Nógrád. 1977. április (33. évfolyam. 77-100. szám)

1977-04-02 / 78. szám

I^eliéz „nyitás” Nőtincsi beszélgetés kudarcokról és tervektől A házat „be kell lakni" hogy teljesen a sajátjának érezze az ember. Ezt min­denki másképp csinálja: van. aki akkor érzi először .•ott­hon” magát, amikor elkészült a barkácssarok, másoknak a textíliák szép elhelyezése hi­ányzik ehhez az érzéshez, vagy a könyvek birodalmának kialakítása. , Környezete is van a ház­nak: hozzátartozik a pano­ráma, a többi ház és lakás, és amit elsősorban kcilelt volna említeni a többi lakó. Ha megismertük őket. kap­csolatokat találtunk velük, ak­kor érezzük igazán: haza me­gyünk. De. hogyan lehet „belakni” egy művelődési házat? Érdek es feladat­Laluja Imrének Nőtincsen ez a szép és nehéz faladat ju­tott. Hozzátehetjük — kevéssé mutatós. Kezdjük az elején! Laluja Imre nagyon fiatal ember, nemrég érettségizett. Egy ide­ig a rétsági járási hivatalban dolgozott pénzügyi előadó­ként — hozzátartoztak a mű­velődési házak gazdasági ügyei is- Nem valószínű, hogy ez inspirálta a népművelői pályára, de amikor a közmű­velődési felügyelő, Németh Árpád megkérdezte, nem vállalna-e el egy művelődési házat, igennel válaszolt. Ta­vasszal történelem—népműve­lés szakra felvételizett — si­kertelenül — ősztől lett mű- velődésiház-igazgató. A vá­lasztása Nőtincsre eseitt. Mi­ért? — Szép munka lett volna a nézsai körzet művelődését irányítani, hiszen, ott több ' színvonalas amatőr csoport, pávakör működik. De a kör­zeti központban nincs műve­lődési ház. Népművelő mű­velődési ház nélkül — hát ezért nem emellett döntöt­tem. Itt főállásban még so­sem dolgozott senki. Érdekes feladatnak éreztem, hogy éle­tet vigyek a házba. Nehezebb dolog, mint gondoltam. Mein szokták meg'í Idő, idő és idő kell — falu­helyen nehezen fogadják ok a jövevényt. Nőtincsen ,s erő­sen él a szemlélet. Bizonyíta­ni kell! — Azt mondják sokan „vi­gasztalásul”: nem szokták meg, azért nem jönnek el- Mert gyűlnek a ráfizetéses rendezvények. Volt egy jó népdalest 36 hallgatóval, Tolcsvayék koncertjére 26 ti- zető néző volt csak kíváncsi, abból is jó páran alsópeiénvi- ek, falumbeliek... Miért csak ennyi? Az első esetben a bójtj nap magyarázhatja, ilyen napon nem jönnek el szórakozrató rendezvényre. De általában a társközségekben minden­féle közösségi rendezvény — például falugyűlés — • iránt nagyobb az érdeklődés. Tu­dom, hogy nem csupán a közömbösségben kell keres­ni az okokat. Gondolni kell a ki járók magas számára. Ezzel függ össze egy másik ténye­ző: Diósjenő. Eétság, Vác kö­zelsége. Gondoljunk csak azokra a jól felszerelt házak­ra, a váci kultúrpalotára! Ko­moly „konkurrencia”. Tu­dom — és ennek csak örül­hetek —, hogy sokan a mun­kahelyükön keresztül kapcso­lódnak be a művelődésbe. Oknvotno/ás és közvélemény-kutatás Eszembe jutnak váci ta­pasztalataim — a FORTE- gyár irigylésre méltó üzemi könyvtára, klubhelyisége- ahol dolgozók iskolája, szak­mai tanfolyam egyaránt he­lyet kapott, a váci kultúrköz- pont színvonalas munkásműve­lődési programja, és sorol­hatnám a Nógrád megyéből bejárókat is érintő lehetősé­geket- Mindez némileg ma­gyarázatot ad arra, miért üresek a széksorok. De nem elégedhetünk meg ennyivel. Vajon az időpontokat jól vá­lasztotta-e ki a nagyobb ren­dezvényekre, a lelkes, ráter­mett. de még kezdő népműve­lő? Próbálta-e kihasználni a kiscsoportok szervezésen ak lehetőségeit — az itt tormá­lódó kis közösségből ió kö­zönség Is lehet. Felvetődi* bennem az is, hogy —, ha csak jelképes értelemben is — felszállt-e a hajnali mun­kásbuszokra? Mintha gondolatolvasó en­ne Laluja Imre — a fenti gondolatokkal rokon témával folytatja a kritikus-önkritikus helyzetelemzést. — A könyvtárossal közösen elindítottunk egy Közvéle­mény kutatást jelenlegi és jö­vőbeli munkákkal kapcso­latban. Milyen szakköröket, csoportokat fogadnánas szí­vesen, milyen belépődíjat tar­tanak méltányosnak az egyes rendezvényeknél, és úgy álta­lában mit igényelnek, mit várnak tőlünk? A 10 és 60 év közötti korosztálynak válasz­borítékkal ellátva iuttatjuk el levelünket. Ha 30—40 szá­zalék visszaérkezik, boldog leszek — sokat segíthet a munkámban. Több kiscso­portot szeretnék indítani a következő hónapokban. .Je­lenleg az irodalmi színpad működik. Tervezek az isko­lásoknak klubot, a felnőttek­nek pávakört, fotószakkört, zenei kört, honismereti szak­kört. A fiatalok között kevés a segítőtársam — a Kezdeti rendcsinálás, amikor a dzsun­gelból kultúrált helyet próbál­tam csinálni, bizony, sok el­lenszenvet 6zült. A berende­zést fokozatosan tudjuk csak kicserélni és én féltem az új szerzeményeket. Nem enged­tem a pinpongozást. Egy jó klub sok-sok mindent megol­dana —, de még csak az ajándékba kapott új felszere­lés van meg, a helyiség rop­pant szűkös. Jó lehetőség az iskolával való együttműködés: Viczián Pál igazgató, a körze­ti TIT-es is. X Kudarcokkal, félsikerekkel kezdődött Laluja Imre nép­művelői pályája. De — val­lomása szerint — nem akar meghátrálni a nehézségek elől. Űjra felvételezik a főis­kolára és szeretné, ha Nőtin­csen a körzeti központhoz méltó közművelődés bonta­kozna iá. G- Kiss Magdolna Több 1 tankönyv Együttműködési szerződést kötött nemrégiben az Egye­temi Nyomda és a Tanköny- kiadó Vállalat. A nyomdászok vállalták, hogy az eddig éven­te kétmillió példányban ké­szített hetvenféle általános és középiskolai tankönyvből az idén hatvanezer példánnyal többet nyomnak. így mód nyílik arra. hogy az általános iskolai tankönyvek július 31- ig. a középiskolaiak augusz­tus 10-ig. a többi kiadvány pe­dig november 30-ig eljusson a tankönyveket forgalmazók­hoz. Bábcsoportok bemutatója A szécsényi járási úttörő- elnökség mellett működő kulturális szakbizottság a közelmúltban Szécsényben rendezte meg a járás úttörő- csapataiban működő bábcso­portok járási bemutatóját. Az elmúlt évekhez viszonyítva javult a csoportok műsorvá­lasztása. előadásmódja. Bát­ran merik alkalmazni a mű­faj új módszereit. A zsűri a karancssági és ludányhalászi pajtások élményt nyújtó tel­jesítményét arany oklevéllel jutalmazta. Az országos ver­senyeket is megjárt nógréd- megyeriek ezüst oklevelet kaptak. A többi csoportot bronz, illetve elismerő oklevél­lel jutalmazta a járási út­törő elnökség. — s*. — Ismeretterjesztők elismerése A Tudományos Ismereter­jesztő Társulat salgótarjáni városi szervezetének új ve­zetőség- és küldöttválasztó közgyűlésén a napokban meg­jutalmazták az ismeretter­jesztésben régebbtől tevé­kenykedő, kiváló munkát vég­ző aktívakat. Az okleveleket és emlékplaketteket heten kapták: dr. Ruzsik Mihályné, dr. S. Kovács Gyula, Ferencz Imre, Havasi Károly, dr. Szabó Lajos, dr. Múzsái Jó­zsef és Kazinczi Gyula, TIT- tagoik. ❖ KÜRTI ANDRÁS: ÖT PÁR ZÜM KISREGÉNY ❖ * (18.) Horpádszky közbeszólt: — Vagy még jobb, ha fog­juk a kitöltött, lottócédulákat, és futunk velük, és bedobjuk Őket A zümbiveszedelem végeredményben csak hasz­nos lehet a lottózóknak, Isten­kém, hányán felejtettük már el Idejében bedobni, vagy egyáltalán bedobni a lottót és valahogy pont ‘ olyankor lett volna legalább hárma­sunk ... Apropó, hármas. — Igen — bólintott a hoz­záforduló Horpádszky, ki nem mondott kérdésére Kati —, a harmadik kísérlet is a kedves nézők megnyugtatását célozta. Nem kell félteniük meglevő szükséges és fontos okmányaikat, igazolásaikat, bizonyítványaikat a zümbik- től. Tudniillik, amint meg­száradt a tinta, vagy az író- gépszalag festékje egy papí­ron, a zümbit már nem ér­dekli. Robi, neked erre is van egy elméleted.. ugye? Guszt Róbert boldogtalan feje úszott be a képernyőre, a fiatalember úgy kezdte el csavarni a nyakát, mjntha hirtelen négy számmal szű­kebbé vált volna az inge gal­lérja. — Igen .,! izé . .. akarom mondani, nem... Ez nem egy másik elmélet, hanem része az alaphipotézisnek ... An­nak a bizonyos, kellőképp még alá nem támasztott feltevés­nek' arról a szimbiózisról, amelyről Kati cikkében is 4 NÖGRAD ­szó esik ... Tehát, ha dől az alap, vele dől ez is ... Tudni­illik, izé... Ha elfogadjuk, hogy a zümbi védeni, meg­szabadítani akarja a fehér pa­pírt a rátámadó betűféregtől, betűbogártól, akkor elképzel­hető, hogy a már megszáradt tinta, a kiszáradt betűbogára zümbi számára azt jelenti, hogy a kártevő már kimúlt, nem érdemes foglalkozni vele, bajt már nem okozhat... Hangsúlyozni szeretném, hogy ez már egy hipotézis hipoté­zise, talán jobb lett volna, ha elő sem hozakodunk vele, mert... — Köszönöm — fojtotta bele Guszt Róbertbe a további mentegetőzést a szerkesztő-ri­porter —, egy igazán nagyon érdekes és szellemes elméle­tet hallottunk, de még mindig nem tudjuk, mi volt a negye­dik kísérlet, ha úgy tetszik, a negyedik zümbibemutató cél­ja? Kati fölmutatott egy leve­let. — Ez. Egy névtelen levél, nem az egyedüli, amely a zümbitémában a Déli Hírek szerkesztőségéhez érkezett. „Egy aggódó kisgyermekes édesanya” — ez van aláírva, de a szerzőt régóta ismerjük, lévén állandó ügyfelünk, mór a borítékról tudjuk, hogy megint ő jelentkezett: B. Ger­gely nyugdíjas zöldség- és gyümölcskiskereskedő, aggle­gény, Klauzál téri lakos. Jó­formán naponta ír nekünk, és feltehetőleg más lapoknak is április 2., szombat rendszeresen, ez a szenvedé­lye, gráfomén a bácsi. Mi mégis foglalkoztunk a levelé­ben fölvetett problémával, tudniillik, hogy a leckéjét író kisgyermekei nem támadják-e meg ezek a zümbik, túl azon, hogy a házi feladatát is biz­tosan tönkreteszik szegény­kének ... Hát most azt is lát­hatják a kedves nézők---­K issé borízű, indulatos hang fejezte be a lány mondatát. — Láthatták a saját sze­mükkel —, mondta az időseb­bik Gusat —, hogy ilyesmi ná­luk nem létezik. Ezek a kis tollasok szeretik és tisztelik az embert, ha nagy, ha kicsi. Szerintem jobban is, mint megérdemli. Én ezt mondom. Sőt, azt is ki merem jelente­ni, hogy egyes madarakban sokkal több tisztesség, becsü­let, illem és jómodor lakik, mint... — Józsikáról — szakította félbe az öreget Horpádszky, mielőtt kifejthette volna né­zeteinek teljes rendszerét. az emberi nemről —, Józsikáról akart beszélni nekünk Guszt bácsi, nem? A házigazda bólintott. — Az a kicsi kéz. aki a be­tűket írta az irkába, az a Jó­zsika volt innen a házból, az első emeletről, a Klammerék Józsikája. Én hívtam át, hogy megmutassuk, hogy amíg egy gyerek ír, meg se moccannak a zümbik, körülötte, nemhogy megcsipkedjék, megszurkál- ják, ilyet csak egy olyan rossz képzeletű ember gondolhat ki, mint az a zöldséges. És a zümbik azt is vita nélkül vették tudomásul, amikor Jó­zsika becsukta és eltette az irkáját, láthatták. Vágott egyet a szemével. — Pedig én azt hiszem, a Józsika csak örülne, ha olyan madarak is lennének, akik nem engedik, hogy a gyere­keknek írásbeli házi felada­tokat adjanak föl, mert nem engedik úgyse, hogy elkészít­sék. Igazam van. Józsika? Gyors váltással a kamera a szoba egyik sarkát vette cél­ba, ahol a lámpaállvány mel­lett, anyukája kezét fogva, ir­kával a hóna alatt boldogan, fülig érő szájjal bólogat sza­porán egy hét-nyolcéves for­ma fiú... Ezután — riport kezdete óta első Ízben — szemből jelent meg Horpádszky arca, feje a képernyőn. — Adásidőnk végére értünk. Megismerkedtünk egy egzoti­kus madárral, amely ma már nem is olyan távoli különle­gesség, már egy kicsit ma­gyar is. Elhangzott a kongói zümbivel kapcsolatban pár kérdés, azt hiszem, elég ha­tározott, elég szemléletes, te­hát eléggé meggyőző volt az egyes kérdésekre adott nem, vagy igen felelet. Most már „csak” az alapkérdés megvá­laszolása van hátra. Nem sze­retem ezt a kifejezést, de mégiscsak ezzel lehet legjob­ban utalni a lényegre: ha­szonállat-e, lesz-e, legyen-e. kell-e annak lennie a zümbi- nek nálunk? Röpködjön-e az elkövetkező évek nyomán mi­nél több ilyen apró, de szigo­rú ügyviteli revizor Budapes­ten és vidéken? Nem, nem ők fogják valamelyest csök- genteni a grafomániát, hanem ha néha rájuk gondolunk, ha tudjuk, hogy itt vannak, itt élnek, körülöttünk, és akkor visszafogiuk netán a toliun­kat ... Nem a mi dolgunk, hogy feleljünk. Mi csak azt kérjük öntöl, kedves nézőnk, aki ma esetleg szenvedő ala­nya, holnap maga is gyarapí­tója a magyar irattengernék. gondolkozzék el a most lá­tottakon. és vessen egy búcsú­pillantást kisfilmünk fősze- reolőjére. És megint a sakk-kockás li­nóleumabrosz. és megint egy szürke gömb, egy fekete négy­zeten ... És ismét közelít-nagvít a gén és nő. növekszik, már a teljes képernyőt elfoglalja egy nyugodtan álldogáló, maid a tisztelt előfizetővel kíváncsi- barátságosan szembe- néző, fe­jét- kissé ovialra haitya tűnő­dő — hamvas-sz^be zümH, (Folytatjuk) Csn kovszku utolsó színpadi művének előadásáról Kettős szereposztással Ké­szül az operaházi társulat egy különlegesen érdekes felújí­tásra. Pjotr Iljics Csakjóvsz- kij Pikk Dáma című zenedrá­máját adják elő az Erkel Színházban. A repriz április 4 alkalmából lesz. Az el­ső szereposztás március 31-én mutatkozott, a második ma mutatkozik be. A zene­szerző ezt az utolsó színpadi művét 1890-ben komponálta olaszországi tartózkodása ide­jén. Firenzében élt akkor, dolgozott. Csodálatos gyor­sasággal, — két hónap alatt készült el a partitúrával. Fi­vére Mogyeszt Csajkovszkij részletekben küldte neki a szövegkönyvet Pétervárról. A librettó Puskin Pikk. Dáma cí­mű elbeszéléséből készült. >űVfiő* bemutató A Pikk Dáma (eredetileg Pique Dame) című Puskin no­vella volt a költő első írásai­nak egyike, amellyel a ma­gyar olvasó a múlt században, az ötvenes években megis­merkedett. Első fordítója Ur- házi György, de később má­sok is átültették magyarra: Fekete Soma. Csepey László, Trócsányi Zoltán, Malonyay János és P. Ábrahám Ernő. A sok kiadás is bizonyítja, hogy milyen közel került a magyar közönséghez Puskin remeke. Az anyegin zeneszerzője már rég kiválasztotta magának a Pikk Dáma témáját, de a komponálás azért lett számára sürgős, mert még abban az évben színpadon óhajtotta látni a művét. A bemutató korántsem hozta meg a szer­zőknek Szentpétervárott a várt sikert. Sokakban ellen­kezést váltott ki az opera fő­hősének jelleme. Csajkovszkij csalódottan vette tudomásul, az eseményeket, s az igazi si­kert már nem érte meg. 1902- ben, jóval a zeneszerző halála után a bécsi Staatsoper elő­adása rehabilitálta a Pikk Dámát, s attól kezdve sorra műsorra tűzték a világ dal­színházaiban. A kányatéma Pikk Dáma több képből álló opera. A történet a szent­pétervári nyári parkban kez­dődik, ahol a sétáló tisztek között van Hermann, aki sze­relmes Lisába, Jeletzky her­ceg menyasszonyába. A lány grófnő nagyanyja fiatal évei­ben Párizs ünnepelt szépsége volt. egyben nagy kártvás is. Ezért csúfolták Pikk Dámá­nak. Az a hír járta róla, hogy annak idején egyszer minden pénzét elkártyázta. Egyik lo­vagja pásztoróra fejében meg­súgta neki három biztosan nyerő kártya titkát. A grófnő sok pénzt nyert, de tovább­adta a titkot két savállóm­nak. Ezért álmában — li­dércnyomás hatására — úgy érezte, hogy megjelenik a sá­tán, és ráripakodva közli: biz­tos halál vár rá, ha egy har­madik férfinak elfecsegi a tit- kot. A szerelmes Hermann megesküszik, hogy meghódít­ja Lisát. aki csakugyan nem tud neki ellenállni. Jeletzky egy bálon hiába próbálja visz- száhódítani elhidegült meny­asszonyát. Hermann _ meg akarja szöktetni szereimét, de ehhez pénz kell. A fényes Pál után az öreg grófnő éppen pihenni tér, amikor elébe top­pan Hermann, és pisztollyal kényszeríti, mondta el a kár­tyatitkot. Az idős nő az ijedtségtől szörnyethal. Lisa ezért szakít szereimével, de később megbánja, és találko­zóra hívja Hermannt. A tiszt is vizionál. Egy kaszárnyái őrszemben kxsértetet lát, amely végre közli vele a nye­rő kártyákat. A tisztnek a Néva hídjánál van randevúin Lisávál. Onnan szöknének tovább. A játékos szenvedélyt Hermann nem tudja önmagá­ban legyőzni: mielőtt útra kelnének még egyszer ki akarja próbálni szerencséjét. Otthagyja a lányt, aki bána­tában a folyóba veti magat. Hermann Jelitzky herceggel vív kártyacsatát és veszít, mi­re főbe lövi magát. Éppen ennek a könnyelmű Her- mannak a figurája volt az, amely meghökkentette a pé- tervári operalátogatókat. A szereplők A felszabadulás után a Pikk Dáma volt az Állami Opera­ház első újdonságainak egyi­ke. 1945, novemberében hoz­ták Színre Oláh Gusztáv ren­dezésében és díszleteiben, Ko­mor Vilmos vezénylete alatt. Hermannt Udvan%' Tibor énekelte, a grófnőt a felejthe­tetlen tehetségű Basilides Má­ria, Lisát Orosz Júlia, a her­ceget dr. Palló Imre. A mos­tani új előadást Békés András rendezi. Hermann Karizs Bé­la és Vadas Kis László, Lisa pedig Házy Erzsébet és Ko­vács Eszter. Kristóf Károly Miniszteri rendelet kulturális értékű tárgyak külföldre viteléről és külföldi kiállításáról Az idő múltával részben már elavulta* azok a. jogszabályok, amelye* megnaiaroziák milyen kulturális értékű tárgyakat lehet kivinni külföldre, s hogy külön' bözö intézmények, magánszemé­lyek milyen "feltételek meUett rendezhetnek országainkon túl ki­állítást. A kulturális miniszter új rendeletében pontosan megfogal­mazták, mi tekinthető kulturális értékű tárgynak, Eszerint a ren­delet vonatkozik a képző- és ipar­művészeti alkotásokra, műtár­gyakra — például a festmények­re, grafikákra, szobrokra dom­borműtekre, plakettekre, szőnye­gekre. falikárpitokra, bútorokra, kerámiákra és ötvösművészeti tár­gyakra — a történeti é’téku nép­rajzi, népművészei és .íuml/mati- kaj tárgyakra, a régészeti és tör­téneti emlékekre, a tudományok és a technika történetének tárgvi dokumentumaira. Ugyancsak kivi­teli engedély szükséges a/. 1957 előtt előállított könyvek, folyóira­tok, hírlapok, egyéb időszaki ki­adványok, térképek, mett./etek, plakátok könyvjellegű ke/írztok — antikváriák — külföldre vite­léhez. _ A rendelet egvik fontos Hvr, h»>gv a kulturális értékű várs'-ak n'vUe;éf;cz azok az intézmények adják meg arz engedélyt, aho’ a lersz«ksze»'ű,ob''n t’jdnnk véle- ménvt nyilvánítani, fgv magyar eredetű képzőművészen alkotásról a Magyar Nemzeti Ga­léria, külföldi eredetű képzőmű­vészeti alkotás és régészeti em­lék kiviteléről a SzcpmúvszeU Múzum dönt. Iparművészeti alko­tás, valamint kelet-ázsiai erede­tű műtárgy külföldre viteléért a* Iparművészei Múzumhoz lehet fordulni. Néprajzi Múzeum ad en­gedélyt. Magyarországi régészen emlékek, magyar történelmi tár­gyi emlékek, valamint pénzérmek s egyéb numizmatikai lárgvak országhatáron túli viteléről a Ma­gyar Nem', t Hi Múzcjm dönt. Az antikváriákra vonatkozó kiviteli engedélyt az Országos henv| Könyvtár adja me*. Nem adnak kiviteli engedélyt az olyan kuiíurális értékű tárgy ra, amely muzeális értékű, illetve védetté nyilvánított, agv védett gyűjteményhez tartozik. E tilalom alól kivételesen indokolt esc» ben csak a kulturális miniszter adhat felmentést. A rendelet külön szól a kultu­rális értékű tárgyak külföldi ki­állításáról is. Magánszemély v intézmény kulturális értékű tár­gyat csak a kulturális miniszter előzetes engedélyével állíthat ki külföldön, illetve vehet részt ki­állításon. Kulturális értékű tár­gyak egyéni, külfö’^i kiállásán — a Képcsarnok Vállalat, illetve az iparművészt! Vállalat kő-»«e- müködé«;ével — az Artex Külke­reskedelmi Vállalat bonyolítja le. ---------------------:-----------1 Mai tévéajánlatunk 18.10: KI MIT TUD? Döntőjéhez érkezett a hete­ken keresztül izgalommal kí­sért ifjúsági vetélkedő. Az egész estét betöltő, döntő for­dulóban. most már valóban a legjobbak, a legtehetségeseb­bek mérik össze erejüket, sokféle műfajban — zenés, táncos, irodalmi produkciók­ban — huszonhárom együt­tesnek, illetve egyéni fellé­pőnek tapsolhatunk. Irodal­mi színpadok, gyermek­bábosok, kamarakórusok, kamarazenészek, szólóhang­szeresek, szólótáncosok, táncdalénekesek. versmon­dók, néotáncosok, szórakoztat­ják a 22 óra 30. percig tartó műsorban a nézőiket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom