Nógrád. 1977. április (33. évfolyam. 77-100. szám)

1977-04-15 / 87. szám

AJ a * l> o m men fa tun Ji Az legyen aminek szánták flHB minőség éve lesz az 1977-es esztendő nálunk — halljuk mostanában ne­hány gyárunkban. Ha csak erre az egy fel­adatra koncentrálnak a gyárak vezetői és dolgozói, akkor hibáznak, mert a termékek minőségének javítását nem külön feladat­ként kell tekinteni, hanem a gazdálkodás eredményességéhez vezető egyik, de nagyon fontos láncszeme. Mert hiába javul a termékek minősége, ha ugyanakkor nem teljesítik a dinamikus termelésnövekedéssel kapcsolatos követelmé­nyeket, ha továbbra is állandó vitatéma a rossz munkaszervezés, a hiányos előkészítés, ha emelkedik a termékekben a fajlagos anyag- és energiaköltség, ha háttérbe kerül a gyártmány- és gyártásfejlesztés, a piacku­tatás, valamint a határidők betartása. Az aggódás jogos, mert a komplex fela­datból egy részterületet kiragadni és előtér­be helyezni olyan veszéllyel is jár. hogy csak erre összpontosul a figyelem, aminek következtében kárt szenved a. közérdek. A minőség javításával nem lehet olyan je­lentős mennyiségű nyereségre szert tenni, mint amikor egy-egy kollektíva a gazdálko­dás egész területét átfogja, erre irányulnak 4kiajánlásaik, ezek maradéktalan teljesítésé­ért fáradoznak. Nehogy az előbbiből valaki olyart követ­keztetést vonjon le, hogy a minőség a ten­nivalók rangsorában az utolsók kozott foglal helyet. Ellenkezőleg! A kül- és belföldi ve­vők reklamációi, azok nagysága nyomatéko­san felhívja a figyelmet erre a területre. Nem új dologról van szó. Régóta bebizonyí­tották a munkások legjobbjai, az előrelátó, messzetekintő, hozzáértő vezetők, hogy kifo­gástalan minőségű terméket csak akkor le­het előállítani, ha a termelés minden folya­matában és minden szintjén, az anyagbe­szerzéstől kezdve az üzem- és munkaszerve­zésen át a készáruátvételig, illetve a kiszál­lításig, mindenütt és mindenki a követelmé­nyeknek megfelelően minőségi munkát vé­gez. Ha így alakul, akkor a minőség éve nem lesz szólam, hanem az, aminek szánták: a magasabb követelmények megtestesítője, a felelősségérzet növelője. A ZIM salgótarjáni gyárában az idei évet a termékek minőségjavításának, a sslejt je­lentős csökkentésének szánják. Ez rendben is van! Csakhögy az e!só két hónapban le­maradtak az időarányos tervteljesítéssel, ön­kent adódik a kérdés: az elmaradás pótlá­sa, a hó végi hajrá mennyiben segíti a jobb minőségű termékgyártást? Ugyanígy vetődik fel a kérdés a Magyar Kábelművek balassa­gyarmati gyárában és még néhány üzemünk­ben. Az elmaradás azzal is jár, hogy megsér­tik a technológiai fegyelmet. Ennek követ­kezménye, a gyengébb minőségű termék, s selejtnövekedés. Ugyanakkor szaporodik a meósok és a munkások között folyó vita, a rosszul felfogott csoportérdekből táplálkozva olyan engedményeket tesznek, melyek ellen­tétesek a vállalat érdekeivel. Sokasodik az elnézés, a hibákkal való megbékélés. Mind­ez végül a munkafegyelem lazulásában je­lentkezik. Holott éppen ennek az ellenkezőjét akar­juk. Erre sarkall bennünket a népgazdaság egyensúlyi helyzetének biztosítása, szavunk hitelének erősítése, a meglevő piacok meg­tartása. újakkal való bővítése. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a t ermi .