Nógrád. 1977. április (33. évfolyam. 77-100. szám)

1977-04-10 / 84. szám

1 0.<M 2*im 4t,,^ /•••t ó. Általánosé Önmagukkal szembenézve az általa * Egy, a közelmúltban* a ke­zembe került statisztika sze­rint még mindig megközelítő­leg húsz százalékra tehető azon iskolakötelesek száma, akik végbizonyítványuk kéz­hez vétele előtt hagyják ab­ba tanulmányaikat. Talán egy­úttal meg is magyarázza: mi­ért olyan nagy számban foglal­koztatnak termelőegységeink az általános iskolát el nem végzetteket. Akik bár betaní­tott vagy segédmunkájukat többnyire becsületesen elvég­zik, de sokuk számára életük végéig kísértő álom marad csupán, hogy szakmunkások­ká, mesterekké váljanak... X A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben 1972-ben 1564, 1975-ben 1162. a múlt évben már csak 970 volt azon dolgo­zók száma, akik nem fejezték be általános iskolai tanulmá­nyaikat. Mindemellett — nem a statisztika rontásáért, csu­pán tényként azt is hozzáve- hetj ük: húszon hatan az égad­ta világon semmiféle iskolá­val nem rendelkeznek. Hogy sértődés ne essék, fogalmazá­sunkban, kerüljük az analfa­béta megjelölést. Nevüket va­lamennyien jól-rosszul, le tudjájí írni.. ■ A két kereszt nem jellemző! Már csak kilencszázhetvenen vannak nyolc általánost el nem végzettek a kohászati üzemekben. Csak? A gyárban foglalkoztatottak létszáma — csupán a párhuzamba állítás kedvéért — négyezer-egyné- hányszáz... Sok ez, vagy ke­vés? Ha az 1972-es számadat­hoz viszonyítunk, roppant ör­vendezhetünk az eredménye­ken. Ha viszont az összlét- számhoz hasonlítjuk, hát bi­zony. . • És nemcsak ez a tény l4 készteti elgondolkodásra azé témával foglalkozót, hanem az főképp: kilencvenkilenc szá­zalékait fizikai műnkén. ®»a maradék egy? Varrnak kis számban olyan Idős, nyugdí­jazás előtt álló, főleg női al­kalmazottak, akiknek csak a múltban megszerzett hat ele­mijük van meg. Egy-két évig dolgoznak már csak. nem te­hetünk velük semftiit!” — fo­galmaz valaki. — És az egyetlen osztállyal sem rendelkezőkkel? — fag­gatom Szalai Andrást, az SKÜ oktatási vezetőjét. — Nem mondtunk le róluk, de.., Sokuknak sem életko­ra, sem életkörülményei nem engedik meg — talán soha­sem —, hogy iskolába járja­nak. Főleg vidékiek, sokgyer­mekesek, és a nevük, arcuk után Ítélve. •. Szóval... —- Cigányok? — .. .Itt nálunk a gyárban nem teszünk különbséget sen­ki között sem. Munkavállalók vannak és nyolc általánost el nem végzettek... Ha rákérde­zett volna: mondjak egy olyan statisztikát, ami különválasz- tottan foglalkozik ezekkel, azokkal is. nem tudnék ilyen­nel szolgálni — hangsúlyoz­za Szalai András. Emberek... K. K. harmincnégy éves, a kovácsoló gyárrészleg A üze­mének dolgozója, most végzi az általános iskola negyedik osz­tályát. (Amikor erről fag­gatom, kérdi kísérőmtől, a műhelybizottság titkárá­tól: csak nem kerülök, az újságba? Mert ha igen nyilvánosságra hozzák * a nevem, inkább felmondok. Szégyell valamit? — kérdem. Hogyne! ősszel a lányom is­kolába megy, s hiába van a feleségemnek tizenhárom osz­tálya, ha ő gyakran nincs ott­hon, mert dolgozik... És, én hogy segítsek majd a gyerek­nek?) — Miért nem végezte el az általános