Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)

1977-05-22 / 119. szám

ÜK m 1 KEVÉLY, MINDENKIRE, mindenre rálici­táló, önteltségétől vezettetett emberre mond­ják, olyan, mintha ő ültette volna a Fias- tyúkot. Ha valaki ezt magánemberként, sa­ját dolgaiban teszi, lelke rajta, bár persze a magatartásmód akkor sem szimpatikus, sőt, a társadalmi együttélés szemszögéből nézve egyenesen ellenszenves. Gondunk akkor nő igazán naggyá, amikor némelyik cég véli, ítéli úgy, hogy neki mások előtt kell járnia, de nem a hasznos teljesítményben, a közös javak gyarapításában, hanem külsőségekben, például bizonyos holmik birtoklásában. Töb­bek büs-zkélkedése, s még többek gunyoros . kérdezősködése indította el a gondolatsort arról, vannak-e vállalatoknak státusszimbó­lumai, s ha igen, mifélék, s miért oly’ kí­vánatosak? Arra a kérdésre, léteznek-e látszatra ran­got adó, s éppen ezért áhított eszközök, saj­nos, egyértelműen igen a felelet. Nem a tollforgató egyéni tapasztalata, hanem a né­pi ellenőrzés országos vizsgálatának megál­lapítása, a vállalatok bizonyos csoportja csu­pán azért vette meg a különböző, s legtöbb­ször drága berendézéseket, hogy — legyen ez is, ha már másutt van. E hasznos holmik használatára ugyanis nem készültek fel, anyagelszámolási, pénzügyi rendjüket nem szervezték át a számítástechnika szabályai szerint, s így a vagyont érő gépcsodák csak arra jók, hogy méltatlankodásra késztessék a cég dolgozóit, s pukkadásra a másik vállala­tot, mert neki ilyen még nincsen. Még. Majd lesz, hiszen ők sem alábbvalóak a többinél az iparágban, a városban, a megyében... Rengeteg árut kínál a hazai és világpiac, •melyek a maguk helyén többnyire haszno­san alkalmazhatók. Ne tagadjuk, mutatós és korszerű eszköz a behemót prés, melyet öt­féle színbe öltöztettek francia gyártói. Né­hány gomb, műszerek jelzőskálája — csu­pán ennyire kell, hogy kiterjedjen a kezelő figyelme. A prés nagy kötelességtudattal ontja az azonnal beépíthető alkatrészeket, napi — két teljes órán át! Ennyi idő alatt termel ugyanis annyit, amennyit a szereidé­ben két műszak alatt fölhasználnak a szó­ban forgó részegységből. Azaz elég lett vol­na egy jóval kisebb teljesítményű — és árú, ■eocialista országból beszerezhető — prés. A pénznél is előbb volt meg az akarat: ilyen kell. Mert ez a leg. .., ez a csúcs. Hajlanánk rá, hogy gyermekek nyelvöltö- gető büszkélkedését véljük fölfedezni felnőt­tek ilyesfajta vetélkedésében, csakhogy e megbocsátó szemhunyásban megakadályoz a hatások ismerete. Figyelmeztető jelenségnek tartjuk például — bár természetesen nem ki­zárólag erre az egyetlen okra vezethető visz- sza — az iparban az általános költségek tar­tós növekedését, arányának nagyobbodását a termelési költségeken belül. Utalhatunk arra a tényre, hogy folyamatosan mérséklődik az egységnyi állóeszközre jutó termelés, azaz bővülő eszköztárunk egy részét gyatrábban hasznosítjuk, mint korábban. Legyünk szegényesek tehát, ide torkollna gondolatmenetünk? A józan mértéktartás és a szemforgató puritanizmus nem édestestvé­rek, sőt, rokoni kapcsolat sincs közöttük. Jó- néhány olyan munkahely van, amely ered­ményei, a társadalom pénztárába befizetett forintmilliói alapján sok mindent megenged­het magának, s jó, hogy ezt teheti. A válla­lati üdülő hasznos dolog, kényelmessége is fontos, de miért kellene oda három színes tv-készülék, méregdrága belga csempe, s néhány, a „jobbaknak” fenntartott szobába faburkolat? Mi szükség a vitorláshajóra ak­kor, amikor a gyárban öltözői lemezszek­rényből sincs elég?! NEM MAGA AZ ANYAGI KÁR, a forint- pocsékolás a legnagyobb teher, mert kétség­telen — és szerencsére —, hogy ezek a ki­adások eltörpülnek a hasznosan költött mil- liárdok mellett. Persze, a pénz sem mellé­kes, mivel sok kicsi sokra megy, a garas aranyat kímél. A teher azért súlyos, mert a szocialista erkölcsön is túlteszik magukat azok, akik nagyvonalúnak ható szeszélyesség­gel bánnak a közpénzzel, s környezetükkel megkísérlik azt elhitetni, hogy nekik ezt is, így is lehet. Pedig nem lehet, nem szabad, bár a tételes jogszabályok alapján a Fias- tyúk-ültetgetést nem mindig lehet tetten ér­ni. Ezért nő .naggyá a kollektíva érettségé­nek, kritikus szemléletének ■ jelentősége, amelynek ellenállása elveheti az oktalan rongyrázók kedvét es bátorságát. V. T. Ankét a szénbányáknál Korszerűsítés és a fiatalok r 'Az Országos Magyar Bá- ben több mint ötmillió forint a szakma ifjú mesterévé, nyászati és Kohászati Egye- kölcsönnel segítették a fiata- Biztosítják a továbbtanulás sülét helyi csoportja lók otthonteremtését. A tízezer lehetőségét. Kétszáz tanfolya­a napokban tanácsko- bányászlakasból is biztosítják mon három-négyszázán tanul- zást szervezett Salgótarján- számukra a megfelelő részt. nak. Főiskolát 28-an végez- ban fiatal szakemberek szá- Bérezésüket, jövedelmüket az nek. Több mint ötven fiatal mára. Zsuffa Miklós vállalati ifjúsági törvény szellemében marxista egyetemre jár. 18 ál­igazgató tartott előadást a megfelelően rendezték és fo- talános, két szakmunkásképző fiatal mérnökök, közgazda- lyamatosan továbbfejlesztik, iskolával és egy egyetemmel szók, technikusok helyzetéről, Alapoznak arra a kiiencszáz szocialista szerződést kötöttek, munkájuk jelentőségéről, le- fiatalra, akik a KISZ-ben te- Megkezdték a számítástechni- hetőségeikről. Hangsúlyozta: a vékenykednek. Külön figye- ka bevezetésének megalapozá- korszerűsítós egy okkal több lemmel kísérik a fiatal szak- sát. arra, hogy jobban odafigyel- emberek munkáját. Az elmúlt Az előadást követően Ba- jenek a fiatalokra. Arányú- évben 25 szakdolgozatukat fo- lázs István, Rutár István, kát a vezetésben is biztosíta- gadták el. és 41 kiváló címet Stuhl József, Jambrich Pál, ni szükséges. Rövid áttekin- ítéltek számukra. Az Alkotó Nagy Róbert. Fülöp László és tést adott azokról a vállalati ifjúság pályázat keretében két Sült Tibor fejtette ki véle­intézkedésekről. melyeket a első, három második, négy ményét, adott útmutatást az fiatalok érdekében már meg- harmadik díjat adományoz- FMKT további feladatainak valósítottak. Az utóbbi évek- tak. Harmincegy dolgozó vált megoldásához. J. Gy. Beutaló, országjárás, üzemi üdü'ő Nyaralás elolt Bóka Sándorné nyaralásnak. örül a közös óvodában, hogy anyuval meg apuval megyünk a Balatonra. Még soha nem - látta, el sem tudja képzelni milyen az a ha­talmas tó. Annak meg külön örülök, hogy nagyon szép az üdülő, biztosan jól érezzük magunkat. A férje a síküveggyárban üvegcsiszoló. Sokat dolgozik, ráfér a pihenés. — Én magam tizenöt éve voltam utoljára a Balatonnál. Nagyon szép. vidám nyárra számítunk. Közösen csónaká­zunk, fürdünk, napozunk, és nagyokat beszélgetünk. Igazán nem csoda, ha már alig vár­juk, hogy július legyen... Tamási Gyuláné kétéves Pe­ti fiát napoztatta a Karancs előtti téren. Peti vidáman hú­zogatta maga után a játékmoz­donyát. — Otthon van. gyesen? — Egy évig voltam otthon a gyerekkel, azóta Péter az Arany János utcai bölcsődé­be jár. Most festik a bölcsődét, azért vagyunk a téren. A ren­delőintézetben dolgozom, la­borasszisztens vagyok. — Hova készülnek nyaral­ni? —* Elég nehéz az idén nyá­ron. A férjem a mentőknél — Dehogynem. Augusztus­ban elmegyünk Sopron kör­nyékeié. Csavargunk egy kicsit az országnak azon a táján. Még soha nem jártunk ott. Megnézzük a műemlékeket, gyönyörködünk a szép tájak­ban, ismerkedünk Magyaror­szággal — A gyerek? — Visszük őt is. Ha minden jól megy, addigra talán meg­kapjuk a kocsit is. Befizettünk egy Wartburgra. Bejáratjuk azt is. Eddig mindig közbejött valami, nem tudtunk üdülni. Nagyon készülünk a mos* tani nyárra. ★ Fodor József az öblösüveg­gyár gépkocsivezetője. Huszon­hét esztendőt töltött a volán mellett, ebből tízet az üveg­gyárban. A gyári buszt vezeti, megy szombaton és vasárnap, amikor csak kell. A felesége indulásra készen: — A Malinovszkij úti isko­lába megyek. Oda járnak a gyerekek. A fiam úttörőtábor­ba megy Debrecenbe, a pénzt viszem az iskolába. A két Fodor gyerek, a tizen­egy éves Attila és a kilenc­éves Lívia ugyancsak „kinya­ralja” magát az idén. Az édesanya elégedetten mondja: Nyaralás. Vidám, gondtalan két, hét. Valahol a Balaton vagy a meleg vizek partján, a hegyekben, ismeretlen váro­sokban, tájakon. Együtt a csa­lád. Végre a hétköznapok örö­kös rohanása, kapkodása nél­kül. Lehet édesapával hor­gászni vagy kirándulni, anyá­val beszélgetni, napozni, közö­sen olvasni, filmet nézni! Két hétig, de talán utána is jó da­rabig, nincs a megszokott mondat:1 „Édes fiam, lányom, nem érek rá, sietnem kell, ott a mosatlan, majd legközelebb elmondod, amit akarsz...” Olyan emlékek, élmények so­kasága, amelyeket jólesik fel­idézni: „Emlékszel, milyen jó volt amikor nyaraltunk.. Balatomszemesre készül idén nyáron a Bóka család. Az édesanya, Bóka Sándorné, vagy ahogy a vevők ismerik, Vera — húsz esztendeje dolgozik a kereskedelemben. Pénztáros a salgótarjáni csemegeboltban. — Arra nagyon büszke va­gyok, hogy november 7-én ka­pom az aranygyűrűt. Mindig ebben a boltban dolgoztam... — A nyaralás? — Nagy élmény lesz. Most megyünk először, közösen a család. A vállalattól kaptunk szolgálatvezető. Július végén — Az üveggyártól, mind * üdülőjegyet. Ezernyolcszáz fo- vizsgázik, a mentőtiszti főisko- két gyerek számára kaptunk hármunkért lét végzi. Neki addig tanulnia szakszervezeci beutalót. Attila kell. Röjtökrnuzsajra, Lívia Fo­— Nem terveznek semmit? nyódligetre készül gyereküdü- A fiatalasszony elmosolyo- lobé. Mindössze százhetven £o­„Bebarangoljuk Sopron környékét” — mondja Tamásiné. Fodor Tamás felvételei rintot fizetünk, igazán nem sok. Zsolti, a kis­fiam ötes.ztendős, őt is visz- szük. A gyerek nagyon készül, már mindenkinek elmondta az dik: ««uiiMiiiniiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiisiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiitiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiHiiiiiiiniiiiaiuiiiiiKiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiviiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiKiu«» \7 alósággal megdöbbentő a csend a ka ran osság i ha­tárban, túl a Ménes-patakon. Sehol egy gép a földeken, de még motorkerékpár sem a dűlőutakon. A legelőt szegé­lyező jegenyesoron hangoskod­tak a varjak. Cikáztak a föld felé, mert egy kóbor macska lapult alattuk a fűben. Jó eső volt, nem illő ilyenkor össze­karistolni a talajt sem gép­ijei, de még állatokkal sem. A teheneket sem hajtották ki a legelőre, pedig a fű kötözkö- öésig ér rajta. Dehát nem szabad ilyenkor letapostatni. Egy falusi cigánygyerek sző­rén ülve a lovát vágtázott a legelő felé, de idejében visz- sza téri tették, nem engedve ne­ki, hogy ott legeltessen. Ilyen szép határt mint most a ka- rancssági már régei láttam. Az idő olyan, hogy szinte lát­ni, amint növekedik a nö­vény. Megdolgoztak ezért a gyö­nyörűségért. Erről a dologról mentem beszélgetni Dénes Andráshoz, a traktorosok szo­cialista brigádjának vezetőjé­hez. Onnan ismerem, hogy az elmúlt évben, amikor megvásárolták a Rába—Stei­ger gépet a gondjaira bízták, váltójaként megosztva a veze­tését Űj Jóskával. Hogy ez a két ember mit művelt a föl­deken azt megzenésíteni ké­ne. A gép huszonnégy órán át megállás nélkül ment. Igaz nagyon jó szerkezet. Dénes r,1 GENYESORON ember. Barnára sült az arca, az előrelátás. Öt nem érheti amelynek vonásait meglágyít- meglepetés. Azért választot- ja, hogy mindig derült a te- . ták brigádvezetőnek, hogy kintete. Azt mondta, amikor másokat is a maga képére megkérdeztem, birja-e az formáljon Skultéti Márton, a iramot? 1 párttitkár mondta egy négy­— Semmi baj..szemközti beszélgetés alkal- Pedig annyi a gondja, hogy mával Dénesről: „Ez az . em- fejebúbja sem látszik ki be- bér egy élő lelkiismeret... paszkodik, szégyenszemre le­esik róla. Fent a dombon egy ge a brigádnak, ha teljesíti a feladatát, ami között fontos szerepet játszik a gépek meg- kímélése. Ha ezt nem tartja be valaki, annak legjobb ha továbbáll onnan. Elmondta, hogy az egyik fiatalabb trak­erdőben állott csak meg. Még torosuknak, aki meggondclat megkeménye­Nagyon jó dolog, ha egy az lőle. Mert ha csak a munká­ja lenne! De most jár álta- ember megtalálja helyét lános iskolába. Hiába a bri- életben. Közel két gádérosnak ebben is példát annak is. hogy Dénes András kell mutatni. Aztán a hu- a ságújfalui bányász letette szónkét ember, ahány annyi a csákányt és elment a gépál - természetű. Sok a fiatal, egyik lomasra dolgozni. Olyan jó is, másik is: „Ezt hogyan esi- érzéké van a gepekhez, hogy az emléktől is dett az arca. — De addig kapcsoltam, lökdöstem az indítókart, amíg nem azt tette amit én akar­tam. .. Azok az idők már régen a évtizede Az°ta megjött a Rába— Steiger is, száz, meg kétszáz hektár összefüggő földet mű­velnek: szántanak, vetnek ko­ra tavasztól késő őszig. Mi­lan, sebes gyerek volt, azért kellett elhagynia a brigádot, mert egymásután mentek tönkre alatta a gépek. Tekin­tete is méltatlankodott: — Egy lánctalpassal besüly- lyedt a Ménes-parti mocsár­ba. Ügy húzattuk ki a Rábá­val. Hát micsoda felelőtlen­ség ez ? Most láttam.- hogy ez a mo­solygós ember haragos is tud lenni. Beborult a tekintete, náljam András bácsi? Jó lesz-e ez így András bácsi?” Kifogyhatatlanok a kérdések és András bácsi válaszol, hig­gadtan, meggondolta?!, ponto­san. Amikor találkoztunk azon munkába állása után rövid időre traktorosiskolába küld­ték, amit szép eredménnyel végzett el. Amikor erről most sző került elszólta magát, hogy a gép iránti vonzódása — Ezt nem lehetett eltűrni már. .. a szép májusi délelőttön, sűrű már régi, még a nagyapjától párát lélegzett a föld a nap- örökölte. Az volt olyan iga­sugártól. A Rába ott volt az zi, minden technikát szerető udvar közepén, kerekén a teg- ember. Jót derült, még a napi sár. Ó pedig a műhely- combját is megcsapkodta az ben a kombájnját javította, olajos tenyerével: Keze vastagon olajos. Kar j at — A tandíjat azért én is megfizettem. .. csoda lejtőkön! Ott a Mogyo- , , ,. , . . rós, amire felnézni is csak megkemenyedtek arcvonásai. hátraszegett fejjel lehet, de a Rába is csak balra dűlve ha­ladhat rajta, mert jobbra dűl­ve kifolyna belőle az olaj. Dé­nes András mégis megdolgoz­ta a Mogyoróst. Most legelő lett. A gép pedig nem síny­lette meg a megerőltetést, mert vigyázott rá. Azzal bőszt szánthatják fel legjobban, ha látja, hogy nem kímélik a gépet. — Nem azt mondom én, agyon szép májusban a karancssági határ. De hogy ilyen szép lett, azért nagyon keményen megdolgoz­tak Dénes Andrásék. Mert ahogyan ő szokta mondani, a jó munka kemény helytállást követel. Mondtam neki, bú­csúzóul nézzünk széjjel egy kicsit a mezőn. Akkor láttam az arcán micsoda örömet okoz Varga Dezső felügyelete alatt baj- Dehogy is nem! Csak a széttárva mondta: _ , _________________________ — Látja, nekünk már az Mesélte aztán, hogy először hogy a géppel soha sem lehet nejy js látni a földeken a fa­aratásra kell készülni... TT----- ~—* *-.-•>—«-*- k-i ). —* -.................................................... A mi igaz, az igaz, az idő röpül. A kalászok már dug-- dossák fejüket. Ebben a nagy rohanásban észre sem vesz- szük, beérik a gabona. Dénes egy úgynevezett Utos traktor­ra ült és a Lapásdra készült szántani. Az oktatója hamar magára hagyta. Elindult, de annyira megiraimodott alatta a András derék, vállas, érett Andrásnak a legfőbb erénye traktor, hogy ha nem ka­baj ne az ember hanyagságá­ból eredjen. A brigádban le­vők ezt nem engedhetik meg maguknak... Húszezer forintot tűzött ki a termelőszövetkezet vezetősé­kadó életet, amely szivárvány­ként tarkállik túl a jegenye­soron. Bobál Gyula rintba kerül fejenként. Szí­vesen engedjük őket, hadd ta­nuljanak önállóságot, lássa­nak világot. — A család közösen? — A közös nyaralas sein ma­rad el. Végre-valahára együtt is elmegyünk. Berekfürdőn, az öblösüveggyár üdülőjében töltünk két hetet augusztus vé­gén. Egyszer elkísértem a fér­jemet egy napra. Nagyon tet­szett a környezet, jó volt a víz, akkor határoztuk el, amint lehetőség nyílik rá, hoszabb időt töltünk Berekfürdőn. Fa­házban lakunk, reggelit, ebé­det, vacsorát az üveggyari konyháról kapunk. Kell-e en­nél jobb befejezése az idei nyárnak ?... Csatai Erzsébet Segítik a háztájit Az élelmiszer-ellátásban je­lentős szerepet játszanak a háztáji gazdaságok is. Első­sorban a baromfitenyésztés nyer kiemelt hangsúlyt. A háztáji gazdaságokat az ÁFÉSZ-ek is támogatják. A salgótarjáni például az első negyedévben mintegy 40 ezer előnevelt csibét juttatott terü­letén a ház körüli baromfiud­varoknak. Rendeltek 16 ezer naposcsibét is a bábolnai kel­tetőállomásról, ez azonban nem érkezett meg időben. A csibéken kívül kacsákkal, li­bákkal segítette a háztáji gazdaságokat a Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ. NÖGRÁD - 1977. május 22,, vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom