Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)

1977-06-22 / 145. szám

ÍV/oTcníí(S7or Rárfaon 1 Újító töreti vések a kultivnális napon A rárósi kulturális napok majd tanúi az Ipoly-parti sza- intéző bizottsága az idén badtéri színpadon, nyolcadik alkalommal rende- \ rendezvény lebonyolítása zi meg a szécsényi járás hat —t mint Telek Ervintől, a Ipoly menti községének nép- szécsényi járási hivatal köz­művészeti seregszemléjét. Az művelődési felügyelőjétől, öntevékeny művészeti együt- az intéző bizottság titkárától lesek nagyszabású bemutató- hallottuk — az eddigi bevált sorozatét vasárnap bonyolít- gyakorlat szerint történik, ják le a ráróspusztai kijelölt Egy-egy színpadra lépő cso- fürdőhely közelében. port maximum félórás ' mfi­A rendezvény iránt ez al- ^sorral szerepelhet, s teljesít­kalommal is rendkívül nagy érdeklődés mutatkozik meg. Nézők ezrei készülődnek, Sze­replők próbálnak már hóna­pok óta lázas szorgalommal a bemutatóra. Némelyiküket az az egyáltalán nem titkolt buzgalom vezeti, hogy az idén a tavalyinál jobban szerepel­jenek. s lehetőleg a mezőny — előkelőnek számító — első felében végezzenek. Ezt a célt azonban csak kemény munka árán tudja bármelyik együttes megszerezni. A tava­lyi 1 győztesek, Egyházasgerge, Nógrádszakál, Litke község csoportjai ugyanis minden te­hetségüket és erejüket latba vetik annak érdekében, hogy megismételjék múlt évi jó teljesítményüket. S ugyanez az elszántság mondható el az „aspiránsokról”, a ludányha- lászi, a mihálygergei, az ipolytarnóci együttesről is. ők sem tétlenkedtek az utolsó hetekben, nem sajnálták a próbáktól az időt és fáradt­ságot. Ezek után/ nem lehet kétséges: egészséges verseny­szellemű, színvonalas kultu­rális vetélkedőnek lehetünk menyük értékelésekor a mű­vészi színvonal mellett döntő mértékben veszik számításba az együttesek korszerinti és munkamegosztásbeli összeté­telét, a korábbi szereplések­hez viszonyított fejlődést. Az intéző bizottság az idén több figyelemre méltó újí­tással is jelentkezik. A talál­kozó közösségi jellegét kíván­ják erősíteni a közös ének­léssel, amely tulajdonképpen, mint más országos versenye­ken is tapasztalhattuk, a kul­turális seregszemle kezdetét jelenti. Valamennyi résztvevő csoport hetekkel ezelőtt meg­kapta a három népdal szöve­gét, hogy betanulásuk ne okozzon nehézséget egyetlen kórusnak sem. A közös ének­lés tehát az idén gazdagítja első ízben a rárósi kulturá­lis nap rendezvényét. Az újító törekvések ered­ményének tartják, hogy ez alkalommal a műsorok java, tematikus szerkesztésű. Mind­egyik egy meghatározott ve­zérfonállal rendelkezik, amelyre harmonikusan fűzhe­tő fel az óvodások, általános iskolások éneke, tánca épp­úgy, mint a KISZ-es fiata­lok, vagy az idősebbek játé­ka, dala, zenéje, a különböző műfajban fellépő szólisták produkciója. A műsorprogram előzetes ismeretében elmond­hatjuk, hogy az idei verse­nyen nagyobb arányban lesz jelerl a népi játék, például a tollfosztó, vagy a vásár. S. úgy érezzük, hogy ez a válto­zás nemcsak tartalmi jelentő­ségű; minőségi szempontból is javulást eredményezhet. Korábban sok nehézséget okozott a technikai felszere­lés hiányossága, ami eseten­ként fennakadást idézett elő a lebonyolításban is. Remél­hetőleg ilyenre az idén már nem kerül sor: központi Irá­nyítással, ultrarövid-hullámú adó segítségével bonyolítják le a rendezvényt. Megoldódott a kezdetben gondként jelentkező szállítás. Az intéző bizottság és a Vo­lán képviselőinek tárgyalásai, eredményesen végződtek s a Volán a korábbi évekhez ha­sonlóan kedvezményes áron különbusszal szállítja a köz­ségek szereplőit a rendezvény színhelyére és mentesítőjára­tokat biztosít. A. rárósi kulturális nap elő­készítése tehát rendben és időben megtörtént. Ezután már csak az időjárást kér­hetjük: fogadja kegyeibe a művelődni és szórakozni vá­gyó Ipoly mentieket! (ok) Nyolcadik osztályosok klubja Szól a zene, az asztalok kö­rül fiatalok ülnek, beszélget­nek, míg mások olvasnak, táncolnak. / — Nemrég ért véget a ve­télkedő — magyarázza Balogh Ferenc, a szécsényi járási mű­velődési központ igazgatója. — Most kötetlen foglalkozás van. Az elmúlt év szeptemberé­ben alakult meg a művelődési központban a nyolcadik osztá­lyosok klubja. — Klubunk célja — azon túl, hogy a, közoktatási, köz- művelődési Intézmények ki­csit közelebb kerüljenek egy­máshoz — a fiatalok részére szervezett keretek között mű­velődési programot biztosítani felkelteni érdeklődésüket az önművelés iránt. Szeretnénk elhinteni a művelődés iránti igényt. Az a véleményem, hogy az általános iskolás kor­ban kialakult szálak későbbre is megmaradnak a fiatalok és a művelődési ház között — vélekedett az igazgató. — Örülök. Viogy a gyerme­kek részére megszervezték a klubot — magyarázza Lukács Zsuzsanna tanárnő, a tanulók osztályfőnöke. — A nevelési folyamatot, amit mi az isko­lában elkezdtünk, itt tovább viszik. A művelődési ház, le­hetőségeit kihasználva kiegé­szíti az iskolai nevelést — Én azért szeretek ide járni. mert jól kibeszélget­hetjük magunkat olyanokról, ami minket, 14 éves lányokat és fiúkat érdekel, — mondja Mázán Tünde. — Miről beszélgettek? — Közösségről,, iskolai élet­ről. barátságról, fiúk és lá­nyok kapcsolatáról, arról hogy mikor és hol, hogyan ü- lik viselkedni. — Nagyon jól érezzük ma­gunkat — veszi át a szót Lu­gosi Attila —, minden héten pénteken 4 órától 6 óráig tartjuk a foglalkozásokat. — Mindjg érdekes és színes programot biztosítanak ré­szünkre — magyarázza Zib- riczki Beáta —. ma például helytörténeti vetélkedő volt. — Hogyan készül a klub programja ? Erről Kurunczi Márta így beszél: — Az év elején megkér­dezték, hogy miről szeretnénk hallani. Mi az, ami minket érdéke! ? A gyerekek elképzelése, vá­gya fogalmazódott meg a münkatervben. Bekerült olyan program is, aimt a ser­dülők arculatát, személyiségét alakítja, formálja. A művelő­dési központ épít a gyerme­kek öntevékenységére. Prétor Edit mondja: — Azért szeretek idejárni, mert őszintén elmondhatunk mindent. Ügy érezzük, hogy a klub a miénk, és amit csi­nálunk, magunknak csinál­juk. A gyermekek sziveden vé­geznek társadalmi munkát, ez derült ki Galcsik György sza­vaiból, amikor arról szól, hogy rendbe hozták a ház környékét. — Neked melyik foglalko­zás tetszett — Megnéztük a Déryné Színház előadásában a Bánk bánt. Utána