iskolát? — Falun laktunk, apám megrokkant a bányában, 380 forintból éltünk akkoriban hárman. •. Dolgoznom kel­lett! — És most! — Szeretek tanulni! Végig­csinálom ezt a maradék négy évet. Aztán meg gondolkod­tam: utána elmegyek hegesztő szakmunkásnak. — Örvendetes a nyele osz­tályt végzettek Mámának csökkenése — mondj« Szalai András. Ám, ha a számokat nézzük — l#74-ben 180-an, 1975-ben 135-en, 1976-ban pe­dig már csak mindössze 82-en jelentkeztek, egyfelől nem le­hetünk nyugodtak... Bár tud­juk, nulla százalékra soha­sem jutunk eL Olyan nem lesz egyhamar, hogy minden­ki rendelkezzék általános is­kolai végbizonyítvánnyal... Másrészt az vígasztal, hogy az általános iskolába járók csök­kenésével egyidejűleg jelen­tősen nőtt a középiskolát vég­zők száma- Ebben az évben. nos? 195-en — kilencvenhat száza­lékuk fizikai dolgozó — jár­nak gimnáziumba, gépipari technikumba. — örvendezzünk hát..? — Korántsem! De eredmé­nyeink megnyugtatók. Novák István nem akar már tanulni! Hat elemije van, s bárhogy is hiányzik neki az a két osztály, nem tanul. — öt évvel ezelőtt, amikor jelentkeztem, még nem bizto­sították, hogy állandó nappa­los lehessek. Most meg már. ilyen idős fejjel... Különben sem hiányzik az iskola- A gye­rekkel otthon a feleségem fog­lalkozik, neki megvan a nyolc, itt meg ha papírt hoznék ar­ról a két osztályról sem len­ne több a fizetésem a mosta­ni4 3500-nál. Akkor meg mi­nek? Nem nekem való már a tanulás. Kozmás Ferenc kalapácsos, 1975-ben. 50 éves korában fe­jezte be az általános iskolai tanulmányait. Balázs Gyula, brigádvezető az ötvenkettedi- ket is betöltötte már, amikor megkapta a nyolcadik osztály elvégzését tanúsító bizonyít­ványt. Kürtösi Miklós, 35 éves, két gyermek apja. nagy- lóci lakos, a kovácsoló A üze­mének dolgozója most végzi a nyolcadik osztályt. így ér­vel: haladni kell a korral, ne nézzenek ránk ferde szemmel gyermekeink majd! Nemcsak a gyermekek mi­att, de. ■ jiagy igazság lako­zik szavai mögött! Tanulni kell! Mert az 1976-os felmérések szerint a nyolc általánost el nem végzetteknek közel a fe­le — szocialista brigádtag volt. Némiképp enyhít ezen a helyzeten az. hogy közülük a negyven év alattiak száma alig haladta meg a tíz száza-, lékot A vállalatnál, «héat*i vezetőknél txwSatatenfttateáki **n*Á»i nemlétet alatnOt-ki, még otywn áron la, hogy agy iskolába menő áltel kezelt gép egy órára eső termelési értéke megközelíti az ezer forintot­Persze a gyáriak kénytele­nek azzal a szubjektummal is számolni, hogy tovább tanul­ni nem muszáj, kényszeríteni sem lehet senkit. S amíg ez a szemlélet tartja magát, jó né­hány évet ki kell várnunk, amíg megkérdezhetjük a szál­lóigévé módúit versidézetet: hol van már a tavalyi hó...? Karácsony György NAPONTA szükség van erre, ha azt akarjuk, hogy fej­lődésünk folyamatos legyen, ne tarkítsák zökkenők, meg­torpanások, ne következzék be stagnálás, megszűnjön a hó­végi, negyedévi és év végi haj­rá. Erre kényszeríti üzemeink, gyáraink, vállalataink veze­tőit a megváltozott külgaz­dasági környezet, a belső igé­nyek, a haladás követelménye. Van, aki ezt természetesnek fogja fel, mások viszont olyan tehertételnek tekintik, ami nem illik bele elképzelésükbe. Nehezen veszik tudomásul, hogy fogékonyabbnak kell lenni az új iránt, méltóan kell,.azt fogadni, és gyorsan hozzáigazodni. Pedig ez utób­bi felfogásban és munkastí­lusban tevékenykedő veze­tők is ismerik, talán különbö­ző megbeszéléseken utalnak is népünknek arra a bölcs mondására, hogy „amit ma megtehetsz, ne halaszd hol­napra”. Ne, mert minden napnak, minden órának, percnek megvan a termelés- növeléssel, a hatékonysággal kapcsolatos követelménye. Eme igazság bebizonyításá­ra vállalkoztak és vállalkoz­nak a szocialista brigádok. Megyénkben / háromezer kol­lektíva harmincötezer tagja küzd a megtisztelő cím vala­melyik fokozatáért. Nem is akárhogyan! Többségük fo­gékonyan reagál az új köve­telményekre, hajlandó vállalni azokat, tudomásul veszi az újjal járó kellemetlensége­ket, átmeneti kudarcokat. Ezt a felfogást tükrözik az idei évre tett vállalásaik, elképze­léseik. Közülük kerülnek ki az új gyártmányok; termé­kek istápolói, a gyártásfej­lesztés apostolai. Az újítók ötven százaléka a szocialista kollektívákba tartozik. Sok közös ügyünket jól szolgáló kezdeményezés fűződik ne­vükhöz, amelyek megvalósítá­sa során nemcsak egyéni éle­tük válik jobbá, hanem meg­valósulnak népünk egyetemes érdekei is. Ezt tanúsítják a megyében nemrég lezajlott szocialista .brigádtanácskozások, ahol a Résztvevők S0—40 «zázaléka Húsvéti túra a Bükkben A» SKSE természetjárói basánk felszabadulásának 32. évforduló­ján Karancsberényben megkoszo­rúzták a Nógrádi Sándor parti­záncsoport emléktábláját. A ko­hász-turisták folytatták útjukat Szécsénybe, ahol megnézték a múzeumot és ellátogattak Ben- czttrfalvára Is, találkoztak id. Sza­bó István Kossuth-díjas szobrász­művésszel. A hét végén sem pi­hennek a nemrégiben Kiváló szak­osztály címet elnyert turisták. Ha­gyományos húsvéti túrájukat ez­úttal a Bükkben rendezik meg. Ú gy tartották a mindentudó éles nyelvek, hogy Tornyospácán Haga István élőmunkáé a legkapósabb legény. Érezte azt ő maga is, hogy a falu legszebb lányai fürdetik rajta a szemüket. Csak az Ilona kapta oldalt a fejét, ha megmustrálta a tekinte­tével. Szép lány volt az Ilona, az biz­tos. De szegény, mint a templom ege­re. Nem volt annak mása, csak a szépsége, meg a büszkesége. A gyümölcsben sem az az édes, ami az ember ölébe pottyan, hanem inkább az amiért kapaszkodni kell. Így van ez valahogy a lánnyal is. Haga István ad- dig-addig kapaszkodott Ilonáért, amíg csak el nem érte. A falu meg sipíto- zott:.„No, két egyszál ujjam szegény­ség! Ugyan mi lesz ebből?” Hát nagy gazdagság nem lett, az biztos, de hét utód rángatta az anyja szoknyáját, hét éhes szájról kellett gondoskodni... Ínséges esztendők jártak, háború dúlt. Bizony nehéz volt az élet viselése. Haga István Tornyospácán nemcsak a kappsságáról volt nevezetes, de a megfontolt, józan gondolkodásáról is. Így történhetett, hogy őt jelölték a felszabadult falu első tanácselnökének. A megtisztelő rangot úgy utasította vissza, hogy senkit meg ne bántson. — Csak az egyenes viselkedést sze­retem, megmondom hát nyíltan. Szi­gorúak a törvények mostanság. S, ha a népnek teszek eleget, nem teszek jót a törvénynek, ha meg a törvényt tisztelem, a nép háborog. Szívesén se­gítek mindenben, ha tudok, de csak a háttérből... És az emberek a háttérben is meg­keresték. Párttitkárhelyettés lett, sportintéző, beszédvázlatokat csinált, igazságot tett apró viszályokban. Csen­\ Díszdobozba foglalt élet des józansága, törvénytudása megnyug­tatta a hozzá fordulókat. A felesége, Ilona meg otthon küsz­ködött a gyerekekkel. Lgy-egy rúnája volt valamennyinek, azt mosta este, hogy reggelre tiszta legyen. Egyformán szerette valamennyit, bár cirógatásra nemigen maradt ideje, meg a termé­szete is másfajta. .. A legnagyobb gyerek, a Sanyi igen eszesnek mutat­kozott, mégis beállt az öccsével, Pistá­val bányásztanulónak Miskolc mailé. Egy napon aztán megérkezett az a bizonyos levél, amely kizökkentette, megforgatta, a Haga család életét. Azt írta a két gyerek': „.. .Átmegyünk Nagybátonyba vájártanulónak, mert úgy hallik, arrrafelé gépesített a bá­nya. .Nagyba tony, Nagybátony... Vajon hol lehet? Az ország melyik csücskében? Így találgattak a szülők. Nemsokára maguk is megtudták, mert a két gyerektől újabb levél érkezett. Haza akarunk menni, mert kicsúszni a talaj a lábunk alól. „Iszogattunk, szórakoztunk, szétfólyt a pénzünk.” A válasz az apjuk dörgedelme: „El ne induljatok, míg oda nem érek!” Haga István érezte, tudta, az a baj a két gyerekkel, hogy nincs, aki fogja a haj- tdszárat. S, még azt is mondta: gye­rekek érdeke, magam bosszúsága, de megyek. A Haga család háza, szépen művelt kerttel övezve ott áll Nagybátonyban, ahol a kertek felfutnak a domboldal­ra. Csendes a ház, nem lakja már csak Ilonka néni, meg Pista bácsi, mert a gyerekek szétszéledtek. Meggyökeresedtek a bányavidéken. Haga István jómaga is a bányából ke­rült rokkantsági nyugdíjba. A régi én­jét, a munkálkodást a közösségért itt sem hagyta abba. Párttitkárhelyettes- nek választották a bányánál, szeminá­riumokat vezetett. És tíz esztendőn ke­resztül a falusi kultúrház tiszteledíjas igazgatója , volt. Keserűséget is, meg örömöt is hozott neki e munka. Még ma is jóízűén emlegeti, hogyan rak­ták ki a rossz székeket és hoztak he­lyettük újat, felcsaphatÓ6t Budapestről. Vagy amikor elhatározta, hogy jó mű­sorokat, előadásokat hoz az itteniek­nek. Bekopogott az Országos Rendező Irodához, a Fővárosi Operettszínház­ban is megfordult. A felesége meg, hű társ, mindenhová követte. A gyerekek pedig... felnőttek, csa­ládot alapítottak. Sándor és Pista ma is a bányában dolgoznak, Laci a he­lyi iskolában fűtő, József Pécsett szá­mítógéptechnikus, de Pestről és Kecs­kemétről is érkezik levél, képeslap a szülői házba. Tlonka néni a szekrény mélyéből kis díszdobozt vesz elő, Erem csillog benne. A Haza Szolgála­táért Érdemérem . ezüst fokozata. Né­hány éve kapta a Haga házaspár, mert hét gyermeket, s 'közülük öt ka­tonát' adtak a hajának. Nézik, nézik a csillogó érmet Ilo'nka néni és Pista bácsi. Ügy tűnik, mint­ha az életük lenne bennfoglalva eb­ben a díszdobozban. V. Kiss Mária mondott őszinte és kritikus véleményt. A felszólalók sok­irányú javaslatot mondtak el, tettek felajánlást. Ezekből egyértelműen kitűnt: még ha­tékonyabban akarnak köz­reműködni a megye társadal­mi, gazdasági célkitűzései megvalósításában. Fejlődésünk megalapozott­ságát garantáló nemes szán­dékukat csak akkor tudják megvalósítani, ha közvetlen irányítójuk és feletteseik nemcsak tudomásul veszik kezdeményezéseiket, hanem tesznek is az üzem- és mun­kaszervezés hiányosságai je­lentős mérsékléséért, ha komolyan veszik a verseny értékelését, ha biztosítják a verseny nyilvánosságát, ha a fegyelmezésben is elvégzik azt. ami rájuk hárul, ami kö­telességük, amiért a fizetésü­ket kapják. Ennek érdekében tevékeny­ségüket rendszeresen, kritiku­san és önkritikusan felül kell vizsgálniuk, és a fejlődést hát­ráltató elemeket ki kell ik­tatniuk. Csak ily módon vá­lik vérükké az a felfogás és gyakorlat, az a munkamód­szer, munkastílus, * irányítói tevékenység, hogy amit eddig jól csináltam, ami eddig be­vált a munka- és üzemszer­vezésben, a munkaelosztásban, a létszámgazdálkodásban, az holnap vagy holnapután már nem biztos, hogy célhoz vezet. AZ ILYEN felfogással, s ebből táplálkozó gyakorlattal tevékenykedő vezetők képe­sek megóvni magukat attól, hogy erőszakkal konzerválják azt, amit már az idő, a fej­lődés régen elutasított, képe­sek az új befogadására, an­nak okos, értelmes közvetíté­sére. önmagunkkal kritikusan szembenézni, tevékenységünk, Irányítási gyakorlatunk min­den mozzanatát felülvizsgálni nem könnyű dolog. Ilyenkor hamar szembetűnnek gyenge­ségeink, emberi hibáink, az irányító munka kisebb-na- gvobb fogyatékosságai. Ha akarjuk, ha nem, meg kell tenni! önmagunk fejlődése és a reánk bízott kollektívák jövője érdekében.' Másként vetődött fel ag irá­nyítás módszere, a feladatok megoldásához vezető út kere­sése, illetve kijelölése, a Sal­gótarjáni Kohászati Üze­mekben, amikor egy évben másfél milliárd forint terme­lési értéket kellett előállíta­ni, Mások a vezetéssel szem­beni követelmények most, amikor több mint 2 és fél milliárd forint termelési ér­tékterv megvalósítását kell biztosítaniuk, a korábbinál ke­vesebb létszámmal, de maga­sabb műszaki és technológiai színvonallal. A korábbitól el­térő, hatékonyabb irányítói, szervezési tennivalókat kíván a Nógrádi Szénbányáknál az 1977. évre vállalt terven fe­lüli 12 ezer tonna szén elő­teremtése, az 1800 méterrel több vágat kihajtása, mint az elmúlt évben. \ A kritikus, önkritikus ön­magukkal való szembenézés­re a vezetőknek azért is szük­ségük van, a legöntudatosabb dolgozókkal együtt, mert a kezdeményezőkészség szüksé­gességét, felkarolását, támo­gatását nem ítélik meg egy­ségesen. Az öntudatos mun­kások, a szocialista brigádok döntő többsége, a magasabb követelményeket, és ennek eléréséhez vezető új, kor­szerűbb módszereket az élet természetes velejárójának te­kintik. A vezetők egyike-má- sika pedig csupán plusz fel­adatot lát, nyugalmának meg-'- zavarását véli felfedezni ben­ne. ugyanakkor kényelmes­sége elleni támadásnak, lelki­világa zaklatásának tekinti. Holott ők is tudják, sőt bizo­nyára mondjál: is, hogy... Amikor azonban cselekedni kell, akkor a gyorsabb üte­mű fejlődést kísérő esetenként erőteljesebben jelentkező ob­jektív nehézségek mögé búj­va próbálják palástolni sa­ját munkájuk gyengeségeit; felfogásuk korszerűtlenségét. Ezt a betegséget pedig csak egyféleképpen lehet és szabad gyógyítani, f' A VEZETŐ’, irányf J tói munkastílus rendszeres fe­lülvizsgálatával, az új köve­telményekhez való rugalmas igazításával. v. HU , Csiszolóból tervező Aki a formákat megálmodja j~AZ ÜVEG I használata ______________1 ismerete, r égikeletű. Időszámításunk előtti ötödik évezredből szár­mazik a legrégibb üvegcserép, melyet Egyiptomban találtak. Akkor még nem ismerték az üvegfúvást. Fogókkal, csipe­szekkel alakították a folyé­kony masszát. Kétezer évvel ezelőtt készült először a ma ■ismert öblösüveg őse, Rómá­ban a Vitreárius utcában. Ezek már igazi remekművek voltak. Azóta sokat változott, fejlődött a technika, új eljá­rások születtek a hosszú év­századok során. Ám az üveg. szinte változatlan maradt. A salgótarjáni Öblösüveg­gyár termékei nemcsak ha­zánkban, hanem világszerte ismertek. A csodálatos for­májú, mesterien csiszolt és festett poharak, kelyhek, kan­osok mindenütt keresettek. Évente négyszáz-ötszáz fajta termék kerül piacra. De kik azok, akik megálmodjak, megtervezik az új, modern és ízléses formákat? Erdei Sándor huszonegy éve dolgozik a gyárban, és ebből tizenöt évet a forma- tervezésnél töltött. . — Az általános iskola el­végzése után munkát keres­tem. Így kerültem az öblös­be. Már gyermekkoromban mindent lerajzoltam, ami tet­szett. Érdekeltek az új for­mák, de arra sohasem gon­doltam, hogy valaha is tervező legyek. .Először „kitanultam'’ az üvegcsiszoló szakmát, majd Budapestre felvételiztem a képzőművészeti gimnázium­ba. Felvettek, csak nem tud­tam elkezdeni a tanulást, mi­vel nem volt pénzem, és a szüleim sem tudtak támogat­ni. Az iskolából eljött a ké­sőbbi tanárom és megbeszélte a gyár vezetőivel, hogy mint ösztöndíjas tanulhassak. Ké­sőbb nyolcéves gyakorlat után a Képzőművészeti Főis­kolára kerültem üvegforma­tervező szakra. Másfél éve vé­geztem. Megszerettem a mun­kát és úgy érzem, jól „bele^ jöttem”. Amióta itt dolgozik, hány tervet készített, amelyek meg is valósultak? — Nem tudnám pontosan megmondani. Az biztos, hogy több ezer forma került ki a ke­zem alól. Minden egyes terve­met külön elkészítem, mielőtt még sorozatgyártásra kerül­ne. Komoly hasznát veszem a hajdan tanult szakmámnak, az üvegcsiszolásnak. A feslést, dekorálást is saját kezűleg végzem. Hogyan születik meg egy új forma? — Ennek két útja van. Egyik: kapok egy feladatot és azt megrajzolom. Ezt már ru­tinból meg lehet oldani. A másik, amikor eszembe jut egy-egy részlet, ötlet és azt kidolgozom. Megtervezem, le­rajzolom, és kivágom panírból a mintát, amiről formát ké­szítenek. Csodálatos érzés látni a már elkészült terméket. Kü­lönösen akkor, ha sikerül is. — Mik a tervei a jövőben? szeret­nék nagy­méretű üvegplasztikákat ké­szíteni, külső vagy belső de­korálásra egyaránt. Munka­idő után ezzel foglalkozom, ez a hobbym. Van egy kis műhe­lyem otthon, és ami a legfon­tosabb, ötletekben és elkép­zelésekben nincs hiány. — békési — I — NAGYON NÖCRÁD — 1977. április 10., vasárnap 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom