Nógrád. 1977. április (33. évfolyam. 77-100. szám)
1977-04-03 / 79. szám
Tallózás az Európa Könyvkiadó újdonságai közT A tavasz közeledtét nerr, csak az időjárás és a naptár jelzi, hanem a könyvek :s. Ez érthető, hiszen az új év viszonylagosan csendes hetei után a nyomdák ontani kezdték a kiadó idei könyveit. Ebből a nagy bőségből, az Európa Könyvkiadó most megjelent kiadványai közül mutatunk be néhányat. A napokban került forgalomba. Tornai József ríoi- dog látomások című, szép kiállítású, színes tárgyfotókkal illusztrált antológiája- amely a világ törzsi költészetét mutatja be az amerikai kontinens eszkimó és indián énekeitől, Óceánia népeinek dalaitól az afrikai, ázsiai primitív líra legszebb darabjaiig. A holland Theun de Vries neve nem egészen ismeretlen nálunk. Az idősebb olvasók talán emlékeznek a 25 évvel ezelőtt megjelent magyar tárgyú történelmi regényére, a Felségsértésre, vagy az Európa tavasza című ugyancsak történelmi művére. Üj könyve- a Titkok birodalma a Századok- Emberek történelmi sorozat új kötete. A szerző Hieronymus Bosch életét írja meg, művészetének titkait kutatja, vélt és valóságos festményeit elemzi; ezt a középkor végén és az újkor hajnalán született lá- tomásos, gyakran hátborzongató, máskor szelídebb, de mindig fantasztikus, álomszerű művészetet- Az olvasót nemcsak ebbe a „szürrealista'’ birodalomba vezeti el, de a kor valóságos viszonyaival, érzelmi és gondolati világával is megismerteti. 1974-ben irodailml Nobel- díjjal tüntették ki a svéd Harry Martinsont. Most megjelent önéletrajzi sorozatának első kötete a Virágzik a csalán. A könyv témája: egy árva gyermek sorsa Svédországban. Martint az egyházközség nevelőszülőkhöz adja — ridegség, szeretetlenség- haszonlesés és közöny, majd az'árvaház világa: ez a kis Martin útja tizenhét éves koráig. , A könyv, a sokszor megírt téma ellenére is remekmű: az író sok művében igaz költészet izzik, s bravúros szerkesztéssel és stiláris zsenialitással teszi lebilincselő olvasmánnyá a történetet. Nyolc ukrán kisregényt tartalmaz a kiadó márciusi újdonságai közt szereplő Ismerősöm az oroszlán című kötet. Fiatal’ ukrán irók , műveit mutatja be, s az írásokban szó esik a szerelemről- A szerelem és a halál nagy kérdéseire a kötet minden szerzője a maga válaszát mondja el, de mindegyikük az élet, a munka, az emberi közösség értelmet vallja, mindegyikük a maga módján küzd az elidegenedés, a beszürkülés fenyegető réme ellen. Ugyancsak márciusi új- donság a Modern Könyvtár sorozat 331. kötete: Isaac Bashevis Singer A rabszolga című regénye. Az amerikai jiddis 'rónak ez lesz az első magyarul megjelenő könyve. A regény cselekménye Lengyelországban játszódik, a 11- században. amikor a kozákok betörései sorra pusztítják el a kis zsidó településeket. Egy ilyen mészárlás áldozata a főszereplő, Jákob családja is. ö maga elmenekül, de rablók fogságába esik, és eladják rabszolgának egy kis hegyi faluba. Sorsát megadással tűri, de az igazi megpróbáltatás akkor kezdődik, amikor beleszeret gazdája lányába, és ráébred, hogy ez a kölcsönös szenvedély lebírhatatlan. Joó Gabriella Ilogán Miklós rajza. Raszler Károly rézkarca. ISern szívesség: KÖTELESSÉG! Műszaki értelmiségiek a munkásművelődésért öt éve, hogy Salgótarjánban megalakult az első önálló üzemi TIT-szervezet. Szülőatyja és szállásadója a Salgótarjáni Kohászati Üzemek. Az eltelt években minőségileg és mennyiségileg egyaránt sokat fejlődött, gyarapodott az ismeretterjesztés ebben a nagyüzemben. A munkaidő alatti, „szalonnás” ismeretterjesztésként emlegetett délelőtti előadások mellett a Kohász Művelődési Központ egyre több klubjában is gyakori, kedvelt program lett-a TIT- rendezvény. A szervezet 64 tagjából még nem mindenki előadó, többen csak előadójelöltek, de így is az előadások többségére nem kell „külső embert” hívni. Bár a számok nem mindig hű informátorok, érdemes lejegyezni: jelenleg 20—22 tagozat van, átlagosan tíz előadással. A résztvevők száma általában meghaladja a negyvenet, így a több mint 200 rendezvénynek nyolcezer fölötti a hallgatótábora. Aprómunka? A nemrégiben lezajlott közgyűlésen 'Szilágyi Dezsőt, a nagyüzemi pártbizottság titkárát jelölték az elnöki posztra. — A műszaki értelmiségre alapozva jöhetett létre az önálló TIT-szervezet, az ő segítségükkel próbáljuk minél szélesebb körben folytatni az ismeretterjesztő tevékenységet. Ügy érzem, nem szívesség, hanem kötelesség tenni valamit ezért az ügyért. A vállalat politikai, gazdasági életéhez szorosan kapcsolódik ez a munka. Mert nem mindegy, hogy ismerik-e a dolgozók a népgazdaság, az üzem céljait, gazdasági életünk lehetőségeit és problémáit. Mialatt a műszaki értelmiségiek segítenek eligazodni a mindig nagyobb és nagyobb mennyiségű információk között, nem csak a felvetett témákat, hanem egymást is jobban megismerik a dolgozókkal. Akkor nem lesz egyedi eset, ami vita közben ■ történt. Az egyik dolgozó így kezdte a kérdést: „Mit1 tesznek azért, hogy ...” — erre közbeszólt egy idősebb munkás: „Mit teszünk, mit tehetünk — szerintem így kell feltenni a kérdést.” És megtapsolták. .. Nem tűnik kiemelkedő feladatnak, csak amolyan „aprómunkának’' az ismeretterjesztés. Pedig tartalmában jelentős: enélkül elképzelhetetlen a valóságismeret kialakulása, a szemléletformálás. Kérdezd meg tőle! Diósi János, a beruházási osztály dolgozója tagja az elnökségnek. Gyakran tart előadásokat. — Amikor Kisterenyén, a TIT-munkáról beszéltem egy alkalommal, magam is végiggondoltam: miért jó ez? A dolgozók részére megadja a visszakapcsolás lehetőségét — az egyirányú információáradat már-már eltompítja az emberek érdeklődését. Itt pedig kérdezésre, vitára, megbeszélésre is mód van, helyi sajátosságokkal ötvözött problémák is terítékre kerülnek. Es miért jó az előadónak? Nagyszerű önképzési lehetőség! A felkészülés során, amikor a 15—20 perces előadást összeállítjuk, gyakran órákig kutatunk, hogy a legszemléletesebben. közérthetően, érdekesen beszélhessünk a témáról. És még valami. Múltko-' riban az egyik üzemegységben a hátam mögött megszólalnak: „Kérdezd meg tőle, ő tartott ilyesmiről előadást, biztosan tudja...” Jó érzés volt az a röpke, ötperces beszélgetés. Szakosodik a TIT-munka — Sokat vitatták, van-e létjogosultsága a félórás, özeimen belüli TIT-rendezvé- nyeknek. Ügy látjuk, nem elvetendő forma, de mellette más utakat is keresnünk kell. Először is a tervezésnél, a tagozatok indításánál oda kell figyelni az eltérő érdeklődésre, differenciáltan kell szólni egyes kérdésekről. Jó, hogy már vannak a nőket érdeklő előadássorozatok, az ifjúsági klubban, a nyugdíjasok klubjában, a szocialista brigádvezetők klubjában is zajlanak előadások. Szakosodik a TIT- munka, és mindig igyekszünk a javaslatokra alapozni. Két központi témánk van ebben az évben: a NOSZF 60. évfordulója és a vasasszakszervezet százéves fennállásának ünnepe az apropója sok előadásnak. Hasznosriak érezzük azt a kezdeményezést, hogy minden hónap első hétfőjén az érdekeltekkel közösen ösz- szeállítjuk a rendezvénytervét. Ez segít a munkánk áttekintésében és a párhuzamosságok elkerülésében. | Mikor „robban a bomba”? Hogy valóban hasznos legyen a műszaki értelmiségiek előadói munkája, hogy a dolgozók életériek szerves részévé váljon, ne legyen formális a rendezvényeken való részvétel, ahhoz két dolog kelL Az egyik; a TIT-szervezet ismerje az előadások hatását, visszhangját, és alaposan felmérjék az igényeket, a munkások örömmel vegyenek részt ezeken. Az SKU- ben megpróbáltak ezen a területen is előbbrelépni. — Készítettem tesztlapot — mondja Diósi János —, amelyen lehetőség nyílt egyes előadások „osztályozására”. Bevallom, féltem kissé attól, hogy legtöbben automatikusan beírják az ötöst, négyest a szúrópróbaszerűen kiválasztott előadásokra. De kellemesen csalódtam: meglepő jő arányban érkeztek vissza a kitöltött kérdőívek, és a megjegyzésrovatokat sem hagyták) üresen. Megtudtuk, hol „robbant a bomba” — például a világ nyersanyaghelyzete, a szovjet—magyar gazdasági kapcsolatok kérdése nagyon érdekelte a dolgozókat. Kritikus véleményeket (kaptunk: egyes előadók stílusára vonatkozóan is, ami nagyon hasznos számunkra a továbbiakban. A TIT-szervezet tevékenységének elismeréséül egy színes televíziót kapott az országos központtól. Ezt a nemrégiben kialakított TlT-klub- ba, a Kohász Művelődési Központba szánják. Bizonyára „színesíti”, gazdagítja a nagyüzem TIT-életét. G. Kiss Magdolna Molnár Zoltán: Az elrejtett zászlók r 17 n most rólunk, a felsza- hadítottakról szeretnék szólni- * A felszabadítókról történettudomány, irodalom, puoli- cisztika eléggé egyértelműen, szokott megemlékezni. A szovjet hadsereg a fasizmus megsemmisítésével, a náci haderők szétzúzásával egyetemben hazánkat is felszabadította. Mérhetetlen véráldozattal, hősiességgel. Ezzel megnyitotta számunkra az utat. hogy történelmünkben először, egy világhatalom szövetségeseként, a haladó erők soraiban részt vehessünk egy új világ építésében. Immár a szocialista tábor egyenjogú tagjaként tekinthetünk vissza múltúnkra; az újjászületést lehetővé levő felszabadításra is. A máig megmaradt nézeteltérések inkább a magunk értékelése, a felszabadítottak történelmi szerepe körül vannak. A „Hitler utolsó csatlósa” stb. kifejezés eléggé beleivódott . , közvéleményünkbe. ,.A szabadság az ölünkbe hullott”. de, hogy „élni tudtunk a szabadsággal” — bár ez is elhangzott — már keveseob nyomott hagyott, sokak fülében üres szólamnak tetszett. Pedig tudtunk. Csak a saját április negvedi- ke-élményemet idézhetem bizonyságkéntMi az akkor még külön Biharban — az ország viszonylag korán felszabadult sarkában — április negyedikén már javában osztottuk a földet. Április másodikén a geszti Ti- sza-birtok már az újonnan földhöz jutottaké volt, kezükben a birtoklevél- es oelevág- ták az ekét a volt grófi földbe. Alig vettük észre negyedikét. Ez a történelmi dátum csak jóval később tudatosult bennünk; mással voltunk elfoglalva. Az ölezők mérték a földeket, kalapácsok, fejszék verték a karókat. Valóban egy kicsiny csapat hajtotta ezt végre? Végrehajthatta volna?-Az igazság az, hogy amikor én kimentem januárban Debrecenből az apró bihari falvakba- azzal az előítélettel, hogy a „sötét Biharba” jó hírt viszek, s nekem kell feltámasztanom a majdnem halottat — akkor ezekben a falvakban egészen mást találtam, mint amit vártam. Az -,öreg tizenkilencesek”, a bihari vörös ezred egykori katonái, de Bajcsy-Zsilinszky harmincas évekbeli párthívei is, már egymásra találva szervezték a nemzeti bizottságokat, a földigénylő bizottságokat. A falu, mint közösség- e népi bizottságok által irányította önmagát. Akkorra már eltemették a halottakat, eltakarították a romokat, félrenúztak az útból a kilőtt tankokat; februárban tavaszi búza vetőmagot szereztek, élelmiszert gyűjtöttek Budapestnek, tóvárosi gyerekeket hívtak le íel- táplálni, az ostrom emlékeit kiheverni. Negyediké fontos dátum/De nem egy napot jelent- hanem egy történelmi pillanatot. Legalábbis hónapokat. S ez a nép akkor vizsgázott. Szerintem kitűnőre. Sokan — nagyon sokan. ,-— voltak, akik nem idegenként fogadták a felszabadítókat, hanem az együvé tartozás büszke tudatával. Hiszen hányán voltak, akik személy szerint is harcoltak . tizenhétben, tizenkilencben. Szibériában vagy a magyar északi hadjáratban. Eldugott emlékeket- vörös zászlókat kerestek elő... S mindennél fontosabb, s a legfőbb történelmi bizonyíték: rögtön hozzáláttak a legfontosabb forradalmi feladathoz. Hiszen Debrecenben még meg sem alakult az Ideiglenes Kormány, már egymást érték a megalakult földigénylő bizottságok küldöttségei, követelni a földreformot. Még azt sem mondhatjuk, hogy a nagybirtok megszűntekibontása tésének csak egy módját ismerték: a feldarabolást. Mire az Ideiglenes Kormány megalakult, már működött a sar- kadi feketeéri termelőszövetkezet. Mindenesetre, ha nem is fogalmaztak belőle elméleti tételt, tudták, hogy a feudalizmus bástyáinak lerombolásával kezdődik a forradalom. A népi bizottságok forradalmi szervek voltak. Minden nap ki kellett állniok választóik elé, minden nap számot Kellett adni, s akivel nem voltak megelégedve, vagy akinél jobbat találtak, azt nyomban visszahívták. Ezért is forradalmi felelősséggel és komolysággal intézték a nép dolgát, a közigazgatástól, a közellátástól a termelésig és a toborzásig. A toborzás. Mert erről se feledkezzünk meg! Mindenki természetesnek tartotta, hogy most már, amíg a háború tart, nekünk is részt kell benne vennünk. Képzeljük el a lerombolt- kifosztott országot. A felnőtt férfilakosság javát elvitték a horthysta hadseregbe. Fele fogságban, fele még Nyugaton a fasiszta kötelékekben. Még a leventéket, a katonakort el nem ért fiatalokat is Nyugatra hurcolták. Hogyan volt lehetséges, hogy a_ felszabadított területekről mégis tízezrével jelentkeztek önként a még meg sem alakult, vagy éppen alakuló népi hadseregbe? Köznyelven egyszerűen vörös hadseregnek hívták. Azzal a meggyőződéssel mentek el, hogy a forradalmi sereg katonái lesznek. De kik? Csak olyanok, akik megszöktek a Nyugatra vonuló seregből, életük kockáztatásával bujkáltak, megszöktek a leventefogdosás elől. De sok helyen még a lányok is jelentkeztek. El is mentek, fegyvert is fogtak. Sokan még eljutottak német földre, máig is büszkék — joggal — akkori magatartásukra. Sok minden nem úgy alakult, ahogyan akkor képzeltük. f’fce, ha bízunk abban, hogy minden nehézséggel megküzdünk és meg fogunk küzdeni ellenséggel és a magunk hibájával- — az erőt még mindig onnan, vagy legalábbis onnan is meríthetjük, hogy tudjuk: a történelem meg a legsúlyosabb pillanataiban is forradalmi népet talált itt, mely meg tudott birkózni mindenkori sárkányaival, s malmaiba tudta fogni a jó szelek erejét. NÓGRAD - 1977. április 3., vasárnap 1
