Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)
1977-05-22 / 119. szám
A megyei könyvtárban Mit hoznak? Mit visznek? Böngészés közben. Anyuka segít válogatni. Kiaknázni a művelődés tartalékait Látogatás a szécsényi ELZETT g y áregységben Serény munkában találjuk az ELZETT szécsényi gyáregysége személyzeti csoportjának dolgozóit. A napokban kapták kézhez a budapesti központ művelődési bizottságának éves murkatervét. s Nagy Ferenené, a szécsényi művelődési bizottság titkára most éppen az adaptálás tartalmi és formai lehetőségeivel foglalkozik. — Áttanulmányozva az anyagot, úgy látom, hogy a központi programból sok mindent át tudunk venni — mondja Nagy Ferenené. aki egyben oktatási előadó is. — De természetesen megtartjuk régi tervünk bevált formáit is, amelyek egyértelműen a helyi, speciális igények alapján kristályosodtak ki. — Mi egy kicsit megelőztük a központot — veszi át a szót Végh Ferenc személyzeti vezető, a művelődési bizottság elnöke. — Nálunk ugyanis a múlt év végén megalakult a bizottság, és már az idei oktatási terv kidolgozásában nagyon aktív szerepet vállalt. Ezzel a lépéselőnnyel egy kicsit ellentmondásos helyzetbe kerültünk, de különösebb problémát nem jelent, mert tulajdonképpen mi is ugyanazok szerint a SZOT-elnökségi és országos közművelődési tanácsi irányelvek alapján alakultunk meg és kezdtük el a munkát, mint a központban. Csupán a két tervet kell összhangba hoznunk. — A koordináció elején tartanak, de néhány vonatkozásban már bizonyára láthatók a kapcsolódás lehetőségei. Említenének ilyet? — Az \dy-centenáriumi szavalóversenyhez például feltétlen kapcsolódunk — feleli Nagy Ferenené. — Irodalmi színpadosaink, a fiatal szocialista brigádtagok részéről már most élénk iránta az érdeklődés. Nem maradunk ki a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára hirdetett Küzdelmes évszázad című szellemi vetélkedőből sem. 27 szocialista brigád jelezte részvételét, úgy hogy nekünk helyi elővetélkedőt kell rendeznünk. hogy eldönthesrük, melyik legyen az az egy brigád, amelyik gyáregységünket képviseli a központi döntőben. — Sok ügyes dolog található a programban — vélekedik Végh Ferenc —, de az adott pillanatban a legtöbbjét még nem tudjuk átvenni. — Miért? — Túlságosan helyiségigényesek. Nekünk pedig csak egyetlen kis helyiség áll a rendelkezésünkre. Előfordul, hogy három rendezvény is adódik egyszerre, s hogy az ütközést elkerüljük, megfontoltan kell rangsorolnunk közötte. Persze a nagyközségi ifjúsági házzal való együttműködésünk valamelyest enyhít a gondunkon, de ez egyelőre csak az irodalmi színpad számára jelent megoldást. A tapasztalat szerint sokkal jobban jönnek az emberek a helyben megtartott rendezvényekre. — A Berkesive] rendezett író-olvasó találkozót hozhatnánk példaként erre — mondja Nagy Ferenené. — Vagy százhúszan vettek részt rajta. Olyan aktivitással, hogy az író rendkívül elégedetten távozott. 4r Az első időkben, amikor a gépállomásból ELZETT lett, a KlSZ-programokkal kimerült a kulturális munka. A gyáregység azonban ma már számos más lehetőséget kínál dolgozói művelődésére, szórakozására. Színházbérieteket vásárol, mozilátogatásokat szervez, a helyi múzeummal kötött szerződés értelmében a változatos múzeumi rendezvények látogatására ösztönöz. A különböző vezető szervek szellemi vetélkedőkre buzdítanak, mind több sikerrel. Megszervezték a fotószakkört, az irodalmi színpadot, rendezték a könyvtár „ügyét”. A kulturális élet fejlődése számottevő, s nemcsak a rendezvények sokasodásával, hanem a résztvevők folyamatosan emelkedő számával is mérhető. A közművelődéspolitikai határozat megvalósítása jó úton halad. Persze minden lényeges változás, fejlődés ellenére, hiba lenne azt gondolni, hogy a közművelődés területén minden elvégeztetett, a csúcsra értek, itt az ideje megpihenni. Nem, erről szó sincs. Szervezettebb együttműködéssel, szélesebb körű, összehangoltabb művelődési propagandával további kulturális lehetőségek, tartalékok várnak kiaknázásra. A művelődési bizottság vezetői mellett ezekről a feladatokról szóltak mások is. — Irodalmi színpadunk — mondja Kispál Zoltánná színpadvezető — politikai, társadalmid rendezvényeken szerepel, de a jövőben nagyobb feladatokat is szeretnénk megoldani. Bővíteni akarjuk a létszámot, elsősorbn fizikai dolgozókkal, hogy a foglalkozási egyensúly ne billenjen fel. Ha sikerül megerősödnünk, akkor még ebben az évben minősítő bizottság elé lépünk. Benedek Sándorné szakszervezeti titkár a könyvtárról beszélt: — Háromszorosára növeltük a könyvek számát, az étkezdében helyeztük el. Űj könyvtárost bíztunk meg, rendszeresítettük a nyitvatartási. A brigádok a könyvolvasást vállalalásaik közé vették. Egyelőre azonban jelentősebb eredményről nem szólhatunk. Kevés az érdeklődő. Hogy ez megváltozzék, még nagyon sokat kell tennünk: a különböző szerveknek, a művelődési bizottságnak. őszinte, a gondokat is nyíltan feltáró beszélgetést folytattunk a szécsényi ELZETT- gyáregység művelődési munkáját irányítókkal. Ügy tapasztaltuk, jól ismerik a nehézségeket, a tennivalókat, s igyekeznek jól is elvégezni azokat. Sulyok László Legrégibb népdalkörünk Hűséges torzkepek Méltán lehetnek büszkék dalosaikra a nézsaiak: szinte „letarolták” a mezőnyt a ma- gyarnándori minősítő versenyen. Mindkét megszerezhető minősítésből a legjobbat hozták el: arany koszorús parasztkórus és dicsérettel kiváló népdalkórus lett a rétsági ÁFÉSZ fenntartásában működő rézsai pávakör. Van még egy, nem hivatalos minősítésük is: ők a legrégebben együtt éneklők. Megalakulásuktól, 1969-től folyamatosan próbálnak, szerepelnek, dalolnak. — A nógrádi kórus régebbi volt nálunk, de az megszűnt. Mi — úgy néz ki — széjjel sem tudnánk már válni, úgy megszoktuk egymást, a közös éneklést. Az alapító tagok közül 15-en ma is velünk vannak. Veszekedések nincsenek, jól összerázódtunk. Szarka Lajosné tanítónő érezhető örömmel a hangjá' ban beszél közösségükről. A mostoha körülmények között — Nézsán, a körzeti központban nincs a kultúrának háza, ők is az iskolában próbálnak — ez a kórus sokat jelent a falunak. Meséli, hogy múltkoriban kissé megorroltak rájuk: nem vettek részt a május 1-i műsorban. De éppen akkor volt a minősítés — ez pedig a tapasztalatok gyűjtése, a többiek meghallgatása, saját tudásuk felmérése szempontjából jelentős alkalom. — Kik járnak el énekelni? — Értelmiségiekkel is bővült a kórus. Jelenleg 24-en vagyunk, köztünk három pedagógus, a körzeti orvos felesége. A népviseleti darabokat ők is beszerezték. Cipőt vásároltak nekünk, ruhát mindenki maga biztosított. Előkerültek a régi darabok, azok mintájára készültek újak is. Egy idő óta magam is népviseletben vezénylek — praktikusabb és szebb is. mint valamilyen sötét ruha vagy kosztüm. — Sokfelé jártak már. Hogyan oldhatók meg a fellépések? — A fenntartóink előtt le a kalappal: minden tőlük telhetőt megtesznek értünk. Na- Didíj, utazási költség, szállás biztosítva van. Május 7—8-ra Püspökladányba kaptunk meghívást, hogy a karancs- keszi és a szécsényi kórussal együtt képviseljük a megyét a szövetkezeti kórusok országos da'őst a1 álkozóján. Május 22'én pedig Szerencsre megyünk, az észak-magyarországi kalárison veszünk részt, A megyéből ide a berA karikatúra szót talán torzképként lehetne magyarra fordítani. Sokszor azonban a torzképek hűségesebben fejezik ki a közfelfogást és közvéleményt, mint a „hivatalos” kordokumentumok. A történelmi karikatúra több száz évre tekint vissza, szinte egyidős a könyvnyomtatással. A magyar história csak mintegy százéves késéssel jelenik meg az akkor még leggyakrabban fametszettel készült lapokon. Németalföldi származású, három karikatúrával kezdődik az a kiállítás, melyet Szécsényben, a helytörténi múzeumban mutat be a Magyar Nemzeti Múzeum történelmi képcsarnoka. Ezek a művek a török végleges kiűzését és az utána következő időszakot illusztrálják. Feltűnik a szálakat fonogato Thököly, aki később Sobieskinél könyörög kegyelemért patró- nusának, a szultánnak, akinek hátsóját a lengyel király virgáccsal veri. Az örökösödési háborút úgy ábrázolták, hogy Mária Teréziát, a királynőt az ellenfelek — minden nemzetet férfi képvisel — megfosztják ékességeitől, ruháitól. A tárlat következő lapja már az 1800-as évek közepére utal, herceg Windischgrátzet ábrázolja, amint két marokkal tömi a szájába a forradalmárokat. A magyar szabadságharccal rokonszenvező karikaturista Kossuthot zsinó- ros nadrágban, huszárdol- manyban ábrázolja az európai forradalmak zászlóvivőiéként amint szétcsap a koronás kutyák és patkányok között. A szabadságharc elfolytása elleni tiltakozás a Metternich bukására és Haynau londoni megveretésére utaló két rajz, melyet a békeliga „hiteles” ábrázolása követ. Három Európába döfött szuronyos puska tusukon, Bismarck porosz kancellár Gorcsakov cári külügyminiszter és id. Andrássy Gyula feje. Vélhetően a kiegyezéskor keletkezett az a képsor, amely egy magyar középnemes öltözékváltásait mutatja a cilin- der-kamáslitól a rámáscsiz- ma-díszmagyarig és vissza a politikai szél járásnak megfelelően. Az 1860-as években új időszak kezdődik a magyar politikai karikatúra történetében, mikor megjelennek Jankó Jánosnak és a Borszem Jankó prágai származású karikaturistájának, Klic Károlynak, a kortárs közéleti nagyságokat ábrázoló művei. Ezekből ismerősként köszönt ránk a megye egykori képviselője, Madách jó barátja, Szontágh Pál, és olyan hírhedt politikusok is, mint Tisza, Wekerle, Wlas- sics. Az erőteljes kapitalista fejlődés kedvez a karikatúra műfajának, a politikai cselekmények mellett a hazai társadalom osztályellentéteire is rámutat. Emlékeztet az 1904-es vasutassztrájkra, s bemutatja, hogy falta fel az agrárnagybirtok az ország kistermelőit, akiknek csak egy kiút maradt, a háttérben füstölgő Carpathia gőzös, a kivándorlás Amerikába. Az 1905—1906-os darabontkormányt idomított állatseregletnek rajzolta a hegyestollú grafikus, melynek idomárja Fejérvári Géza. A műfajt a két világháború között a fasizálódás éveiben sem lehetett elhallgattatni. Bátor karikaturisták készítettek gúnyrajzot Gömbösről, Darányiról és más híres és hírhedt személyekről. E karikaturisták között szerepel, Forrai Zoltán, aki a világháború alatt kénytelen volt emigrálni. Jelenleg Hollandiában él. a közelmúltban látogatott hazánkba, és ez alkalommal több alkotását a történelmi képcsarnoknak ajándékozta. Ezek közül is látható öt a szécsényi kiállításon, első ízben hazánkban. Mai tévéajánlatunk celiek, rimóciak, legéndiek jönnek még tudomásunk szerint. — Milyen műsort visznek? — A minősítőre egy tematikus összeállítást készítettünk. A címe: „Elvitték a szeretőmet katonának...” Emődi Györgyi, a zsürielnök is jónak tartotta, hogy ezt vigyük. Valószínűleg rövidítünk rajta. — Saját gyűjtésű dalokat nem énekelnek? — Volt ilyen műsorunk is régebben. Magnóra vettünk fel sok szép, régi szlovák és magyar népdalt De úgy látjuk, az ilyen fellépéseknél szerencsésebb tematikus ősz szeállítással menni, amelynek határozott szerkezete van. — ön nem ének szakos. Hogyan tanulják be a műsorokat, milyen segítséget kapnak a zenei fejlődésükhöz? A parasztkórus többszólamúságot feltételez, és önök aranykoszorús minősítést szereztek. Mi a titka ennek? — Örülök ennek a kérdésnek, mert így elmondhatom, milyen hűséges segítőink vannak. Megalakulásunktól két hónap alig telt el, már eljött Balassagyarmatról Réti Zoltán meghallgatni minket. Azóta is „rajtunk tartja a kezét”. Sokat segített szakmailag Guthy Éva is. Mindig őszintén megmondja, ami nem tetszik neki, ha valamit nem tart eredetinek. Mostanában lesz egy éve, hogy egy igen emlékezetes, szép estét töltöttünk együtt: a megyei művelődési ház kamarakórusával jött el, főleg klasszikusokat énekeltek. Tartottunk tőle. hogy túl komolynak, unalmasnak tartják az ilyen jeliegű műsort, de nagyon lekötötte a közönséget. A többszólam usaggal kapcsolatban: rengeteg olyan népdalunk van, amelyikből szinte spontán módon fakad a két szólam. Ahogy hallgattuk a többiek műsorát Magyarnán- dorban, sokszor éreztük: de szép lenne ez két szólamban! — Milyen terveik vannak a jövőre? — Régi vágyunk, hogy partnert keressünk, egy hasonló szlovákiai kórust. Műsoraink egyharmada szlovák, jók lennének a cserelátogatások. Igaz. nekünk nincs művelődési házunk, de fogadni tudnánk őket Keszegen vagy Legenden. Még sokáig szeretnénk együtt énekelni, mindig készülni valamire, minél jobb színvonalát elérni. Amit eddig elértünk, és az a támogatás. amit kapunk erre kötelez is minket. G. Kiss Magdolna 31.35: Karmesterverseny. Díjkiosztó gálaest. Egész héten figyelemmel kísérhették a nézők a Magyar Televízió második nemzetközi karmesterversenyének eseményeit. hei felvételről, hol egyenes adásban A szombat esti döntőn a végső sorrend is kialakult, eldőlt, hogy a negyven-egynehány részvevőből kik nyerték el a jelentős összegű dijakat. Ezen az estén a díjak ünnepélyes átadására kerül sor a zeneművészeti főiskola nagytermében és ar első, a második és a harmadik helyezett bemutatkozására, most már nem művek részleteivel, hanem teljes művekkel, koncertszerű előadásban. A három műsorvezető — Antal Imre, Rudiik Júlia és Petrányi Judit — és a két riporter — Szegvári Katalin és Szilágyi János — segítségével közelebbről is megismerhetik a díjnyerteseket. A koncerten közreműködik * Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara.