-lés mennyiségének és minőségének nö­velésével ebben az évben előreláthatólag 14 százalékkal bővítik a tőkésexportot Ezt úgy oldják meg, hogy gondos ányaggazdálkodás- sal hárommillió forintot takarítanak meg. A hasznos munkaidőalap egyszázalékos növe­lésével 23 millió forinttal emelik az ár­bevételt, s kétmillió forinttal a nyereséget. Ügy takarékoskodnak az, energiával, hogy újabb egymilliót jegyezzenek fel a gyár ön- költségcsökkentési számlájára. Az import pótlásával pedig hárommillióval mérséklik a termelési költségeket. ■ lyen légkörben, ilyen célkitűzésekkel ™ valóban a minőség éve lesz az eszten­dő ebben a gyárban. így, csakis igy szabad és kell felfogni az előbb említett elképzelést, és támogatni a minőség növelésével kapcso­latos célkitűzéseket. V. K. Értékelték a brigádok munkáját az SKÜ-ben Szigorúbb követelmények — eredményesebb munka A Salgótarjáni Kohászati üzemekben az elmúlt évben eredményesen segítette a vál­lalat tevékenységét a szocia­lista munkaverseny. A moz­galom , eredménye 37 millió forint, mely a vállalások öt- százalékos túlteljesítését je­lentette. Mindez jó alapot te­remtett az ötödik ötéves terv második esztendejének indu­lásához. A gyár kollektívája elsők között tett felajánlást a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére, csatlakozva a cse­peli felhíváshoz. Remélhetőleg lendületet ad a tervek teljesítéséhez a na­pokban elkészült 1976. évi szocialista munkaverseny­mozgalom eredményeinek ér­tékelése. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben dolgozó 146 szo­cialista brigádból négy a Vál­lalat Kiváló Brigádja címet, ötvenhét arany fokozatot, har­minckilenc ezüst- és huszon­nyolc bronzjelvényt ért el. Az Ady Endre nevét viselő kol­lektívát a Szakma, az Ága­zat Kiváló Brigádja kitünte­tésre terjesztették fel. A termelőcsoportok mű­ködését, a munkaverseny erő­södését és szélesedését tükrö­zi az anyagi elismerés növe­kedése is, mely közel 200 ezer forinttal több az előző évinél. Az eredményeket figyelembe véve másfél millió forintot osztanak szét a szocialista brigádtagok között. A jutal­mak átadására (rendhagyó módon) az április 25-1 mun­kásgyűléseken kerül sor. Ugyanitt vehetik át a társa­dalmi munkában, a Harminc- ötezer munkanapot Salgótar­jánért mozgalomban kiváló eredményeket elért dolgozók a városi tanács által adomá­nyozott arany-, ezüst-, illet­ve bronzjelvényeket és -pla­ketteket. Értékelték a már hagyomá­nyos többi versenyformát is. Az élüzemi versenyben az első helyezést a hideghenger­mű kollektívája szerezte meg. Jelentősen csökkentették a se- lejtet, a nyereségtervet 33 millió forinttal, a hengermű termelékenységi mutatóját 3,2 százalékkal teljesítették túl. A Kiváló Gyárrészleg címet a kovácsoló és a öntöde dol­gozói érték el. A tervezett ér­téknél több mint hétmillió fo­rinttal termeltek többet, ter­melési mutatójukat 1X0 száza­lékra teljesítették. A gyártóeszköz-gazdálkodás a Kiváló Szolgáltatórészleg kitüntetét érdemelte Mun­kájával. Csökkentették az el­múlt időszakhoz képest a ter­melésből kiesett órák számát, és hétmillió forinttal javítot­ták a gyártóeszközkészlet tartását. Eredményei alapján a mun­kaügyi főosztály nyerte el a Vállalat Kiváló Főosztálya cí­met. Normakarbantartásból 771 ezer forint megtakarítást értek el. Belső átszervezéssel csökkentették a létszámot, va­lamint nyolc százalékkal. a vállalati fluktuációt. Döntöttek a Kiváló Műve­zető kitüntetés odanéiéseoen is, melyet ezúttal négven nyertek el. A már több eve rendszeresen indított verseny­ben, a Minőségi Dolgozó cí­met 15 különböző terület dol­gozója érdemelte ki munká­jával. Az említett versmyformák valamint a vállalat kiváló brigádjai részére a jutalmakat az üzemi május elsejei ünnep­ségen adják at. Kinyerték a Népköztársaság Kiváló Brigádja kitunfeiriri Ha mindenüti ilyen emberek dolgoznának Hatan vannak. Velük kap­csolatban nem túlzás állíta­ni: ha mindenütt ilyen mun­kások dolgoznának, akkor nem fájna a fejünk a hatékonyság, a munkafegyelem miatt, ak­kor a mostaninál jóval gyorsabb ütemben haladhatnánk elő­re. Mivel lehet ezt bizonyíta­ni? A legilletékesebbekkel, a hattagú, Lenin nevét viselő felsőpetényi ásványbánya több­szörösen kitüntetett szocialista brigádjával. \ * — Nagyon jól emlékszem arra a napra, amikor elsőnek bejelentettük, hogy beneve­zünk a szocialista brigád­mozgalomba. Ekkor még jó­formán azt se tudtuk, mit jelent a hármas jelszó köve­telményrendszere, mit kell tennünk megvalósításáért. Gregor nevű munkatársam — ma már nem dolgozik nálunk — azt mondta: figyelünk ben­neteket! Ha jó lesz, akkor kö­vetünk. Ennek már tizenhét éve. Ma a dolgozók hatvan százaléka dolgozik szocialista brigádban — pergeti vissza saját történelmük lapjait Kollár István vájár, a bri­gád vezetője, akinek tizenhét — köztük öt Kiváló Dolgozó — kitüntetése van. Birtokosa a Kiváló Bányász kitüntetés­nek, megkapta a Munka Ér­demrend bronz fokozatát. Kiváló munkája mellett fá­radhatatlan közéleti ember. Húsz éve dolgozik a vállalat­nál, s ebből tizennyolc éve pártvezetőségi tagként mun­kálkodik a közösségért. Ide­iét úgy osztja be, hogy jus­son a munkásőrparancsnoki feladatok, s egyéb társadalmi kötelezettségek ellátására.. ★ Sikereik titkairól faggatom a brigád tagjait. Súlyán Pál, a vájárszakma mellett ért a mozdonyvezetéshez is. Ne­ki egy kitüntetése van, a Szolgálati Érdemérem. Ő a brigád fiatal tagjai közé tartozik. Azt mondja: — Mindehki tud és akar dolgoz­ni. Egyiknek sem kell a má­sikra rádolgozni. Nagy a meg­értés a brigádban. Tőle Bander Ferenc veszi át a szót. Ö is itt szerezte meg a vájári szakmát, de ért a mozdonyvezetéshez is. Két kitüntetése van, ebből egy Kiváló Dolgozó. — A hosszú évek alatt úgy eggyé kovácsolódtunk, hogy ismerjük egymás gondolatát is. Ha netán valaki beteg, akkor úgy szervezzük a mun­kát, hogy ne legyen kiesés, elmaradás. — Nagyon erős a mj kol­lektívánk. Talán azért, mert nemcsak máról holnapra gon­dolkodunk — fűzi tovább az előbbi gondolatot Kosik Já­nos, akinek nyolc kitüntetése van, s ebből kettő Kiváló Dolgozó. Közéleti tisztséget, mint pártbizottsági tag és munkásőr-szakaszparancsnok tölt be. Jancsi mindig kész a vidámságra — vallják a bri­gád tagjai. Jóformán be sem fejezi, amikor Majnik Mihály kap­Felső sor (balról jobbra): Kollár István Kosik János, Sú­lyán Pál. Alul (balról jobbra): Bander Ferenc, Majnik Mi­hály, Kaliczka István. csolódik a beszélgetésbe. Neki két kitüntetése van és tizenöt éve tagja a kollektívának: — Nem szólunk mj egy rossz szót sem egymáshoz. Rendes gyerek a brigádvezetőnk. Ilyet nemigen találni. Ha rossz lenne a kollektíva, akkor már rég nem lennék itt. Kosik János közbeveti: — Azért megmondjuk egymás­nak a véleményünket min­denről. — Bányászok vagyunk, nem pedig kisasszonyok. Itt szóból ért az ember. Előfordult, ami­kor a brigád azt mondta: nem képviseltem az érdekeket. Ké­sőbb sikerült bebizonyítanom, hogy mégis csak jól képvisel­tem a kollektívát. — mondja a brigádvezető, majd hozzá­fűzi: — Azért tudtunk eddig eljutni, mert mögöttünk érez­tük a pártszervezet, a szak- szervezet és a gazdasági ve­zetők segítségét. ★ — Munkánkat mi hivatás­nak tekintjük — kér szót Ka­liczka István, a pártvezetőség tagja, akinek öt kitüntetése van, köztük egy Kiváló Dol­gozó. Szavai igazságát • erősíti meg Máté Zoltán üzemvezető, az alapszervezet párttitkára, az egyik támogatójuk: — Nem lehet tőlük olyat kérni, amit meg ne tennének. De csak ak­kor, ha előzőleg kikérjük vé­leményüket. A brigádvezető pedig csak azután nyilatkozik, amikor töviről hegyire min­dent megbeszélt a kollektívá­val. Ha nem így lenne, képtele­nek volnának esetenként ar­ra, hogy egy műszakban más­fél vagon idomkövet — ami kilencszáz darab harminc ki­logrammos követ jelent — beépítsenek abba a vágatba, amelyet most hajtanak ki, amely a bánya jövőjét jelen­ti. Ilyenkor egyiküket sem kell elringatni, nagyon fárad­tan térnek haza otthonukba. Csak azok képesek erre. akik­ben magas fokon lobog a munkásöntudat, a hivatástu­dat. Csak azzal lehet magya­rázni, hogy a mostani három méter átmérőjű alagút építé­sében egy hónap alatt negy­ven métert értek el, , amikor a más. vidékről érkezett, kimon­dottan falazó bányászbrigád 18 méterrel már nagyon elé­gedett volt. A vendégek nem is bírták tovább két hétnél. Azóta ezt a munkát a Lenin brigád végzi. Nem is akárho­gyan! Pedig az elmúlt két év­tized alatt az építkezés techni­kai színvonala alig fejlődött. Amit elértek, az jóval meg­haladja az országos átlagot, kizárólag leleményességük­nek köszönhetik. ★ Nemcsak a munkában, ha­nem egymás gondjaiban is osztoznak. Amikor a gyere­ket kell elhelyezni a kollé­giumba, akkor is együtt druk­kolnak a sikerért. Ha valaki­nek segítségre van szüksége, megy az egész brigád. A kö­zös kirándulásokon, a szín­házlátogatásokon pedig ott vannak a 'feleségek is. Jut idejük a romhányi napközi otthon lakóinak segítésére, s egyéb társadalmi munkára. Olyan meleg szívű. tiszta szándékú, szókimondó, nyílt, őszinte, egyértelműen elkö­telezett munkásembérek. bá­nyászok. akik mindannyian jó példájukkal világító „fáklya­ként’’ járnak társaik előtt. Nagyon megdolgoztak azért, hogy ma Budapesten, ünnepé­lyes keretek között, csillogó szemmel és nagy örömmel ve­gyék át a Népköztársaság Ki­váló Brigádja kitüntetést. A megtartáshoz sikert és egész­séget kívánunk a brigád min­den tagjának és családiénak! Venesz Károly Mindent Jobban ftudnak? f"~\ I _ _ ember nemcsak ~'KwS at|, hanem kér is tanácsot. Ügy általában, ahogy a bölcsesség sugallja. Mert egy-egy megfogható esetben már nem egészen ez a hely­zet. Az okos ember — olykor a magamagát okosnak tartó — 6zekérderékra való taná­csot önt mások nyakába, ves­senek magukra, ha nem fo­gadják meg. Ráadásul olykor csak formáját tekintve lát­szik javaslatnak, valójában diktátum, parancs, aminek eleget kell tenr.i, ha lehet. S itt a buktató A tanácsot, a parancsot adó nem mindig tudja, mit lehet, mit nem, mi a valóságos helyzet a cím­zettnél. Ne kerülgessük az évek óta forró kását: a több telepet, üzem- és gyáregységet Irá­nyító vállalatok, ol, nagyválla­latokról, cégek sorát összefo­gó trösztökró1 van sz*. Pon­tosabban irányítási modell- jükrőí, arról a belső mecha­nizmusról, amelyről tudomá­nyos vizsgálatok állapították meg: szembetűnően elavult, nem felel' meg a mai haté­konysági követelményeknek. Persze, tisztelet a kisszámú kivételnek Másfél évtized alatt majd­nem a felére csökkent az ál­lami ipar vállalatainak a szá­ma. A koncentráció szüksé­gességét ne vitassuk, mérté­kén azonban esetenként nem alaptalanul kételkedhetünk. Az összevonásnak, a mérleg­beolvasztással történő egye­sülésnek vannak gazdasági, szervezeti okai, s haszna is kecsegtető. A bonyolultabb technológiává gyártmányok nagy sorozata a fejlesztési döntések sokágú összefüggé­sei szinte kívánják az egy központból történő irányítást, az egyeztetést, a szellemi, anyagi erők ésszerű csoporto­sítását. Amire a nagyvalla- lati szervezet módot ad. Akadnak azonban olyanok, akik öszetévesztik a formát a tartalommal, előbbit emelik utóbbi fölé. Ügy vélik, ha ők „központiak”, akkor joguk és dolguk, hogy parancsoljanak a „lentieknek”. Teszik is, nagy buzgalommal. Tömegesen „gyártják” a körleveleket, út­mutatókat, rendelkezéseket. Addig ez serr hiba — csak rossz módszer —, amíg a pa­pír öszetalálkozik a valóság­gal. azaz ami a papíron áll, az végrehajtható. Hibássá — bizonyos esetekben nevetsé­gessé — akkor válik a köz-* pontból érkezett direktíva amikor alig van köze az élet­hez, vagy teljesen ellentmond annak. Erre is akad példa Nógrádban. Komolyan vehető-e az a termelési dekádtevv, amelyet a központ kínos részletesség­gel állított össze, s küldött el futárral, egy valamit hagyva figyelmen kívül: a gyáregy­ségben felújítják az energia­hálózatot, amiről a műszaki főosztály tud. viszont a ter­melésirányítás nem. A^az a gépek csak egyetlen műszak­ban dolgoznak, délután és éj­jel a karbantartóké, a más vállalattól érkezett szerelőké a terep. Kárhoztatható-e, ha ekkora baklövés láttán a gyáregységben a vállalati központ másfajta okosságait is tartózkodással fogadják? A rossz tanácsoknak. javasla­toknak és utasításoknak nem­csak annyi a kára, hogy vég- rehajthatatlanok maradnak, tehát a valóságon semmit nem lendítenek előbbre, ha­nem veszélyes következmé­nyük a központi akarat le­járatása, a. tanácsadók hitel- vesztése. Bűvös kör jöhet így létre A yállalati központ azt hiszi, hogy irányít, s amikor észleli, hogy a dol­gok mégsem az általa meg- határpzott irányban halad­nak, akkor ismét utasításo­kat bocsát ki a heyzet ren­dezésére. de ezek megint pa­píron maradnak, mivel a cím­zettek eldeformálódott ref­lexeikkel, már egyébre sem ügyelnek, csak arra. miként bizonyítsák a rendelkezések hibás voltát. Ennek következ­tében nem a termelés, csak az adminisztráció növekszik. Egy évvel ezelőtt az állami ipart 779 vállalat alkotta, ám ezek összesen 5387 ipartelepet tartottak fenn Jól mutatja a vállalati központ-gyáregység- telep tagoltságot, hogy az ipartelepeknek csupán tizen­két százalékán dolgozik öt­száznál több munkás. Fogal­mazhatunk úgy is, hogy —az előbbi tény ismeretében —az iparban a több egységből ál­ló vállalat a tipikus. Majd­nem azt írtuk több egység­ből összeálló vállalat, s saj­nos, nem járnánk messze ak­kor sem az igazságtól. A ta­pasztalatok ugyanis nyomaté­kosan figyelmeztetnek a vál­lalati szervezet esetlegességé­re, az adminisztratív módsze­rek elsődlegességére, arra a' merev falra, amely elszakítja egyniástól a munka összefüg­gő mozzanatait. Mindössze né­hány nagyvállalat akadt ed­dig. ahol tiszta képet alkot­tak a szerveze’ működéséről, ahol a so.k veszélyt rejtő for­mális vezetést érdemi irányí­tással váltották fel. Aligha véletlen, hogy ezek a _ jó­r észt vegyi és gépipari — cé­gek dinamikusan fejlődnek, gyors tempóban javítják munkájuk társadalmi terme­lékenységét. s teszik ezt a korábbinál kisebb központi, s nagyobb helyi irányító gárdá­val. v. T. NÓGRÁD — 1977. április 15., péntek 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom