Nógrád. 1977. április (33. évfolyam. 77-100. szám)

1977-04-03 / 79. szám

IU I OBER 1977 Látogatás Réti Zoltánnál Nehéz évek után biztató jövő A szocialista életmód —me­lyet mindig folyamatában kell megragadnunk — kérdéseivel az utóbbi évek csaknem min­den párthatározata különleges figyelemmel^ foglalkozott. S nem alaptalanul. Mert az új, tudatosan épített társadalom szempontjából sohasem kö­zömbös, hogyan élnek tagjai, mennyire sajátították el, tet­ték magukévá eszményeit. Fontos ez a jelenben, fontos a jövőben. A szocialista építés fejlődé­se során egyre inkább kulcs­kérdéssé válik az életmód. Olyan részkérdései többek között, mint: az emberek tud­janak és akarjanak szocialis­ta módon dolgozni, tanulni, művelődni, felismert össztár­sadalmi érdekek alapján, bel­ső szükségletből fakadóan részt venni a szocialista köz­életben ; szórakozásukat és pi­henésüket úgy szervezzék, hogy segítse a szocialista ér­tékek megismerését és elsajá­títását. A szocialista életmód fogal­mában ugyanis mindazok az eszmék, alapelvek és értékek benne vannak, amelyek a szo­cialista társadalom lényegéből fakadnak. A szocialista élet­mód egyrészt támaszkodik az emberek gondolkodásában, magatartásában eddig kiala­kult jellemzőkre, másrészt új jellemvonásokat alakit ki. K Hogyan éljünk? Ez a kérdés foglalkoztatja a nagybátonyi FÜTÖBER-gyáregység ezerfős kollektíváját is. Hogyan él­jünk annak érdekében, hogy a szocialista társadalom esz­méi mind teljesebb mértékben valósuljanak meg szűkebb tár­sadalmi keretek között, az egyének tevékenységében. — Eredményeink bizonyít­ják. hogy jó irányban indul­tunk el — mondja Danyi Ba­lázs, a gyáregység pártbizott­ságának titkára. — Másfél év­vel ezelőtt, amikor új vezetés került a gyár élére, a terme­lési rend megteremtését vet­tük alapul. Hiszen ez minden­nek az alfája és ómegája. Tudnunk kellett, mit termel­jünk, milyen anyagok kel­lenek hozzá, milyen mű­szaki vezető gárda. Természe­tesen olyan, amelyik megfele­lő szakértelemmel és egyéb jó tulajdonságokkal csatasorba tudja állítani az embereket. Ez sikerült. A múlt évben telje­sítettük a tervet, s elmond­hatjuk, hogy eljutottunk az ütemes, folyamatos termelés­hez. — Ez a termelési siker mi­ként érződik más területeken? — Nem túlzók: az emberek gondolkodásában meghatáro­zó. Aktívabbak bátrabbak, kezdeményezőbbek. Korábban nem szívesen „nyitották ki” a szájukat, mert olyan volt a légkör. Most viszont úgy érez­zük, bíznak a vezetésben, a gyár jövőjében, mind jobban megértik és azonosulnak cél­jainkkal. E szavak igazságában nincs okunk kételkedni. Hiszen szá­mos más, termelésen kívüli tényező is bizonyítja. Példá­ul: a munkásgárda — annak ellenére, hogy a munkaerő- vándorlás még mindig magas — stabilizálódott. A fluktuá­ció 1975-höz viszonyítva 20 százalékkal csökkent. A mű­velődésben is, különösen a szocialista brigádok tagjai, sokkal nagyobb mértékben vettek részt. A művelődési házzal együttműködési szer­ződést kötöttek, s a gyár ve­zetése gondot fordított arra, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesüljenek. Sőt, a múlt évben először üzemen belül is szerveztek művelődési alkalmakat. — Természetesen a szocia­lista életmód, a közéleti akti­vitás tekintetében a fejlődés ellenére is sok a gondunk — mondja Danyi Balázs. — Szo­cialista brigádjaink még túl­ságosan termeléscentrikusak. Hogy gondolkodásukban na­gyobb teret kapjon más, egy­re inkább a vezetés feladata. A termelés stabilizálásával ugyanis eljutottunk oda, hogy erőteljesebben tudatosítjuk dolgozóinkban: a termelés nem szakítható el a tanulás­tól, i a kulturált szórakozástól. Hiszen köztudott, magasabb rendű feladatok elvégzésére csak a képzettebb ember ké­pes, aki okosan használja fel szabad idejét. — Milyen más szemléleti problémákkal kell még meg­küzdeniük? A kérdésen egy kicsit el­gondolkodik. Aztán rendezve gondolatait, válaszol: — A legjellemzőbbekét próbálom elmondani. Gond­ként jelentkezik például a po­litikai és gazdasági műveltség alacsony színvonala; a szak­maival nincs baj. Néhányan még önmaguknak kapargatják a gesztenyét, nem a közösség javára. Aztán vannak, akik csak a több pénzt várják, de keveset adnak érte. A mun­kával kapcsolatos szemléleten feltétlen változtatnunk kell. Hogy olyan közszellem ala­kuljon ki, amely szerint a mennyiségileg és minőségileg jól végzett munkának van becsülete. X „A szocialista építésben el­ért sikerek és a hatékonyabb, színvonalasabb ideológiai munka nyomán szélesebb kör­ben tudatosodtak. . . a szocia­lista erkölcs és • életmód nor­mái, mélyült a társadalmi fe­lelősségérzet” — állapította meg a XI. pártkongresszus határozata. A megállapítás — a tapasztalható tendenciák alapján — érvényes a FÜTŐ- BER-gyáregységben is. A szo­cialista életmód fejlődésének anyagi és tárgyi feltételei biztosítottak, javult a vezetés színvonala, a munkások köz­érzete, a cselekvőkészsége. Nem lehet senkt előtt sem kétséges, hogy a gyár a köz­ismerten nehéz évek után eredményes jelennel büszkél­kedhet, és mind biztatóbb jö­vő előtt áll. Sulyok Lá**ló * ♦♦♦ «*♦ ♦*» ♦*» «$» »** **♦ • ♦ ? KÜRTd ANDRÁS: ZÜMBI V *> V *> * V * KISREGÉNY (19.) „A jónak elismerése, kivált tömegnél, nem oly rögtöni.” (Vörösmarty) De bizony, hogy az! Persze csak ha már föl van találva a televízió, ha már száz- meg százezer ilyen lát- tató-beszélő masina révén egyszerre sok millió ember lesz fültanúja és szemtanúja a jó jelentkezesének. Ezért is múlhatott főiül minden várakozást az a ha­tás, amelyet Horpádszky szer­dai tévéműsora keltett. Moz­gósító erejét tartósságát, saj­tóvisszhangját tekintve. Es — egyöntetűségét is! Már tudni­illik, hogy a lelkes, pártoló- rokonsznvező megnyilvánu­lások parttalan, zajgó-zúgó áradásában szinte észre sem vehető, meg sem hallható volt egy-egy ellenzéki gesztus- egy- egy tiltakozó hang. Azonnal, már a kisfilm után közvetlenül, telefonhí­vások százai futottak be a te­levízió központjába, majd rö­videsen levelek, táviratok ezrei érkeztek ugyanoda. de az újságokhoz is, meg Gusz- ték, Kosaras Kati címére közvetlenül is, tucatjával. A legtöbb szimpatizáns nem szorítkozott arra. hogy csak letegye voksát, a zümbik mel­lett. Hanem rögtön be i6 szá­molt a maga kálváriájáról, amikor ettől meg ettől a hi­vataltól, szervtől, intézmény­től ilyen rengeteg írásos fel­szólítást, végzést, utasítást, fi­gyelmeztetést, értesítést- dön­tést kapott maga is, illetve olyan temérdek iratot kellett magának is beszereznie, iga­zolást. jegyzőkönyvet, bizo­nyítványt; bizonylatot, jóvá­hagyást, mentesítést, enge­délyt, hozzájárulást. illetve magának kellett írnia önélet­rajzot, folyamodványt, ké­relmet, indoklást. fellebbe­zést, meghatalmazást, illet­ve mennyit kéllett szalad­gálnia. várakoznia, kilin­cselnie, sorba állnia, magya­ráznia, hogy a különféle iro­mányokat benyújthassa, hite­lesíthesse, láttamoztathassa, lepecsétel teth esse, la j ström ba vétethesse, pótlólag kiegé­szíttethesse, az illetékeshez újólag benyújthassa.. • Mert a papír — papírt szül. És üzemi dolgozók, techni­kusok, mérnökök panaszolták el, hogy újításaik azért al­szanak, mert , szinte több idő, energia; utánjárás szükségel­tetik az újítás papírslepp- jének beszerzéséhez, mint magának az újításnak .kifun­dálásához, a mintadarab ösz- szebütyköléséhez. És büfék, presszók, agyon­gyötört pénztárosnői érdek­lődtek, hogy meddig Kell még NÖGRAD - 1977. április 3., vasárnap másolatos blokkot írniuk öt deka franciasalátáról? ' És pedagógusok fejezték ki reményüket, hogy a körzeti orvsok után talán az ő ad­minisztrációs kötelezettségei­ket is csökkentik majd. És vasárnapi pecások mél­tatlankodva számoltak be ar­ról hogy most már, ha vé­letlenül horgukra akad egy arasznyi kövi máma, már vehetik is elő a kötelező hor­gásznaplót, már szigorú bün­tetés terhe mellett írhatják is be a megfelelő rubrikába, hogy mely vízerületen, mi­kor, mekkorát... És állami gazdaságok ve­zetői, mezőgazdászok, téesz- vezetők rótták föl, hogy ho­vatovább már nem is tudják, milyen a mező, milyen az is­tálló, a gépműhely, a segéd­üzem, a sok kötelező jelentés, összesítés, statisztika vég­képp beragasztja őket az iro­dába. És szervizműszerészek keltek ki ,az ellen, hogy a munkalapok kitöltése lassacs­kán mind több szaktudást igé­nyel, mint a legbonyolóultabb háztartási készülék, vagy elektromos berendezés meg- reparálása. És. hogy egy telekkönyvi át­íráshoz képest kismiska a Canossa-járás. •. És, hogy örökösödés ese­tén*. . És külföldi társasutazás előtt... És még mi mindent, hány példányban, milyen sűrűn, és — mennyire indokolatlanul. Jöttek a zümbipárti levelek. Jöttek géoelten. cégjelzéses papíron, dülöngélő betűiekéi, megvonalazott irkalapon, jöt­tek tollal vagy ceruzával róva föl különböző sérelmeket, zak­latást, buta okvetetlenke- dést. megalázó tortúrát. Ez­úttal nem grafomaniások ír­ták a sok levelet, hanem a Emberekről, , csöndes utcában Csöndes utcában lakik Ba­lassagyarmaton. kevés a zaj körülötte. A ház mögötti kis­kertben — idenéznek a mű­terem ablakai — két fiatal baraekfa. Két éve hoztak elő­ször gyümölcsöt, tavaly pe­dig 185 barackot teremtek. A házigazda Réti Zoltán, Rózsa­völgyi Márkról szóló könyvét nemrég a budapesti Zene­műkiadó Vállalat adta ki, festőként pedig különösen ak- varelljei teszik ismertté ne­vét. A közeljövőben két angol lexikonban szerepel g világ legjelentősebb zenei lexi róná­ban, a „Grove’s Dictionary of Music and Musicians' -ben Rózsavölgyi Márk monográ- fusaként, továbbá a „The In­ternational Authors and Writers. Who’s Who”-ban. amelyet Cambrigdge-ban ad­nak ki, tavasszal. — A magyar zenetörténet­nek kevés olyan izgalmas korszaka van, mint a reform­kor, amelynek átfogó feldol­gozásával s főként közkincs- csé , tételével még adósok ”s- gyunk — mondja Réti Zoltán. — Rózsavölgyi Márk e kor­szak legnagyobb alakja volt, hatása meghatározó. Rózsa­völgyi „tragédiája”, hogy ci­gányzenészek játsszák. Hozzá­teszem, nehéz játszani! Ró­zsavölgyi-monográfiámmal, természetesen, korántsines ki­merítve a téma. A könyvről eddig csaknem félszáz szakkritika látott nap­világot. A Muzsiká-ban Per­nye András írt elismerő kri­tikát, megjegyezve, hogy a korszak muzsikálása módoza­tairól, általában a reformko­ri zenei életről több szó es­hetett votaa a könyvben. Ré­ti Zoltán úttörő munkát kez­dett el, reméljük, folytatása is lesz. Egyébként, ő festette meg Balassagyarmat, Rózsa­völgyi Márk szülővárosa szá­mára a nagy muzsikus portré­ját is. X Tehát: Réti Zoltán, a festő­A Magyar Nemzeti Galériá­ból • .Magyar tájak” címmel megrendezett második orszá­gos tajkepooenna léről szóló túlhajtott, « már dig mindent íráshan rögzítő- írásban kö­vetelő, a mindenütt minden­kivel csak írásban érintke­ző, az ügyintézést csak pa­pírtonnákkal megoldani vélő hivatali- fölfogás és tényleges módszer elleni tiltakozásul — gn ti gráf ománok. Másféle levelek is érkeztek. Némelyikben például egy maszatos tíz- vagy húszforintos lapult, ezeket többnyire gye­rekek küldték, madáreleseg- re. És ami talán a legfontosabb — a felnőtt telfonálók, le­vélírók közül is igen sokan érdeklődtek, hogy hogyan jut­hatnának minél előbb egy pár zümbihez, örömest tartanának ilyen madarakat ők is, tessek a jelentkezésüket regisztrál­ni, hogy még az elsők kö­zött ... Teljesen nyilvánvalóvá vált pár nap alatt, hogy irt egy fontos, társadalmi méretű és jelentőségű kérdés, az írásos bürokrácia, a gráfománnya- valya vár megfékezésre, il­letve orvoslásra. Horpádszky legádázabb tévéselleníelei- nek is be kellett látniuk, hogy kollégájuk új; nagy sikere nem abból fakad, hogy a hagyományosán bomba­biztos publicisztikai eljárás­sal élt, tudniillik; hogy végy egy csinos nőt; mutass be egy kedves gyereket; netán egy jópofa kis állatot, esetleg mindezt együtt... Nem; a tízperces kisfilm- ben szerepelt ugyan egy von­zó megjelenésű, okos lány. Kosaras Kati személyében, ott volt Klammer Józsika is mint gyerek. egy mutatós madár is föllépett, de nem ez fűtötte föl a nézők Kedélyét, nem ez adott tollat a kezük­be, hanem — maga a téma! Ráérzett erre a tömeghan­gulatra azonnal a rádió is, a Déli Hírek is. minden más pesti és vidéki újság is. (Folytatjuk) változatairól vall benne a fiatal költő: ..Mikor még d;ák voltam, nagyon szerettem le­velet írni s a végén mindig elérzékenyültem, mert tgy jár az aki takaratlanul érzi a szí­vét, s barátot keres.” A ba­rát, Váci Mihály meghalt. Portréját megfestette Réti Zolán, olajban. A költő alak­ján túl, kicsit a tanyai tanító világát, a közök élményt is megfestette benne. A képet 1976-ban ajándékozta Váci Mihály özvegyének, aki sze­rint ez az első Váci Mihály- portré. Rózsavölgyi Márk monog- ráfusaként nemcsak a zenész - szel, a küzdő emberrel is megismerkedett s tiszteletre méltó rokonszenvvel ír küz­delmeiről. Ezek után Réti Zoltán tá­jairól néhány szót. Régen volt — közvetlenül a második világháború után —, amikor egy ludwigstrassei műkereskedő kirakata egyik zugát felajánlotta a hányó­dó fiatalembernek München­ben. A mai Ludwigstrassén múlt nyáron már hiába ke­restem volna azt a zugot, fülledt meleg volt. várva várt felhők tornyosultak az Isar- parti bajor főváros fölött, vái- ta az esőt a felizzott Odeon - tér. Réti Zoltán akvarelljei réges-rég eltűntek ebből az utcából. Talán egy-két iakás- ban őriznek belőlük a kör­nyéken egyet-egyet. A dél­Réti Zoltán: Trió (Vázlat a nógrádgárdonyi szanatórium pannójához.) tudósítás szerint — elhang­zott március 6-án a rádióban —: „... minden képről nem beszélhetünk, az akvarellekról is csak röviden. Réti Zoltán műveiről, csupa mozgás, csu­pa lendület, mint egy szeles, kavargó vidék.” Akvarelljei közismertek, mind szakmai berkekben, mind pedig a közönség köré­ben. Réti Zoltán kerüli ugyan a látványosságot, de nem ke­rüli az embereket, a kö­zönséget. (1976-ban például tíz kiállítása volt.) Emberi kapcsolataiban is a meghitt­ségre törekszik, okkal — s bi­zony, nem egyedül — szenved a mind szaporodóbb felületes emberi kapcsolatok sokasá­gától. Valóban, a művészetben is sok múlik — ha ugyan nem minden — az emberrel, tájjal, a világgal való kap­csolat mélységén, ‘ általában minőségén. Az emberek! Réti Zoltán kisvárosi emberek között él, fiatalokat tanít, muzsikál, és fest. Járja a falvakat, vázla­tokat készít, rajzol, akvarel- lezik- Közülük való, tehát is­meri a nógrádi embereket. Jó tulajdonságaikról szívesen beszél. S vall róluk müvei­ben. Mély baráti szálak fűzik Váci Mihályhoz, a Költőhöz. Fiatalkori s későbbi leveleket őriz tőle. Köztük egy 1946-ban kelt levelet — négy sűrűn gé­pelt oldal, — amelyet még Patvarc községbe írt Réti Zoltánnak. Többi között, az emberi kapcsolatokról a ba­rátságról, az emberj, magány német dombok közül hamar hazahívták Réti Zoltánt a nógrádi lankák, amelyek min­denkor a gyermekkor világát idézik számára. S különösen akvarelljeán másokkal is szí­vesen véteti észre a nógrádi dombok sajátos arculatát. A dél-német vidék s későbbi utazásainak emléke azonban nem tűnt el nyomtalanul. Ügy szereti szűkebb hazáját, hogy tudja, min van máshol, S e felfogást szellemi téren is vallja. ' Tájai közé sorolja még Sop­ront és környékét ahol, nya­ranként művésztelepen vesz részt. Fertőrákos színessége, az ottani kék, a rózsaszín a házak falán kedves számara. Az utóbbi időben Balmazúj­város foglalkoztatja festői]eg. X Réti Zoltánnak 1977-ben (többi között) Budapesten, Nagykőrösön, Mezőtúron lesz kiállítása. Budapesten, a Med'nvánszky-teremben április 28-án nyílik meg az a tárlat, amelyen 22 olaj kép és 29 ak- varell szerepel. Tóth Elemér Mai tévcajánlatank 20.05: OLASZOK HIHE­TETLEN KALANDJAI LE- NINGRÁDBAN. Szovjet—olasz fim. 1 A mozikban is nagy sikert aratott Eldar Rjazanov ren­dező színes. fordulatos film­je. A Rómában kezdődő tör­ténet főszereplői hamarosan Leningrádba utaznak, hogy megkeressék a mesés kincse­ket, amelyeket a pétervári opera egykori balerinája rej­tett el. Útnak indulnak ko­moly tudósok és kedves csir­kefogók, az orvos, a taxiso­főr, a betegápoló és a baleri­na unokája. A kincsről mind­össze annyit tudnak, hogy oroszlán őrzi. Ezért aztán sor­ra keresik Leningrad va:a- mennyi kő-, márvány- és való­di oroszlánját. Hogy megta­lálják e a kincset? — nos «• majd kiderül a filmből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom