megbízatása miatt felmentette beosztásából;

— Karakas László elvtársat, a Központi Bizottság tagját kinevezte a KB pártgazdasági és ügykezvlési osztályának vezetőjévé;

— Ezenkívül ajánlásokat

fogadott el állami ásztségek betöltésére (MTI)

Adolfo Suarez spanyol miniszterelnök fogadta Santiago Carriilot, a Spanyol Kommunista Párt főtitkárát. Képünkön: Carrillo, a miniszterelnöki palota előtt az újságírók gyűrűjében

KOMZULTACIÖ

Szekér Gyula nyilatkozata

Ideológiai harc — eszméink védelmében

(Folytatás az 1. oldalról)

célprogramokban foglalt feladatok valóra váltása hozzájárul a KGST-tagországok gaz- • daságának további fejlődéséhez, az országok távlati és ötéves tervei megalapozásához.

Ötéves tervünk második évében vagyunk, de máris hozzáfogtunk a következő: az 1981—1985-ös évet felölelő tervidőszak munkáinak előkészítéséhez, a tervek nemzetközi összehangolásának megszervezéséhez. Az ülésszak jóváhagyta ennek programját.

A tanácskozás során egyöntetű volt a vélemény arról, hogy mindenekelőtt az energia- és nyersanyagellátás, a mezőgazdasági és az élelmi- szeripari termékekben mutatkozó szükségletek kielégítésének kérdéseivel kell foglalkozni.

A tanácskozás homlokterében tehát a növekvő energia- és nyersanyagszükségletek kielégítésének problémái álltak. Az energia- és nyersanyag- ellátás megoldása nem csupán a szocialista országoknál áll

a figyelem középpontjában, hanem a világ minden részében. Rendkívül összetett feladatokról van szó, és éppen ezért a megoldáshoz sokirányú tevékenység szükséges, a 31. ülésszak erőteljesen felhívta a figyelmet a belső erőforrások, elsősorban a szilárd fűtőanyagok és a vízienergia maximális hasznosítására, az atomerőművek gyorsított építésére, az energiahordozók feltárását szolgáló geológiai kutatások fokozására. Hasonló nyomatékkai szerepelt a gazdaságos és takarékos fűtőanyag-, és energiafelhasználás, az energiaigényes iparágak ésszerű telepítése, s mindennek érdekében a tagországok közötti együttműködés fokozása, az erők egyesítése. A legfontosabb energiahordozók a szén, az olaj, a gáz. az atomenergia. Az elsődleges energiaforrások bővítése mellett napjainkban rendkívül nagy jelentősége van a szóban forgó energiahordozók takarékos felhasználásának, a velük való ésszerű gazdálkodásnak.

K

orunkban, amikor a szocializmus már nem csupán eszme, amely jelzi a társadalmi fejlődés irányát, hanem realitás, a munkásosztály és a burzsoázia között folyó osztályharcban új vonásokat figyelhetünk meg. Régebben ugyanis a nemzetközi politika porondján az államok viszonyát túlnyomó többségben az egynemű osztályok küzdelme határozta meg: az egyik burzsoá állam a másik burzsoá állam ellen harcolt. Ma viszont két világrendszer áll egymással szemben, s két alapvető társadalmi osztály antagonisztikus ellentéte a nemzetközi politikában is alapvető ellentmondássá válik.

Korunk lényegéhez tartozik, hogy a burzsoázia és a munkásosztály — miután az már utóbbi is számos országban ónálló államisággal rendelkezik — a nemzeti keretek kozott folyó harc mellett mindinkább a nemzetközi küzdőtéren méri össze erejét. Ez többek között azt jelenti, hogy a fő ellentmondás már a nemzetközi politikában is döntő szerephez jutott. Ugyanakkor a két tábor nemcsak a gazdaság és a politika, hanem az ideológia területén is szemben áll egymással. Sőt napjainkban a két világrend- szer között húzódó ellentét a legerőteljesebben éppen az ideológiában jelentkezik.

Az ideológia a nemzetközi osztályharcban jelentős szerephez jutott. A békés egymás mellett élés elvének gyakorlati alkalmazása fokozta az ideológiai harc hevességét. A békés egymás mellett élés ugyanis nem jelenti és nem jelentheti a különböző —, s egymással alapvető ellentétben levő — ideológiák passzív egymás mellett létezését. Ezen a téren nem lehet békés egymás mellett élés. Az elmélet ugyanis éppen a tömegek gondolatát alakítja, s ez előbb, vagy utóbb cselekedetekben realizálódik. A békés egymás mellett élés tehát harcot is jelent. Jelenti a kapitalizmusból fakadó, a burzsoá ideológusok által terjesztett antimarxista nézetek leküzdését, de jelenti egyúttal azok haza! megnyilvánulásainak elutasítását is.

Napjainkban az ideológiai területen folyó osztályharc fokozódik. Az 1975-ös helsinki konferencia óta — hevesebb lett a nemzetközi imperializmus támadása a Szovjetunió és a szocialista országok ellen. Ugyanakkor gazdasági fejlődésünk növekvő intenzitása, a szocializmus építése nemcsak gazdasági és politikai, hanem ideológiai feladatok megoldását is követeli.

Ma már szertefoszlott a létező szocializmus katonai megsemmisítésének reménye, a világháborús összecsapás az egész emberiség számára súlyos kockázatot jelentene. Ma már milljók politizálnak a világon, milliók kísérik figyelemmel a nemzetközi politika eseményeit, ami azt mutatja, hogy rendkívüli módon megnőtt e vonatkozásban is a tömegek szerepe. A szocializmus megdöntésére irányuló burzsoá elképzelés napjainkban illúzió csupán. Ugyancsak hiú ábránd az enyhülés tartós akadályozása is. Az enyhülés objektív folyamat, amelyet olyan tényezők és törvényszerűségek segítenek elő, melyeknek hatása a jövőben sem csökken. Ezért kerül napjainkban előtérbe a fellazítás, az ideológiai diverzió.

A sokszor mestereségesen felfokozott szocializmusellenes kampány magyarázatát abban találhatjuk, hogy a haladó erők — elsősorban a szocializmus erői — előretörése nyomán világszerte növekvő imperialistaellenes mozgalmak terjedésének kívánnak ily módon gátat vetni. Ezúton próbálják a tőkésországok kommunista pártjainak tömegbefolyását csökkenteni, a kispolgári tömegeket félrevezetni. Teóriáikban a világpolitika fő erővonalainak elködö- sítésére és összekuszálására törekszenek. A külpolitikai kérdések megítélésében mellőzik az osztályszempontokat, az államokat társadalmi berendezkedésüktől függetlenül, terű-;

v