Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)

1977-05-11 / 109. szám

Hogyan támogatják a művelődést? Egv tájékozódás tapasztalatai a mezőgazdasági termelőszövetkezetek ben Fejezet a magyar zenetörténetből A 80 éves Kása A MEZÖGAKDASÄGI Ter­melőszövetkezetek Nógrád me­gyei Szövetsége felmérést ké­szített a szövetkezetek műve­lődési költségvetéséről. Töb­bek között arra voltak kíván­csiak, hogyan használják fel a szövetkezetek közművelődési célokra a rendelkezésükre álló összegeket, hogyan terveznek, s hogyan valósulnak meg a tervezések Nos, a tapasztalatok rend­kívül vegyesek, A skála a kiemelkedő és jó eredménnyel dolgozó szövetkezetektől az egészen gyengékig terjed. A legjobbak között említhetjük — ha a rendelkezésre álló pénzösszegek és a művelődés­re fordított kiadások arányait vesszük figyelembe — az ér­sekvadkerti, a nógrádi, a mát- ramindszenti, az endrefalvi, a palotási és a homokterenyei termelőszövetkezetet. Némelyi­kük még a tervezetten felül is költött nem is akármekko­ra, hanem több ezer forint összeget tagjainak, alkalma­zottainak művelődésére, szó­rakozására. A többség azon­ban még a törvényesen meg­határozott, személyenként 750 forintnyi 6zociális-kulturális összeget sem használta fel. Ez alól nem kivétel több olyan termelőszövetkezet sem, ame­lyik egyébként közös fenntar­tásban, vagy folyamatos tá­mogatással működtet közmű­velődési intézményt, kultúr- házat, klubkönyvtárat. Mindezek a tapasztalatok azt mutatják, hogy sok min­denben mutatkozik még gond a termelőszövetkezetek háza • táján. Közelítve a voltaképpe­ni kérdéshez: még nem min­denütt sikerült a mai köve­telmények szerinti rangra emelni a művelődést, nem mindenütt értelmezik helye­sen a párt közművelődés-po­litikai határozatát. Ebben ugyanis a következőket ol­vashatjuk: „Társadalmi-gazda­sági életünk olyan fontos kö­zösségeinek, mint a termelő- szövetkezetek, fontos feladata a tsz-parasztság szakmai, po­litikai, kulturális színvonalá­nak emelése is.” Világos be­széd. A tsz-ek vezetősége egyet is ért vele elméletben, gyakrorlatban viszont — tisz­telet a kivételnek — megle­hetősen keveset tesz érte. — MIVEL MAGYARÁZ­HATJUK a tsz-eknek ezt a magatartását? — kérdeztük Ivitz Zoltántól, a tsz-szövet- ség oktatási és közművelődé­si feladatokkal foglalkozó munkatársától. — A tez-vezetők elsősorban a szabályozókra hivatkoz­nak, amelyek közvetve hatás­sal vannak a művelődési ki­adások nagyságára is. Hivat­koznak aztán az anyagi ne­hézségekre, mondván, nehéz volt a gazdasági év, kevés nyereséghez jutottak. — A felmérés azonban nem csak arra derített fényt, hogy termelőszövetkezeteink nagy része minimális összeget for­dít közművelődésre, hanem ar­ra is, hogy több helyen egyál­talán nem is terveztek külön ilyen kiadást. — Ez valóban előfordult, A tervezés egyébként is nagy gondot jelent számunkra. Eléggé általános ugyanis az a gyakorlat, hogy szövetkezete­ink utólag a kiadások meg­történte után í'-ják be az ösz- szeget, azt állítván, hogy az előző évben ez volt a terv. A gondolatot továbbvíve pedig arra a következtetésre jutha­tunk, hogy azokon a helyeken is költöttek a művelődésre, ahol nem készítettek tervet, csupán az összeget külön nem jegyezték fel. — Meglehetősen kacifántos, és nehezen áttekinthető eg a gyakorlat — Egyetértek a megállapí­tással. Mert a mai tervezés valóban nem nyújt reális ké­pet a valóságról. Ugyanakkor kultúrára a gyakorlat minden helytelensége ellenére vala­mennyi szövetkezetünk költ pénzt, csak azt nem tudjuk