megbeszéltük. Én úgy érzem, hogy nagyon sokat tanultam ezen a beszélgetésen — vélekedik Szabó Ildikó. Nagy Erikának viszont Har- sányi Gábor műsora tetszett. — Sok kisfilmet is vetíte­nek a foglalkozáson, melyek nyomán komoly vita Alakul ki köreinkben — mondja Verebesi Iván. — A nyári hónapokban ki­rándulást szervezünk — újsá­golta Bozsó Gábor. Szécsényben a nyolcadik osztályosok klubjában a gyermekekben kialakul a klubfoglalkozás igazi értelme, amely tartalomban közelebb hozza őket egymáshoz, az Irodalomhoz, a képzőművé­szethez. Megismerik a szabad idő kulturált, tartalmas el­töltését, hogy aztán felnőtt fejjel ennek szellemében él­jenek. Sz. F. VÉGH ANTAL ^ JÉGZAÍiAS t (REGÉNY) 9. Az intéző az ajtóhoz lépett, elfehéredett, ki akart ugrani. Misa nem engedte! Az intéző könyve tele volt! — Ide a könyvet, amibe Mindent beleírt, ki mit vitt mindent felírtál! — Letegez­el. Még azt is, aki egy hát te. — Ki vagyok én mostan- szalmát kötött a szérűn. Az tói? Halljam! intéző eltűnt... A könyv is — Kun Mihály elvtárs! — odavan! Azt beszélik, most dadogta az intéző, negyedik napja elment Kun — Mondd hozzá azt is, hogy Mihály lakására, fenyegette forradalmár! Misát, ha nem megy a juh Az intéző mondta. után, baj lesz. — Honnan tudod te azt — Misa! Sok van a rováso- dyen pontosan, Sándor? dón, az ember életében eljön kérdezték az emberek. az idő, amikor számot kell — Én ne tudnám? Ott vol- adjon arról, amit rábíztak! tam Misánál akkor este. Ami­Misa felállt a asztaltól, oda- kor jött az intéző, behúzód- ment az intéző elé, összehúz- tam a felső szobába, de az ta a szemét. ^ ajtót nyitva hagytam. A sö­— Ide figyelejen, intéző! tétben nem lehetett belátni, Én többet magának nem va- de én láttam és hallottam gyök Misa! Aki énbelőlem mindent. még egyszer cselédet akar _ Elbújtál, Sándor! Azt csinálni, azt én megfojtom ... ha utána meg kell döglenem, akkor is. — Adod te még lejjebb is, Misa! — Én Kun Mihály elvtárs vagyok! — Felvette a botját. — No, ki vagyok én? NÓGRÁD - 1977. június 22., szerda T gondoltad, nem jó. ha ott lát .az intéző, mert felírja a ne­ved. — Soha! Eltűnt! — Vízre tettétek, ugye? így beszélgettek akkoriban az emberek a hídépítésnél ebédszünetben. Nem kevered­tek össze. A gazdák külön, a szegényemberek is külön. Az Ormánság ősi központjában — Sellyén — szabadtéri múzeumot alakítanak ki, ahol a helyi népi építészetnek állítanak emléket. A híres Ormánság-kutató Kiss Géza nevét vi­selő sellyei múzeum központja a jellegzetes talpas ház. Ez a gerendakoszorúra épített, vesszőfonatú és sárral tapasztott épület — a gyakori árvizek miatt — mozgatható volt. Budapesti séták fi Mezőgazdasági Múzeum 1896-ben Darányi Ignác földművelésügyi miniszter rendeletben intézkedett a Magyar Mezőgazdasági Mú­zeum létrehozásáról. Az új intézmény első gyűjteményét, s épületét is az Országos Millineumi Kiállítástól örö­költe. Az épületcsoport ro­mán, gót és barokk stílusú épületrészekből áll, melyek különös egységet alkotnak. A városligeti tó ölelte vár­ba, boltíves, keskeny hídon keresztül juhatunk. A vala­ha leereszthető farácsos vár­kapu, mindig nyitva áll. A termek gótikus oszlopfői alatt, a reneszánsz, barokk kupolák mélyén, a zegzugos középkori hangulatot idéző bástya torony árnyékában, a közel kétezer négyzetméternyi kiállítási te­rület, sziknek bizonyult az évek során. S mint minden igazán nagy múzeumunk, a mezőgazdasági is kinőtte ere­deti épületét, s kiállításaival az ország különböző vidékeire költözött. Keszthely, Sümeg, Kecskemét, Soroksár, Szilvás­várad adott otthont az értékes gyűjtemény egy-egy részének. S idén Lajosmizisén és Kalo­csán is új állandó kiállítás A hídépítésnél Bálint hol az egyik csoporttal ebédelt, hol a másikkal. A szegények lelkesedtek érte, a gazdák tar­tottak tőle. Ebéd után Angyal Sándor engedélyt kért Bálinttól, hogy hazamenjen, van egy kis dol­ga. Ha a gazdák el is marad­tak a munkáról, ók sose. Megkérdezték tőle, hogy mit keresett akkor este Kun Mi­sánál? Ahogy Angyal Sándor el­ment, az emberek még egy ideig az intézőről beszéltek, meg a juhász Kun Misáról. Hogy az a Misa már ezelőtt is ... Egyszer egy csendőr — valami lopás miatt — bilin­cset akart tenni a kezére. Ö meg szétvetette a lábát, ma­rokra fogta a botot: — lehet, csak közelebb kell jönni! — mondta. A csendőr nem ment... Azt mondta: Misá­nak nincs semmi bűne, nem volt benne a lopásban ... Kun Misával nem jó kikez­deni, Bálint ebéd után a rönk­faragókhoz ment. Jól érezte magát. Az ebédet ma Elvira hozta, tegnap a mama. Apa eszik a szilkéből, Bálint szed magának- a tá­nyérba. Ha anya jön, mindig sze­retne valamit mondani, de nincs rá alkalom, egymáshoz közel ülnek az emberek. Tegnap is elmenőben csak nézte a fiát és azt mondta: — Fiam! Fiam! Bálint tudta, mit jelent ez, vidám képet vágott: — (Na, anyám, ugye hogy csak lesz itt híd,, nyílik. S még így is itt a Városliget egyik leghangula­tosabb helyén a Vajdahunyad- vár húsz termében seregnyi az értékes, izgalmas látnivaló. A reneszánsz épület föld­szintjén a magyar pásztorélet elnevezésű kiállítás hangula­tos diorámáiban, a gulyás, a csikós, a kanász eszközei, felszerelései, hitelesen valla­nak a múlt századi rideg ál­lattartás szépségeiről, nehéz­ségeiről. Ugyanitt látható a sertés, a szarvasmarha és a juhtenyésztés kiállítása. A híres magyar ménesek: Kis­bér, Bábolna, Fogaras em­léktárgyai, s a lófajták szo­borgyűjteményei is. A kitö­mött állatok, gyerekeknek, felnőtteknek, szakembereknek és laikusnak egyaránt izgal­mas látnivalóul szolgálnak. A kis előcsarnokban a fa- és vasekék fejlődésének tör­ténetét követhetjük végig a XVIII—XIX. században, A gó­tikus épület földszintjén pe­dig a mezőgazdasági erőgépe­ket, a lokomotív és a lokomo- bil működőképes modelljei­nek segítségével ismerhetjük meg. A múzeum talán leglátvá­Az anya arrafelé nézett, ahol a hid épült. — Te tudod, fiam... — Nem a hídra gondolt. — „Gyereke van, a pap felesé­ge, te tudod, fiam!” Beszélni kellene erről, de mikor? Hajnalban kél, jön a hídhoz. Este hazamennek, megva­csoráznak; alig időznek egy kicsit, Bálint szedelőzködik, minden este megy! Az a csuda, hogy a szájára nem vette még őket a falu. Mi lesz ennek a vége? Zsuzska szép és kedves. Azon nem lehet csodálkozni, hogy Bálint megszerette. Apa és anya úgy beszélgettek, hogy a lányok ne hallják. Apa keményebb: — Ha szeretik egymást, ak­kor nem számít! Mással is megtörténhet, hogy elvált. — Nemhogy elébb megis­merkedtek volnál Nem sze­rencsés ez így se Bálintnak, se a tiszteletes asszonynak. Az se szerencsés, hogy ép­pen őszre esik a hídépítés, meg hogy ősz után tél követ­kezik, jeges árral, ami nem épülő hídnak való. fezért kell igyekezni, szor­galmazni a munkát. Bálint néha beállt a fara­gók közé, megfogta a sze- kercét, mint a többiek. Néha fel-felnézett, úgy, hogy a tor­nyot láthassa. Jó érzés a templomtornyot látni és arra gondolni: aki ott lakik a fe­hér templom árnyékában, az az övé. (Folytatjuk) nyosabb kiállítása a gótikus épület emeletén látható. A vadászati kiállítást az ősember barlangrajzai vezetik be. Majd valósághű terepasztalokon a foglyok, fácánok, nyulak ki­tömött példányai szinte ko­ránk varázsolják természeti környezetünket. A mufflcxn, zerge-, dámszarvas-, őz-, vad- d isznócso por tok pedig már- már félelmet keltőén valósá­gosak. S akit a halászat, vagy a vizek világa érdekel, a ki­állítás diorámáiban a vízi ál­latokban, s a halászat eszkö­zeiben is kedvére gyönyör­ködhet. A külföldön is híres Vastagh-féle éiethű állatszob­rokon pedig a régen és nap­jainkban tenyésztett állatfajok tanulmányozhatok. S akit a borkészítés titkát vonzanak, a gótikus épület pincéiben bepillanthat a szü­retelést préselés, szűrés és terítés műhelytitkaiba, s meg­ismerheti a világhírű tokaji borok készítésének módszere­it. A múzeum leghíresebb gyűjteménye az a vadásztró- fea-kiáliítás, melynek darab­jai hazai és nemzetközi ver­senyeken eddig 113 díjat nyer­tek. Az állandó kiállítások között tehát szinte mindenki találhat magának kedvének, érdeklődésének megfelelőt. S ha mégsem? Akkor a múzeum jelenlegi ideiglenes kiálítását bizonyá­ra örönímel fogja végignézni. A városligetben az öreg gesztenyefák alatt, hétfő ki­vételével mindennap tíztől fél ötig nyitva tartja kapuit a Mezőgazdasági Múzeum. Ké­résre tárlatvezetéssel, me­zőgazdasági szakfilmek vetí­tésével, rendelkezésre állnak ennek a világon egyedülálló, a mezőgazdaság minden terü­letét, ágazatát, átfogó gyűjte­mény teljesebb megismerteté­séért. D. K. Mai tévéajániatunk 20.00: Ketten a tavon. Walter Matthias Diggelmannt úgy tartja számon az irodalom­történet, mint a jelenkori haladó svájci irodalom képviselőjét. Éles társadalombírálata, a polgári osz­tály életének nagyító alá helye­zése, konok igazságkeresése elve­zette a marxizmus iránti rokon- szenvig, érdeklődésig. Modern elbeszélő, nemcsak stí­lusát, de műfaji sokrétűségét — gyakran ír hangjátékot, tévéjáté­kot — és módszereit tekintve is — szívesen él a dokumentumok­ban fellelhető hiteíés adatokkal, tényekkel, történetekkel. Ketten a tavon című drámája ugyancsak egy újságban megjelent cikksoro­zatra épül. Epstein főszerkesztő egy tóparti házban él fiával és feleségével. A házasságot a gye­rekkel szembeni kötelesség tartja már csak össze. A fiú, Oliver, egy napon visszaérkezik a Zürichi tó partján levő csónakházból. Az a lány, azonban, aki vele volt — eltűnt. Epstein — Mensáros László, Sylvia, a felesége — Várad! Hé­di. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom