Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)

1977-06-22 / 145. szám

Ahol a divat készül Gyermekrstfoacsaiádok - Lesz-e eredeti farmer 7 Szeretne ön divatosan öl­tözködni? Naná! Melyik nö nem szeretne? Csakhát... Csakhát: sok-sok felkiáltó­jellel és savanyú mosollyal. Mert a divat ugyebár termé­szeténél fogva szeszélyes, az állandó robbanásod a nyug­hatatlan forrongás jellemzi. Az egyik évben hosszú, a másikban rövid, egyszer glok- nis szoknya, aztán hirtelen szűkre szabott. Felhajtunk, levágunk, toldozgatunk, mi­közben irigy szemmel vizsgál- gatjuk a divatlapokból gond­talanul ránk mosolygó ma­nökeneket. És azonnal fel­mérjük pénztárcánk teherbíró képességét. Ettől aztán még rosszabb hangulatba kevere­dünk és nagy ívben kerüljük az üzletek tájékát. — Az előrejelzések, a di­vatprognózis szerint elkesere­désre semmi ok — mondja Nyúl Gyuláné, a Salgótarjáni Ruhagyár- divattervezője, aki a közelmúltban a Hotel In- tercontinentálban tartott di­vatbemutatón tájékozódott a várható divatirányzatokról, az őszi-téli v „módiról ’. — Amit a Magyar Divatin­tézet felvonultatott, minden­ki számára megnyugtató le­het. Az idén ugyanis minden divatos, ha megfelelően, egyé­niségünkhöz szabottan visel­jük. Láttunk sok klasszikus vonalvezetésű ruhát, kabátot, továbbra is divik a folklór modern változata, a népmű­vészeti hagyományok feleleve­nítése. A sportos viseletek kedvelői is válogathatnak az ezernyi zsebbel, tűzéssel, gombbal díszített termékek közül. Divat a nadrág és a tunika, a bő vonalú réteges öltözködés. A felhasított szűk szoknyák és a bő vona­lú gloknis szoknyák jól meg­férnek egymás mellett. S. bár a nyugati divatdiktátorok a mini feléledését rebesgetik, nálunk a térdet takaró hossz a módi. Divatbemutatók, divat­irányzatok. sziporkázó ötle­tek. Mit tud mindebből meg­valósítani a tervező? Milyen divat készül a Salgótarjáni Ruhagyárban? — Nálunk a legfőbb prog­ram a gyermekruhák válasz­tékának bővítése, a hat-tizen- két éves korú gyermekek ru­határának összeállítása. Hi­szen ez a terület meglehető­sen elhanyagolt volt hosszú ideig. A praktikusság alapel­veit figyelembe véve gyer- megruhacsaládokat készí­tünk. Ennek az a lényege, hogy egyfajta anyagból egy­mással variálható többféle ruhadarabot tervezünk. Irrie egy kis ízelítő a ké­szülő modellekből; kordbár­sony anyagból kötényruha, kabátruha. kapucnis kis ka­bát, nadrág, mellény, s hoz­zá virágmintás blúz, amely­nek anyagát, az egyes dara­bok díszítéséhez is felhasz­nálták. Kék farmerból újabb ruhacsalád; nadrágszoknya, nadrág szoknya, mellény, kis- ruha. A tervek szerint a ru­hagyár ezekkel a termékekkel mutatkozik be az őszi BNV-n. És, akik a ruhákat, a mo­delleket varrják? t Göndics Sándorné, a minta­készítő csoportban dolgozik. Keze alól szebbnél-szebb ru­hák kerülnek ki. — Felnőtt- és gyermekruhá­kat egyaránt készítünk, és sokszor nagyon nehéz eldön­teni, melyik tetszik legjobban. Nem biztos, hogy azt visel­ném az utcán, amelyet itt a legszebbnek tartok. Az öltöz­ködésben mindenkor az egyé­niség és az évek száma a meghatározó. A „fiatal öre­gek” és az „öreg bakfisok” egyaránt) rossz hatást kelte­nek. .. Kálmai Lászlóné: — Az én korosztályomnak, a középko­rúaknák az angolos ingruhá­kat ajánlom, jól viselhetők, kényelmesek. A fiatalok az üde, fodros, csipkés, hímzéses romantikus ruhákban, blú­zokban tetszenek a legjobban. De ugyanez tetszik-e a fia­taloknak? Laczkovics Edit, Varga Ka­ti és Vigh Ágijes első éves varrónőtanulók véleménye kicsit határozatlan. Sok szép ruhát látnak maguk körül nap mint nap, ám a legked­veltebb öltözékük mégis a nadrág. S. ha lehet farmerból. — Eredeti farmerból — te­szik hozzá. Fáklya-tájékoztató Tavaly a francia televízió­ban szovjet hetet, az idén xa szovjet televízióban francia hetet rendeztek. A francia te­levízió hete záróaktusakénj, Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a moszkvai tévében elhangzott beszédét közli a Fáklya leg­újabb, 12. száma. A Szovjetunióban nyilvá­nosságra hozott és vitába bo­csátott alkotmánytervezetet részletes cikk ismerteti. A jú­nius 19-én megjelent lap mel­lékletet is tartalmaz. Ez közli Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának. az alkotmánybízottság elnöké­nek az SZKP KB május 24-i pléniumán a? új szovjet al­kotmánytervezetről tartott előadói beszédét. Ugyancsak a mellékletben olvasható Leonyid Brezsnyev­nek a leszerelésről, a szovjet —kínai és a szovjet—japán kapcsolatokról, az Asahi Shinbun japán lap főszerkesz­tőjének adott interjúja. Képekkel gazdagon illuszt­rált riportban számol be a Fáklya1 a Csuvas _ASZSZK életéről: ellátogat a csebok- szári gépgyárba, az elektro­mos mérőkészülékek gyárá­ba és a T—330-as hernyótal­pasokat készítő traktorgyárba. A Csuvas ASZSZK és Heves megye között fennálló, egyre gazdagodó testvén kapcsolat­ról, a csuvas kulturális élet­ről, s fővárosuk távlati fej­lesztési tervéről, a magyar és csuvas nyelvészek közös munkájáról olvashatunk a többi közt. Riport vezet el Andrijan Nyikolajev űrhajós, a Szov­jetunió kétszeres hőse szülő­falujába, Sorselibe. A Fáklya-vetélkedő döntő­jén holtversenyben díjat nyert második brigádot a lap mostani száma mutatja be. Cikksorozat indul a szocia­lista demokráciáról. A kilenc folytatásban megjelenő téma első részét közük a Fáklya. Élénk vita a termelési osz­tályon, azon ^egyszerű kérdés kapcsán, hogy: — Várható-e a jövőben, hogy a Salgótarjá­ni Ruhagyárban eredeti far­mernadrágokat gyártanak? Most is sok farmeranyag­ból készült termékük van. Sőt! A SZÖVÁRU megrende­lésére ezer darab farmerszok­nya készül importanyagból. De, hogy farmernadrágok gyártására mikor kerül sor? Ez a jövő zenéje... Végezetül talán a legfon­tosabb kérdés: — Kaphatók-e az üzletekben a Salgótarjáni Ruhagyár termékei? A gyermekruhacsaládokBól sokat rendelt a kereskede­lem, így találkozhatunk velük városunk áruházaiban is. A felnőtt mintadarabok és leg­frissebb modellek pedig ked­vezményes áron megvásárol­hatók a ruhagyár üzletében, amely a régi vasútállomás épületében kapott helyet. —vkm— Az orenburgi ötödikrsoritm* Ez a munka küldetés., A gázvezeték csöveinek szállítása a Kárpátokban, Az orenburgi gázvezeték építését a „leg”-ek munkájá­nak nevezik: a leghosszabb gázvezeték, a legvastagabb csőfal, a legnagyobb gáznyo­más. És mindez igaz is: sorol­hatjuk az imponáló számokat, 2700 kilométeres csőkígyó, Orenburgtól Husztig, 1420 mil­liméter átmérőjű cső. Két éve kezdődött — Amit a „iegebbnek” tar­tunk — összegez Placskó Jó­zsef, a Petrolber létesítmé­nyi főigazgatója Ivano-Fran- kovszkban — az a hét szocia­lista ország együttműködése: öt szakaszon öt ország mun­kásai, szakemberei tevékeny­kednek. A tagországok kor­mányai három éve döntöttek a munkáról, s két évvel ez­előtt, nyáron jelentek meg az első építők. A vezeték jelentőségéről a bogorodcsányi telepen Bagdi Márton