Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)
1977-05-06 / 105. szám
Befejeződtek a szovjet— etióp tárgyalások Moszkvában A Moszkvában hivatalos látogatáson tartózkodó Mengisztu Hailé Mariam etióp államfő, az etióp ideiglenes katonai kormányzótanács elnöke koszorút helyezett el a Lenin-mau- zóleumnál. Malőr Máté Herdor-dijas Csütörtökön Bécsben az Osztrák Tudományos Akadémia nagytermében átadták a Herder-díjat hét ország tudósainak. Az ünnepségen részt vett dr. Rudolf Kirchschläger szövetségi elnök és Hertha Firnberg, a tudományos és kutatási .ügyek minisztere. Ott volt dr. Nagy Lajos, a Magyar Népköztársaság bécsi nagykövete és dr. Pamfényi Ervin nagykövetségi tanácsos, a Collegium Hudgaricum igazgatója. A kitüntetett hét tudós között van dr. Major Máté Kossuth-díjas akadémikus, aki életművéért: az építészetben végzett kimagasló tudományos munkásságáért, valamint nemzetközileg elismert publicisztikai tevékenységéért részesült a Herder-dijban. Egyik tanítványa, Moravánszky Ákos építészmérnök Herder-ösz- töndíjat kapott, ami alkalmat nyújt egyéves bécsi tanulmányútra. Jugoszláv, lengyel, bolgár, görög, csehszlovák és román tudóst tüntettek még ki Her- der-díjjal. Szoufet Jegyzek Az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének csütörtökön átnyújtották a szovjet külügyminisztérium jegyzékét, ameiy ismét felhívja a figyelmet az amerikai hatóságok arra irányuló tevékenységére, hogy akadályozzák a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kontaktusok és cserék fejlődését. Egyebek között folytatódik az a diszkriminációs gyakorlat, amellyel következetesen megtagadják a beutazási engedélyt az ame»i- kai szakszervezetek által hivatalosan meghívott szovjet szakszervezeti küldöttségektől. Koktél a szovjet sajtó napja alkalmából A szovjet sajtó napja- alkalmából I. P. Aboimov, a Szovjetunió budapesti nagy- követségének sajtóattaséja csütörtökön koktélt adott a nagykövetségen. Megjelent a koktélon Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Népszabadság főszerkesztője, Grósz Károly, az MSZMP Központi Bizottsága agitá' ciós és 'propagandaosztályának vezetője, Lakatos Ernő, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese. Király András, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének főtitkára, továbbá az országos lapok, az MTI. a rádió és a televízió több vezetője és munkatársa. Ott voltak V. J. Pavlov nagykövettel az élen a szovjet nagy- követség munkatársai, valamint a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több sajtóattaséja. Levél Carter asszonyhoz A Csehszlovák Nőszövetség Központi Bizottsága levélben Szakszervezeti kü1 dőlt ség Grúziában Kedden az éjszakai órákban Tbiliszibe, a Grúz, Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosába érkezett Kiss Károly- nak, a SZOT alelnökinek vezetésével az a magyar szak- szervezeti küldöttség, amely a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának meghívására részt vett a május elsejei moszkvai ünnepségeken. A magyar delegáció a Grúz Szakszervezetek Központi Tanácsának meghívására a bolgár, a mongol és a , román küldöttséggel együtt négy napot tölt a kaukázusi szovjet köztársaságban. Küldöttségünk csütörtökön délelőtt a Grúz Legfelsőbb Tanács elnökségénél tett látogatást. Csütörtökön Moszkvában folytatták a szovjet—etiópiai tárgyalásokat. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának szerda esti hivatalos fogadásán elhangzott beszédében Podgomij arról beszélt, hogy az 1974-ben végrehajtott nemzeti-demokratikus forradalom új lehetőségeket nyitott a két ország kapcsolatainak fejlesztésére, az eddiginél szilárdabb és szélesebb alapokon. A szovjet államfő szerint ez törvényszerű jelenségnek tekinthető, minthogy a győztes szocializmus országai és a nemzeti felszabadítás erői természetes és megbízható szövetségesek az intiimperia- lista harcban. Mengisztu Hailé Mariam a fogadáson elmondott beszédében részletesen kifejtette a kormányzótanács álláspontját az ország bonyolult belpolitikai és nemzetközi helyzetével ösz- szefüggésben. Rámutatott, hogy a Hailé Szelasszié császár rendszerének megdöntése Nyikolaj Podgornij szovjet államfő és Andrej Gromiko külügyminiszter, illetve Hen- gisztu Hailé Mariam etiópiai állam- és kormányfő között Moszkvában. A barátság és szívélyesség légkörében lezajlott csütörtöki eszmecsere alkalmával folytatták a két ország kapcsolatainak és a nemzetközi kérdéseknek a megvitatását. Moszkvai hivatalos közlemény szerint mindkét fél elégedettségét nyilvánította a tárgyalások eredményeivel és kifejezte készségét a barátság és együttműködés szilárdítására.-Nukleáris program A Nemzetközi Atomenergia programot. A délutáni plená- Ügynökség által szervezett ris ülésen a magyar küldöttsalzburgi kongresszuson — ség vezetője, Szili Géza ne- amely az atomenergiával és hézipari miniszterhelyettes, az annak üzemanyagciklusával Országos Műszaki Fejlesztési foglalkozik — csütörtökön is- Bizottság elnökségének tagja mertették a magyar nukleáris tartott előadást. óta eltelt három évben a politikai erők polarizálódása ment végbe Etiópiában. A reakciós oldalhoz sorolta az úgynevezett monarchista Etiópiai Demokratikus Szövetséget, a „marxista tógába öltözött” etiópiai népi forradalmi pártot, amely valójában ,.bérgyilkos*»* anarchista csoportja”. Elítélte az Eritreai Felszabadítás: Frontot is, amely a reakciós arab uralkodó osztályoktól kapott pénz segítségével Eritrea elszakítására törekszik. Szovjet—etiópiai dokumentumok egyeztetésével értek véget csütörtökön a tárgyalások fordult Lillian Carter asz- szonyhoz, Carter amerikai elnök édesanyjához, arra kérve, hogy segítsen egy csehszlovák asszonynak hazajuttatni az Egyesült Államokban jogtalanul visszatartott kiskorú gyermekeit. A csehszlovák asszony, a Decinben élő Vlasta Gabrielo- vá-Zludkynová a múlt héten a prágai Rudé Právo útján nyílt levelet intézett Carter elnökhöz a gyermekek ügyében, akiket 1968-ban — 4, illetve 5 éves korukban — akkori férje, Bedrich Gabriel magával szöktetett Csehszlovákiából, s akik a volt férjjel együtt az Egyesült Államokba kerültek. Apjuk ott nemsokára meghalt, s az asz- szony azóta a csehszlovák állami szervek segítségével minden lehetséges módon próbálja visszaszerezni őket. A legutóbbi amerikai bírósági döntés azonban kategorikusan megtagadta a gyermekek hazatérésének engedélyezését. Legyen reggel a Szmolnij-palota elölt! Lenin gépkocsivezetője elmondja első találkozását a forradalom vezérével A forradalom kitörésének harmadik napjától kezdve hat éven keresztül, úgyszólván minden nap, találkozott a forradalom vezérével hűséges sofőrje, GUI. Sok ezer kilométert tett meg a rendkívül mozgékony, mindent személyesen látni kívánó Leninnel és ezalatt volt alkalma egészen közelről megismerni a nagy államférfit. Lenin halála után GUI emlékezéseit Moszkvában kiadták. Ebből az emlékezésből közöljük azt a részletet, amelyben elmeséli első találkozását Leninnel. — Petrográdbán dolgoztam egy garázsban. November 8-án (a forradalom másnapján, a régi időszámítás szerint október 26-áh, A szerk.) este a garázs szakszervezeti bizottságának vezetője berendelt és a következőket közölte velem: — Válassza ki. Gill elvtárs, a garázsban a legjobb kocsit és legyen reggel a Szmolnij- palota előtt! Lenin elvtárs so- íőrje lesz. — Megriadtam. Akkoriban mindenki Leninről beszélt Akinek a pétervári munkásak közül alkalma volt Lenint hallani, vagy látni, olyan büszke volt rá, hogy élete nagy eseményének tartotta. És most egyszerre engem, aki nem is voltam párttag, odaküldenek sofőrnek Lénin mellé. — Nos? Rendben van? — kérdezte zavarom láttára. — Hogyne — feleltem, pedig még mindig meg voltam riadva, nem vállalok-e magamra valami olyan feladatot, amit nem tudok ellátni. Soká azonban nem leheteti habozni. Fiatal voltam, fizikailag erős, a mesterségemet jól értettem és persze hagyon örültem a megtiszteltetésnek. —* Vigyázzon — óvott figyelmeztetően —, nehogy szégyent hozzon a fejünkre! — Most már megvallom azon az éjszakán alig tudtam lehunyni a szememet. Megpróbáltam elképzelni, milyen lesz Leninnel való találkozásom, de nem ment könnyen. Valahogy úgy képzeltem, hogy a Szmolnij-palotából egy imponáló külsejű, hatalmas termetű férfi lép ki, körülötte díszruhás adjutánsok, fegyveres őrség és így tovább. Biztos voltam benne, hogy be fogok gyulladni és elvesztem a fejem. Másnap reggel pontosán tíz órakor kitűnő kocsimmal odaáll tam a Szmolnij-palota bejárata elé. A Szmolnij előtti kis tér azon a reggelen igen zavaros képet nyújtott. Rengeteg gépkocsi és teherautó. A hatalmas épület kapujánál néhány ágyú és géppuska. Körös-körül csoportokban fegyveres munkások és frontkatonák nyüzsögnek. Fiatalok, idősebbek, szakállasok, gyerekek. Mindenki izgatott. Petrográd élete ezekben az órákban még igen izgalmas volt. Az utcákon még nem szűnt meg a lövöldözés, a házakban még lapultak a forradalom ellenségei és sor- tüzeket adtak az ablakokból. Ültem a gépkocsi kormányánál és vártam a nagy találkozásra. Egyszercsak egy polgári ruhás férfi odalépett a kocsihoz: — Lenint várja? — Igen, őt. — Gyújtsa be a motort, azonnal jön! Néhány perc múlva valóban három férfi jelent meg a Szmolnij lépcsőjén. Kettő közülük magas termetű, imponáló megjelenésű ember, a harmadik alacsony, rajta fekete prémgalléros kabát és füles sapka. Mialatt a kocsi felé közeledtek, izgatottan próbáltam kitalálni, hogy a két magas ember közül melyik Lenin. Egyre az járt a fejemben, hogy nem is vagyok párttag és előkelőségek között sem voltam soha, nem tudom, hogyan kell most viselkedni. Meglepetésemre nem a két magas férfi, hanem a harmadik lépett a kocsihoz. Gyors mozdulattal kinyitotta a kocsi ajtaján. — Jó napot elvtárs, mi a neve? — Gill. — No, ismerkedjünk meg, GUI elvtáns! — mondta mosolyogva. — Ezentúl maga visz engem. Huncut mosollyal a szemembe nézett és kezet nyújtott. Azt mondják, az első benyomás egész életére belevésődik az ember emlékezetébe. Mindenesetre Vlagyimir Iljics első kézszorítását és első szavait sohasem felejtem el. Ha eszembe jut, most is látom élénk, szürke, kicsit összehunyorított ravaszkás szemmel, nyílt, kissé raccsoló beszéddel. Szorongásom abban a pillanatban meleg szeretetté változott. Vlagyimir Iljics a két magas termetű férfivel együtt beült az autóba és a „Szoljan- nij Gorodok”-ba vitette magát, ahol a munkásság és az értelmiség közös nagygyűlésén várr ták a felszólalását. Mikot megérkeztünk, Vlagyimir Iljics kiszállt az autóból és gyors léptekkel sietett az ülésterem felé, de a tömeg, persze azonnal felismerte és nagy ovációval kísérte. Felszólalását is állandó viharos éljenzés és taps szakította félbe. Visszafelé menet a kocsiban mellém ült. Néha lopva ránéztem: az éppen átélt izgalom ellenére nyugodt volt, de kissé gondolkodó. Mikor a Szmolnij- hoz értünk, sajátos fürgeségevei ugrott ki a kocsiból: — Most, GUI elvtáns, menjen, egyék valamit! Én rövidesen visszajövök. Szótlanul néztem eltűnő, fürge léptei után. Akkor mai határozottan tudtam, hogy a legnagyobb emberrel hozott össze a szerencsém. (Kőszegi Frigyes gyűjtése) Politika'<-üzleti vállalkozás Nixon korlátozott bűntudata a Watergate- ügyben Richard Nixon változatlanul tagadja, hogy megsértette a törvényeket, de elismeri, hogy „cserben hagyta az amerikai népet”. Az amerikai tvés rádióállomások százai közvetítették szerdán este Nixon lemondása óta adott első tv- interjúját. Nixon 1974-es kényszerű távozása óta visszavonultan él kaliforniai birtokán. Volt helyettesétől, majd utódjától, Gerald Fordtól feltétel nélküli kegyelmet kapott és akkori súlyos betegsége miatt azt is sikerült elkerülnie, hogy a törvénysértéseiben bűnrészes (és elítélt) munkatársai ügyében tanúskodnia keUjen. A volt elnök David Frosttal, az egyik legismertebb brit tv-riporterrel társult nagyszabású politikai és üzleti vállalkozásra. A négy, egyenként másfél órás, előre felvett tv- interjút százmiUiók fogják látni, az Egyesült Államokon kívül tucatnyi országban tűzik műsorra. Nixon közreműködéséért először hatszázezer dollárt, majd a haszonból 10—20 százalékos részesedést kap és a legújabb becslések szerint összesen legkevesebb, egymillió dollár jövedelemre számíthat. Kereskedelmi reklámokok- bói elsőnek a feltehetően legérdekesebb, a Watergate-ügy- gyel foglalkozó beszélgetést tűzték műsorra. Nixon ebben egyetlen tárgyi újdonsággal szolgált: kijelentette, hogy már másfél évvel lemondása előtt, 1973-ban fontolgatta ezt a lépést, amikor a kibontakozó botrányban két közvetlen munkatársának, Haldemannak és Ehrldehmamriak távozJ nia kellett tisztéből. Az interjú során egyébként váltig kitartott ameUett, hogy nem vett részt a Watergate-betörés tervezésében, nem akarta azt eltussolni, sem pedig utóbb százezres összegekkel hallgatásra bimi a perbe fogott tetteseket (A volt elnöknek ezeket az áUításaiit a saját hangját tartalmazó magnófelvételek is cáfolják.) A törvényhozás, az igazságszolgáltatás, a sajtó elfogult volt vele szemben „és ki tudja, mi volt a CIA szerepe” — mondotta Nixon, aki a vizsgálat tanúsága szerint annak idején maga adott utasítást a CIÁ-nak a Watergate-betörés elleplezésére. Az Egyesült Államok öt és fél éven át volt elnöke mindössze annyit ismert el, hogy „mondott dolgokat, amelyek nem voltak igazak”, de azzal védekezett: politikai és baráti okból védte egykori munkatársait. Ha nem mond le és vállalja az alkotmányos vád alá helyezést, felül is maradhatott volna az eljárásban — állította Nixon, aki az egyértelműen terhelő bizonyítékok napvilágra kerülte után kényszerült lemondani. A 64 éves volt elnök partnere, David Frost gyakran éles kérdéseire többször bizonytalanul, néha érezhető zavarban — máskor viszont egyfajta korlátozott bűnbánatot mutatva válaszolt. Elismerte, hogy csalódást okozott, főként az ifjúságnak. Tisztában van vele, hogy „politikai élete végétéért”, de készen áll, hogy „alkalmanként tanácsokat adjon” — fűzte hozzá. Náci őrök pere Tizennyolc hónapja folyik Düsseldorfban az egykori majdaneki haláltábor náci őreinek és SS-keretlegényei- nek pere. A tizennégy vádlott a vád szerint részt vett 1941. és 1944. között több mint kétszázötvenezer zsidó meggyilkolásában. A védők minden lehetőséget megragadnak arra, hogy elhúzzák a bizonyítási eljárást és a végtelenségig kitolják a per befejezésének határát. Az 1975. november óta folyó tárgyalás során az egykori táborlakók tucatjainak tanúvallomása hangzott el, egyértelműen bizonyítást nyertek azok a szörnyűségek, amelyeket a haláltábor személyzete elkövetett, a bíróság azonban teljes passzivitással engedi az egykori gyilkosok védőinek azt az érvelését, hogy az egyes vádlottak közvetlen részvétele a kegyetlenségekben nem egy értelműén Igazolható. Az utóbbi lapokban a nyugatnémet sajtóban olyan vélemények láttak napvilágot, hogy a közvélemény — elsősorban a nemzetközi közvélemény — nyomása nélkül a per még négy-öt évig is elhúzódhat /
