Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)
1977-05-10 / 108. szám
200 éve született Gauss 200 évvel ezelőtt született egy szegény napszámos fiaként Kari Friedrich Gauss, akit sokan — köztük Laplace is — a világ legnagyobb matematikusának tartanak. Már fiatalon feltűnt csodálatos képességeivel: nyolcéves korában magától jött rá az algebrai számsorok összegének kiszámítására. Tanítója a fiatal tehetségre felhívta uralkodójának. Ferdinand braunschweigi hercegnek a figyelmét, s a herceg lehetővé tette, hogy Gauss elvégezze a gimnáziumot, a göttin- geni egyetemet, s utána teljesen a kutatásnak szentelhesse életét. Csak pártfogójának halála után. 1807-ben vállalt állást; ettől kezdve élete végéig a göttingeni csillagvizsgáló intézet igazgatója volt. Ifjúkorában nem ismerte eléggé a matematika addigi eredményeit. így sok mindent magától fedezett fel, idejének egy részét rég megoldott problémákra vesztegette. Mégis ez segítette elő csodálatos eredetiségét és sokféleségét. A matematika majd minden ágában maradandót alkotott: az algebra, száhnelmélet, függvénytan, valószínűségszámítás, geometria egyaránt sokat köszönhet neki. 19 éves volt, amikor meghatározta azokat a szabályos sokszögeket, amelyeket körző és vonalzó segítségével meg lehetett szerkeszteni, és speciális esetként leírta a tizenhétszög szerkesztését. (Ennek emlékére göttingeni szobrát szabályos tizen- hétszög alakú talapzaton helyezték el). Kilenc nappal később magadta a számelmélet legfontosabb tételének, a reciprocitási elvnek a bizonyítását, amellyel a XVIII. század matematikusai hiába kísérleteztek. A komplex számoknak ő biztosított polgárjogot — tőle származik az elnevezés is — geometriailag ábrázolta őket a számsíkon, s így könnyen ki tudta mutatni „valós” voltukat. Segítségükkel bebizonyította, hogy minden algebrai egyenletnek annyi gyöke van, ahány ad fokú az egyenlet. Nevéhez fűződik sok egyéb közt a kongruencia (égybevágás, megfelelés) tétele is. Huszonöt esztendős koráig csak az elméleti matematikával foglalkozott, később főleg a matematika törvényeinek a csillagászatban, a geodéziában és a fizikában való alkalmazásával. Legendás hírét egy csillagászati számítással alapozta meg. Az elsőnek felfedezett kisbolygó, a Ceres pályaelemeineik meghatározásával, majd 1809-ben kiadta a Theoria motus corporum coelestium című művét, amely évtizedekre az égi meehani- ki alapvető műve lett. Gauss fellépéséig geodézián majdnem kizárólag gyakorlati célú földmérést értettek, ő a csillagászatra és fizikára alapozott tudományt teremtett belőle. A napóleoni háborúk után a fejlődő kapitalizmus szükségessé tette az országok területének pontos felmérését. A hannoveri királyság, ahová Göttingen is tartozott, Gausst bízta meg ennek vezetésével. A háromszögelés új hannoveri módszere pontossága miatt világhírűvé lett. Gaussnak sikerült a legkisebb négyzetek elvének segítségével a görbe földfelületet úgy kivetíteni egy síkra, hogy a szögek' és á terület- arányok csak a lehető legkisebb mértékben torzultak el. A mérések pontosságát nagyméretű háromszöghálózat alkalmazásával fokozta. Módszereit nemzetközi viszonylatban elsőnek, 1857-ben a magyar Háromszögelő Hivatal vette át. Fizikában a potenciálelmélettel, elektrodinamikával és földmágnesességgel foglalkozott. Elméletileg meghatározta a Föld déli mágneses sarkát, feltalálta a század egyik legfontosabb technikai újdonságát, az elektromos távírót. Gyakorlati jelentőségének tudatában mégis engedte, hogy üzletileg egy amerikai mérnök, Sámuel Morse aknázza ki. Egyetemi évei alatt kötött barátságot a Göttingenben tanuló Bolyai Farkassal. A két tudós évekig levelezett egymással. Bolyai elküldte barátjának nagy munkáját, a Tentamert, s ennek első Appendixét (mellékletét), amely fiának, Jánosak nagy jelentőségű felfedezését tartalmazza, a nem euklideszi abszolút geometria elveit. Gauss válaszlevelében elismerően szólt a felfedezésről és a felfedezőről, de soha egyetlen nyomtatott sorban sem említette meg. Így sokban hozzájárult ahhoz, hogy Bolyai János minden elismerést nélkülözve halt meg. Gaussnak szenvedélye volt a kutatás. Egyik, Bolyainak írt levelében a következőképp nyilatkozott: „Valóban nem a tudás, hanem a tanulás, nem a birtoklás, hanem a megszerzés, nem a lét, hanem a keletkezés az, ami a legnagyobb élvezetet nyújtja.” 1835. február 23-án hunyt el. Még ma sem történeti személy. Ma is hat a matematikusokra. sok mai módszer csiszolódott ki eszméiből, a hagyatékában talált naplója és egyéb feljegyzései ma is ösztönzést nyújtanak sok tudósnak. Sokoldalúságára rávilágít, a következő — nem teljes — felsorolás azokról a fogalmakról és törvényekről.' amelyeket ő állapított meg, s ezért a matematikusok róla neveztek el: Gauss-féle kritérium, Gauss-féle egész szám, Gauss- féle görbület. Gauss-féle szam- sík, Gauss-féle összeg, Gauss- görbe és maga a gauss név (kisbetűvel írva), a mágneses erőtérre jellemző mágneses indukció egysége. Vértesy Miklós Mai tévéajánlatunk 21.25: Tisztelendök. L rész. A mindig érdekes kérdéseket boncolgató Róbert László ötrészes színes dokumentumfilmje Olaszországba kalauzol. Megszólaltatott riportalanyai nemcsak a katolikus egyház hivatalos elnevezése szerint „tisztel end ök-”, emberi értelemben is azok! Itália a pápaság, a világkatolicizmus központja volt a régebbi időben, s az ma is. A reverendát viselő olasz tisztelendök között azonban egyre többen vannak. akik azt vallják, hogy a papságnak a nép igazáért kell küldenie, azon az oldalon kell állnia, ahol a nép is áll. Róbert László, Radevszki Teodor rendező, Kalász Mihály operatőr társaságában ellátogatott többek között a Vatikán kertjébe, a nápolyi csodavárók közé, a friuli földrengés színhelyére, Gubbio- ba, Cattolicaba, Torinoba. A megszólaltatott papok a kléruson belül még kisebbségben vannak; nem szabad elfelejteni azonban azt sem, hogy ma, Olaszországban a kommunista pártra szavazók nagy többsége is katolikus. > ♦> ♦> ♦> •> ♦>♦♦> ♦> *1* ♦> ♦> *1 * •> *1* *1* ♦> *1* •> ♦♦♦ *1* *1* •** *** Valentyin Cseroik: ^ t ÜUSZLAJEV f | , EMLÉKEZÉSEI X ;* ♦> ♦> %♦ *;• *> <• ♦> ♦> ♦> *i* ♦> <» ♦> ♦> •> ♦> ♦> *> 20. .— Jobbról közelítsd meg őket, és egyenest neki a bal lökhárítónak A kormányt rögtön fordítsd balra. Az ütés jobbra vágja őket neki a korlátnak. Szemjon gépiesen bólintott és meglepődött: a hadnagy pontosan kiszámította az ösz- szeütközést. Lehet, hogy a harckocsikon oktatják ezt nekik. Biztosan tanítják, gondolta, és megkönnyebbült. Akadt egy ember, aki döntéseket hoz, és most ő engedelmeskedhet. — Es utána? — kérdezte mégis Szemjon. — Utána meglátjuk — felelte a hadnagy. Gyerek ez még, gondolta Szemjon, akkor azoknak már nem marad más hátra, mint lőni. Meg kell állítani az autóbuszt, és kiszállítani a hadnagyot. De ebben a másodpercben meglátta az autót. A Volgából is észrevették a buszt, mert a sofőr azonnal a műút közepére kanyarodott. A távolság csökkent. — Jobbra! — kiáltott a fülébe a hadnagy. — Miért? — kérdezte Szemjon. Kezdte elveszíteni a magabiztosságét, mert nem remélte, hogy pontosan neki tud vágódni a kocsinak ilyen gyorsaság mellett. — Mindjárt lőni fognak — kiáltotta a hadnagy. A Volga hátsó ajtaját kissé kinyitották. Szemjon sápadt fényeket látott felvillanni, de a lövéseket nem hallotta. — Három — számolta a Jhadnagy. — A gumiabroncsokat lövik. Még egy. — A hadnagy vidáman felnevetett. — Mit nevetsz? — kér.dezte Szemjon. A pisztolyban csak hét töltény van. Négyet már kilőtt. Üjratölteni nem lesz ideje, ilyen öreg masinához idő kell. — A hadnagy nevetett, látszottak egészséges, fehér fogai. Nagy öröm, nem mondom t- gondolta Szemjon. A golyó most Szemjontól jobbra csapódott be az üvegen. .A találattól pókhálósze- rűen repedezett meg a szélvédő. — Manőverezz! — kiabálta a hadnagy. — Kormányt jobbra! Szemjon élesen jobbra kanyarodott. — Dudálj! — parancsolt a hadnagy. — Nyomd már! Szemjon megnyomta a dudát. A reggeli csöndben bömbölve szólt a kürt. Jobbról visszhangzott, majd elölről is hallatszott. Szemjon belekép\ zelte magát a menekülők helyébe. Szörnyű lehet, amikor teljes sebességnél egy többtonnás óriás száguld feléd. Minden lehetségest bekalkuláltak, csak ezt nem. Ha azok ott az autóban életben maradtak, egész életükben lidércnyomásos álomként kíséri őket ez a szörnyűség. Biztosan csak egyet akartak: hogy szűnjön már meg ez az őrjítő üvöltő hang. A Volga hol balra húzott, aztán az út közepe felé, majd jobbra vágódott. Az autóban még nem tudták, hogy a busz sofőrje nem fél az összeütközéstől, sőt maga keresi az alkalmat. Szemjon a bal oldali lökhárítónak irányította a buszt, a Volga jobbra húzódott. Kitalálták! — Jobbra majd egy út lesz, ha befordulnak, nem érjük utol őket — mondta a hadnagy. Jobb oldalt egy bekötő út húzódott, amely az erdőn ment keresztül. A bekötő úton csökkenteni kell a sebességet. Az erdőben megállhatnak. Szemjon elképzelte, ahogy az ijedtségtől sietve, közvetlen közelről fognak lőni rájuk. — Most — kiáltotta a hadnagy. — Nincs más lehetőség, most! Szemjon habozott egy pillanatig, majd növelte a sebességet, hogy még erősebben csapódjon nekik. A Volga a jobb szélre vágódott, a korlát közvetlen közelébe. Szemjon elhúzott mellette. Nem is örült, hogy a Volga sofőrje tévedett. Most már egyszerű a dolog. Szemjon csökkentette a sebességet és jobbra fordította a kormányt, a busz a Volga mellett haladt. Inkább kitalálta, mint látta, hogy a Volga sofőrje ki akar törni, a földútig mindössze kétszáz méter maradt hátra. NÖGRÁD = 1977. május 10., kedd Igény és ízlés Igényes irodalom és ízléses könnyedség szerencsés együttes? jellemezte a televízió elmúlt heti programját. Több műsorról is jó szívvel beszélhetünk, ami az első és második csatorna kínálatából emlékezetes maradt a nézőben. Az időrendi sorrendet követve elsőnek G. B. Shaw A szonettek fekets hölgye című egyfelvonásos játékáról kell szólni, amely Shaw írói képzeletének szüleményeként Shakespeare és Erzsébet angol királynő kalandos találkozását teremti elénk a véletlenek összejátszásában. Shaw Írói nagyságát igazolják ebben a harminc-egyréhány perces kis játékban is azok, a szellemes fordulatok, shakespeare-i tolira méltó frappáns dialógusok, melyeket a Nemzeti Színház produkciójában, a két főszereplő: Váradi Hédi és Avar István játékában élezhettünk. De remekelt- az együttes másik két tagja: Tyll Attila és Máriáss Melinda is. A szerdai adásnap eseménye Feleki László: Isten veled atomkor! című tévészatírájá- nak sugárzása volt. Feleki azt a fajta humort .képviseli mai irodalmunkban, amely kesernyés filozoíikusságával az okozattól az okig való hagyj Tibortól, továbbá Békés Ritától, ' Kazal Lászlótól és Márkus Lászlótól. Csütörtöki könnyedebb, vagy mondjuk: hígabb közjáték után — amikor is Ar- sene Lupin legúiabb kalandjainak egyik epizódján szórakozhattunk —, pénteken megint az irodalmi filozófiáé volt a képernyő. Mégpedig olyan rangos személyiség nevével fémjelezve, mint Örkény Istváné. Az író ezúttal nem nagylélegzetü művel jelentkezett, hanem népszerű egyperces novelláiból nyújtott át egy pompás csokrétára valót a tévénézőknek. Ezek a valóban lélegzetvételnyi, pompás sziporkák Örkény írói nagyvonalúságának bőkezű ajándékai. Annyi gondolati töltettel, amennyi némely írónál vaskos kötetben sem található. Az „egypercesek” / tolmácsolásában Ando- rai Péter, Balázs Péter, Darvas Iván, Dömök Gábor. Eg- ressy István. Gobbi Hilda. Kolozsvári Andor, Kozák László, Kőmíves Sándor. Kudlik Júlia, Major Tamás. Monori Lili, öze Lajos, Sáfár Anikó, Schütz Ila, Te- messy Hédi és Varga József vállaltak és végeztek hálás szolgálatot. A hét jó műsor-ritmusában szombaton az Egy férfi, aki tetszik nekem című francia film kapott helyet. A könnyed, derűs történet nem érdemel különösebben sok szót; egy filmszínésznő és egy filmzenekomponista rokonszenves vonzalmának kibontakozásáról, enyhén érzelgős lezárulásáról szolt. Mindenesetre kellemes másfél órát nyújtott. A háború befejezésének, a fasizmus teljes leverésének évfordulójára emlékeztetett vasárnap este a Mindent a győzelemért! című dokumen- tumfilm, amely első kockájától az utolsóig korabeli filmfelvételekről tárta elénk a háború arcát, véres valóságát, s azt a gigászi erőfeszítést, melyet a szovjet nép es ország a győzelem hitében frontokon és hátországban egyaránt véghez vitt. „A háború valóságából sem elvenni, sem hozzátenni nem lehet” — hangzik egyhelyütt a filmben. Ehhez híven a teljes valót adta. mindenki számára elgondolkodtató me- mentőként a dokumentumvállalkozás. (b. t.) Színházi esték Parasztbecsület — Gianni Schicchi tolás szándékával közvetlenül Karinthyéval rokon, fez adja mostani tévészatírájá- nak rangosságát is. Ha Karinthy paradox szólását — Humorban nem ismerek tréfát — akarjuk Feleki vállalkozásán igazolni, akkor azt mondhatjuk, hogy az Isten veled atomkor! olyan jellegű humor hordozója, amely mögött az emberiség legtragikusabb mai é6 valahai problémái húzódnak meg végtelen, komor vonulatban. Bán Róbert rendező jól érzékelte és érzékeltette e sajátos. több dimenziós humor benső plaszticitását. s az abszurd (vagy nem is oly’ abszurd ?) jelenetsorok színészi megsokszorozódásában kiváló jellemrajzokat láthattunk Garas Dezsőtől, Bánsági Ildikótól, Bodrogi Gyulától, SziláSzeimjon elfordította a volánt, és érezte, hogy az autó ellenáll, a sofőr ereje végső megfeszítésével tartotta a kormányt. Egy pillanatra feltűnt a kocsi vezetőjének sápadt arca. Nyitott, majdnem kerek szájjal, erőlködve tekerte a fogantyút, az ablakot akarta kinyitni. — Semmiképpen sem — mondta a hadnagy, nyilván kitalálta, hogy Szemjon félre akar húzódni. — Ha egyszer elhatároztuk... Szemjon még jobban elfordította a kormányt, hallotta a reccsenést, mintha botot húznának végig a kerítés deszkáin. a Volga nekivágódott a korlát betonoszlopainak. Szemjon lefékezett és hátranézett. A sofőrnek mégis sikerült az utolsó pillanatban fékezni, és élesen elfordítani •a kormányt. A kocsi megfa- rolt, és az út közepén felborult. A hadnagy kiugrott az első ajtón. — Gyorsan! Amíg nem térnek magukhoz, le kell fegyverezni őket. A hadnagy könyökét behajlítva, mint egy hosszútáv- futó, úgy futott az autóhoz. Szemjon valamiért ugyancsak behajlította a könyökét és azt gondolta, ostobaság takarékoskodni a mozdulatokkal,, amikor mindössze néhány tucat métert kell megtenni. Egymás mellé értek, a hadnagy Szemjonra pillantott, bizonyára szenvedélyes sportoló volt, és nem tudott belenyugodni, ha megelőzik. A hadnagy lélegzetet vett, és még jobban nekiiramodott. Szemjon hallotta, hogy törik a bevert üveg, és a szilánkok az aszfaltra szóródtak. Megpróbáltak kimenekülni az autóbóL.. Bállá Gyula fordítása (Vége) Egy estén két egyfelvonásos operát mutatott be legutóbbi salgótarjáni vendégjátékán a debreceni Csokonai Színház. Pietro Mascagni Parasztbecsületét és Giacomo Puccini Gianni Schicchijét. A két zenemű témájában, hangulatában és zenei meg- formáltságában egyaránt lényegesen eltér egymástól, egyikben az erőteljes drámai- ság. másikban a burleszkszerű játékosság dominál, mégis azonos művészi értékük, előadásuk aprólékos igényessége folytán jól megférnek egymás mellett. Ily módon a hazai operakedvelők nem túl széles tábora ismét értékes zenei élménnyel gazdagodott. Paraszt becsület Cselekménye a század végén egy kis szicíliai faluban játszódik, paraszti környezetben. A történet voltaképpen szerelmi dráma, a megcsalt szerelmes halálos bosszúja. Mascagni, aki névtelen muzsikusként egy pályázatra küldte be művét és ott első díjat szerzett, általában kivételes érdeklődéssel közelít az életnek ilyen és ehhez hasonló kiélezett, emberi ösztönöktől sistergő helyzeteihez. Művészetét a zenetörténészek ezért is szokták a verista jelzővel illetni, amely tartalmi és formai stílusjegyeit tekintve a naturalizmussal tart szoros rokonságot. A Parasztbecsület — tudjuk — remekmű; közérthető a muzsikája, tiszta és harmonikus, belső tartalma nemes. Egy olyan korban (1890) született, amikor a művészetben a polgári társadalom súlyos megrázkódtatásainak ve- tületeként az új utak keresése vált általánossá, a korábban egységesen jellemző korstílus különböző művészeti irányzatok darabjaira hűlt szét. Mascagni művét Darida Miklós állította színpadra, eléggé konvencionálisán. Ez a konvencionalitás szerencsére csak részben mutatkozott meg Langmár András díszleteiben, míg Greguss Ildikó jelmezeire, teljesen hatástalan maradt. Tarnay György vezényletével a MÁV Filharmonikus Zenekar gyorsan levetkőzte kezdeti elfogódottságát, apróbb ritmikai pontatlanságtól eltekintve, szépen szólaltatta meg Mascagni muzsikáját Az énekesek közül Horváth Bálint színes tenorja tetszett valamint Czaikó Mária, különösen Santuzza gyönyörű áriájának megszólaltatásáért. Gianni bcbicchi A Parasztbecsülethez hasonlóan ez a vígopera is gyakorta csendül fel a világ operaszínpadain. Joggal. Hiszen Puccini ebben a művében tökéletes játékos virtuozitásáról tesz örökérvényű tanúbizonyságot. Kifejezési módja rendkívül gazdag és színes, helye van benne a pajkosságnak, a lírai ellágyu- lásnak, a drámai kitörésnek éppúgy, mint az egzotikumnak. A Gianni Schicchi egyike azon operáknak, amelyek minden erőfeszítés, görcsös szándékosság nélkül bármikor időszeríthetők. Nemcsak saját figuráiról mond bírálatot hanem általában az olyan emberről —, s mely' korban nem találkozhatunk vele —, akinek egyetlen életcélja a gátlástalan pénzszerzés, a tiszta, emberi érzésele semmibevétele. A mű egyébként remek példa arra is, miként lehet egy semmiségnek tűnő „információból’’ értékes művészi alkotást létrehozni. A szövegkönyv ugyanis Dante Isteni színjátékának pokolbeli, alig 15—2Ó soros történetéből született, amelyre az előadás végén két mondat erejéig utal maga a színpadi hős, Gianni Schicchi is. A nagyobb élményt ennek az egyfelvonásosnak a bemutatása jelentette. A zenekar (Szabó László vezényelte) ebben a részben már elemében volt. Felszabadult köny- nyedséggel, jókedvű játékossággal . muzsikált. Kertész Gyula rendezése minden igényünket kielégítette. Énekeseit —, s erre a zene maga ad tág lehetőséget — színészekként játszatta a színpadon, akik tulajdonképpen hang nélkül csupán mozgással, mimikával is tökéletesen jelenítették meg az általuk formált, egyénített típusokat. Ezért is sajnáljuk, hogy nem említhetjük meg név szerint valamennyiüket. Virágos Mihály (Schicchi), Hegyes Gabi (Lauretta), Györgyffy József (unokaöccs) teljesítményét azonban külön is megdicsérjük. Elsősorban Hegyes Gabiét, aki évről évre imponá- lóbb biztonsággal éa kifejezőbben énekel. Sulyok László j