Harsányt Gábor Szécsényben Harsányt Gábor, a Thália Színház művésze, a Jó estét nyár, jó estét szerelem „kis görögje”, az „Egy óra múlva itt vagyok” tv-filmsorozat Láng Vincéje a közelmúlt­ban Szécsényben vendégsze­repeit. A népszerű művészt öltözőjében kerestük fel. — Vallom, hogy egy szí­nésznek el kell tudni játsza­nia egy drámai főszerepet, éppen úgy, mint egy varieté műsorban bizonyítani — je­gyezte meg. — A Színház- és Filmmű­vészeti Főiskola elvégzése után gyorsan megismerte az ország a nevét. — Bizonyos mértékig sze­rencsém volt. Megkaptam a „Fiúk a térről”, majd az „Én vagyok Jeromos” című fil­mek egy-egy jelentős szere­pét. Aztán felkerestek a Rézmozsarat vegyenek című fesztivál nótával. Egy kicsit átírtam, s legnagyobb meg­lepetésemre országos siker lett. Következett a Láng Vin­ce. Szerényen fogalmazott, * szerencsét említette, s elhall­gatta a legfontosabbat, ami­ért a főiskola után párosával kapta a szerepeket: a tehetsé­get. Azt, amelyből ízelítőt adott a szécsényi . publikum­nak is. — Szeretem az önálló es­teket. Jó lehetőséget ad a színésznek, hogy kipróbálja önmagát. Nincs más, csak a közönség, és én. Nem lehet és nem szabad középszerűt adni. — A közönséget említette. Hogyan csoportosítja a néző­ket? — Van, aki a színházban látni és kapni akar. Érzelmi­leg, gondolatilag akar több lenni. Ez az igényes közön­ség. Mondanom sem kell, ezt a réteget szeretem, önálló műsoromat ezeknek állítom össze. Mások csak látni akar­nak. És van egy sznob réteg. — Hogyan áll össze egy önálló Harsányi Gábor-est? — önellátó vagyok. Szer­kesztem, írom a műsoromat. — Jelenleg mire készül? — A Tháliában most volt a bemutatója a Bal négye® páholynak, amely Kellér An­dor nagy sikerű regényének színpadi változata. A tévé­ben befejeztük Kosztolányi remekét, a „Néró, a véres költő” forgatását. Hogy mi­kor adják, nem tudom. — Járt már Nógrádiján? — Most vagyok itt először. Minden udvariaskodást fél­retéve, kedves, színházszere­tő embereket ismertem meg. Egyébként egy-egy tévéműso­rom után nagyon sok leve­let kapok Nógrád megyéből Is. —sz.— Minden ötödik bolgár szovjet lapot olvas A bulgáriai városokba és fal- vű sajtótermékek iránt is, vakba a posta naponta százez- lényegében minden ötödik révei kézbesíti a különböző saj- bolgár ember olvas ilyen tótermékeket, központi és helyi lapot. Különösen népszerű napilapokat, hetilapokat és Bulgáriában a Lityeraturnaia folyóiratokat. Gazeta, a Pionyerszkaja Az országban nagy érdek- Pravda, a Krugozor. a Tyeh- lődés nyilvánul meg a szov- nyika Mologyozsi és a Kro- jet kiadványok, orosz 'nyel- kogyil. 4 NÓGRÁD - 1977. május 11., szerda — vagy a terv híján. vagy mert a tervét nem ellenőrzi senki, vagv mert valóban nem látják előre, mennyi pénzük van rá —, hogy mennyit. Ezen a területen a tisztánlátás érdekében minden­képpen egységes rendet kell teremteni. Ha másképpen nem, ha hiányzik, törvénnyel. Mert a művelődés, a kultúra ma még sokak szemében aláren­delt szerepet játszik, de a termelésre a munkahelyi lég­körre mindennek ellenére je­lentős hatással van. A tsz-szövetség, amely egyébként a szövetkezetek fe­lé a sajátos szervezeti felépí­tésből következően csak aján­lási joggal rendelkezik, a múlt évtől kezdve különösen erőtel­jesen kezdte meg a harcot a régi, elavult művelődési szem­lélet ellen. A közgyűlést és egyéb fórumokat, a személyes találkozásokat igyekszik fel­használni arra, hogy a tár­sadalmi, közösségi szükséglet­nek megfelelően változzék a vezetők és vezetőségek, a tag­ság néha konokul ellenálló, felfogása A szövetség jól használhatja fel ebben a munkában a szövetkezeti lap segítségét is. Az erőfeszítések nyomán, ha még nem is tört meg, de már megolvadt a jég. — TAVALY A MEGYEI KISZ-bizottsággal közösen ter­melőszövetkezeti ifjúsági na­pokat rendeztünk több köz­ségben — mondja Ivitz Zol­tán. — A szakmai, politikai ismeretterjesztést szolgálták jól szervezetten. A szélesebb tömegeket mozgató falusi if­júsági napok már kevésbé si­kerültek, de mindenképpen haladást jelentenek. Tapaszta­lataink alapján az idén is megszervezzük, most már min­den járásban, május 15-től « termelőszövetkezeti ifjúsági napokat. Ezek a rendezvénye­ink remélhetőleg kedvező ha­tással lesznek a művelődési költségvetés tervezésére is. Sulyok László Mai tévéajánl K 14.40: Magyar rOvMfllmefc a képernyőn. A MOKÉP által forgalmazott, a filmszínházakban bemutatott rö­vid filmek gyakran vesznek el a nagy filmek sugárzásában. Még akkor is, ha hatásuk erős, ha értéket képviselnek, akkor is semlegesíti élményüket a nagy film cselekménysora. A magyar rövidfilmekből most három kerül képernyőre. Irinyi Jánosnak, a gyufa feltalálójának portréfilmjét irta és rendezte: Dévényi László. Egy hétszáz éves öreg tölgy pusztulásáról szól „Az öreg fa halála” című rövidfilm, amelv Tiefbrunner László munká­ja. Végül Kis József filmjét lát­hatják a Magyar Nemzeti Galériá­ról. György napján, április 24-én ünnepelte nyolcvanadik szü­letésnapját Kosa György ze­neszerző. zongoraművész és pedagógus, aki egykor csoda- gyermekként kezdte pályafu­tását. Korával ellentétben al­kotóereje töretlen, játéktech­nikája ma is briliáns. Testét gyalogtúrákkal edzi. Kósa Györgyre gyerekkorá­ban Bartók Béla figyelt fel. Freund Etelka mutatta be ne­ki. Felismerte benne a tehet­séget. Bartók tanácsára Kosa előbb végigjárta az előkészítő osztályokat, később az ő tanít­ványa lett a zongorában. Ko­dályé és Siklós Alberttá a ze­neszerzésben. Ám az utolsó tanév előtt Bartók a követke­zőt tanácsolta: „Dohnányi Er­nő Pestre kerül, hogy tanít­son a Zeneakadémián. Képez­ze magát nála! Bizonyára hasznára lesz. A maga érde­kében menjen át hozzá”. A kapcsolat azonban nem sza­kadt meg Bartók és Kósa kö­zött, de erről hadd beszéljen maga a művész: — Amikor az Operaházhoz kerültem korrepetitorként, a baletthez osztottak be. Pró­bálni kezdték Nirschy Emíli­ával és Pallay Annával Bar­tók Béla és Balázs Béla, A fából faragott királyfi című táncjátékát. Az instrukciókat maga Bartók adta meg ne­künk. Balázs Béla minden próbán megjelent, Bartók egyetlen egyszer sem! A be­mutató előtt a budapesti ze­nekritikusok kíváncsiak voltak Bartók zenéjére. Én kaptam a Nyelv Az egyetemes nyelv gondo­lata több ezer éves. Az ókor­ban a sumer, az akkád, a görög és a latin töltötte be a szerepet. Utóbbiból a helyi nyelvek keveredésével az úgynevezett konyhalatin és a makaróni latin alakult ki, s lett a gondolatközlés eszkö­ze. A középkorban általában a hódító ország es a meghó­dított területek nyelveinek keveréke biztosította az érintkezést a nemzetközi ke­reskedelemben. Az ókori nyelvektől a leg­újabb nyelvtervezetekig több száz „műnyelv” jelzi a fejlő­dés útját. Volt, aki filozófia- ilag is tökéletes nyelvet akart alkotni (Descartes, Comenius, Leibnitz, Newton stb.) máso­kat az írói fantázia vitt el a világnyelv gondolatáig (Mo­rus Tamás, Swift, Jókai). A valóság azonban az, hogy napjainkban a nemzetközi érintkezésben aj világnyelvek és az eszperantó tölti be az A nagylóci úttörőcsapat életéből megbízást, hogy a színház egyik szobájában zongorázzam le az egész darabot. A premi­eren részben ügyelői teendő­ket kellett ellátnom, én küld­tem be a táncosokat, a bale­rinákat a színpadra, de máris szaladtam le a zenekarba, ahol a xilofonszólamot ját­szottam. — Utóbb magam is tanár lettem a Zeneakadémián — folytatja Kósa György. — Több mint negyedszázadon át tanítottam a zongora mellék­tanszakon. Olyan növendéke­im voltak, mint Mihály And­rás, Lukács Pál. Szőllősy András, Sugár Rezső vagy Maros Rudolf Ami zongora­művészi pályafutásomat illeti, sok-sok száz önálló koncert jelzi az utat. Hangversenyei­men elsősorban Johann Sebas­tian Bach műveit népszerűsí­tettem. Sokszor szerződtettek énekes vagy hangszeres szólis­tákhoz zongorakísérőnek. Ve- csey Ferencet, Tel mányi Emilt, Szigeti Józsefet, Enescüt, Hel­ge Lindberget. Leo Slezákot gyakran kísértem, de a legszí­vesebben Basilides Máriát, a felejthetetlen énekesnőt. Ami­kor egyszer Hubay Jenővel Beethoven Kreutzer-szonátá- ját próbáltuk, a mester meg­jegyezte: „Tudja-e Kósa, hogy amikor először jáiszottam ezt a művet, akkor a maga helyén Liszt Ferenc ült a zongora mellett”. — Beszélne a műveiről? — Operákat. baletteket, oratóriumokat, motettákat, ka­marazene-darabokat írtam, s négyszáz dalt komponáltam, elsősorban Ady Endre, Rad­nóti Miklós, Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Pilinszky János, Apollinaire és Supervielle ver­seire. A Zeneműkiadó Válla­lat sorra adja ki ezeket a da­lokat. Nagy örömet jelent szá­momra Karinthy Frigyes-kan­tátám rádiófelvétele, és igen megtisztelő hírt is kaptam akkor, amikor a Devecseri Gábor szövegére írt Bikasira­tó című szerzeményem elnyer­te a kritikusok díját. Kristóf Károly és nemzetköziség egyetemes nyelv szerepét. Egyetlen nemzeti nyelv sem válhat azonban egységes, egyezményes nemzetközi nyelvvé, mert a hátrányos helyzetbe került országok nem fogadnák el. Marad tehát a minden szakterületen jól be­vált semleges eszperantó, Zamenhof alkotása. Az egy- nyelvűséggel dollármilliókat lehetne megtakarítani, gyor­sabbá válna az információ- csere, nem kellene hosszú esztendőket idegen nyelvek tanulásával tői tent Dr. Szerdahelyi István Bá­beltől a világnyelvig című négyszáz oldalas könyvében azokról a törekvésekről olvas­hatunk, amelyek a nemzetkö­ziség érzésének elmélyítését tűzték célul. A több száz nyelvtervezet közül alig né­hány olyan akad, amelyet rövidebb-hosEzabb ideig be­széltek is, mégis mind figye­lemre méltó jelzése az embe­riség egyik legnagyobo prob­Házassági /7 H iskola” léniájának — a soknyelvű­ségnek. Sokan úgy vélik, hogy a valódi nemzetközi nyelv már régen kialakult, használjuk is, hiszen a közlekedési lámpák és táblák utasításait, vagy az egyéb rajzos információkat mindenki érti. Valóban így t van; ez azonban nem nyelv, hanem jelrendszer, és csak írásban használható. Ezért nem váltak be azok a kísér­letek, amelyekben valamely nyelv (vagy nyelvek) szavait számok, vagy betűk helyette­sítik. A valódi, használható és könnyen megtanulható nyelvnek nem a logika belső törvényszerűségeiből, elvon­tan, hanem a már meglevő, használatos nyelvek egysze­rűsítése, logikussá tétele út­ján kell megszületnie. Ilyen volt az első életre kelt mes­terséges nyelv, a volapük is. Népszerűiére 1882-től 1893-ig tartott; alkotója, Schleyer, a nemzetközi szavakat a felis- merhetetlenségig megcson­kította, így elsajátítását je­lentősen megnehezítette. 1887- től már az eszperantó (re­ménység nyelve) hódít Ki­lencvenéves útja során bebi­zonyította, hogy nagyszerűen megfelel a nemzetközi érint­kezés követelményeinek. A pajtások már most készülnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára. A „Teremtsünk értéket” akció keretében minden hónapban egy alka­lommal társadalmi munkát végeznek. Az iskolából na­gyon sokan leveleznek szov­jet pajtásokkal. Ezen ke­resztül is jobban megismerik szovjet pionírok életét. Az orsóik és a rajok figyelemmel kísérik a napi sajtót. A Szovjetunióval foglalkozó írásokat összegyűjtik, úttö­rő-foglalkozásokon megbeszé­lik az olvasottakat. Az úttö­rőtanács rendszeres tájékoz­tatót állít össze a Szovjet­unióról, amelyet a faliújsá­gon tesznek közzé. X Kiss Ildikó csoportvezető elmondta, hogy a tantestület tagjai rendszeres. tervszerű. folyamatos mozgalmi mun­kával jelentősen segítik a csapat munkáját Az oktató­munka mellett magukénak ér­zik az úttörőmunkát. A rajok havonta egy al­kalommal túrát rendeznek a falut övező hegyekbe. Gyermekek körében különö­sen kedvelt a kerékpár­túra. A csapat áprilisban Hol­lókőre szervezett túrát az is­kola tanulói részére. Május végére a nógrádmegyeri paj­tásoknál! adtak találkozót a két községet elválasztó er­dőben. X A csapatban a nyári tá­borozás szervezése lassan befejezéséhez érkezik. Ed­dig közel száz pajtás jelent­kezett a rárósi táborba. I A nyári tervek között sze­repel. hogy havonta egv al­kalommal összejövetelt ren­deznek a csapat részére. Nyitva les/, az úttörőszoba, ahol a pajtások kedvenc já­tékaikkal játszhatnak. Ki­rándulás. túra, akadályver­seny, házi sportversenyek teszik színessé az. úttörők nyári életét. sz. f. Magdeburgban számos ál­talános, közép- és felsőfokú oktatási intézmény műkö­dik. A város nevezetessége mégis egy egészen különleges oktatási intézmény — az úgynevezett „házassági is­kola.” Az iskola 1972 óta műkö­dik, s évente kétszer megren­dezett több hónapos tanfo­lyamokból áll; ezekén kiváló előadók segítségével „tanul­hatják meg” a hallgatók a stabil, boldog házasélet ki­alakításának. a családi miliő örömtelivé és tartóssá téte­lének „tudományát.” A tan­anyag, a tematika igen sok­rétű, többek között ilyen tan­tárgyak szerepelnek: „A há­zasság és a család szerepe a szocialista társadalomban,” „A férfi és a nő, mint part­ner.” „Családjog,” „Családter­vezés,” „Szexuális élet.-” ..Háztartásvezetés,'’ „A sza­bad idő jó eltöltése” stb. Ez az iskola nem ad osz­tályzatot, nem oszt bizonyít­ványt, de előkészít a legbo­nyolultabb társulásra, a családi életre. Dr. Szerdahelyi István nem ad és nem is adhat határo­zott választ az egységes vi­lágnyelv kérdésében. Az esz­perantóról szóló részletes és meggyőző érvelése azonban mindenképpen bizonyítja, hogy melyik oldalon áll. „Az eszperantó jövőbeli sorsa nem azon fog eldőlni, hogy 16, vagy 20 millió ember be­széli és használja, hanem azon, hogy mennyire sikerül beolvadnia a «szervezett vi­lágba«. mennyiben sikerül elismertetnie és hivatalosíta- nia magát az egyes államok­ban és nemzetközi szinten.” A laikus olvasó és a nyelvész is elhiszi ezt, hiszen aki ilyen nagyszerűen tájékozódik a nyelvtervezetek sűrűjében, aki olvasóját ilyen biztos kézzel vezeti végig a nyelvek erdejében, annak csak igaza lehet. A kötet eszmei értékét nö­veli az a tény is. hogy ha­zánkban ez az első olyan könyv, amely átfogó kénét ad a mesterséges nyelvekről, és más, a nemzetközi érintke­zésben használatos jelrend­szerről. (Gondolat, 1977.) Dr. Saiga Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom