Nógrád. 1977. április (33. évfolyam. 77-100. szám)
1977-04-15 / 87. szám
AJ a * l> o m men fa tun Ji Az legyen aminek szánták flHB minőség éve lesz az 1977-es esztendő nálunk — halljuk mostanában nehány gyárunkban. Ha csak erre az egy feladatra koncentrálnak a gyárak vezetői és dolgozói, akkor hibáznak, mert a termékek minőségének javítását nem külön feladatként kell tekinteni, hanem a gazdálkodás eredményességéhez vezető egyik, de nagyon fontos láncszeme. Mert hiába javul a termékek minősége, ha ugyanakkor nem teljesítik a dinamikus termelésnövekedéssel kapcsolatos követelményeket, ha továbbra is állandó vitatéma a rossz munkaszervezés, a hiányos előkészítés, ha emelkedik a termékekben a fajlagos anyag- és energiaköltség, ha háttérbe kerül a gyártmány- és gyártásfejlesztés, a piackutatás, valamint a határidők betartása. Az aggódás jogos, mert a komplex feladatból egy részterületet kiragadni és előtérbe helyezni olyan veszéllyel is jár. hogy csak erre összpontosul a figyelem, aminek következtében kárt szenved a. közérdek. A minőség javításával nem lehet olyan jelentős mennyiségű nyereségre szert tenni, mint amikor egy-egy kollektíva a gazdálkodás egész területét átfogja, erre irányulnak 4kiajánlásaik, ezek maradéktalan teljesítéséért fáradoznak. Nehogy az előbbiből valaki olyart következtetést vonjon le, hogy a minőség a tennivalók rangsorában az utolsók kozott foglal helyet. Ellenkezőleg! A kül- és belföldi vevők reklamációi, azok nagysága nyomatékosan felhívja a figyelmet erre a területre. Nem új dologról van szó. Régóta bebizonyították a munkások legjobbjai, az előrelátó, messzetekintő, hozzáértő vezetők, hogy kifogástalan minőségű terméket csak akkor lehet előállítani, ha a termelés minden folyamatában és minden szintjén, az anyagbeszerzéstől kezdve az üzem- és munkaszervezésen át a készáruátvételig, illetve a kiszállításig, mindenütt és mindenki a követelményeknek megfelelően minőségi munkát végez. Ha így alakul, akkor a minőség éve nem lesz szólam, hanem az, aminek szánták: a magasabb követelmények megtestesítője, a felelősségérzet növelője. A ZIM salgótarjáni gyárában az idei évet a termékek minőségjavításának, a sslejt jelentős csökkentésének szánják. Ez rendben is van! Csakhögy az e!só két hónapban lemaradtak az időarányos tervteljesítéssel, önkent adódik a kérdés: az elmaradás pótlása, a hó végi hajrá mennyiben segíti a jobb minőségű termékgyártást? Ugyanígy vetődik fel a kérdés a Magyar Kábelművek balassagyarmati gyárában és még néhány üzemünkben. Az elmaradás azzal is jár, hogy megsértik a technológiai fegyelmet. Ennek következménye, a gyengébb minőségű termék, s selejtnövekedés. Ugyanakkor szaporodik a meósok és a munkások között folyó vita, a rosszul felfogott csoportérdekből táplálkozva olyan engedményeket tesznek, melyek ellentétesek a vállalat érdekeivel. Sokasodik az elnézés, a hibákkal való megbékélés. Mindez végül a munkafegyelem lazulásában jelentkezik. Holott éppen ennek az ellenkezőjét akarjuk. Erre sarkall bennünket a népgazdaság egyensúlyi helyzetének biztosítása, szavunk hitelének erősítése, a meglevő piacok megtartása. újakkal való bővítése. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a t ermi .-lés mennyiségének és minőségének növelésével ebben az évben előreláthatólag 14 százalékkal bővítik a tőkésexportot Ezt úgy oldják meg, hogy gondos ányaggazdálkodás- sal hárommillió forintot takarítanak meg. A hasznos munkaidőalap egyszázalékos növelésével 23 millió forinttal emelik az árbevételt, s kétmillió forinttal a nyereséget. Ügy takarékoskodnak az, energiával, hogy újabb egymilliót jegyezzenek fel a gyár ön- költségcsökkentési számlájára. Az import pótlásával pedig hárommillióval mérséklik a termelési költségeket. ■ lyen légkörben, ilyen célkitűzésekkel ™ valóban a minőség éve lesz az esztendő ebben a gyárban. így, csakis igy szabad és kell felfogni az előbb említett elképzelést, és támogatni a minőség növelésével kapcsolatos célkitűzéseket. V. K. Értékelték a brigádok munkáját az SKÜ-ben Szigorúbb követelmények — eredményesebb munka A Salgótarjáni Kohászati üzemekben az elmúlt évben eredményesen segítette a vállalat tevékenységét a szocialista munkaverseny. A mozgalom , eredménye 37 millió forint, mely a vállalások öt- százalékos túlteljesítését jelentette. Mindez jó alapot teremtett az ötödik ötéves terv második esztendejének indulásához. A gyár kollektívája elsők között tett felajánlást a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére, csatlakozva a csepeli felhíváshoz. Remélhetőleg lendületet ad a tervek teljesítéséhez a napokban elkészült 1976. évi szocialista munkaversenymozgalom eredményeinek értékelése. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben dolgozó 146 szocialista brigádból négy a Vállalat Kiváló Brigádja címet, ötvenhét arany fokozatot, harminckilenc ezüst- és huszonnyolc bronzjelvényt ért el. Az Ady Endre nevét viselő kollektívát a Szakma, az Ágazat Kiváló Brigádja kitüntetésre terjesztették fel. A termelőcsoportok működését, a munkaverseny erősödését és szélesedését tükrözi az anyagi elismerés növekedése is, mely közel 200 ezer forinttal több az előző évinél. Az eredményeket figyelembe véve másfél millió forintot osztanak szét a szocialista brigádtagok között. A jutalmak átadására (rendhagyó módon) az április 25-1 munkásgyűléseken kerül sor. Ugyanitt vehetik át a társadalmi munkában, a Harminc- ötezer munkanapot Salgótarjánért mozgalomban kiváló eredményeket elért dolgozók a városi tanács által adományozott arany-, ezüst-, illetve bronzjelvényeket és -plaketteket. Értékelték a már hagyományos többi versenyformát is. Az élüzemi versenyben az első helyezést a hideghengermű kollektívája szerezte meg. Jelentősen csökkentették a se- lejtet, a nyereségtervet 33 millió forinttal, a hengermű termelékenységi mutatóját 3,2 százalékkal teljesítették túl. A Kiváló Gyárrészleg címet a kovácsoló és a öntöde dolgozói érték el. A tervezett értéknél több mint hétmillió forinttal termeltek többet, termelési mutatójukat 1X0 százalékra teljesítették. A gyártóeszköz-gazdálkodás a Kiváló Szolgáltatórészleg kitüntetét érdemelte Munkájával. Csökkentették az elmúlt időszakhoz képest a termelésből kiesett órák számát, és hétmillió forinttal javították a gyártóeszközkészlet tartását. Eredményei alapján a munkaügyi főosztály nyerte el a Vállalat Kiváló Főosztálya címet. Normakarbantartásból 771 ezer forint megtakarítást értek el. Belső átszervezéssel csökkentették a létszámot, valamint nyolc százalékkal. a vállalati fluktuációt. Döntöttek a Kiváló Művezető kitüntetés odanéiéseoen is, melyet ezúttal négven nyertek el. A már több eve rendszeresen indított versenyben, a Minőségi Dolgozó címet 15 különböző terület dolgozója érdemelte ki munkájával. Az említett versmyformák valamint a vállalat kiváló brigádjai részére a jutalmakat az üzemi május elsejei ünnepségen adják at. Kinyerték a Népköztársaság Kiváló Brigádja kitunfeiriri Ha mindenüti ilyen emberek dolgoznának Hatan vannak. Velük kapcsolatban nem túlzás állítani: ha mindenütt ilyen munkások dolgoznának, akkor nem fájna a fejünk a hatékonyság, a munkafegyelem miatt, akkor a mostaninál jóval gyorsabb ütemben haladhatnánk előre. Mivel lehet ezt bizonyítani? A legilletékesebbekkel, a hattagú, Lenin nevét viselő felsőpetényi ásványbánya többszörösen kitüntetett szocialista brigádjával. \ * — Nagyon jól emlékszem arra a napra, amikor elsőnek bejelentettük, hogy benevezünk a szocialista brigádmozgalomba. Ekkor még jóformán azt se tudtuk, mit jelent a hármas jelszó követelményrendszere, mit kell tennünk megvalósításáért. Gregor nevű munkatársam — ma már nem dolgozik nálunk — azt mondta: figyelünk benneteket! Ha jó lesz, akkor követünk. Ennek már tizenhét éve. Ma a dolgozók hatvan százaléka dolgozik szocialista brigádban — pergeti vissza saját történelmük lapjait Kollár István vájár, a brigád vezetője, akinek tizenhét — köztük öt Kiváló Dolgozó — kitüntetése van. Birtokosa a Kiváló Bányász kitüntetésnek, megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Kiváló munkája mellett fáradhatatlan közéleti ember. Húsz éve dolgozik a vállalatnál, s ebből tizennyolc éve pártvezetőségi tagként munkálkodik a közösségért. Ideiét úgy osztja be, hogy jusson a munkásőrparancsnoki feladatok, s egyéb társadalmi kötelezettségek ellátására.. ★ Sikereik titkairól faggatom a brigád tagjait. Súlyán Pál, a vájárszakma mellett ért a mozdonyvezetéshez is. Neki egy kitüntetése van, a Szolgálati Érdemérem. Ő a brigád fiatal tagjai közé tartozik. Azt mondja: — Mindehki tud és akar dolgozni. Egyiknek sem kell a másikra rádolgozni. Nagy a megértés a brigádban. Tőle Bander Ferenc veszi át a szót. Ö is itt szerezte meg a vájári szakmát, de ért a mozdonyvezetéshez is. Két kitüntetése van, ebből egy Kiváló Dolgozó. — A hosszú évek alatt úgy eggyé kovácsolódtunk, hogy ismerjük egymás gondolatát is. Ha netán valaki beteg, akkor úgy szervezzük a munkát, hogy ne legyen kiesés, elmaradás. — Nagyon erős a mj kollektívánk. Talán azért, mert nemcsak máról holnapra gondolkodunk — fűzi tovább az előbbi gondolatot Kosik János, akinek nyolc kitüntetése van, s ebből kettő Kiváló Dolgozó. Közéleti tisztséget, mint pártbizottsági tag és munkásőr-szakaszparancsnok tölt be. Jancsi mindig kész a vidámságra — vallják a brigád tagjai. Jóformán be sem fejezi, amikor Majnik Mihály kapFelső sor (balról jobbra): Kollár István Kosik János, Súlyán Pál. Alul (balról jobbra): Bander Ferenc, Majnik Mihály, Kaliczka István. csolódik a beszélgetésbe. Neki két kitüntetése van és tizenöt éve tagja a kollektívának: — Nem szólunk mj egy rossz szót sem egymáshoz. Rendes gyerek a brigádvezetőnk. Ilyet nemigen találni. Ha rossz lenne a kollektíva, akkor már rég nem lennék itt. Kosik János közbeveti: — Azért megmondjuk egymásnak a véleményünket mindenről. — Bányászok vagyunk, nem pedig kisasszonyok. Itt szóból ért az ember. Előfordult, amikor a brigád azt mondta: nem képviseltem az érdekeket. Később sikerült bebizonyítanom, hogy mégis csak jól képviseltem a kollektívát. — mondja a brigádvezető, majd hozzáfűzi: — Azért tudtunk eddig eljutni, mert mögöttünk éreztük a pártszervezet, a szak- szervezet és a gazdasági vezetők segítségét. ★ — Munkánkat mi hivatásnak tekintjük — kér szót Kaliczka István, a pártvezetőség tagja, akinek öt kitüntetése van, köztük egy Kiváló Dolgozó. Szavai igazságát • erősíti meg Máté Zoltán üzemvezető, az alapszervezet párttitkára, az egyik támogatójuk: — Nem lehet tőlük olyat kérni, amit meg ne tennének. De csak akkor, ha előzőleg kikérjük véleményüket. A brigádvezető pedig csak azután nyilatkozik, amikor töviről hegyire mindent megbeszélt a kollektívával. Ha nem így lenne, képtelenek volnának esetenként arra, hogy egy műszakban másfél vagon idomkövet — ami kilencszáz darab harminc kilogrammos követ jelent — beépítsenek abba a vágatba, amelyet most hajtanak ki, amely a bánya jövőjét jelenti. Ilyenkor egyiküket sem kell elringatni, nagyon fáradtan térnek haza otthonukba. Csak azok képesek erre. akikben magas fokon lobog a munkásöntudat, a hivatástudat. Csak azzal lehet magyarázni, hogy a mostani három méter átmérőjű alagút építésében egy hónap alatt negyven métert értek el, , amikor a más. vidékről érkezett, kimondottan falazó bányászbrigád 18 méterrel már nagyon elégedett volt. A vendégek nem is bírták tovább két hétnél. Azóta ezt a munkát a Lenin brigád végzi. Nem is akárhogyan! Pedig az elmúlt két évtized alatt az építkezés technikai színvonala alig fejlődött. Amit elértek, az jóval meghaladja az országos átlagot, kizárólag leleményességüknek köszönhetik. ★ Nemcsak a munkában, hanem egymás gondjaiban is osztoznak. Amikor a gyereket kell elhelyezni a kollégiumba, akkor is együtt drukkolnak a sikerért. Ha valakinek segítségre van szüksége, megy az egész brigád. A közös kirándulásokon, a színházlátogatásokon pedig ott vannak a 'feleségek is. Jut idejük a romhányi napközi otthon lakóinak segítésére, s egyéb társadalmi munkára. Olyan meleg szívű. tiszta szándékú, szókimondó, nyílt, őszinte, egyértelműen elkötelezett munkásembérek. bányászok. akik mindannyian jó példájukkal világító „fáklyaként’’ járnak társaik előtt. Nagyon megdolgoztak azért, hogy ma Budapesten, ünnepélyes keretek között, csillogó szemmel és nagy örömmel vegyék át a Népköztársaság Kiváló Brigádja kitüntetést. A megtartáshoz sikert és egészséget kívánunk a brigád minden tagjának és családiénak! Venesz Károly Mindent Jobban ftudnak? f"~\ I _ _ ember nemcsak ~'KwS at|, hanem kér is tanácsot. Ügy általában, ahogy a bölcsesség sugallja. Mert egy-egy megfogható esetben már nem egészen ez a helyzet. Az okos ember — olykor a magamagát okosnak tartó — 6zekérderékra való tanácsot önt mások nyakába, vessenek magukra, ha nem fogadják meg. Ráadásul olykor csak formáját tekintve látszik javaslatnak, valójában diktátum, parancs, aminek eleget kell tenr.i, ha lehet. S itt a buktató A tanácsot, a parancsot adó nem mindig tudja, mit lehet, mit nem, mi a valóságos helyzet a címzettnél. Ne kerülgessük az évek óta forró kását: a több telepet, üzem- és gyáregységet Irányító vállalatok, ol, nagyvállalatokról, cégek sorát összefogó trösztökró1 van sz*. Pontosabban irányítási modell- jükrőí, arról a belső mechanizmusról, amelyről tudományos vizsgálatok állapították meg: szembetűnően elavult, nem felel' meg a mai hatékonysági követelményeknek. Persze, tisztelet a kisszámú kivételnek Másfél évtized alatt majdnem a felére csökkent az állami ipar vállalatainak a száma. A koncentráció szükségességét ne vitassuk, mértékén azonban esetenként nem alaptalanul kételkedhetünk. Az összevonásnak, a mérlegbeolvasztással történő egyesülésnek vannak gazdasági, szervezeti okai, s haszna is kecsegtető. A bonyolultabb technológiává gyártmányok nagy sorozata a fejlesztési döntések sokágú összefüggései szinte kívánják az egy központból történő irányítást, az egyeztetést, a szellemi, anyagi erők ésszerű csoportosítását. Amire a nagyvalla- lati szervezet módot ad. Akadnak azonban olyanok, akik öszetévesztik a formát a tartalommal, előbbit emelik utóbbi fölé. Ügy vélik, ha ők „központiak”, akkor joguk és dolguk, hogy parancsoljanak a „lentieknek”. Teszik is, nagy buzgalommal. Tömegesen „gyártják” a körleveleket, útmutatókat, rendelkezéseket. Addig ez serr hiba — csak rossz módszer —, amíg a papír öszetalálkozik a valósággal. azaz ami a papíron áll, az végrehajtható. Hibássá — bizonyos esetekben nevetségessé — akkor válik a köz-* pontból érkezett direktíva amikor alig van köze az élethez, vagy teljesen ellentmond annak. Erre is akad példa Nógrádban. Komolyan vehető-e az a termelési dekádtevv, amelyet a központ kínos részletességgel állított össze, s küldött el futárral, egy valamit hagyva figyelmen kívül: a gyáregységben felújítják az energiahálózatot, amiről a műszaki főosztály tud. viszont a termelésirányítás nem. A^az a gépek csak egyetlen műszakban dolgoznak, délután és éjjel a karbantartóké, a más vállalattól érkezett szerelőké a terep. Kárhoztatható-e, ha ekkora baklövés láttán a gyáregységben a vállalati központ másfajta okosságait is tartózkodással fogadják? A rossz tanácsoknak. javaslatoknak és utasításoknak nemcsak annyi a kára, hogy vég- rehajthatatlanok maradnak, tehát a valóságon semmit nem lendítenek előbbre, hanem veszélyes következményük a központi akarat lejáratása, a. tanácsadók hitel- vesztése. Bűvös kör jöhet így létre A yállalati központ azt hiszi, hogy irányít, s amikor észleli, hogy a dolgok mégsem az általa meg- határpzott irányban haladnak, akkor ismét utasításokat bocsát ki a heyzet rendezésére. de ezek megint papíron maradnak, mivel a címzettek eldeformálódott reflexeikkel, már egyébre sem ügyelnek, csak arra. miként bizonyítsák a rendelkezések hibás voltát. Ennek következtében nem a termelés, csak az adminisztráció növekszik. Egy évvel ezelőtt az állami ipart 779 vállalat alkotta, ám ezek összesen 5387 ipartelepet tartottak fenn Jól mutatja a vállalati központ-gyáregység- telep tagoltságot, hogy az ipartelepeknek csupán tizenkét százalékán dolgozik ötszáznál több munkás. Fogalmazhatunk úgy is, hogy —az előbbi tény ismeretében —az iparban a több egységből álló vállalat a tipikus. Majdnem azt írtuk több egységből összeálló vállalat, s sajnos, nem járnánk messze akkor sem az igazságtól. A tapasztalatok ugyanis nyomatékosan figyelmeztetnek a vállalati szervezet esetlegességére, az adminisztratív módszerek elsődlegességére, arra a' merev falra, amely elszakítja egyniástól a munka összefüggő mozzanatait. Mindössze néhány nagyvállalat akadt eddig. ahol tiszta képet alkottak a szerveze’ működéséről, ahol a so.k veszélyt rejtő formális vezetést érdemi irányítással váltották fel. Aligha véletlen, hogy ezek a _ jór észt vegyi és gépipari — cégek dinamikusan fejlődnek, gyors tempóban javítják munkájuk társadalmi termelékenységét. s teszik ezt a korábbinál kisebb központi, s nagyobb helyi irányító gárdával. v. T. NÓGRÁD — 1977. április 15., péntek 3