Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)

1977-05-06 / 105. szám

Befejeződtek a szovjet— etióp tárgyalások Moszkvában A Moszkvában hivatalos látogatáson tartózkodó Mengisztu Hailé Mariam etióp államfő, az etióp ideiglenes katonai kormányzótanács elnöke koszorút helyezett el a Lenin-mau- zóleumnál. Malőr Máté Herdor-dijas Csütörtökön Bécsben az Osztrák Tudományos Akadé­mia nagytermében átadták a Herder-díjat hét ország tudó­sainak. Az ünnepségen részt vett dr. Rudolf Kirchschläger szövetségi elnök és Hertha Firnberg, a tudományos és kutatási .ügyek minisztere. Ott volt dr. Nagy Lajos, a Magyar Népköztársaság bécsi nagykö­vete és dr. Pamfényi Ervin nagykövetségi tanácsos, a Col­legium Hudgaricum igazgató­ja. A kitüntetett hét tudós kö­zött van dr. Major Máté Kos­suth-díjas akadémikus, aki életművéért: az építészetben végzett kimagasló tudományos munkásságáért, valamint nem­zetközileg elismert publiciszti­kai tevékenységéért részesült a Herder-dijban. Egyik tanít­ványa, Moravánszky Ákos építészmérnök Herder-ösz- töndíjat kapott, ami alkalmat nyújt egyéves bécsi tanul­mányútra. Jugoszláv, lengyel, bolgár, görög, csehszlovák és román tudóst tüntettek még ki Her- der-díjjal. Szoufet Jegyzek Az Egyesült Államok moszk­vai nagykövetségének csütör­tökön átnyújtották a szovjet külügyminisztérium jegyzékét, ameiy ismét felhívja a figyel­met az amerikai hatóságok ar­ra irányuló tevékenységére, hogy akadályozzák a Szovjet­unió és az Egyesült Államok közötti kontaktusok és cserék fejlődését. Egyebek között folytatódik az a diszkriminá­ciós gyakorlat, amellyel kö­vetkezetesen megtagadják a beutazási engedélyt az ame»i- kai szakszervezetek által hiva­talosan meghívott szovjet szakszervezeti küldöttségektől. Koktél a szovjet sajtó napja alkalmából A szovjet sajtó napja- al­kalmából I. P. Aboimov, a Szovjetunió budapesti nagy- követségének sajtóattaséja csütörtökön koktélt adott a nagykövetségen. Megjelent a koktélon Ne­mes Dezső, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Népszabadság főszerkesztője, Grósz Károly, az MSZMP Központi Bizottsága agitá' ciós és 'propagandaosztályá­nak vezetője, Lakatos Ernő, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese. Király András, a Magyar Új­ságírók Országos Szövetségé­nek főtitkára, továbbá az or­szágos lapok, az MTI. a rá­dió és a televízió több veze­tője és munkatársa. Ott vol­tak V. J. Pavlov nagykövet­tel az élen a szovjet nagy- követség munkatársai, vala­mint a Budapesten akkredi­tált diplomáciai képviseletek több sajtóattaséja. Levél Carter asszonyhoz A Csehszlovák Nőszövetség Központi Bizottsága levélben Szakszervezeti kü1 dőlt ség Grúziában Kedden az éjszakai órákban Tbiliszibe, a Grúz, Szovjet Szocialista Köztársaság fővá­rosába érkezett Kiss Károly- nak, a SZOT alelnökinek ve­zetésével az a magyar szak- szervezeti küldöttség, amely a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának meghí­vására részt vett a május el­sejei moszkvai ünnepségeken. A magyar delegáció a Grúz Szakszervezetek Központi Ta­nácsának meghívására a bol­gár, a mongol és a , román küldöttséggel együtt négy na­pot tölt a kaukázusi szovjet köztársaságban. Küldöttségünk csütörtökön délelőtt a Grúz Legfelsőbb Tanács elnökségénél tett lá­togatást. Csütörtökön Moszkvában folytatták a szovjet—etiópiai tárgyalásokat. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának szerda esti hivata­los fogadásán elhangzott be­szédében Podgomij arról be­szélt, hogy az 1974-ben végre­hajtott nemzeti-demokratikus forradalom új lehetőségeket nyitott a két ország kapcsola­tainak fejlesztésére, az eddigi­nél szilárdabb és szélesebb alapokon. A szovjet államfő szerint ez törvényszerű jelen­ségnek tekinthető, minthogy a győztes szocializmus országai és a nemzeti felszabadítás erői természetes és megbízható szövetségesek az intiimperia- lista harcban. Mengisztu Hailé Mariam a fogadáson elmondott beszédé­ben részletesen kifejtette a kor­mányzótanács álláspontját az ország bonyolult belpolitikai és nemzetközi helyzetével ösz- szefüggésben. Rámutatott, hogy a Hailé Szelasszié csá­szár rendszerének megdöntése Nyikolaj Podgornij szovjet államfő és Andrej Gromiko külügyminiszter, illetve Hen- gisztu Hailé Mariam etiópiai állam- és kormányfő között Moszkvában. A barátság és szívélyesség légkörében lezaj­lott csütörtöki eszmecsere al­kalmával folytatták a két or­szág kapcsolatainak és a nem­zetközi kérdéseknek a megvi­tatását. Moszkvai hivatalos közlemény szerint mindkét fél elégedettségét nyilvánította a tárgyalások eredményeivel és kifejezte készségét a barátság és együttműködés szilárdításá­ra.-Nukleáris program A Nemzetközi Atomenergia programot. A délutáni plená- Ügynökség által szervezett ris ülésen a magyar küldött­salzburgi kongresszuson — ség vezetője, Szili Géza ne- amely az atomenergiával és hézipari miniszterhelyettes, az annak üzemanyagciklusával Országos Műszaki Fejlesztési foglalkozik — csütörtökön is- Bizottság elnökségének tagja mertették a magyar nukleáris tartott előadást. óta eltelt három évben a poli­tikai erők polarizálódása ment végbe Etiópiában. A reakciós oldalhoz sorolta az úgyneve­zett monarchista Etiópiai De­mokratikus Szövetséget, a „marxista tógába öltözött” eti­ópiai népi forradalmi pártot, amely valójában ,.bérgyilkos*»* anarchista csoportja”. Elítélte az Eritreai Felszabadítás: Frontot is, amely a reakciós arab uralkodó osztályoktól ka­pott pénz segítségével Eritrea elszakítására törekszik. Szovjet—etiópiai dokumen­tumok egyeztetésével értek vé­get csütörtökön a tárgyalások fordult Lillian Carter asz- szonyhoz, Carter amerikai el­nök édesanyjához, arra kér­ve, hogy segítsen egy cseh­szlovák asszonynak hazajuttat­ni az Egyesült Államokban jogtalanul visszatartott kisko­rú gyermekeit. A csehszlovák asszony, a Decinben élő Vlasta Gabrielo- vá-Zludkynová a múlt héten a prágai Rudé Právo útján nyílt levelet intézett Carter elnökhöz a gyermekek ügyé­ben, akiket 1968-ban — 4, il­letve 5 éves korukban — ak­kori férje, Bedrich Gabriel magával szöktetett Csehszlo­vákiából, s akik a volt férj­jel együtt az Egyesült Álla­mokba kerültek. Apjuk ott nemsokára meghalt, s az asz- szony azóta a csehszlovák ál­lami szervek segítségével min­den lehetséges módon pró­bálja visszaszerezni őket. A legutóbbi amerikai bírósági döntés azonban kategorikusan megtagadta a gyermekek ha­zatérésének engedélyezését. Legyen reggel a Szmolnij-palota elölt! Lenin gépkocsivezetője elmondja első találkozását a forradalom vezérével A forradalom kitörésének harmadik napjától kezdve hat éven keresztül, úgyszólván minden nap, találkozott a for­radalom vezérével hűséges so­főrje, GUI. Sok ezer kilomé­tert tett meg a rendkívül moz­gékony, mindent személyesen látni kívánó Leninnel és ez­alatt volt alkalma egészen kö­zelről megismerni a nagy ál­lamférfit. Lenin halála után GUI emlékezéseit Moszkvában kiadták. Ebből az emlékezés­ből közöljük azt a részletet, amelyben elmeséli első talál­kozását Leninnel. — Petrográdbán dolgoztam egy garázsban. November 8-án (a forradalom másnapján, a régi időszámítás szerint októ­ber 26-áh, A szerk.) este a ga­rázs szakszervezeti bizottságá­nak vezetője berendelt és a következőket közölte velem: — Válassza ki. Gill elvtárs, a garázsban a legjobb kocsit és legyen reggel a Szmolnij- palota előtt! Lenin elvtárs so- íőrje lesz. — Megriadtam. Akkoriban mindenki Leninről beszélt Akinek a pétervári munkásak közül alkalma volt Lenint hallani, vagy látni, olyan büsz­ke volt rá, hogy élete nagy eseményének tartotta. És most egyszerre engem, aki nem is voltam párttag, odaküldenek sofőrnek Lénin mellé. — Nos? Rendben van? — kérdezte zavarom láttára. — Hogyne — feleltem, pe­dig még mindig meg voltam riadva, nem vállalok-e ma­gamra valami olyan felada­tot, amit nem tudok ellátni. Soká azonban nem leheteti habozni. Fiatal voltam, fizi­kailag erős, a mesterségemet jól értettem és persze hagyon örültem a megtiszteltetésnek. —* Vigyázzon — óvott fi­gyelmeztetően —, nehogy szé­gyent hozzon a fejünkre! — Most már megvallom azon az éjszakán alig tudtam lehunyni a szememet. Meg­próbáltam elképzelni, milyen lesz Leninnel való találkozá­som, de nem ment könnyen. Valahogy úgy képzeltem, hogy a Szmolnij-palotából egy im­ponáló külsejű, hatalmas ter­metű férfi lép ki, körülötte díszruhás adjutánsok, fegyve­res őrség és így tovább. Biz­tos voltam benne, hogy be fo­gok gyulladni és elvesztem a fejem. Másnap reggel pontosán tíz órakor kitűnő kocsimmal oda­áll tam a Szmolnij-palota bejá­rata elé. A Szmolnij előtti kis tér azon a reggelen igen zavaros képet nyújtott. Rengeteg gép­kocsi és teherautó. A hatal­mas épület kapujánál néhány ágyú és géppuska. Körös-körül csoportokban fegyveres mun­kások és frontkatonák nyü­zsögnek. Fiatalok, idősebbek, szakállasok, gyerekek. Minden­ki izgatott. Petrográd élete ezekben az órákban még igen izgalmas volt. Az utcákon még nem szűnt meg a lövöldözés, a házakban még lapultak a forradalom ellenségei és sor- tüzeket adtak az ablakokból. Ültem a gépkocsi kormányá­nál és vártam a nagy talál­kozásra. Egyszercsak egy pol­gári ruhás férfi odalépett a kocsihoz: — Lenint várja? — Igen, őt. — Gyújtsa be a motort, azonnal jön! Néhány perc múlva valóban három férfi jelent meg a Szmolnij lépcsőjén. Kettő kö­zülük magas termetű, imponá­ló megjelenésű ember, a har­madik alacsony, rajta fekete prémgalléros kabát és füles sapka. Mialatt a kocsi felé közeled­tek, izgatottan próbáltam ki­találni, hogy a két magas em­ber közül melyik Lenin. Egy­re az járt a fejemben, hogy nem is vagyok párttag és elő­kelőségek között sem voltam soha, nem tudom, hogyan kell most viselkedni. Meglepeté­semre nem a két magas férfi, hanem a harmadik lépett a kocsihoz. Gyors mozdulattal kinyitotta a kocsi ajtaján. — Jó napot elvtárs, mi a neve? — Gill. — No, ismerkedjünk meg, GUI elvtáns! — mondta moso­lyogva. — Ezentúl maga visz engem. Huncut mosollyal a szemem­be nézett és kezet nyújtott. Azt mondják, az első benyo­más egész életére belevéső­dik az ember emlékezetébe. Mindenesetre Vlagyimir Iljics első kézszorítását és első sza­vait sohasem felejtem el. Ha eszembe jut, most is látom élénk, szürke, kicsit összehu­nyorított ravaszkás szemmel, nyílt, kissé raccsoló beszéddel. Szorongásom abban a pilla­natban meleg szeretetté válto­zott. Vlagyimir Iljics a két magas termetű férfivel együtt beült az autóba és a „Szoljan- nij Gorodok”-ba vitette magát, ahol a munkásság és az értel­miség közös nagygyűlésén várr ták a felszólalását. Mikot megérkeztünk, Vlagyimir Il­jics kiszállt az autóból és gyors léptekkel sietett az ülés­terem felé, de a tömeg, per­sze azonnal felismerte és nagy ovációval kísérte. Felszólalását is állandó viharos éljenzés és taps szakította félbe. Visszafelé menet a kocsiban mellém ült. Néha lopva ránéz­tem: az éppen átélt izgalom ellenére nyugodt volt, de kissé gondolkodó. Mikor a Szmolnij- hoz értünk, sajátos fürgesége­vei ugrott ki a kocsiból: — Most, GUI elvtáns, men­jen, egyék valamit! Én rövi­desen visszajövök. Szótlanul néztem eltűnő, fürge léptei után. Akkor mai határozottan tudtam, hogy a legnagyobb emberrel hozott össze a szerencsém. (Kőszegi Frigyes gyűjtése) Politika'<-üzleti vállalkozás Nixon korlátozott bűntudata a Watergate- ügyben Richard Nixon változatla­nul tagadja, hogy megsértet­te a törvényeket, de elismeri, hogy „cserben hagyta az ame­rikai népet”. Az amerikai tv­és rádióállomások százai köz­vetítették szerdán este Nixon lemondása óta adott első tv- interjúját. Nixon 1974-es kényszerű tá­vozása óta visszavonultan él kaliforniai birtokán. Volt he­lyettesétől, majd utódjától, Gerald Fordtól feltétel nél­küli kegyelmet kapott és ak­kori súlyos betegsége miatt azt is sikerült elkerülnie, hogy a törvénysértéseiben bűnrészes (és elítélt) munka­társai ügyében tanúskodnia keUjen. A volt elnök David Frosttal, az egyik legismertebb brit tv-riporterrel társult nagysza­bású politikai és üzleti vállal­kozásra. A négy, egyenként másfél órás, előre felvett tv- interjút százmiUiók fogják látni, az Egyesült Államokon kívül tucatnyi országban tűzik műsorra. Nixon közreműkö­déséért először hatszázezer dollárt, majd a haszonból 10—20 százalékos részesedést kap és a legújabb becslések szerint összesen legkevesebb, egymillió dollár jövedelemre számíthat. Kereskedelmi reklámokok- bói elsőnek a feltehetően leg­érdekesebb, a Watergate-ügy- gyel foglalkozó beszélgetést tűzték műsorra. Nixon ebben egyetlen tárgyi újdonsággal szolgált: kijelentette, hogy már másfél évvel lemondása előtt, 1973-ban fontolgatta ezt a lépést, amikor a kibontako­zó botrányban két közvetlen munkatársának, Haldeman­nak és Ehrldehmamriak távozJ nia kellett tisztéből. Az in­terjú során egyébként váltig kitartott ameUett, hogy nem vett részt a Watergate-betörés tervezésében, nem akarta azt eltussolni, sem pedig utóbb százezres összegekkel hallga­tásra bimi a perbe fogott tet­teseket (A volt elnöknek ezeket az áUításaiit a saját hangját tartalmazó magnófel­vételek is cáfolják.) A törvényhozás, az igazság­szolgáltatás, a sajtó elfogult volt vele szemben „és ki tud­ja, mi volt a CIA szerepe” — mondotta Nixon, aki a vizs­gálat tanúsága szerint annak idején maga adott utasítást a CIÁ-nak a Watergate-betörés elleplezésére. Az Egyesült Ál­lamok öt és fél éven át volt elnöke mindössze annyit is­mert el, hogy „mondott dolgo­kat, amelyek nem voltak iga­zak”, de azzal védekezett: po­litikai és baráti okból védte egykori munkatársait. Ha nem mond le és vállal­ja az alkotmányos vád alá helyezést, felül is maradhatott volna az eljárásban — állítot­ta Nixon, aki az egyértelműen terhelő bizonyítékok napvilág­ra kerülte után kényszerült lemondani. A 64 éves volt elnök part­nere, David Frost gyakran éles kérdéseire többször bi­zonytalanul, néha érezhető za­varban — máskor viszont egyfajta korlátozott bűnbána­tot mutatva válaszolt. Elis­merte, hogy csalódást okozott, főként az ifjúságnak. Tisztá­ban van vele, hogy „politikai élete végétéért”, de készen áll, hogy „alkalmanként tanácso­kat adjon” — fűzte hozzá. Náci őrök pere Tizennyolc hónapja folyik Düsseldorfban az egykori majdaneki haláltábor náci őreinek és SS-keretlegényei- nek pere. A tizennégy vádlott a vád szerint részt vett 1941. és 1944. között több mint két­százötvenezer zsidó meggyil­kolásában. A védők minden lehetősé­get megragadnak arra, hogy elhúzzák a bizonyítási eljá­rást és a végtelenségig kitol­ják a per befejezésének hatá­rát. Az 1975. november óta folyó tárgyalás során az egykori táborlakók tucatjai­nak tanúvallomása hangzott el, egyértelműen bizonyítást nyertek azok a szörnyűségek, amelyeket a haláltábor sze­mélyzete elkövetett, a bíróság azonban teljes passzivitással engedi az egykori gyilkosok védőinek azt az érvelését, hogy az egyes vádlottak köz­vetlen részvétele a kegyetlen­ségekben nem egy értelműén Igazolható. Az utóbbi lapokban a nyu­gatnémet sajtóban olyan vé­lemények láttak napvilágot, hogy a közvélemény — első­sorban a nemzetközi közvéle­mény — nyomása nélkül a per még négy-öt évig is elhú­zódhat /

Next

/
Oldalképek
Tartalom