gázmérnök így be­szélt: — Ahhoz, hogy hazánk gázszükségletét 1980-ban fe­dezni tudjuk, az eddigieken felül évi 2,8 milliárd köbmé­ter földgázra van szükségünk. A Szovjetunió .tudja biztosí­tani az igényeket, csupán az volt a kikötése, hogy ki-ki vegyen részt az építkezésben. A magyar csoport az ötödik szakaszon dolgozik. Első állo­másunk Guszjatyin, a máso­dik Bogorodcsányi, a harma­dik Huszt. A feladat nem könnyű: három kompresszor- állomást, vasúti kirakókat, la­kásokat a kiszolgáló személy­zetnek, s ezekben a megfelelő szociális és kommunális léte­sítményeket építünk. A vállalkozás valóban nagy, az 1700—2000 magyar mun­kásra a nagy távolságok, mértékek igényes, nagy fel­adatot rónak Szigeti János, a guszjatyini telep párttitká­ra az elsőkkel érkezett az építkezésre: — A legfontosabb az volt, hogy mindenki tudja, mi a dolga. Így először is megma­gyaráztuk: ez a munka kül­detés. A legtöbben csak any- nyit tudtak: jó lesz a kere­set, jók a munkafeltételek. De ahhoz, hogy tartani tudjuk a határidőt, messze az btthon- tól is jól, szervezetten dol­gozzunk, ahhoz a legfontosabb a minden nehézséget legyűrő, fegyelmezett munka vol. A válogatott csapat A pionírok megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy ma kitűnő körülmények között dolgozhatnak a magyar sza­kasz építői. Huszton az ÉPFU ottani vezetője. Bakó Endre mondta: — Ha számolunk, hamar kiderül, hogy az orenburgi építkezésen a magyar munká­sok 50 százalékkal magasabb termelékenységet érnek el, mint otthon. Pedig itt nem­egyszer 30 vállalat munkáját kell egyeztetni! Van-e titok? Hegyet kell elhordani, mo­csarat lecsapolni. Dombháton, kövek között küzd ember és gép. Szeszélyes az idő, zord a tél, forró a nyár. Még kell birkózni a honvágy érzésé­vel, a család utáni vággval. Vajon mi az, ami mégis hajt, és bizonyításra serkent? Beg- lé László kubikus magyaráz­— Végtére nem magunknak dolgozunk! Páll Béla Guszjatyinban a három építkezés tapasztalatait összegzi: — Hetvenötben alig tudta valaki, mire is vállalkoztunk. Először feltámadt a virtus, IIUtUIIIHIiillliilUIIUllllillll Lehúzták a rolót! Nincs nyári szünet — ez lett volna egy riport mottója. Szerettük volna bemutatni: hogyan zajlik nyáron a KISZ- alapszei vezetek élete, milyen események, programok között válogathatnak a fiatalok. Ehelyett meg kell elégedni egy beszélgetés siralmas tanulságaival. A balassagyarmati járási KISZ-bizottság vezetői — aki­ket ötletért, javaslatért kerestünk fel — ‘mindenekelőtt őszinték: Lehet ugyan jó „nyári munkát” végző alapszerve­zetet is találni — főleg lakóterületen —, de ahogy mondani ézokás, nem jellemző. Bemutatásuk hamis képhez vezetne, csak a papírformát igazolná. Ez pedig nem célunk! Sorra vesszük a lehetőségeket, csak ugyanoda lyukadunk ki. A tisztségviselők — kevés embert érintő — nyári vezető­képző táboraihoz, a kiránduláshoz, az eléggé siralmas sportprogramhoz. Ezzel pedig mintha elvágták volna. Miért? Pangás van, lehetetlen összehozni az embereket — ez a válasz, Rögtön idézzünk a beszélgetésből egy példát. Az Edzett ifjúságért tömegsportmozgalom keretében rende­zett járási atlétikai versenyen öt versenyző és hat verseny­bíró jelent meg. Tömegsportmozgalomról (!) lévén szó, kí­nosak ezek a számok. A magyarázkodás szerint két személyből áll a 5árási KISZ-bizottság apparátusa, ez is az okok közé tartozik. De hol vannak az aktivisták? A válasz ezúttal sem reményteli. Kevesen vannak — nemcsak a sporttal foglalkozók —, az érdektelenség, a lanyha munka miatt ők is „odébbállnak". Nem lehetne ezt ellenkező előjellel tenni? Nevezetesen: azt a néhány lelkes, cselekvésre kész fiatalt arra ösztönözni, hogy a többieket is „magukkal ragadják”? Kitartás és munka kérdése ez persze. Ha nem is az elsőként idézett, de a legelőször elhang­zott érv szerint a KISZ-munka csendes pihenőjének egyik oka a megszaporodott mezőgazdasági munka, a nyári csúcs. Nem egészen világos, akkor miért most rendezik a termelő­szövetkezeti ifjúsági napokat? Az őszinteség ezúttal sem imarad el, mellébeszélés nem kozmetikázza a tényeket. Az időzítéssel maga a járási KISZ- bizottság sem ért egyet, s a rendezvénysorozat vége felé így nyilatkoztak; „megyeget, papírforma szerint”. Ami még a tényékhez tartozik: a KISZ-munka szünetét egyébként sem lehet a nyári csúcsmunkákra fogni. Egyszerűen azért, mert a balassagyarmati járás negyvenként KlSZ-szervezeté- ből csupán öt a termelőszövetkezeti alapszervezet, egyéb­ként is csekély létszámmal. Az ifjúmunkásnapok májustól októberig tartanak Nóg- rád megyében. Erről valahogy úgy vélekednek a balassa­gyarmati járási KISZ-bizottságon: egy kivételével csak ki­helyezett . részlegek dolgoznak, „gyáraink nincsenek”. Lehet ez felmentés, ok a közömbösségre? Semmiképpen! Mert ha „gyárak” nincsenek is, de vannak KISZ-es fiatalok, ifjú­munkások. Egy nagyobb szabású rendezvény került még szóba — mint terv 1— az Edzett ifjúságért tömegsportmozgalom já­rási kézilabdatornája. Csak ne jusson a dicstelen atlétikai verseny sorsára. Habár — mint mondták — a kollektív ver­seny, a csapatjáték iránt nagyobb az érdeklődés. A járási KISZ-bizottság apparátusa persze a nyáron sem pihen. Sok munkát ad az újrakezdés előkészítése, a kü­lönböző tisztségviselők, vezetők képzése. A jövő évi munka érdekében. így a nyári szünet a színházhoz hasonlít: „lehúzták a rolót”, becsukták a kapukat — csak a „művészbejárón” közlekedők dolgoznak. Jól van ez így? Aligha. A sportfelelősök, kultúrosok, Ifjú Gárda-vezetők száma csekély. A járás negyvenkét alap- szervezetcnek viszont több mint ezer tagja van. K. Kelemen Gábor A magyar munkások ezerfős éttermében Bogorodcsányiban. — „Válogatott csapat” jött ki erre a munkára, a több­ség bizonyított is. Elmondha­tom: ezen a munkán az a szó, hogy lehetetlen — isme­retlen. Hogy a kép teljesebb le­gyen, idézzük a műszaki el­lenőrt, Bodnár Mihályt, aki jó néhány házai építkezésen szerzett tapasztalatokat. Az előzőkhöz fűzte gondolatait: — Itt az embernek össze kell szedni magát és vala­mennyiükben ott a vágy, hogy bizonyítsanak. Nincsenek szu­peremberek,. nincsenek hősök, egy munkára kész^lelkes ma­gyar „csapat” dolgozik itt. A fenti gondolatot erősítet­te meg Guszjatyinban Né­meth László telepvezető és Horváth Béla főépítésvezető ami aztán lassan átalakult bizonyítani akarássá. A hősi korszak, az otthonteremtés, a hórukk után eljutottunk oda, hogy ma már önállóan dön­teni tudó emberek alkotják a munkáskollektívánkat. Dolgozó nagykövetek Jó lenne sorolni a neveket, mind az 1700 emberét, akik dacolnak a Zbrucs, a Szeret, a Rika vizével, két esztende­je munkával írják a nagysze­rű krónikát.' Nagyköveteink ők, akik a barátságot, az együttműködést, a kölcsönös egymásrautalságot vállalva bi­zonyítják az internacionaliz­mus eszméjének erejét. f b. I. NÓGRÁD — 1977. június 22,, szerda i

Next

/
Oldalképek
Tartalom