Nógrád. 1977. április (33. évfolyam. 77-100. szám)
1977-04-03 / 79. szám
Arcok közelről Két nyelven, meleg szívvel Va l lomás a városról Tud szlovákul? Pillanatig csodálkozott. Aztán nevetősen húzta ösz- sze a szemét: — M"gam is szlovák vagyok- Az anyanyelvem. Pici gyerekkoromban édesanyám hol magyarul, hol szlovákul szólongatott. így tanultam meg mindkettőt. Hasznomra. Szépen, okosan forgatja a szavakat. A gondolatok egymásba fűződő üveggolyóként sorakoznak. — Jól rendezett, nagy- könyvtár a miénk. Számos szlovák nyelvű könyyet tartunk. Szépirodalmat, ismeretterjesztő könyveket, újságokat. A gyerekeknek a korukhoz illő olvasnivalót. Jól eligazodom bennük, nyugodt szívvel tudok ajánlani könyveket. — Van, aki szlovákul kér olvasnivalót? Megint a szemhunyorítás: — Ilyen már nincs. Legalábbis csak a nagyon öregek nem tudnak jól magyarul- De néhány évvel ezelőtt olyan még akadt, aki elvárta, hogy szlovákul .•tárgyaljunk...” A bárkányi völgy községeit dimbek-dombok ölelik körül, A Kis-Zagyva kanyarog szeszélyesen egyik településtől a másikig. Nagyon szép vidék. De az itt lakók tudják, hogy sohasem volt könnyű az éleit ezen a tájon. Közel a megyeszékhelyhez, és mégis messze, út hiányában. Az asszonyok a hátukra kötötték a bugyrot, úgy jártak be Salgótarjánba, toronyiránt a hegyeken keresztül. Gyönge, alig-alig megélhetést adó volt a termelőszövetkezet. Aki tehette, menekült az iparba Sok a bejáró munkás. Szatmári Zoltánná, született Ottmár Erzsébet a saját bőrén érezte mindezeket. — Apám kovács volt Két testvére ugyancsak a vasat verte az üllő mellett. Hosz- szú ideig édesapám volt a községi kovács Nagybar- kányban. Amikor a termelőszövetkezet megalakult belépett. Alig-alig hozott valami pénzt. Emlékszem, anyám sírva könyörgött neki, menjen gyárba dolgozni. ö hajthatatlan maradt. Azt mondta, szereti a szakmáját. És nem kell megfutamodni, majd kiala- akul ez. Neki lett igaza. . Persze ma már megváltozott a világ. Az új út összeköti Salgótarjánnal a bárkányi völgy községeit, megélhetést ad a közös. Mér nem illik a jelző, hogy ez a ,.világ vége...” Szatmári Zoltánná körzeti könyvtáros. — Mit jelent ez? — Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a tanács, a termelőszövetkezet, a szép orvosi rendelő Nagybár- kányban vail, a kulturális „központ” Lucfalván. De mindenütt van körzeti könyvtár. Még Bedepusz- tán is. Mindenkinek van lehetősége a válogatásra, olvasásra, művelődésre. Csak akarni kell. Mi meg segítünk. — Kislánykoromban szilárdan elhatároztam, hogy tanítónő leszek. Aztán az érettségi után könyvtáros lettem. — Lelkesedett? — Ugyan, dehogy! Hamar rájöttem, hogy tanítani nemcsak iskolában lehet. A könyvtárban is. Elfogulnak tartana ha azt mondanám, hogy itt igazán? Alakítani, formálni az emberek ízlését, gondolatvilágát. Aztán meghallgatni, miként tetszett egy könyv. Szívemből remélem, hogy sok megszerzett ismeretoen az én munkám is benne van- Ha láthatatlanul is. — Az említett.. előbb tanulást is — Valóban. Hallgatója vagyok a debreceni főiskola népművelés—könyvtár tagozatának. Egyben Lucfalván. népfronttitkár Büszke arra, hogy valódi lucfalvi. Ma is ott él a családjával egy szép házban. — Olyannyira tősgyökeresnek számítok, hogy bár a szüleim akkoriban Nagybár- kányban élték, anyám hazament szülni Lucfalvára. így aztán én töretlenül idevalósinak vallom magam- Bár a személyi igazolványomban Nagybárkány szerepel. Idézgetjük sát. sorsa alakulá— Tapasztalatom nincs sok, de tervem annál több. Ha elkezdeném sorolni, hamar megtelne az oldal... Ettől így eltekintünk. •: De hozzáfűzi: — Arról mégiscsak beszéljünk, hogy sok társadalmi munkával szeretnénk szépíteni és alakítgatni a községünket Érdekes előadásokat volna jó szervezni. Mint nemrégiben a háztáji gazdálkodásról. Két gyereket nevelnek. A kisebbik ötéves. — Töprengve mondja: — Jól kell összeegyeztetni a közéletiséget a családdal és a munkával. Tudom, ez nem egyszerű. De a családok többségében egyre inkább besegít a férj is. Mert az asszony csak így tud feladatokat vállalni- Egyszerűen hangzik, de igaz. A jó családi légkör, egymás megbecsülése elengedhetetlen... Csatai Erzsébet C* * ♦> ♦> ♦♦♦ ♦> “♦* *1* ♦♦♦ ♦♦♦ **** *1* **** *** *♦* *»* *** *** *** *** *♦* *** *** *** *♦* *1* *♦* *1* *1* *1* ♦♦♦ *♦* *♦* ♦♦♦ *1* *** Balassagyarmat egyik legifjabb lakótelepe Nógrádi Sándor nevét viseli. A korszerű otthonok külső megjelenési formája is a mai építészeti követelményeknek megfelelően készült- kj A DOLGOZÓSZOBÁBAN került megtartani a több száz fogható jelét adja a változó MÉG MINDEN A RÉGI. A év alatt kialakult karakterét, városkép. hosszú tárgyalóasztal mel- s ez biztosított a jövőben is. — Nézze, ez nem az én érlett két férfi ül, Balassagyarmaton 18 ezer demem. Az az igazság, hogy iratok, jegyzetek gar- ember él. A „nappali lélek- szerencsés időben kerültem a madája fölé hajolva. Egyikő- szám1’ csaknem 25 ezer, s a városi tanács élére, a nép- jüknek az utolsó hivatalos tanácsi munkában még több- gazdaságnak volt ereje a vámunkanapja: több mint egy re, a város vonzáskörzetére is rosfejlesztésre. Tehát volt évtizedes közszolgálat után a gondolni kell. Balassagyarmat miből, volt kivel _ a lakost anácselnök nyugalomba vo- középfokú központ, és egyre sággal —, a miért pedig nyil- nuL Az ilyen esemény — ki- inkább megfelel az ezzel járó vánvaló. Városunkért, Baias- mondva vagy anélkül — min- követelményeknek, dig a mérlegkészítés, a szám- — E felelősségteljes, sokrétű vetés ideje is. A jelenből munka részesének lenni felemúltba tekintő értékelést meló, szép érzés. 1930. január Lombos Márton, Balassagyar- i-én itt álltam be inasnak, mat utóbbi tizenkét esztende- szemem előtt változott, gyara- tez? veTt'monriTa • S£E A SZÍVemheZ - wKSrTÄ megbíte. usszegezese nem szamom nőtt Nem volt persze egye- páitak haklnv^imp* : í“* nd«g tata»» - tan „ « ül D. tatimjta V- SS iSfÄST» annál. gyök, ez segített az átmeneti - Vallomás egy városról. csüggedések idején. Tartalmas — Visszaemlékezni jó érzés, tizenkét évnek voltam raun,- Különösen azért, mert emlé- kása, s ez számos s ikeréi- keimet nem az idő szépítette, ményt adott hanem a tények. Tizenkét - ... . . évig lehettem részese a város _T „4®"^ HALLGATfejlődésének, s a hétszázéves ^A FIGYELEM Lombos MárEkkor ^et^^gazán^ város3 Ba- — Mi lehetne maradandóbb telepulesfej’.esztese 1976— lassagyarmat! Túlzott igények amit magammal vi- • helyett a kisvárosi lehetősé- szek- mint a kétezer lakás, az Ott van ez a dokumeniparosítás? Tizenöt évvel ez- tum minden üzemben, minden előtt még jelentős gond volt intézményben. Részt vettek az a foglalkoztatás. Ma csaknem elkészítésében is, most pedig hatezer munkás dolgozik a végeknek megfelelően gazdagítottuk. Oly1 módon, hogy siCSIK MEGYE igencsak messze esik Nógrádtól. Valahogy más ott a levegő, mások az emberek is... Es mégis. A nógrádi hegyek vonulása, a dombok között megbúvó apró falvak, a sűrűre nőtt erdőségek hasonlatosságot sugallnak az erdélyi embernek. Ügy tűnik, mintha a szülőföld kicsinyített képe elevenednék meg... — Ez az, ami ide húzott engem, s ez az, ami több mint negyven esztendeje itt tart a Mátra alján. Ha sétálok a vidéken, ha kitekintek az ablakon, eszembe jut gyermekkorom bölcsője. .. 1936-ot írtak. Dr. Mihók János fiatal orvos, friss diplomával a zsebében megérkezett a pásztói kórházba. Kicsit furcsán érezte magát, amikor kiderült, -hogy a gyógyító munkát kettejüknek, — ‘neki, meg az igazgatónak — kell végezni. Aztán megtudta, hogy Mátra- mindszenten körorvosi állást hirdetnek. Megpályázta. — Az akkori viszonyokat elmondani sem lehet. Igen primitív körülmények közé kerültünk. Nem volt lakásunk, egy kis házban rendezkedtünk be, amelynek egyik szobáját mi laktuk, a másikban pedig a betegeket fogadtam. A betegeket, hat község lakóit. Mert Mát- raballa, Nádújfalu, Mátramindszent, Dorogháza, Szuha és Szuhahuta mind hozzám tartozott. Űttalan utak, sáros ösvények kanyarogtak egyik faluból a másikba. Zöty- kölődött a fiatal orvossal a lovas szekér, elakadt a bicikli... — Egy héten kétszer bejártam a területet, bekopogtam a házakba, van-e valami panasz? Mert akkortájt az emberek — még ha súlyos betegek voltak is — nem szívesen keresték fel az orvost. Esetleg olyankor szóltak, ha valaki már halálán volt. Szóval bandukoltam a szekérrel, gyógyítottam, rábeszéltem, próbáltam megküzdeni az év41 év krónikája Orvos a szekéren százados szokásokkal, a babonával. Nem akarták nekem elhinni, hogy a pókháló, az állati trágya nem gyógyítja a friss sebet, hogy a szüléshez orvosi felügyelet is kell... Dr. Mihóik János lassan megismerte a vidéket, s a vidék emberei is egyre gyakrabban emeltek kalapot, ha meglátták. Közben felépült a mindszenti vasútállomás közelében az orvosi lakás és az új orvosi rendelő. Aztán kitört a világháború. S bár a puskaropogás nem hallott el idáig, az öldöklés áldozatai, a kétségbeesett sebesültek megzörgették az orvos ajtaját — A rendelő kis kórházzá alakult. Az volt a cél, hogy minél többen beférjenek. Kötszereket, gyógyszereket szereztem, naponta harcot vívtam a halállal. Embertelen időkben kellett embernek maradnom a sok-sok rászoruló érdekében. .. Aztán tavasz jött, rügyfakasztó, zöldelltek az erdők. Felszabadult az ország. Felszabadultak az emberek, de belül minden olyan kusza, zavaros volt; hogyan lesz ezután? — Az újjáépítés, a szocialista átalakulás a gyógyító .munkában is óriási változásokat hozott. Tudtuk, éreztük, hogy az egészségügy megreformálása nem lesz könnyű feladat. Jól emlékszem, még Pétervásárához tartoztunk, hívatott a vármegyei főorvos. A szobában ott ült az Egészségügyminisztérium államtitkára is. Beszélgettünk, s arra kértek, alakítsuk meg a megyébén az egészségügyi dolgozók szakszervezetet. Engem választottak titkárnak. Szerveztünk, tanácskoztunk, de akkor még oly homályos volt számunkra, hogy mi is a feladatunk? Emlékszem, az első sikeres rendezvényünk egy egészségügyi nap volt, amelyet itt, Mátramindszen- ten tartottunk. Részt vettek a védőnők, ápolónők, orvosok, még egy amerikai és egy török küldöttet is köszönthettünk. A beszéd pedig akörül forgott, miként lehetne magasabb szintre emelni a gyógyító munkát, az emberek egészségügyi kultúráját. Azóta csaknem 32 év telt el. Lassan beérik a végzett munka, az évtizedes küzdelmek gyümölcse. Dr. Mihók János, bár 72. évét tapossa, ma is naponta felveszi a fehér köpenyt és fogadja a betegeket Több generációt ápolt, gyógyított. Minden kedves ismerőse, s egy- egy élet alakulását, változását a kisgyermekkortól végigkísérte. A TIT- csoport tagjaként felnőtteknek, gyerekeknek tart előadásokat egészségügyi témákból, dolgozik a Vöröskeresztben, ott van a terhes- és csecsemő-tanácsadásokon. Az éjszakai nyugalmát is feláldozza a betegekért Beszélgetés közben a parányi asztalra kerülnek a régi okmányok, kitüntetések. Érdemes orvos kitüntetést kapott — Megváltozott a falu, megfordult az élet. Régen azért kellett küzdeni, hogy a betegek orvoshoz forduljanak, bevegyék az orvosságot. Ma meg? Jönnek akkor is, ha nern szükséges. Hozzák a kötényre való gyógyazert; kedves doktor úr, ezeket írja fel! A szomszéd- asszonynak is használt. Mulatságos kis epizód, ám jelzi, hogy az egészségügyi felvilágosításban még mindig van tennivaló. NEGYVENEGY átdolgozott esztendő ugyanazon a helyen. Dr. Mihók János otthonra lelt itt, Nógrád megyében. Ám ha kitekint az ablakon, sétál a vidéken, minduntalan eszébe jut gyermekkora bölcsője. V. Kiss Mária sagyarmatért. Hozzájárulni, amihez kellett — ez volt az én feladatom. Tudakolom az elismeréseket, a kitüntetéseket Nem részlekórház rekonstrukciója időben nem készült el; kazán beszerzésre rossz megbízást adtam, emiatt nem adták át időben az AFIT-szervizt. Tervekről, a jövőről esik szó. Vaskos irományt nyújt felém: „Balassagyarmat város egyfajta tükör szerepét tölti rosban. Egyre több új gyár ^ Állandóan naprakészen épül, telep létesül. Hévvel sorolja az iskolákat, óvodákat, a sportcsarnokot, az áruházakat Mindazt ami a lakosságot látja el, ami a lakosságért van. — Ezért gyönyörű dolog a közszolgálat Akkor is, ha nem beruházásokkal, építkezésekkel foglalkozik az ember, hanem egyéni gondokat segít megoldani. Elém teszi a tanácselnöki fogadónapok könyvét. Tanúsága szerint negyvenen, ötve- nen is megkeresték ügyes-bajos dolgokkal egy-egy alkalommal. Tartalmának ismertetése helyett az utolsó sorokat idézzük. A március 8-i, utolsó fogadónap után ezeket a sorokat írta a könyvbe Lombos Márton: „Az emberek tudható belőle: hol is tartunk. Sorolja a számokat: tavaly az üzemek 12 százalékkal növelték az előző évi számokat, ez évben a cselekvési programnak megfelelően 8—9 százalékkal növelik a termelést Kielégítve a belföldi és az exportigényeket. Hogyan tovább — a magánéletben? — Ez a legnehezebb. Fél évszázada úgy keltem fel, hogy dolgozni megyek. Milyen lesz enélkül, el sem tudom képzelni. Sokat akarok pihenni. Marad a munkáip a párt- bizottságban, a végrehajtó bizottságban, a városi és a megyei tanácsban. A pártmunkából pedig nagyobb részt akarok vállalni. A beszélgetés tanúja volt Lombos Márton utóda a tagondját, báját átérezni, meg- nácselnöki székben, Vass Mik- er eni nehez. A közszolgálat los. a folyamatosságot meelegnagyobb terhe, de a legnemesebb cselekedet is. Érdemes volt a munka, szép volt minden nehézsége er.enére.” — Talán ezért van, hogy sohasem éreztem magam egyedül. Sem a gondban, sem az örömben Segített, hogy balassagyarmati vagyok, de ugyanez nehezítette is a feladatom. Sok a régi ismerős, utcán, étteremben állandó volt a „számonkérés”: mikor valósul meg ez vagy az. miért marad el valami? A szék ebben a szobában természetes tekintéllyel jár, ez azonban csak funkciótisztelel Az igazit bizonyítani, kiverekedni munkával, sok-sok energiával, hivatásszeretettel lehet. Mindennek számos, kézzelfolyamatosságot megteremtő közös munkát zavartuk meg egy kis időre. — HÓNAPOK Óta erre TÖREKSZEM, a folyamatosságra — mondotta végezetül Lombos Márton. — Több mint két évtizeddel ezelőtt, amikor lakást cseréltünk, adott nekem a feleségem egy példát: makulátlan rendbe tette a régi otthont az új lakok előtt, A soron következő feladatokhoz itt is megvannak a tervek, a kivitelezési szerződések, biztosított a kapacitás. Azaz: „tiszta a szoba”. így lesz zökkenőmentes a váltás, mint a jó stafétában. Mert itt is meg kell futni a távot. Időre, s jó eredménnyel. K- Kelemen Gábor NÓGRÁD = 1977. április 3., vasárnap _ 5 A
