Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)

1977-05-15 / 113. szám

Kommentátorunké, Réti Erviné a sző: A hét 3 kérdése Carrillo és Ibárruri találkozója 1. MIT JELENT DOLO­RES IBÁRRURI HAZATÉ­RÉSE? A nemzetközi politika hí­reit olvasva, ritkán vész erőt az emberen a meghatódás ér­zése. A madridi hír olvasása­kor, hogy harmincnyolc esz­tendei távoliét után vissza­térhet hozájába Dolores Ibár­ruri, a Spanyol Kommunista Párt elnöke, legelőször is La Passionaria (a szenvedélyes) emberi drámáját érezzük. Végre megadatott e nagysze­rű, immár nyolcvankét éves asszonynak a hazatérés lehe­tősége. egy változó spanyol­honba Ugyanakkor Ibárruri meghatott szavakkal búcsú­zott a Szovjetuniótól, amely csaknem négy évtizeden ke­resztül második otthona volt, s ahol a második világháború során, a Volga melletti nagy csatában fia is elesett. S ma­gas kora ellenére sem pihen­ni tér meg. hiszen ma már valószínűleg felszólal az első otthoni gyűlésen, szülőföldjén, az asztúriai bányavidéken, ahol ő vezeti a kommunista jelöl­tek listáját a pontosan egy hónap múlva sorra kerülő vá­lasztásokon. Hazatérése min­den vonatkozásban a baloldal további erősödését jelenti. Még nehezebbé válik a spa­nyol szélsőjobboldal tervei­nek végrehajtása: nem titok, hogy a francoizmusból meg­maradt erők a kommunista párt legalizálásának ürügyén szerettek volna reakciós ellen- támadást indítani s a katonai vezetők egy részének közre­működésében is reményked­tek. Ezek az erők azonban visszaszorultak és választási esélyeiket tovább csökkenti, hogy Szuarey. miniszterelnök a középutas Demokratikus Centrum színeiben kíván in­dulni. A közvélemény-kutatá­sok máris ennek az alakzat­nak előretörését várják — a szélsőjobboldal rovására. A csütörtökön, a Baszkföldön megtartott harci nap, amely teljes amnesztiát követelt, rá- muatott azonban a madridi kormány következetlenségeire is. A, május elsejei könnygáz után a San Sebastián-i gumilö­vedékek, az újabb kemény rendőri fellépés arról tanúsko­dik, hogy van és kell még jócskán tenni Hispániában. S a kép teljességének kedvéért említsük meg, hogy a belpo­litika mellett e napokban a spanyol külpolitika szűkebben véve a spanyol—amerikai kapcsolatok is előtérbe ke­rültek. Vance amerikai kül­ügyminiszter spanyol kollegá­jával találkozott és a két or­szág katonai bizottságának ülésén Brown, amerikai had­ügyminiszter is részt vett... 2 MIKÉNT ALAKULT A KUBA-ELLENES AMERI­KAI EMBARGO ÜGYE? Négy nap alatt négy külön­böző döntést hoztak Wa­shingtonban a Kuba-ellenes embargó (gazdasági tilalmak) ügyében. A szenátus külügyi bizottsága kedden jóváhagyta a gyógyszerek és mezőgazda­ság: termékek szállítására vo­natkozó több mint másfél év­tizedes tilalom feloldását. Szerdán módosítást fűztek eh­hez, hogy az elnök bármikor visszaállíthatja a blokádot, amelyet így is csak részlege­sen oldottak volna fel. Üjabb finomítási próbálkozás után, pénteken a képviselőház újra a teljes embargó mellett sza­vazott. Megszólalt Fidel Castro is, aki világosan kijelentette: Kuba részére csak a teljes feloldás lehet elfogadható, az Egyesült Államoknak egyér­telműen meg kell szüntetni minden gazdasági korlátozást. Az előzményekhez tartozik, hogy a dolgok kényszeréből következően a Carter-admi­nisztráció hajlandó volt né­hány ésszerű visszakozásra (nem újította meg a Kubára elrendelt utazási tilalmat, megszüntette a Kuba-ellenes felderítő repüléseket, megálla­podás jött létre a halászati jogok kérdésében), de a leg­lényegesebb problémába gaz­dasági megszorításokat illetően — a jelek szerint — válto­zatlanul megoszlani látszik az amerikai vezetés. Ezt igazol­ják az ellentmondásos szava­zások és intézkedések. Kuba részére természetesen előnyös lenne, ha kölcsönösen kedvező gazdasági kapcsolatok jönnének létre a szomszédos Egyesült Államokkal, amely hagyományos partnere volt. Am Kuba az embargó elle­nére is fejlődött és haladt előre a maga választotta szo­cialista úton. Castro ezért hangsúlyozta, hogy Havanna hajlandó tárgyalásokra az összes vitás kérdések megol­dására, de ezekhez az Egye­sült Államoknak kell meg­nyitnia az utat a kereskedel­mi embargó eltörlésével. 3. MIÉRT NEM TÖRTÉ­NIK ELŐRELÉPÉS A BÉ­CSI HADERÖCSÖKKEN­tési tárgyalásokon? Néhány hetes szünet után, csütörtökön ismét benépesült a Redoutensaal, a bécsi Hof- burgnak a haderőcsökkentési tárgyalások céljaira átalakított épületszárnya. A hagyomá­nyok szerint folytatódnak te­hát a heti egyszeri, csütörtöki összejövetelek, míg a közbe­eső időt, nem hivatalos érint­kezésre, kevésbé kötött meg­beszélésekre használják fel. A keretek túlságosan is adottak, az eredmények azon­ban váratnak magukra, jól­lehet az érdemi eszmecsere nemsokára ötödik esztendejé­be lép. Mi hát az oka a hu­zavonának ? Amikor megkez­dődtek a tárgyalások. leszö­gezték az alapvető elvet: a haderőcsökkentés nem me­het egyik fél biztonságának kárára sem Vagyis Európa szívében kialakultak bizonyos erőviszonyok (ezek vezettek többek között az enyhüléshez és Helsinkihez) — s ezeket az erőviszonyokat nem lehet megbolygatni. A haderőcsök­kentés célja, hogy az erővi­szonyok érintetlenül hagyásá­val, mérsékelje a szembenálló erőket. A szocialista országok máig is érvényben levő javas­lata szerint az első három év­ben ez a csökkentés 17—17 százalékos lehetne a két szem­benálló oldalon. A NATO-or- szágok azonban egyrészt „asszimetrikus” csökkentést ja­vasolnak (a mi oldalunk na­gyobb kötelezettségvállalásá­val) s a különböző haderőne­meknél ugyancsak a maguk javára szeretnének kedvezmé­nyeket. A tárgyalásokon érdekelt szocialista országok messze­menően figyelembe vették a nyugati részjavasiatokat, ke­resik a kompromisszumokat. Az alapvető elvi megközelítés azonban továbbra is megkí­vánja, hogy mindenekelőtt a százalékos csökkentés egyenlő arányaiban egyezzenek meg, s ez a csökkentés vonatkozzék a harci technikára is, bele­értve a légierőt és a nukleá­ris eszközöket. A holtpontról való elmoz­dulás lehetősége most a nyu­gati félen múlik. Amíg nem hajlandó a korábban maga által is elfogadott ésszerű alapélveket tudomásul venni, addig Bécsben az az újság, hogy nincs újság... Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára szombaton madridi otthoná­ban felkereste Dolores Ibár­ruri asszonyt a párt legendás hírű elnökét, aki 38 évi szám­űzetés után pénteken tért vissza hazájába. Cor vnlán Prágában A hivatalos, baráti látoga­táson Csehszlovákiában tar­tózkodó Luis Corvalán, a Chüei KP főtitkára szomba­ton Prágában találkozott a csehszlovák tömegtájékoztató eszközök vezető munkatársai­val. A csehszlovák sajtó vezetői a találkozón biztosították Luis Corvalánt. hogy hazájuk tö­megtájékoztató eszközei to­vábbra is támogatják a chi­lei népnek a fasiszta rendszer elleni küzdelmét. Corvalán köszönetét mondott a szoli­daritásért, amelyet a CSKP, a csehszlovák nép, a munkás- osztály és a csehszlovák saj­tó tanúsít a chilei nép igazsá­gos ügye iránt. Felmentették Jancsót A torinói fellebviteli bíró­ság másodfokon hozott ítéle­tében felmentette Jancsó Mik­lós „Magánvétkek és nyilvá­nos erények” című Olaszor­szágban készült filmjét az er­kölcstelenség vádja álól és feloldotta a film elkobzását. Mint ismeretes, a filmet ta­valy forgalomba kerülése után a római ügyész tiltotta be és koboztatta el. A területileg il­letékes bí lóság Torinóban (ahol először mutatták be) október 22-én közerkölcsbé ütközőnek ítélte a filmet és az érvényes törvények alap­ján betiltotta. A másodfokú ítélet jogerős, így a filmet újra játszhatják az olaszországi mozikban. Companero Corvalán Luis Corvalán hazánkba látogat (Üjsághír) C hilében több mint negyven éve így szó­lítják Companero Corvalán — Corvalán elvtárs. Amióta egy tóméi cipész be­szervezte a kommunista if­júsági mozgalomba, a kom­munista pártba. És így szólít­ják milliók a világon, s eb­ben a megszólításban együtt lelhető fel az iránta való tisztelet, s a chilei néppel való azonosulás, szolidaritás. Luis Corvalán, a vidéki ta­nító és az írástudatlan pa­rasztasszony fia tanítónak ké­szült. E hivatáshoz, amely oly’ fontos volt abban a la­tin-amerikai országban, ahol még ma is százezrek írástu­datlanok, megszerezte a ké­pesítést, s bár két évig taní­tott is, szüntelenül csak arra készült, amivé lett, forradal­márnak. Az illegalitás éveiben a kommunista sajtó munkatár­sa volt, majd később az El Siglo, a Chilei Kommunista Párt lapjának üldözött, kere­sett főszerkesztője. 1958-ban választották meg a párt fő­titkárává, abban az évben, amikor a kommunista párt Chilében újra legálisan dol­gozhatott Azóta a Közponi Bizottság folyamatoson újí­totta meg Luis Corvalán fő­titkári tisztségét. írás, agitáció, szervező munka. Luis Corvalán számá­ra Antofagasta és Santiago a hajnalig tartó verések és kín­zás városai. Pitrufquén és Pi- sagua a száműzetésé. Majd az illegalitás évei Conchali­ban, Cistemában és sokfelé még a munkásvárosokban, a hegyek között, barátok, elv­társak, ismerősök és isme­retlenek lakásán. Hajnali és éjszakai utazások, lehúzódva a teherkocsik rakománya kö­zé. Azután a legalitás, majd a Népi Egység győzelmének gyönyörű évei, nappalt és éj­szakát egybetoldó munkája. Néhány héttel a fasiszta junta hatalomra jutása előtt láttam Chilében, egy nagy­gyűlésen. Az emelvény szélén ült, elmaradhatatlan puha kalapját a térdei között tar­totta. Kezek százai nyúltak fe­léje. Indiánszáraz munkáske­zek, maszatos gyere kuj jak, szemérmesen takargatott, mo­sástól csúnya asszonykezek. A kalappal nem tudott mit kezdeni. Letette az emelvény­re. S ahogy sorra kezet fo­gott a vele kezet szorítani akarókkal, csöndesen, hogy ne zavarja az éppen beszélő másik pártból való szónokot, mindenkivel váltott néhány szót. — Companero Corvalán! Sokan akartak vele szót váltani, de hát lehetetlen volt. Végül széttárta a kezét, szeme sarkában vidám rán­cokba szaladt a mosolygás. A katonai hatalomátvétel után elsőként keresték. S 1973. szeptemberében a Népi Egység vezetői közül, árulás révén az elsők között fogták el. Több rmht három évig tar­tó börtönsorsot mért rá a Pinochet-rezsim Bíróság elé állítani nem merte, nem tudta, mert hazugok, nevetsé­gesek voltak a vádak, ame­lyeket a rendszer katona jo­gászai ellene összehoztak. Nem merték és nem tudták bíróság elé állítani, mert szerte a világon három év múltán sem csitult a Luis Corvalánért és a többi chilei hazafiért kimondott tiltakozó szavak ereje, amellyel szem­ben végül a Pinochet-rezsim meghátrálni kényszerült. De közben mindent megtett, hogy Luis Corvalánt megtör­je. megsemmisítse. Pinochetek Luis Corvalánt el akarták rejteni a világ elől. Koncentrációs táborról koncentrációs táborra, bör­tönről börtönre hurcolták, hogy elvesszenek a hozzá ve­zető szálak, hogy a kegyetlen börtönviszonyok megtörjék, legyengítsék, s végül elpusz­títsák az elveihez, a népéhez a legnagyobb megpróbáltatá­sok közepette is hű kommu­nista politikust. A chilei nép Companero Corvalánját a junta nem tudta megtörni, elpusztítani és el­zárni sem tudta a világtó!, mert a szolidaritás, a tiszte­let és az együttérzés ereje áttörte a Trés Alamos-i kon­centrációs tábor falait, elju­tott Luis Corvalánhoz, s a többi bebörtönzött chilei ha­zafihoz. Ez adott számára erőt, biztatást, ez az egész chilei népnek szóló, de Luis Corva­lánért külön is megnyilvánu­ló együttérzés. Némává sem tudta termi a börtön. Mélységes hittel át­fűtött szavai kijutottak a bör­tönből s erőt, bátorítást ad­tak a fegyverek szavával el­némított chilei népnek. Spanyolul a munkás: el ob- rero, az evtárs: el compane­ro. A chilei katonai cenzúra utasítást adott ki a lapoknak: „A munkás szó minden közleményben kézműves al­kalmazottal helyettesítendő! Az elvtárs szó a szókincs­ből törlendő!” Az ember nyelvét szurony­nyal, szegekkel át lehet döf­ni, késsel ki lehet vágni, elektródákkal meg lehet bé­nítani, de egy nép nyelvé­vel mit kezdhet a terror? Azon a nagygyűlésen, ami­kor Santiagóban utoljára lát­tam 1973-ban Luis Corvalánt, a következőket mondotta: „Chile, Latin-Amerika, a kizsákmányoltak és elnyomot­tak megindultak egy jobb élet felé. Közömbös, hogy milyen megpróbáltatások és átmeneti vereségek érik. Ez a menet halad, mert itt a tör­ténelem menetel.” C hile népét, kommunista pártjának vezetőjét sok megpróbáltatás érte 1973 óta. Szolidaritásunk ereje segít enyhíteni ezeket a megpróbáltatásokat. Diósdi László------------ -------------------------------- - ...».......... ..................- ' ..........1 2 NÖGRÁD - 1977. május 15., vasárnap A SALT-dosszié (4.) Balsikerű bemutatkozás Az amerikai külügymi­niszter, Cyrus Vance aznap töltötte be 60. születésnapját, amikor 1977. márciusában, az új Carter-kormányzat meg­bízásából a moszkvai Kreml­ben folytatták, illetve újra­kezdték a két nagyhatalom párbeszédét. Születésnapi ajándékként meglehetősen hálátlan feladatot kapott kor­mányától. Olyan javaslato­kat kellett a szovjet vezetők elé terjesztenie, mindenek­előtt a SALT kérdésében, amelyekről eleve tudhatták, hogy elfogadhatatlanok. A MEGTORPANÁS OKAI Miért következett be ez a visszaesés Vlagyivosztok után, amikor úgy látszott, hogy rendezték az alapelveket?, s a szerződést 90 százalékosan megszövegezték már? He­lyénvaló több okról is szólni. Gerald Fordnak, mint az amerikai történelem első, semmilyen formában sem választott elnökének, igen gyenge volt a belpolitikai hát­tere, s előrevetítette torz for­máit a lassan meginduló ame­rikai választási kampápy. Olyan létfontosságú kér­désről, mint a SALT, ahol messzemenően figyelembe kell venni a kölcsönös érde­keket, viszont nem lehet fe­lelőtlenül, a felfokozott vá­lasztási demagógia légkörében tárgyalni. A huzavona károsan hatott a megbeszélésekre azért is, mert a haditechnika tovább fejlődött, s új fegyverrend­szerek léptek be mindkét ol­dalon. A Szovjetunióban egy változtatható számyállású, kórszerű, középhatósugarú, bombázógép, amely természe­tesen nukleáris eszközök hor* dozására is alkalmas. A NA- TO-jelentésekben „Backfire”* nek elkeresztelt típus azonban 3500 kilométer hatósugarú, tehát oda- és visszautat szá­mítva, repülési távolsága meglehetősen korlátozott. Az amerikai oldalon a „Cruise” cirkálórakétákat fejlesztették tovább. Ezek olyan, pilóta nélküli repülőszerkezetek, amelyek atom- vagy hidro­géntöltettel képesek akár 30— i00 méter magasságban, a lo­kátorok hatósugarát kikerülve repülni. Kikerülik az útjuk­ba akadó tereptárgyakat, s így jutnak el a célig. Hatósu­garuk jelenleg mintegy 2500 kilométer, tehát a különféle ázsiai támaszpontokról vagy éppen a NATO északi és déli szárnyáról veszélyeztethet­nek esetleges szovjet célpon­tokat. Végül, de nem utolsósor­ban az amerikai politikai és katonai vezetésen belül kü­lönböző csoportosulások, ér­dekszövetségek alakultak ki, hiszen egy hosszú távúSALT- egyezmény mindenképpen együttjárna a katonai-ipari komplexum visszaszorításá­val, a fegyverkezési verseny­ben különösen érdekelt kö­rök szárnyainak megnyirbá­lásával. az aláírás elmarad Érthető, ha az amerikai bel­politikai viharzónák között ily módon nem kerülhetett sor az új SALT-megállapodás alá­írására. Joggal várta különös figyelem a Carter-kormány­zat bemutatkozását, hiszen az új elnök a választási harc­ban a fegyverkezési verseny mérséklését helyezte kilátás­ba. Sajnos, az első bemutat­kozás balul sikerült, és újabb halasztást szenvedett a SALT-megállapodások ügye. Bizonytalanná vált, hogy ok­tóber elejéig, az első egyez­mény lejártáig megszület­het-e a második szerződés. Az amerikai külügyminisz­ter ugyanis — megbízói ön­kényesen felülvizsgálták a vlagyivosztoki elveket — két új javaslatot vitt magával Moszkvába. Egy részleges és egy átfogó indítványt. Ami a részleges elképzelést illeti, maradnának a vlagyivosztoki 2400—2400-as rakétaegyenér- tékek, de a „Backfire” bom­bázókat, illetve a cirkálóraké­tákat kivonnák ebből a ke­retből. Ezzel amerikai részről két különböző, más súlycso­portba tartozó fegyvert he­lyeztek a mérlegre, nyilván­valóban azért, hogy előnyhöz jussanak. Ráadásul egy ilyen intézkedés új kapukat nyit­na meg a fegyverkezési ver­senyben. s a hajsza a cirká­lórakéták tökéletesítésének irányába folytatódnék. Az átfogó terv előirányoz­ná, hogy 1800—2000 körül le­gyen a rakétaegyenérték (be­leértve az előbb vitatott két fegyverfajtát), s az általános számokon belül a MIRV-ra- kétákat 1100—1200-as szintre szállítanák le. Tetszetős in­dítvány, hiszen az alacso­nyabb keretszámokkal lát­szólag csökkentést idézne elő. Csakhogy magában foglalná a szovjet rehézrakéták különö­sen nagyarányú visszaszorí­tását (az amerikaiak úgy vé­lik, hogy ezen a területen a Szovjetunió vezet), a cirkáló­rakétáknak engedélyezett zöld úttal viszont az amerikaiak erős oldalának tekintett, fegyverfajtákat szabadon fej­lesztenék. A hadászati egyensúly és a becsületes játék a SALT- megállapodások alapszabá­lyait jelentik. Nyilvánvaló, ha az Egyesült Államok képtelen volt valamit elérni a nem­zetközi események gyakorla­tában, nem lesz képes elérni azt, különféle manőverek­kel,. a diplomaták asztalánál sem. Hiába tűnnek alacso­nyabbnak a keretek, ha egy­szer a megbomlás veszélye fe­nyegeti az egyensúlyt. Ez va­lamivel kisebb mennyiségek esetében is végső soron bi- zonytalaságot, háborús fe­nyegetést idézhet fel. (Csu­pán a SALT-vitára tértünk ki, de az egész tárgyalási módszer, s az „emberi jogok védelme” ürügyén indított szocialistaellenes kampány még inkább terhelte az amúgy sem zavartalan meg­beszéléseket). A válasz nem lehetett más, mint ami elő­re kiszámítható volt: az el­utasítás. ÜJRA napirenden Május elején Genfben foly­tatódtak a szovjet—amerikai külügyminiszteri tárgyalások. Újra napirendre kerül a SALT ügye, amelyről köz­ben diplomáciai csatornákon át szinte szünet nélkül foly­tatódnak a megbeszélések. A gyakori kedélyhullámzás so­rán derűlátóbb és kevésbé de­rűlátó vélemények váltják egymást. Szovjet részről nem­egyszer hangsúlyozták, hogy továbbra is lehetségesnek tartják a megegyezést. De csak a kölcsönös érdekek fi­gyelembevételével, a valódi egyensúly alapján! Ha az amerikaiak ezt elfogadják, még a SALT—I lejárta előtt életbe léphetne a SALT—II. szerződés. S ha ebben az esetben ma­radnának is még ,?kövér em­berek”, de a hatékony szer­ződések legalább további súlygyarapodásukat korlátoz­nák. R. E. KB-ülés Rómában Befejeződött Rómában az Olasz Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának ülése. A KB jóváhagyta a rövid távú kormányprogram kidolgozá­sát célzó pártközi tárgyalások eddigi eredményeiről szóló beszámolót és megbízta a ve­zetőséget e tárgyalások foly­tatásával Második napirendi pontként megvitatta annak a munkabizottságnak előterjesz­tését, amely a párt középtávú programjának kidolgozására kapott megtízást néhány hó­napja. Ezt a bizottságot Giorgio Napoütano, a KB tit­kára irányítja. Az elkészült dokumentum még nem végle­ges, további vitákban alakít­ják ki, többek között a KB tagjainak észrevételei alapján.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom