Nógrád. 1977. április (33. évfolyam. 77-100. szám)

1977-04-26 / 96. szám

I

Dráma egyszerű szavakban

Az öregekről való gondos- tében, amelyben él. A két Bori, Patkós Irma. Bihari Jókodás problémája napjaink- öregúr, még lázadozik a maga zse£, Gálvölgyi János, Bókái bán kétségkívül világméretű gyermetegen álmodozó mód- Mária és Koncz Gábor kitű- jelenség. Megoldása különféle ján, de a terv tragikus záró- nőt nyújtott, társadalmi formációk szerint kifejletbe torkollik. Érdekesen elgondolkodtató

változó, de még mai leghu- Mélységesen elgondolkod- volt kedden a nyugati világ mánusabb keretei között sem tató drámai helyzetek azok, társadalmi berendezkedésére megnyugtató. Elvitathatatlan melyeket Nicolaj műve elénk olyannyira jellemző, Táma- tény, hogy legtöbb eredményt nyit. A helyzetekben megfő- dás a magánélet ellen című a szocialista berendezkedésű galmazott, s a mögöttesen, kanadai dokumentumfilm. Le- országok mutathatnak fel, megíogalmazatlanul is jelen- leplezőn mutatta meg, hogy a hogy a munkában megfáradt levő kérdések társadalmi kapitalista állam és szerva- öregek hátralevő éveiket vi- összgondolkodásra késztetök. attei, milyen módon, eszkö- szonylagos anyagi biztonság- S hogy a színpadi játékban zökkel avatkoznak be gyanúiban élhessék le, a közösség hiánytalan összességben ér- lan polgárok magánéletébe, érdemes, becsült részeseinek zékelhettük a kérdéseket, ab- kémlelik ki politikai, gazdaerezhessék magukat. Ám ez ban három rendkívüli szí- sági, emberi titkaikat, sértik korántsem jelenti még, hogy nészegyéniségnek, Bilicsi Ti- meg lépten-'nyomon legele- idős embeneink családon be- vadarnak, Páger Antalnak, és mibb emberi jogaikat, lül is mindenütt szeretetteljes Bulla Elmának van feledhe- Erősen rokon témát, de gondoskodást élveznek, vagy tétlen művészi érdeme. Talán egymástól merőben eltérő a magukra maradottak min- nem mellőzhetően azért is. színvonalon dolgozott fél az dig megtalálják azt a szűkebb mert szép és hálás feladatként Egy asszonyért, egy asszonyért, kis közösséget, melyben mi'n- önnön korosztályuk problé- valamint A nagyváros pere- dennapos problémáik meghall- máiról vallhatták, teljes em- mén című film. Az értékren- gatásra, megértésre lelnek, béri hittel, ^mélységesen át- ^ különbség a szerdán látott, A jó és egészséges kezdemé- érző és átélő nyíltsággal. utóbbi javára szól. Az 1953-as

nyezések bizony még meglehe- a műsorhét másik szép olasz produkció, a neorealiz- tősen szűkös rétegükhöz ér gondolati igényeeségű esemé- mus kései korszakának terel; további nagy társadalmi nye a Nyitott könyv csütörtö- mése, mely élesen világít be erőfeszítések szükségeltetnek, ki jelentkezése volt, ezúttal egy gyilkosság révén a dél- hogy ne így legyen. Galgóczi Erzsébet: A vesztes olasz munkásság döbbenetes

E problémakör foglalkoz- nem te vagy című kötete ré- társadalmi nyomorúságába, tatja Hárman a pádon című vén. Mínusz 1963. című el- ugyanakkor szót emel a tárkét részes drámájában Aldo beszélésének dramatizált vál sadálmi előítéletek, az igaz- Nicolajt is, kinek művét szom- tozatát láthattuk, melyben az ságszolgáltatási gépezet avulthaton este láthattuk képiéivé- író múlt és jelen életformáit sága ellen, télről a Pesti Színház repre- ütközteti egy falusi család Remekül szórakoztunk pén- zentatív előadásában. Három immár szerteágazó viszonyai teken Moliere kis vígjátékan, idős emberről, két öregúr- közepette. A türelmetlen job- a Scapin furfangjain. Jó har- ról és egy nyugdíjas óvónő- bítási szándék, ami Galgóczi mine év után a színművet ről szól az egyszerű szavú Erzsébet mondandóját ez- ezúttal Karinthy Ferenc szel- íörténet. — mondhatni, kizá- úttal is vezeti. Markáns jel- lemes fordításában, tévéjéték- rólagosan a benső, pszichi- lemrajzai, ezúttal is drámaian ként láthattuk viszont A já- kai történésre építkezőn. Há- szűkszavúak, ezáltal alakjai tékban Garas Dezső, Major rom. merőben más-más maga- plasztikusan körüljárhatók, Tamás, Harkányi Endre, tartású emberről, de akikről hús-vér hitelességűek. Ezt Tahi Tóth László, Kalocsay lassanként kiderül, hogy egy- erősítették meg a tévéjáték Miklós, Rácz Tibor, Várhegyi ben nagyon is rokonlelkek: a nézőiben Bata Imre kritikus- Teréz, Soproni Ági és Pádua magányosságban. Ki ilyen, ki nak az írónő munkásságát Ildikó jókedvű komédiázását olyan okon közülük szükség- méltató szavai is. A produk- élvezhettük, tál énnek érzi magát kömyeze- cióban egyébként Markovits (b. t.)

A kedves felesége

' Amikor Mark Twain (ere- Történt egy alkalommal, utóbbi hátraperdült, mint deti nevén Samuel Langhorne hogy a kiadóhivatal vala- akit skorpió csípett meg és Clemens) pályája kezdetén mennyi munkatársát vendé- így mennydörgőit: egy helyi újság riportereként gül látta egy jubileumi íIn- — Mondja, fiatalember,

tevékenykedett, olyan főszer- népségén. Amikor már min- minden jó ízlés kihalt magákesztő keze alá került, aki denki szorgalmasan benyakalt ból?

állandóan kifogásolta, meg- tekintélyes mennyiségű sze- — Elnézést kérek, ' uram,

húzta, átírta riportjait, egy- szes italt, s a hangulat tető- azt hittem a kedves felesége szóval egyáltalán nem köny- fokra hágott, Mark Twain — hajolt meg udvariasan nyítette meg Mark Twainnek alaposan ráhúzott az előtte Mark Twain, miközben egy a pályakezdést. álló főszerkesztő fenekére. Ez arcizma sem rándult.

A

Valentyin Cseruik:

BUSZLáJEV *

| EMLÉKEZÉSEI %

> *.% *.%.%.%.%.% * ♦> ♦>.% *.% ♦> ♦> .> * * ♦> ♦>

8.

— Ez Kirill Grebnyev?

— ö maga — válaszolta Trofim, s kezét mereven tartotta oldala mellett.

— Volt tudomása arról, hogy Kirill Grebnyevnek szándékában áll német tisztet és német katonákat megölni? — kérdezte tempósan a tiszt.

— Vajon ki beszél előre az ilyen szándékáról? — felelte Trofim.

— Ne filozofáljon! mondta a tiszt. — Én kérdezek, maga válaszol. Igen vagy nem, igen vagy nem — eny- nyi legyen a válasz.

— Nem — felelte Trofim.

— Régóta ismeri Kirill Grebnyevet? — kérdezte a tiszt.

— Már hogyne ismerném. Az öcséin. Együtt nőttünk fel.

— Ismétlem: a válasz igen vagy nem — figyelmeztette újra a tiszt.

— Igen — felelte Trofim.

— Kirill Grebnyev az

orosz cári hadsereg katonája volt? — kérdezte a tiszt.

— Igen — telelte Trofim. Zászlós. Ma hadnagynak mondanák. A forradalom után pedig a Vörös Hadseregben szolgált.

— Kirill Grebnyev kulák- listára került, és harmincban Szibériába került. Pontosak az adataim ?

— Pontosak — erősítette meg Trofim. — Nem akart belépni a kolhozba. Erős volt a gazdasága. Hat lány, volt elég munkáskéz otthon.

Mellettük Marja Trofimovna sírt. A tisztek németül beszéltek, és indulni készültek. Szemjont és Trofimot lánctalpas autóba ültették, felrakták a halottakat, és elindultak a városba. Marja Trofimovna a faluban maradt.

Az utasok aludtak. A férfiak közül néna előrejött valaki az ajtóhoz dohányozni. Szemjon anélkül, hogy hátrafordult volna, meg tudta állapítani, ki jött éppen oda. A bányamérnöknek gázöngyújtója volt. Csendes sistergéssel

4

NOGRAD

— 1377, április 26., kedd

lobbant föl a lángcsóva, a mérnök minden alkalommal megrettent a vakító fénytől; nemrég vehette az öngyújtóját — még nem szokta meg. Az öregúr ügyesen gyújtott rá, a tenyerében tartva az égő gyufát, és mielőtt leszívta volna a füstöt, előbb mindig mélyet lélegzett. A hadnagy öngyújtójának fémje csillogott, de a lángot Szemjon sosem látta; egészen lehajolt a padlóig, mintegy a testével fogta fel a fényt.

Az öngyújtó csattanásából Szemjon kitalálta, hogy a hadnagy van ott.

— Nem tud aludni?

— Nem tudok — mondta a hadnagy. Kissé fölborítottam a napirendemet, aludtam egy keveset az állomáson.

— Figyeljen csak!— mondta Szemjon. — Maga szerint lesz háború? Maguk katonák, biztos jobban tudják.

— Katonát ilyesmiről faggatni majdnem értelmetlen dolog — mondta a hadnagy. —|- Nekünk mindig készen kell állnunk.

— Az apám katona volt — mondta Szemzőn. — Egész életében készült, akadémián tanult, és a háború első napján elesett.

— Ki az elsőn ki az utolsón, és van aki háború nélkül is meghal. A mi városunkban egy részeg nemrég a mesterséges tóban akart meg- fürödni. és belefulladt. Pedig csak egy helyütt a közepén volt egy méter kilencven centi. egyébként sehol sem több ezy méternél. Épp ezt a helyet kereste ki. Elnézést, nem

Ismételi újrakezdés

Művelődésről Érsekvadkerlen

koncerteket, bálokat szerveztem és szervezek.

— A tervezés időszakában a fiatalok mellett mások kívánságát. véleményét is meghallgatja?

— Szívesen veszem mindenki tanácsát, rendszerint kérem is. Persze, mindenhez nem szükséges, mert helybeli vagyok, jól ismerem a falubelieket, az ízlésüket, s, ha jön egy-egy műsorszervező, akkor, mielőtt kimondanám a döntő szót, mindig erre gondolok.

— Említette, hogy helybeli. Ez nem okoz feszültségeket?

— Néha talán, úgy érzem, jobb volna, ha nem ismernének. Volt már. hogy a szemembe nevettek: csak ilyen előadást csináltál. De, azért a helybeliségem előnyeit élvezem. Mert ugyanúgy a jót, a kívánságot is elmondják, mint a bírálnivalókat.

A régebbtől működő szakkörök — a fotó-, a rajz-, a bábszakkör mellett új művelődési közösségek születtek az elmúlt időszakban. Újjáalakult a Röpülj páva-kör, létrejött — Vásárhelyi László vezetésével — a néptánc- együttes, a kertbarátkor. Egyelőre szokatlan volt az emberek számára a lehetőségek ilyen széles kitárulása, de talán megszokják idővel. Mert itt mindent — annak ellenére, •'hogy az utóbbi időben mindig függetlenített vezetője volt a művelődési háznak — újra kellett kezdeni. Rendszeressé tenni a próbákat és . gondoskodni arról,

hogy szereplési lehetőséghez is jussanak.

— Nemcsak nekem volt szokatlan a munka, hiszen korábban sohasem csináltam ilyet, hanem szokatlan volt a lakosság számára is. Nem tudom, hogy milyen lesz a továbbiakban a látogatás, de egyelőre nem panaszkodha- tom. Ráfizetésünk még nem volt egyetlen előadásra sem. Persze gondok voltak. Né- hányan. mondták, hogy nem jönnek, mert építkeznek, kell a pénz. De hát miért sajnálják érte, a maguk szórakozásáért?

Érsekvadkerten új szelek fújdogálnak. A közművelődési élet rendszeressé tételének munkálatai folynak, s többnyire sikerrel. Hogy mi a „titka” ennek? Mindenekelőtt a lakosság igényének, ízlésének gondos figyelembevétele, a fáradhatatlan ienniakarás, az együttes felelősség tudata. A művelődési ház igazgatója nem tett csodát elődeihez képest, csak jobban épít terveiben a helyi igényekre, a sajátosságokra is. A kérdés kulcsának egyetlen nyitja ez.

Molnár Imre. az Érsekvadkerti községi Tanács elnöke hosszabb idő után elégedett. Ügy érzi. hogy megtalálták a megfelelő embert a művelődési ház vezetésére. E reményekre jogosít. hogy az új vezető továbbtanulni készül, Szombathelyen sze- • retné elvégezni a főiskolát.

Sulyok László

Emlékmúzeum Kassák Lajosnak

Sokan találóan nevezik Kassák

Lajost az egyszemélyes magyar avantgarde-nak.

Idén tíz esztendeje, hogy nincs már közöttünk, rendkívüli hagyatéka azonban méltó f: környezetben várja az érdeklődőket, hozzáférhető a kutatásnak. Tavaly nyílt meg Óbudán, a Zichy- kastély épületében, a Kassák- emlékmúzeum, mint a Petőfi Irodalmi Múzeum kihelyezett részlege.

A Zichy-kastély festői környezetű épületegyüttese a régi Óbudából maradt meg. Mai formája a XVII. század közepén alakult

Részlet egy tárlóból Kassák Lajos könyveivel.

ki, gazHárom év alatt három vezetője volt az érsekvadkerti művelődési háznak. Az első szakképzett volt, értette a dolgát, de — ki tudná pontosan megmondani, miért — nem tudta megtalálni az emberekkel a kapcsolatot. Utódja egy érettségizett fiatalember — szintén nem helybeli — sem járt nagyobb szerencsével, sőt talán még annyival sem. Az idő múlt, a népművelő munkájának alig volt látszatja. A tanács vezetőinek dönteniük kellett- január l-ével személycserét hajtottak végre. A művelődési ház új vezetője Berecz Rozália, helybeli érettségizett leány, az iskola napközis nevelője.

Negyedik hónapja vezeti tiszteletdíjasként a művelődési intézményt, s azóta egyre gyakrabban hallani az érsek- vadkerti kultúrházról. Hogy miért? Ennek „titkát’’ kerestük látogatásunkkor.

•>

★

A piciny gyerekek jól érzik magukat a tágas iskolaudvaron. Karéjba fogódzva sereg- nek-forognak, sikongva, nagyokat kurjantva kergetőz- nek. Élvezik a tanító néni által ajádékozott szünetet.

— Eleven gyerekek, elsősök — mondja Berecz Rozália. a húsz év körüli tanító néni. — Nagyon szeretem őket.

S, míg beszélünk, fél szemét féltőn és vigyázóan továbbra is rajtuk tartja.

— Bátorságra vall, hogy fiatal, kezdő létére, a tanítás mellett a művelődési ház vezetését elvállalta.

— Nem kellett hozzá különösebb bátorság — moso- lyodik el szerényen. — Nem vagyak egyedül a munkában. A KISZ-esek rengeteget segítenek a szervezésben, lebonyolításban, a tanács vezetői; dolgozói is támogatnak. Meg aztán végtére már ideje volt valamit csinálni a kulturális életben is.

— És mit csinált az eltelt hónapok alatt?

— A legfontosabb volt belülről rendbehozni a házat. Borzalmasan nézett ki. Kicseréltük a körfüggönyt, megoldottuk a hangosítást, javítjuk a székeket. Majd rögtön hozzáfogtam a műsorszervezéshez. Az első előadás a gyerekeknek szólt, aztán a felnőttek is megnézhettek egy színházi előadást. A fiatalok kívánságára könnyűzenei

tudja véletlenül, hogy ki ül a hatos széken? — kérdezte a hadnagy. A háborúról rögtön áttért arra, ami pillanatnyilag jobban érdekelte.

— Egy kislány — mondta Szemjon. — Azt hiszem, diáklány.

— Igen — mondta elnyújtva, gondterhelten a hadnagy.

— Cseréljen helyet a szomszédjával — javasolta Szemjon.

— Nem lenne visszatetsző? — kérdezte a hadnagy.

— Ugyan mar.

Tavaly először mentek Natasával együtt szabadságra. A vonatban a lány átaludta az egész éjszakát. Szemjon csak közvetlen az állomás előtt ébresztette fel.

Nataska rögtön felugrott, a felső ágyon aludt, úgy ugrott le. mint a sportolók a korlátról, guggolóállásba, a karját oldalsó tartásba emelte. Művészi tornára járt az iskolában, azonkívül zongorázni is tanult.

— Fordulj el — kérte a lány.

Szemjon nem fordult el, a lány nem erőltette, idő sem maradt már vitára, levette a pizsamáját, majd felvette a szoknyáját.

— Mondd csak, mim vagy te nekem? — kérdezte Nataska.

— A vőlegényed. Hiszen tudod.

— Ha a vőlegényem, hát a vőlegényem — hagyta rá Nataska. — Csak a/t jegyezd meg, hogy a menyasszony.Ságból idővel elegem is lehet.

(Folytatjuk)

dasagi épüiietszámy veszi körűi. A felszabadulás után sokáig lakóházként, raktárként is használták. A kastély első emeletén rendezték be a Kas- sák-emlékmúzeumot, a földszinten és a szárnyépületben klubház, helytörténeti múzeum található- Három teremben kapott helyet az állandó kiállítás, amely kronologikus sorrendben mutatja be Kassák szépirodalmi, irodalom- szervezői, képzőművészeti, iparművészeti és munkásmozgalmi tevékenységének alkotásait, dokumentumait. További két terem jut az időszaki kiállításoknak; még az idén részletesen bemutatják Kassák reklámtervezői és tipográfusi munkásságát. A kisebbik teremben képzőművészeti alkotásokat találunk. A múzeumrészlethez tartozik még az archívum, körülbelül kétezer kötetes könyvtárral,. amelynek elsősorban folyótratamya- ga világviszonylatban is egyedülálló, a ma már megszerez- hetetlen kiadványok sokaságával, a húszas—harmincas évek modern irodalmi és művészeti mozgalmainak páratlan értékű dokumentumaival. Megtalálható itt például a futu- rizmus megalapítójának, Ma- rinettinsk húsz kiáltványa, a francia szürrealisták több folyóirata, a Bauhaus-mozgalom szinte összes kiadványa. Itt van Kassák teljes levelezésanyaga és kézirattára, valamint körülbelül háromszáz képzőművészeti alkotása: fest* mények, kollázsok, grafikák. Az eredeti emlékeket gazdag, fél évszázadon át gondosan gyűjtött sajtóanyag egészíti ki, máris olyan rendezett állapotban, hogy a hazai és külföldi kutatóknak valóságos paradicsoma.

— Sok vita folyt arról — jegyzi meg a múzeum vezetője, dr. Csapiár Ferenc —, hogy a konstruktivista hagyaték miként illeszkedik a barokk kastély hangulatvilágához. Kétségtelenül harmonikusabb lehetne valamely harmincas évekbeli modem épületben, amelyeket netán Kassák kortársat, Fischer József vagy Molnár Farkas terveztek- Mégis azt kell mondanom, az óbudai kastélyban izgalmassá válik a Kassák-hagyaték, mert a mostani az író és művész egykori szűkebb pátriáját. Óbudát is jellemzi: a kastély maga a régi települést idézi, a benne elhelyezett modern anyag pedig a jelent, ahogyan azt, Kassák Lajos félévszázada, a húszas években — képzőművészeti alkotásainak, reklámterveinek tanulsága szerint — elképzelte,

Nikolényi István

\