Nógrád. 1977. április (33. évfolyam. 77-100. szám)
1977-04-26 / 96. szám
Népművészei magas fokon Ultrahangos sínvizsgáló A vasúti síneken a rajtuk gördülő vaskerekek hatására hajszálrepedéseü keletkeznek, ami síntörést, s emiatt szerencsétlenséget idézhet elő. Ennek elkerülésére alkalmazzák az ultrahangos vizsgálati módszert. Lényege, hogy a sínre bocsátott mechanikus rezgés hangjai meghatározott időben érkeznek vissza az elektromos készülékbe: ha repedt a sín. a rezgés megakad, s hangja előbb jut vissza a rögzítőberendezésbe. Évente kétszer-háromszor vizsgálják Magyarország 9000 kilométernyi vasúti pályáját ezzel a módszerrel, s körülbelül 100 darab sín cseréjére kerül sor hajszálrepedések miatt. A gondos ellenőrzés eredménye, hogy évtizedek pta nem volt sintörésből eredő baleset az országban. Ultrahangos sínvizsgáló vasúti kocsit Magyarországon kívül csak az NSZK-ban, Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban használnak, Igaz meglehetősen költséges is a kocsi felszerelése, a MÁV-é csaknem 5 millió forintba került. Néhány KGST- ország, így például Lengyel- ország már érdeklődik a különleges vizsgálókocsi iránt, s szó van arról is, hogy Pakisztán is vásárol Magyarországtól ilyen gördülő műszert. Kereskedelmi an hét bzécsen yben A Hazafias Népfront megyei bizottságának titkársága es a megyei tanács kereskedelmi osztálya tegnap Szé- csényben tartott, ma pedig Rétságon a művelődési központban tart kereskedelmi an- kétot. Az összejövetelen a járások kereskedelmi ellátottságának helyzete, a falugyűléseken felvetett kereskedelmi, ellátási és szolgáltatási kérések teljesítésének lehetőségei szerepelnek napirenden. Molnár Károly becsülete Szemtől szembe Lapunk 1976. december 3-i számában ..Hogy né legyen ok a kételkedésre” című írásunkban a többi között a Pestvidéki Kőbánya Vállalat alapszervezeti titkárával folytatott beszélgetés során Molnár Károllyal kapcsolatban azt írtuk, hogy kritikája nem felel meg a valóságnak. Koráb- oan fegyelmi vétségért felelősségre vonta a brigád vezetője. Ügy látszik, hogy még mindig nem tudta önmagában elrendezni a kérdést, máig sem tudja beismerni, hogy akkor hibázott, rászolgált a büntetésre. Erre érkezett Molnár Károly levele, amelyben a többi között megírja, hogy ne legyen megalapozatlan a kritikája, kibővítve megalapozza. Utalt arra, hogy a vele kap- solatban közöltek nem felelnek meg a valóságnak és sértik őt. A brigádvezető nem állította fegyelmi elé. Neki kellett volna régen fegyelmit adni, de eltusolták. Végül közli, hogy becsületesnek érzi magát, a hibákat továbbra is feltárja, tisztességgel végzi munkájátMit mond az üggyel kapcsolatban Pálmai Béla, a nógrádkövesdi üzem vezetője? — Ami a szívén, az a száján. Olyat ,még nem mondott, ami ne felelt volna meg a valóságnak, vagy vissza kellett volna utasítani. Segítő szándékú, nincs olyan fórum, ahol mint a szakszervezeti bizottság vezetőségének tagja, ki ne fejtené véleményét. Szereti a rendet, a fegyelmet, ezt megkívánja munkatársaitól is. Az üzemet sajátjának tekinti, amit igazol 21 év eredményes munkássága, kiváló dolgozó kitüntetése. A cikk megjelenése után fiat is idehozta dolgozni. Mészáros István, az alapszervezet titkára is jónak tartja a munkáját, elismeri fegyelmezettségét. Az elmondottakhoz csupán annyit fűz hozzá: amikor nincs üres vagon, akkor bizony nem nagyon segít más brigádnak. Később megtudom, hogy csupán szóbeli elbeszélés történt vele egy esetben, amikor italos volt- Olyan ejnye-ejnye módon, munkáját azonban akkor is el tudta végezni, nem kellett ha- zaküldeni. De ez is a múlté, hisz’ régen, két évvel ezelőtt történt. Vajon mi lehet a korábbi és a mostani információ ellen hmondasosságanak az oka? Erre derült fény a brigáddal való találkozás során. Tizenhármán ülünk a melegedő kispadján. Mellettem a brigódveZető, szemben vele Molnár Károly, oldalt pedig a többiek. Molnár Károlyt kérem, közölje véleményét, gondolatait. — Igen, bíráltam a brigád- vezetőket, de főleg téged, mert nem követeled meg a fegyelmet, a munkaidőben pedig iszol. A cikk után az italozás tovább fokozódott nálad. Ilyenkor aztán fölényes vagy\ mindenáron rendet akarsz csinálni, de csak szavakkal- Nemcsak ilyenkor kellene megkövetelned a munkaidő betartását, hanem mindig. — Nem igaz. hogy fokozódott az italozásom — válaszol a brigádvezetö, fölényes sem vagyok. Megkérdem a brigádtagokat, ők hogyan látják. Egy részük hallgat, mások csak annyit jegyeznek meg: nem kell átjárnod a vasúti pályán, és akkor minden rendben lesz. Ami pedig a fölényességét illeti, annak megítélése sem egyértelmű. Jó néhányan hallgatnak, többen pedig úgy vélekednek, hogy ahány ember, annyi képpen ítél meg egyes dolgokat, jelenségeket. A megnyilvánulásokban nem az tükröződik, hogy esetleg félnek a következményektől. Most pedig hallgassuk meg Mrávik László brigád vezetőt. — Nagyon egyetértek a cikk rád vonatkozó részével- Munkád ellen valóban nincs kifogásom. A magatartásod ellen viszont... Összeférhetetlen vagyy Ezért kerültél a kötélpályáról a vagonrakókhoz, onnan pedig hozzánk. Dolgozótársaid kilencven százalékával összevesztél. Ezt követően Szabó Vince kér szót. — Inkább csak arra haragszik, aki ittas. Ilyenkor nem állja meg, hogy ne szóljon neki. Egyébként olyan ember, ami a szívén, az a száján is. Nem, én még nem dolgoztam italosán — mondja tiltakozva. — Én viszont ittam munka közben, s akkor megmondtuk egymásnak a magunkét. Nem haragszom, rá. Egyetértek vele, hogy munka közben nem lehet italozni, de az ítélje ei az italfogyasztókat, akinek megvan hozzá minden erkölcsi alapja. — A munka közbeni ivászat és fegyelmezetlenség ellen lép fel Molnár Károly — vélekedik Biró János, majd hozzáfűzi: Jó embernek ismertem meg. — Jól ki lehet vele jönni, ha az ember ugyanolyan mentalitású, mint ő. Fegyelmezett, szeret dolgozni. Hibája? Vannak szokásai, de az vesse rá az első követ, aki nálánál tisztább — vélekedik Lengyel István. Tőle Krivánszki Károly veszi át a szót: — En úgy látom, hogy mindenben igényesebb, mint a brigádvezetőHering András pedig a következőkkel egészíti ki: — Jó példával jár elől. Ami nem tetszik neki, azt a felsőbb vezetőknek is megmondja. Több ilyen ember kellene. Sajnos, a jogos kritikát még a brigádban sem veszik szívesen. Én tudok vele dolgozni. — Mondtam Molnár Ká- rolynak, hagyja a fenébe, mit idegesíti magát, ne szóljon a rendetlenkedésért. A fegyelmezés a brigádvezető dolga. De nem tudja elviselni a fegyelmezetlenséget. Nyílt szavazással a brigád, valamint az érintettek eldöntötték, hogy tudnak továbbra is együtt dolgozni. A brigádvezető Molnár Károlytól, magatartásának megváltoztatását, és nagyobb lojalitást kért saját magának és dolgozótársainak. Ez persze nem jelenthet semmiféle elnézést, megbékélést a fegyelmezetlenséggel és az italozással szemben Molnár Károly viszont határozottan kijelentette; joggal elvárja a brigádvezetőtől, hogy példamutató legyen, követelje meg a fegyelmet és neigyon munka közben. Mindketten egybehangzóan kinyilvánították, hogy nem haragszanak egymásra az őszinte szavakért, bár Molnár Károlyban még fészkelt az a gondolat, hogy esetleg máshová kéri magát Pillanatnyilag megoszlik a brigád. Az italozókra és a nem italozókra! Az egység megteremtésében, ahogy Molnár Károly javasolta, sokat segítene, ha beneveznének a szocialista brigádmozgalomba és olyan felajánlásokat tennének, ami lefogja az egymás megbecsülését zavaró indulatokat, minden tekintetben hozzásegíti a kollektívát, hogy igényesebbek, öntudatosabbak és kulturáltabbak legyenek. S ebben meghatározó szerepet keli vállalnia a brigádvezetőnek. V. K. k\X\\\\VOC\\\V i\X\V\\\\\VV\\\\\\\\\VVD kVXWWWVVV« (V\VAV\\XV\V\\\\VVÍ Túlterhelt vezetők H ivatalosnak minősíthető közvélemény-kutatási adatokkal nem rendelkezem, de bizonyos magántapasztalatok arra utalnak, hogy az emberek nagyjából kétféleképpen vélekedniük a gazdasági vezetőkről. Az egyik tábor — es talán inkább a kisebbség — azt tartja, hogy vezetni köny- nyű is meg nehéz is.... Könnyű, mert úgyis mindént megmond, előír, számonkér a „felsőbbség,” és nehéz, mert mindent előírnak, megmondanak és szabályoznak, mert mindig, és mindenkihez alkalmazkodni kell... A másik tábor, a vezíítői munkát elintézi egyetlen nagyvonalú kézlegyintéssel, mondván: „dirigálni azt a legköny- nyebb ....” Ök a „jól értesültek”, akiknek pontos információik vannak a vezetők keleseiéről, jövedelméről, állítólagos luxuslakásairól, megannyi kiváltságáról és természetesen arról is, hogy mindezért cserébe a vezetők úgyszólván semfnit som csinálnak, már csak azért sem, mert, amit tenniük kellene, ahhoz úgysem értenek. Ki tudja miért, az emberek a gazdasági vezetők beosztását és munkáját nem egyfajta szakmaként, hivatásként ítélik meg, hanem akként, mintha, a vezetők kizárólag valamiféle tiszteletbeli és inkább, csak jutalomként kapott megbízatást látnának el. Nos, e magán vélekedések felrajzolása után nézzük a megbízhatóbbnak ítélhető képet: egy nemrég készült reprezentatív vizsgálat — úgynevezett munkanap-fényképezés — adatai szerint, az ipari vezetők napi átlagos munkaideje 12,5 óra Ennek az időnek —, amely négy és fél órával több, a törvényesen megállapított napi munkaidőnél (s ezt nem csak a pontosság kedvéért kell megjegyezni!) —, szóval ennek az időnek a megoszlását is vizsgálták a kutatók és a következő eredményre jutottak: a napi munkaidőnek —, amelyet 100 százaléknak tekinthetünk —, 10 százalékát fordítják postabontásra és a postával kapcsolatos ügyintézésre. adminisztrációra; 20 százaléka az úgynevezett napi eligazításra — és ez nem kevés —; 35 százaléka különböző értekezletekre és elkerülhetetlen protokolláris tennivalókra; 15 százaléka telefonálásra; illetve az ügyek telefonon keresztül történő intézésére; 10 százaléka a termelőmunkával összefüggő napi feladatok megoldására, illetve üzemek, műhelyak látogatására és végül —. de nem utolsósorban — a napi munkaidő 10 százalékát fordíthatják a megkérdezett vezetők a tuladonképpeni irányítói munkára. A megkérdezett vezetők beosztása egyébként —, mert ck is hozzátartozik a képhez — vezérigazgatók, igazgatók, illetve ezek helyettesei. Tehát nem főosztályezetők, nem üzem-, vagy gyárrészleg-vezetők, akiknek munkáját, ertelemszerűen, a termeléssel kapcsolatos mindennapi tennivalók elvégzése jelenti, hanem olyan beosztású emberek munkanapjainak „fényképéről” van itt szó, akiknek az általuk irányított vállalat távlataival, gazdasági stratégiájá- jával és taktikájával, döntések mérlegelésével kell —, illetve: kellene! — foglalkozniuk. Ezért vannak, — illetve: lennének — vezető beosztásban és —, ahogy mondani szokták — ezért kapják a fizetéseket. És — kiderül, ez a munkanap fényképéből —, éppen az ilyen jellegű feladatokra fordíthatják a legkevesebb \ időt. Azt is mondhatnám: vezetői tennivalóikat, csak társadalmi munkában láthatják el. a törvényesen megszabott napi munkaidőn túl. Következésképpen: ezek az emberek túlterheltek, s e vitathatatlan megállapítás mellett még az is figyelembe veendő, hogy többségük nem tartozik a kimondottan fiatalnak ítélhető korosztályhoz. Miért túlterheltek a vezetők? A vezetéstudománnyal foglalkozó szakemberek egyértelmű véleménye szerint azért, mert mindent magukra vállalnak, és legtöbbjük, csak akkor nyugodt, ha közvetlenül és. ha személyesen avatkozik bele olyan dolgokba, ami egyébként nem rájuk tartozna, vagy nem az ő feladatuk lenni?. A vezetői gárda túlterheltségéből adódó gondok. jórésze, gyakran a megfelelő apparátus hiányára vezethető vissza, hogy tudniillik: a legfelsőbb beosztású vezetők munkáját nem segíti valóságos apparátus, inkább csak a különböző beosztások betöltőinek gyülekezete. E gondok sorozata kezdődik mindjárt a különböző rangú vezetők helyetteseinek problémájával. Nálunk a helyettes — hosszú idő óta és sok helyen még ma is — inkább csak rang. cím. az ilyen, vagy olyan érdemek elismerésének egyik lehetséges módja, nem pedig a tervszerű, a távlatilag is megalapozott vezetői utánpótlás eszköze. Miért van az, hogy még ma is gyakran — igaz: különböző előjelű — példaként emlegetik azokat a .vezetőket, akik úgymond, megíelelő felkészültségű, és képzettségű munkatársakkal vették körül magukat? Netán ebből a ritka és csak üdvözölendő gyakorlatból adódik az a — és nemcsak a laikusok körébén meghonosodott — nézet, hogy a „felső” vezetők nem csinálnak semmit? Éppen az a baj. hogy túl sok mindennel foglalkoznak, legalább is ahhoz képest, ami a voltaképpeni feladatuk lenne. A vezetés, az irányítás kollektív munka, és az irá- ” nyitást végző kollektívában, mindenkinek sajátos szerepköre, feladata van. A leiadat- és. szerepkörök elvileg jól és határozottan körvonalazottak. Eszerint kellene összállí- tani a munkahelyek vezető gárdáját és eszerint kellene a gyakorlatban is megosztani a vea?tői munkával javé temérdek feladattömeget. Vértes Csaba Szécsényben, a Palóc Háziipari Szövetkezetben esztendők ót* Végszámra kerülnek le a színes szőttesek á szövőszékekről Kelméik kelendők a hazai és kiil r öl cl i -piacon egyaránt, viszik az üzem jó hírét szét a világba. Demi a titka a szép árunak, a jó minőségnek? A törzsgárdatagok begyakoTlott. gyors mozdulatokkal kezelik a szövőszékeket. A minőséget folyamatosan ellenőrzik, így Solymosi Erzsébet és Szalai Jánosné is A térítők, a futók alapanyaga a 15 fős szocialista brigád közős munkájának eredménye. Figyelnek egymi s gondjaira, segítenek * bajok megoldásában, így kiegyen súlyozottan végezhetik valameuy- nyien teendőiket Vadas Józsefné még nagyszüleitől, s sziliéitől tanulta a szövés fortélyait otthon js v vakorta kész tilt vászon és szőne cg. 1 ételien van már r s,ottes készítésének mi lden a-n-ó ; ’ einja. Egy műszakban áiialaban 2—2,5 méter bosszú keimet készít Priska líászlőné báromméteres m üszakonkénti szövéssel vezet, igaz, már 17 esztendeje a szövetkezet dolgozója, nem lehet zavarba hozni egv új mintával . se m. Magáénak érez minden áltáluk készített terméket, ezért js van a lakásában, otthoi sok-soli párna, függöny, leritő, alátét palóc szőttesből i — kulcsár — NÖGRÁD — 1977. április 26., kedd 3
