Nógrád. 1977. április (33. évfolyam. 77-100. szám)

1977-04-10 / 84. szám

Tarkabarka Ünnep. Népszokások, ha­gyományok, jelképek. Ügy ál­talában, mai szemmel. Barka, bárány, hímes to­jás, áradó tavaszi napfény (ha a természet is úgy akar­ja). Gyerekálmok, nyuszivá- r ás. Gyerekszáj: — Képzeld el, nekem görit tojt a nyu­szi! Almélkodás. — Nekem csak képeskönyvet. Mert anyukám azt mondta, hogy a rhi nyuszink most szegény. Nemrég tojt egy hűtőszek­rényt. .. Locsolás. A megtisztulás ősi, pogány jelképe. Favödör­ből, gémeskútról. Tartozékok: lánysikoly, csuromvizes blú­zok. Szolidabb változat: sza­gos kölni cifra üvegből. Ven- dégjárás, házalás. Tárt ajtók, zárt ajtók. Pacsuliszag. Jutalmak. Rokongyerek­nek piros tojás, húsz forint, ismerős gyereknek csokinyu­szi, csörgő aprópénz. Kísérő­szöveg: — no öcskös, egy kupicávall Ünnep. Népszokások, ha­gyományok, jelképek. Minden­ki számára igen kedvesek. Ám azt kevesen tudják, hogy a ma már finomkodóvá, ille­delmessé vált szertartások mi­lyen jelentőségűek voltak elő­deink életében. Jelentősek az­ért, mert különböző népi hie­delmekhez, babonákhoz kö­tődtek. A húsvéti népszokásoknak, ünnepségeknek megyénkben is nagyon sokféle változatával találkozhatunk. Íme egy cso­korravaló, az ünnepi terített asztalra! halt meg. Ha volt asszony­halott, azt mondták, az vitte ki a kiszit”. Anekdotázgatnak az ipoly- tarnóci öregek. — A régi vi­lágban a tavasz ünnepe a virágvasárnappal kezdődött. A szent virág a barka volt. A családok minden tagja le­nyelt ezen a napon pár szem barkát, hogy elejét vegyék a torokfájásnak. — Oszt volt aki éppen a szőrös barkától fulladozott. Attól kapott torokkaparást, így volt. az, no — nevetgél Varga Juli néni. — A lakásban nem tűrtük meg a virágot, nehogy elsza­porodjanak a legyek, vagy megdögöljenek a libák! — Virágvasárnapon hajtot­tuk a kiszit. Nagy szalmabá­but hurcoltunk csapatban, azt vagy elégettük, vagy be­dobtuk a vízbe. Azzal hajtot­tuk ki a telet. Közbe meg éne­keltünk, verseltünk. Így csa­logattuk be a böjti étket, a sa­vanyú levest, meg a húsvéti ételt, a főtt sonkát. Manga János: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén című könyvéből a kiszihajtás- ról a következőket olvashat­juk: \ „örhalomban, Ipolyvarbón és Hugyagon valóban csak akkor került sor virágvasár­nap a kiszihajtásra, ha a fa­luban hamvazószerdától vi­rágvasárnapig asszony nem — Nagyhéten csak úgy ta­karítottunk! Meszeltük a há­zat, fényeztük a masinát, nagymosást rendeztünk. El­hajtottuk a téli áporodottsá- got. Nagyhét csütörtökjén éj­jel aztán megkezdődött az ünneplép. A lányok rózsavi­zet gyűjtöttek a közeli pa­takon, abba mosakodott reg­gel az egész család. Husvét- vasárnapon már nem volt szabad más házához menni, mert úgy tartották, hogy az idegen szerencsétlenséget hoz­hat a ház népére — meséli id. Barna Jánosné, Anka néni Szügy ben. — Összegyűlt a legénység a falu közepén, aztán elindul­tunk házalni. Mindenhová be­kopogtunk, minden lánytól tojást kértünk. Azok meg vi­hogtak, mintha csiklandoznák őket, oszt az ablakén adták ki a tojásokat. Amikor meg ele­gendő összegyűlt, szalonnával megsütöttük és megettük. Húsvéthétfőn előkerültek a rocskák is, nyekergett a kút kávája, sipákoltak a lányok. Hiába bújtak pincébe, padlás­ra, egy se úszhatta meg szá­razon. Az érsekvadkerti Kasza Jó­zsi bácsi huncutul kacsint a hallgatózó öregekre. Az egy­kor volt locsolkodó nyalka le­gényekre. Értékel ik a munka versenyt Két érdekes téma szerepel az Ipolyvidéki Erdő- és Fa- : eldolgozó Gazdaság szakszer­vezeti bizottságának április L5-i ülésén. Beszámoló hang­zik el a gazdaság 1976- évi :áppénzes helyzetéről. A táp­pénzesszázalék csökkenő ten­denciát mutat, s ez örvende­tes. Amíg 1975-ben 5,7, tavaly 4,6 százalék volt, Az országos és a megyei átlag alatt van! Az szb-ülésen értékelik a szakszervezeti mumkaverseny ez évi első negyedéves állá­sát, amelyben 97 brigád több mint 750 tagja érdekelt. Ünnep. Népszokások, hagyo­mányok, jelképek. Egy-egy öreg által felidézett szép em­lék, egy kis nosztalgia a múlt iránt. Mi maradt belőle? Elegán­san csomagolt, illatos kölni, esetleg valamely tréfás ked vü locsolkodó jóvoltából egy kis pohár csapvíz. Kétnapos eszem-iszom, dínom-dánom. És aztán? Fáradtan sóhaj­tozó háziasszonyok, és uram bocsá' kijózanító állomáso­kon morgolódó ügyeletes or vosok~. ' — vkm — firaeknadkert aprafa-nagyla seféBjfkedeW Elsők, ötvenhárom közül „Az iskola nekünk épült.” „Adjuk meg a társadalmi mun. ka rangját és becsületét, az azt végző embereknek pedig a kijáró elismerést.” (részlet a népfrontkongresszus anyagá­ból). A napsütés ellenére hűvös szelek borzongatják az embert a vadkerti utcákon. Felkapják a kabátokat, libegtetik a lá­nyok haját, itt-ott apró töl­csért kavargatnak a porból. „Böjti szelek — legyintett egy mosolygós arcú vékony, feke­te ruhás nénike — nem fázíta- nak azok, csak szárítanak, (lel­kem. ..” Nem tudom így van-e, mindenesetre összehúzom a ballont. X A tanácsházán hivatalos pa­pírok, kimutatások, jelentések sokasága. Molnár Imre ta­nácselnök és Rátkai Ottó tit­kár forgatja, nézegeti, lapoz­gatja. Aztán az elnök határo­zott mozdulattal félretolja a paksamétát. — Azt mondom, gyerünk ki az iskolához! Nézzük meg a saját szemünkkel. Többet ér az, mint százezer összeirkált jelentés. Ott nincs mellébeszé­lés. Mindenki meggyőződhet róla, hogy milyen nagy erő az összefogás, a közös felada­tok vállalása, az önzetlen munka. Aztán elgondolkodva fűzi hozzá: — Egyszerűen csak társa­dalmi munkának nevezzük. Pe­dig ennél sokkal többet rejte­Valaha Árpád-házi királyok bányászai arany-, ezüsttelé- reket fejtettek a Börzsöny- óén, az Ágasvár déli lejtőjé­nek egyik barlangjában élt "emeteéletet Némethi Kálmán író és nyelvész, az ipolytar- íóci Csapás-völgyben ősri'no- :érosz járt ivóvízre, a moho- -ai Mauks-ház gesztenyefái ilatt írta Mikszáth „A lohinai :ű” című elbeszélését, Rom­lánynál vertek hátrálót Rá­kóczi dobosai... Területéhez képest roppant jazdag Nógrád megye törté- íelmi emlékekben, pompáza­tos tájakra eüt a tavaszi nap, szemet gyönyörködtetőek az •gymást váltó meredek domb­oldalak, s a közbeékelődő lár­más völgyek. Csupa „csalé- ek” az idegenforgalommal oglalkozó szakembereknek, így tűnik, ván mire hívogat­ni a bel- és külföldieket. — Parancsoljon! — szól íszségesen a Nógrád megyei legenforgalmi Hivatal egyik olgozója. — Nógrádról szeretnék •ospektust, tájékoztatót... — Sajnos, csak ez van — sz az asztalra egy régen is- .ert képes füzetecskét. — A agyar szövegű betét elfo­gott. Pénzért viszont már van •opagandaanyag. Szert Sá'n- >rné, az idegenforgalmi hi­dal igazgatója újságolja, hogy >rra jelennek meg a megyé- íl a kiadványok, előveszi a ógrádi útikalauzt, s a Ba- ssagyarmatot bemutató önyvecskét — Milyen programokkal írják a Nógrádba érkezőket? — Tartalmas túrákat állí- ittuok össze. Ajánlataink kö­FOGLALTAK A SZOBÁK Idegenforgalmi idény küszöbén zőtt szerepel többek között a salgótarjáni szabadtéri szobor­kiállítás, a hollókői palóc na­pok, a banki nemzetiségi és a ráróspusztai kulturális napok — mondja. A javasolt programok kö­zül, már ami a rendezvénye­ket illeti, az utazási irodák egyet sem vettek be saját ajánlásaik közé, így nem vár­hatóak ez alkalomból csopor­tok sem. Régi nótát fújunk, amikor szóvá tesszük: míg Szegednek ünnepi játékai, Gyulának várszínháza, Eger­nek Agria-napjai vannak, Sal­gótarján nem tud kínálni ha­sonló, maradandó és vendég­vonzó programot. Még az oly­kor büszkén emlegetett pa­lócfolklórból sem jut egy színvonalas csokorravaló. — Nincs kiforrott amatőr­mozgalom a megyében. Hol­lókőin, ahol ezrek fordulnak meg, például hiányzik egy népművelő^ akire támaszkod­hatnánk mi is esetenként — tartja Szertné. A Karancs Szálló próbálko­zott palóc nótaest szervezésé­vel vendégeinek. Nagy sikert arattak az egy házasgerg elek. De ennek szervezése nem egy szálloda feladata lenne. Az elmúlt évben a megye határátkelő helyein három­millió turista érkezett, távo­zott. Az idén várhatóan töb­ben lesznek, miután a salgó­tarjáni határállomás éjjel- napphl működik. Tavalyelőtt 504, tavaly 611 csoport láto­gatott Nógrádba, a megye mú­zeumait negyvenezren tekin­tették meg. Fogalmazhatjuk: növekvő az érdeklődés. S erre hogyan készültek fel az ide­genforgalmi szervek? — Az elmúlt öt esztendő­ben hatvanmillió forintot fordítottunk idegenforgalmi célokra — mondja Fenes An­tal, a megyei tanács kereske­delmi osztályának csoportve­zetője. Ebből jutott többek kö­zött a szécséhyi kastélyra, a hollókői skanzenre, az ipöly- tamóci ősleletekhez vezető útra. S a legfrissebb: április közepén első vendégeit fogad­ja a banki tó partján épült negyvenszemélyes motel. — Egyetlen éjszakára — a fizetővendég-szobákkal együtt, de a sátorférőhelyek nélkül — több mint ezerszáz vendég számára biztosított szállást A balassagyarmati Ipoly Szál­ló állapota azónban siralmas, s Pásztó környékén is gyors fejlesztés szükséges — mond­ja a csoportvezető. A Cserhát csárda mellett kempinget terveznek, hasonló az elképzelés Diósjenón is, az utóbbi még e tervidőszakban megnyitja kapuját. Szécsény- hen azonban egyelőre nem tudja nyugovóra hajtani fejét a turista, még csak fizetőven­dég-szobában sem. Az idegenforgalom fontos feltétele az ellátás. Kedvezőek a változások. Hollókőn felújították az élel­miszerboltot, a szécsényi ÁFÉSZ éttermet üzemeltet. Bánkon pavilonokban kínál­ják a sült halat, zöldséget, gyümölcsöt Salgótarján, Ba­lassagyarmat is új egységek­kel gazdagodott. Diósjenón szükséges a közeljövőben az étkeztetést megoldani, s a nagymezői 'turistaházban. Az ellátásiján érdekelt szervek el­mondhatják, hogy gondoskod­tak az olcsó étkeztetés lehe­tőségéről, azt viszont már ke- , vésbé, hogy a színvonal is emelkedett Nógrád megyében nincsen egyetlen első osztályú' étte­rem, másodosztályú öt akad! Pedig nyugodtan lehetne lé­tesíteni egy-két ilyen helyet (mondjuk városonként egyet), mert a turisták között is akadnak igényesebbek. — A meglevő egységek kor­szerűsítésével, csinosításával szeretnénk a színvonalon emelni — mondja Dombi András, a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat igazgató- helyettese. Addig a turista nemigen válogathat. Legfeljebb az étlapon, ha szerencséje van. X Itt az idegenforgalom sze­zonkezdete. A fő idényre már foglaltak a Hotel Salgó, Dor- nyai turistaház, Karancs Szál­ló szobái. Kell-e ékesebb bi­zonyíték, hogy szívesen jön­nek Nógrádba a turisták? S, ha a feltételek tovább javul­nak, vissza is térnek majd. Szabó Gyula nek a szavak. A fáradság vál­lalását, az esetleges otthoni do­log mellőzését. A közös meg­becsülését. Így van-e? Szaporán bólogatok. Való­ban így. Ennél szebben úgy­sem tudnám megfogalmazni. És igazabban sem. X Az iskola előtt sárkánytere­gető sverek. A színes sárkánv Laczó Jani bácsi: Mentem én szívesen mindennap. magasan röpköd. Bizonyára a sárkányeregető kisfiú az egyet­len, aki örül a szélnek. Bent az udvaron a régihez csatlakozva az új iskola. Ha­sonló ablakok, egyforma el­gondolás, azonos stílus. Csak ebben az új részben még jóleső mész- és malteril­lat árad a falakból. Munká­sok dolgoznak. A belső szak­ipari tennivalókat végzik. Az elnök a jó gazda szemé­vel pillant végig a tengerkék csempékkel borított folyosón: — Szép ugye? Még célsze­rűbb is az olaj festéknél. Hadd örüljenek a kisiskolások! X Mert az érsekvadkerti négy­tantermes új iskolaszámy ne­kik épült. Az elsősöknek és másodikosoknak. Akik kezdő lépéseket tesznek a tudás cseppet sem könnyű, és sok­szor göröngyös útján. Réti Lajos igazgató: — Eddig négy helyen taní­tottunk. Az iskolánk nagyon szép, de szűknek bizonyult. Kénytelenek voltunk a régi, százéves: érni leteket. is ieénvbe venni. Az á furcsa helyzet alakult ki, hogy pontosan az elsósök-másodikosok tanultak . a legrosszabb helyen. A kor­szerű óvodából rögvest oda­csöppentek. Ez szeptembertói megválto­zik. Üj tantermek fogadják a kicsiket. Alakítanak iskolaott- hónos első osztályt. A felsza­baduló épületbe a könyvtár költözik. Bővítik az óvodát. — A harmadikosok, negye­dikesek? — Ők egyelőre maradnak. A végső terv hogy ezek az osz­tályok is idekerüljenek. X Nagy munkába kezdtek ta­valy 'nyáron Érsekvadkerten. A falu elhatározta, hogy össze­fogva, társadalmi munkában megépíti az új iskolát. A ta­nács a meg'evő pénzén anya­got vásárolt. A többit pedig adták a vadkertiek, önkéntes nyi tellett. És bőven munkát. pénzfelaiánlás+ kinek menv­— Alakítottunk egy bizott­ságot, a szervezés, az irányí­tás volt a feladata. A faluban sok a kőműves, ács és más szakember. Jöttek, amikor csak szükség volt a kezük munká­jára. A Pestre élj írók teljes brigáddal érkeztek. A villany- szerelést a falubaj) dolgozó mesterek vállalták. Még fel­sorolni is sok a nevet... Azért megpróbáljuk. Idéz­getjük a Mészáros, a Bicskei, a Kovács és a Gyarmati brigá­dot. Az elnök végigsimít a homlokán: — ki ne felejtsük a termel őszövetkezet, az ÁFÉSZ, a helyi üzemek mun­kásait. Makó András bádogost, a Híves, meg a Halaj brigá­dot. Nagyon sokat segítettek a szovjet katonák. Reménytelen a felsorolás. Summázza: — Tudja mit? hja nyugod­tan, hogy a falu apraja-nagy- ja kivette részét a munkából. X Laczó Jani bácsihoz azért beköszönünk egy pillanatra. Talán ő dolgozott a legtovább az építkezésen. S tolmácsko- dott a szovjet katonák mel­lett. Megállunk a kapuban. De az öreg beljebb invitál: — Van énnekem házam is. Tiszteljenek meg! Az unokám nemsokára iskolába megy. Hogyne dolgoztam volna szí­vesen. X A falu lakói több mint egy­millió forint értékű társadalmi munkát végeztek és önerőből megépítették az iskolát Mellé­tettek még százhetvenezer fo­rintot készpénzben. Ezzel Érsekvadkert elsó lett a községek közötti társadalmi munkaversenyben a megyé­ben. Nem kevesebb mint öt­venhárom község közül. Má­jus közepén tanácsülésen ad­ják át a jutalmakat és okle­veleket. És avatják az építők jelenlétében a szép új isko­lát! X A főutcán jön velem szem­be a kis öregasszony: — Hid<eg van-e még, lel­kem? Mosolyog. — Csöppet sem — felelem, és én is visszaintek. Csatai Erzsébet Az elnök és a titkár a Zrínyi utcában: „Még ebben a hó­napban járdát építünk és fásítunk.” NÓGRÁD - J977. április 10., vasárnap 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom